Pumpkin Panic

p u m p k i n p a n i c

ministry

maybe you're not lazy,
maybe you're just a fairy
in this capitalism and you
belong in the forest

p u m p k i n & p a n i c

PSL           panic spice latte

a call is upon us

        - Várj, az előbb azt hallottam, hogy álljak be a pult mögé. Ugye, rosszul hallottam? - mosolygok elkínzottan a kezemben a kávémmal Natalie felé, aki valóban a pultban áll, mitöbb, ott is kell lennie éppen most. Jókor, jó helyen - ahogy a biztosan patinás szerződésében benne is van, többek között az olyan paragrafusok mellett, mint a kötényének helyes viselete, bérezés, galaxis útikalauz baristáknak. Natalie is mosolyog, és mintha csak a remek programját méltattam volna, egyszerűen megkerül - előbb a pultot, aztán engem is - és a nyakamba akasztja a Kávézó a Másnapos Aurorhoz személyzeti kávézó kellemesen zöld, sellős munkaruháját. Nem hiszem, hogy tényleg így neveznék a helyet, de ez alatt a három hét alatt szinte minden nap kitaláltam valami új és nagyszerűt a harminchat négyzetméternek, amennyinek tűnt a három perc alatt, amit naponta itt töltöttem. Ha nem tartanék az egyik kezemben egy állathordót, a másikon pedig a kabátom, és nem néznék egyre kétségbeesettebben Natalie távozó alakja után - csak egy óra, ígérem, muszáj kiderítenem, hogy megcsal-e! - ez az egész nem is volna olyan elképzelhetetlen. Természetesen nem dolgozom itt, természetesen nem ismerem a recepteket, és természetesen mindez nem zavarja kedves társnőmet, aki ekkor huss, már a liftben lehet.
        Egy mély sóhajjal belépek a különböző méretű, színű, alakú - illatú, hangú - poharak és csészék között a szóban forgó pult mögé, és megpróbálok mindent gondosan eltüntetni a vendégek elől. A névtáblám szerint Blah vagyok, milyen eredeti - ez a szellem kísérjen engem, mikor megpróbálom kitalálni, pontosan hogyan is készül a nagyon is hallható kávé a halhatatlanok számára. Borzalmas szóviccekkel, úgy tűnik.
        Nem mintha önmagában az italkészítés jelentene kihívást a K bájitaltan után, de minden helynek megvan a maga mondaköre a csipet fahéjról, 2,5%-os tejről a zsírszegényt álcázandó, habra rajzolt ábrákkal - ezt elég jól tudom, többek között ezért is járok ide, kellemeset a hasznossal, ha már pár emelettel lejjebb vagyok gyakornok. Nagyon szeretnék rágyújtani, de úgy tűnik, kettőnk közül engem jobban foglalkoztat Natalie kockán forgó állása, így csak magabiztosan tanulmányozni kezdem az itallapot, benézek a sütemények, rágcsálnivalók közé, befonom a hajam, ránézek az állathordó lakójára. Egyelőre senki nem szúrta ki, hogy Blah ma kicsit magasabb, kicsit szőkébb, kicsit ügyetlenebb is - teszek egy kísérletet legalább egy latte elkészítésére, de nyilván egészen más az, amit az ember otthon, jobb híján másnaposan az öccse konyhájában pancsol össze és legfeljebb egyedül bűnhődik általa és érte, és amit rendelésre készít, kis, mosolygós csészében. Békeidőben akár egész megnyugtató, mitöbb, cozy is lehet ez az egész: az időpontra tekintettel nincsenek sokan, ők is inkább a maguk kis világában olvasnak, jegyzetelnek, alig-alig találkozik a tekintetünk is. Csak húsz perc, és a kézremegés is alábbhagy, elmosogatom a használt poharakat, egyszer szelet süteményt is felszolgálok, óvatosan, precízen, ahogy csillag megy az égen, ugye.
        - Zenét? Hát.. azt hiszem, miért ne. És igen, a sütőtökös.. latte. Azonnal. - lehetséges, hogy van valamilyen szabály arra nézve, hogy kávét inni angolul márpedig csak síri csendben lehet e nemes intézmény falai között (a tea felett érzett mély gászban!), de mivel erről ugye nem tudok, bekapcsoljuk az egyik talán csak dekorációnak kihelyezett varázsrádiót. Utolsó ellenség a pumpkin spice latte - talán találok hozzá valamilyen receptet a papírok és pergamenek között..?

