Wesley Benedict Fawcett

WESLEY BENEDICT FAWCETT

fekszel örök tengerfenéken

Alapok

jelszó ||Tiszta bagyoltoll minden
nem || férfi
születési hely, idő || Widra St. Capdel, Anglia; 1968. december 5.
kor || 35 éves
vér || félvér
munkahely || Griffendél Godrik Akadémia / Mágiaügyi Minisztérium - Varázsbűn-üldözési Főosztály - Aurorparancsnokság

A múlt

METAMORF
Az élet picassoi színpalettája került a kezeim közé. Születésemkor a szivárvány minden színében felváltva tündöklő hajam és hasonlóan sokszínű íriszeim elrettentőleg hatottak az előző században ragadt szüleimre. Tisztességes embernek nincs kirívó tulajdonsága, főleg külső jegyeket tekintve. A család nem engedhette meg magának ezt a szégyent, és az első dolguk volt, hogy minden rokoni látogatást visszamondjanak, amíg nem stabilizálják a helyzetet.
Féltek tőlem, és én ezt megéreztem. Zöld, kék és sárga színű hajjal rohangáltam. Hátha segít rajtuk, nyugodjanak meg tőle. Édesapám azonban természetellenesnek ítélte a színeket. A fia legyen barna hajú, a szeme zölden, barnán vagy kéken tündököljön.
De mi értelme az élet ajándékának, ha azt az ember rejtegeti? Nem volt célom aranyvérűnek tűnni, akiben véletlen sem fordulhatnak elő génhibák. A szüleim élete volt a vagyon és az elismerés, ezért pedig mindent igyekeztek meg is tenni.

ÉLTANULÓ
Olvasás, írás, számtan etikett és metamorf tanulmányok. Otthon édesanyám tanította meg mindazt, amit egy jól nevelt középosztálybeli fiúnak tudni kell. Tanulmányaimat öt évesen kezdtem, hogy egy éves előnyt szerezhessek a metamorfmágia kezdete előtt. Érdekelt a tananyag, és gyorsan tanultam - bár nem annyira, mint az elvárt volt. Hamar elkezdtem immár magamnak olvasni a mesekönyveket, majd ismerkedni a bájitalokkal és különféle varázslatok elméleti részével - természetesen a Roxfort története is állandó olvasmányként szolgált.
Ahogy elértem a hatéves kort, egy minisztériumi dolgozó kezdett el heti rendszerességgel látogatni, hogy megtanítsa, hogyan irányíthatom a képességemet. Szüleim ragaszkodtak ahhoz, hogy az oktató belém nevelje a rendes emberi kinézetet, a standardizált megjelenést, ám nem voltak jelen mindig az órák során. A tanárom ilyenkor nem csak az irányításra fektette a hangsúlyt, inkább az érzelmekre. Elmagyarázta, hogy melyik szín mit jelenthet, és milyen előnyökkel járhat az, amit tudok. Olyan lehetőségekkel, amikről a szüleim hallani sem akarnak - még a végén alakváltó bűnöző lesz a fiukból.

ZENÉSZ
Felvételt nyerve a Roxfortba, boldogan indultam neki az iskolai éveknek. Vártam már, hogy kevesebb legyen a kötöttség és kiszakadhassak az otthoni légkörből. Ez persze nem azt jelentette, hogy ellustulhatok. A szüleimnek szívügye volt a jó tanulmányi átlagom, és ez ellen én sem tiltakoztam igazság szerint. Érdekelt az, amit tanulok, főként a bűbájok és a harmadévben bejövő tantárgyak. Igazság szerint, a szüleim választották kettő tárgyamat, de ezen felül azt vettem fel, ami érdekelt. Ennyi engedményt mégiscsak adtak, de kikötés volt, hogy nem romolhat a sok óra miatt az átlagom. Ami érthető volt, és nem is terveztem háromnál többet felvenni. Fizikailag képtelen lettem volna teljesíteni.
A rúnaismereten és számmisztikán túl a zenére adtam le jelentkezésemet, és azóta sem bántam meg. Amit ott tanultam, az nem csak zene volt, nem csak ahhoz kapcsolódó elmélet és kőbe vésett hangszerkezelés. Itt találkoztam a metamorfmágia oktatóm tanításaival ismételten, még ha nem is teljesen ugyanabban a formában. Itt nem volt szégyen, ha zenélés közben árnyalatokat változott a hajam. Nem kellett arra figyelnem, hogy csakis a klasszikusok hangozzanak el. Igazán az lehettem, ami akartam: érzelmek és gondolatok sűrű masszája.

