chansons épistolaires

Kedves Ginny,

    Örömmel hallom, hogy ezek szerint nem az egész szakma becsülete veszett oda, csak.. nem tudom, a képzésé talán, és még nagyon örömmel olvasom, hogy jobban vagy. Nem igazán jutok hozzá releváns ranglistákhoz, de hol vagytok most rajta? Épp Chicagoban vagyok, pont a héten vonták meg a maradék támogatást is az állami csapatoktól mindenféle ésszerűsítésre hivatkozva, és nem mondom, hogy nem jutott eszembe a ti esetetek..

    Nem, nekem sosem volt humorérzékem. Főleg, mióta a húgom kitalálta, hogy radikális bandát alapít, legutóbb azt hiszem, hogy Mudblood néven. Nem mintha beleszólhatnék, de valahogy mintha.. minden létező rokonom hallgatólagosan megegyezett volna abban, hogy nem leszek auror, és ha mégis, akkor sem.

    Kirázott a hideg arra, amit írsz, pedig ugye tapasztalatom annyi a témában, mint a vak sirálynak, ha már házon belül vagyunk. Molly tényleg képes volt ezt mondani, right in front of your salad? Nyilván ha épp háború van, és az ember mindenképp házasodni akar, akkor csak ez az 'apróság' ne állítsa meg benne, de azt hinnéd, a tapasztalataik mást mondanának. A sátor volt az egyetlen akadályozó tényező, nem inkább a lassú és fájdalmas kínhalál lehetősége? Bár emlékszem, hogy mesélted, mennyire szeretik Harryt a szüleid, hátborzongató. Vagy azt gondolják, hogy virágszirmok között fekve vártad a griffendéles lovagot a hippogriff hátán, amint elragad - miután engedélyt kért és kapott tőlük - a naplementébe? 
    
    Nem tudom, azt mondják, a tisztességes lányok mindig sírnak. Hermione tisztességes lány talán még lehet, ha mellette bolond is, hogy ennyire siet elkötelezni magát Ron mellett, akinek a munkamoráljáról pár éve még nem épp pozitív jelzőkkel beszélt volna. De ki tudja? A házasság az őrültek sportja.

    Írtam nagyjából két sort Nottnak, ez bőven több, mint amit érdemel az amatőr kávékritikusi beszámolója. Miért, csak nem felkeltette az érdeklődésed? Ő tényleg a verses-hippogriffes típus, legalábbis ha Palmernek bármiben is hinni lehet.. Rendben, most utólag, és ilyen messziről bevallhatom, hogy néhány dologban lehet. Nottnak tényleg van három darab szeplő a lapockáján, de ezt nyilván onnan tudom, hogy gyerekként a plancsimedencében gyakran lefröcsköltem, ami elől ő egy elázott róka ügyességével próbált menekülni. Szóval tegyék meg tétjeiket: mi igaz Palmer rémtörténeteiből? Remélem, a kantaur nem.
    Chicagoban épp népünnep van a fő-fő-fő állami kviddicsbajnokság után, amit sikerült megnyerniük. Ennek ellenére vonták meg a támogatást, úgyhogy most egy csésze ír kávéval várom, hogy kitör-e a következő francia forradalom, vagy elmehetek-e még egy bagelért.
  
    Minnie

Minnie,

Sajnos nem vagyunk még a top 5 között, de a legjobb 10-en már belül vagyunk. Egyre egyértelműbb, hogy van annak bizonyos mellékíze ennél az asztalnál is, ha te vagy az egyetlen olyan kapitány, aki kizárólag nőket válogat be, de ezt a falatot gyűrje csak le Jones, ha már megint úgy vánszorogtam le a pályáról, mint akit megrágott, kiköpött, és ismét megrágott egy mantikór.

Nem, szerintem igyekszenek elfelejteni az egészet. Mármint nem csak a sátrazást az erdőben, hanem a kínhalál mindennapos ígéretét, a bizonytalanságot, hogy melyikünkkel mi lehet... Tudod, anyának van az az órája, ami mutat mindünket, talán láttad is, amikor nálunk voltál. Na, arra már rá sem bír nézni azóta, elrakta a padlásra. A padlásszellem biztos nagyon örült neki. És értem, hogy tovább akarnak lépni, lehetőleg minél hamarabb, de ez... nem ez a módja. Persze, mindenkinél megvannak a visszatérő témák, Bill is azt hallgatja már egy ideje, hogy mikor lesz végre gyerekük, szóval mind megkapjuk a beosztásunkat. Kész szerencse, hogy ennyien vagyunk.