Meglepetten integetek egy köszönést Natalie-nak, ahogy a napi szünetemre a személyzeti kávézó felé tartok, ő pedig velem szembe viharzik el. Úgy tűnik, már túl eseménytelen volt a napom.
Az enyémet megérteném, gyakorlatilag egy meg nem nyitott autómúzeumot őrzök ezen a ponton, de őnála azér van folyamatos átjáróforgalom. Nos, tőle nem egyhamar tudom megkérdezni, mi történt.
Érdekes módon a pult nem üres, Natalie távoztának látszólagos hirtelenségével együtt sem. Úgyhogy besorolok a sorba, és azon morfondírozok, az őt helyettesítő lány honnan rémlik ismerősnek.
-Zenét? Hát.. azt hiszem, miért ne. És igen, a sütőtökös.. latte. Azonnal.
Nos, a legismerősebb a néhol átsejlő partravetetthal-pislogás, azzal sok év tapasztalatom van nekem is. Próbálnám puskázni a nevét, hátha az segít, de nem - a "Blah" táblácskát örökölte meg, úgy tűnik a pozícióval együtt. A hangja sem teljesen ismeretlen.
...Nem vendégként láttam pont itt néha az utóbbi időbe?
Annyival furább a dolog, szerintem csak áthaladóba járt itt mindig, nem beült a háttérbe mint egyesek,.. ami szintén nem azt a benyomást kelti, hogy Natalie-nak lenne új munkatársa.
-Arra, második fiók lefele..?- kockáztatom meg kisegíteni a hallottak, és az alapján, ahogy papírok között keresgél. Onnan szoktak előkerülni a ritkább receptek, ha Natalie épp bátorkodna valami változatossággal kísérletezni, és gyakran vagyok én, aki errefele nyitottabb az ilyen újhullámú kávéötletek iránt.
Végül amint a sütőtökös latte megoldódik, én is sorra következek.
-hátö... A "szokásos" gyanítom ma nem mondana sokat, úgyhogy... szabad a ház ajánlatát kérni?- esetlenkedem össze, de azt egy bájos mosollyal. Mindig együttérzek a partravetettekkel, túl gyakran lévén magam is az - ha rábízom a rendelésem, azzal csak nem dobom olyan mély vízbe, mint "az meg miből készül egyáltalán, ami merre van itt?"