PREFEKTUS
A szüleim természetesen szégyenkeztek az iskolai házam miatt. Azt gondolták, hogy a Hugrabug tele van infantilisekkel, és a fiuk is csak azért került oda, mert selejtként tartja nyilván a Mágiaügyi Minisztérium. Én ettől függetlenül szerettem a házamat, és örültem, hogy az alapvetően békés, mégis életvidám természetem itt ki tudott bontakozni. Kiegyensúlyozott lettem, egyre jobbak lettek a tanulmányi eredményeim is az évek során, ötödik évben pedig prefektusnak jelöltek ki. Ez a szüleimnek talán nagyobb dicsőség volt, mint amekkora jelentőséggel ez valójában bír, de nem haragudtam rájuk. Azt akarták, hogy tudjak boldogulni az életben, csak egy kicsit sajátos módon - általános kontrollal és elvárásokkal - mutatták ki a törődésüket.
Amikor megkaptam a prefektusi jelvényemet, eldöntöttem, hogy felelősségteljes leszek, és nem fogok visszaélni a lehetőségeimmel. Nem akartam, hogy elvegyék idő közben a kinevezést, és a szüleimnek csalódniuk kelljen bennem.

MEDIAUROR
A viszonylag jónak számító RBF és RAVASZ eredményeim után a szüleim levették rólam a kezüket, és már nem akartak annyira szabályok között nevelni, ahogy az addigiakban. Nem szóltak tehát abba sem bele, hogy mihez kezdek az életemmel, bár látszott rajtuk, hogy nem fogta el őket a felhőtlen öröm, amikor mediaurornak jelentkeztem, sem pedig amikor elvégeztem az erre vonatkozó tanulmányaimat, és munkába álltam. Jobban örültek volna valamiféle politikai vagy gazdasági pályának, számukra ez túl ambíciózus és veszélyes volt, de már az én kezemben volt a döntés, csak puffogni tudtak.
Ettől függetlenül nem voltunk rossz viszonyban, és kifejezetten kapóra jött a tudásom, amikor az utazásaik során, vagy csak hobbikertészkedés közben valami érte őket. Megbékéltek a hivatásommal, és rövidesen már támogattak is abban, hogy lépjek feljebb a medimágusi ranglétrán. Eleinte kifejezetten nagy ambíciókkal vágtam neki a karrieremnek, és szerencsére minden támogatást megkaptam tőlük
Talán emiatt az időszak miatt javult kicsit a kapcsolatunk - főként, amikor öregkorukra sokat jártam hozzájuk ápolni őket, beszélgetni velük. A haláluk napjáig igyekeztem velük maradni, és annyiszor elmenni hozzájuk, amennyiszer csak lehet. Mit sem ér az öregkor ellen egy képzettség. Ez nem betegség, nincs ellene általános gyógyír.

