Place me in your casket tonight

i m a l r e a d y d y i n g i n s i d e

dark eyes meet under the sky

 GOTH

+18: szégyenítés, rasszizmus, testnedvek említése, káromkodás, nemibetegségek említése, kinkshame, férfigyűlölet, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Mint egy lángba tartott szaros zsáktű, amivel kurva ostoba tinédzserek más, de hasonlóan kurva ostoba tinédzsereket tetoválnak a kisbolt mögött részegen - pont így hiányzik nekem a három különítményes fasz quiz-estje a Klubhelyiségben. Marius is megmondta, hogy a hormonok fasz dolgokra képesek, az ő zsáktűs tetoválásuk a főbenjáró átkok, mert ők is azt hiszik, hogy holnapra mindenki kialussza, semmi komoly. Annyira tudom, hogy egyszerűen csak be kéne végre fognom a pofámat, de erre már alkatilag is képtelen vagyok: mikor hánynom kell, nem magamra fogok, hanem lehetőleg Captain Kankóra.
        - Blood, Blood, nem azt mondtuk a múltkor is, hogy ha elhányod magad, fel kell nyalnod? Tudod, hogy így mennek itt a dolgok, hajolj le szépen.. Winford, te meg fogd már be, egy bűbájjal kijön a hülye pulóveredből. Vagy azt akarod, hogy Blood onnan is leszopogassa? Azt élveznéd, mi? És te, Blood? Látom, hogy nézed, le akarod szopkodni róla, ugye? - az egyik kurva kanapéba kapaszkodom, és próbálok függőlegesben maradni. Kurva mindegy, hányszor kapom be, ez pontosan ugyanúgy fáj, pontosan ugyanott szar, és pontosan ugyanannyira nem állít meg abban, hogy megpróbáljam megütni az egyiket. Itt mindenki zsáktűs autista, ők meg én is: én nem tanulom meg, mikor kell kussban maradni végre, ők nem tanulják meg, hogy nem kell a pálcám hozzá, hogy a szart viszonozni tudjam.

        - A... kurva... anyád! - úgy pofánvágom Urquhartot, hogy egy pillanatra még azt is elfelejtik az arcvonásai, hogy a szülei annyira aranyvérűek, hogy nyilván testvérek is. Nem várom meg, amíg eszébe jutnak ezek az intim részletek, recsegős padló & very demure incesztus, a káoszt kihasználva elrohanok a hálókörletek felé. Ha ma éjjel nem tűnök el innen kurva gyorsan, akkor soha, akkor sok darabban visznek ki innen egy gecis tepsiben, mert a különítményes pöcsökből bármit kinézek, ahogy igazából bárkiből kinézek bármit, akinek az egyetlen létjogosultsága, hogy a családfája az ouroborost is egy teljes apácakórussá szelidítené.
        - Kussolj, kussolj, nem láttál itt! - sziszegem kurva jelentőségteljesen, mint kiderül, Dargannak, aki fasz se tudja, mit csinál ilyenkor egyedül a hálónkban, de japán, ezért ezt nyilván nem fogom megkérdezni tőle, mert nem hiszem, hogy a frissen megürült gyomrom nem nyerné el méltó bűntetését. Harmadik éve rohadunk többedmagunkkal ebben a szarfészekben és nem tudnék három dolognál többet mondani róla: japán, félvér, kövér. Kurva mindegy, bármelyik igaz-e, mert ebben a gecivel televert vödörben, amit iskolának nevezünk kellemes formanyomtatványokon, ezek a jelzők számítanak csak igazán. Az abszol úti kvibli kurvát nem érdekli, hogy tanul, hogy jó illata van, vagy hogy ő az egyetlen, aki probably nem gyűlöl engem a kis cseresznyevirágos szíve mélyéről.
        Bemászom a félig nyitott szekrénybe még időben, mielőtt a különnyílásosok asztmás methfüggőket megszégyenítő krákogással benéznek az ajtón, aztán máshol próbálnak megtalálni - de a hippogriffasznak is lesz vége, ez az áldott állapot nem tarthat tovább úgy tíz percnél, addig kell eltakarodnom. Akármilyen ring-around-a-rosie a teljes genetikájuk apu és anyu samhaini családi orgiája következtében - ami most rajtunk úgy fröccsen végig, mint valami rosszabb snuffban, mikor a kispöcsű rohadékok a szexuális frusztrációjukat mások kínzásába csatornázzák be - annyira nem lehetnek retardáltak, hogy ne találjanak meg előbb-utóbb. A nyomorult pubertástól tépázott mikropéniszt formáló tinédzserfiúságuknak úgysem találnak más kielégülést, mint ez a zaklatás, amit csínynek titulálnak.

