Kardok Négyes

Aubrey Chaisty
[Topiktulaj]

Not your Disney princess anymore

Nem elérhető

Kardok Négyes

« Dátum: 2024. 11. 25. - 21:21:54 »

DESTROYING EVERYTHING
SEEMS LIKE THE BEST
OPTION

- Minnie… – szólok hozzád bátortalanul, bár jól tudom, ezt még nem hallod meg. A kanapéd mellett ülök a földön. Ott, ahol menedékre és melegségre találtál. Talán koloncnak érzed magad, és úgy hiszed, nem vagy több, mint teher a nyakunkon. De mi gondoskodunk rólad, amíg szükséges. Hiszen olykor nekünk is szükségünk van rád. Olykor mi is ugyanolyan elcseszettek vagyunk.
- Minnie, kérlek, ébredj. – keltegetlek álmaid talán nyomasztó, talán feloldozó mezeiből. Arcod békésnek tűnik, mert még nem látszik lélektükreidben az a fájdalom, melyet a hurrikán okozott odabent, nagyon mélyen. Sosem tudtam véka alá rejteni, ha valamelyik döntéseddel, főleg a férfiak terén, nem tudtam egyetérteni. De mindig is tudtad, nem téged bírállak, hanem azt, aki szerelmet és boldogságot ígért neked. Én hamarabb felejtettem el bízni.
Talán már kezdesz magadhoz térni, ahogyan a lámpa fénye kellemetlen fénysugarakkal bombázza arcod. Általában ennek az ellenkezőjét teszem, amikor meglátlak ezen a kanapén aludni feloltott villany mellett. Gondosan elteszem azt, ami véletlen a kezedben maradt, vagy a földre hullott, a takaróval pedig anyai szeretettel fedlek el annak érdekében, hogy legalább a lakás hidege ne tudjon ártani neked. A dohányzóasztalra gondosan ki szoktam készíteni a kötelezőket: a fájdalomcsillapításra használt bájitalodat, amit egy-egy végigmulatott éjszaka után fogyasztasz, valami kis édességet, még a kalória tartalmával se foglalkozván, illetve egy kedves cetlit, amit hol én, hol Greg írunk meg neked a napi inspirációs idézettel.
De a mai nap más. Most nincs kint a bájital, amivel hasogató fejed fájdalmát csillapíthatnád. Most nincs kint a chips vagy sütemény, amivel némi energiához juthat szervezeted. Most nem látod a cetlit, amivel motivállak. Most nincs ott semmi – nincs semmi, csak én, álmatlanul. Két hete kínoz már a gondolat, de mindig új utat választottam, hogy ne kelljen szembesülnöm vele. De sajnos attól, mert nem veszek valamiről tudomást, még nem azt jelenti, hogy megszűnt a baj.
- Nem jött meg, Minnie. – közlöm veled, amikor már azt látom, végre kinyitottad a szemed. Nem tudom, hogy tudatodnál vagy-e. De ha valami, akkor ez majd biztosan felébreszt.


	Naplózva

Minerva E. Balmoral
Griffendél Godrik Akadémia

the variable

Nem elérhető

Re: Kardok Négyes

« Válasz #1 Dátum: 2024. 12. 15. - 22:27:18 »

actual new orleans marching band version

w e l c o m e
to the Black Parade

+18!: káromkodás, szexuális utalások, szerhasználat
   NEM akarok felébredni - persze erre gondolni már azonos a cselekedettel, az ember csak képzeli, hogy el tudja rejteni az éberlét jeleit mások elől. Árulkodik a szem rezzenése, a túlságosan fegyelmezett, kiszámíthatóan lassú lélegzet, úgy eleve, mindig kell legyen egy dezertőr rándulás az arcon. Már az összes fájdalomcsillapítót megittam - ami különösen tiltott dolog az összes Bájitaltan for Dummies tankönyv legelső lapjain is - és Aub halk, mindig szelíd hangja úgy hat rám, mintha három sárkány csörtetne végig az idegrendszeremen. Talán ahhoz lehet némi köze, hogy tegnap este - és délután, délelőtt, reggel, hajnalban és azt megelőző összes napon, amire vissza tudok éles fájdalom nélkül emlékezni - az előzetes tervekkel ellentétben majdnem megint meghaltam, aztán ott volt Nott, és..
   - Merde.. Aubrey Melpomene Chaisty-Forrester, remélem, nálad van az emotional-support vödör. - NEM akarom kinyitni a szemem, de hát nem akartam majdnem meghalni, nem akartam Nottot, és végképp nem akartam hazajönni - sem a kontinensre, sem szorosan nézve ebbe a lakásba - és minden józanságom elvesztegetésének árán tessék, ilyen remek döntések meghozójának bizonyulok minden másnap. Ez a fájdalom, amely egyszerre kínozza az összes általam is megnevezhető izomcsoportomat ÉS az önbecsülésem maradékát, valamint olyan helyeken is beköszön, amelyekről nem tudtam, hogy érezhetőek a halált megelőzően, nos ez a fájdalom talán a fájdalmak Főnixe. Mit Főnixe, ez a Bölcsek Köve, a Homonculusok Homonculusa, a Prima Materia ÉS Esszencia, 42, válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre, maga az Ősrobbanás. Más magyarázat nem lehet.

