Alicui Dentes

Marcus

Egy fiatal jogilag felnőtt boszorkány üldögél a bárpultnál, aprócska szoknyában, a szokásos tűsarkújában, piros selyemblúzában, és a hozzá illő lazán megkötött nyakkendővel.
Ujjai között egy jó ideje forgatja már a whiskys poharat, nézegeti ahogy szépen csillog, ahogy az alkohol minden egyes apró mozdulatra tengerként hullámzik benne. Mennyire kevés és mégis mennyire ütős. Annyira szereti. Nem, nem alkoholista, viszont ha ihatnéka támad, biztos, hogy whiskyt kér.
Bámul maga elé...bámul, és annyira őrjítő a forgatag, tekintetével néha elkap egy egy árnyalatot, egy egy tébolyító fodrot bodrot.
Ajkaihoz emeli a poharat, megvillannak fehér fogai, majd nyelve hegyén már érzi is a kesernyés italt.
Elfintorodik, ez szokásává vált, ha iszik. Nem bírja a kis úrinő gyomra.
Hát akkor meg miért iszik?
Csak...
Tekintete megakad egy ismerős alakon. Elvigyorodik. Úgy látszik megvan a ma esti zsákmány. És még milyen zsákmány...igazi hím...erős és helyes.
Megnyalja ajkait, majd enyhén csípőt riszálva odasétál a fiúhoz, és leül mellette a bárpultnál. Leteszi a whiskyt maga elé.
Ismerik egymást...
Egyszer egy igazán forró éjszakán, mikor az egyik teremben megpróbált leteperni egy Mardekáros fiút, ő volt az aki rájuk nyitott. Sosem fogja elfelejteni azt a megdöbbenést, amit akkor látott a másik arcán. Na meg saját kéjes arckifejezését...
Akkor nem sikerült behálóznia, de vele nem lehet ilyet játszani....ő mindig mindenkit megkap akit csak akar. Viták nincs helye.
Aztán meg ott volt az az eset, mikor direkt azért ejtette le a könyveket, hogy a fiú megcsodálhassa csodás kis melltartójának csipkerészét. Mindig is imádott játszadozni.
Keresztbe teszi lábait, és elmosolyodik. Ajkai enyhén csillognak, a maradék whisky miatt.
- Most én találtam rád ... remélem nem zavarok ...
Ha zavarná, nos az se lenne nagy gond...úgyis maradna. Ma nem adja fel, legalább egy csókot ki fog csikarni belőle.
Ha mást nem is, legalább azt.
- Egyedül ...itt? Nem félsz?
Testével felé fordul ... igen ezzel is jelzi, hogy érdeklődik a másik iránt.

[×Tyana×]

×Tyana×

Jó, gyerünk. Kérdezd meg hogy mit keres egy olyan csávó mint én, egy olyan helyen mint ez. Semmit. Ez lenne a várt válasz. De nem ez az. A bátyám miatt vagyok itt, pontosabban az eljegyzési vacsoráján. A családom többi tagja éppen az étterem részen jópofizik, én meg inkább iszok. Azzal is jobban telik az idő. Meg aztán valahogy nem pendülök túlzottan egy húron a testvéreimmel. Sajnos vagy nem sajnos, de ez van. A pulthoz araszolok és fellököm a hátsómat az egyik bárszékre.
- Mit adhatok? - villan felém a pultos munkakörileg leírt vigyora.
Töprengek egy sort, aztán a szokásos sör és whiskey kombináció mellett döntök. Az eddig bevált, bizonyára nem most fog csődöt mondani.
- Azonnal hozom, uram. - megint vigyorog, de legalább betartja a szavát és tényleg, pillanatokkal később ott van előttem a jéghideg söröm és a whiskey is.
Megköszörülöm a torkomat és ujjaimat a nyakkendő csomója alá fúrva próbálok lazítani azon a borzalmon.