        Elkezdem a túlélős táskámba baszni a dolgokat csak úgy, rendszer nélkül, megtörlöm a számat a takaróban: erre már úgysem lesz szükségem ott, ahová megyek, főleg, mert az a kurva életbe lesz várhatóan.
        - Nem mintha rád tartozna, de ezek a micro peen energy doxigecik megint főbenjárókkal kínoznak mindenkit a klubhelyiségben, akinek nem szeretik a pofáját.. Winford is, a pulcsiját én okádtam le, mert őszintén.. - megállok egy pillanatra, és felnézek, egyenesen a szemébe. Most jövök csak rá, hogy sosem csináltam még ezt, mert kurva bizarr lett volna, de most, hogy probably utoljára látjuk egymást élve, minden olyan.. fontos. Kurva fontos. Vagy semmi sem az, még nem tudom.
        - Annyira, de annyira kurva elegem van az egészből, minden faszomból, Dargan. Elegem van a csicskáztatásból, fókázásból, a fosástól attól, hogy ma megint elővesznek, és őket soha, de soha senki nem fogja lebaszni vagy felelősségre vonni ezért.. ha vége lenne ennek a kurva háborúnak, akkor se! Ennél már kint megrohadni is jobb, god knows, inkább azt választom! A kurva faszom az egészbe, nem bírom tovább! - nincs sok cuccom, mindjárt végzek. Tudtam, hogy semmit nem szabad visszahozni, ami fájna, ha a faliújságra kerülne mondjuk valami gecivel borítva, vagy darabokra kúrva.. De hát úgy érzem magam, mintha mi lennénk azon a faliújságon, gecivel és vérrel borítva, és darabokra kúrva. Inkább megdöglök odakint, de még egyszer ezt.. ezt nem. Szopjanak gnómgecit, akkor is lelépek, ha megdöglök odakint.