p u m p k i n & p a n i c

PSL           panic spice latte

a call is upon us

        Persze mikor elbíztam magam, rögtön jön az első olyan kihívás, aminek hallatán jobban szeretnék egyszerűen kisétálni innen, hívni a liftet, és úgy távozni angolosan, ahogy a közmondásban lehetséges csak - persze ez nemcsak Natalie jövőjének függvénye, a bénító szorongás sem a Kóbor Grimbusszal jön. Lesimítom párszor csak önkételenül a kötényem, és rágok egy újabb sebet az alsó ajkamra: emlékszem a légzési technikára, de ez csak egy rohadt kávé, meg tudom csinálni akkor is, ha maga Voldemort sétál be és ad le egy különösen hipster pumpkin spice latte rendelést, és közben levizsgáztat abból, pontosan mi is a különbség a mocha, latte és a macchiato között.
        Rámosolygok a pult mögött állókra azzal a klasszikussal, amelyről az öcsém szerint Freud is megemlékezett volna a jegyzeteiben, és annyira még uralkodom az arcizmaimon, hogy ezek csak a mosolyt tegyék szélesebbé azok helyett, amelyek köztem és a normális emberek között húzódnának. Kitapintom a kötény anyagát - kicsit foszlik, pamut - a nadrágom zsebének belsejét - nagyon foszlik, farmer - és a tenyerem formáit - gyakorlatilag szétfoszlott, bőr. Látom a három dolgot is magam előtt, most már csak.. abba kell hagynom a..
        Hálásan kapom fel a fejem, bár a hang nem ismerős, nem tartozik senkihez, akivel beszélgetni szoktam vagy akitől tanácsot vártam volna: gyorsan bólintok hármat, és rögtön a második fiókhoz nyúlok lefelé. Natalie biztosan nem tart itt rendet, de nem ő az egyetlen barista, másokban még mindig érdemes reménykedni, hogy nem a káosz az aszcendensük.. ha már az enyém az, igaz.
        - Köszönöm, tényleg! Láttalak már itt, igaz? Ne haragudj, nem emlékszem a nevedre. - a fiókban tényleg találok néhány fecnit, alattuk pár olyat, amelyeket már McGalagony is jegyzetnek merne nevezni rosszabb pillanataiban is. Pumpkin Spice persze nincs, ez itt Anglia, ami egyszerre indokolja a hiányát és a hipotetikus meglétét is - nem létezik olyan étkezés a Roxfortban, amelyiknek nem része szilárd vagy folyékony formában a tök. A PSL viszont kellően amerikai ahhoz, hogy.. ha már az amerikai dolgoknál tartunk.
        - Várj.. nem vagy idevalósi? Bible Belt, eltaláltam? - közben a kávéra is figyelek, és így, hogy van egy alaprecept a lattéhoz, a lehető legnagyobb kreativitással és az összes erről való emlékemmel sikerül is megalkotnom.. valamit. Még sós karamellát is cseppentek bele a hab előtt, és mikor a valószínűleg angol hagyományokat szerencsésen trendekre cserélő lány érte jön, nem panaszkodik, így ezt akár sikerként is elkönyvelhetjük. Nem vagyok magabiztos továbbra sem, aminek ellentmond a 180+ utazómagasság és annak ténye, hogy valaki másért állok most helyt, és hogy ma még nem ittam egy kortyot sem. Utóbbin innen távozva már a folyosón változtatni fogok, de most megpróbálok megnyerő maradni, főleg, mert ez a minimum, amiért a kedves idegen tudtán kívül segített kivergődni egy kezdődő pánikrohamból.
       - Nem az.. de ha elmondod, mi a szokásos, lehet éppen az is. Köszönöm, hogy segítettél, nem is tudod, hogy.. szóval.. mindegy, köszönöm. Hogy iszod általában a kávét? Gondolom, édesen, mert te is édes vagy. - már megint egészen úgy hangzom, mint azelőtt Minnie, akinek cseppet sem okozott volna gondot bevallani gyarlóságait rögtön az első beszélgetés alatt, de azelőtt Minnie nem gondolt soha bele, milyen szorongáskeltő is az élet valójában. Csak most, és persze későn veszem észre a szemem sarkában a mozgást, és persze ugyanilyen későn megpróbálom elkapni a pultra felhuppanó Piper raccoont. Kedves orrával a levegőbe szimatol, és rögtön megkaparint egy üres poharat, hogy megvizsgálja a tartalmát valami finomság után, mielőtt megállapodik az iménti szirupok üvegeinél, és ezeket tolja egy kicsit előrébb a felületen, majd várja a méltatást lehetőleg mindkettőnktől.
        - Szóval ő itt.. Piper. Ha rá hallgatsz, akkor.. a ház ajánlata ma a PSL.. De elkészíthetem máshogy, ha inkább.. azt szeretnéd? Hidegen, melegen, más tejjel, több fűszerrel, alkoholos koktélként? - a jégszekrényben biztosan van bőven elég jégkocka, van itt elég más szirup, egyéb tejfélék - mintha láttam volna egy thesztrál feliratút is, ami nyilván csak egy hülye vicc, ugye, ugye tényleg az - így a lehetőségek raccoon tárháza.. szinte végtelen.