Miután ezen túl vagyok és sikerül kellően pacuha kinézetemmel néhány rosszalló pillantást bezsebelnem, belekortyolok a habos sörömbe. Egészen belefeledkezek az aranyló italba, már-már meg merem kockáztatni hogy jól is érzem magam. de nem szaladok előre és nem megyek bele olyan dolgokba, amiket nem tudok biztosra. Noha ezt vallom azért beismerem mindig másként cselekszem.
Rákönyökölök a pultra és igyekszem kizárni a sok úrificsúrt, meg p*csát, akik azzal jelzik hova is tartoznak és én hova nem, hogy itt villognak. Mindegy minek az okán. S felcsendül egy hang. Női hang, amit elégedetten konstatálok. Oldalra pillantok.
~ Tyana Miscerant. ~ ó igen, néhány felettébb szaftos álmomnak a főszereplője.
És az aranyvérű brancs felettébb népszerű kis kurvája. Egyem a zuzáját, oda vagyok érte.
- Nem bujkálok, mint látod. - iszok egy kis whiskey-t majd koccantom le a metszett kristálypoharat a pult tetejére.

Ellentétben ugye vele. nem mintha én lennék az első aki követ vet egy ilyen fehérmájú nőszemélyre. Igazán jól festett azon a gyereken. Noha ha én lettem volna alatta bizonyára nagyobb lenne az örömöm az emlékezést illetően. Belenyúlok a zakóm zsebébe és előhúzok egy doboz cigit. Kirázok belőle egy szálat aztán ráérősen rágyújtok. A rikácsolni készülő pincért egy pillantással elhallgattatom. nem azért fizetek egy vagyont itt, hogy ne gyújthassak rá, ha akarok. Akkor és ott amikor akarom.
- Egyedül, mondhatni. - fordulok én is felé, ha már ő is így tesz. - De őszintén, úgy festek mint aki fél? - pöccintek le egy kis hamut a hamutálba amit az időközben beletörődött pultos tett mellém.
Bár lehet emellett a csaj mellett nem ártana legalább egy kicsit tartanom a helyzettől. Talán. De ki tudja? És kit érdekel? Engem biztosan nem.
- És te? Éppen nem akadt valami hímringyó mardekáros, akit valami sarokban leápolhatnál? - villantok felé egy negédes mosolyt.
Oké, megint bunkóztam. De most őszintén, erről a nőről mindez úgyis lepereg. vagy legalábbis úgy hiszem. Vigasztalásként majd megengedem, hogy esetleg velem foglalkozzon. Leápolás szintjén...persze.

Marcus

Ujjai még mindig a poháron táncolnak, de tekintete immáron Marcus szép szemeibe mélyed, nem hagy szabadulásra esélyt, nem...ő nem szokott ilyenekre esélyt adni. Minek? Az ilyen alapjátszmáknál tudni kell, hogy ki uralja a mezőnyt. Újból kortyol, ajkai ismét kissé megrándulnak az ital erőssége miatt, ám már hozzászokott, nem törődik ilyen apróságokkal.
Élvezettel figyeli, ahogy Marcus megnézni magának, tudja jól, hogy ilyen hatással van a férfiakra, és ez alól úgy néz ki, hogy a hollóhátas sem kivétel. Bár miért lenne? Hisz mindegyiküket megtudja babonázni egy szép dekoltázs, egy feszes kis szoknya, és persze az elengedhetetlen tűsarkú.
A csupasz bőrfelületek megfelelő mennyisége. A szépen keretezett szem...a hatalmas szempillák.
Vastag tusvonallal ékszerezett szemeivel figyeli a másik összes mozzanatát.
Ezt az estét nem szúrhatja el, hisz mikor lesz még egyszer alkalma ilyen merész tettre? Egy másodpercre mintha bevillanna neki Peter arca, de elhessegeti ahogy a szemtelen legyeket szokás. Nincs lelkiismeretfurdalása...sose volt. Nem most fogja elkezdeni.
- Szégyeld magad .... meg se kínálsz?
Sose dohányozott, de olykor mégis rágyújtott héba hóba, főleg ilyen flörtök alkalmával. Nincs olyan merész, hogy kivegye a másik kezéből az aprócska kis rudat, így inkább kérlelően és szexisen pillant rá.
S ujjai már fonódnak is a másik kezére, ha az nem rázza le ingerülten őket.
- Tudod ... nem minden Mardekáros hímringyó ... és a sarkokat már nem annyira szeretem...maradtak az üres termek...éjszakánként...
Sejtelmesen elhalkítja a hangját, és kacéran elmosolyodik.
- Te ezt te is tudod bizonyára....
Újabb korty, majd a kis pohár Marcus pohara mellé kerül, egy másodpercre összecsendülnek. Azt mondják, hogy mikor a pezsgőspohárral koccintanak, az a királynő kacaja. Akkor ez bizonyára a sátáné.
- Hm...Elég neveletlen vagy, nem gondolod drágám?
Még mindig mosolyog. Kitartóan, már-már gúnyosan. Ujjaival beletúr gyémántként csillogó hosszú fürtjeibe, melyek mint mindig most is kibontva pihegnek. Szabad keze a combján pihen, a másik pedig még mindig Marcus kezén, ha nem rázta le...Ő csak meg akarta akadályozni, hogy eltegye a dobozkát.
És ha esetleg megkínálja...nos akkor azt is elvárja, hogy Ő gyújtsa meg neki...közben nézzen a szemeibe mélyen. Mert ugye ezt így szokás...
Ezt Te is tudod nem, Marcus?