You feed off hurting me

( +? Káromkodás,kározokás, ki tudja.)
Ülök az ágyamon és lélegzem. Egyhegyű meditáicó a nyugalom érdekében, minél jobban figyelek arra, hogy lassítsam a szívverésem annál inkább kapkodom a levegőt. Az idióta taoisták azt tartják, hogy nem szabad beleavatkozni a természet dolgaiba és tétlenül bámulják, ahogy nő a fű. A sámánisták abban hisznek, hogy megmozdulni sem szabad, ha tudsz magadról. Én meg ezekkel a gondolatokkal próbálom arról elvonni a figyelmem, hogy fáj, hogy éget, hogy letépném a saját karom, mert a felsőbbévesek azt égettek bele „sárga disznó”. Megkérdezném a kibaszott taoistákat, hogy vajon ez természetes-e, de nem ismerek egyet sem. Öt kilóval vagyok könnyebb és megbélyegeznek. Sárga disznó, milyen röhejes, lehetne valami japán legenda címe is, az én legendámé, de még abban is csak kínoznának mielőtt levágnak.
Gyűlölöm ezt a helyet és mindent benne, bárcsak mellettem lenne most Nova, de neki még csak el sem mondhatom, hogy mit csinálnak velem. Nem, nem ismerhetem be, hogy gyenge vagyok és most is itt bőgök magamban. Vagyis nem bőgök…meditálok, halál röhejes az egész, legszívesebben megszöknék vagy nem is tudom, kiugranék az ablakon és érnék, amit érnék. Ugyan kinek számítana?
Én nem vagyok olyan, mint Nova. Nem tudom megvédeni magam, ellenük használni a szavaikat, én csak tűrni tudok, nem üvölteni a fájdalomtól, hogy legalább egy kis méltóság maradjon abban az undorító testemben. A leghányingerkeltőbb az, hogy tudom, hogy még hálásnak is kellene lennem, mert nem történnek velem rosszabb dolgok, ez pedig csak annak köszönhető vagyok, hogy jelentéktelen vagyok. Fel sem tűntem volna ezeknek sem, ha nem ütköznek a szó szoros értelmébe belém.
Nova néhány nappal ezelőtt azt mondta, hogy kezdjek készülni, mert ha igazán rosszra fordul a helyzet mennünk kell és én összepakoltam egy hátizsákba mindent, amit fontosnak tartottam. Néhány ruhát, jegyzetek növényekről, de magam sem tudom miért. Hova a fenébe mehetnék?
Kivágódik az ajtó és nekem a másodperc törtrésze alatt kell visszahúzzam a pulóvert a sebes karomra és persze úgy tenni, mint, aki nem bőg. Blood az, becsukom a szemem és úgy teszek, mintha rohadt sikeresen meditálnék, de megérzem az illatát. Kétségbeesett.
-Nem láttam és nem is beszéltem – vonok vállat és abban reménykedem, hogy nem hallja meg a hangomon azt, hogy a könnyeimet nyeldeklem vissza.
Azért kinyitom a szememet, hogy megnézzem mi is történik körülöttem, a zajokból kiindulva pakol, nem értem igazán. Egyrészt beszél hozzám, mióta megismertem nem beszélt hozzám ennyit egyszerre, nem tudom, hogy ez jó jel-e, de az álmos könyv is rossz ómenként azonosítaná. Ömlenek belőle a szavak, koncentrálnom kell, hogy mindent értsek.
-És mi a következő lépésed?-kérdem, miközben megtapintom a nagy lábujjammal a táskát az ágyam alatt.
-Elmész?

i m a l r e a d y d y i n g i n s i d e

dark eyes meet under the sky

 GOTH

+18: szégyenítés, rasszizmus, testnedvek említése, káromkodás, nemibetegségek említése, mentális betegségek, kinkshame, férfigyűlölet, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Megállok a cuccok egymásra hányásában, és Darganra meredek - gondolom rá ez egyáltalán nem hozza a hideglelős faszt, a tükörben is ezt látja, ott is a dolgában felzavart mardekáros ül, akiről ha lehetne, az emberségével együtt letépnék a ronda zöld nyakkendőjét is. Mondanám, hogy nyilván eltakarodok, amíg lehet, autista-e vagy, hogy ezt kérdezed, de ez egy valid kérdés: tényleg elmegyek? Tényleg-tényleg? Ő is tudja, a kint rohangáló zsák szar is tudja, én is tudom, hogy nincs igazán hová.
        - Mint Dumbledore a talárjába, miután megint kiosztotta a Griffendélnek a házkupát, vagy basszon el itt egy hat thesztrálos fogat. - ezt a hangom és a mozdulataim, amivel behúzom a táskám, komolyabban gondolják, mint az arcom, vagy úgy eleve én. Dargan mindjárt megkérdezi tőlem, hogy és mégis hova a pitvarba igyekszel, Blood, piknikezés lesz a halálfalókkal, vagy ismerd-meg-hazádat körutazás a Rengetegben? Elkezdek vetkőzni, mert abban biztosabb vagyok, mint abban, mi fog kiszaladni a számon: kurva értelmetlen időhúzásnak tűnik, de bármelyiket is választom, nem ebben a szaros egyenruhában fogok meghalni közben.

