Kardok Négyes

[- Minnie…]

DESTROYING EVERYTHING
SEEMS LIKE THE BEST
OPTION

- Minnie… – szólok hozzád bátortalanul, bár jól tudom, ezt még nem hallod meg. A kanapéd mellett ülök a földön. Ott, ahol menedékre és melegségre találtál. Talán koloncnak érzed magad, és úgy hiszed, nem vagy több, mint teher a nyakunkon. De mi gondoskodunk rólad, amíg szükséges. Hiszen olykor nekünk is szükségünk van rád. Olykor mi is ugyanolyan elcseszettek vagyunk.
- Minnie, kérlek, ébredj. – keltegetlek álmaid talán nyomasztó, talán feloldozó mezeiből. Arcod békésnek tűnik, mert még nem látszik lélektükreidben az a fájdalom, melyet a hurrikán okozott odabent, nagyon mélyen. Sosem tudtam véka alá rejteni, ha valamelyik döntéseddel, főleg a férfiak terén, nem tudtam egyetérteni. De mindig is tudtad, nem téged bírállak, hanem azt, aki szerelmet és boldogságot ígért neked. Én hamarabb felejtettem el bízni.
Talán már kezdesz magadhoz térni, ahogyan a lámpa fénye kellemetlen fénysugarakkal bombázza arcod. Általában ennek az ellenkezőjét teszem, amikor meglátlak ezen a kanapén aludni feloltott villany mellett. Gondosan elteszem azt, ami véletlen a kezedben maradt, vagy a földre hullott, a takaróval pedig anyai szeretettel fedlek el annak érdekében, hogy legalább a lakás hidege ne tudjon ártani neked. A dohányzóasztalra gondosan ki szoktam készíteni a kötelezőket: a fájdalomcsillapításra használt bájitalodat, amit egy-egy végigmulatott éjszaka után fogyasztasz, valami kis édességet, még a kalória tartalmával se foglalkozván, illetve egy kedves cetlit, amit hol én, hol Greg írunk meg neked a napi inspirációs idézettel.
De a mai nap más. Most nincs kint a bájital, amivel hasogató fejed fájdalmát csillapíthatnád. Most nincs kint a chips vagy sütemény, amivel némi energiához juthat szervezeted. Most nem látod a cetlit, amivel motivállak. Most nincs ott semmi – nincs semmi, csak én, álmatlanul. Két hete kínoz már a gondolat, de mindig új utat választottam, hogy ne kelljen szembesülnöm vele. De sajnos attól, mert nem veszek valamiről tudomást, még nem azt jelenti, hogy megszűnt a baj.
- Nem jött meg, Minnie. – közlöm veled, amikor már azt látom, végre kinyitottad a szemed. Nem tudom, hogy tudatodnál vagy-e. De ha valami, akkor ez majd biztosan felébreszt.

actual new orleans marching band version

w e l c o m e to the Black Parade

Ω

+18!: káromkodás, szexuális utalások, szerhasználat
        NEM akarok felébredni - persze erre gondolni már azonos a cselekedettel, az ember csak képzeli, hogy el tudja rejteni az éberlét jeleit mások elől. Árulkodik a szem rezzenése, a túlságosan fegyelmezett, kiszámíthatóan lassú lélegzet, úgy eleve, mindig kell legyen egy dezertőr rándulás az arcon. Már az összes fájdalomcsillapítót megittam - ami különösen tiltott dolog az összes Bájitaltan for Dummies tankönyv legelső lapjain is - és Aub halk, mindig szelíd hangja úgy hat rám, mintha három sárkány csörtetne végig az idegrendszeremen. Talán ahhoz lehet némi köze, hogy tegnap este - és délután, délelőtt, reggel, hajnalban és azt megelőző összes napon, amire vissza tudok éles fájdalom nélkül emlékezni - az előzetes tervekkel ellentétben majdnem megint meghaltam, aztán ott volt Nott, és..
        - Merde.. Aubrey Melpomene Chaisty-Forrester, remélem, nálad van az emotional-support vödör. - NEM akarom kinyitni a szemem, de hát nem akartam majdnem meghalni, nem akartam Nottot, és végképp nem akartam hazajönni - sem a kontinensre, sem szorosan nézve ebbe a lakásba - és minden józanságom elvesztegetésének árán tessék, ilyen remek döntések meghozójának bizonyulok minden másnap. Ez a fájdalom, amely egyszerre kínozza az összes általam is megnevezhető izomcsoportomat ÉS az önbecsülésem maradékát, valamint olyan helyeken is beköszön, amelyekről nem tudtam, hogy érezhetőek a halált megelőzően, nos ez a fájdalom talán a fájdalmak Főnixe. Mit Főnixe, ez a Bölcsek Köve, a Homonculusok Homonculusa, a Prima Materia ÉS Esszencia, 42, válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre, maga az Ősrobbanás. Más magyarázat nem lehet.