[×Tyana×]

×Tyana×

A szám sarkában lógó cigivel, szemöldökömet felhúzva bámulom a kezemre fonódó ujjakat. Majd a lányra pillantok. Egy ideig tök szórakoztató tud lenni, ha az ember részesülhet ilyen bemutatóban. Mármint...melyik férfi nem örülne annak, ha egy olyan nő, mint Tya fel akarná szedni. Még én is örülök neki. Csak egy idő után a halmozott praktikák felvonultatása után lefárad az ember. Mondja hogy menjünk szobára és csók. Akkor megyek és veszek ki egyet aztán csapjunk a lovak közé. Vagy a lába közé, attól függ hogyan szereti. De mivel itt verbális előjátékot nyomunk, úgy nekem előjön az a hülye szokásom, hogy viszonozzam.
- Mi van? gyémántra futja, cigit már nem tudsz magadnak megengedni? - kihúzom a kezem az ujjai bilincséből és elteszem a cigis dobozomat.

Újfent bunkó lennék? Sajnos ez van. Valahogy Tya meg úgy egyáltalán az aranyvérűek közelében ez sűrűn előjön. Elég ha Lenát vesszük példának. Page meg...khm..ilyenkor jobb nem is gondolni a kapcsolatokra. Csak csomó, kellemetlen felfájást okoznak az embernek. Beleszívok a cigimbe, hagyom hogy a tüdőmet átjárja a füst, majd kifújom azt, bele Tya arcába. Ha annyira dohányozni akarna.
- Nem-e? Lehet. nem mintha túlzottan érdekelnének. - felőlem.
Tőlem aztán mind járhatna tütübe öltözve is, egy-egy nagy szerszámmal a hátsójában, vagy rambóként flangálva, az sem igen hatna meg. Így vagy úgy...vagyis így se, úgy se kedvelem egyiket sem.
- Tényleg? Sajnállak, bár a változatosság gyönyörködtet. - vonom meg a vállam.
Én ne tudnám? Komoly erőfeszítéseket kell tennem, ha kastélyon belül szeretnék nemi életet élni. Megannyi lopakodás, helyszín kiválasztása...eszméletlen. Problémák tömkelege.

- Neveletlen lennék? Na hát, észrevetted. - képedek el színpadiasan.
Sóhajtok egyet, előszedem a cigis dobozom és odalököm elé. Ha akar vesz belőle, ha nem, akkor meg annyi. És meggyújtani sem fogom neki, mert én már csak ilyen tirpák vagyok. Elnyomom a hamutálban a lassan elhamvadó csikkemet aztán a sörös üvegre fonom az ujjaimat és nagyokat kortyolok a hűs italból.
- Na? Bemutatsz még pár Tyana féle csábtrükköt, vagy mehetünk szobára? - jó, nőkkel amúgy nem viselkedem mindig így, de ez a lány, azt hiszem megérdemli vagy kibírja vagy tököm sem tudja.
Gúnyolódnék. Majd visszagúnyolódik. Vagy kap az alkalmon. Mindenesetre a hátsóját megnyugtatásképpen, hogy én mellette állok, megpaskolom.