Nott, az én érdeklődésemet? A kentauros sztori óta nem, bár kifejezetten érdekel, hogy az mennyire lehetett igaz! Te, aki még azzal is képben vagy, hogy hány szeplő díszíti Nott lapockáját, biztosan el tudsz ebben is igazítani.

Örülök Chicagónak. Értem, mire gondolsz. Ha elvonják a támogatást, a fehérnép megy először. És talán Wood, mert ő biztosan lelkesen feláldozná magát a sportágért.

< 3
Gin

Kedves Ginny,

    Jones jókor van jó helyen, ha lehet így mondani - gondolom nagy lehet a túljelentkezés is hozzátok az utóbbi években, mióta nem divat a Prófétában elemezgetni, hogy vajon a nőknek nem tesz-e rosszat az állandó rázkódás a seprűn. Nem mintha a Bölcsek Kövéből lenne a kerítés, de legalább már ezen túl vagyunk, igaz? Ide is eljutottunk, és alig kellett vele várni a 21. századig.

    És a továbblépés módja az esküvő, ha ő maga is a háború alatt ment férjhez? Nem azt jelentené egy nagyon fiatalon kötött gyors házasság, hogy a felek félnek.. valamitől? Persze ahogy mondtam, fogalmam sincs a házasságokról, vagy úgy eleve, a normális párkapcsolatokról.

    Én Nottnak bármilyen.. tulajdonságaira abból a korszakból emlékszem, amikor még mindketten belefértünk egy plancsimedencébe, akár egyszerre is, azóta gondolom a dolgok változhattak. Hogy előnyükre-e, arról vitatkozhatnánk. Tulajdonképpen Nottal sosem az volt a baj, hogy borzasztó lenne ránézni az arcára, vagy úgy általánosságban Nottra, a baj, hogy ez az arc meg is szólal.
    A múltban ez az arc többnyire azt mondja, hogy tíz pont a Griffendéltől, Minnie, és nehogy azt gondold, hogy nem küldöm majd direkt a párbajklubotok vezetőjét akkor büntetésbe, amikor le kellene foglalnia a termet a gyakorláshoz - most meg azt, hogy Minnie, képzeld, rájöttem, hogy szeretem ezt az úgy nevezett kávét, amit évszázadok óta fogyasztanak boldogan az emberek, még a muglik is. Persze, tudom, hogy jóval szigorúbb vagyok hozzá, mint értelme van - főleg, mert több, mint egy éve nem is láttam - de ami azután a buli után történt.. mindegy, ez nem levéltéma, és a részletekkel sem akarlak untatni.
    
    Wood valóságos Robespierre lenne, ha ő is hallotta volna az ésszerűségre hivatkozó.. nos, városatyákat. Végül nem kockáztattam a bagelért, ugyanis olyan tüntetés kerekedett a dologból, hogy három napig foglalták a saját mágiaügyi városházukat, és az üzletek fele bezárt. Emiatt aztán nem tudtam legálisan - mert ugye hogy máshogy is lehetne, főleg egy ilyen levélben, amit átnézhet a Minisztérium - zsupszkulcshoz jutni, így még mindig itt vagyok. Bageltelenül.

   Tényleg, mit gondol Harry, Ron és Hermione - bármilyen furcsa is ezt így leírni, mintha még mindig diákok lennének az iskolában - Mollyék csodálatos terveiről a mihamarabbi házasságotokat illetően? Ők is hajlanak rá? Mit szól Molly, hogy csak együtt élnek, és nem szentesítették a nászt valami csodálatos, három napig tartó mennyegzővel, aminek keretén belül Muriel nénikétek őt is jól leszóllhatja? Írj, ha van bármi érdekes a témában, a világ minden ideje - és semennyi bagele - az enyém jelenleg.
  
    Minnie

Minnie,

bárcsak tudnám, hogy ezen az időszakon tényleg túl vagyunk-e. De őszintén szólva, szkeptikus vagyok, főleg azért, mert Harryt senki sem baszogatná, ha még egy kicsit "élni" akarna egy lehetséges házasság előtt, mivel még alig élt, én viszont az utóbbi időben úgy érzem, mintha minden oldalról egyre komolyabb lenne a nyomás, hogy ugyan, jól fogok-e válaszolni, ha felteszik nekem A Kérdést? Persze, senki nem így mondja, de mindenkinek egyértelmű, hogy csak egyetlen forgatókönyv szolgálná a közös boldogságunkat.

Nagyon hiányzol, ezért pedig még inkább. Jó lenne, ha itt lennél, mert te érted, amit írok. Olyan, mintha senki más nem értené. Na jó, kevésbé drámaian, de alig valaki.