FÉRJ
Rose maga volt a felhőtlen boldogság és kalandvágy. Mindenkihez volt egy kedves szava, bárkinek segített, akinek csak kellett. Csupaszív és csupaszín egyéniség volt.
A szülei jobbnak látták, ha a Beaouxbatons-ban tanul, ezért csak a későbbiekben ismerkedtünk meg az egyetlen közös egyetemi óránkon. Medimágusnak tanult, ezért minden lehetőséget kihasználtunk, amikor csak egy épületben lehettünk. Első látásra szerelem volt mindkettőnk részéről, ez nem is vitás. Sokan nem hisznek ebben, amit meg tudok érteni, de vannak alkalmak, amikor az embert elvarázsolja egy pillantás, a másik illata, néhány kimondott szó. Nevezetesen az első találkozásunk során vaníliaillat lengte körül és feltett egy kérdést órán valamelyik hármas besorolású lény mérgének megfelelő kezeléséről. Pont egy sorral ült előttem, így minden pillanatban éreztem az illatát. Arról az óráról más nem is maradt meg, csak az első találkozás élménye, valamint az emlék, mennyire zavarban voltam, amikor egy elé reptetett pergamenen keresztül randevúra hívtam.
Gyorsan haladtunk a kapcsolatunkban, fél év után egyre jobban éreztem, hogy ő az igazi, és megkértem a kezét, amire szerencsémre nem égtem be túlságosa, és igent mondott.

APA
Házasságunk után egy évvel született meg az első és egyetlen, a számomra tökéletes gyermekünk. Rose és én soha nem voltunk olyan közel egymáshoz, pedig nehéz időszak volt mindkettőnk számára mint anyagiakban, mint pszichológiai értelemben a karrierünk beindítása és az egyetemi tanulmányok hiteleinek visszafizetése. Varázslatos volt az első tíz év, amíg megadatott, hogy hárman éljünk a birtokon.
Igyekeztem minél több időt együtt tölteni a családommal, igyekeztem velük minél többet beszélgetni, érdeklődni felőlük legalább annyira, mint amennyire a karrieremet igazgattam. Nem szerettem volna, ha a munkám kerül előtérbe, és emiatt nem tudok megfelelően helytállni családfőként, apaként. Néha úgy érzem, hogy nem szabad elgyengülnöm, hiszen dupla akkora felelősséggel tartozok a szeretteim iránt szakmámból kifolyólag, de mint mindenki, én is csak remélni tudom, hogy jól csináltam. Bár az eredmények nem ezt mutatják...

ÖZVEGY
Nem szabadott volna egyedül elengednem arra az útra. Vele kellett volna mennem, hogy megvédhessem. December közepe volt, karácsonyra készültem már idehaza Page-dzsel, hogy mire Rose a kutatócsoporttal befejezi az éves utazását, akkor minden tökéletes legyen. Akkor azonban nem tudtam, hogy ez a család már csak az emlékeink között lehet valaha is tökéletes.
Délután három körül kopogott a bagoly, miközben a karácsonyfát talpaltam. Nem vártam senkitől üzenetet, de a nehéz időkben sokszor kaptam félelemmel megfogalmazott figyelmeztetéseket vagy segélykéréseket főként mugliszületésű és őket támogató mágusoktól. Nehéz világot köszönthetnek, kik nyíltan felvállalják magukat, és ez hatványozottan igaz volt akkoriban. A bagoly azonban nem ehhez hasonló ügyben keresett fel. Egyetlen képet küldtek vele, azonban mire hozzám került, már késő volt.
Page vette le az állat lábáról a levelet, ameddig én bevittem a plafonig érő fenyőt a nappaliba. Mindig szerette, ha magasan ragyogott szenteste a csillag… Kis kezeivel óvatosan kötözte le a levelet, és mire kihajtogatta, kis testét átjárta a minden bizonnyal nekem szánt méreg. Holtan rogyott össze anyja mozgó lángok közt fekvő holttestének képével a tekintetében.
Fel kell tennünk egy kérdést a világmindenség ítélőszéke előtt: mit ér egy férj feleség nélkül? És egy apa gyermek nélkül? Semmit!
Eleinte ki akartam vonni magam a térfélválasztás alól, nem akartam belekeveredni semmi veszélyesbe, de hamar rájöttem, hogy ez elkerülhetetlen. Mégis ahogy megláttam előbb a lányomat, majd a fényképen a feleségemet holtan, úgy éreztem, hogy talán másik oldalt kellett volna választanom. Feleségem fölött csendben, mégis rikoltozva zöldellett a sötét jegy, azonban vesztenivalóm már nem volt többé, csatlakoztam az ellenállók közé.