        - És nem mindig azt mondja, hogy a Buzi Gandalf "sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar", és aztán valami kimondhatatlan, undorító, de nagyon színes hasonlat? Az elmúló jövés menéséről, vagy miről szólt az X-Men.. - nem egészen értem Aub problémáját, bár abban sem vagyok biztos, pontosan milyen napszakban is vagyunk. Bármelyikben is, Greg távollétét nem nehéz megindokolni, az egyetlen ezzel kapcsolatos biztos dolog, hogy nem itt van, a bárhol máshol meg Schrödinger macskája.
        NEM akarok Aub szemébe nézni azok után, ami történt, sokkal csábítóbb arccal előre beletemetkezni a kanapé rojtos párnáiba, és úgy tenni, mintha eleve nem is volna rosszabb téma a két üres bájitalos fiolánál, ami valahol itt lehet alattam, de legalább azt betartják, amit ígértek, és a legkevésbé sem érzem őket. Ha ki kell mondanom, hol voltam és mit csináltam tegnap éjszaka, megszűnik az általunk ismert dimenzió, szabadon az X-Men után - vagy mi, bevallom, sosem értettem egészen a dramaturgiáját - és talán a fájdalom is, amely most már kecsesen ringó hippogriffek csordája végig a gerincem mentén, lefelé, és... És talán nem is olyan nagy baj, ha megszűnik az általunk ismert dimenzió.
        - ...oké, nem Gregre gondolunk, ugye? Nem mondom meg neki, ha felültetett a randid, épp elég képregényt láttam már erről, hogy tudjam, mindannyiunknak jobbat tenne, ha kevesebbet tudnánk egymás magánéletéről. - Aubnak nincs mitől félnie, amiről Greg nem tud, azt nem rajzolhatja meg, és Apának sem kotyoghatja ki joviális mosollyal rögtön azután, hogy nem olyan remek, de legalább átmenő jegyet szerzett Büntetőjogból. Utóbbit Apa azonnal kommentálná, ha nem kötné le a még utóbbi kijelentés, Greg úszott már meg igazán kellemetlen pillanatokat is.

        NEM akarok függőlegesbe helyezkedni innen, de sok egyéb lehetőségem nem maradt: nem lennék én az, akinek most látnia kell az arcomat ebben a roppant halotti lepleket idéző árnyalatban, amelyet csak gondosan garbóval takart.. felteszem, hogy mostanra lila-kék foltok tesznek különösen egzotikussá, majdnem annyira, mint a hurrikán előtt az ég. Még szinte érzem Nott ujjainak nyomát - amely sajnos azzal nem jár együtt, hogy a nevezett ujjak valahol a távolban most elszáradva lehullanak a földre, ahová valóak, alá pedig az erkölcseim és az elveim. A föld alá, természetesen. Ellenség vagyok a saját fejemben.
        -Szóval.. helló? Hello. Bárki is nem jött meg, nem ér annyit, hogy szomorú legyél miatta. Vagy még ideérhet, függően attól, mennyire kedveljük és mennyire tisztességes fiú. Nem mintha közöm lenne hozzá és/vagy ígérem, hogy tudok egy sor legális, de fájdalmas átkot ilyen esetekre. Szóval.. melyikről van szó? - ha egyáltalán férfiról, de nőről még nem hallottam eddig, ezért kénytelen vagyok arra hagyatkozni, amire emlékszem. Lássuk be, ez a tegnap történtek után nem túl sok, és miközben megvívom ezt az ütközetet a gyomrommal, hogy ott maradjon, ahová az ismeretlen felsőhatalom megtervezte, akár ki is deríthetem, ki ültette fel a húgomat. Bármint inkább, mint az érzéseimről és azok következményeiről beszélgetni. Nott today.