Rye

Home is where you feel peace

mood

[- Üdvözlöm, Ms. Hall! Roman Nott vagyok, és örülök, hogy személyesen is megismerhetem!]

home is where you feel peace

   Néhány pillanatra lehunyom a szemem, és beszívom a tengeri levegő illatát. Hiányzik a vidéki környezet, távol a muglik zsúfolt, visszaszító városaitól, melyek sokszor még most is hatalmas hangyabolyokat, darázsfészkeknek tűnnek. Eltűnt a szépség, a művészet az építményeik nagyobb részéről, szinte csak arra törekszenek, hogy egy épületnek falai, ajtajai, ablaka és teteje legyen, és minél hatékonyabban vezessenek be különböző elektromos hálózatokat. Persze tudom, hogy a mágia hiánya limitálta a lehetőségeiket, de mégis boldog vagyok, hogy ma távol lehetek Londontól.

 Megigazítom a táskát a vállamon, benne az összezsugorított eszközökkel, tervrajzokkal, ahogy belépek a kis kávézóba. Nem volt időm jobban utánanézni Ryenak, de a település elhelyezkedése alapján egyértelmű, hogy rengeteg támadás érhette a történelem során, a normann behatoláskor a háborút eldöntő hastings-i csata sem zajlott túl messze ezer évvel ezelőtt, és talán néhány apró dekoráció is erre utal a mugli vendéglátó helyen. Nem tudom, hogy az itt élő varázslócsaládok az elmúlt években mennyire cserélődhettek, de a környezet alapján feltételezem, hogy talán nem egy évezrede költözhettek ide. A történelem viharai mindig ezt a tengerpartot forgatták fel a legjobban.

 A rendelést követően leülök, és újra behunyom a szemem. Nem állítom, hogy van értelme félnem bármitől, de a legutóbbi megrendelés óta, amikor az ügyfelünk a beszélgetés közepén kötötte össze a személyemet azokkal az eseményekkel a háború alatt, mindig ideges vagyok az első találkozó idején. Sokszor már annyira zavar a lehetősége, hogy újra szembesülök egy tekintettel, amely undorral néz rám, hogy a levélváltás során is szívesen mellékelném az újságcikkeket még tizenhat éves koromból, de persze, ez még azokat is elriasztaná, akiket egyébként nem érdekel a hátterem. A gyomorgörcs és a szorongás a legkevesebb, amit érdemlek a tetteimért persze, de azóta az ügyfél óta nem érzem jól magam. Sajnos Finnick nem ért rá, pedig ő mindig lenyűgözően gyorsan megszeretteti magát mindenkivel. Ő valószínűleg szebben köszönné meg a kávét egy mosolynál és egy udvarias köszönésnél, ő valószínűleg nem pakolná ki-be a tervrajzokat.

 Ahogy belekortyolok a kávéba, amelyet meglehetősen feketére és erősre főztek, eszembe jut Minnerva, és hogy talán megint írhatnék neki, még ha egyre feleslegesebb is lehet. Talán miattam ment el, az óceán másik felére, és ha ez így van, feleslegesen irkálok neki. Talán lehettünk volna barátok, ha kicsit jobban figyelek rá, ha nem tettem volna néhány dolgot korábban, ha nem lennék az, ami, ha nem lennék Roman Nott. Behunyom a szemem. Ideje lenne végre nem merengeni tovább régi romok ormán, a „mi lett volna ha” tetőtlen házában. Az biztos, hogy ami lett, is sokkal több, mint a sötét cella, amely könnyen lehetett volna a lakhelyem életem hátralevő részében.

 Felállok, mosolygok, igyekszem elfedni az idegességből, kialvatlanságból származó hányingert, ahogy Ms. Hall megérkezik. Egyelőre nem tudok róla mást, csak hogy lakóingatlant szeretne építtetni, de róla kevésbé tudom elképzelni azt a pillanatot, amikor a mosoly lefagy az arcáról, és átalakul gyűlöletté. Most persze, amikor kihúzom a széket neki, valószínűleg nem gyűlöl.

   - Üdvözlöm, Ms. Hall! Roman Nott vagyok, és örülök, hogy személyesen is megismerhetem!- egyelőre csak mosolygok, hellyel kínálom, nem rohanom le a szakmai kérdésekkel, nem bombázom, hiába szeretnék az épületről, védővarázslatokról, gravitáció-védett lépcsőfordulókról és erkélyekről beszélni, és igyekszem felidézni a rövid marketing képzés során elsajátított tudásomat. Ez még mindig a gyengeségem, még nem jön természetesen, nem vagyok elég bátor, elég magabiztos hozzá, hogy csak csevegjek. Miről csevegnek a normális emberek, akik nem töltötték életük első tizenöt évét azzal, hogy azt tervezgették, hogy hogyan fognak egy sárkány hátán hatalmas csatákat vívni a Minisztériummal az aranyvérűek jogaiért, hogy azután ép elméjük maradékát is összetörje egy háború, hogy azóta se lehessen biztos benne, hogy minden darabot megtalált?
 
 Mosolygok, ahogy kávét kér, miközben próbálok mantrázni magamnak. Roman Nott vagy. Profi varázsépítész. Volt prefektus. Az ország legolvasottabb embereinek egyike. Még csak nem is nézel ki többé a valós koránál három évvel fiatalabb, alultáplált hülyegyereknek, akinek soha nem lesznek barátai. Hátradőlök, és összekulcsolom az ujjam a kávéscsésze mögött, biztonságban, miután megigazítom a laza világosszürke zakót. Ugyan már, mi baj lehetne? Legfeljebb nincs üzlet, majd lesz másik.