KATONA
Egy nap gyászidőszakot hagyott számomra az élet. Feleségem hivatalos halálhíréről csak az újságból értesültem: „Felgyújtották a brit kutatócsoport házát a francia alpokban” – hirdette nem túl nagy betűkkel, hajtás alatt, azonban mégis a címlapon a Reggeli Próféta. A holtteste soha nem került elő, egyedül a méreggel átitatott fényképe maradt rám, amelyet idővel a megfelelő óvintézkedések mellett, a Rend segítségével ártalmatlanítottam.
A Főnix Rendjében nem tartoztam ugyan a belső kör tagjai közé, mégis tudtam, hogy amit a szervezkedés égisze alatt teszek, azzal élhetőbb hellyé teszem a világot, és megmentek olyan ártatlan embereket, mint amilyenek az én szeretteim is voltak. Zokszó nélkül dolgoztam azon mediaurorként és önjelölt katonaként is, hogy a varázsvilágot elsötétítő felhők minél hamarabb oszoljanak. Hosszú volt, megterhelő, azonban már vége.
Ott voltam a Roxfort ostroma során a keleti szárny egyik védőjeként. Azon a napon megannyi barátomtól kellett elbúcsúznom, mint sokaknak. Azonban a háború végeztével ahogy körülnéztem, csak az jutott eszembe, hogy vége, hazamehetek. Nem akartam tolakodó lenni a gyászoló családokkal, és ami azt illeti, elérkezett az idő, hogy én is méltóképpen meggyászoljam szeretteimet.

TANÁR
Nehéz volt visszatérni a korábbi életemhez. Igazán soha nem is ment, ezért nem erőltettem. Hamar kiderült, hogy immáron nem vagyok annyira karrierista, mint fiatalon, már nem érdekel annyira, hogy aurorként magas rangot érjek el. Kicsit hátrébb léptem, és a felettesemmel egyetértésben félállásba vettek, hogy mellette tudjak tanítani.
Bár a fizetésen némiképp emiatt csökkent, számomra sokkal fontosabb, hogy elegendő időm nyílt felkeresni korábbi rosszakaróimat, és bosszút állni azért, amiért szétzilálta a korábbi felhőtlen boldogságomat.

Jellem

Fiatalon kifejezetten élénk, érzelemvezérelt és kreatív gyermek volt, aki a színek és az érzelmek összefüggéseit kutatta, akár a saját testi megnyilvánulásain keresztül is. Az érzelmeinek szabad kifejezése ugyanakkor mindig szembekerült a szülei szabályokhoz és normákhoz ragaszkodó nevelésével. Ez a kettősség az egész életére hatással volt, és személyiségének egyik fő mozgatórugójává vált. A Roxfortban Wesley szabadabb légkört talált, ahol a kreativitás és az érzelmek kifejezése elfogadottabb volt. Hugrabugos háztársként elkötelezetten támogatta társait, és prefektusként felelősségteljes, ám emberséges vezetővé vált. A zene iránti szenvedélye segített neki a nehéz helyzetek feldolgozásában és a képességeinek fejlesztésében is.
Wesley alapvetően egy melegszívű, segítőkész ember, akit a szeretet és az együttérzés vezérel. Mindig is szívesen segített, ahol csak tudott, legyen szó fizikai támogatásról, érzelmi támaszról vagy a képességei által nyújtott védelemről. Azonban az élet tragikus eseményei, köztük családja elvesztése és a háborús borzalmak, mély nyomot hagytak benne. Ezek az élmények olyan lelki terhet róttak rá, amely miatt falakat emelt maga köré.
Ez a védekező mechanizmus megnehezíti, hogy teljesen megbízzon másokban vagy megnyíljon előttük. Bár külseje gyakran tükrözi higgadtságát, belül folyamatos küzdelmet vív a múlt árnyaival és az el nem múló fájdalommal. Ugyanakkor Wesley nem veszítette el korábban kialakult jellemének legnagyobb részét, és képes nagy áldozatokat hozni azokért, akiket igazán szeret. Akiben megbízik és akit közel enged magához, annak hűséges társa és támogatója lesz, függetlenül attól, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük.

