SS Daddy Issues

i  t  's  n  o  t  t  h  a  t  d  e  e  p

pretty girls don't do drama              less we wanna

 mantra

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, kinkshame, testnedvek, szexuális tartalom, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        God knows nem akartam soha összebarátkozni senkivel, aki még a roxfortosok hurráoptimista szektás mentalitásától is egyszerre balra ÉS jobbra helyezkedik el, de mégis megtörtént. Néha a dolgok egyszerűen megtörténnek, mint például ez a kiváló kislavór az ágyam mellett, amibe most harmadszor hányok bele ébredés óta, ami figyelemre azért is méltó, mert kibaszottul fél órája lehetett és azóta nem ettem még semmit. Az évek alatt elég nagy szakértője lettem a hányásnak, ezen belül annak, amit úgy szoktam nevezni, hogy a hányás paradigmája, mert remekül lehet elemezni, hogy adott időszakban mi történt benne és ennek milyen hatásai lesznek a jelenre - szarok, nyilván, de maradjunk egy testnyílásnál így másnap.
        - Ha egy nagyon Creep-o-McGee keres, engedd be nyugodtan, tényleg hozzám jött! - kiabálok ki az ajtón, mikor meghallom a lépéseket és feltételezem, hogy ez valamelyik apám lehet, de a lényeget tekintve kurva mindegy, melyikük. Kiderül, Charles az, az arckifejezése alapján ő is másnaposan, csak egészen mástól, mint én - semmi más nem magyarázza a Világ Legjobb Apukája bögrét a kezében, ami jóval vörösebb annál, hogy a lányától kapja bárki, aki nem lehetne a daddy issues posterchildja. Marius sosem okoz csalódást, örömmel látom, hogy a házasságában sem.
        - Először is: lehetne, hogy halkabban szabadulsz meg a gyomrod tartalmától? Szétrobban a fejem, ráadásul... másodszor, igen, pontosan ez történt. Beengedem, miután eltüntetted azt a.. siralom-vödröt magad mellől. - azt hinném, hogy aki válogatott oxfordi szakokon koptatta az arisztokrata seggével a padokat, az így negyven felett jobban bírja a minőségi alkoholt, de hát így múlik el a világ dicsősége. Legalább a ruszki inváziót tekintve nem tévedtem, az jön, ha kell, ha nem. Most mindkettő, mert szinte biztos vagyok benne, hogy neki is kellett pár nap, mire felépült a merevrészegségből, amit produkált egy ráadásul csütörtök estén. Az apja nem lehetne büszke rá, bár ugye.. ha valamiről yappingelni fogunk, az az apja lesz. Oopsie.
        - Ó ne, a hányás közösséget építő hatásától félsz, Charlie? Pont szabad a fürdőszoba, just sayin~ - csak a szemét forgatja, mielőtt a helyzethez méltóan eloldalog az ilyen látványt ritkán élvező, indokolatlanul ronda, ahhoz képest, hogy milyen drága festmények előtt a folyosón. Charles Davy modern művészeteket felkaroló igyekvése lassan egy sznob galériává változtatja a nem túl apró otthonunkat, de hát mindenkinek kell valami perverzió.
        Nem hiszem, hogy Irináka fel lenne zaklatva néhány testnedvben úszó répadarabtól - ahogy mondtam, szakértője vagyok a témának, és a roppant alapos kutatómunkám absztraktja, hogy minden hányásban van répadarab - de azért megteszem neki, hogy eltüntetem a halógödröt magam mellől és kinyitom az erkélyajtót is, mielőtt alaposan megmosnám az arcom és a fogam. Nyilván beletelik neki pár percbe, hogy eltévedjen a három lépcső, négy szalon és két elágazó folyosó között, és eleve zavar keletkezik az erőben, mikor a földszint-első emelet kérdés felmerül a külföldieknél. Ő pont annyira autista, hogy a kelleténél tovább tartson neki, amíg idetalál.

        - Nahát, Tovaris Konyec! Megtisztel bennünket így, a halálból feltámadván! - visszadobom magam a queen size ágyamra a párnák közé, és csak messziről integetek neki, hogy kerítse magát beljebb. Talán gyújthatnék néhány értelmetlenül túlárazott gyertyát csak a hangulat kedvéért, hátha a sok égő dologtól jobban otthon érzi magát - mert amit mondani fogok valószínűleg, attól túlságosan is otthon fogja magát érezni.
        - Oké, emlékszel, amikor azt mondtad, hogy Freyá, éngém érdékélni nyét, játszól én Pápá dugd
él pirog? Talán nem pont így fogalmaztál, de a lényeg pont ez volt. So... még mindig így vagy vele? És ha nem, mennyire igen? - az anyanyelve meggyalázását már biztosan régi ismerősként köszönti, oroszul amúgy is csak az tanul meg, akinek három anyja van és azok is mind ortodox pópák. Bár sokkal szívesebben beszélném ezt meg máshol, máskor, leginkább egyáltalán nem, de van, hogy becsap a geci az ablakon. Hacsak Mr. Romanov nem előzött meg, Irináka most elsőkézből, és főleg, a hullafehér, wannabe inferus változatomtól fogja meghallgatni, mit is csináltunk három nappal ezelőtt, mikor ő kidögölve hevert a kanapén nem is olyan messze. Tény, az orosz-izlandi alma messze esett a fájától, de nem annyira, hogy ne lett volna halló és látótávolságban..

[- Üdvözlöm, Mr. Davy! Freyához érkeztem vizitác... látogatóba.]

s s  d a d d y  i s s u e s

    Még mindig érzem a száraz fejfájás maradványait a néhány nappal korábbi társadalmi eseményről, amely hatására olyannyira intoxikált állapotba kerültem, hogy engem is, és Freyát is apámnak kellett elszállítania. Soha nem kerültem korábban abba a helyzetbe, hogy megszegem bármilyen, a családom által támasztott előírást, ezért még mindig szokatlan volt számomra fájó fejjel a kanapén ülve hallgatnom apám intelmeit a reszponzibilis alkoholfogyasztásról. Ennek ellenére nem bánom, hogy túl sok italt fogyasztottam a szórakozóhelyen, mert lehetőségem nyílt feltárni a fizikai tűrőképességem határait.

 Megállok az ajtó előtt, és néhány másodpercig gondolkodom rajta, hogy hogyan tűnne a lehető legtermészetesebbnek a kopogásom. A másodpercek percekké híznak, ahogy megnézem az arcom a piciny kézi tükrön, még egyszer óvatosan megigazítom a rúzsomat, kifésülöm a tincseket a homlokomból, azután a próba kedvéért teszek egy mosolyt is. Nem látom negatívnak a tükörből rám tekintő arcot, ezért továbbra sem értem, hogy miért tartja ezt Freya ijesztőnek, amikor csupán az emberi társadalom egyik alapvető gesztusa, mellyel embertársaink felé jelezzük, hogy szándékaink számukra nem hosztilisek. Az édesapjai mindenesetre megijedtek tőlem legutóbb, amikor ezzel próbálkoztam az elmondása szerint, úgyhogy végül hagyom, hogy a mosoly átadja a helyét a semlegességnek. Pedig tényleg örülök neki, hogy itt lehetek.

