Alicui Dentes

A hirtelen tűzvarázslattól, kicsit meghökken a lány. Nagyokat pislog kissé oldalra hajtva a fejét. Ezt nem nézte ki a másikból. Azonban a cigarettája szépen égni kezd, kellemes, legalábbis Serpi számára kellemes illattal töltve be a levegőt.
-Köszönöm, ezt hol tanultad?-Kérdezi somolyogva, miközben könnyed mozdulattal beleszív. Majd csak bólint a másik válaszára. -Itt mindent elég komolyan vesznek, főleg ha aranyvérű az ember, a tisztavérmánia örökletes betegség.
Hosszú percekig csend honol közöttük, azonban a körülöttük ülők meglehetősen zajossá kezdenek válni. Serpenrosa hátrapillant, de csak amíg megállapítja kik zajonganak, pár kissé ittas exháztársa az elkövető.
*Persze mi sem jellemzőbb. De vajon mi ütött Craigbe, lehet el kéne terelnem a szót? Vagy valami? Ahogy látom nem beszél erről szívesen. Olyan kis gyámoltalannak tűnik így. De nem hiszem, hogy az érzelgősség segítene jobb kedvre deríteni. Miért van ennyire túl személyiségem? Nem szabad megölelgetni, nem szabad megölelgetni.*
Valóban Serpi mindig túl ember volt, vagy túl aranyvérű nő, vagy túl kedves kislány. Csak nagy nehezen tudja magát kontrolálni "normális szintre". Most is nehezére esik, hogy ne essen a gyámolgató anya szerepébe, vagyis ne nagyon. Bal keze ökölbe szorul az asztalon, majd nagyot kortyol az italából. Élénken figyel a másik szavaira.
-Sajnálom. -Mondja ki végül, csak ennyit tud mondani. Legszívesebben bátorítóan megfogná a srác kezét, de tudja, hogy a férfiúi önbecsülés általában felülkerekedik az érzelmeken. Nem szánja a fiút és nem sajnálja le. Együttérez, nem tudja min mehet át a srác, de azt érzi, hogy nem véletlenül menekült ide. Ám így már érthető.
*Egy ideig menekülhet, de végül szembe kell neki is nézni majd a dolgokkal és túl kell lépnie rajta.*
A lány szíve összeszorul, mikor a könnycsepp végiggurul Craig arcán. Neki is fáj ez az érzés. Most már képes más szemmel nézni a fiatal férfit. Nem egy dilis idegen többé, hanem egy erős fiatal férfi, aki kissé zavart és egy kisfiú akit bántottak. Végül derűsen mosolyog, amikor Mr. Nicholls kihúzza a kezét, és bekapja a sérült ujját.
-Én is azt hiszem, bár a te módszered kevéssé célravezető, mint az enyém. De ugye aki a tűzzel játszik megégeti magát.
Mivel viszont a hölgy nem húzta vissza a kezét még, megenged magának annyi luxust, illetve közvetlenséget, hogy megpróbálja egy kedves mozdulattal összekócolni, a fiú haját, kissé előrehajolva és megemelkedve. Ám lehet ez nem lesz sikeres. Vagy így vagy úgy, visszazuttyan a székébe. Majd egy utolsót szív a cigijéből és elnyomja. Megpróbál füstkarikát fújni, kevés sikerrel. Közben elsétál mellettük egy idősebb, szőkehajú varázsló halad el mellettük, szeme sarkából, szúrós pillantást vet rájuk.
-Nem ajánlom az aurori pályát itt, kivéve ha nem vagy öngyilkos alkat. Viszont gondolom a zenei pályát egyelőre hanyagolod. Hm...de nem vagy reménytelen. Mennyire vagy lobbanékony alkat?
Érdeklődik, pusztán érdeklődik. Nem akarja tovább bolygatni a sajgó sebet.

- Felszedtem egyet s mást.. Kis szünetet tart a mondókája közben.*
- tudod a távoli, és vadregényes Ausztráliában. Mintha egy kicsi honvágytól teljes vágyakozás is vegyülne a hangjába. Ahogy lassan eléri a lány cigarettájának illata, bár küzd vele a fintor nem hagyja magát. Az aranyvérűekkel kapcsolatos dolgok nem is igazán lepik meg. Az eddig látottak alapján valami hasonlatosra számított ezzel kapcsolatban.
- Hát akkor elég bátor vagy, hogy pont ide hoztál.. honnan tudod például, hogy én merről származom? Szegezi a kérdést közbena  másiknak. Igazából sosem törődött a származásával, ezért nem is nagyon érzékeli milyen nagy szó itt tiszta vérűnek lenni. Craig nem törődik a zajjal. Az alapzaj amúgy sem irritálta soha sőt. Ráadásul az előző fél évet a zaj jegyében töltötte. Egészen az elmúlt napokig Újra, és újra belehasít a fájdalom ha bármilyen zenére gondol. Képtelen ezt az arcáról letörölni, de a kisugárzásból se könnyen úzi el. Kezdi kicsit zavarni, hogy talán kellemetlen hangulatot közvetít a másik felé. Nem igen érzékeli a lány empatikus gesztusait a mondókája közben túlságosan is átadja magát az érzéseinek, pedig talán jólesne neki amit láthatna, érezhetne tapasztalhatna.
- ahha.. Mindössze ennyi bukik ki belőle a sajnálom-ra.
- általában ezt szokták mondani. Azt hiszem. Teszi hozzá kicsivel később lemondástól telt hanggal. Talán percekig rosszul érzi már magát attól is, hogy a lány ennyit reagált rá. Nem kezeli helyén ezeket a dolgokat egyáltalán ne, és ezzel tisztában is van, de nemigen tud mit tenni. Képtelen szembenézni a dolgokkal, még túl frissek az élmények.
- Pvotosan mivlyen mofdszerre gondolsz.? Kérdi, még mindig tövig szívva az ujját, amin hamarosan a hőmérséklet ingadozástól megformálódik a vízhólyag. Méghozzá egy igen méretes.
- Igazad lehet.. Teszi hozz, de most már kihúzva az ujját, és a vízhólyagot mustrálgatva. Egészen belemerül a látványba, ahogy a piciny kötőszöveti nedvvel, és sós vízzel telt dudort méregeti a Sattoris üvegen átszűrődő sejtelmes sárga fényen keresztül. Ebből a pillanatnyi kábulatból zökkenti ki a lány mozdulata. Serpenrosa érezheti a puha, de mégis kissé érdes tapintású lágy esésű tincseket. Ahogy összekócolja a srác amúgy is kusza fürtjeit. Craig felpillant a másikra, és egyszerre hol a pohara tartalmát lesi, hol pedig magát a pohár körvonalát a másik szemében. Halványan érzékel valamit a lány gesztusaiból, de sosem volt az az azonnal típus. Természetes őszinte mosoly ül az arcára, és akaratlanul talán kissé meg is emeli a fejét, hogy hosszabban kitartson az érints, mely mit tagadj kellemes. A másik puha keze percekre találkozik csak a fejtetővel, de ez nagyon is... Nemigen bontakozik ki egyelőre beszélgetés, de Craig újabb számára rendkívül lekötő, és elrévesztő elfoglaltságot talál. A lány kissé suta füstkarikáit igazítja ki az ujjhegyével a tömény füstöt formálva. Minden kis pöffenetbe, füstgombócba belebök a mutató ujjával, így tökéletes karikákká alakítja a félresikerült kreatúrákat. A játékát az elfogyó füst, és a kíváncsi tekintet szakítja félbe. Rögtön reflexszerűen pillant vissza a szőke fickóra. Végig kíséri a léptei, fejfordítást is elvállal. Valahogy úgy néz mint a kisgyermek, aki éppen a játék közbe keresi a potenciális riválisokat, akik kísérletet tehetnek a remek "füstkarika játék" elkobzására. Alig jutnak el hozzá a másik szavai, de végül visszafordul.
- Értelek.. nem tudom milyen alkat vagyok.. tartok tőle a tudásom nem is biztos, hogy megfelel az itteni követelményeknek.. Valójában ez aligha fordulna elő, de Craig hiszi, hogy így van. A zenére nem is szól semmit. A következő dolgot viszont nem érti.
- reménytelen.. Ismétli lemondóan.
- Igazából nem tudom, lehet hogy az vagyok... Felel az utolsó kérdésre.
- Miért kérded.? Kérdezi nedves tekintette egy újabb pohár tartalmától megszabadulva közben. Lassan az üveg tartalma is fogyatkozni kezd.