Nottot illetően elég vegyesek az érzéseim. Évekig azt hittem, hogy csak simán egy idegesítő pöcs, aztán hittem, hogy tévedtem vele kapcsolatban, és sokkal, sokkal rosszabb, most pedig nem tudom, talán nem is számít az én véleményem, hiszen aki egyszer kegyelmet kapott, annak a megítélése már igazán nem rajtam fog múlni. Ugye.

Ó, képzeld. Hermione és Ron eljegyezték egymást. Sosem hittem volna, hogy a bátyám ilyen hamar tető alá hozza ezt a dolgot, de nem gatyáztak sokat. És tudod, örülök is annak, hogy boldogok, na. Még akkor is, ha én tutira nem ezt kívánnám magamnak - legalábbis nem most. És nem így. De mindenki lázasan belevetette magát a szervezésbe, úgyhogy én sem akarok kimaradni belőle. Harryvel, azt hiszem, némán megegyeztünk abban, hogy mi ezt a dolgot későbbre halasztjuk, pont elég, hogy itt van neki Teddy, akivel annyi időt tölt mostanában. Tudod, Remus és Tonks kisfia. Nagyon aranyos gyerek, de amikor a leveledet olvasom, szívesebben vágyom oda, még akkor is, ha a zavargások miatt ez egy no bagel zóna lett. Azt hiszem, Harrynek azért is olyan fontos, hogy ott legyen Teddynek, mert mélyen együttérez vele, bár Teddy sokkal jobban járt, mint ő annak idején, mert őt a nagymamája szeretettel neveli.

Merre jársz azóta?
Várom, hogy írj!
Gin

Ginny,

    Az alapján, hogy valamiért sokan gondolják úgy, hogy vagy azonnal, az iskolából kilépve csillognia kell egy gyűrűnek a kezeden, amelyet udvariasan a hasadra helyezel, közvetlenül a Mrs. jelző mellett - vagy azonnal te leszel a CEO, ez nem igazán lep meg. Harry.. nos ő a második, bármit is csinál az életben ezek után. Ha a Hárpiák nem a CEO, akkor a közvélemény szerint csak az első opció maradt - különben is, miért ne mondanál igent arra a pozícióra, amelyért más nők a fél karjukat adnák?

    Engem ugyan senki nem szeretne egy high profile auror-szuperhős mellett látni, de meg tudom érteni, mennyire frusztráló mindig egy hülye kis dobozból szemlélni a jövőt mások jóindulatának következményeként. De te.. tőlük függetlenül így képzeled el a jövőt? Nem mintha arra számítanék az óceánon átkelő levelekben, hogy elmeséled nekem a Star Crossed Lovers griffendéles változatát, különös tekintettel az ágyjelenetekre, de.. boldog vagy vele? Szereted őt? Ez ugyanaz, mint azelőtt? Ugyanazok vagytok, mint azelőtt?

    Nem tudom, mit gondolok Nottékról, azon kívül, amit eddig is tudtam. Hipokrata lennék, ha azt mondanám, hogy oh a leghalványabb fogalmam sincs arról, milyen helyzetben voltak, vagy ennek milyen előnyei voltak alkalomadtán - de ezt nem lehet érthető módon elmondani sehogy. Tettem rá kísérletet nem is egy perben, ahol tanú voltam, de az évek meg a rutin sem adott jobb képet róla. Nottal személyszerint pedig az a baj, hogy ő Nott.

    Hogy meglepődtem ezen a híren, az olyan lenne, mint azt mondani, hogy Piton csak egy kicsit nem kedvelte a házunkat. Nem tudom, miért - ezt az utóbbit igen, a szexuális és érzelmi frusztráció úgy tűnik, hogy kollektív, társasági sport. Hermione viszont.. ha valakikről nem gondoltam, hogy a következő x évben férjhez mennének, ő biztosan közéjük tartozott. A házasság valahogy olyan... ostobaságnak tűnik, és Hermione meg az ostobság még sosem került a fejemben azonos lapra. Persze mit értek hozzá, legutóbb randin is egy doboz pizzával voltam, nyilván nem érdemes adni a véleményemre.
    
    Ha már bizarr kapcsolatok: Lupin és Tonks? Nem véletlenül buktam meg úgy RBF-en jóslástanból, hogy azzal bekerülhetnék a Trófeaterem ékei közé, igaz? Én persze egyiküket sem ismertem olyan jól, mint te, Tonks főleg mások történeteiből maradt meg, de ha Hermione és Ron.. mondjuk, hogy beszélgetéssel telő estéit nehezen tudom elképzelni, akkor itt végképp elismerem a vereséget. Emlékszem Teddyre, talán kétszer láttam is személyesen valamilyen eseményen, és azt kell mondanom, hogy Lupin génjei szabadságot vettek ki aznap, ami biztosan több dopamint enged feltételezni, ha kedveltem is Lupint.