Apróságok

mindig || családi fényképek, rend, zene, tea, pletyka
soha || csend, tűz, koszos zsoknik, érdeklődés nélküli tanulás, kórház szag
hobbik || gitározás, olvasás, diákok szivatása
merengő ||
+ A pillanat, amikor megszületett egykori feleségével közös kislányuk, Page.
- Az este, amikor egy halálfaló véget vetett felesége és lánya életének, és felgyújtotta a családi házukat.
mumus || Szerettei kiásott sírja
Edevis tükre || Újra együtt lenni a családjával
százfűlé-főzet || Penészes limonádé (citrom és némi narancs elegye) színű, trágyával gondozott, hóval hintett angol föld ízű, kissé sűrű, nyúlós állaggal.
Amortentia || vanilia, csokoládé és mézeskalács keveréke
titkok || Tehetett volna a családja halála ellen, azonban a félelem auror létére is megbéklyózta.
azt beszélik, hogy... || Kettős ügynökként dolgozott a háború idején.

A család

apa || Robert Fawcett; 67 éves; félvér; Szigorú ember volt élete során nagy elvárásokkal, és bár sokat követelt, ebben mindig a szeretet vezette. Voltak ugyan vitánk, mégsem haragszik rá. Halálában már nem is érne sokat a harag.
anya || Barbara Davies; 63 éves; félvér; Jóravaló nő volt, azonban férje mellett mindig eltörpült. Nem volt erős jellem, emiatt Wesley sokszor haragudott is rá, mégis inkább felé húzott a szíve.
feleség || Rose Tyler; 29 éves; félvér; A tipikus első látásra szerelem. Pont emiatt ennyire fájdalmas a tragikus halála.
gyermekek || Page Fawcett; 10 éves; Élete során nagyon szoros apa-lánya viszonyt ápoltak egymással, főként mert Page is örökölte édesapja metamorf képességeit. Wes számára nem létezett lehetetlen, ha a lányáról volt szó, azonban a halálát mégsem tudta megakadályozni.
állatok || Tik-tak, felesége fülesbaglya

Családtörténet ||

A Fawcett család története a 19. század elejére vezethető vissza, amikor a család első ismert varázslója, Edgar Fawcett 1823-ban megszületett egy vidéki mugli családban. Edgar később ráébredt mágikus képességeire, és a Roxfortban kezdte meg tanulmányait. Bár családja eleinte nehezen fogadta el, hogy varázsló, Edgar diplomáciai képességeinek és tiszta szívének köszönhetően sikerült összehoznia a család mugli és mágus tagjait.
Edgar Fawcett unokája, Thomas Fawcett, a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozott a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán, emellett pedig nagy tisztelet övezte szakértelméért és kitartásáért. Élete során a Fawcett család még mindig nem volt a varázsvilág elitjének része, de Thomas szorgalma és a család értékrendje elismerté tette őket a középosztálybeli mágusok körében. Felesége, Margaret Greengrass, egy tisztavérű, ám visszafogott család tagja volt, így a Fawcett család vérvonalában először jelent meg a vér tisztaságának kérdése. Az első varázslóháború során a család tagjai, Thomas és fia, Arthur, a Mágikus Balesetek és Katasztrófák Osztályán segítették a varázslóközösséget. Arthur az 1930-as években már ismert volt innovatív elixírjeiről, amelyeket háborús körülmények között fejlesztett ki.
Wesley apja, Robert, roxforti tanulmányai után a Mágiaügyi Minisztériumban helyezkedett el, ahol a Mágikus Közlekedésügyi Főosztályon dolgozott. A férfi szigora és fegyelme tette őt sikeressé, de ezek az elvárások gyakran túllépték az egészséges határokat, főleg saját családja felé. 1961-ben feleségül vette Barbara Daviest, egy félvér család kedves, visszahúzódó lányát. Bár a házasságuk harmonikusnak indult, Robert szigorú elvárásai idővel elnyomták felesége egyéniségét.
Fiuk, Wesley születése már élete első pillanatában megnehezítette szülei dolgát. A metamorfmágia azonnal kihívás elé állította a hagyománytisztelő családot. Robert és Barbara nehezen birkózott meg a helyzettel: úgy érezték, hogy a fiú képessége szégyent hozhat a családra.
A Fawcettek mindig is távol tartották magukat az aranyvérűek megrögzött eszméitől. Úgy vélték, hogy a vértisztaság kérdése elavult, és csak megosztottságot szül a varázsvilágban. Edgar Fawcett, a család első varázsló tagja, aki mugli családból származott, már a 19. század közepén elítélte azokat az előítéleteket, amelyek a származást a tehetség és az erkölcs alapjának tekintették. Az ő szemében a varázsvilág ereje a változatosságban és az együttműködésben rejlett, nem pedig az izolációban vagy a kiváltságok fenntartásában.
Fawcették megközelítése nem mindig volt népszerű, különösen a vértisztaságot favorizáló aranyvérűek körében, azonban a háború idején nem hangoztatták ezt, egyébként sem a véleményük terjesztésével foglalkoztak. Ennek ellenére akadtak nehézségeik az első és második háború alatt is - köztük az, hogy majdnem teljesen kiirtották a család egyik ágát.