-Bátor? Nem. Csak most abban a közegben vagyok, ahol nem ér baj. A származásod nekem mindegy. Meg nekik is egyelőre. Lehetsz akár sárvérű is, nekem egal.
A fiú egyszerű "ahhájára" a lányban szinte eltörik valami. Tudja, hogy a legközelebbi depis jelenetet már nem fogja bírni. Ám addig még vissza tudja tartani magát.
-Tudom, de nem akarom a férfiúi önérzeted megtaposni, semmilyen módon.
Szabadkozik, majd kissé szomorúan nézi a poharát. Nem akarta megbántani a másikat. A kérdésre belenyúl a táskájába, majd előhúz egy vörös bőrből készült gyöngyöleget, ami egy vékony bőrszalaggal van körbetekerve, amit Serpi tetoválásának képmása valamint egy kelta szimbólum:az életspirál van fémből megmunkálva. Szétbontja, majd kiteríti a bőrtokot, amely fiolákat tartalmaz, illetve néhány kenőcsöt. Az egyik kenőcsöt előveszi, majd leveszi a fedelét, kellemes mentolos-hideg-tiszta illat érződik. Majd int Craignek, hogy adja a kezét. Mikor meglátja a vízhólyagot, elővesz hozzá egy tűt is, továbbá egy puha szövetdarabot, majd ha a másiknak nincs ellenére, kipukkasztja a vízhólyagot, letörli a kifolyó nedvet, aztán bekeni a kenőccsel vékonyan. Végül ad rá egy gyógypuszit is. Mosolyogva elengedi a másik kezét. Amennyiben nem engedi, mindez nem történik meg. Hanem Serpi el kezdi magyarázni.
-Az, hogy gyógykenőcsöt kenek rá, ami enyhíti az égést és a lüktetést, szépen elmulasztja.
*De édi, olyan mint egy kiscica* Állapítja meg magában amikor Craig kissé megemeli a fejét. Aztán derűsen figyeli, ahogy a srác az elfuserált füstképződményeiből karikát formál. Mikor végre választ kap nem túlzottan örül a hallottaknak.
-Nos, ha az alapvető játékszabályokat tartod, akkor nem lesz gond a beilleszkedéssel. Persze ehhez el kell sajátítanod egy s mást.
Valószínűleg félreértette az iménti kijelentését, s mikor meghallja a lemondó hangnemet, a fiú kezére teszi a kezét, ha az nem húzza el, akkor meg is szorítja kissé. Aztán lágy hangszínnel válaszol, miközben a másik tekintetét keresi, ha sikerül elérnie mélyen a szemébe néz.
-Éppen azt mondtam, hogy nem vagy reménytelen Craig.
Majd gyorsan visszazökkenve, visszahúzza a kezét, majd csuklik egyet. Belekortyol fogytán lévő italába.
-Hát ő, csak érdekelt. Mármint, könnyebb nyugodtabb személyiséggel melót találni, meg beilleszkedni. Amúgy mi az az ital, amit kértél? Még sosem láttam ilyet.
Gyors témaváltásban meglehetősen ügyes.

- Férfiúi önérzet.. Ismétli szokásához híven hangosan a dolgot magára nézve rendkívül lesújtó éllel. Leszegi a fejét egészen, miközben kortyol a poharából, a haja előre bukik, és minden eltakar.
- Ha volt is, bár én nem sok remény fűzök ehhez sem.. Szóval, ha volt is már így sincs belőle..
- Nemigen van mit megtipornod. De köszönöm szép gesztus részedről. Mormogja Craig bágyadtan, és erőtlenül a haja alól. Mikor megint hátradobj a tincseit a másik már egész felszereléssel készült elő. Nincs a másiknak nehéz dolga a fiú marionettbábú módjára enged minden mozdításnak, és hang nélkül tűri a gyámolító, de mégis furcsán jóleső mozdulatokat. Nem nyújtja a kezét, de biccentéssel jelzi a lánynak, hogy vegye csak el ha akarja. A krém illata megcsapja az orrát, és egy hasonló gyerekkori horzsolásos emlékét hozza elő. Az édesanyját látja, talán pont ugyanezzel a főzettel. innen a kapcsolat az emlék. Elemi kíváncsisággal figyeli, ahogy a nedv kibugyog a hólyagból, majd lassan gördülnek le a cseppek az ujján. Melegséggel, pontosabban egy nehezen megfogható furcsa meleg érzéssel töltik el a gondoskodó gesztusok, mozdulatok. A "gyógypuszi" láttán, de még inkább éreztén felhúzza a szemöldökét, és kis időre a mindig takart szeme elől is elhúzza a haját. Talán nem tűnik fel a másiknak de most először láthatja a fiú mindkét szemét teljes egészében.
- Köszönöm! Hallatszik halkan, miközben Craig az orrához emeli, és fancsali képpel megszagolja a most már mentolos illatú ujját. Ezt követően alig bontakozna ki újabb beszélgetés a beilleszkedést illetően megint csak közvetlen gesztuson kapja beszélgetőtársát. Túlzás lenne azt állítani, hogy a fiú zavarba jön, de kissé értetlenül áll az események előtt. Tisztában van vele, hogy milyen az, ha tettszik egy lánynak. Jó párszor volt ilyesmiben része, és talán rutinosnak is mondható, de ez most más. Most nem egy koncert után vannak. Pontosabban a legfontosabb az utolsó koncert után.. Véletlenül sem érti félre a másikat, legalább is megkísérli nem félreérteni. Ez a mostani egészen más. Elsősorban azért, mert nem csak lányként tekint a másikra. Rövid ismeretség alatt, ha mást nem azt sikerült Craig tudtára adnia, hogy nem csak egy lány. Sokkal inkább nő. Vajon az angol lányok mind ilyenek, fut át Craig agyán egy percre. Ez a rendkívül fancsali, tulajdonképpen túlzott érzelmek nélküli közvetlenség kicsit meghökkenti a fiút, de leginkább jóleső érzést vált ki belőle. Ezen töpreng végig a lány játékszabályokkal kapcsolatos magyarázatát követő gesztus alatt. A srác most sem ellenkezik. Nem húzza el a kezét nem tesz egyetlen hirtelen mozdulatot sem. Csupán lassan, és merengőn emeli fel tekintetét a gondolataiból éppen csak kilépve.
- Talán tényleg nem.. de ahhoz azt hiszem igazad van.. sokat kell tanulnom.. Ért egyet hangjában már már kissé unalmasnak ható komor beletörődömséggel. Aztán hirtelen mintha villám csapna a srácba kérdez vissza, mintha nem épp egy perce értett volna egyet. Vagy azt csak elmerültségében mondta.
- Szerinted tényleg nem vagyok az.? Kérdezi meg újra azt amivel az imént még egyet értett. Kissé ziláltnak hat így a srác újra.
- Most tényleg nem érzem magam annak, de ittunk, és azt hiszem ez számít már.. Talán tényleg számít, hisz ha a másik az üvegre pillant láthatja, hogy míg ő végzett egy pohárral a srác lassan kivégzi az üveget. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a másik társaságában cseppet sem érzi magát elvszettnek, de tisztában van vele, hogy ez legfeljebb a hajnali órákig lesz így, és még fiatal ugyan az este, de a reggeli ébredés az ismeretlen ország, ismeretlen városának ismeretlen fogadójában, egy idegennek ható szobában borzalmas lesz. Gyorsan ki is ver ezeket a gondolatokat a fejéből, és kitölti az üveg maradék tartalmát.
- Ahham.. Megint ez a lesújtó ahham válasz a lány összefüggéstelen témaváltására.
- Nem igazán értem, még mindig miért kérded, amúgy ha tényleg belegondolok szerintem nem vagyok az.. de ha valaki így bámul azt bármikor hajlandó vagyok helyre tenni.. Hangsúlyozza az utolsó mondatfoszlányokat lehetőleg, úgy hogy az imént elsétáló bámészkodó esetleg meghallhassa. Nem törődvén azzal történik e valami lassan megkocogtatja az üres asztalon álló üveget, és egy cigarettáért nyúl. Lassan gyújt rá, és nemigazán szól semmit hosszú ideig tartja lent a füstöt, aztán ki. Nem erőlködik karikákkal. A szája szegletében korábban látható őszinte, és vágyakozó mosoly, melyet még az iménti csuklás váltott ki most leolvadni látszik, tovatűnni a füsttel együtt.