Csak biccentek egy mosolygósat annak margójára, hogy akkor nem mondtam hülyeséget tanácsadás címszó alatt.
-valaholaháttérbe,..- motyogom össze mentegetőzősen, mielőtt sikerül normálisan is válaszolni. -Mira Wyne. A varázsgarázst viszem.
Magyarázólag meg is piszkálom a minisztériumzöld kezeslábasom gallérját, amire mondhatnánk ugyan, hogy egyenruha, de tudtommal ez az egy van belőle aktív szolgálatba. Gyanítom az elődeim is ilyet viseltek, de az eddigi éveimbe nem volt még munkatársam odalenn. Ezen az elven vajon egyenruha lenne bármi, amit felveszek? Az összes varászgarázsos azt viselné végülis.
-Annyira nem is- válaszolom, a lehető legdélibbre vett kiejtésemmel bólogatva büszkén. -Atlanta. Oké, amint a városbol kiérünk, tényleg az.
És belegondolva tényleg, ha csak pár mérfölddel odébb növök fel, legyen mondjuk Campbellton,.. Van egy gyanúm, hogy többrét bonyolultabb lehetett volna az életem, mindent egybevéve. Apa csak a piszkálódós humorából titulált az ördögnek annak idején.
És amennyire egy következő tök egyszerű mondattól elpirulok, gondolom meg lehet tippelni, mit kifogásolhatnának még a boszorkányságon kívül a konzervatívabb közösségek a személyemen?
-Hátö, szóval, lehet hogy talált,.. Inkább a forrócsoki felé szokott áltlába tendálni.
Van, hogy tényleg egy erős kávé kell inkább, de ritkábbik eset.
-Óóó, hát szia!- köszönök a hirtelen felbukkanó állatkának, sokkal gördülékenyebben, mint bárki emberrel első találkozásra szoktam valaha. Egyszerűbben közvetlenek.
-Ó, én szivesen hallgatok Piperre, ha nem nagy gond. És a...- közelebb hajolok, bűntudatosan konspiráló suttogással érdeklődni meg -A koktél opció mit fedne?