        - Amúgy ki égett meg itt? Már megint azt a kurva ostoba Disznóvágási Feri performanszt nyomta valamelyik here? Elsőre se volt vicces és senki meg se utálta tőle a muglikat! Ezek a szánalmas rohadékok még arra is alkalmatlanok, hogy a saját propagandájukat lenyomják a torkunkon, esküszöm, egy halott orosz katonának is több érve lenne a kollektivizálás és mugliellenesség mellett, mint ennek a kötelező-wannabe-náci mugliismeretnek! - tiszta 1984, ha angol mágusok csinálják: a Hitler nevű fasz eljutott Párizsig, mi meg egészen odáig, hogy a nagy igyekezetben, hogy bemutassák, milyen undorítóan primitívek a varázstalanok, a fél évfolyam megkedveli a mugli falusi szokásokat, amiket elvileg azért tanulunk, hogy nagyon remegjen a kisujjunk a teáscsészén. Óh irgalom atyja ne hagyj el, még azt is megtanultuk kötelező jelleggel, hogy a drogok rosszak - mintha nem szívtuk volna fel Woodstockot kétszer eddig bájitaltanon és gyógynövénytanon. Ha ez nem ijeszt el minket a gonosz proli mugliktól, akkor semmi.. oh wait.
        - Találnak itt más áldozatot rajtam kívül, Urquhart pulóveréből is kijön a hányás.. Tudom, hogy ótvar nagy faszságnak hangzik, de most akkor is lelépek, ha odakint egy egész csorda dementor akar leszopatni! - berúgom az iskolai pulóvert, inget, talárt az ágyam alá, és ízlésesen rá is köpök kettőt előtte búcsúzóul. Amúgy sem volt pénzünk soha a teljes készletre és lehet, hogy Mariusnak a benne élő zsidó sosem engedné, hogy kibasszon valamit, amiért pénzt adott, de csak attól egy kicsit jobban érzem magam, hogy nem kell soha többet felhúznom magamra. Ezek után nyilván kibasznak, kitépik a nevem mindenhonnan, jelképesen pálcát törnek majd a Wizigót színe előtt, de remélem, azzal a lendülettel fel is dugják maguknak a darabjait: sose legyen több örömük a kínzásomból!
        Felrángatom azt, amit találok a ládámban, de tényleg a fasz se tudja, hol fogom tölteni az éjszakát, nem lesz-e három pulóver kevés. Minden más alkalommal leszarnám az egészet, mert miközben kihányom a lelkemet is a kastélyba visszafelé, annál, hogy fázom-e, csak az érdekel kevésbé, hogy nézek ki. Látatlanban is úgy, mint ami kijön belőlem, és megkockáztatom, hogy néha az utóbbi meg is sértődhetne ezen az összehasonlításon. Megbaszódni az otthoni téli cuccaimban is meg tudok, de ha bújkálnom kell, az egyenruha rongyaira semmi szükségem.

        Felhúzom a kedves, megbízható, barátságos bakancsomat, és begyűröm a hajam a kapucni alá - kis szerencsével mugli csövesnek még elmegyek, még ha a legközelebbi település kibaszott messze is van. Nem számít, kibaszottul semmi nem számít, amíg ki nem jutottam innen - felmarkolom az inkább zsáknak kinéző szaromat, és még egyszer hátranézek. Ki a fasz tudja, miért - máskor nem hiányzott ennyire az emberi társaság.
        - Tudod, Dargan.. lehet, hogy neked is jobb lenne eltakarodnod, amíg tudsz. Nem hiszem, hogy van faszuk megölni bárkit, de.. egyedül a saját seggük lyukát sem találnák meg anélkül, hogy ne nyitnának mellé még egyet a pálcájukkal, a baleseteket meg ki nem szarja le.. Egyetlen hulla sem fog jelentkezni McGalagonynál azért, mert a felsőbbévesek tiltott mágiát használta rajta. Amúgy is.. a picsába már! - most már nem megy olyan könnyen begyűrni magam a szekrénybe és csak az a kurva nagy szerencsém van, hogy a picsa, amelyiket ideküldték, annyira liheg, miközben keres, hogy eszében sincs további erőfeszítéseket tenni. Ezért nem kell asztmásnak és faszfejnek is lenni - a saját tüdőd szerint sem érdemled meg a levegőt, de te doszt üldözöd a szarjankóságot.
        - Héé.. héé.. Koca Gia, nem láttad a.. mindegy.. Urquhart.. kurva dühös.. azt mondta, gyere le, ha végeztél a.. bőgéssel, mert.. kurva.. dühös! Ha.. nem találja Bloodot.. te is jó leszel megint! - most gondolom élvetegen elvigyorodik, aztán kideríti, Urquhart őt nem átkozza-e meg, mikor egyedül vonszolja magát vissza a kis saját klubhelyiségükbe. Remélem, kurvára remélem, hogy igen, és amíg egymás faszát szopkodják kétségbeesetten Urquhart előtt, addig le tudok lépni valamelyik kevésbé használt folyosón. Kivergődöm a szekrényből, bár kétszer felakadok a táskámnál az ajtajában, és rögtön meg is indulok az ajtó felé..
- Ok, tső, Dargan, szálljon erre, szálljonarra! Viszlát, ésköszahalakat! - minél gyorsabban eltűnök, annál valószínűbb, hogy ezt egy darabban teszem..