-Ugyan, ennyire nem lehet rossz a helyzet! Lehet, hogy a világod összedőlt és az álmaid is. De ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak. Ne aggódj újra meg fogod találni az utad. Kivéve, ha az italba menekülsz. Az még senkinek nem tett jót.
Látja, hogy leszegi a fejét a másik, így félszegen félrenéz. Majd akkor néz vissza, mikor Craig ismét beszélni kezd.
-Nem szoktam olyasmit mondani ami nem igaz, pláne nem...nos egy szomorú srácnak. Fiatal vagy és erős. Az idő pedig begyógyítja a sebeket. Hidd el, nem egyszer láttam.
Hangja nyugodt, kedves, persze lehet csak ront a helyzeten. Azonban munkájával jár az együttérzés és a vigasztalás. Pedig Mardekárosként más volt az élet. Régi idők-régi korok. Persze, elmúlik ez az este is, aztán megint kemény, erős és rendíthetetlen lesz. Haverkodóan meglöki lábával a másik lábát, játékos mosollyal az arcán. Majd körbepillant a teremben, s meg is lát valami érdekeset.
-Amíg csak néz és nem támad, addig szerintem felesleges. Gondolom csak elég szokatlannak tartotta a látványt. Jesszus ezt mind megittad?
Néz döbbenten az üvegre. Majd megcsóválja a fejét, felszökken, rávigyorog Craigre, majd lelkesen kérdi.
-Mond csak van kedved Dartsozni? Nem vagyok valami jó benne, de azért vicces tud lenni.

"Ugyan, ennyire nem lehet rossz a helyzet! Lehet, hogy a világod összedőlt és az álmaid is. De ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak. Ne aggódj újra meg fogod találni az utad." Visszhangzik a fejében a rémesen semmitmondónak érzett gondolat. Annyira tölteléknek érzi az egész gondolatmenetet, hogy nem is mer igazán a másikra nézni, nehogy az esetleg kiolvasson valamit a szeméből, és megbántódjon. Esze ágában sincs ilyesmit tenni, ráadásul nagyon is tisztában van vele, hogy főleg vele van gond hiszen tudja, hogy nem igazán lehetne neki most jót mondani, vagy akár ennél jobbat. Ajj.. de akkor miért nem hallgat inkább ezen tépelődik magában, és közben ügyel rá, hogy végig az üres üveget figyelje. A szomorú srácos dolog csak rátesz egy lapáttal a benne kavargó érzelmekre, úgyhogy ha lehet az arca még jobban elkomorul. Mindkét kezével beletúr a hajába, és egészen felhúzz azt a homlokáig. Kék szemei álmatagon merednek az üres sattoris üvegre. Varázslattal megtölthetné újra, de inkább most nem teszi.. Szervezete elég edzett.. nemigen látszik rajta az ital. Talán a szemén, de most inkább a keserűség homályosítja el a lélektükröket.
- Igazából szerintem is szokatlan itt minden mégsem méregetek senkit.. Jegyzi meg Craig epésen, de ez igazából még mindig a korábbi alaknak szól.
- Meg, és azt hiszem kérek még egyet. Mondja, majd komor arccal emelkedik fel az asztaltól, és elindul a bárpult felé.
- Neked mit hozhatok? Kérdezi a lánytól. Időközben meggyújt egy cigarettát is, míg várja a választ. Mélyet szív bele, és kifújja a füstöt. Ha a lány válaszol a kérdésre ennyivel zárja a mondandóját.
- Akkor a darts-nál találkozunk! Eztán elindul a pult felé, és igyekszik átverekedni magát a tömegen. Görnyedten halad előre kócos hajkoronája beleveszik a dohányfüstbe olyan arccal távozik, mintha vágóhídra menne.

Serpit kicsit nyomasztja, hogy ennyire elkeseredettnek látja a másikat. Meg aztán kicsit az ital is a fejébe szállt. Sosem bírta jól az italt, de egy pohártól még nem részegedik le. Csak sokkal nyitottabbá és barátságosabbá válik. Az újabb ital rendelésére kicsit furán néz, de végülis Craig dolga, hogy mennyit iszik, főleg ha bírja. A kérdésre megrázza a fejét.
-Köszi semmit, nekem most elég.
Mondja, azonban mikor Craig elindulna a pult felé. Ádáz macskatekintettel ránéz, majd utánasuhan és jobb karjával hátulról átöleli a fiú mellkasát, belefúj a fülébe, finoman megharapja, aztán bal kezével összeborzolja a srác haját, majd elengedi. Visszatér az asztalhoz és elpakolja a gyógyítókészletet rejtő bőrtokot. Magában mosolyogva.
*Hm; néha igazán furán viselkedem. Ezt is miért csináltam. Nah mindegy. Jól esett. Szóval akkor Darts remek, remek.*
Elindul közben a lépcsők felé, mivel a Dartsnak szánt fal a lépcsők előtt van elhelyezve. A darts nyilak szárnyai a brit zászló színeit mutatják. Serpi várakozóan pillantgat a külföldi vendég érkezését várva.  Közben azon mereng vajon mit gondolhat róla most a másik.
*Remélem nem veszi az ilyesmit komolyan, bár végülis elég helyeske. Meg ari srácnak tűnik, dehogy aurornak tanult. Ezt a legkevésbbé sem tudnám elképzelni neki. Ám lehet, hogy csak azért mivel ilyen állapotban van. Nem lehet neki könnyű. Így érthető, hogy miért nem akart zenés helyre menni. Pedig azok szórakoztatóbbak, mint itt. Meg könnyebben tudna állást is szerezni, mondjuk a muglivilágban is. Gondolom viszont ez reménytelen szóval marad, a hm...Az Abszol úton viszont lenne lehetősége. Mondjuk abban az új vicces boltban, nem lógna ki, meg talán kicsit derűsebb is lenne. Olyan kedves a mosolya
Ajkaira megint felfelé görbülnek, aztán kinyújtóztatja végtagjait. Összekulcsolja a kezét maga előtt majd felfelé nyújtózik, kilazítva kicsit a hátát, ami ki is pattan egy kicsit.
-Aúcs- Affektálja magának. Persze ez jóleső fájdalom, ha lehet így mondani. Aztán felvesz néhány nyilat és megforgatja az ujjai között majd dúdolgatni kezd. Aztán feldobálja és elkapja a dartsnyilakat.
*A fene az asztalnál maradt a cigim, jut eszembe én nem is dohányzom sokat. Csak most.*
A haját igazgatja, kicsit kezd meleg lenni a helységben, meg az emberek is kezdenek gyűlni. Érdekes, hogy a pubokban mindig vannak emberek, még a legrosszabb időkben is.