p u m p k i n & p a n i c

PSL           panic spice latte

a call is upon us

        Alaposan megnézve az egyenruháját gondolok csak bele, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, milyen egyéb.. alosztályai vannak a leendő munkahelyemnek, amit elintézhetnénk csupán azzal, hogy a látásomra is az vár, ami a diétámra és donutizálódik annak minden csőszerűségével, de ehhez talán legalább egy jelvényt viselnem kellene. Ostoba kérdés lenne, hogy oh, akkor ezek szerint van varázsgarázsunk? - ahol apám minden további nélkül félre tudná tenni az összes létező gyűlöletét és prekoncepcióját a varázslókkal szemben cserébe egy kis kocsifényezésért, vagy mit szoktak csinálni velük.
        - Belegondoltál, milyen viccesen hangzik? Va-rázs-ga-rázs. Oh igen, a nevem Balmoral. Minerva Balmoral. - tele van az összes kezem, így csak átmosolygok a pult felett, ezek szerint Mirára. Szerencsére egyáltalán nem ismerem, nem kísérti meg az idegrendszerem az a jeges marok, amely ilyenkor mindig, ha arról kell majd beszélnem, na és hol jártam az utóbbi években, ezer éve ugye, mesélj, Minerva, mi van veled. Semmi. Semmi sincs velem. Mira nem ismerete felment mindkettőnket a kínos kötelességek alól, hogy egymás évfolyam és csoporttársairól kérdezzünk, és óhatatlanul ítéljünk és megítéltessünk elért vagy el nem ért álmainkkal kapcsolatban. Utálok arra gondolni, hogy a pokol egy másik ember, de a metaforák csak állandósult közhelyek.
        - Tavaly eltöltöttem ott két egész hetet, de az egyetlen dolog, ami biztosan megmaradt részleteiben, az Ms. Nicole Paige Brooks különösen pikáns műsorai.. Ismered esetleg? - nem teszem hozzá, hogy a Biblia összes értelemben vehető öve ennél kevésbé a múlt horizontján feltűnő fiatalságom gyönyörűségeként marad majd meg: nem volt olyan borzalmas, mint hittem, és nem volt olyan jó, mint épp emiatt lehetett volna. Alig álltam meg, akkor is csak mert néha muszáj volt - és lám, "van, ki vándor, 's hazatér'. Nem árultam el, persze kinek is árultam volna el, hogy boszorkány vagyok, az ilyesmit még két erősebb pohár után sem ejt ki csak úgy a száján az ember, de biztos vagyok benne, hogy ezzel jóval maradandóbb benyomásokat szerezhettem volna.
       - Igazából lehet az is, ha inkább azt szeretnél. Nem esküdnék meg, hogy tudom, hogyan kellene neveznünk, ha mondjuk egy espresso is belekerülne, de tulajdonképpen.. - megpróbálom eltenni Piper elől a szirupok üvegeit, mielőtt a nagy lelkesedésben a pultról is letolja őket, de a kis kezeivel már szorosan tartja az egyiket. Talán neki kellene ötleteket adnia a vendégek fogyasztási szokásait feldobandó, mert mikor teszek egy utolsó kísérletet rá, hogy lefejtsem a pici ujjait róla, akkor csak magához öleli és ismét szimatolni kezd. Nem tudom, milyen messzemenő következményei vannak a mosómedvének szabadon a Minisztériumban, talán a furkásszal lehet hasonló formanyomtatványon emlegetni, de rajtam kívül, ha fáj is beismerni, nincs más, akit hibáztatni lehetne, amiért itt garázdálkodhat.
        - Bocsánat a.. közjátékért? Igen, szóval az alkoholos változat. Szerintem nem lenne rossz Lángnyelv-whiskyvel, az elég.. fahéjas utóízű. Hmm, és vaníliával, esetleg vaníliás vodkával? Szerinted találok bármi ilyesmit épp itt, vagy mindenki maga gondoskodik a lerészegedéséről a saját munkahelyén? - nem vagyok meggyőződve róla, hogy Piper jól viselkedik majd, de erre az sem garancia, ha végig a kezemben tartom, így a vereség teljes tudatában lehajolok a pult alá, hogy megnézzem, miből iszunk ma. Agent Whiskey (ki)szolgál és (meg)véd (a felelősségteljes alkoholfogyasztástól munkaidőben.)
        - Ugye nem az üvegek koccanását hallom? - kérdezem inkább magamtól, meg talán Mirától, miközben sikerül legalább az egyik szükséges alkoholt meglelnem és a fejem felett aggasztó zajok szűrődnek át. Piper biztosan közelebb merészkedhetett ismerkedni, minden és mindenki érdekli, így talán lesz esélyem elvenni a szirupot előle, mielőtt rájönne, hogy a saját kíváncsisága csapdájába esett, a kis hülye..
        - Biztos mindenki ezt kérdezi, de.. varázsgarázs? Gyakran használnuk.. kocsikat? A diplomatáink et al.? Mert ahogy emlékszem, a mugliszületésűekhez mindig Dumbledore ment ki anno, ő is különösen ügyelt rá, hogy minimum Gandalfnak vagy drag queen Merlinnek tűnjön a helyzet komolyságát megtisztelendő. - végül sikerül kiegyenesednem, és megkereshetem a keveréshez szükséges poharakat. Ez jóval könnyebb lesz, mint beismerhető, vagy amit ez a gyakornokság indokolna..