   Tegnap értem Mystic Fallsba, jelentkeztem egy.. tanfolyamra, ez a legjobb szó talán rá. Van egy egészen bizarr, angol bentlakásos iskola x hippikommuna a fiatalok és tehetségesek részére itt, és bár én legfeljebb az előbbi lehetek, elfogadták a jelentkezésem. Pár hónap az egész, 3-4 fakultációra lesz időm, tovább nem akarok maradni. A múltkori megmagyarázhatatlan tünetegyüttesem után valamit muszáj kezdenem az animágiával, ha nem akarok továbbra is minden hirtelen tüsszentésre őzzé változni, amit sok módon meg lehet magyarázni, de nem egy határőrnek, miközben kezében az útleveleddel nézi az arcod.
  
    Minnie, borzalmas látó

Minnie,

Bevallom, a szezon vége felé elég eseménytelen az élet, de mégsem tudtam írni, mert... hát, egyszerűen nem tudtam, mit írjak. Tudom, hogy röhej az egész, de szerintem eddig soha, senki nem kérdezte meg, hogy én mit akarok, mert annyira egyértelmű. Régen is ezt akartam, akkor biztosan most is. De nem tudom. Többé igazából nem vagyok biztos benne.

Azt hiszem, Harryt akarom, de nem így. Most is nézem, ahogy alszik, de én nem tudok. Attól félek, hogy mire tényleg megkér, ha egyáltalán megkér, már nem fogok tudni őszintén válaszolni, annyian rágják a fülem. Őt akarom, valahol távol ettől az egésztől. Van ennek értelme egyáltalán? És mi van, ha ez az egész őrlődés felesleges, mert Harry nem akar elvenni? Ha csak megszokásból van velem, amíg nem talál valaki mást? Komolyan, néha arra gondolok, hogy jobb lenne, ha nem én lennék itt, hanem egy kedves mugli lány, aki azt sem tudja, micsoda hírértéke van annak is, ha Harry Potter megiszik valahol egy kávét. Hát még ha megnősül. Vagy gyerekei lesznek. Többek közt ezért se alszom ma. Azt mondtam Harrynek, hogy talán nekünk nem kéne. Mármint gyereket vállalnunk. Ő vágyik rá, de nem tudom elképzelni, hogy ez a közfigyelem bármilyen gyereknek jót tenne. Idővel biztos mérséklődni fog. Gondolom.

Tudod, elmondhatatlanul irigylem Von-vont és Hermionét, mert látszólag mindez eszükbe se jut. Ők újrakezdhetik, vagy elkezdhetik, vagy nem is tudom. Örülök nekik, de közben annak is, hogy ez nem az én esküvőm, nem az én székszoknyám vagy asztaldíszem... érted? Néha a bátyám olyan kiállhatatlanul, csöpögősen boldognak tűnik, hogy legszívesebben fejbe verném a porcelán étkészlet különböző darabjaival, amiről most tudtam meg, hogy az elefántcsont vagy a barackszín szegély egyáltalán nem mindegy. Már meg se kérdezem, hogy érted-e, de úgy érzem, ez nem igazán Hermione akarata. Vagy nem tudom. Talán mindvégig megtévesztett, és ő mégis olyan nő, aki ad a szegélyre.

Sosem meséltem neked Lupint és Tonksot? Bocsi, akkor most alaposan kibújt a szög, vagy valami. Igazából soha, senki nem kérdezett meg, mert nem az én dolgom volt, de ha valaki kérdezett volna, azt mondom, hogy egy háborúban nem bölcs dolog gyereket vállalni, mert aztán előfordulhat, hogy a kis édes árván nő fel, a nagymamájával. Ugye. De mindenképp igazad van, Teddy tiszta anyja. Mikor legutóbb ott voltunk, úgy láttam, hogy Andromeda örül is ennek, ő Tonks édesanyja. Nem szoktam magam alá csinálni a félelemtől, de az a nő konkrétan halálra rémít, annyira megtévesztően hasonlít Bellatrixra. Szerencsére csak addig, amíg meg nem szólal.

Ezek szerint Mystic Fallsban tudnak segíteni, hogy csak szándékosan és/vagy bizarr szexjátékok közben változz Bambivá? El kell ismernem, ezek az amerikai városnevek legalább annyira rejtélyesek és szórakoztatóak, mint amilyennek eladják magukat. Bárcsak ott lehetnék veled!

Ölellek:
Gin