You feed off hurting me

( +? Káromkodás,kározokás, ki tudja.)
Nyilvánvalóan tudom, hogy ezt nem így kellett volna megkérdeznem, végül is nem arról érdeklődtem, hogy zuhanyozni megy vagy öngyilkos lesz…áh, ez is morbid, sehogy sem jó. Úgy is néz rám, mint egy tisztességes idiótára szokás, mert igenis el kellene borzadnom attól, amit kitalált és talán vissza is kellene tartanom, de kérdem én ki a franc akarna itt még egy másodpercet elvesztegetni a cinegeszaros életéből? Mire várjunk egyáltalán? Mikor lesz untig elég? Talán mikor valaki karácsonyfásat játszik majd valakivel és felhúzza egy fára dísznek, persze nem engem, alattam talán a fa is összeroskadna. A fejemben hallom a röhögésüket, rajtam szórakoznak, azon, hogy milyen szánalmas vagyok. Komolyan nekem kellene visszafognom és előadni a nagyjelenetet, hogy „jajistenemmáriám, buddhámcsászárom mi lesz ott kinn teveled”? Nem, ez enm működne, én sem tudnám sok őszinteséggel csinálni.
Mérlegelek, amúgy meg kibaszott Dumbledore, azt is legjobbkor vitte el az ördög, mondhatom. Ennyit a szenioritásról meg az egyéb felesleges bullshitekről, aki szenior az megdöglik, kész, vége.
A megyjegzésre igyekszem még lejjebb húzni a pulóverem ujját, nem is igazán azt szégyellem, ami velem történt, nem, az csak egy csepp abba a satsume köcsögbe, ami lassan megtelni készül. Azt gyűlölöm igazán, amit belém égettek, azt nem láthatja senki, soha.
-Legalább már tudják, hogy gyakorlatilag bárkit és bármit vissza lehet tölteni a saját belébe-teszem hozzá és a hangom egy kicsit elveszti a szokásos érdektelen színezetét, most inkább a düh villan meg benne. Mekkora oszlopos faszság ez az egész! De hát e legyegyszerűbb dolog ever a gyűlöletkeltés meg az ellenségkeresés és hát ugye ezeknek a belterjes csivavaagyú lelkeknek nem volt túl nehéz előrángatni a semmiről sem tevő vagy tudó muglikat a seggükből. Bezzeg apám, a nagy aranyvérű szamurájleszármazott fogta magát és szűkölve feliramodott a hegyekbe a kis feleségével, hiszen ő senkivel sem közösködik, főleg nem elvekben. Kibaszott japánok, hogy takarodnának fel a Fuji hegyre annyi oxigénnel, amennyi az utóbbi időben nekem jutott nyugodt körülmények közt.
Levegő. Veszek is egy nagyot, mert ez most egy lehetőség. Nyilvánvaló módon szaporíthatom itt az áldozatok számát másféllel, de ha Blood képes arra, hogy nekiinduljon a nagy büdös kentaurfasznak akkor én is képes vagyok, nem? A bárhol jobb, mint elvből kiindulva egyértelmű, hogy itt szar és, ha máshol csak teszem azt tíz százalékkel kevésbé szar, máris kijebb úsztunk fekáliából, mégha büdösek is lettünk.
Egyrészről ez van. Másrészről, nem hívott senki sehova, Blood is csak azért közölte velem a tényállást, mert mérhetetlen balszerencséjére pont itt gyakorlom a remetelétet. Harmadrészt, ha eltűnnék Nova a saját rövidkardommal nyesné le a fejemet, aztán kitenné az ablakba, hogy onnan nézzem, ahogy rugdos. Kirántom a lábammal a táskát az ágy alól, de talán vissza is rúgnám, ha nem hallanám meg Urquhart barátunk -barátja az a migrénes akromantulának párzási időszakban- mert tőle aztán hirtelenjébe elfog a bátorság, meg kicsit a hányinger is.
Villámgyorsan termek benne a cipőmben és fogom meg a legkézreesőbb kabátomat a táskámmal együtt.
-A faszom fog ezekkel abesszin makaót játszani orrvérzésig-fordulok Blood után, akiből bevallom nem nézem ki, hogy túlzottan örülne nekem, de valahol azt hallottam, hogy négy szem többet lát, persze az is lehet, hogy csak több idő kiszúrni.
-Ha itt hagysz, garantálom, hogy Nagasakiban is hallan fogják, hogy szökni készülsz-teszem hozzá halkan, csak úgy a miheztartás végett. Ha eddig nem gondolt szeretettel anyámra, meg egy taliga aprómajomra, akkor most biztosan fog.