- Ok Helyesel Craig tudomásul véve ezzel, hogy a másik semmit sem kér. Így esett, hogy valóban útnak eredt a letargikus ausztrál a neki feszülő vállak rengetegében az egyre gyarapodó tömeg előtt. Ha nem érem el rövid időn belül a pultot leütök valakit. Fogadkozott magában a nem épen kemény kötésű srác. Talán némi oka is volt az idegeskedésre, hiszen egy ketten valóban dacosan direkt nem álltak odébb, még egy halk "Bocs"-ra sem. A másik nemkevéssé kecsegtető pillantását már nemigen kaphatta el, mivel hátra fordult akkorra. Azonban a mellkasa köré fonódó karra akarva akaratlanul megtorpant mindössze néhány lépésnyire a pulttól. A másik kissé hidegnek, és keménynek tapinthatja a fiút ismét, de sokkal inkább csontosnak, szikárnak. Jól kitapinthatók a bordái a vékony szövet felső alatt, és az is jól érzékelhető, hogyan emelkedik levegővételnél szinte természetellenesen lassan a fiú mellkasa. Hazudna, ha azt állítaná, hogy az ezt követő ismételt apró gesztus nem borzongatja a lelkét, de ilyen téren abszolút nem az az ingerlékeny fajta. Az első néhány másodpercben csupán beazonosítja a kar forrását, de ez nem kerül túl nagy erőfeszítésbe, hiszen a másik jelen pillanatban kissé bódítónak ható egyébként teljességgel természetes illata árulkodó. Ahogy a másik a hajába túr megint, mint korábban kissé hátratolja a fejét, hogy tovább, és teljesebben érhessék a puha kis ujjak a fejbőrét. Szinte beletolja magát a csupán kócolni vágyó kezekbe, ezzel kis elnyújtásra készteti a másik mozdulatait. Az ennek következtében arca elé tóduló, és azt eltakaró tincsek alatt halovány mosolyra húzza a szája szélét, és közben újra sóhajt szinte észrevétlenül alig kitapinthatóan a mellkason. A fújásra összerezzen reflexszerűen, de láthatóan nem ösztönösen aztán a lágy nedves, s közben mégis borzongató harapás után melegség tölti el a karjait. Furcsa bizsergető érzés, hogy szívesen szembefordulna a másikkal, de inkább csak meglódul a pult felé, s közbe a másik is elhátrál. A langyos, és határozott érzés a kezeiből lassan átterjed az egész testére, de mire a pulthoz ér semmivé foszlik ismét. A lány közben pakol, és a dartsnál várakozik. Craig az iméntieken mélázva nem is kapcsol, mikor a pultos rendelése felől kérdezi. Elmerül a korábbiakban. Pontosan tudja milyen is a lány, és nem is várt igazán mást ezek a tipikus félreérthető mozdulatsorok.
- Áhh.. legyint maga elé akaratlanul.. aztán elnézést kérve a kissé értetlenül álló pultostól rendel. Craig nem akar semmit túlgondolni, de máskor késztetést se érez erre. Mindegy majd kiderül úgy is.. Nyugtázza ezzel a gondolatmenetét. Hamarosan kivergődik a tömegből egy hatalmas ananász formájú koktélos pohárral, közeledik a darts felé. Időnként beleszív a szívószálba, melyet egy hatalmas narancskarika díszít. Elnagyolt, és szürreális látvány az egész. Mintha a srác a helyen keringő tömény dohányfüst keltette illúzió volna egy távoli lakatlan szigetről ananász, és kókuszpálmáktól övezve. Valami számkivetett Junkie egy madagaszkári kocsmából. Ahogy mélyet szív a PinaColadajából megpillantja, és becélozza a lányt. Szeme elől elsöpri a haját, és előre botorkál az emberek között. Ahogy közeledik csak bámulja a nyújtózkodó Serpenrosa-t kecses vonalait a ködön átszűrődő tűnő jelenést.. Fancsali képpel érkezik a lányhoz és belebambulva a látványába kínálja a koktéllal. Kérdő tekintettel nyújtja a másik felé, miközben beleszív a szívószálba úgy, hogy még a cigaretta maradéka is kilóg a szájából.
- Tuti nem kérsz? Kókuszos.. Mondja félszegen. Hisz nem is tudja a másik szereti e a kókuszt. Lassan lenéz az apró nyilakra, és így szól.
- Akkor játék.?

Mivel talárban kevéssé szerencsés dartsozni, hacsak az ember nem akar elhasalni. Így hát fogja a pálcáját és átalakítja ruházatát, hogy kényelmes legyen: Fekete top, amin ezüst színnel egy kígyó díszeleg, sötétbordó bőrnadrág és egy kellően, de nem kényelmetlenül magas tűsarkú cipő. Mint mindig, most is ízlésesen, nem túl kihívóan, de mégiscsak. Végre visszaér a fiú, Serpi széles mosollyal az arcán néz rá. Igen, most muglisabb a kinézete, de itt meg meri ezt tenni. A srác megkínálja az italából.
-Hátőőő, nem tudom, hogy milyen a kókusz, úgyhogy azt sem tudom milyen az íze. Úgyhogy megkóstolnám.
Válaszolja, kiváncsian néz a különös pohárra és tartalmára. Aztán ismét csak elneveti magát, mivel elég furán fest a srác, ahogy egyszerre cigizik és iszik, kócosan, mint valami tizenéves suhanc, aki beszabadult egy pubba, ahol kiszolgálják és most egyszerre akar mindent. Amennyiben a másik megengedi a kóstolást, így belekortyol a kókuszos italba, majd megborzong a különös íz hatására. Kissé fintorogva néz a másikra.
-Azt hiszem ez nem egy olyan íz, amit szeretek. Azért köszönöm.
Elővarázsol egy hajcsatot is, majd elteszi a pálcáját. Gyakorlott, könnyed mozdulattal feltűzi a haját, persze közel sem tökéletesen, néhány tincs rakoncátlanul kibújt a fogásból.
-Sokkal jobb így. Legalább én sem esek orra a talárban. Nos akkor játszunk. Hölgyeké az elsőbbség.
Jelenti ki határozottan, aztán előre is lép a vonalhoz. Eldobja az első nyilat, ami a 18 pontos mezőbe érkezik. Aztán jön a második dobás, ami félrecsusszan és nem találja el a táblát. Felszisszen, a harmadik dobás a 12-es mező duplázójába érkezik. Kicsit lelombozva lép a nyilak kiszedéséhez, majd visszakullog Craig mellé.
-Tiéd a pálya. Csak ügyesen.
Adja át a lehetőséget, közben nézi az egyre inkább ittas társaságot, akik a bárpult környékén ténferegnek. Pár srác lökdösődik, nem messze tőlük, valószínűleg a rózsaszín miniszoknyás kis szőkeség miatt, aki ott libeg el nem messze tőlük. Lehet vagy 15 éves, Serpi rosszallóan néz.
-Jajj annyira nem szeretem az ilyen kis rózsaszín macákat. Annyira lealacsonyító, hogy hihetetlen.
*És mire jut vele, azt hiszi felszedi majd valami öreg gazdag fószer, aztán jó lesz, de az élet nem ilyen. Persze nem születhet mindenki aranyvérűnek, de akkoris az ilyen csajokat egy napi ágyasnak tartják, meg mutogatni a többi vénségnek. Slussz, de nem veszik feleségül és ha meghalnak nem örökölnek. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... kezdek úgy gondolkodni, mint  a nagyapám. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy csak ezért nem tagadta ki nagyapám anyámat. Mert kellett még egy ember, aki szövetséget köthet más családokkal házasság révén.*