   - Nagyon szép ez a hely. Van esetleg ide valamilyen kötődése? Vagy csak megtetszett Önnek?- a belsőm üvölt, hogy ez a kérdés túl személyes, egyáltalán mi közöm hozzá, de tudom, hogy a normális emberek ezeket a dolgokat mindenféle szívbaj nélkül meg tudják beszélni egymással akár az első találkozások alkalmával, akár idegenekként is. Hogy nem félnek tőle, hogy megmondják nekik, hogy semmi közük hozzá?

Home is where you feel peace

mood



to: Mr. Nott
2004.10.01.

Nem régóta élt bennem az elképzelés, hogy szükségem van egy menedékre... Egy olyan helyre, ami csak az enyém, ahova nem szivárog be a munkám, a rajongók, a sajtó... Egy olyan házra, ahova úgy elvonulhatok, hogy napokig ki sem dugom az orrom, és senki sem fog zavarni. Magányra vágytam, elszigeteltségre, az emberek jó értelemben vett közönyére. Arra, hogy a füle botját se mozdítsa senki, ha esetleg meghallja, hogy Elfelda Hall itt van a közelben. Persze benne volt a pakliban, hogy idővel majd itt is elterjed a hírem, de egyelőre a lehető legdiszkrétebben szerettem volna itt létezni. Vicces, hogy a véletlen szülte az ötletet, hogy éppen itt, ebben a tüneményes tengerparti városban kapjon helyet az én menedékem. Körül-belül egy évvel ezelőtt volt itt egy rövid munkám, pont mielőtt még Dél-Szudánba utaztunk volna Morgannel. Azóta egyébként nem is nagyon vállaltam fotózást, kicsit kiégtem ezen a téren. A színészkedés sokkal jobban érdekelt, és sokkal többet adott a számomra, most is éppen egy filmszerepre készültem, ezerrel magoltam a szövegemet. Elképzeltem, mennyire jó lesz majd bekuckózni az én kis házamba egy kényelmes fotelba, kinézni a nagy panoráma-ablakon a kertre és a messzi tengerpartra. Mert hogy egy ilyen telekre sikerült szert tennem, egyedülálló módon, aminek saját kertje van, és közben egyenesen rá is lehet látni a kertből a tengerre...
Alkalmi vétel volt, nem azért, mert olcsó volt, hanem mert ilyen telek még Rye-ban is irtózatosan kevés volt. Egy idős mugli asszony lakott benne, és amikor meghallottam, hogy a telek elérhetővé vált, azonnal olyan ajánlatot tettem a családjának, amit nem tudtak visszautasítani. Már egy ideje résen voltam, hogy megszerezzek egy hasonló kaliberű telket erre, de ilyen csodás lehetőségre bevallom, még én sem számítottam. A következő lépés már csak az volt, hogy találjak egy igazán tehetséges építészt, aki lehetőleg gyorsan és diszkréten dolgozik... Roman Nott elérhetőségét eg filmes ismerősöm adta meg, akiről tudtam, hogy nemrégiben újíttatta fel a házát az építésszel.
"Fiatal és tehetséges, elég hallgatag, de hát nem is azért fizettem, hogy elszórakoztasson" - csengtek a fülemben Frederick szavai, aki még fényképeket is mutatott az elkészült munkáról. Amit láttam, gyorsan meggyőzött arról, hogy tennem kéne egy próbát Nott-tal. Természetesen a vezetékneve nem kerülte el a figyelmemet, mivel apám miatt elég sok halálfaló ismerőse volt a családomnak hajdanán, nyilván leesett a tény, hogy vagy ő is halálfaló volt, vagy nagyon közel állt hozzá.
Őszintén szólva, ez nem számított negatívumnak a szememben, elvégre tudtam, hogy a dolgok sokszor nem azok, amiknek látszanak... és az emberek sem. Engem nem a múltja, hanem a jelene érdekelt ennek az építésznek, aki történetesen éppen ráért egy új ház építésére, így minden esély megvolt arra, hogy hamar elkészüljön az én álom-menedékem, ahol teljes békében megbújhatok. Még az is lehet, hogy a festést is kipróbálom, amiről rövidke ismeretségünk során, Owen festett oly idilli képet. Ahogy beléptem a kis kávézóba, amit a találkozó színhelyéül választott, azonnal megismertem a réveteg tekintetű, fiatal férfit,  majd magabiztos mosollyal léptem mellé. Ő előzékenyen hellyel kínált, mire hálás pillantással foglaltam helyet az általa kihúzott széken.
- Köszönöm, ez igazán kedves... és ezzel ugyanúgy vagyok én is, Mr. Nott! - pillantottam rá őszinte érdeklődéssel, egyértelműen művészlélek benyomását keltette a fizimiskája, de hát ez nyilvánvaló előny, ha történetesen házat szeretne építtetni az ember.
- Hogy őszinte legyek, egy éve, egy munkám során szerettem bele ebbe a helybe, de csak nemrég kezdtem aktívan játszani a gondolattal, hogy legyen itt egy házam. Amint azt a levelemben már említettem, sikerült szert tennem egy kivételes adottságokkal rendelkező telekre, így lényegében nincs más hátra, mint megépíteni a házat rá - kuncogtam fel lágyan, érzékeltetve, hogy pontosan tudom, azért egy házépítés cseppet sem olyan könnyű, mint ahogy én itt ezt most előadtam. Gyorsan végigpillantottam az itallapon, hogy aztán leadhassam a rendelésem a kedves arcú pincernőnek.
- Egy mogyorós lattét kérek szépen - majd mielőtt belevágtunk volna a sűrűjébe, én is feltettem egy ismerkedős kérdést.
- Mondja, mióta foglalkozik építészettel? Egészen meglepő, hogy már ilyen fiatalon ilyen remek munkái vannak... - jegyeztem meg elismeréssel a hangomban. Mint olyan ember, aki már fiatalon keményen megküzdött a sikerért, mindig is csodáltam azokat, akik állhatatossággal és kivételes tehetséggel építették fel magukat. Jól tudtam, milyen nehéz is ez valójában.