i m a l r e a d y d y i n g i n s i d e

dark eyes meet under the sky

 GOTH

+18: szégyenítés, rasszizmus, testnedvek említése, káromkodás, erőszak, nemibetegségek említése, mentális betegségek, kinkshame, férfigyűlölet, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Először nem nagyon akarok hinni a fülemnek - nem mintha nem az imént javasoltam volna neki, hogy kívül nem csak tágasabb, de gecire valószínű, hogy életbarátabb is, mint egy margarin - mikor csatlakozni akar. Az előbb még itt üldögélt és búslakodott latex nélkül, most meg hirtelen elkapta a tetszőleges harci szellem - de amit kinézek belőle, az inkább a kamikaze lenne. Oda akarok szólni neki, hogy na ha valamire kurvára nincs szükségem, az az ő fenyegető jelenléte, meg futni sem igen láttam még, és az a default mozgásforma lesz, de ahogy elkapták az ősei a mentális tökeit, most jól meg is fenyeget velük. Ha nem nyitom ki a lepcses pofámat, most is az ószuahéli teaszertatástól remélné a megvilágosodást? Az ősei se siették el nagyon Mandzsúriát: csak arra akarok gondolni, hogy ennek kurvára más vége lesz, mint annak a hadjáratnak.
        - Jó, de most megmondom, hogy vagy azt csinálod pontosan, amit mondok, vagy otthagylak! Nagasakit meg nyugodtan feldughatod a zsebkardod mellé, legutóbb is milyen jól sült el, mikor felmerült egy konfliktusban az angolokkal, nem? - kinézek szép lassan a folyosóra, hogy addig se azon basszam fel magam, hogy actually megfenyegetett a semmire. Azt várja, hogy majd a hátamra kapom és együtt elrepülünk a gecis naplementébe? Amúgy sem én neveztem sárgaláznak meg hasonlóan kreatív frászkarikáknak, és lehet, hogy nem én vagyok a legjobb barátnő kézműves karkötő várományosa, de csak az emberbaráti szándék beszélt belőlem eddig is. Pont olyan hatásos, mintha segget csináltam volna a számból, pont ugyanaz az eredmény.