Serpenrosa tulajdonképpen vette a lapot, viszonozta a gesztust.. vagy ha úgy tettszik ami egyébként a legközelebb áll a valósághoz nem állt ellen a halovány marasztalásnak. Ennél többet semmikép sem lehet mondani a dologról. Persze az is igaz, hogy Craig igazából ennyit sem várt. A mozdulata, mellyel az imént maradásra igyekezett bírni a másikat nemigen volt határozottnak mondható. Nem annyira tudatos, mint inkább reflexszerű volt. Mindene esetre a lány maradt. Így háttal állva a srác azt sem igazán tudta megállapítani vajon udvariasság, vagy valódi elhatározás áll az ölelés elnyújtása mögött. Craig egészen belesimult a köré fonódó másik karba, még ha csak erre a rövid időre is. Pont olyan volt, mintha mindig is ebbe a testhelyzetbe tervezték volna. Ölelhető volt bármennyire merve, és hideg. Persze, hogy ebből a lány érzett e valamit arról nem nagyon tudni semmit. Ezzel Craig sem volt egészen tisztában. Valami talán mégis motiválhatta a másikat, hiszen az arcát sem húzta el. A bizonyos szempontból megtört ausztrál pár másodpercre le is hunyta a szemét kiélvezve ezzel a röpke összeszorulást. Fogalma sem volt róla, hogy a másiknak is kedvére való a dolog. Nem is gondolt bele. Egyszerűen csak jó volt, hogy amit elindított befejeződött. A lány megjegyzésére elsőre nem igazán reagál, pedig mindent halott. Egyszerűen szeretné még ha csak hajszálnyival is de kinyújtani ezt a helyzetet. Azonban érezhetően a másiknak sem akaródzik annyira menni. Hiszen a szavak után akár azonnal is kiválhatna az ölelésből, de valamiért ő sem teszi.
- Hát így tényleg nem! Nyugtázza végül Craig is másik szavait aztán lassan megfordul miközben a lány is eltávolodik.
- Nahh én arra a másikra gondolok. A borsmentás nekem annyira nem adja magát. Magyarázza végül már az italok birtokában a srác, így hogy már tudja mi nem stimmel. "Ha elmondani nem tudod, akkor meg kell mutatnod." Mintha újabb táncra kérné a másik, a srác pedig csak jó erősen megszívja a hideg italt, olyan erősen hogy a homloka zsibbadni kezd a hidegtől, mintha az agyát jégbe öntötték volna. Lassan húzza ki a szívószálat a szájából, és kalandra kész tekintettel válaszol.
- Hát nem tudom fel vagy e készülve, rá hogy ausztrállá válj egy este alatt! Kacsint, és megvakarja a nyakát, miközben jólesően hátrahajtja a fejét, és kiroppantja közben a nyakát. A fiú érzékeli, hogy a lány a maga részéről vacillál az újabb kört illetően. Igazság szerint az imént már ő is elég homályosan látta a táblát. Most azonban egyből kitisztul a tekintete, és mintha fejbe vágták volna. Azonnal a hang irányába tekint. Gyorsan cikáznak a gondolatok a fejében. Hirtelen nem törődik a hanggal magával, vagy hogy az ismerős e számára egyszerűen csak meg akarja találni a forrást. Hamarosan rá is lel a korábbi lányka társaságában. Egyszerre csak végigfuttatja magában az iménti varázslata összes ismert mellékhatását, de semmi. Gyorsan megnyugszik, hogy nem a bátyja az, mikor maga is végigméri a fickót, azonban újabb gondok támadtak. Hiszen az igazság az, hogy nyugodtan felismerhetik. Akár ha a testvérei tévednének be ide, ami nagyon is elképzelhető persze erről szerencsére most nincs szó. Akár ha a lapokra gondolunk. A mugli újságok címoldalai tele vannak az ismert ausztrál banda énekesének kiválásával. Persze Craig nem igazán tudja erre mennyire vegyülnek a varázslók a mugli popkultúrába. A lánnyal folytatott eddigi beszélgetése alapján semennyire, de pont ez a srác lenne a kivétel. Ne.. csak azt ne.. Bármit csak ezt ne.. Visszhangzanak Craig fejében az ódon gondolatok, és kongó üresség tátong benne. Csak ezt ne.. Lassan újra végigméri a másikat, és ennyit válaszol kissé levíve a hangját.
- Nemigazán hinném..
- Ezt az öcsit meg szerintem felejtsd el.. És ennyivel részéről lezárva a dolgokat visszafordul a lányhoz.