 - Üdvözlöm, Mr. Davy! Freyához érkeztem vizitác... látogatóba.- Freya tanácsa ellenére megpróbálkozom oldani a furcsa helyzetet mégis egy mosollyal, de rögtön látom az arcán, hogy nem a kívánt hatást értem el. Igaz, csak kicsit... zavartnak tűnik, nem látom az arcán azt a tekintetet, amit valaki úgy írt le, hogy hasonló lehet ahhoz, amikor valaki egy dementorba fut. Azért a visszajelzés azt mutatja, hogy továbbra is dolgoznom kell a mosolyomon, mert a munkavégzésem idején sem szoktam elérni az ételt rendelő embereknél a kívánt hatást, és az egyetemen sem szoktak a csoporttársaim kedvelni. Egyre inkább azt gondolom, hogy David sem azért ment el annak a randevúnak a közepén múlt héten, mert az édesanyja egy hörcsög haláláról értesítette.

 Viszonylag könnyen megtalálom Freya szobáját, korábbi ittléteim alatt sikerült fejben megrajzolnom az ingatlan alaprajzát, beleértve azokkal a pozíciókkal is, ahol tiltott varázstárgyakat lehetne rejtegetni, el lehetne rejtőzni, vagy szükség esetén vészkijáratként lehetne használni. Ezt természetesen nem kívánom megemlíteni, apám mondta, hogy ez a viselkedés kiakaszt másokat, még ha továbbra is érzem rá a késztetést, hogy biztosan feltárjam ezeket az információkat a környezetemből. Ezen kívül viszont elengedem magam, nem is gondolkodok a gesztusaimon és az arckifejezésemen, miközben kigombolom a kabátomat, egyszer kopogok, és amikor válaszol benyitok.

 Legyűröm a késztetést, hogy kijavítsam, emlékeztessem rá, hogy a kifejezés, amit használ, a szovjetekhez tartozik, ők pedig a Romanovok ellenségei, ahogyan Raszputyin is. Ahogyan a szórakozás is apám szerint, bár nem vagyok benne biztos, hogy mire gondolhatott ezzel, és amikor rákérdeztem, nem fejtette ki. Azért remélem, hogy most már van lehetősége szórakozni, ha arra gondol, hogy ebben a házassága anyámmal gátolta meg.

  - Nem haltam meg, csak bizonyos biológiai funkcióim nem működtek megfelelően az enyhe alkoholmérg... Örülök, hogy látlak!- leveszem a kabátom, és lefektetem a legközelebbi vízszintes, szabad felületre. Ma a térdén kiszakított (de azért újként eladott) farmernadrágot és a fekete, fűszerlányos pólót választottam viseletként, úgyis át kell öltöznöm később, mert innen néhány óra múlva egyenesen a munkahelyemre megyek. Szerencsére a személygépjárművet ott parkoltam le néhány nappal ezelőtt, úgyhogy nem szükséges már semmilyen egyéb kitérőt tennem, és annyi időt töltök itt, amennyit szeretnék.

 Mielőtt kitalálhatnám, hogy hová üljek, jobb lenne-e mellé, az ágy végébe, vagy máshova, megállok a gondolkodásban, és ránézek, hogy keressem rajta a mondandója csattanóját. Nem értem a humor forrását, hogy miért beszél ismét apámról, nem is említem meg neki, hogy már nyolc évesen elhagytam az akcentust. Inkább... gondolkodni kezdek a kérdésen. Logikusan nincs okom rá, hogy zavarjon a lehetőség, mindhárman felelősségteljes emberek vagyunk, apámat sem zavarta, amikor tavaly nálunk aludt egy csoporttársam, én sem látok rá okot, hogy úgy kezeljem, mint azok az önző, gyerekes személyek, akik nem fogják fel, hogy az apa továbbra is férfi, és olyan vágyai is vannak. Freyának is vannak ilyen típusú vágyai, és nem látok okot rá, hogy zavarjon a lehetőség.

  - Nem látom okát, hogy zavarjon ennek a lehetősége. Nem látok benne furcsát.- most veszem észre annak jeleit, hogy Freya talán még mindig másnapos lehet, talán beteg, az arca sápadtabbnak tűnik a megszokottnál. Meglepne, ha tényleg az alkohol okozta volna, ő jóval edzettebben bírja a bódító italokat nálam, és elég hosszú idő eltelt már azóta. Végül úgy döntök, hogy mellé ülök le, az ágy végébe, de egyelőre nem hozom fel a témát.

i  t  's  n  o  t  t  h  a  t  d  e  e  p

pretty girls don't do drama              less we wanna

 mantra

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, kinkshame, testnedvek, szexuális tartalom, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Van valami sorsszerű abban, hogy ha 0-24 yapping princess vagy, az összes barátnőd seggfájós sorozatgyilkos legyen. Londontól keletre (és nyugatra! erre mindig emlékeztetnem kell magam) mindegyikük pont olyan arckifejezéssel szokott beballagni a szobámba, mintha valami közepesen borzasztó slasher fináléjában szerepelnének, mindjárt előrántanának a hátuk mögül valamit, amit aztán a kis testembe márthatnak a nézők erekcióját kielégítendő, aztán közben olyan zavar van a fejükben, ami egy teljes autista hugrabugos csoporttól is szép lenne az unikornis-simogatóban.
        - Enyhe? Jó, ha mondjuk a kibaszott Holdraszállást kicsi sétaként, Hiroshimát és Nagasakit kis nemzetközi konfliktusként és a KGST-t apró friendly visitként értelmezzük, akkor lehettél te is enyhén részeg. - forgatom a szemem rögtön az első megszólalására. Van valami diszkrét bája annak, mikor először iszod magad SFR-re, de ami báj Irinákából árad, az inkább akkor jellemző, ha ott sem jártak már sikerrel. Ez az a báj, amit a temetkezési vállalkozó áraszt, mikor megkérdezi, hogy és akkor krizantém legyen, vagy fogalmam sincs, mik a trendek éppen a fancy temetéseken, csak abban vagyok biztos, hogy léteznek. Mióta tudom, hogy lehet babyshowert elrontani vintage aessel, nem becsülöm alá az emberi szépérzék mélységeit. Azért sem, mert az egyik itt áll előttem - ezúttal legalább nem a világtörténelem egyik legrosszabb halloweeni lookjában, amivel egyszerre tudja traumatizálni a nyugdíjasokat és a kisgyerekeket is.
        - Most miért állsz ott, mint fasz a lakodalomban? Ülj már le! - hiába telt el x év, még mindig úgy mozog itt, mint egy élemedett fóka, közben eggyel kevésbé aranyos. Csak most gondolok arra, hogy talán ez az először-láttál-ennyire-részegen bűntudat izlandi-ruszki változata, azért topog itt szerencsétlenül, de ezt felesleges lenne megkérdeznem, mert értelmes választ nem fogok kapni, csak valami elemzést az elméletem vizsgálhatóságáról. Irináka pont olyan ideggyilkos, mint a két liter alkohol, amit láttam elfogyasztani, pont úgy kényezteti az ember türelemre való hajlamát és gyomrát is.
        Megdobom egy rózsaszín párnával annak reményében, hogy most nem fogunk arról értekezni, miért van benne a cica nevében rögtön a köszönés is, és ez nem zavarja-e meg őt a kommunikációban annak ellenére, hogy fiktív. Kitty után én is meg fogok zavarodni hamarosan és ezen sokat nem segít, hogy én már tudom, amit ő nem, hogy very demure, very mindful módon tényleg megismerkedtem Mr. Izlanddal pár napja. Közelről.