Craig-et nem különösebben zavarja az öltözete, ugyanis a bőrdzsekijét, melyet korábban talárrá alakított otthagyta a széke karfáján. Egy biccentéssel reagál mindössze a másiknak jelezvén ezzel, hogy helyre kis varázslatnak tartja az iméntit. Láthatóan a lány is tisztában van az átváltoztatás bizonyos elemeivel. Két szürcsölés között körbetekintve, látja ahogy a környező varázslók tekintete azonnal a lányra szegeződik az öltözetváltást követően. Magában kajánul elmosolyodik a dolgon az arcára pedig valami olyan hívogató önzetlen kifejezés ül ki, melyet nehéz volna szavakkal leírni. Olyasmi ez a tekintet, mit egy kacsintással is megtold a lány felé, melyet azok vetnek a másikra akik valami turpisságot tettek, és várják, hogy annak mikor esik le a dolog. Emellett természetesen ő maga sem tagadhatja, ízléses és valóban hívogató az öltözék a gazdája pedig nem kevésbé, de ő maga be kell vallja, az iménti öltözékben valamiért mégis kívánatosabbnak tartotta a másikat, még ha ez így meg sem fogalmazódott benne. Tulajdonképpen most írhatnánk ezt az alkohol számlájára, de akkor sem mondanánk igazat, hiszen a srác csak egyre görcsösebben igyekszik kortyolni italából, hogy a hatás legalább kissé elhatalmasodjon rajta. Olyannyira szívogatja, hogy majdnem a szívószál is a torkán akad a meglepődöttségtől. Teljesen megdöbben a lány kókuszt illető informálatlansága kapcsán.
- Ezt nem hiszem el... Tutira vetítesz.. Magyaráz harsányan ausztrál akcentusán.
- Nem lehet,. hogy nem tudod milyen.. Mondja, majd tanácstalan, de az eredményre várakozó arccal kínálja a másikat. Craig feszülten figyel, és a lány borzongására elkerekednek a szemei.
- Te tényleg nem tudod milyen a kókusz.. Bukik ki a srácból a lány reakciója láttán. Olyan elemi ártatlanságot sugároz e másodpercekben a lány, hogy Craig-nek teljesen tátva marad a szája. Az este folyamán ez az első olyan mozzanat, mikor a fiú egyértelműen bájosnak, és elragadónak találja a másikat, és ez az arcára is kiül. Nem tudja palástolni, de nem is akarja.
- Szóval nem.. Vonja meg a vállát, kissé még mindig a korábbi percek "bűvöletében".
- De ez nagyon durva, hogy még sosem kóstoltad. Erősködik Craig lelkesen.
- Lehet, csak elsőre nem ízlik.. Aztán lassan észbe kap, hogy kezd röhejessé válni, és ideje lenne hanyagolnia témát. Miután végleg visszakerül hozzá az itala újra szürcsölni kezd, és mikor felnéz látja, hogy a másik a csattal bíbelődik. Egész közel hajolva halkan jegyzi csak meg teljesen őszinte arccal.
- Szerintem nem kell.. Jobb anélkül! Teszi meg a halovány célzást, miszerint kibontva csattok nélkül szerinte jobba áll a másik frizurája. Aztán mintha misem történt volna visszahúzódik. Hol a lányt bámulókat figyeli kajánul, mintha azt várná mikor szólítja le valaki. Hol pedig a dobásokat. Nem fűz hozzájuk semmi reakciót, még a lány korábbi kijelentésénél is az elsőbbséget illetően is csak egy kézmozdulattal reagált a lánynak, hogy "na akkor rajta".
- Eddig 42. Szólal meg Craig, aztán még mielőtt kezébe venné a dolgokat. A nadrágja hátsó zsebéből előkotorja a pálcáját. Kurta X-et rajzol a kezében tartott ananászra, aztán csak fogja és a levegőben el is engedi azt. halvány fény csillan az ivó alkalmatosság alatt, aztán az ahelyett, hogy a földre zuhanna a gravitációt meghazudtolva marad meg abban a magasságban ahol elengedték, mintha csupán egy láthatatlan bárpult támasztaná alá. Eztán már kezébe veszi a nyilakat, melyeket valamiért habozva mustrálgat. Hirtelen mozdulatot tesz, mintha megvilágosodna, és a pálcájával egy kört ír le fölöttük. Az eddig brit zászlót mutató apró szárnyak másodperceken belül az ausztrál nemzeti lobogó színeiben kezdenek "pompázni" Craig pedig elégedetten áll a vonalhoz.
- Na tudta, hogy valami nem stimmel így már mindjárt más. Aztán dobásra lendíti a kezét a három nyíl szép lassan útnak indul a tábla felé. Craig hunyorogva követi mindhárom nyíl útját, melyből az első a tripla 20-ba fúródik, a második szintúgy, a 3 pedig a földön koppan, mivel az elsőként a táblába fúródott nyílról pattan vissza. Craig öklével suhint a levegőbe, majd szisszen fel a véleménye szerint gyalázatos dobások után. Nemhiába ez az elhivatottság a darts Ausztrália 3. nemzeti sportja. Olyannyira elmerül a dobásokban, hogy a szokottaknak megfelelően megint kissé későn kapcsol a lány reakciójára. Időközben hörpint egyet a lebegő ananászból. A hallottak után aztán Craig, még igyekszik elkapni a feltűnő, és feltűnően fiatalnak tetsző jelenséget.
- Pontosan mi nem oké vele? Hogy érted, hogy lealacsonyító? Kérdezi hangjában halovány álnaivsággal.
- Vagy egyszerűen a szoknyája csípi a szemed? Kérdez újra.
- Mer' ezen segíthetünk! Kacsint a másikra, miközben átnyújtja a dartsokat, és közbe az ismét a kezébe került, és ujjai közt megpörgetett pálcára tekint cinkos pillantással.