-Most, miközbe mondtam- vallom be a névadásról. De valahogy meg kellett nevezni, és ez olyan kedvesen frappánsnak tűnt. Lehet, hogy ha valaha saját műhelyt nyitok, azt majd Varázsgarázsnak nevezem el. Bár nem tudom, itt mekkora piaca lenne, otthon is országosan van csupán egy kis közösség.
-És te..? Szabad gyanítanom, hogy a "Blah" címet csak pillanatnyilag örökölted meg?- pillantok csak szemmel az általános irányába a szokásos tulajdonosnak, illetve amerre távozni láttuk utóljára.
Afféle kellemes meglepetésként ér, hogy járt ő is Atlantába, bár látszólag a közös ismeretünk ennél mélyebbre kevésbé megy.
-Nem mondhatom, hogy hallottam róla sajnos. Igazábol otthon keveset járok mostanába, csak beköszönni kábé. Egy varázsautós találkozóra szoktam kijárni, de oda meg Apával együtt megyek ki, és az inkább kinn van Arizona környékén, úgyhogy otthon-otthon csak egy alvásnyit állok meg. Mielőtt kimegyünk, meg aztán mielőtt jövök vissza. A Wandwood-on jártál odakinn?
Leginkább csak kíváncsiságból kérdezem Atlanta varázsló-sétálóutcáját, bár ki tudja. Ha jár még arra, van egy-két hangulatos kávézó, ami így benyomás alapján biztos tetszene neki. Vagy már ismeri is őket.
Megmosolygom közbe az örök harcát Piper kíváncsiságával, és megpróbálok segíteni is megfogni egy-két üveget, vagy legalább odébbtenni, mielőtt a mosómedve letolatja a pultról a fenekével.
-Gondolom az lesz, aminek elnevezzük..? De nem hangzik rosszul.
Mint mondtam, nyitott vagyok a kreativitására. Az ötlet is csábító, és nem is stresszelem olyan dolgok kérésével, amiről nem is tudja, merre keresse, ha olyan dolgokból ajánlja, amit már megtalált. Meg ez a beszélgetés talán máris mindkettőnk napjába vitt egy kis vidámabb színt, ezen a ponton nem egy tökéletlen kávé fogja elrontani.
-Ezt nemtudom..?- kérdezem? szinte félénken a felvetett ...hozzávalókról. Gondoltam, valami sajátot ajánlgathatott, mer nem is gondoltam volna, hogy itt lenne készleten alkoholos ital, de lehet hogy én tévedtem ebbe..?
-Sziaaa,..- Válaszolnék én a kérdésre, de épp gyorsan hozzáfogok a pulthoz egy szirupos üveget, mielőtt levándorolna, aztán a még szabad kezemmel egy másikat az állatka túlvégén, ezzel hirtelen Piper arcába is kerülve egybe. Megpróbálok visszábbhúzódni egy illendő személyes tér határáig, miközbe két irányba is vigyázok a terítékre. Ez végül csak annyira sikeres, hogy orron bököm a magam orrával, mer ő kevésbé törekszik az ilyen távolságra. Ami cuki lenne, csak kissé nyakatekert a helyzet pillanatnyilag.
-Hát... Ha a tesztutaimat nem számoljuk, legutóbb januárba kellett az egyik, igen, egy diplomatának. Mr. Weasley Senior mesélte még, hogy néha nagycsoportosan használnak néhányat egyszerre, például a Roxfort Expresszhez kimenni, de az régen volt, már azelőtt is, hogy engem felvettek. Szerintem a bűb...bocsánat, mugliszületésű diákokhoz nem mi visszük ki az iskola képviselőjét.
Shelby esete óta beszélgettem még egyszer-kétszer Mr. Weasley Seniorral, ha épp összetalálkoztunk egy kávészünet erejéig, ismer egy-két hasznos tippet, például Shelby bűvművéhez is. Meg olyan lelkesen kíváncsi egy-két olyan ötletre, amit én hozok otthonról, mint Apa megoldása a szalamandraolajjal. Szerintem ha szabad lenne itt a Minisztériumon kívül is, őt is lenne varázsautós hobbiból. Felüdülés találkozni néha olyanokkal, akik ismerősek a kocsik művészetével.