        - So kitartasz amellett, hogy nem zavar per érdekel a dolog? Még egyszer megkérdezem emberbaráti szeretetem jeléül, meg mert nem vagyok tory szavazó: tényleg nem érdekel, hogy apád újra szokott szexelni? - mondjuk halottnak a csók ezt előre érdeklődni, még ezek után is megpróbálhat belefojtani egy kanál vízbe, miközben rituálisan feláldoz a szektájuk istenének. Lehet, hogy önkétes alapon hagyta ott őket, de damage is done, az ember sosem lehet teljesen biztos ennek a valószínűségében.
        - Jó, azért kérdezem, mert lefeküdtem apáddal pár napja, mikor bulizni voltunk és értünk kellett jönnie. Just sayin~ - nem látom értelmét kerülgetni a témát vagy a közlést, egyszerűen csak az arcára nézek - nem a szemébe, annyira bátor a telihold másnapján nem vagyok emotional support hányóslavór nélkül - és kimondom. A jóslataim alapján Irináka csak úgy állítja ezt a roppant racionális faszságot, ahogy a többi sztoicista faszságot szokta: nem racionális bőgni, nem racionális dühösnek lenni, nem racionális bizarrnak érezni, ha apád megdugja az egyik közeli barátnődet, miközben részegen alszol stabil oldalfekvésben a szomszéd helyiségben, de hallótávolságban. Persze ennek az értelmiségi beszélgetésnek a részeként ő is megkérdezte tőlem, hogy én mit szólnék, és hát mégis mit tudnék szólni, az én apám nemi életének minden nap belefutok valami jelébe a házban. Nyakkendő a kilincsen? Ki vagyok én, a szerencsétlen kis Charlie Bucket, aki nem sejti, hogy a nem olyan nagyon régen házasodott két apja tedd a bucket-be-t játszik zárt ajtók mögött? Girl bye.
        - So most hogy tudod, is ugyanazt gondolod? Értelemszerűen nem fogok kiugrani bánatomban az ablakon, ha igen, és nem csak azért nem, mert most meg fogod jegyezni, hogy láttad a növényzetet és nem törném ki a nyakam közben. De valamiért az a tippem, hogy inkább meltdown jön, mint Marcus Aurelius recskanaplója a bölcseletekkel. - tudom, hogy most valamiféle bűntudatot kellene éreznem és gyakorolnom is egyszerre, de nincs ilyenem, nope, nada. Mr. Kiejthetetlen nevű Daddy Issues és én sok mindent éreztünk, de a bűntudat nem tartozik közéjük: emellett szerintem Irinákának igaza van az eredeti kijelentésben, csak azt nem hiszem, hogy ő ki tudja magát zárni a nem racionális érzelmi vergődésekből.

[- Apám egészséges felnőtt férfi. Őt sem zavarja, hogy én szoktam szexelni, nekem sincs okom rá, hogy az zavarjon, hogy ő szokott.]

s s  d a d d y  i s s u e s

     Gondolkodnom kell rajta, hogy megemlítsem-e, hogy véleményem szerint a súlyos részegség toxikológiai szempontból enyhébb mérgezésnek minősül, különösen ha összehasonlítjuk akár olyan mérgező elemekkel és vegyületekkel, mint az arzén vagy az élőhalál esszencia, de biztos vagyok benne, hogy ez nem járna semmilyen haszonnal. Való igaz, hogy meglehetősen intoxikált állapotba kerültem, nem voltam felelős döntéshozatalra alkalmas állapotban.

 Végül mozgásra buzdítanak a szavai, leülök az ágyra mellé, miután megszabadulok a ruházatom szobában felesleges részeitől. Megpróbálok egy kis mosolyt is erőltetni az arcomra, hogy kifejezzem, hogy örülök, hogy látom, de nem tartom sokáig fenn, mert tudom, hogy Freya talán nem örül ennek annyira, mert tudja, hogy nem tökéletes. A tükörben már sokat gyakoroltam a mosolyt, igyekszem összekapcsolni az érzéseimmel a mimika reakcióit, de valahogy... valahogy most sem jó. Látom az emberek arcán. Másoknak ez az egész egyszerűen, természetesen megy. Ahogy a szem-kéz koordináció is sokaknak jó, ők elkapták volna a szervusz cicás párnát, nem az arcokat találta volna el.

  - Apám egészséges felnőtt férfi. Őt sem zavarja, hogy én szoktam szexelni, nekem sincs okom rá, hogy az zavarjon, hogy ő szokott.- talán valamennyire remélem is, hogy talál valakit, valaki tartósat, távol anyámtól, távol Izland fertőzött telétől. Tudom, hogy soha nem volt köztük hagyományos szerelem, még olyan mértékig sem, mint az én gyerekkori rajongásom Nihl felé, vagy a néhány hónapos futó érdeklődés az első szexuális partnerem irányába. Apám nem hagyott ott semmit, amit szeretett, kivéve talán a bátyámat. Nekem sokkal több dolog hiányzik, még mindig vágyom az elveszett télre, a forróságra és a hidegre, a végtelen sötétség és a fehér hó játékára.

 Ennek ellenére pislogok, és Freyára nézek, ahogy próbálok rájönni arra, hogy miért mondta, amit mondott. Lassan jut el az elmémig a lehetősége annak, hogy ez nem egy vicc, és ahogy a gondolat megszilárdul, mentális szemeim előtt önkéntelenül is látom, ahogy apám ágyában fekszenek egymáson, meztelenül. A gondolat nem okoz haragot, nem undorít, nem háborít fel, de valahogy olyan... idegen. Mintha két dolog összekeveredne, amelyek nem keveredhetnének össze, a kényelmetlen gondolat hatására kedvem lesz megölelni valamit, és jobb híján beérem az üdvözlömmacskás párnával, amelyet a mellkasomnak szorítok, miközben ránézek.