Craignek

Serpi sejtelmesen vigyorog, és Craigre kacsint, majd egy lépéssel közelebb lép hozzá és most ő hajol felé.
-Hát a puding próbája az evés. Tegyünk egy próbát és nézzük meg mennyire vagyok tanulékony. Ha nem is tudok meg mindent az ausztrálságról egy éjszaka alatt, lehet hogy azt a kis darabot, amit megízlelek, megszeretem.
Visszaegyenesedik és saját italából nagyot kortyol. Kissé megremeg a hideg-meleg gyors váltakozásának köszönhetően. Hát igen bizony a libabőr is megjelenik a hófehér karokon.
Kétértelműen fogalmazott, abszolút ez volt a célja. Ha belemegy a játékba, akkor legyen, ha nem akkor meg jót mosolyog majd rajta. A dartsot valószínűleg most hanyagolja, inkább leülne, vagy mással foglalkozna. Nem találná el a táblát, kóvályog a feje is. A szőke melletti srác eléggé ismerősnek tűnik neki, már amennyire jelenleg kusza és tompa emlékei képesek előhívni arcokat ő ismeri, vagyis látta már, talán a Roxfortban. Szerencsére Craig válasza higgadt, de azért a lányon kiül egy kis feszültség. Főleg, mikor a csávó folytatja.
-De pedig biztooos. Vagy csak állatira hasonlítasz valakire a suliból. Höh...gondod van?
Kérdezi ingerülten az idegen, de mivel látszik rajta, hogy erősen van benne, nem jelent a szájaláson kívül nagyobb gondot. Mikor az ausztrál srác visszafordul hozzá Serpi lehellett finoman megérinti a jobb alkarját és rámosolyog, elismervén a higgadt reakciót. Ám még mindig kissé tartva a hirtelen reakciótól.
-Azt hiszem a dartsot egy kis időre, nem hiszem, hogy eltalálnám a táblát.
Kuncog ezen egy rövid ideig, majd felszívja a maradék italát, utána leteszi, aztán elcsócsálja az egyik mentaágat.
-Tudtad, ha szívószállal iszod az italt hamarabb bepiálsz? Milyen furi mááár, vagyis nem az, ha belegondolok.
Elmélyülten nézi az jégkockamaradványokat a pohárba, aztán összevonja a szemöldökét. Kivesz egy jégkockát és bekapja azt is. Lightosan elszopogatja.
-Tényleg, azt mondtam enni fogsz valamit, de még mindig nem ettél. Úgyhogy rendelhetnél nem csak folyékony kaját. Rendben? Meg nem tudom, hogy mi kell az ausztrálosodáshoz, de ha van kedved, evés után tovalibbenhetünk. Egy közelebbi, mármint a fogadóhoz közelebbi pubba.
Mosolya ismét visszavándorol ajkaira. Ő is kinyújtózik ismételten. Kérdően néz a srácra.
*Tulajdonképpen én most fecsegek? Igen, azt hiszem pontosan ezt teszem. Különös hatással van rám az ital mondhatom, bár lehet Craig van rám különös hatással. Hm...táncolni van kedvem, de azt hiszem, ezt ma buktam, majd otthon elzenebonázom, holnap úgyis pihinap van.*