p u m p k i n & p a n i c

PSL           panic spice latte

a call is upon us

        Atlantáról nem őrzöm a legtisztább.. vagy részletesebb emlékeket, de ezeket nem volna kifejezetten igazságos egy ennyire hétköznapi beszélgetés közepén csak úgy megemlíteni, főleg az alapján, ami Mirából érzékelhető. A kedves lány a va-rázs-ga-rázs-ból - úgy tűnik, vagy nem ittam elég kávét, vagy épp túl sokat ittam az asszociációik tekintetében - aki minden nap megissza a maga tisztességes kávéját, és reméli, hogy közben nem éri semmilyen kellemetlen meglepetés. Nem vagyok benne biztos, hogy ezúttal nem én személyesítem meg ezt az utóbbit.. de ha Natalie kicsit is hű maradt ahhoz a képhez, amit az ember általában őriz a baristákról és csaposokról, feltételezem, hogy a cozy és nyugodt jelzők messzire kerülik a helyet.
        - Panic Spice Latte, mert - Piper, nem, tedd le az üveget! - az biztos, hogy fontos összetevője a dolognak.. várj, egy pillanat! - megpróbálom kimenteni abból a helyzetből, amibe az imént varázsolta magát, mert erősen együttérzek bárkivel, aki pusztán jóakaratból több, mint közelről kénytelen megismerkedni a balszerencse áradásával. Ismét szívesen belökném Nataliet a Kóbor Grimbusz alá néhány olyan történettel, amelyek értelmezhetővé teszik, miért vagyok barista egy olyan bajkeverővel az oldalamon, mint amilyen Piper is, de erre egyelőre sem lehetőségünk, sem szabad kezünk nincs.

        - Ami azt illeti, voltam, de főleg éjszaka, és gondolom, hogy akkor nem pont.. ugyanolyan lehet a hely.. - végül sikerül kartávolságon kívülre helyeznem legalább a sós-karamellás és tahiti vaníliás üvegeket, némi ellenérzéssel az utóbbi iránt, mert ha már vanília, vajon az angolok ellenszenve kiterjed-e a bourbonra, ami az egyetlen értelmezhető típus? Nem teszem hozzá, hogy a wand és wood szavak kombinációjától pedig én nem tűnnék sokkal szimpatikusabbnak valakinél, akiről ezt a frankofóbiát feltételezem. Mira egész egyszerűen túl kedves és ártatlan a beszélgetésnek ahhoz a változatához, amelyhez még egy feles is kerülne a kávéba, és látva Aub új.. politikai álláspontjának manifesztációit, biztosan nem járulok hozzá senki gyermekkorának bombardával való illetéséhez.
       - Ezen anno rengeteget gondolkoztam, amíg.. szóval nem tudtam meg valakitől, pontosan hogy is történik, mert nem tudtam összeegyezteni McGalagonyt mondjuk London belső utcáival. Dumbledoret még annyira sem, bár elsősként fogadtam valakivel, hogy valamelyik tanári értekezleten sorsot húznak, és akié a legrövidebb, abban az évben ő felel ezért. Néha még negyedévben is elképzeltem, ahogy Piton bekopogtat valahová az elbűvölő modorával és küllemével, aztán a legnagyobb varázslat mégis az, hogy a mugli szülők nem egy seprűvel kergetik ki a házból a nagyon fura, ápolatlan, bizarr dolgokat mormoló wannabe-metálénekest. - azt nem teszem hozzá, hogy szívesen megnéztem volna, ahogy anyámat köszönti, bár ez utólag.. nem olyan szívmelengető lehetőség, mint gyerekként hittem. Persze anyám sosem okoz csalódást, ha csalódást kell valakinek okozni, Piton professzor pedig minden alapvető személyes higiéniát kerülő magatartásával is egy hős volt utólag, még ha nem is gáncs nélküli. Kétlem, hogy generációk rettegését egy üsttől ne alapozták volna meg a csodálatosan empatikus megjegyzései a teljesítményünkre, jelenlétünkre, vagy csak úgy eleve, a létezésünkre.