Külsőségek

magasság || 183 cm
testalkat || sportos
szemszín || gesztenyebarna
hajszín || barna
kinézet ||

Megjelenéséből az arányosság és a mozgékonyság sugárzik. Sötétbarna haja enyhén hullámos, mindig gondosan, de nem mesterkélten rendezett, amitől kissé bohém, mégis elegáns hatást kelt. Szemei mély általában gesztenyebarnák, azonban szinte feketének tűnnek bizonyos fényviszonyok között. Tekintetével mintha a legmélyebb titkokat fürkészné. Arca markáns vonásokkal bír: erős, szögletes állkapocs, magas arccsontok és egyenes orr jellemzik. Borostája gondosan rendezett, ami egyszerre ad neki komoly és vonzó megjelenést. Arcbőre napbarnított, mintha rengeteg időt töltene a szabadban.
Öltözködését kifinomult ízlés jellemzi. Előnyben részesíti a kényelmes, mégis elegáns ruhadarabokat: gyakran visel méretre szabott zakókat, vékony nyakkendőket, illetve sötét farmernadrágot vagy szövetnadrágot. Színei a klasszikus vonalat követik: fekete, fehér, szürke, esetleg egy-egy mélybordó vagy sötétkék árnyalat.

Tudás és karrier

pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, mogyorófa, főnixtoll mag
végzettség || A Roxfort befejeztével felvételt nyert a Griffendél Godrik Akadémia mediaurori szakjára, ahol bár kihívásokkal teli éveket hagyott maga után, mégis sikeresen vette az akadályokat. Ennek köszönhetően a Minisztérium gyakornoki programjába is beválogatták.
foglalkozás || tanár / mediauror
varázslói ismeretek ||

Wesley éleslátó, precíz és elhivatott szakember, aki képes a legbonyolultabb helyzetekben is higgadtan dönteni. Átlátja a sötét varázslatok működését, használatuk veszélyeit, és hatékonyan alkalmaz módszereket azok kivédésére, az esetleges sebek kezelésére. Komplex bűbájokat és bájitalokat használ a fizikai és mágikus sérülések gyógyítására. A szakmájához fontos mágiaágakat folyamatosan figyelemmel követi, így fejleszti magát a bűbájtan, sötét varázslatok kivédése, bájitaltan és áváltoztatástan területén - a gyógynövénytannal bár soha nem volt nagyobb problémája, kevésbé szereti, és csak a bájital alapanyagok miatt tartja fontosnak, hogy tudományos cikkeket olvasson a témában.
A mindennapi teendőkhöz általában nem használ mágiát, szereti két kezével megoldani a ház körüli munkát.

Egyéb

avialany || Alvaro Morte