Jegyzi meg mosolyogva. Nem zavartatja magát. A bámészkodók, hadd nézzék. Elvégre is van mit és Serpenrosa nem olyan fiatal nő, aki ezt ne tudná, vagy hangsúlyozná néha. Bár a diszkrétebb ruhákért jobban odavan, azért jó néha emlékeztetni a férfinépet, hogy hahó én is itt vagyok. Rákacsint az egyik volt évfolyamtársára, aki rávigyorgott. Majd kicsit kérdően néz Craigre, aki rákacsint, de azért huncutan mosolyog.
-Vetítek? Öhm, mármint nem mondok igazat?-Kérdi bizonytalanul nézve.-Jól van na, ez itt Anglia, itt nem nő minden kertben pálmafa. Bár lehet nálatok sem. Meg kell mondjam meglehetősen fura íze van.
Válaszol nevetve, kicsit meglökve a srác vállát. Aztán a további eszmefejtegetésre csak  megrázza a fejét makacsan.
-Nem, ami elsőre nem ízlik, azt nem kóstolom meg még egyszer.
Jelenti ki határozottan. Aztán a társa odalép hozzá, nagyon közel hajolva, de nem zavarja a lányt a közelség, sőt kicsit megfeszülnek izmai. A megjegyzésre miszerint jobban áll leeresztve a haja, amit közben feltett, csak ennyit válaszol. -Rendben, így tényleg jobb?- És egy kecses mozdulattal hószín ujjai eltávolítják a fekete csatot, mire a haja leomlik és ruganyosan hullámzik kicsit. Aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve összeborzolja kissé, majd megrázza a fejét.
-Elég érdekes helyen tartod a pálcádat, hallod e. Nem böki a hátad?
Kérdezi miközben felül az egyik magasabb bárszékre, keresztbe rakja a lábát és nézelődik, majd a darts szárnyának átszínezésére csak nagyokat mosolyog és kissé hátradől. *Lehet kéne valamit innom, viszont lehet, hogy nem így is elég közvetlen lettem, nem kéne ennél jobban kirívónak lennem. Vagy mégis? Hm... Végülis egyszer élünk. *
A bárpult felé pillant, kissé elmerengve, de végül úgy dönt egy kört még kibír a dolog.
-Heh, tipikus...-Jegyzi meg röviden Serpi, de a hangsúlyból érezhető, hogy csak kicsúszott a száján. Érdeklődve nézi Craig dobásait és megállapítja, hogy eléggé ügyes a srác. Bár hogy pontosan mennyit dobott, azt nem számolta, mert soha nem volt jó számmisztikából. Meg úgysem tétre megy a dolog, tehát igazából nem is annyira lényeges. Ami fontos, hogy jól érezzék magukat.
-Az, hogy úgy néz ki, mit egy útszéli cafat. Egy lánynak legyen már annyi önbecsülése, hogy diszkréten mutogassa a bájait. Így annyira közönséges, a ruházata böki a szemem. Ennyire miniszoknyát vesz fel, csak nem értem miért nem inkább övet vesz fel, vagy semmit.
Felvonja a szemöldökét, miközben elveszi a dartsokat és leszáll a székről.
-Mire gondolsz Craig?- Kérdi az ajkain ördögi mosollyal, kicsit közelebb húzódva hozzá.

- jahm valahogy úgy értem.. Húzza ki a szeméből az oda nem illő tincseket Craig, miközben megerősíti Serpenrosa-t abban, hogy jól sejti a "vetít" jelentését. A pálmafás célzást inkább el engedi a füle mellett, aztán kissé megbillenve a lökést követően így szól.
- Hát pedig nem tudod mit hagysz ki.. kicsinek én se szerettem! Ecseteli, de aztán tényleg lezárja a dolgot. Egy pillanatra azért az orrába tódul a kandalló szélén sütött kókuszchips illata. A szokott módon beleréved a régi emlékek illatába. Ez már minden bizonnyal a másikat sem lepi meg különösebben. Craig csak meredt tekintettel bólogat a lány kérdésére, aztán éppen ilyen elkerekedett szemekkel figyeli, ahogy a gödör fürtök lassan lehullanak, és hintázva kisebb illathullámot indítanak meg. Craig mélyet szippant belőle, és közben egészen belemerül. Egy pillanatra le is hunyja a szemét. Mikor a lány megrázza a fejét Craig kénytelen hátra lépni de a fekete tincsek kissé így is az orrához érnek. Kínos erőfeszítések után végül nem tüsszent, de könnybe lábad a szeme. Mintha csak a gyönyörűségtől könnyezne. Gyorsan megdörzsöli a szemét, nehogy a másik félre értse. Még jó.. az arcába tüsszenteni se lett volna sokkal ildomosabb. Sajnos az illat lassan távozik, közelebb kéne hajolnia valahogy a másikhoz, hogy újabb adaghoz jusson, de erre úgy fest egyelőre várnia kell.
- Nemböki! Így szoktam meg. Amúgy dzsekibe járok, és abban tartom, csak ma valaki lebeszélt róla.. Mondja, és süti le csalfán a szemét. A lány megjegyzése csak épphogy eléri a srác fülét, de Craig amúgy sem törődik vele. Ha majd valaki másnak úgy jobb lesz átszínezi újra.. Gondolja magában. A másik időközben helyet foglal a pultnál, de Craig figyelmét most valamiért elkerülik a keresztbe tett lábak. Egy távoli egyértelműen ennek szóló füttyszó sem igazán hívja fel erre a figyelmét. Arra mikor magyarázni kezd a "miniszoknyásról" már mindjárt jobban felkapja a fejét. Közben az ananász is kiürül, és visszakerül a pultra. Craig ízlésesen csámcsog a díszítésnek szánt gyümölcskarikán. A fele kilóg a szájából, mintha direkt nem törődne az illemmel, pedig ez különösebb okítás nélkül is világos lehetne a számára. Mármint hogy ez nem valami illendő egy ilyen helyen. Lassan lenyeli a karikát, és közben feszülten figyeli a lányt, pontosabban annak kissé ingerült mondókáját. Közben egyre jobban megragadják a keresztbe tett lábak, de ördögien kihasználva a másik elmerültségét a témában mindig a megfelelő percben tekint abba az irányba bárminemű gyanút elterelve így magáról.
- Cafat? Kuncog fel akaratlanul. Ez a kifejezés rendkívül mulattató számára nem tudja megmondani miért.
- Hát valóban példát vehetne rólad! Mondja a lánynak, s kacsint a fiú, és közben átnyújtja a nyilakat, míg a lány leszáll a székről és a táblához sétál. Craig egész közel megy el mellette kihasználva a lehetőséget némi illatgyűjtésre. "Változatlanul kellemes" Nyugtázza. A cinkos pillantások összetalálkoznak, és Craig szemében valami ördögi fény gyullad ki. Nem lehetne most mást mondani rá. "Ausztrál".
- Ha hozol nekem még egy ananászt meglátod! Mondja a srác, és beletúr a hajába. Ananász alatt a korábbi koktéljára gondol persze. Aztán a választól függően már pörgeti is a pálcáját az ujjai között. Lassan elfordul, és felemeli a pálcát szabad kézfejével alátámasztja, és céloz. Hunyorít aztán percek múlva megtalálja a lányt egy félreeső több fickóból álló asztaltársaság asztalára támaszkodva remek belátást hagyva ezzel dekoltázsára. Craig hátrapillant a lányra kacsint, majd vissza beméri a célt, és halkan suttogni kezd.
- Inuro! Mondja ki alig hallhatóan, és lilás fénypont jelenik meg a pálcája végén, majd kialszik. A távolban pedig, ha nem téveszt célt a következő események játszódnak le. A magát illegető lány hirtelen, mintha akarva akaratlanul idegesítő dolgokról kezdene beszélgetni. "Házasság gyerekek felelősség" anyáskodó stílusra vált, nem általik egy fésűt előkapnia a neszesszeréből, és az egyik férfi haját rendkívül jófiúsan szétválasztani. "Így már sokkal jobb" teszi hozzá. Összességében rendkívül idegesítően kezd viselkedni, és a mellei is drámaian zsugorodni kezdenek. Legalább is a férfiak így látják. Kezdi egyre jobban leégetni magát a fickók előtt akik lassan elszállingóznak az asztaltól. A lány kényelmetlenül kezd jobbra balra tekintgetni, érzi hogy valami nincs rendben. Craig óvatosan teszi el a pálcáját, persze könnyen lehet, hogy lebukik. A lejárató bűbáj sok mindenkinek feltűnhetett. Lassan hátra tekint Serpenrosa-ra, és kíváncsi a lány mit szól a dologhoz.. persze lehet nem túlzottan tetszett neki.. de már mindegy.. Craig magában jól szórakozik, pedig magától sose tett volna ilyet. Na és persze arra is kíváncsi kért e neki a lány egy újabb kört..