   - És nem mindig azt mondja, hogy a Buzi Gandalf "sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar", és aztán valami kimondhatatlan, undorító, de nagyon színes hasonlat? Az elmúló jövés menéséről, vagy miről szólt az X-Men.. - nem egészen értem Aub problémáját, bár abban sem vagyok biztos, pontosan milyen napszakban is vagyunk. Bármelyikben is, Greg távollétét nem nehéz megindokolni, az egyetlen ezzel kapcsolatos biztos dolog, hogy nem itt van, a bárhol máshol meg Schrödinger macskája.
NEM akarok Aub szemébe nézni azok után, ami történt, sokkal csábítóbb arccal előre beletemetkezni a kanapé rojtos párnáiba, és úgy tenni, mintha eleve nem is volna rosszabb téma a két üres bájitalos fiolánál, ami valahol itt lehet alattam, de legalább azt betartják, amit ígértek, és a legkevésbé sem érzem őket. Ha ki kell mondanom, hol voltam és mit csináltam tegnap éjszaka, megszűnik az általunk ismert dimenzió, szabadon az X-Men után - vagy mi, bevallom, sosem értettem egészen a dramaturgiáját - és talán a fájdalom is, amely most már kecsesen ringó hippogriffek csordája végig a gerincem mentén, lefelé, és... És talán nem is olyan nagy baj, ha megszűnik az általunk ismert dimenzió.
   - ...oké, nem Gregre gondolunk, ugye? Nem mondom meg neki, ha felültetett a randid, épp elég képregényt láttam már erről, hogy tudjam, mindannyiunknak jobbat tenne, ha kevesebbet tudnánk egymás magánéletéről. - Aubnak nincs mitől félnie, amiről Greg nem tud, azt nem rajzolhatja meg, és Apának sem kotyoghatja ki joviális mosollyal rögtön azután, hogy nem olyan remek, de legalább átmenő jegyet szerzett Büntetőjogból. Utóbbit Apa azonnal kommentálná, ha nem kötné le a még utóbbi kijelentés, Greg úszott már meg igazán kellemetlen pillanatokat is.

NEM akarok függőlegesbe helyezkedni innen, de sok egyéb lehetőségem nem maradt: nem lennék én az, akinek most látnia kell az arcomat ebben a roppant halotti lepleket idéző árnyalatban, amelyet csak gondosan garbóval takart.. felteszem, hogy mostanra lila-kék foltok tesznek különösen egzotikussá, majdnem annyira, mint a hurrikán előtt az ég. Még szinte érzem Nott ujjainak nyomát - amely sajnos azzal nem jár együtt, hogy a nevezett ujjak valahol a távolban most elszáradva lehullanak a földre, ahová valóak, alá pedig az erkölcseim és az elveim. A föld alá, természetesen. Ellenség vagyok a saját fejemben.
-Szóval.. helló? Hello. Bárki is nem jött meg, nem ér annyit, hogy szomorú legyél miatta. Vagy még ideérhet, függően attól, mennyire kedveljük és mennyire tisztességes fiú. Nem mintha közöm lenne hozzá és/vagy ígérem, hogy tudok egy sor legális, de fájdalmas átkot ilyen esetekre. Szóval.. melyikről van szó? - ha egyáltalán férfiról, de nőről még nem hallottam eddig, ezért kénytelen vagyok arra hagyatkozni, amire emlékszem. Lássuk be, ez a tegnap történtek után nem túl sok, és miközben megvívom ezt az ütközetet a gyomrommal, hogy ott maradjon, ahová az ismeretlen felsőhatalom megtervezte, akár ki is deríthetem, ki ültette fel a húgomat. Bármint inkább, mint az érzéseimről és azok következményeiről beszélgetni. Nott today.