 Kinyitom a szám, tudom, hogy most kérdeznem kellene valamit, de már megválaszoltam azokat a kérdéseket, melyeket filmes és könyvem tapasztalataim szerint lassúbb felfogású emberek kérdeznének. Arra a kérdésre, hogy miért tetted ezt?, teljesen egyértelműen tud választ adni valaki, aki már vett részt konszenzuális szexuális aktusban, amely nem volt rossz, a hogy tehetted? kérdésnek pedig maximum akkor láttam értelmét, ha kárt okozott volna nekem. Például lefeküdt volna a barátommal, ha lenne, bár abban az esetben is talán hálát kellene éreznem. Ha hajlandó hozzáérni a hátam mögött egy barátnőmhöz, amúgy sem volt túl jó kapcsolat. Az akkor most együtt vagytok? kérdés is elég gyerekes, tudom már egy ideje, hogy a szex nem jár egyértelműen kapcsolattal, és azóta nem láttam nálunk. Igaz, meglehetősen rosszul van most, talán az is benne van.

  - Nem haragszom. Jó volt? Élvezted?- tárgyilagos a hangom, de ahogyan ránézek, biztosan kifejezi, hogy nem csak felbosszantani, kiakasztani akarom. Ez tényleg egy fontos szempont, ha valamelyiküknek fájt vagy rossz volt, biztos vagyok benne, hogy fura lenne, ha újra meg kéne kérnem apát, hogy jöjjön értünk, ha esetleg megismétlődik a tegnapelőtt. Ugyanakkor valahogy mégis... furcsa.

 Olyan, mint amikor valaki odanyúl egy egyenlet elejére, és leveszi a negatív előjelet, vagy amikor törlődnek a lábjegyzetek egy filozófiai disszertáció hatodik és hetedik oldaláról, hogy folytatódjanak. Apám nem tudhatta, hogy ez nem befolyásolja-e negatívan a barátságomat Freyával, ő nem kérdezte meg tőlem, hogy zavarna-e, ha lefeküdne vele, ahogy Freya megkérdezte, talán az zavar, hogy apám egy szexuális kalandért hajlandó volt kockára tenni egy barátságomat. Amúgy sincsen sok.

  - Mi ettől még barátunk vagyunk? Soha nem voltam ilyen helyzetben, és idegennek érezném, ha te lennél a nevelőanyám.- majdnem biztos vagyok benne, hogy a szexuális aktus nem tesz valakit a partnere gyermekeinek nevelőszülőjévé, de szeretném tisztázni ezt. Nem akarom, hogy megváltozzon ez, most jó így, most jól érzem magam. Szeretném, ha a barátom maradna, akkor is, ha lefekszik az apámmal.

i  t  's  n  o  t  t  h  a  t  d  e  e  p

pretty girls don't do drama              less we wanna

 mantra

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, mentális egészségre tett degradáló megjegyzések, kinkshame, testnedvek, történelmi egyház szégyenítése, szekták, egészségtelen szexuális tartalom, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Élesen felhorkanok, mikor elhagyja a száját az a nyilvánvaló bs: Irináka ahhoz képest, hogy mindig mértani pontosságot és objektivitást emleget, azt az objektumot mértani pontossággal a szájába szokta tenni, hogy máshonnan nyilatkoztasson ki ilyenkor.
        - Őt azért nem zavarja, mert te nem szoktál szexelni, te szociológiai kutatást végzel vízszintesben, hogy a végén megírhasd Az angol kora-felnőttek koitációs szokásai a 21. század elején empirikus bizonyítékok alapján disszertációdat! - röfögve röhögök egy kicsit, aztán töltök mindkettőnknek egy pohár colát, ezt ép ésszel nem lehet kibírni máshogy. Most majd mindjárt kijavítja, hogy a kora-felnőtt nem egy tudományos kifejezés, és akkor ezt a kezemben tartott rózsaszín borospoharat a tartalmával együtt a fejéhez vághatom majd finom jelzésként arra, hogy a háromheréjű baglyot sem érdekli.

        - Most azt fogod kérdezni, hogy miért tettem? Már a szádat is kinyitottad, látom! Jól van, essünk túl rajta.. - forgatom a szemem, és visszadőlve drámaian sóhajtok egyet. Nem tudom, pontosan mire számítottam - azaz faszt nem, valami emberi reakciót remélem, de az elhajózott az SS Daddy Issues fedélzetén melegebb éghajlatok felé - de Irináka sem lehet mentes ezektől a köröktől. Whatever.
        - A normális embereknél, akik nem végeznek kvalitatív ÉS kvantatív kutatást orálszex közben, utána pedig nem kérdezik meg a barátnőjüket, hogy amúgy honnan lehet tudni, mikor van vége egy nő számára az aktusnak, szóval ők, vagyis itt most én azért szoktunk szexelni, mert szexelni jó. Ügyes partnerrel kiváló, átlagossal jó, a bénával meg szexeljen az, akinek hét anyja van és mind apáca. Nincs mögötte ideológiai ok vagy cél, ez nem a katolikus lányok soaking utáni godly breedingje. - ahhoz, hogy Irináka akadémiailag magasabban fejlett, nem férnek kétségek már csak azért sem, mert nekem az utolsó években jutott eszembe, hogy ha nem egy Occupy Downing street keretén belül akarok én lenni a következő mágiaügyi miniszter, akkor jobb lenne, ha lennének értékelhető jegyeim a vonatkozó tárgyakból is. Minden olyan dologban viszont, amit nem lehet könyvekből megtanulni, félelmetesen ember előtti, vagy talán utóbbi volt. Kétlem, hogy átmenne a Turing testen, de ezt azért sem emlegetem, mert nem akarom, hogy az én kicsi lelkemen száradjon végül a szingularitás.

        - ... most tényleg azt kérdezted, jó volt-e szexelni apáddal? Ki vagy te, a szex-pozitív Chelsea Clinton?! - szerencsére félig fekszem, mert biztosan leköptem volna hirtelen a colával, ha nem így lenne. Ilyet természetesen semmilyen más esetben nem tennék, erre bizonyíték a rózsaszín különböző árnyalataiban tündöklő szobám is, de mégis, jól hallottam?! Tudtam, hogy nincs rendben náluk semmi - és az egyértelmű tagadással ellentétben tényleg-tényleg szektások voltak, i mean, god knows, hogy ennél még Jim Jones is diszkrétebb volt - de azért ez engem is meglep. Nem tudm hirtelen, hogy lesújtó pillantásokat vessek vagy kártyát arra, hogy valamelyikünk hamarosan élvezheti a Mungó vendégszeretetét.
        - NEM, nem leszek az anyád! Bár kurva megtisztelő a gondolat, hogy reggelente becsomagolhatom a kis tízóraid mellé a gyógyszereidet, mint egy fucked up borderline underage bi-racial mormon tradwife, mert apád ugye, erősen hajózott az SS Vallási Szekta 2000 fedélzetén, és aztán megszülhetem még ott, a sad beige vanilla konyhámban a Fuckthatjökull hatosikreket, de nem! NEM LETTEM AZ ANYÁD. - még inni is elfelejtek a felháborodással vegyes rémálom-idézés közepén: Irináka rögtön elfelejtett mindent, amit hosszú évek alatt a kis fejébe vertem arról, mi történik, mikor két ember szexel? Strokeom van? Mindkettő egyszerre? Ez nyilván nem lehet igaz, Occam borotvája meg beleállt a fejembe, mert nem jövök rá, hol futottunk zátonyra.
        - Mondd, miért van az, hogy mikor azt hiszem, hogy most jött el a történelmi pillanat a kerék feltalálása óta, hogy úgy fogsz reagálni, mint bárki más, nem mint Captain Spock droid verziója egy Galaxis útikalauz stopposoknak novellában, akkor ez történik? Most meg fogod kérdezni azt is, hogy milyen pózban csináltuk, kielégítőnek találtam-e, és esztétikus-e apád pénisze?! - mindkettőnk érdekében remélem, hogy ez már tőlem is csak hisztérikus túlzás, de Irináka arcára nézve erre nem mernék mérget venni. Amúgy sem így, ennyivel telihold után, de ő rosszabb bármilyen vérfarkasságnál.