        - Oké, gyere utánam.. kint beszélünk! Ne szólj senkihez, csak egyenesen kifelé! - megállok a lefelé vezető lépcsősor előtt utoljára, és megpróbálok legalább olyan határozottan nézni rá, amennyire fájna, ha elkapnának minket. A fasz se tudja, Dargannak milyen képességei vannak a túlélést illetően, beszélni nem szokott, amikor igen, akkor is minek - már a háború előtt is ilyen seggfájós volt. Ilyen nyugodt felszíne csak elhagyott bányatavaknak van, alatta meg ott a fél Fuji, a két maradék atombomba és mindkettőnk érdekében kurvára remélem, hogy valami szomorú szamuráj is, aki egy kurva szó nélkül kisétál velem a klubhelyiségből.
        - Dargan? Héé, Dargan, Urquhart nem téged keres? Hová sietsz, nem volt elég a malacpecsenyéből? Hogy szedi a lábait a.. - mindenre esküdve megfogadtam az imént, hogy egy kurva szó nem hagyja majd el a számat, csak határozottan kigyalogolok innen egyenesen a Lépcsőházig, de ez egyrészt rohadt hangos sipákolás, másrészt régóta gyűlt már az ideg bennem. Mi a kurva köze van bármelyiknek ahhoz, ki hogy néz ki és miért azok sietnek úgy shamelni minket, akiknek a teljes biológiai képletét visszadobná a Hivatalos Sárkányszar Minősítő Atyaúristen a Minisztériumban minőségbeli kifogások miatt? Olvastam, hogy létezik ilyen, közpénzből nyilván szó szerint minden szarra telik - és ha már szar, az átkom is az, de legalább kiütöm vele. Nyelek egy kurva nagyot.
        - Oké, akkor most taka van! - félrekúrom az eddigi feltűnésmentességes és lendületből megindulok a kijárat felé, nem is nézve, hogy Dargan követ-e, esetleg készül-e egy második Pearl Harborra hálából azért, hogy ilyen kibaszott hipokrata voltam. Alig hiszem el, amikor a folyosón sem áll senki, se egy beltenyésztett különítményes, se egy tanárcsicska - csak ezért merem kifújni a levegőt, pedig a szar még vár ránk az előtérben és a hídon minimum.

        - Innen fel tudunk jutni könnyen a Vadkanos kapu felé, onnan nincs messze a Rengeteg.. elsőre az is kurva elég túra lesz lebukás nélkül. A faluba nem mehetünk, térdig állnak ők is a halálfaló-geciben, de ha van egyéb ötleted, itt a lehetőség megosztani. - idegesít ez az egyhelyben topogás, de a pofám volt a gyorsabb a fejemnél megint, és be kell ismernem valahol, hogy nem dolgoztam ki minden részletet. Persze eredetileg nem kalákában akartam megszökni, de most már kurva mindegy, itt vagyunk mindketten. Ellenőrzöm a bicskámat és a két kést a kabátom zsebeiben a végső eshetőségekre, de fasz se tudja, mennyi esélyünk van, ha nem én támadok először: itt nyilván senkinek nincs lelkiismerete, nekem se kellene nagyon mutogatni az enyémet. A vak baglyot nem érdekelné, ha addig kínoznának minket, hogy inkább könyörögnénk, hogy rajtunk gyakorolják innentől kizárólagos jelleggel a főbenjárókat - de Darganra nézve már nem vagyok olyan kurva magabiztos azzal kapcsolatban, mire lennék hajlandó. Sosem késeltem meg senkit mások előtt.
- Nahát, mit hozott a cica? Vagy inkább disznó? Dargan és Blood kettesben. Miért nem ott vagytok, ahol lennetek kellene? Most visszamegyünk szépen és befejezzük, amit elkezdtünk! - Urquhart hamarabb kerül elő valamelyik penészes kárpit mögül, minthogy felfigyeljek a hangra: csak a látványától basztatólagosan megint elkap a hányhatnék. Nem megyek vele sehová.. megszorítom a bicskám a zsebem alján. Giára nézek a szemem sarkából: remélem, ő is hajlandó kamatoztatni azon tudását, hogy bárkit és bármit vissza lehet tölteni a saját belébe.