Valóban táncra kérés lesz a dolog. Most már ez teljesen egyértelmű Craig számára, azonban az sem kerüli el a figyelmét, hogy a lány rendkívül rutinosan bebiztosítja magát a látszólag "látszólagos" kétértelműsége révén, ha esetleg nem ínyére való választ kapna. Persze azt is ügyesen igyekszik titkolni melyik is lenne az ínyére való válasz. Mondhatni szerencse, hogy Craig nem igazán az a fajta aki túlságosan adna az ilyen jellegű elvárásokra. A lány őszinte válaszra számíthat, csakúgy mint eddig őszinte reakciókra. Meg sem mozdul igazán, mikor a lány közel hajol. Csak mereszti nedves szemeit alkoholtól tág pupilláit. A lány illata sokadjára tölti meg az orrát az esete folyamán, de egyelőre még nem unt rá. Most is úgy szívja magába mintha először tenné egy ismeretlen kellemes illattal. Talán ez a sokadjára előforduló momentum már a lánynak is leesett, és tisztában lehet vele, hogy Craig bódítónak találja az illatát, és bár szóba még nem került, talán nem is fog kimondva kimondatlanul egyértelmű.
- Puding? Kérdez vissza szájában a szívószállal kissé pöszén. Aztán szürcsöl, és válaszol.
- Hát tegyünk! Közben az iménti srác csak folytatja. Craig szinte tudomást sem vesz a lány érintéséről a szavak hallatán megint visszafordul megszólítójához. Majd hangjában unalommal, és némi őszintén akaratlan lessajnálattal reagál.
- Gondom.? Kérdez vissza, és egészen mélyen belebámul a másik arcába. Kívülről az egész szituáció rendkívül vészjósló. A közeli asztaloktól több tekintet is feléjük vándorol egyszeriben. Egyértelműnek látszik, hogy perceken belül kitör a "balhé", azonban Serpenrosá-nak, ha valóban érinti Craig karját nincs oka aggodalomra. Most először nem érzi hidegnek, és merevnek a srácot. Egyszerűen magabiztosságot sugároz. Az alkarja érezhetően laza, és ernyedt, mintha egy legyet is képes lenne röptében elkapni. Most a közelében álló lány meglehetősen furcsán érezheti magát. Összességben egyszóval megfogalmazva egyszerűen magabiztosságot sugároz felé a srác, de ez annál valamivel mégis több. Nem puszta magabiztosság. Hiába egy tőle talán valamivel fiatalabb, de maximum egykorú részeg kölyökkel áll szemben a lány úgy érzi, sőt egyszerűen Craig azt sugározza felé, hogy állhatna ott akár egy Mantikór is hatalmas bőrszárnyait lebegtetve. Csupán néhány másodpercig tart az egész, de mintha a fiú valódisága villanna fel szinte fénylik a lány előtt. Aztán lassan az egész szertefoszlik.
- Ugyan már dehogy... Nyugtázza válaszát a srác, és remélvén hogy nem történik semmi a szokott hűs testtartásban visszamerevedve végleg visszafordul a lányhoz.
- Okkés! Helyesel a lánynak a dartsot illetően aztán a helyére is teszi a nyilakat. Közben a másik pohara is kiürül aztán a mentát kezdi rágicsálni, ez túlzottan nem lelkesíti a srácok közben kissé meg is borzong, mivel már letisztázta magában, hogy a borsmenta neki nem ok. A szívószálas dologra felhúzza a szemöldökét, aztán látványosan letekint a saját ananászára. Eztán a lányra megint, és cinkos mosollyal így szól.
- Mégis mit gondolsz miért iszom ezt? Lassan újra szürcsöl, és közben konstatálja hogy fogy fogy.. A jégkockás dolog már sokkal hívogatóbb, de valamiért ettől sem csillannak úgy a szemei, mint hasonló esetben az elvárható volna egy ilyen kölyöktől.. még csak nem is képzel el semmi dekoltázs alá gördülést.. lassan vízzé válást. Talán kiábrándító, de semmi ilyen nem jár a fejében, és ez látszik is rajta. Mintha az iménti varázslatosan magabiztos pár másodperc kivett volna belőle valamit. Nem szándékos az egész egyszerűen ez a hatás.. Lassan a válla fölött visszapillant a szőke lány társaságára aztán unottan sóhajt, és válaszol.
- Én szívesen.. csak itt valamiért nincs étvágyam.. úgy érzem..  Viszi le a hangsúlyt.
- Szóval akár indulhatunk is. Jegyzi meg, és várja a reakciót, közben körbenéz a helyiségben. Reméli semmibe nem ütközik be.. mármint konkrét incidensbe, és ha indulnak kíváncsi rá mi lesz a következő úti cél..  annak idején ilyenkor már rég koncerteztek, sőt lassan vége is volt a show-nak. Emlékek törnek rá, és lanyha szomorúság ül az arcára.