[- Köszönöm a kólát! Egyébként ez egy érdekes kutatás lenne, bár a kora-felnőtt nem egy tudományos kifejezés, úgyhogy valamilyen más definíciót választanék, hogy leírjam őket.]

s s  d a d d y  i s s u e s

16+

  Mélyen Freya szemébe nézek, és közben átgondolom, hogy tényleg csak kutatásnak minősül-e a szexuális életem. Való igaz, hogy néhány dolgot azért tettem a múltban, hogy tapasztalatokat gyűjtsek, és megpróbáljam megfejteni, hogy mások számára miért okoz olyan kiemelkedő élményt egy szexuális aktus, de inkább személyes érdeklődésből, mint tudományos céllal történtek a kísérletek. Egy ideje már nem is vagyok benne biztos, hogy mit akarok elérni, mert bármivel próbálkozom, nem tudom kihozni az egészből azt az optimális eredményt, amit minden bizonnyal mindenkinek sikerült korábban. Ebben talán nem is a mimikám a hibás, ami okozott néhány férfi partneremnek erektális diszfunkciót, amikor nem sikerül elérnem, hogy olyan pozíciót válasszunk, ahol nem látják az arcomat, mert egyedül sem élvezem annyira, ahogy valószínűleg kéne, amikor pedig ez eszembe jut, hiába próbálkozom bármivel, csak rosszabb lesz. Sajnálatos, hogy erre nincsenek tanfolyamok, mert véleményem szerint jóval bonyolultabb ezt elsajátítani, mint a Mágiatörténetet, amely csak eseményem egymás utáni láncolatának, összefüggéseknek megtanulása. Könnyen lehet, hogy jelenleg ez a második legfrusztrálóbb problémám, egyáltalán nem optimális az életkoromhoz képest a szexuális életem.

  - Köszönöm a kólát! Egyébként ez egy érdekes kutatás lenne, bár a kora-felnőtt nem egy tudományos kifejezés, úgyhogy valamilyen más definíciót választanék, hogy leírjam őket.- belekortyolok a színsavas üdítőbe, mely figyelmetlenségem miatt kissé belemegy az orromba, és enyhén prüszkölnöm kell tőle. Érzem, hogy egy pillanatra megrándulnak az arcizmaim, hasonlóan ahhoz, amikor a pizza átadásakor mosolyt erőltetek rá, miközben lenyelem az italt, és Freyára nézek, azután kihúzom a lábaim a cipőimből, és török ülésbe helyezkedek az ágyon. Valószínűleg más népcsoportok is így ültek korábban, de nagyon érdekes belegondolni, hogy az Ottomán Birodalom milyen hatalmas kulturális hatásokat ért el.

 Körbefonom mindkét kezemmel a poharat, és bólintok, hogy jelezzem Freyának, értem, hogy a szexuális kapcsolat jó, és mióta beszélek vele, tudom is, hogy a nők is tudják, hogy mikor van vége, és néhány ittas állapotban töltött házban tartott parti után meg is tapasztaltam ezt, bár továbbra sem vagyok biztos benne, hogy az a nagyjából 0,08 percnyi intenzív érzés hatására miért ad ki néhány lány hosszabban hangot, és csinál úgy, mintha tovább tartana az érzés, mint valódi. Biztos vagyok benne, hogy a magas elvárások sokat rontanak a férfiak önbizalmán, amikor elmarad a kívánt hatás, majdnem annyira ártalmas, mint azok a történetek arról a mardekáros fiúról abban az évben, amikor odajöttünk, aki állítólag négy-öt alkalommal is tudott koitálni a partnerével mindössze négy óra eltelte alatt.

  - Személy szerint nem osztom a Római Katolikus Egyház ideológiáját a házasságot megelőző önmegtartóztatás szükségességéről, mivel valóban hasznos, ha valaki tapasztalatokat gyűjt. Illetve én is sokszor pozitív érzésnek érzem a szexuális együttlétet, és azóta tapasztaltam orgazmust is... bár valószínűleg nem volt optimális a hosszúsága és az intenzitása.- kortyolok egy újabb kortyot a kólából, ezúttal vigyázva rá, hogy ne okozzon átmeneti légzőszervi problémát a szénsav reakciója. Továbbra sem értem ugyanakkor, hogy Freya miért kockáztatná a barátságunkat azzal, hogy koitál apámmal, nem igazán tudom elképzelni, hogy egy orgazmus lehet elég megfelelő érzés hozzá, hogy valaki kockáztassa miatta az emberi kapcsolatait.

 Tudom, hogy nem megfelelő dolgokat mondok, még úgy is tartok tőle, hogy mi lesz most, hogy Freya már régóta a barátom. Ez egy új helyzet, és látom, hogy most kiakasztotta, hogy megkérdeztem tőle valamit, ami számomra egy teljesen természetes kérdés. Emlékszem, hogy megkérdeztem már máskor is, amikor férfiakkal együtt volt, könnyen lehet, hogy ezúttal az akasztotta ki, hogy most az apámról beszélünk. Egy pillanatra eszembe jut, hogy talán meg kéne kérdeznem apát is, de valószínűleg az sem lenne jó ötlet.

 Belenézek a kólám tetején bugyborékoló fehér kis szénvas buborékokba, közben valahogy leküzdöm az elmém, amikor azon kezdek gondolkodni, hogy ki lehet az a Clinton, köze lehet-e az amerikai elnökhöz, vagy inkább csak félreértem, és ez egy szóvicc valamilyen testrészre vagy aktusra. Az mindenképpen megnyugtat, hogy nem lesz az anyám, de valahogy... valahogy furcsa az érzés, hogy lefeküdt apával, és most talán dühösnek kellene lennem azok alapján a sorozatok alapján, melyeket megtekintettünk együtt, de most mégis úgy érzem, hogy ő dühös. Iszok egy hosszú kortyot, kiürítem a poharat teljesen. Egy pillanatra elém kerül a mentális kép apámról és Freyáról, de az egész valahogy... idegen.

  - Furcsa lenne megtudnom, hogy milyen pózban voltatok, vagy milyen alakja van apám péniszének. Tudom, hogy barátok vagyunk... de van benne valami furcsa.- ösztönösen húzom fel a térdeimet, de nem érzem, hogy nem akarok Freya mellett lenni, egyszerűen csak elfog a furcsa érzés. Ideges vagyok, mert azzal, hogy nem hallgatom meg a szexuális élményét, mint máskor, talán tönkreteszek valamit, és fogalmam sincs, hogy hogyan kellene most hozzáállni ehhez az egészhez.