Mosolyogva bólint, örül, hogy azért kapisgálja a srác néha fura szlengjét. A kókuszos dolgot ő már lezárta, de azért még affektálja az utolsó kijelentést. Aztán a fiú válaszol a pálcás kérdésre, mire ismét csak egy nyelvkiöltés a válasz.
-Nem az én hibám, hogy hallgatsz egy vadidegenre. -Neveti el a végét, érdeklődve nézegetni kezdi a hajtincsei végét, mintha roppant  érdekfeszítő lenne. Majd végigsiklik tekintete Craigen, nyiltan, nem törődve, hogy a másik észreveszi e vagy sem. A miniszoknyás lányról kezdbeszélni, néha Craigre pillant. Egyszer csak kicsit félrebiccenti a fejét, úgy nézi, ahogy a fiatalember csócsálja az ananászt, majd félig kilóg a darab a szájából. Serpenrosa fogalma sincs miért, végigsimítja a nyakát és egy pillanatra alig láthatóan beleharap alsó ajkába, pupillái kitágulnak. Sőt ha elég ital lenne benne, biztos hogy felszökkenne és leharapná a kint lévő darabkát. *Jesszus, hogy ez mennyire szexi, ízléstelennek tartanám egyébként, de az alkohol soha nem volt jó hatással rám.* Hirtelen elpirul kicsit, majd ismét a miniszoknyás hölgyeményt nézi és folytatja mondandóját, mintha az a pillanat meg sem történt volna.
Ördögi fény gyullad Craig szemébe, Serpenrosa mosolyog és láthatóan igencsak felkeltette a srác a kiváncsiságát.
-Csak egy italomba kerül, felőlem okés. Úgyis kezdtem szomjas lenni. Na mutiiii.
Serpenrosa őszinte, rosszindulatú nevetésbe kezd, amikor a fiatal lány gyerekről,komoly kapcsolatról kezd beszélni. Valóban viccesnek tartja a dolgot.
*Soha nem néztem volna ki Craigből, hogy ilyen dologra képes. De ez nagyon vicces volt. Hm... szinte nosztalgikus élmény.*
Kajánul vigyorog, aztán látja, hogy a lányzó nézelődni kezd, persze a füsttől és a tömegtől nem sokat láthat. Meg ahogy látszik, még fiatal is, hogy ismerjen ilyen trükköt. Serpi közben a rosszcsont ausztrál mögé sündörög, és ismét átöleli hátulról, és gyengéden beletúr az ölelt hajába másik kezével, majd nyom egy puszit az arcára és végigsimít a haján. -Szép volt.-Mondja dorombolva. Aztán elengedi és eltipeg a bárpult felé. Nem sokkal később visszaérkezik egy ananászos és egy nagy különös zöld színben pompázó itallal, a Mojitonak nevezett csodával a kezében. Az ananászt átadja Craignek. Majd lehúzza a bor felét. és leteszi a pult végéhez, majd ismét a dartshoz lép. A fiatal kislány, aki az imént eléggé beégett, zavartan indul el a dartsozók felé, nem tűnik idegesnek, inkább csak révetegnek. Serpi ismét dobáshoz készül, közben rámosolyog Craigre végül érdeklődve megszemléli a kis libát, egy fintorral az arcán visszatér a játékhoz. Persze azért figyel a háttérre is, egészen pontosan arra, hogy a lányka lel egy közeli székre és nagyjából minden része kilátszik, aminek nem kéne.
-Nem tudom mennyire szereted a mentát, de ha van kedved kóstold meg. Az egyik kedvencem.
Az első darts elrepül a 12-es karikába. A lány megpróbálja lerázi a csuklóját, de nem ezzel van a gond, hanem azzal, hogy nem valami jó ebben. A második nyíl a dupla 2-esben ér célba. A harmadik a 13-asba. A hölgy ismét kissé csüggedten veszi tudomásul a dolgot.
-Remélem jó italt kértem, a pultos azt mondta ezt ittad előtte is. Csak nem értem, ha ananászos, akkor miért van benne kókusz is.

A lány replikája a vadidegenséggel kapcsolatban elsuhan Craig fülei mellet, annál is inkább mert a gyümölcskarika szívogatásával van elfoglalva. Hangosan szürcsöli ki a levet a gerezdekből. Nem is igen veszi észre, amint a lány is belemerül a saját hajtincseibe. Látható, hogy a másik már jóval ziláltabb az italtól. Craig egyelőre tartja magát, de előbb utóbb a hatás nála is ki fog ütközni, ez szinte kétségtelen. Azonban talán a lányon már most intenzívebben megmutatkoznak a jelek. Legalább is Craig olyasmivel találja szemben magát, ami aligha félreérthető, de épp emiatt válik oly értelmezhetetlenné az egész. Ahogy korábban szinte észre sem vette a keresztbe tett lábakat, most annál inkább kiütközik rajta az őszinte tanácstalanság, és a vágyakozó zavarodottság. Lassan tűnik el a gyümölcskarika a szájában. Ez pedig nem másnak tudható be, mint a lány szempontjából talán megingásnak tetsző reakciónak. Craig lassan követi tekintetével, ahogy Serpenrosa végigsimítja a nyakát. Pont ilyen lassan csusszan a szájába, és tűnik el a fehér fogak között a szárazra szívott gyümölcskarika. Szinte kísérteties a szinkron, melyet magában csak Craig érez. Legalább is ő ezt hiszi. Lassan ráharap, és még mielőtt lenyelné a szájpadlásához nyomja a gyümölcsöt. Azonban egyáltalán nem száraznak, és szikkadtnak érzi, mint amilyen az valójában. A másodperc tört részére kacsint csak, de ez pontosan elég neki, hogy elképzelje, milyen volna ha ez a másik hűvös, és nedves ajka volna. Másodpercek alatt futnak át ezek a gondolatoka a srác agyán, melyeket a másik fél időben elkapott gesztusai váltanak ki. Nincs is igazán idő arra, hogy Craig-ben tudatosuljanak a kellemesnek mondható érzések. Egyszer csak azon kapja magát, hogy talán kissé elpirult. Legalább is az arcát eléggé forrónak érzi. Így annyira azt észre sem veszi, hogy a másik is pirul. Egy lanyha hajba túrással vezeti le az egészet.  Furcsa révedt néhány másodperc volt ez. Olyasmi melyről talán mindketten tudtak, de lehet egyikük sem, vagy talán mindketten másként élték meg. Sőt ez biztos. Láthatóan a lány díjazta Craig kezdeményezését, és az akció sikeresen zárult. Sőt.. talán sikeresebben a kelleténél. És újabb gesztusok következtek. Kusza rengeteggé kezd fajulni ez az este a két fél egymáshoz való viszonyának tekintetében. A kérdés egyedül az lehet tiszta fejel vajon hogy értékelné a két fél ezeket az eseményeket. hol van már az a tiszta fej. "Csak egy italodba.." jegyezte meg magában Craig, még mielőtt bármihez is hozzá kezdet volna. Szerencsére úgy tűnt a lebukás veszélye sem fenyegeti őket a kis mutatvány után. Pedig a fiú talán nem is bánta volna. Egészen addig míg a már kissé hiányolt illat újra meg nem tölti az orrát. Tulajdonképpen így sem bánta volna a dolgot, csak azt a pár percet bírja még ki az a néhány vak charme őr, akik átlátva a bűbájon a lány védelmére kelnek. Ezt kívánta magában a fiú, amint egyre érezte az illat, és ezzel Serpenrosa közeledését. Lehet a kívánsága teljesült, lehet hogy egyszerűen tehetséges varázsló, de szerencsére nem történt semmi. Pontosabban nagyon is történt. Mint korában megint érezte a köré fonódó kart aztán az apró puszi. Önmagában Craig semmi különöset nem tett. Mereven, és hidegen állta a lány ölelését pont mint korábban. Most még a reflexszerű tenyérbe simulás is elmaradt, mikor a másik a fiú hajába túrt. Azonban most valami máshogy alakult, hacsak a lány nem oly makacs, és határozott, hogy lendületesen tartva magát a mozdulataihoz nem enged teret Craig válaszgesztusainak. Craig ha csak a lány nem túl határozott most nem enged. A kezei már maga mellett lógnak, mikor a másik átöleli, viszont mikor a lány távolodna. Craig egészen halványan megmozdítja a csuklóját. Az első percben csak a lány őt karoló csuklójához érinti a mutatóujját, és ha erre semmi megtorpanás hagyja is, hogy a lány eltávolodjon. Messze nem erőszakos, még csak nem is határozott. Gesztusa egyértelmű, de félszeg, és nem utolsó sorban őszinte. Azonban ha a másik észleli az apró érintést, és tétovázni látszik Craig óvatosan tovább csúsztatja a kezét, és ráfog Serpenrosa csuklójára. A fiú csontos ujjai hűvösen, és lágyan fonódnának a lányéra. Gyengéden tartaná azt, mindössze arra késztetve ezzel a másikat, hogy még ne távolodjék, és talán húzza picit szorosabbra az ölelést. Csak egy leheletnyivel. Ekkor mozdítaná fejét a srác, és az imént még puszit adó archoz simulna. A két fél arca összeérne, és Craig kissé hozzányomná az orrát Serpenrosa hófehér "pofijához", közben mélyet szippantva a hiányolt illatból. Az egész csak néhány másodperccel tartana így tovább, és ha a kezdeti gesztusokat a lány nem reagálja le az egész meg sem történik. A fiú az egész idő alatt egy szót sem szólna, de valahol belül nagyon vágyna rá, hogy a másik esetleg mondjon valamit, talán hogy ízlésesen ellenkezzen vele.. miközben hagyja a dolgot. Eztán Craig simán enged, és hagyja hogy a lány hozza az italokat.
- Köszönöm.. Veszi át ezzel az újabb ananászt, és a pultra teszi közben konstatálja hogy fricskájuk korábbi tárgya megérkezik, és helyet foglal. Pár biztató pillantást vet Craig-re ezzel is megnyugtatva a fiút, hogy a "liba" semmit sem sejt. A fiút azonban ez most nemigen foglalkoztatja. Sokkal jobban el van foglalva Serpenrosa dobásaival. Hamisan figyeli ahogy a lány koncentrál. A dobások végén megint rajta a sor. Átveszi a nyilakat, és szippant a koktéljából. Aztán elfogadja a másik kóstolóját is. Kezdenek egyre jobban keveredni az elemek.
- Huhh izé-- Húzza össze a fiú a száját.. a kóstoló után
- Ebbe borsmenta van! A Mojito-ba nem sima mentát szokás tenni.? Kérdezi érdeklődve a lányt, még mindig kicsit akaratlanul fintorogva. A fiatal alul dekoltált lány közben a székéről dacosan próbál Craig-el szemkontaktust teremteni de a fiú leginkább rá sem hederít.
- Igen abszolút jó! Mosolyog a lányra miközben a kóstoló után végre leöblíti a torkát saját italával.
- Hát ami azt illeti tudod az ananász,és a kókusz! Hajol közel a lányhoz, és kacsint rá.
- Tudod ez olyan dolog.. Ezt csak az ausztrálok értik. Kacsint még egyet a lányra. Közben a kis szőke egyre idegesebb lesz, hogy Craig rá sem bagózik. A fiú aztán lassan megrázza a fejét, és a táblához lép. Láthatóan megtett nála az itala hatását. Tripla 19, lepattanó, újabb Tripla 19.. A dobások után elégedetlen suhintás következi, aztán érdeklődve fordul megint a lány felé átnyújtva a nyilakat, már ha az még szeretne játszani..