You feed off hurting me

( +? Káromkodás,kározokás, ki tudja.)
El sem hiszem, hogy nem az az első mondata, hogy menjek a megveszekedett rizspálinkaszagú, buddhanyugalmú anyám picsájába, mondjuk a második körülbelül ez, de ez is több a semminél. Nagasakit meg tényleg én hoztam fel, igazán mondhattam volna inkább Kyotót, de épp ez jött az eszembe. Tulajdonképpen elsőre belemegy, ez egészen hízelgő, szinte végig sem fut a tarkómon a páni félelem, hogy erre az egészre meg ugyan mi a francnak van szükségem. De tényleg, szinte…
Táska a hátamon, kabát rajtam, néhány kis kellemességgel a belső zsebeimet tekintve. Kellemesség alatt életre nagyjából veszélytelen, de azért elég furcsa gyakorló harcieszközöket értek. Korábban éppen kifele indultam volna, ha nem futok bele az állatkert számos tisztavérű majmába a folyosón, jobbnak láttam, ha visszafordulok és a szobában próbálok eggyé válni a kispárnával, hátha akkor soha többet nem vesznek észre. Most meg bólintok Blood szavaira, miszerint kussolok, mint kavics a tó mélyén és majd odakint megvitatjuk a helyzetet. Esélyes, hogy azt mondja, sikeresen szabadultunk és most legyek oly szíves eltakarodni a szeme elől, aztán meg mehetek amerre látok, meg arra is, amerre nem, neki aztán rohadt mindegy lesz. Na akkor merre fogok menni?
Anyámhoz nem mehetek, azonnal sokkot kap és agyérgörcsben dobja el magát, amint a szeme elé kerülök. Ha kettőből kivonom anyámat, csak az apám marad. Rokuro meg valahol a Ban Vane környékén szedegeti a növényeket távol mindentől, a kedves feleségével egyetemben. Ötletem sincs, hogy az merre lehet, de nem kell keleti bölcsnek lennem, hogy tudjam, nem sétatávolságra.
Most csak megyek, figyelek a lépteimre és arra, hogy minél kevesebb hangot hallassak és fel se néznék ebből a tevékenységből, ha…
Megremeg az alsóajkam, nem is az a legdühítőbb ebben, amit mondanak rám, meg a tény, hogy nem csinálnak titkot a véleményükből, hanem az, hogy én is éppen ennyire utálom minden egyes porcikámat. Hát látott már bárki kövér japánt? Maximum egy szumóbirkózót, annál meg foglalkozási ártalom, hogy városokat egyen meg nap, mint nap. Sosem értettem miért szükséges még azzal is foglalkozni hogyan baszott ki a teremtő az emberrel, már, ami az exteriőrt jelenti. Nem pont elég ezeknek a vérminőségen való permanens lovaglás, méghozzá szőrén?
Freyának meg a megbeszéltekkel ellentétben hang jön ki a száján, felróhatnám ezt neki talán, de magam azt csinálom, amihez a legjobban értek, lelkesen kussolok és igyekszem szép lassan kicsónakázni a szartengerből. Na itt jön fel megint a tény, hogy ahova tartunk az konkrétan az ismeretlen és az azon is túl. Megint én érzem magam úgy, mint aki feleslegesen eklendezik, mert bárcsak tudnék mondani bármit, de semmi más nem jut eszembe apámon kívül, akinél, ha ne adj isten fel is tűnnénk, simán lehet, hogy önnön kezével gyújtaná meg alattunk a tatamit. Vagy nem, tököm tudja, soha a büdös életben nem kértem még segítséget tőle, igazából Nován kívül senkitől. Talán most már Freyától is, bár kevéssé gondolnám, hogy beleállni valakibe segítségkérésnek számítana.
-Ha esetleg véletlenül be tudnánk mérni a Ben Vane-t, akkor… oh basszameg!
Maradjunk ennyiben, hogy esetem (esetünkben?) szinte kötelező, hogy egyszercsak elérje a garatot a lószerszám és ez most történik meg. Én ezen a ponton egy dolgot szeretnék tudni, mégpedig, hogy miért kell ezeknek mind ilyen szép nagy tál istenfaszának lenni, most konkrétan Urquhartnak. A második kérdésem, mert az is van, pedig az lenne, hogy miért a táskám zsebébe dugtam a pálcámat és miért kapok be legalább két átkot mire utánanyúlok. A zsebemben viszont ott van kettő darab gyatra minőségű és esélyesen életlen dobócsillag.Ha nem gondol bele az ember, könnyen nézheti gyerekjátéknak is, annyira jelentéktelen a méretük. I mean, vajon mennyire életlenek azok? Fákon gyakorlok és azokba, basszameg beleáll. Freyára nézek és semmi bíztatót nem látok az arcán, a pálcám egyelőre felejtős, tehát jöhet a csillag. Nem is különösebben célzok, csak addig akarok elterelni a figyelmét, amíg a pálcámért nyúlok, esélytelen, hogy találjak. A következő hang, amit meghallok viszont fájdalomról árulkodik.