 Veszek néhány mély levegőt, ismét érzem a szénsavat az orromban, talán korábbról, ahogy nyom kissé, eszembe jut egy régi kép, amikor megfogtam egy tőlem elsiető lány kezét, hiába, csak másodperceket nyertem. Nem akarom, hogy ez történjen, mert rosszul csinálok valamit, mert nem értem. Szorosabban ölelem a térdeimet, ahogy ránézek. Közelről még betegebbnek tűnik, talán nem csak másnaposság.

  - Én azt akarom, hogy barátok maradjunk... de nem tudom, hogy az emberek ilyenkor mit szoktak csinálni. A Barátokban leöntenék egymást itallal... gondolom... töltesz még?

i  t  's  n  o  t  t  h  a  t  d  e  e  p

pretty girls don't do drama              less we wanna

 mantra

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, potenciális öngyilkosság említése, mentális egészségre tett degradáló megjegyzések, droghasználat említése, kinkshame, testnedvek, történelmi egyház szégyenítése, vallási jelképek szégyenítése, erőszak említése, szekták, egészségtelen szexuális tartalom, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Szerintem senki sem értékeli, hogy még a fogadkozásom ellenére sem rúgtam szájon Irinákát, pedig god knows, ráférne, mikor nemhogy eltérünk a lényegtől, de már a szakadék alja felé tartunk és háromszor meg is haltunk a kibaszott hasonlat alatt. Több türelmem lehet, mint a Jézus Krisztusnak, amiért most is kibírom, hogy nem öntöm le őt - amihez köze lehet annak is, hogy a rózsaszín ágytakaró sem lenne hálás - kellő mennyiségű colával, pedig ez már majdhogynem állampolgári kötelességem is lenne.
        - Tudod, mi lenne még érdekes kutatás? Ha kipróbálnánk, milyen sokáig tartana fogni egy shotgunt, a számba tenni, és a ravaszt már a lábujjammal húznám meg. Ezt fogom tenni, ha még egyszer ilyen világmegváltó seggfájásról fogunk beszélgetni. - és ehhez semmi köze a vérfarkasnak, ezt az emberbaráti szeretet mondatja velem. Az emberbaráti szeretet az amúgy is rojtos idegeim irányába, mert Irináka szerintem a kalkuttai Szent Terézt is rá tudná venni, hogy pusztán rekreációs célból hirtelen felindulásból felszívjon egy csík kokaint, és aztán párszor odavágjon valami feszülettel csak a fájdalmak enyhítésére. Teréz anya: itt ő is masszívan szívna.

        - Ahj Allah adj nekem türelmet, Irináka, miért van az, hogy te még egy pohár colától is olyan arcot vágsz félorosz létedre, mint a hugrabugos napközisek dalárda körében az absztinens anyukák? - meg ez a mókus-hadmozdulat, amit elkövet a poháron, ez is cáfolja, hogy ismerjük egymást lassan 5 éve, mert nem ragadt rá semmi a kínos próbálkozáson kívül, amivel beköltözik az uncanny valleybe, hogy onnan ijessze shitlessre a vevőkörét, a nyugdíjasokat meg az ovisokat is, ami szép teljesítmény, csak hát nekem miért kell részt vennem benne.
        Mindig tudtam, hogy egy nap pornózni fog, ott tényleg mindenre van kereslet, valakinek az összes létező, genfi egyezményekben foglalható perverzióját kielégítheti azzal, hogy a dead-ass bámulás mellé kielemzi nem tudom, a pénisze körméretének aránymetszését. Most sajnos túlságosan másnapján vagyok egy erdőben farkasként szaladozásnak, még ha ez az én személyiségemmel is történt hála Python proff et al-nak, ahhoz, hogy megértést gyakoroljak, meg ugye, nem vagyok whigs szavazó sem.
        - Sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de lehet, hogy II. János Pálnak ezegyszer rohadtul igaza volt, mert ha valaki úgy beszél a szexről, mint hasznos, pozitív tapasztalatok gyűjtése, és optimális hosszúság és intenzitás alapján osztályozza azt, annak nem kellene szaporodnia, period. Hiába mondom neked, hogy mennyire temetőben szaladozó Voldemort-finomságú, mikor így beszélsz róla? - úgy tűnik, már azt is elfelejtette, mikor együtt hánytunk közösen egymás szájába Dullahan a-szex-a-legszebb-testmozgás-hová-mész-Freya népnevelő, lánykollégiumi szakesten. Azt hittem akkor, hogy Irináka kellően szovjet-szocialista baráti borzalommal tekint a dologra, de lám, itt vagyunk az én különösen csinos és rózsaszín szobámban, és gyakorlatilag el sem mozdultunk arról a kezdőpontról.
        Mindig azzal simogatja a hipotalamuszát, hogy mennyire érti az emberi viselkedés seggfájásait, de aztán jönnek a táblázatok és az olyan esetek, mint amikor meg kellett neki magyarázni, hogy a legtöbb embernél nem egy normális első ismerkedési téma az orálszex statisztikáinak változásáról beszélgetni. Meg most ez a Woodstockot megszégyenítő, borderline szocialista szombat a red flagek tengerével az apja miatt. Jó, persze, minek nyitottam ki a számat, az én hibám az egész - találhattam volna kevésbé visszaeső kriminálstatisztikai esettanulmányokra emlékeztető creepet is.