	Naplózva

Aubrey Chaisty
[Topiktulaj]

Not your Disney princess anymore

Nem elérhető

Re: Kardok Négyes

« Válasz #2 Dátum: 2025. 01. 09. - 18:52:59 »

DESTROYING EVERYTHING
SEEMS LIKE THE BEST
OPTION

+18: szexuális és nemi erőszakra való utalások a témából adódóan

Elszáradt a kéz, ami befogta számat, ahogyan a halálfalók jegye is elsorvadt gyilkosaink alkarjain. Még mindig szelíd a hangom, talán csak annyiban más, hogy a vocal coachnak hála beszédem is dallamosabb. Kezdem megtalálni a hangom, kezdem érezni azt az erőt, amit ezzel felszabadíthatok. De mit érek el vele, ha a kezeid a füledre tapasztod, és egyszerűen nem akarod meghallani, amit mondok? Meddig kiáltsak, hogy végre láss engem? Mekkorát kell sikoltanom hozzá, hogy végre megértsd: szükségem van a nővéremre, most jobban, mint az elmúlt években bármikor?
S mi több – nem egyszerűen nem hallasz engem, mert nem akarsz hallani, hanem talán még viccet is csinálsz belőle. Józanabb nappalokon ezt könnyedén a delírium számlájára írhatom. Érzem minden nap a szagodon, hogy a fájdalmadat alkohollal, vagy talán egyéb kemikáliákkal hígítod, mintha lehetne menekülni előlük, mintha nem tudnád, úgyis utol fognak érni. Nem ítélkeztem feletted, mert látom és érzem a fájdalmad. Ha kimondatlan is segélykiáltásod, én tudom, hogy szükséged van rám.
De mikor érted meg végre, hogy most nekem is kellesz? Kihez forduljak, ha más már nem maradt?
A kanapé mellé már napközben kikészítettem a vödrödet. Gondoskodom rólad, kiszolgállak, mert fontos vagy nekem, és szeretném, ha egyszer újra mosolyogni látnálak. Hiányzik az, hogy megint erősnek lássalak. Példaképnek, aki szemem előtt lebeghet, és akivel dicsekedhetek, hogy a nővérem. Közelebb hozom a vödrödet, hogy lásd, nem hagylak cserben. De kérlek, most te is figyelj rám.
- Kérlek, ne vicceld el, Minnie. Ez most nagyon is komoly. – hallhatod a vödör halk, tompa koppanását a szőnyegen. Greggel együtt vettük, miután beköltöztünk ide.
- Nem jött meg a…. tudod, az. – nehezen veszem rá magam, hogy kimondjam, de mindig is nehezemre esett az ilyen dolgokról beszélni. Kényelmetlenül éreztem magam mindig is, amikor Freya vulgárisan fejezte ki magát. Titkon irigyeltem is, hogy ő képes csak úgy kimondani dolgokat.
- Három hete kellett volna jönnie. Én nem lehetek terhes, Minnie. – megremeg a hangom, riasztva és figyelmeztetve arra, hogy ismét a sírás szélén vagyok. Már megtanultam, hogy ezzel elérni semmit nem tudok – ráadásul énekelni sem tudok közben. De van az a helyzet, amikor ki kell engedni, mert csak az ad tartós megkönnyebbülést.


	Naplózva

Minerva E. Balmoral
Griffendél Godrik Akadémia

the variable

Nem elérhető

Re: Kardok Négyes

« Válasz #3 Dátum: 2025. 02. 23. - 22:47:00 »

actual new orleans marching band version

w e l c o m e
to the Black Parade

+18!: káromkodás, szexuális utalások, szerhasználatra utalás, vér.
   Megpróbálok anélkül ráfókuszálni Aub teljes jelenére, hogy a fejfájás kihasítana egy délceg szeletet az amygdalámból, ennek megfelelően életerősen hunyorgok, rázom a fejem és kísérletet teszek rá, hogy az orromon vegyek levegőt, abból is csak épp annyit, ami még szolgálja az egészséget. A nyakam egy gyűlölettel teljes örömódát játszik le ezzel a fájdalmas reccsenéssel, és ha nem is egészen önként, de könnyezni is kezdek. Alázatossá semmi nem tud annyira tenni, mint a hasonló pillanatok, én annyira alázatos vagyok már, mint Cornelius Caramel nyilatkozatai a háborúhoz közeledvén, pont annyi sikerem is van ilyenkor.
   - Aub, az egyetlen vicc csak a létezésem, legyünk őszinték. Nem osztanám meg veled feltétlenül, milyen éjszaka áll mögöttem, kérlek, értékeld az eddigi küzdelmeimet azok teljes formájában. - megdörzsölöm a szemem a szabad tenyerem élével, és minden kurva ősapámra mondom, akik valaha hozzájárultak hozzá, hogy ez az ország egy rosszabb hely lehet: ami életerőm van, azt mind megpróbálom csatasorba állítani, hogy megértsem a helyzet valóságát.