Craignek

Forget it now forget it then
We'll hang around without a care

Wherever you are
Wherever you start
Feels good and alive
When Im floating to ground

[/color]
A lány izgágán mozgatja a keresztbe tett felső lábát. Igazából ez a zavar jele. Nagyot nyel, ahogy a srác ajkai közt eltűnik a gyümölcs. A hajával babrál tovább, mikor meglátja, hogy Craig is kicsit elpirul.
*Mi a fene ütött belém? Vagyis pontosan tudom, hogy mi. És talán...mindegy. Majd az idő eldönti, van még az este eldől. *
Kicsit kinyújtózik, mielőtt a sráchoz sétálna. Nem mintha kéne, csak jóleső érzés, kicsit  ellazítani az izmokat.
Az ölelésnél Serpi kénytelen megállapítani, hogy a fiú teste még mindig természetellenesen hűvös, de talán most csak azért érzi így, mert az ő teste most felmelegedett az italtól és az iménti kis közjátéktól. Ám minden ridegség ellenére kellemes érzés Craig közelsége.  Máskor is merne ilyen közelséget tartani és így viselkedni. Annyira azért nem szédeleg, nem ivott annyit még. Csak bátrabb, mintha "normálisan" lenne.
Mikor elsuhanna az italokért egy bizonytalan érintés megállítja a kezét, és az ujjbegy finom érintésének hatására kissé összerezzen. Szemei értetlenkedve merednek a bárpult sarkára. *Mi? Mi? Mi? Ez meg? Hm? Talán, nah jó, akkor maradok...* Gyors gondolat foszlányok futnak át rajta. Majd érzi a csuklója köré fonódó ujjakat. Így közelebb húzódik és öleli Craiget, a másik karja is lecsúszik egy pillanatra és az ausztrál srác mellkasa köré fonódik, de csak egy pillanatra majd erőtlenül hátralépne, de valami nem engedi. Végül csak ennyi hagyja el
halkan a száját.
-Ezt nem kéne, így sosem fogod megkapni az italod.
Légzése érezhetően mélyült és szíve is hevesebben ver. Nem akar engedni, nem akarja megszakítani ezt a kis meghitt pillanatot. Ám tudja, hogy ennyi az egész és mindjárt elröppen, mint egy lufi és szétpukkad. S mindjárt visszazökken a valóság. A hideg orrból kifújt apró légáramlat végigsimítja az arcát a nyakát és a vállát. Majd szertefoszlik a buborék és az érintéseknek vége. A gyógyító mosolyogva libben az italokért, a szíve még mindig kicsit hevesen ver, de mire visszaér, ismét majdnem normálisan dobog, ahogyan az arcán lévő pír is lelohad.
Elneveti magát, amikor a fiatalember eléggé fancsali képét látja.
-Fodormentát vagy borsmentát szoktak beletenni. Hol így, hol úgy. Én mindegyik féle mentát szeretem, úgyhogy mindegy. Meg hideg ez elég fontos tényező, kezd melegem lenni.
Kicsit meglepi az ananász, kókusz dolog, de csak zavart mosolyra futja. Nem igazán érti, mire gondolhat a srác.
-Ha elmondani nem tudod, akkor meg kell mutatnod.
Huncut mosoly ül ki ajkára, miközben beleiszik ismét Mojitojába. Kicsit megborzongva a hűsítő hatástól. Valamint most már erősen kiérzi a borsmenta pikáns ízét.
Craig dobásai még mindig nagyon jók, de valahogy nem az igazi. Serpenrosa kicsit gyilkos tekintettel méregeti a kis fruskát a széken. Mikor Craig átnyújtja neki a nyilakat, kicsit bizonytalanul néz rájuk. Látszik rajta, hogy nem valószínűsíti, hogy tud dobni még egy kört. Egy részeg srác érkezik átkarolja a szőke kiscsajt,  aztán furcsa párosukra mered. Majd Craiget bámulva kissé nehézkesen megszólal.
-Hé öcsi, én már láttalak valahol...