[- Kis szerencsével már ebben a házban töltheti az ünnepeket. Tényleg gyönyörű ez a környék.]

home is where you feel peace

    Nincs okom rá, hogy ideges legyek. Én építész vagyok, ő építtetni akar egy házat, ez a találkozás teljesen természetesen. Nem azért jött, hogy számon kérjen bármilyen múltbéli eseményt, én magam nem is érdeklem, csak a szaktudásom, semmi másra nincs szüksége. Barátságosnak tűnik, nem látok semmilyen nyomot rá, hogy rejtegetne bármiféle ellenszenvet. Persze, mikor tudtam kiszúrni az ilyesmit? Pocsék emberismerő vagyok, aki nem érti a saját családtagjait, saját barátait sem.

 Kissé sikerül feloldódnom, ahogy nézem, ahogy Ms. Hall arca felderül, ahogyan a telekről beszél, ahogyan talán látja maga előtt a jövőbéli házát. Talán furcsa, de a tudat, hogy ez a boldogság a gyakorlatba talán az én képességeimnek megfelelően kerülhet átültetésre, nem ijeszt meg annyira, mint a tény, hogy talán beszélgetnem kell valakivel. Mindig könnyebben elmerültem a mágikus dolgokban, az alkotásban, ott nem engem akarnak, hanem amit tudok, és rendszerint sikerül átlendülnöm a kezdeteken. Tudom, hogy ez talán ennek a kezdete, mert érzem, hogy én is mosolygok.

 - Kis szerencsével már ebben a házban töltheti az ünnepeket. Tényleg gyönyörű ez a környék.- kevesen annyira szerencsések, hogy meglássanak egy helyet, ami tetszik nekik, és ezt követően tényleg lehetőségük legyen ott élni. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy mi lenne az a része az országnak, ahol szívesen élnék, de végül soha nem határoztam meg egyértelműen, és sokszor arra jutok, hogy talán kár is túl sok energiát költeni rá. Amikor otthon vagyok, elmerülök a terveimben vagy alszom, olvasom, szinte mindegy, hogy pontosan hogyan néz ki a táj.

 Iszom egy kortyot a kávémból én is, és igyekszem fenntartani a mosolyomat. Még mindig tartok tőle, hogy esetleg hagytam valamilyen rést magamon, valami hibát, ami most üvölt róla, hogy valami nincs rendben velem, ami ezt az egész beszélgetést kellemetlenné teszi. Egy újabb kortyba rejtem a szorongásomat, amikor a karrieremről kérdez. Mi történik, ha túl sokat beszélek? Ha túl keveset? Ha mondok valamit, ami nem tetszik neki, egy ostoba kis viccet, amiről azt hiszem, hogy már kényelmes minden, de eltalálok vele valamilyen kényes élményt? Eszembe jut, hogy milyen ideges voltam, amikor először mondták, hogy áthozzák Minniet, hogy azután együtt menjünk a kezdő bájital előadásra. A szavak, mint a kísértetek, mintha mentesek lennének a belsőmtől, ömlenek, mintha valami begyakorolt ösztön mozgatná a testemet, formálná a szavakat, mielőtt visszanyerem az irányítást.

 - Nos... mindig eléggé érdekelt az építészet, kisebb dolgokat már az iskolás éveimben építettem. A felsőoktatásban csak két éve végeztem, azóta van engedélyem nem saját tulajdonú ingatlanokon is dolgozni.- utólag ideges vagyok, ahogy rájövök, megemlítettem az iskolás éveimet, hogy talán rákérdez, eszébe jut, hogy igen, én bizony azokban az években még ott voltam, és vajon mit csinálhattam. Azután... biztos, hogy az én esetem volt a leghírhedtebb a tucatnyi roxfortos eset között.

 Várok néhány másodpercet, de úgy érzem, hogy mondanom kéne még valamit, nem elég, amit elmondtam. Megállítom magam abban, hogy dobolni kezdjek az asztalon, mint valami idióta, idegrángásos gyerek, aki még mindig nem képes rá, hogy anélkül beszéljen emberekkel, hogy megsértse őket, vagy olyan benyomást tegyen, mely szerint idiótának fogják tartani. Még mindig tartom a mosolyomat, az biztosan meggyőző.

 - Az első átépítést talán tizenhét évesen végezhettem... az első épületem pedig valamikor tizenkilenc évesen építettem, lakóépületekkel két éve foglalkozom.- nagyon rövidnek tűnik az idő, de emlékeztetem magam, hogy volt olyan, amikor első alkalommal építettem valamit, és akkor is megbíztak bennem, akkor is felbéreltek. Most sem valószínű, hogy ez a rövid tapasztalat probléma lehet, különben biztosan nem egy olyan életkorú varázslót bízna meg, mint én.