        - VALAMI FURCSA?! Gondolod?! Oh ne, hol marad a ye goode olde empirikus alapukon nyugvó bizonyítás, ha épp szükséged lenne rá, elvitte az SS Daddy Issues?! - a legkevésbé sem kellene kiakadnom, főleg nem kiabálnom ezen a másnapos hangon, ami inkább tűnik valaminek, amit Marilyn Manson remekműnek gondolna egy pezsgőfürdőben áztatva a white boi komplexusait, de god knows, hogy rég elvesztettem mindent, amit shitként el lehetne ebben a beszélgetésben. Ezen még az sem segít, ha megpróbálok Amos Kimondhatatlanizlandinév-re gondolni, mert a lánya pont olyan egészséges és jószolgálati, mint egy kurva vulkán az ember nyaralásának második napján, amit persze kimegy fotózni azért, közben meg gondolja, hogy ejj de európai vagyok, ejj de kalandvágyó vagyok, utána meg sír a biztosító ölében, hogy elvitte a kocsiját a láva. Ebben a hasonlatban nem tudom, melyikünk a láva, én már kellőképpen közel vagyok hozzá, hogy tönkrekúrjam Európa légterét a következő három napra, ha Irináka nem akarja megérteni, miért ijesztő az egész.
        - Most terheslégzéssel próbálod megoldani az egészet?! Lehet, hogy mégis az anyád lettem, mert egyedül annyira vagy életképes, mint egy cukorbeteg hülyegyerek Willy Wonka kibaszott segglyukában! - valahogy kibírom, hogy rágyújtsak a saját szentélyemben, de ha nem lenne itt egy nálam is nagyobb plüss Hello Kitty a sarokban, és nem nézne rám azzal a zen arcával, már eregetném is a füstöt. Tudom én, hogy felesleges, értelmetlen, minden vonatkozó hasonlat, hogy ennyire felcsesztem magam, talán ez jár azoknak, akik hisznek a barátnőjüknek, és tényleg lefekszenek az apukáikkal. Az ő apukáikkal. Talán a teremtésben van valahol egy apróbetűs mosási címke, amin szerepel, hogy mindegy, ki mit mondott, apukákkal no-no.
        - NEM, nem érdemled meg, hogy leönts! Az a kiváltság azok számára van fenntartva, akik ellen csináltam valamit, de te mindenféle szent viking esküvésekkel fogadtad, hogy nem érdekel, mit csinálok apáddal, most pedig te vagy az Antikrisztus ezzel a bizarr viselkedéssel. Azt akarod hallani, hogy megbántam? Tudod, mit, szocialista baráti esküvéssel mondom, hogy most, hogy itt vagyunk ebben a szituációban, ezt most kurvára bánom! Mi lesz a következő, hogy védekeztünk-e?! Vagy megkérdezed tőlem jobb híján, hogy mit kellene reagálnod?! Nem is tudom, melyik a rosszabb! - a második, a második a rosszabb hands down. Bár ha már felhoztam, most nyilván az elsőt is ki kell húznunk a listáról, de akkor már feladom a hadállásaimat, és szégyenszemre tényleg hányni fogok.

[- Finomnak találom a kólát... milyen arcot vágtam pontosan?]

s s  d a d d y  i s s u e s

16+

  Kinyitom a számat, hogy megválaszoljam, ez egy rendkívül egyszerű, és valószínűleg nem túl nagy tudományos közeget vonzó kutatás volna, azonban becsukom a számat, amikor ráébredek, hogy Freya valószínűleg csak ironizált, és megint mondtam valamit, ami számára emocionális nehézségeket okozott. Inkább az orrom alá helyezem a kólát, melynek illata szokatlan, mugli-szerű, és eszembe juttat több szép emléket, melyek annyira idegenek Izlandtól.

 - Finomnak találom a kólát... milyen arcot vágtam pontosan?- kicsit zavarnak érzem magam, ahogy Freyára nézek. Az biztos, hogy szinte semmilyen kontrollom sincs a mimikám felett, ami továbbra is irritál. Fogalmam sincs, hogy milyen emóciókat látnak rajtam, mit vélnek látni, és önkéntelenül is eszembe jut az a rengeteg alkalom, amikor valamilyen kudarcot hozott, hogy milyen arcot vágok- legutóbb annak a skót gyorsétteremnek az állásinterjúján, ami elméletileg a legnagyobb étteremlánc a világon.

 Szinte pislogás nélkül nézem Freyát, ahogy arról beszél, hogy mennyire rosszul értelmezem a szexualitást. Való igaz, hogy az optimalitás egy fontos faktor abban, hogy elemezzem ezt. Tudom, hogy sokan érzések alapján döntenek erről, és azt is sejtem, hogy mások számára több élvezetet tartogat a coitus, mint számomra valamilyen egyelőre számomra nem definiálható okból, de azért valahogy meg kellene ítélni természetesen. Az egyetlen... érzés, ami néha eszembe jut, hogy jól esik, hogy a partnerem vonzónak talál, de az érzés gyorsan el szokott múlni. Valahogy mindig teszek valamit, ami elrontja ezt.

 Látom, hogy Freya dühös lett, de egyre inkább látom, hogy van valamiféle egészségügyi problémája is, mert nem olyan a hangja, mint lenni szokott, és az elváltozás nem egyszerű felső légúti fertőzésnek hangzik. Emellett természetesen továbbra is stresszes és ijesztő, hogy fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom. Tudom, hogy nem vagyok teljesen érzelemmentes, de az érzéseim csak kicsi, haldokló szentjánosbogarak a sötétségben. Nem akarom, hogy ne legyünk barátok. Nem akarom, hogy megváltozzon minden. Furcsa belegondolni, hogy apával látták egymást olyan helyzetben. Rosszul érzem magam, amiért még mindig rosszul értelmezek valamit. Talán Liliyának igaza volt, és még mindig az emberiség szélén, annak végén vagyok, és hiábavalóan kapaszkodom egy vonatra, melyre nincs jegyem. Megindulok a szentjánosbogarak után.

  - Sajnálom... nem tudom, hogy hogyan kellene reagálnom. Hogy mások hogyan reagálnának. Tudom, hogy nincs rendben, de nem akarom, hogy tönkremenjen valami, mert nem tudom, hogy mit kellene mondanom. Érzek valami furcsát, furcsa belegondolni, elk... furcsa. Tudom, hogy velem van a baj, azért nem értem a szexet, meg azért nem tudom, hogy most mit kéne éreznem. És... ijesztő. Te vagy az első barátom.- ijesztő feltárni ezeket a dolgokat. Mintha valaki lehántaná a felső bőrrétegeket, szétfeszítené a csontokat, hogy megmutassa a belső szerveimet. Mintha megpróbálnék kihajolni a szakadék fölé, és valaki fogná a ruhámat. Nem tudom, hogy most mi lesz, és gyerekkori emlékeimben mindig rossz vége lett, amikor megpróbálkoztam ezzel. Nem logikus bízni benne, hogy mások fognak-e, hogy nem enged-e el, de a bizalom mindig egyfajta szerencsejáték. Megforgatom az ujjaim között a kólás poharat. Freya még soha nem engedett el, akkor sem, amikor még azt terveztem, amit terveztem, amikor még nem láttam a családom bűneit.

 Érzem, hogy nem tudom most sem kontrollálni a légzésemet, hogy talán látszik valami abból a félelemből és szégyenből, amit érzek, ahogy óvatosan újra felveszem Freyával a szemkontaktust. Megalázó belegondolni, hogy tudja, nem tudom, mit kellene érezzek most apámmal és vele kapcsolatban. Megalázó, hogy látja, hogy mennyi problémám van, talán több, mint hiszi. És megalázó az is, hogy talán tudja, hogy mennyire félek tőle, hogy tönkremegy, hogy elveszítem ezt a törékeny valamit. Nem akarom, hogy ne legyen a barátom, hogy rájöjjön, hogy nem vagyok más, csak egy információtár, mely hibásan készült, mely nem tudta megoldani a világ minden tudásával sem azt a lehetetlen egyenletet, hogy mi mentené meg az emberiséget önmagától. Gyök alatt negatív, nullával osztott szám, közben pedig arra sem vagyok képes, hogy megtartsak egy munkát, egy férfit, egyáltalán orgazmusom legyen egy férfival (vagy akárhogy három rászánt óra nélkül), most pedig már arra sem, hogy reagáljak egy szociális helyzetre.

