Hey Stranger, She's My Sister~

w h o i s s t r a n g e r

running into danger
gotta get to know ya

+18: szégyenítés, vérfarkas kór, testnedvek említése, káromkodás, testnedvek említése, bodyhorror, káromkodás, káromkodás, káromkodás
   ...végre kurva nagy csend van, annak a bizonyos légynek se künn, se benn nem hallatik, csak a gyomrom kordul egy geci kellemetlent, amit aztán a beleim, a nyelőcsövem, még az arcomon leszaladó könnyek is visszhangzanak. Ha maradt volna körmöm, most biztosan hallanám, ahogy végighúzom a deszkákon, de csak a lihegésem tölti be az összes rendelkezésre álló teret, mielőtt fel tudnék térdelni, és imádkozni kezdenék a testemnek, hogy maradjon az eredeti állapotában. Egy zsák szaros macska is lehetnék, pont annyira hatásos - még most is meg-megnyúlnak az ujjaim, a koponyám a nem is olyan szilárd illesztések mentén pulzál.
   - A.. nevem Freya.. Blood... hét óra.. tizenhat perc van.. A kibaszott Roxfortban vagyok.. a kibaszott Angliában.. a nevem Freya Blood... - nincs itt senki, aki hallhatná, és mégis kurva ostobának tűnik ezt ismételgetni, ahogy használni kezd, még annál jobban is. Az arcomra szorítom a tenyerem, és visszaborulok a padlóra - ha maradt volna körmöm, most biztosan nagyon utálnám megint lerágni a kezdődő éhség faszremegései közepette.

   - Hé... magát.. ismerem, de.. hogy a faszba került ide? Bocs.. Professzor... még sosem láttam magát.. itt. Bajban vagyok? - ahogy lassan felnézek - ki a fasz tudja, talán percekkel, órákkal később, amilyen éber és szofisztikált vagyok, Oakley egy péniszt is rajzolhatott volna az arcomra - egyáltalán nem az fogad, aki ilyenkor lejön összekanalazni azt, ami megmaradt belőlem. Ezúttal valaki a nehézthesztráltságot küldte, hogy a picsába ne lennék bajban? Oakley úgy néz ki még innen is, mint valami zombis történet főgonosza, ahol nem attól kell tartani, hogy valaki az amygdaládat akarja elmajszolni, hanem a másik embertől ofc. Nyelek egyet, a hangom kurva kásás és magzatmázas - és az sem sokkal jobb, ami megszólal rajta.
   - ...tudom, hogy azt mondtam, hogy romlik de.. tényleg romlik, ugye? Azért maga van itt Pomfrey helyett? Esküszöm nem voltam kint.. de biztos megnézte a bűbájokat. Kurva szarul vagyok, már elnézést. - a javasasszony előtt már nem érzem kínosnak, ha látja a testem ilyen állapotban, de Oakley férfi, még ha az özönvíz előtt is lehetett szexuális viszonya bárkivel - zavartan feljebb rántom a takarót a mellkasomon. Tudom, hogy mi a szakterülete - a diákokból kiijeszteni a szart munkaidőben - de hogy annak mi a fasz köze van az állapotomhoz, magamtól nem fogom kitalálni. Nehéz esetek, na abból bőven van az iskolának nevezett hamvederben, de most már lám én is közéjük tartozom, a megboldogult Piton bájitala úgy tűnik, eddig rugdosott el, mostantól jön megint a strugglebus, hogy belökjön a telihold alá.
   Eleinte minden kurva szépen ment, túl szépen is a helyzethez képest: megőrizni az emberi tudatot vérfarkasként pont olyan, mint józannak maradni, miközben megiszol húzóra ipari mennyiségű fagyállót, aztán megpróbálod azt és a belső szerveidet is testen belül tartani. Az előbbi mindig veszít az utóbbival szemben, de kifelé menet biztosan bevágja az ajtót - és ez nem akadályozza meg a so called emberi tudatod abban, hogy mint hűséges bántalmazott, megismételje ezt a viharos orgiát a következő alkalommal is. Én is tudom, hogy csak rosszabb lett - hajnalban többször változtak vissza részeim, a főzet az érzéseket nem nyomja el - talán nem állítok faszságot, ha azt mondom, hogy jól bírom a fájdalmat, az áldozataimnál biztosan jobban, de a pokolnak ezt a körét eddig nem ismertem még. Áldozatok híján mindig hálás leszek a zsíros geci Pitonnak - irónia, életmentő halálfaló a neved - de a mágia, amellyel odaláncolta a tudatom a farkashoz, vészjóslóan nyikorgott hónapok óta.

   Megdörzsölöm a szemem, de Oakley még mindig itt van - ez nem egy különösen bizarr perverzióm manifesztációja. A farkas apró örömei - a pasi amúgy sem úgy fest, mint aki szeret táncolni.
   - Észrevettem, hogy.. labilis a visszaváltozás és sokkal intenzívebb a fájdalom. Az utóbbitól kurva közel kerülök hozzá, hogy.. visszaessek. Már nem hat a bájital, én basztam el valamit? Vagyis.. én rontottam el valamit? Változtatnom kell valamin? - bármire hajlandó lennék, próbálok úgy is nézni erősen Oakleyra: gondolom, hogy jó tölgyajtón kopogtatok, neki kellett rögtön nulladik naptól simogatnia a ruszkikat is, nem hiszem, hogy ellenem vannak különösebb kifogásai. Ha azt mondja, hogy holnaptól minden este kimosom az összes ronda talárját büntimunkában a két kis kezemmel, azt is megteszem, ha kitalálja, hogy legyek megint jobban.
   - Ugye maga nem fogja azt mondani, hogy jaj Ms. Blood, a tudomány rohamosan fejlődik, maholnap-holnapma áttörést érünk el az állapotával kapcsolatban, és virágos mezőkön szaladozhat bukolikus idillben? Nem tűnik olyannak, aki a pofámba hazudna.. legyünk őszinték egymással, rendben? Tudom, hogy nem lehet meggyógyítani a vérfarkasságot és Madam Pomfreynak is mondtam, hogy nem zavar.. Csak a képmutatás. Ha ennyi volt a bájital jótékony hatása, akkor.. nem akarok itt maradni bezárva. - azt is tudom, mit kérek és mit jelent ez a birtokra nézve, de most nem vagyok éppen a belátási képességeimnek a birtokában, az összeset szétkúrtam a falakon-padlókon ebben a szarveremben, aminek meg kellene védenie másokat tőlem - de engem ki fog megvédeni magamtól? Talán nem akarom, hogy megvédjen bárki is: talán nincs mitől megvédeni. Ha nem maradhatok ember, nem maradok fogoly sem.