folyik még a vér

Egy pillanat alatt más lett,
történt egy szóban forgó tett.
Eddig csak jogszabályok
ismétlődtek pontatlanul a számban,
de innentől már tisztán láttam,

hogy benne van a vízben, benn a levegőben,
belőle lett a föld, amin most is állsz.
Benne van a sóban, a kénben, a porban,
belőle született minden darabod, pedig ő nem más,
csak egy állomás.

Freya Blood

Nem nevezném igazán praxisnak azt, amit most művelek. Bár többször kértek már tőlem szívességet, kisebb medimágusi beavatkozásokat, minden alkalommal csak kelletlenül vállalatam a feladatot. Erre tartják fenn alapvetően az Ispotályt. Nem én vagyok a legmagasabban kvalifikált ember arra, hogy  szakszerűen ellássak sérült embereket. Az én dolgom az, hogy a harcok során megsérült civilek és katonák állapotán javítsak legalább addig, ameddig nem kapnak minőségi ellátást igazi szakemberektől.
Én csak egy felcser vagyok a káosz közepette.
Talán emiatt vállalatam el ezt az ügyet. Úgy tűnik, hogy senki sincsen a helyzet magaslatán, senki nem tudja elmagyarázni, hogy pontosan mi is történt, és mi a legnagyobb probléma. Annyit tudok, hogy az egyik lakásomon - amelyet egyébként albérletként üzemeltetek -, vár egy fiatal lány súlyos sérülésekkel.
Felmerült bennem, hogy mindez csapta, hogy nem szabadna megjelennem a saját lakásomon, azonban a ritka, veszélyes esetek iránt tanúsított vonzalmam felülírta az aggodalmaimat.
Halkan, már-már lopakodva lépek be az egyetemhez közeli lakásba. Akár itt is lakhatnék, közelebb van, mint a jelenlegi otthonom. Bár talán még mindig csábítóbb, hogy a diákoknak legalább fél órát kell utazniuk, hogy eljussanak hozzám, nem pedig öt percet. (Nyilvánvalóan a mágia sok problémát segít áthidalni, de valamiért szeretek hinni abban, hogy manapság is szoktak sétálni az emberek.)
Miután leveszem a kabátomat, és felakasztom a fogasra, a nappaliba lépek. Nem tudom, mire számítsak, csak annyit árultak el, hogy egy fiatal lányt ért átokról van szó. Semmi információ, csak az emberekbe vetett bizalom, a megszokott, bizalmas informátor biztosított arról, hogy érdemes és szükségszerű megjelennem. Nagyon remélem, hogy nem téved, különben a furcsa mód még nem őszülő halántékom csúnyán koppanhat az asztallapon, majd tarkóm a padlón, hogy holtan essek össze önnön tulajdonomban.
- Örvendek, ms... - tanácstalanul pillantok a hölgy irányába, tekintetemmel végigmérem, mi is lehet a probléma. - Miben segíthetek? - hangom olyan, mintha érdekelne, mintha értenék az elvárt feladathoz, s mintha magam is elhinném, hogy képes vagyok őt bármilyen helyzet esetén meggyógyítani. Holott ebben soha nem voltam biztos eddigi életem során. A vakszerencsét hívták segítségül, nem egy szakembert.

내가 제일 잘 나가

igeon gyeomsonhan yaegi  gachireul nonhajamyeon naneun

 billion dollar baby

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, kinkshame, testnedvek, szexuális fétis említése, történelmi egyház szégyenítése, erőszak említése, egészségtelen szexuális tartalom, káromkodás
        Nem állítanám, hogy azért választottam Fawcettet - remek, még egy, olyanok ezek, mint a pestis a középkorban, alig ért véget az egyik, adja is a kilincset a másiknak - mert a hivatalos ispotályos képén is egy dilf, de azt sem állítanám, hogy ártana. Az ilyesmi sosem árt, ha már vélhetően vetkőzni is kell, és ilyenkor valamiért mindig kell - a nőgyógyász-medimágusnál, meg a belgyógyász-medimágusnál és egyéb -medimágus végződésű mesterembereknél semmiképp, az csak akkorra van fenntartva, ha az ember kínjában kénytelen még részletekkel is kiegészíteni a fájdalmas élményt. A másodikat, mert az ilyen hegeket hozni sem a Múzsa gyengéd, homlokra adott csókja szokta hozni. Megpróbáltam ugyan egy vintage Chanellel enyhíteni a hányattatásokat - ha már a szó szerintieken már túl vagyok, azt amúgy sem lehet Chanelben, nem én hozom a szabályokat - de ezen felül, vagy alul nem azért fizetek majd egy kellemes összeget Fawcettnek, hogy finom legyen. All puns intended.
        - Blood. Én is nagyon örvendek, Mr. Fawcett, bármilyen bizarr is magát köszönteni a saját lakásában. Gyakran csinál ilyesmit~? - már csak annak ténye, hogy itt rendel, és fiatal diáklányokat enged a lakásába mindenféle asszistensek nélkül felérne egy válasszal arra a kérdésre, hogy miben segíthet. Szerencsére kellően szerencsétlennek tűnik, inkább aggódom amiatt, hogy megkérdezi, hallottam-e már a mi urunk és atyaúristenünkről, Merlinről, minthogy egyéb szándékokat feltételezzek róla.