        - Jó, rendben, várj. Tessék, egy raccoon, és tessék, egy keksz. Mindjárt a tessék, egy kávéhoz is eljutunk, ígérem! - a türelmemet vesztve felnyalábolom Pipert, kiveszem a vészhelyzetek esetére tartogatott, külön neki beszerzett, állatka-és-morzsabiztos falatkát, és mindkettőt leparkolom Mira mellé a pultra. Nem túl hosszú ismeretségünk okán azt nem merném kérni tőle, hogy esetleg simogassa addig, de egyrészt Piper kellően barátságos hozzá, hogy kivívja ezt jobb napjain (a rosszabakat pedig fedje jótékony, morzsával borított homály), másrészt Mira egy kedves, barátságos, eddig is kötél-idegeket felmutató lány. Nem lesz semmi probléma, amíg nem csinálok néhányat.
        - Rendben, tehát. Nem mintha értenék a kocsikhoz, félre ne érts, de.. a Minisztériumnak monopóliumra van készíteni és használni őket, vagy ezeket is elkoboztuk, mint annak idején a szőnyegeket? Emlékszem Barty Kupor, mármint az igazi.. érted, emlékszem egy interjúra vele, ahol arról beszél, hogy volt egy a családjának, de aztán betiltották, és az nem korrupció, hogy ő használta aztán a diplomáciai kapcsolataihoz, talán Iránnal? - míg rákoppintok pálcával az egyik fémes szerkezetre, és az halkan elkezdi lefőzni a kávét egy alá készített csészébe, megpróbálom az összes részletet felidézni, de Iránról nem kifejezetten Barty Kupor, vagy a diplomácia jut eszembe.
        Az indirekt vicces interjúkban az volt a remek, hogy a Prófétának pont annyira nem volt elképzelése a műfajban tett érdemeiről, ahogy apámnak nincs, aki mélyen megvetette a mágiát, mert az megakadályozta, hogy a gyermekei életét biztonságos mezsgyén belül tartsa, de közben néha, ha nem figyelt, olyan kérdéseket tett fel, mint a na és mitől repül a seprű, nem mutatnád meg légyszi?
        - Bérelni civilként is szoktak tőletek az emberek? Azt hiszem, eszembe jutott valaki, aki rendszeresen ír a Prófétának, amiért a saját, mugli kocsijával kénytelen szerinte magassarkúban indokolatlan távolságra parkolni az Abszol úttól, mert valami védőbűbáj megakadályozza, ő pedig saját bevallása szerint "előbb fürdene meg egy zsák tűben, minthogy belépjen a Foltozott Üstbe". Valamiért még sosem hozták le ezeket a leveleket, pedig.. Biztosan kevesebbszer használnák, nos.. - kinyitom az egyik szekrényt, amiben valaki még becsomagolt dolgokat tárol, nem kifejezetten jó állapotban. Úgy tűnik, tiszta csomagolóanyagként még mindig hasznosítható egy olykor szennylap is. A gép vidám gőzölgésére többen felfigyelnek, ahogy az épp nem használt, de biztosan alkalomhoz illő, kicsit home-made benyomást keltő bögréknek is, amiket a csomagok mögött találok.