Home is where you feel peace

mood



to: Mr. Nott
2004.10.01.

Hogy esélyem nyílt egy ilyen békés, gyönyörű helyen karácsonyozni, nagyon megdobogtatta a szívemet. Abban bíztam, hogy az ünnepekre majd anyát is kihozhatom az Intézetből, ahova pár nappal ezelőtt voltam kénytelen elvinni őt. Még mindig kísértett a kép, ahogy a kandallóból anyám lemondó arcát látom. Borzalmas volt őt otthagyni. Az elmúlt hónapok történései nagyon megviseltek, úgy éreztem, vagy öt évet öregedtem rövid idő leforgása alatt. Nagy szükségem volt a megnyugvásra, pihenésre, feltöltődésre mielőtt belevágtunk a film forgatásába. Szerencsére addig még bőven volt időm, nem csak a szövegtanulásra, hanem arra is, hogy feldolgozzam a történteket, mivel direkt nem vállaltam semmilyen más munkát az elkövetkező hónapokra. Persze a ház építésével kapcsolatban nekem is lesz majd számos teendőm, főként, mivel a lakberendezést nem szívesen adnám ki a kezemből, de ezt nagy örömmel fogom végezni. Izgatottan vártam hát, hogy beinduljon az építkezés.
- Az nagyszerű lenne - mosolyogtam Romanra melegen, majd érdeklődve hallgattam szakmai előéletét. Komoly, megfontolt ember benyomása alakult ki bennem, ahogy a szavait hallgattam. El tudtam képzelni, hogy remekül fogunk tudni együtt dolgozni.
- Ígéretesen hangzik... Nem semmi, hogy már iskoláskorában is bontogatta a szárnyait. Kíváncsi lennék, miket épített!- jegyeztem meg Mr. Nottnak, miközben a pincérnő kihozta nekem a kávét. Élvezettel kortyoltam bele a mogyorós aromájú tejeskávéba, közben lehetőséget adva Mr. Nottnak, hogyha szeretne, mesélhessen a régi kreatív alkotásairól. Ezután a táskámban kezdtem el kotorászni, és elővettem egy fényképet, amivel a mai találkozóra készültem.
- Szóval ilyen stílusú házat szeretnék, nem túl nagyot, kétszinteset. Az alsó részen kapna helyet az amerikai konyhás nappali, kertre néző panorámás ablakkal, egy tágas fürdőszoba, illetve egy spájz. A felső szinten pedig két hálószoba és egy kisebb fürdő lenne. Azt hiszem, röviden ennyi lenne az elképzelésem. Bár egyszerű az elképzelés, azért remélem talál majd kihívást ebben a projektben is - pillantottam várakozóan Mr. Nottra, ha kérdései merülnének fel. A varázsvédelemhez és egyéb szakmai dolgokhoz én nem igazán értettem, de bíztam benne, hogy közösen majd mindent kitalálunk. Elég hamar elnyerte a szimpátiám az építész, és ezen a ponton gyakorlatilag elhatároztam, hogy felfogadom. Az árban úgy véltem, könnyen meg fogunk tudni egyezni, de persze meglepetések értek már életem során bőven, ha emberekről volt szó, így az sem ért volna váratlanul, ha a mostani megbeszélés során mégis felmerülne valami ellentét, ami miatt meghiúsulna a közös munka. Azért nagyon bíztam benne, hogy nem lesz ilyen.

[- A mai napra nem készültem referencia anyaggal, de szívesem megmutatom majd a terveimet. A fő munkáim lakóépületek vagy ahhoz hasonló helyiségek, és sok felújítást végeztem. A fő pályamunkám egy urbánus környezetben biztonságosan fenntartott sárkánykeltető.]

home is where you feel peace

     Nekem is mosolyt csal az arcomra, ahogy Ms. Hall láthatóan örül a gondolatnak, hogy még tél elejére elkészül a lakása. Talán ez lehet az egyik motivációja annak, hogy azt dolgozom, amit: boldoggá tesz, hogy másokat otthonhoz juttathatok, és rövid időre részesülök az örömükből. Talán emiatt döntöttem úgy, hogy végül ezt akarom tanulni, nem valami absztraktabb dolgot, mint például az átoktörői szakmát, amin sokat gondolkodtam, és ami talán biztonságosabb választás, de ami az eddigi életemet illeti, a biztonságos választások nem vezettek soha semmi jóra.

  - A mai napra nem készültem referencia anyaggal, de szívesem megmutatom majd a terveimet. A fő munkáim lakóépületek vagy ahhoz hasonló helyiségek, és sok felújítást végeztem. A fő pályamunkám egy urbánus környezetben biztonságosan fenntartott sárkánykeltető.- az utolsó mondatot megbánom, mert biztosan rengeteget kivesz a szakmai komolyságomból, hogy ilyesmivel foglalkozom, amikor egyértelmű, hogy semmiféle kereslet nem lenne arra, hogy valaki Londonban tartson nagyobb mennyiségű sárkányt. A legtöbb rezervátum okkal épült lakatlan területre, és főleg a Távol Keleten lehetne rá kereslet, ha az urbanizáció eléri az egyik gömbláng rezervátumot.