Mosolyogva affektálja, hogy Craig nem az a típus, vagy legalábbis jól titkolja,  aki rögtön megragadja a kínálkozó alkalmat. Ez nagyon bejön Serpinek, hiszen nem sokszor tapasztalja ezt. Kihívás. Szemei egy pillanatra sárgára váltanak és eddig nem látott csillogás tükröződik bennük. Vadászösztön. Nagyon kevés fiatalember képes előhozni ezt a mohó, kiváncsi vágyat. Igen, ez egy olyan helyzet, ami határozottan élvezetes.
-Nagyszerű akkor lássuk a medvét.
Válaszolja vidáman mosolyogva, de a különös fény nem tűnik el a lélektükrökből. Azonban most még kivár. 
Még inkább feléled mikor, a fiú bőre melegét észleli, magabiztosnak, találkozásuk óta először. Nem csak az aurája változott meg, hanem úgy egészében. A lány szíve lassabban dobban, légzése újra mélyül, a pupillái hirtelen kitágulnak. *Micsoda esztelen erőfitogtatás. Tuti grifis lett volna a Roxiban. Mindenestre eléggé érdekes személyiség, így már el tudom képzelni aurornak.*
Majd ismét merev és hideg lesz, mint egy kőszobor. A gyógyító arcára szomorúság ül ki. Azonban nem rögtön veszi észre, hogy a varázsló visszafordult, gyorsan rendezni próbálja vonásait, de így sem rejtheti el a kis pírt ami arcán jelenik meg. Az imént erősködő srác egy legyintéssel elintézi a dolgot, aztán meg a szőke macával foglalatoskodik.
-Jah, hogy ez a célod. Akkor már értem. De miért akarsz gyorsan bepiálni?
Bólint, majd belekarol Craigbe. Rámosolyog kedvesen.
-No akkor kapjuk fel a cuccokat, aztán irány az Abszol út és az  Édes Mérgek kocsma.
Ha a srác követi, akkor elindul a táskájáért, ám előtte még visszaölti immáron mélyzöld színű talárját, amit vékony aranyszínű indaminták díszítenek és ami még jobban kiemeli a szemét. Majd továbbsétál, hogy elhagyhassák ezt a helyet.
-De ott mindenképp enned kell valamit.

Viselkedése láthatóan csigázza a lányt ezt a külső szemlélő rendkívül gyorsan konstatálhatja. Azonban nem a szokott módon. Inkább arról van szó, hogy a szokatlanság az újdonság, és az egyfajta nehezebb megközelíthetőség áll a háttérben. Ez a fiúban nem igen tudatosul több lány is érezte már ezt vele kapcsolatban, de még sosem osztották meg vele ezt a tujadánságot, vagy ha történt is ilyen azt Craig mindig el engedte a füle mellett. A helyzet bizonyára élvezetes, legalább is a lány tartása, és viselkedése testbeszéde ezt árulja el. Talán már már kívánkozik a srác után, de ki tudja.. "Nagyszerű akkor lássuk a medvét." Craig mindössze csak bólint, és az iménti szomorúság kissé még mindig látszik az arcán. Figyelmét nem kerüli el a lány szemében izzó tűz, de különösebben most ez sem hozza lázba. Nem áll szándékában idegesítően közönyös maradni, de most valahogy nem képes szembeszállni magával, és a másik ezt érezheti is. Craig küzd valamivel odabent. Mintha ettől volna olyan rideg a harc a belsejében lakozóval felemészti a teste melegét.. Persze elég ócska magyarázat.. de egy ilyen hozzá hasonló kopott varázslótól, és lecsúszott zenésztől éppen megfelelő. A pír a lány arcán kissé elgondolkodtatja. Mióta bejöttek ide a másik több "gátlástalan" ölelést, és hajborzolást eszközölt a srácon, most pedig a puszta közelsége pírt vált ki. Talán valami megváltozott most a másikban.. Persze az is lehet, hogy mindössze a saját kíváncsiságát akarja íjmódon "meglovagolni..".
- Őszintén szólva nem igazán akarok.. egyszerűen így szoktam.. de látod nem megy.. pedig erről is ennyit.. Mondja, és ezzel párhuzamosan a szinte hihetetlen módon újra kiürült ananászát a pultra teszi vissza. Kissé megköszörüli a torkát aztán a másik mosolyába merülve figyel.
- Akkor Go.. Mondja Craig, és a lányhoz hasonlóan összeszedelőzködik, és követi azt. Néhány rosszalló pillantás kíséretében, ha minden rendben megy távoznak a következő szavak pedig már odakint az utcán hangzanak el.
- Hogy hová is mennénk mit mondtál? Mintha most kapna észbe, hogy mi volt az új hely neve.
- Ha jól sejtem megint hoppanálunk igaz? Teszi fel a srác a kérdést olyan arckifejezéssel mintha valaki valami szörnyű ízű dolgot tolna arra alá.
- Nem ígérem hogy egy újabb hoppanálás után fogok tudni enni.. de megpróbálom majd. A lány egyre inkább erőlteti ezt az evés dolgot. Egy percre bevillan a lány arckifejezése a korábbi gyümölcskarikás eset kapcsán, és huncut fény gyúl a srác szemében. Kissé hátrébb lép, és mivel sejti, hogy korábbi kérdésére a válasz igen felkészül a hoppanálásra mély lélegzetet véve.