        - Tudja, olyan meggyőzően néz rám, hogy rögtön el is tudna nekem adni egy biztosítást. Ha meg nem sértem, mindig ilyen magabiztos a szakmáját illetően~? - egy pillantással felmérem a kabátja és ruhái jellemzőit és árát, de egyelőre nincs semmi, amiről érdemes volna megemlékezni pro vagy kontra. A lakása is egy bölcsész önmagának szóló pózának tűnik egy DDLG játszótér helyett, amire következtetni engedne a helyzet: még mindkettő szólhat ellene és mellette is az ajánlásnak, amit kaptam róla. Harper úgy igyekezett bizonygatni, hogy őt keressem fel, mintha részesedése lenne a dologból. Ez rajtam nem múlik, én örömmel támogatom az akadémikusok alkoholizmusát anyagilag, amíg értenek a szakterületeikhez.
        Felállok a fotelből - a kis platform Mary-Jane kopog a parkettán, ahogy közelebb érek lassan, városnéző tempóban. Jóval magasabb nálam - mint az angol lakosság túlnyomó többsége - és jóval megbecsültebb tagja is a megbecsülteknek. Vagy kiváló, vagy az a típus, aki a bölcsiben is könyökfoltos pulóverben kért elnézést a többi gyerektől, amiért nem adta elég gyorsan át a követelt játékát.

        - Én vagyok a Wychwood-i szemtanú, ennek minden örömével és hátrányával. A kollégáinak már mindent elmondtam, amit érdemes volt feljegyezni, az utóbbiak miatt vagyok itt. - összefonom a karjaimat, és az ilyenkor illendő viktoriánus szégyen helyett annak biztos tudatában nézek fel rá, hogy mindketten tudjuk, lenne mit mesélni, ahogy azt is, hogy ezt nem volna az angol erkölcsösség utolsó Burberry-kockás bástyája úgy megejtenünk, hogy minimum félmeztelenül ülök vele szemben egy asztalon.
        - Gondolta volna, hogy vannak még a háború után, akik hajnalban a birtokukra bemenekülő fiatalokat a feketemágia legszebb hagyományaival fogadják a second amendment stílusában? Én sem. Mintha nyolcvan és a demencia között vissza lehetne vonni valakitől a pálcaviselés lehetőségét, de honnan is tudhatnám ugye, nem vagyok tory szavazó~? - mivel nem tudom, hol kezdünk neki a jelenetnek, aminek dramaturgiáját Nabokov sírva kérné kölcsön, ezért egyelőre nem mozdulok erről a szent helyről.
 
        - So.. van két veteránokat ajnározó dokumentum-filmeseket elandalító átokhegem, és abban bízom, hogy tud nekem segíteni, Mr. Fawcett. - szinte kikívánkozik belőlem, hogy csak az érthetőség kedvéért az eltüntetésükben, Mr. Fawcett, mert ha csak az arckifejezésére támaszkodom, azt a gravitáció csúfosan meg fogja cáfolni, vintage Chanel Mary-Janes ide, vagy oda. Rövidebb parainesiseket is írtak már, mint amit abból a méltatásból lehetne, amivel Harper felszopta nekem három és fél oldalban - de még kiderülhet, hogy egyéb területeken szerzett érdemei hozták meg ezt a historically speaking platonic barátságot köztük.
        - Mert ugye.. ez a szakterülete~? Meg a furcsán intim szituációk, de gondolom Dilfországban "a Halloween az az ünnep, mikor mindenki szajhának öltözhet, és senki nem szólja meg érte". - egy magamhoz képest kedves mosollyal még bólintok is egyet a bizalmam megelőlegezésének jeleként.