 Megőrzöm a mosolyom, és iszom a kávéból, miközben megnézem a képet, és fejben el is kezdem megrajzolni az ingatlan alaprajzait. A lakóingatlan egyértelműen nem tűnt nagynak, semmi olyasmit nem igényelt, amire ne kaptam volna képesítést, úgyhogy természetesen nem lenne okom idegesnek lenni, mégis meg kell állítanom magam abban, hogy mozgatni kezdjem a lábam az asztal alatt. Roman Nott vagyok, építész. Ezzel foglalkozom. Ez gyerekjáték lesz, és nem fogom elrontani. Azért sincs okom idegesnek lenni, mert beszélnünk kell a pénzügyi részéről, bármennyire az sokszor az érzésem, hogy valami rosszat teszek akkor, amikor az anyagiakról akarok egyeztetni.

  - Egy ilyen házat valószínűleg már akár november végére el tudunk készíteni, és a legtöbb alapszintű védő bűbájt, illetve a mágikus hőtartást könnyen rá is tudjuk helyezni. Néhány részletet, mint a szobák fekvését, érdemes lenne mindenképpen megbeszélnünk. Első lépésként annyit szeretnék kérdezni, hogy tervez mugli elektronikai hálózatot kötni a házra? Ez lenne a fő szempont a bűbájok pontos meghatározásánál.- nem válasz esetén még azt sem zárom ki, hogy ebben a hónapban elkészülünk valahogy, és valószínűleg jóval gördülékenyebb és gyorsabb munkával számolhatunk. Ellenkező esetben viszont mindenképpen nagyon körültekintően kell eljárnom, hogy a ház mágikus funkciói és védelme ne pusztítsa el az elektronikát semmilyen körülmények között, és természetesen a ház különböző mugliriasztó funkciói sem működhetnek ugyanúgy. Arra egyelőre nem térek ki, hogy más árkategóriába is esne az utóbbi lehetőség, de természetesen nem tervezem elrejteni.

 Kisimítom a hajam a szememből, és újra a képre nézek. Fejben látom is már a házat, ahogy elkészül, és átadom a kulcsokat, és elmosolyodom, ahogy ennek a lehetősége eszembe jut. Most, hogy egyelőre látványos katasztrófa nélkül lezajlott az ismerkedés, és arról beszélhetek, amihez értek, jóval magabiztosabb vagyok.

Home is where you feel peace

mood



to: Mr. Nott
2004.10.01.

Gyakorlatilag tinédzser korom óta sodródtam a világban minden irányban, amióta komolyabban elkezdtem a modellkedést. A munkán felül aztán a kapcsolataim miatt is éltem számos helyen, a legközelebb még Oleg mellett jutottam ahhoz, hogy letelepedjek és családot alapítsak, amire régóta vágyom, de sem akkor, sem Morgan, sem Malk mellett nem sikerült egyelőre ezt a vágyamat megvalósítani. Most viszont elhatároztam, hogy nem fogom egy férfitól függővé tenni azt, hogy otthonom legyen. Sőt... talán azt sem, hogy anya legyek. Elvégre bárkivel is hozott össze a sors, amikor eljött volna az a pont, hogy elköteleződjön felém, kihátrált a dologból, és én emiatt összetörten és magányosan sodródtam tovább. Talán eljött az idő, hogy egyedülálló anya legyek... Ennek a lehetőségnek a gondolata még nagyon friss volt számomra, egyelőre csak ízlelgettem, barátkoztam vele, akár egy távoli kultúra specialitásával, de ez kellemes ismerkedés volt, és ahogy teltek a napok, egyre nyitottabbá váltam a dologra. Végül is, ha belegondolok, hogy milyen mintákat láttam a családi és baráti környezetemben, akkor a békés, klasszikus családi felállás nem igen jött szembe velem. Én magam is apa nélkül nőttem fel. Miért is kéne nekem egy olyan ideát kergetnem, amit a gyakorlatban nem láttam életképesnek? Sok mindenen merengtem az utóbbi időben, és úgy éreztem, itt Rye-ban lehetőségem lesz megtalálni a válaszokat... Az egyedüllét egyre jobban vonzott, holott régebben ez sosem volt jellemző rám. Ahogy Nottot hallgattam, a sárkánykeltető ötlete és kivitelezése egyszerűen lenyűgözött.
- Ez...nagyon eredetinek és izgalmasnak hangzik. Kérem, feltétlen mutassa meg a referenciát, ha alkalmas lesz - mosolyogtam elismerően Romanra. A következő kérdésén egy kicsit el kellett gondolkodnom, belekortyoltam a kávémba, hogy időt nyerjek és végiggondoljam a szempontokat.
- Ezen még nem gondolkoztam eddig, de azt hiszem, nem lesz rá szükség... Ugyan számos varázstalannal állok kapcsolatban, nem szeretném, ha ebben a házban túl nagy lenne a jövés-menés... a megfelelő fényviszonyokat pedig varázslattal is meg lehet teremteni.... Viszont ha Ön szerint a hálózatnak lennének egyèb előnyei, akkor nyitott vagyok a javaslatára természetesen - kortyoltam újra a kávémba, aztán a szobák fekvésére is reagáltam.
- A ház kert felé eső része dél-nyugati fekvésű, így úgy gondolom a felső szobák is azok, de gondolom az épület fekvését szeretné személyesen is felmérni a telken?
Az építéshez különben lesz külön segítségre szüksége, vagy mindent egyedül intéz? Elnézést, ha bugyuta a kérdés, még sosem építtettem házat - pirultam el kissé zavaromban.