   - A menstruációdról beszélünk? - amiről nem kifejezetten gyakran szoktunk, talán más intim részletekről sem mióta visszajöttem. Apa meglátásaival ellentétben nem osztozom a Bond iránti rajongásában, és a frissen megszerzett tudást sem kívántam soha barátaim és családtagjaim megfigyelésére fordítani. Azaz.. csak egy bizonyos személyére, de az külön lábjegyzet a tankönyveinkben és a genfi jegyzőkönyvek legszebb paragrafusaiban. Semmiről nem tudok, amit a testvéreim nem maguk közöltek velem, és semmiről nem akarok tudni, amiről ők nem szeretnék, csak..
   Élesen felszisszenek a nyelvemre harapva, mikor az egyik ujjamon egy véres seb egy kék-bíbor nyomhoz ér a nyakamon. Sötétben puszta kézzel elkapott villámlás minden ideg, ami egyszerre fut át rajtam: hirtelen nem tudom, jobban undorodom vagy jobban fáj. Talán mindkettő. Mindkettőt megérdemlem, a nyomukban fakadó szégyent is.
   - Várj.. várj.. egy pillanat.. kell itt lennie.. - nem érdekel a mellékhatások figyelmeztető hangja, a bűntudaté és fájdalomtól vibráló horzsolások csengése elég hozzá, hogy a kanapé mellé dobott táskában mugli fájdalomcsillapítókat keressek. Már könnyű őket éhgyomorra bevennem - végig tartjuk a szemkontaktust. A sok darab, amelyben heverek a sötétség legalján, mind kell a húgomnak most, mind kell, hogy segítsen neki, az összes, az összes.. Minden, ami jó maradt bennem még.

   Ezúttal nem lesz szükség a vödörre, lassan és ügyetlenül állok fel a párnák közül. Az asztalon, ami korábban talán Greg jegyzeteit helyezte végső nyugalomra egy-egy vizsga után, most is olyan, ahogy hagytam: bájitalok hozzávalói, pergamenek, egy felborult tintásüveg. Ott kell lennie mindennek, amire szükségem van.. amire Aubnak szüksége van. Igazán balszerencsés, mert csak én vagyok itt. Talán én is ezért vagyok olyan balszerencsés: mindig a saját társaságomban vagyok.
   - Aub, én.. hagyjuk a kérdéseket most a miértről, nem számít, rendben? Amikor azt mondod, hogy nem lehetsz terhes, úgy érted, hogy.. és tudom, hogy nem szeretnél válaszolni, de muszáj tudnom hozzá, hogy tudjam, hogyan készítsem el.. Amikor azt mondod, nem lehetsz terhes, biológiai oka van, vagy nem akarsz az lenni? - tudom, hogy meg tudnám főzni ezt a bájitalt, részegebben akár, mint valaha lehetséges volna egy kifejezetten kellemetlen halál nélkül, de.. A jegyzeteim fölé hajolva nem vagyok benne biztos, melyik volna a legkönnyebb. Neki.
- Minden, amit kérdezni fogok, azért van, mert tudnom kell hozzá, hogy mit tegyünk. Bármi lesz is, ígérem, hogy nem mondom el apának és Gregnek vagy Celiának sem, és.. És nem tudom. Nem fogok hazudni, ez az egész tudom, hogy rohadt ijesztő, de.. bármi is lesz, bármit is döntesz, majd.. majd együtt megoldjuk, rendben? - kihúzom a fiókot, hogy megkeressem a mozsarat, beverjem a könyököm a polcban, lehúzzam a garbót, ami mikor máskor dönthetne úgy, hogy megmutatja a derekam pusztaságát. Csak az anyagból tudom, legalább két mély vágás bizonyára ott is felhívja a figyelmet a borzalmas döntéseimre, de erre most nincs időnk. Valami szerencsétlen kontyba kötöm a hajam, jöjjön, aminek jönnie kell: a küszöbön álló botrány fényében Aub aggodalmai a fizikai állapotommal kapcsolatban. Legalább a citromfűnek reményteljes az illata.

- Tíz perc, amíg elkészülök vele. Elmehetnénk egy mugli patikába is, de azok.. nem tudom pontosan, hogy működnek, és kockáztatjuk vele, hogy valaki meglát. Ez is egy biztos módszer, tanultam és készítettem is már sokszor Natalienak, és.. Nem lesz mellékhatása. Kérlek, mondd el közben, hogy érzed magad, tapasztaltál.. tüneteket? Késett máskor is? - megremegnek az ujjaim a már kicsit kopott üst felett, míg meggyújtom a lángot. Valahol bennem is ég valami kötelességtudat - talán a síromból ébresztve is el tudnám látni azt, amire nem esketett fel senki, de aminek tudatában léptem be a Godrik kapuján. Félek és féltem a húgomat, de ez nem az én történetem: ez a leendő mediauroré, aki bármilyen szar alak is, megteszi, amiben hisz.


	Naplózva

Oldalak: [1]

« előző következő »