 A gondolataimból az szakít ki, hogy észreszek egy sérülést Freya nyakán. Nem tudom megállapítani a trauma pontos forrását, de ahogy jobban megnézem, látom, hogy sápadt, hogy gyenge, hogy karikás a szeme. Többnek tűnik betegségél, egy pillanatra csomót ránt a hasamba, hogy bántották, hogy talán apám bántotta, és bármennyire tudom, hogy apám a legkedvesebb emberek egyike a világon, aki soha nem bántana, az én elmém beteg és sérült. Honnan tudhatnám? Azt sem tudtam, hogy a családom mit akart művelni.

  - Mi történt a nyakaddal? Bántott valaki?- érzem, hogy a hasamban érzett görcs, ideges sírhatnék, félelem megszínezi a hangomat, de nem tudok örülni neki, hogy most természetesen érzek, hogy most talán tényleg láthat valamit az arcomon. Mélyen a szemébe nézek, és várom a válaszát. Félek a válaszától, ami valószínűleg haragos lesz, Freya túl erős hozzá, hogy szüksége legyen rám, de szeretnék segíteni.

i  t  's  n  o  t  t  h  a  t  d  e  e  p

pretty girls don't do drama              less we wanna

 mantra

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, a holokauszt említése, mentális egészségre tett degradáló megjegyzések, kinkshame, történelmi egyház szégyenítése, vallási jelképek szégyenítése, erőszak említése, szekták, egészségtelen szexuális tartalom, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Ha valamiért felmerülne az a kérdés, hogy miért pont Amos Kimondhatatlanulizlandinév kellett nekem - de persze nem fog, helyette arról fogunk értekezni, hogy ezzel elnyertem-e méltó büntetésem, melyben én lehetek a következő breeding babygirl a szektájuk leágazásában - akkor lenne rá tulajdonképpen három egész válaszom. Azon kívül, hogy nem számoltam be az izlandi autisták népnevelő szándékkal ellátott szószólójávnak érthető okokból az összes kalandomról - ezeket biztonsági megfontolásból senkivel, és főleg nem vetettem papírra, hát mi vagyok én, a szex-pozitív Anne Frank? Igaz, ha valaki abszolút pozitív értelemben szex-pozitív volt, mielőtt elrabolták volna emlékeim szerint a többek között grindelwaldista szutyok ideológiai gyermekei, az Anne Frank volt, so nem is lenne olyan szörnyű felnőni a nagy elődökhöz, de vissza a gondolathoz.. Tehát az én kalandjaimat tartalmazó napló csodálatos kordokumentum lehetne, de ugyanilyen csodálatosan előkerülne a miniszteri kampányomban is.
        - Mint egy élemedett Tony Blair, mikor rájön, hogy hiába ő miniszterelnök, a Chief Mouser to the Cabinet Office az ő asztalára akkor is rászarhat. - szinte kívánom, hogy manifesztálódjon előttünk egy üveg bármi, ami erősebb a colánál, de ilyen istenkísértésekre nem vállalkozom, nincs olyan jó biztosításom. Gyomrom talán, de ezt nem egy ilyen pasztell-rózsaszín helyiségben fogom próbára tenni.
 
        - Elképzelésem sincs, ez miért lehet. A kis szektás barátaid már szart érnek, nem ők voltak az első barátaid? - Irináka egészen közel visz ahhoz a változatomhoz, akit ugyan kinőttem, de aki azért élénken képviselteti magát a gondolataim között az ilyen napokon. Persze most is csak azért yappingel, hogy bajt hozzon rám, mert ha egyéb Romanovokról fogunk értekezni, akkor nekem ott is lenne mit beismernem alkalomadtán, de ilyen felvezetéssel már arról is hallgatnék a sírig, ha épp terhes lennék egyszerre az összes férfitól, akiket rokonságba hozott vele a balsors.
        Ha már a három indokról volt szó, ezek közül az egyik a szar ízlésem, pardonnez-moi, a misztikum megismerésének olthatatlan ősi vágya. Rugdoshatom kicsit még az unokanővérem - és a nővérem, és Giát, és Irinákát, és Florát, és Mirát, talán csak Mariust nem, Charles Davy a kivétel - a borzalmasnál még borzalmasabb életdöntései meg párkapcsolatai miatt, de ha a statisztikát nézzük, nem tudom, kivel lehetne megjelenni a Királynő előtt. Nem mintha ez lenne a mérce, akinek azt az élemedett cerkófmajmot kell néznie 0-24 és 7/7, az szintén ezen a vonaton evez ugye.. So Mr. Izland egyszerűen érdekes és vonzó volt, amellett, hogy dilf, én meg lehetek bölcs vagy horny, a kettő egyszerre nem.
        - Tudod, mi az ijesztő? Hogy nagyon jól tudom, hogy gondolsz meg érzel valamit, és elvileg én vagyok a legnagyobb BFF valaha, de nekem sem mondod meg. - kellemetlenül felsóhajtok és forgatom a szemem, mert utálok a racionalitás hangja lenni. Ha én vagyok a racionalitás hangja, akkor mindig összefüggésbe kerülnek az olyan tetteim, amelyek kicsit sem azok, azzal, amikor racionálisak, és értelemszerűen az előbbiek állnak nyerésre. Ki a fasznak lenne kedve azt fejtegetni, hogy amit 14 évesen csinált, az most mivel indokolható, főleg úgy, hogy ki sem bökheti, hogy btw vérfarkas vagyok, nekem ezek a so called racionális dolgok félig azok legfeljebb.
        A második okom különben is az volt, hogy lehúztam nagyjából egy évtizedet úgy, hogy a fellow human felebarátaim érzékelték, hogy valami nincs rendben velem: annyira nem gyűlölöm, hogy most már nem ez a helyzet. Szívesebben vagyok a majdnem asian baby girl házon belül, mint ott, ahová azok az évek szántak: a sárvérű trash a kuka mellett, lehetőleg egy koporsóban.

        - Mit? - teljesen meglep a kérdésre, még a lendületből is teljesen kiverődöm a hangszínétől. Ha most egy nagyon szofisztikált - és nagyon idegesítően művi - színpadi drámában lennénk, akkor látványosan a nyakamhoz kapnék, oh no, Don Carlos titka lelepleződött vala, esetleg úgy tennék, mint aki úgy taszítja a realitást, hogy UwU arckifejezéssel bejelenti, hogy oh no, elfelejtettem, hogy meg kell etetnem a házifeladatom.. De nem vagyok tory szavazó. Csak meglepett.
        - Engem? Csak az élet. Ugye most azt fogod kérdezni, hogy apáddal játszottunk-e vanilla bdsm-et az izlandi technika szerint? - ötletem sincs, létezik-e az utóbbi, de tegyük fel, hogy igen. Amos azóta egy baglyot nem küldött, amit amúgy sem tudom, hogy abszolvált volna anélkül, hogy megkérdezi a nevem és legalább minimális mértékben a címem a lányától, és ezzel rögtön rohadt gyanús is lett volna. És ez így pont tökéletesen meg is felel: a harmadik okot neki sem mondanám el olyan könnyen.