[- A fő előnyei a hálózatnak munka és kényelmi szempontok lennének. Sokan szeretik például a mugli televíziókat, vagy szeretnek mugli számítógépet használni a munkájukhoz, de nem tudom, hogy az ön munkájához ez szükséges-e. Esetleg van bármilyen ezzel kapcsolatos személyre szabott igénye?]

home is where you feel peace

 Az idegességem nagyrészt elszáll, ahogy szóba kerül a pályamunkám, ami sokakkal ellentétben nem azt váltotta ki Ms. Hallból, hogy feleslegesnek nevezte azt. Természetesen talán tényleg az, nem véletlenül nem fordul elő, hogy bárki egy várost választ sárkánytenyésztés helyszínéül, de a pályamunkák nagyrészt azt szolgálják véleményem szerint, hogy bemutassuk a határokat. Sok volt csoporttársam tervezte, hogy egész életében háromféle házat tervez, de én nem akarok örökké a monotonitás csapdájában élni.

  Egyre könnyebb a mosolyom, ahogy bólintok a kérésére. Talán neki is köszönhetem ezt, de remélem, hogy talán végre kijutok az elmém csapdájából, hogy végre sikerül szabaddá válnom a komplexusok légiójától, amelyek szüntelenül megállítanak a normális emberi kapcsolatok építésében. Ki tudja? Talán a fejemben vannak azok a félelmek, nem valódiak, talán tényleg jogom van már úgy élni, hogy nem hordozom folyamatosan a vállaimon a múlt hibáit.

- A fő előnyei a hálózatnak munka és kényelmi szempontok lennének. Sokan szeretik például a mugli televíziókat, vagy szeretnek mugli számítógépet használni a munkájukhoz, de nem tudom, hogy az ön munkájához ez szükséges-e. Esetleg van bármilyen ezzel kapcsolatos személyre szabott igénye?- nem érzem most, hogy félek, ideges vagyok, még akkor sem, ha a kérdés az ügyfelem munkaviszonyáról talán túl személyes.

 Fejben már bele is kalkulálom, hogy a ház fekvése milyen módon befolyásolhatja a mágikus védelmet és alapozást, amit esetleg beleépítek az épületbe, de valóban úgy látom, hogy szerencsésebb lenne látni a telket. Elképesztően kicsi és apró körülmények is képesek módosítani rengeteget a mágikus tulajdonságokon.

- Mindenképpen érdemes lenne megnéznünk a birtokot. Ami a munkát illeti, az öcsémmel el tudunk végezni mindent egyszerűen. Maximum speciális igények esetén lenne szükség szakértőkre.- lassan benyúlok a mellényzsebembe az erszényemért, és előkészítem az italok árát, illendő borravalóval. Valószínűleg nem történik meg egy konkrét lépés sem ma, talán valamilyen szimbolikus alapkő letétel csak, de mindenképpen sokat haladnánk, ha ezzel tervezhetnénk.

- Ha önnek rendben van, akár indulhatunk is. 

Home is where you feel peace

mood



to: Mr. Nott
2004.10.01.

A mugli televíziót és számítógépet még sosem kellett használnom, de filmeket nézni nagyon is szerettem, főként, hogy magam is szerepeltem már mugli filmben. Ehhez azonban elég volt egy tévé és egy lejátszó, nem volt szükség a hálózatra, így Roman kérdésére a fejemmel nemet intve feleltem.
- Köszönöm, ezekre nem lesz szükség. Filmeket gyakran nézek, de ahhoz megvannak az eszközeim - mosolyodtam el. Alig vártam, hogy megteremtsem a magam kis álomvilágát, ahol feltöltődhetek, biztonságban lehetek, ahol senkihez sem kell szólnom, ha nem akarok. Isteni lesz.
Miközben Nottot hallgattam, megittam az utolsó korty tejeskávét, és aztán én is a tárcám után nyúltam.
- Kérem, engedje meg... Hiszen ez már a munkafolyamat része - néztem a férfira kedvesen, s bízva abban, hogy nem veszi sértésnek, az asztalra tettem a fogyasztásunk árát és a borravalót. Ha az ellenkezőjét tapasztaltam, úgy persze hagytam őt érvényesülni. A magam részéről sosem vártam el, hogy a férfiak meghívjanak egy munkamegbeszélésen, de ha ő ragaszkodott hozzá, nem akartam ebből kellemetlen pillanatot sem okozni. Aztán a táskám után nyúltam és készen álltam az indulásra.
- Viszlát, köszönjük! - köszöntem el a pincérnőtől, majd kiléptem a kellemesen csípős októberi levegőre.
- Ne aggódjon, közel van gyalog is. Úgy tíz percre - indultam meg lendületesen a tengerpart felé vezető úton, és közben az otthonos házakban gyönyörködtem, amik olyan hangulatosan sorakoztak egymás mellett. Úgy öt percet sétálhattunk, amikor egy kis mellékútra tértünk rá.
- Maga hová valósi különben? - érdeklődtem csak úgy mellékesen, hisz beszélgetéssel könnyebben telt az út. Ezen az ösvényen egyébként már csak gyalogosan lehetett közlekedni, földút volt, nem aszfalt. Egy tisztás után rövidesen erdősebb rész következett, gyakorlatilag az erdő szélén kapott helyet a telek, ahonnan még rá lehetett látni a tengerre is. Igazi álom. A táj egyszerűen meseszép volt az októberi őszi időben, a fák már narancsosan simogatták az idegrendszeremet, bármeddig képes lettem volna gyönyörködni bennük. Kicsit el is varázsolódtam, mert amikor újra megszólaltam, már a birtokomon voltunk, amit egy egyszerű drótkerítés és egy kiskapu jelzett egyelőre.
- Nos, ez lenne az... Egy barátom elhelyezett rajta egy alapszintű mágikus védelmet a kedvemért. Mielőtt elkezdik az építkezést, ezt majd természetesen eltávolítja, ha zavarná Önt a munkában. Csak addig sem szerettem volna váratlan behatolókat, amíg megkezdődnek a munkálatok - pálcám után nyúltam a belső, mélyített kabátzsebbe, majd behunytam a szemem, elmormoltam a nonverbális varázslatot, miközben egy egyszerűbb mozdulatsor elvégzése után benyitottam a kapun.
- A telek 1300 négyzetméter, a házat úgy száz- százhúsz négyzetméteresnek gondoltam, de lehet nagyobb is, ha úgy jobbnak gondolja elrendezési szempontból - mentem még bejjebb, míg elértük a ház tervezett helyét.
- Ha jól tudom, akár a duplája is lehet a nagysága az előírások alapján - tettem hozzá, aztán előre mutattam. - Szóval itt volnánk. Ide szeretném, ha megépítené - remegett bele az izgalomba a hangom akaratlanul is.

[- Köszönjük, viszontlátásra!]

home is where you feel peace

  Bólintok egyet a válaszra, ami egyértelműen megkönnyíti a munkát. A mugli eszközök beszerelése mágikus otthonokba mindig is nagyon nehéz volt, és nagyon nehéz lesz számomra, nem olyasmi, amivel szívesen megpróbálkoznék kezdőként. Persze, nem utasítanék vissza egy megrendelést, a karrierem ilyen korai pontján, úgyhogy bevontam volna természetesen egy külsőst a munkálatokba.

 Egy pillanatra zavarba jövök tőle, hogy ő fizet, és gondolkodom is rajta, hogy talán elutasítom, átvállalom legalább a saját részemet, vagy akár az egész számlát, de végül csak mosolyogva, egy bólintással megköszönöm. Amikor üzleti kommunikációt tanultam az egyetemen, tanultam, hogy nem minden ilyen esetben jó, elfogadható egy ajándék elutasítása, akkor sem, ha az általam tanult normákkal szembe megy, hogy hagyom, hogy ő fizessen.

 - Köszönjük, viszontlátásra!- mosolygok a pincérnőre, miközben követem Ms. Hallt az utcára. A telek megtekintése valóban nagyon fontos része lesz a munkafolyamatnak, úgyhogy jó is, hogy ennyire korán elkezdjük, esetleg észreveszek-e bármi olyasmit, ami problémát jelenthetne. Kétlem persze, hogy ezen a helyen találni fogok bármilyen olyan mágikus hatást, körülményt, ami lehetetlenné tenné a tervet, amit kitalált.

 - Nem probléma. Néhány éve átgyalogoltam egyszer az országot, edzésben vagyok.- a mosolyom nem árulja el, hogy mikor, milyen körülmények között történt az eset, hogyan menekültem hazáig a Roxfortból, a Rengetegen, mugli városokon át, egészen a Windsor közelében álló kúriánkig. Tekintettel arra, hogy a legnagyobb fizikai teljesítmény, amit korábban elértem, tíz könyv együttes cipelése volt, utólag meg vagyok lepve, hogy ez ilyen jól ment.

 Nagyon szépnek látom ezt a területet, könnyen meg tudom érteni, hogy miért dönt valaki úgy, hogy ide szeretne költözni, az országnak erre a részére. London gyönyörű, van valami megnyugtató a zajban, abban, hogy soha nincs csend, soha nem maradok igazán egyedül az emlékeimmel, rémálmaimmal.

 - Most éppen Londonban élek, de a szüleimnek egy kis, Windsortól nem messze lévő falu mellett van a háza.- szándékosan nem használom a kúria szót, szándékosan nem emelem ki, hogy milyen társadalmi közegből származom pontosan, mert tudom, hogy rossz fényt vetne rám. Tudom, hogy akkor talán összekötné azokat a pontokat, akkor talán eszébe jutnék valami régi újságcikkből, ahol rövidebb hajjal, sápadtabb és fiatalabb arccal, de egyszer a címlapon is voltam, mint a felmentett halálfaló, szabadon engedett gyilkos.

 Nem is szakítom ki Ms. Hallt a gondolataiból, inkább figyelem a narancsszínű leveleket, ahogy a fák, az erdő felváltják a házakat, elmaradnak mögöttünk az emberi civilizáció nyomai- persze, soha nem teljesen. Most is ott vannak a fehér csíkok az égen, most is látok táblákat, és most is hallok a távolból valamilyen járművet, talán egy hajót vagy autót a városkából. Könnyű elképzelni, hogy egy ilyen helyen nevelek gyereket, hogy egy ilyen helyről ömlenek a csontvázak, kísértetek és macskák a városra Halloweenkor, hogy ezen az úton megyek végig a karácsonyi vásárba.

 - Ó, egyáltalán nem probléma. Ezeket a varázslatok amúgy is elsődlegesek, már az építési munkálatok is súlyosan sértenék a Varázstitok törvényt, úgyhogy jó, ha rejtve van a birtok. Ami az elrendezést illeti, ebben rugalmasak tudunk lenni.- egyelőre nem árasztom el a hölgyet kérdésekkel, tudom, hogy megterhelő lehetne számára most kitalálni, hogy hány lépés hosszú legyen a hálószoba, pontosan hol szeretne mellékhelyiséget, szükséges-e egész külön helyiség a ruhák tárolására.

 Teszek néhány lépést, körülnézek a birtokon, és fejben elképzelem rajta a házat. Több különböző elrendezés is eszembe jut, de a birtok elég nagynak tűnik, és egyáltalán nem látok semmilyen problémát, ami gátolhatná a munkálatokat. Eszembe jut a történet arról az építészről, aki végül kártérítést kellett fizessen, mert nem vette észre a trollbarlangot a birtok közvetlen határában, és a ház csak egy napig maradt állva, utána pedig a tulajdonosnak kellett fizetnie bírságot, mert a Minisztérium kompenzációt ítélt meg- a trolloknak. Természetesen nem hiszem, hogy itt fennállna ennek a veszélye, és én soha nem hagynám ki azt a lépést, hogy egyeztessek a Minisztérium nyilvántartásával, hogy spóroljak a költségeken.

  - Az üres tereket könnyen ki tudjuk tölteni fákkal, úgyhogy csak emiatt nem kellene megnövelni a ház méretét. Természetesen készítek terveket nagyobb alaprajzú házra is.- csendben magam elé képzelem a házat, ahogy az általam látott illusztráción szerepelt, és fejben elképzelem az első változatot, eredeti mérettel, fákkal. Furcsa, hogy a Roxfortban nem tanították a varázslatot, amit az egyetemen tanultam, de néhány másodperc előkészület után egy nonverbális pálcamozdulattal megteremtem azt a halvány, szinte ködszerű képet, ahogy a ház ott állna, a birtok közepén, fákkal szegélyezve. Néhány másodperc után kicsit fordítok az illúzión, hogy pontosan az észak-dél tájolás felé állítsam. Mágikus szempontból könnyebb lenne sok dolog így.

  - Így nézne ki valahogy az eredeti méret. Megnézzük a kétszer ekkorát? Illetve természetesen bármilyen, az éghajlaton természetesen előforduló fát tudunk ültetni lényeges költség különbség nélkül, legfeljebb egzotikusabb növények esetén szükséges némi felárral számolnunk. 

Home is where you feel peace

mood



to: Mr. Nott
2004.10.01.

Elismerően bólintottam, mikor megosztotta velem, hogy mekkora túra van a háta mögött.
- Valóban átgyalogolta az országot? Egyedül, vagy csoportosan? Talán valami verseny alkalmából? - érdeklődtem kíváncsian, ahogy a métereket szeltük. - Biztos nagy a kontraszt a londoni élet és a vidéki között. Melyik van jobban kedvére? - reagáltam a lakhatására egy mosollyal. Át tudtam érezni a kettősséget, hiszen jelenleg még én is Londonban éltem, és szerettem, persze, hogy minden olyan közel van, hogy csupán egy lépésre vagyok a nyüzsgéstől, évekig el sem tudtam volna képzelni, hogy kiköltözzek egy hasonló városba, mint Rye... de ennek a változásnak most egyértelműen eljött az ideje.
Életemnek ezen a pontján nem csak hogy megtehettem, de szívbl vágytam is rá, hogy többet legyek egyedül, hogy meghalljam a gondolataimat, és hogy alaposan megszűrhessem, mikor, kivel kívánok érintkezni. Ahogy elértük a birtokot, érdeklődve hallgattam Mr. Nottot, akinek szakértelme egyre jobban bizalmat keltett bennem. Nem volt szószátyár alkat, de minden felmerülő szempontra körültekintően reagált, pont annyi információt osztott meg velem, laikussal, amire szükségem volt, és ez felettébb szimpatikus volt. Az, hogy több opció is szóba jött a ház méretére, izgalommal töltött el, ugyan alapvetően egy kis házat képzeltem el, de szívesen játszottam el a nagyobb otthon gondolatával is. A Roman által alkalmazott vizualizáció nagyon hasznosnak bizonyult, jó volt ilyen valóságosnak látni leendő házamat. Mosolyogva jártam körbe a ködszerű körvonalakat, séta közben el-elképzeltem, hogy a konyhában, a fürdőszobában, vagy épp a hálószobámban vagyok... nagyon otthonosnak és biztonságosnak éltem meg ezt a méretű teret. Ha lehetett volna, már ma beköltöztem volna.
- Igazán lenyűgöző, hogy ilyen pontosan fel tudja vázolni a tervrajzot. Nagyon valóságos élmény - dicsértem meg az építészt lelkesen. - Csak kíváncsiságból, nézzük meg, igen, de szinte biztosra veszem, hogy a kisebb mellett döntök majd -  jeleztem előre a várható döntést, persze ahogy az életben bármivel, itt is előfordulhattak meglepetések. - A kertet még nem volt időm rendesen kigondolni, de azt hiszem az itteni őshonos növények tökéletesen elegendőek lesznek - merengtem el a kérdésen továbbra is mosolyogva. Nagyon élveztem ezt a tervezgetést, és alig vártam, hogy a jövőben még jobban elmerüljünk benne. Ahogy végigpillantottam a birtokon, akaratlanul is egy önfeledten rohangáló kutya jelent meg a lelki szemeim előtt. Érdekes, erre Yves-Saint miatt sosem gondoltam, de mivel ő alapvetően benti macska, és nem hiszem, hogy ezen a szokásán a ház miatt változtatna, még az is elképzelhető volt, hogy magamhoz vegyek egy kutyát.  Ez a gondolat tovább melengette a lelkem.
- A fizetésnek mi a metódusa? Gondolom a költségek nagy részét mindenképp előre kell rendezni, hogy be tudja szerezni az építőanyagokat és elkezdhesse a munkálatokat? - vetettem fel a következő fontos témakört.