forest fire by design

preventing forest fires since forever

design your home to survive wildfires
just google it

Az Odú ismerős deszkái recsegnek-ropognak körülötte, ahogy a hátsó teraszon állva szemügyre veszi a hóembert, amit George és Ron építettek, azt mondva, hogy Bill gyerekei csinálták, mert az úgy kevésbé lenne szánalmas. A teája már kihűlt, de még mielőtt visszatérne a konyhába, hogy felmelegítse, kivárja a megbűvölt kertitörpét, aki ebben a percben evickél ki a hóember belsejéből. Szegény pára elég zabosnak tűnik, nehogy egyszer valóban kiderüljön, hogy ez a kolónia felhalmozta a hely varázserejét valami ármányos módon, mert akkor a bátyjai életük végig a gatyájukkal a fejükön fognak járkálni, ami - hát, lássuk be, csak az első három és fél percben lenne vicces. Utána neki kéne a Gringottsba mennie az összes hülye helyett, akik nem képesek tisztelni semmilyen más életformát - kivéve azon alkalmakkor, amikor Hermione is itt van, hogy szinuszfüggvényként járó szemöldökkel, szavak nélkül jelezze, mennyire nem oké, amit a fiúk művelnek. Oké, névleg férfiak, de akkor is... erősen ellen kell állnia a késztetésnek, hogy az anyja mintájára minden testvérét időről-időre inkomptenesnek tartsa. Talán Bill a kivétel ez alól. És esetleg Charlie.

Amíg a háromlábú konyhaszéken ülve a ház szuszogását hallgatja, megszállja némi szirupos, ünnepi nosztalgia. Eljátszik a gondolattal, hogy elhívja egyszer Lutece professzort a karácsonyi időszakban, aki olyan kérlelhetetlenül jó véleménnyel van a családjáról, hogy az már inkább sértés. Vagy a parádés intellektusának megkérdőjelezése. Persze, nehéz volna Harrynek megmagyaráznia, de ahogy Harryt ismeri, biztosan megértené, akkor is, ha érthetetlen, hogy miért akarja elhívni az egykori házvezetőjüket, hogy a tüllszoknyába öltöztetett gnómot bámulja a fa tetején, és Celestina Maggica kornyikálását élvezze egész este. Most, az üres szaloncukrospapírokkal játszik, a pálcáját el-elhúzza a teája lassan újramelegedő felszíne felett, és élvezi, hogy a karácsony első sokkja után a ház most békés. Nem üres, csak szunnyadó. Az anyja nem vallja be, de ezt szereti legjobban. Mindenki egy fedél alatt. Ő sem vallja be, de neki sincs ellenére, hogy ilyenkor korán kelve csak füleljen és élvezze a...

A léptek hangját hallva hátradől a székén, és a bögréjét kocogtatva várakozik. Próbál ráismerni, csak úgy, a szuszogása, a zokni surranása alapján. Vajon ki kel fel hajnali hat után pár perccel? Talán valaki megelégelte, hogy nem jutott neki elég a Victoria's Sponge-ból tegnap, és megkeresi a spájzban a második versenyzőt? Feltéve, ha anya nem szórt rá riasztóbűbájt, mint az utóbbi években, mióta egyesek - és semmi esetre sem ő - elkezdtek rájárni a finomságokra már a Nagy Premier előtt. Ám ahogy az érkező felbukkan a lépcső alján, még Ms. Weasley udvarias szkepticizmusa sem jut igazán szóhoz.
- Ó. Na, erre tényleg nem számítottam - vigyorodik el, az érkező látványára, aki biztosan nem a bátyja, és még biztosabb, hogy nem is Weasley. - Egy teát, Ms. Blood?

i d o n t h a t e m a d n e s s i m h a v i n g f u n

under a single lighting,              why are there two shadows?

 little monster

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, a magyar közélet említése, mentális egészségre tett degradáló megjegyzések, kinkshame, Pride szégyenítése(?), osztálykülönbségek említése, egészségtelen szexuális tartalom említése
        Szívesen kijavítanám Tante Guineveret - már csak ezért a megszólításért - hogy mielőtt a nemzeth felesége lett volna, ő is szakavatott látogatója lehetett mások konyhájának hajnali hat körül, de erre az erős fejfájás következtében nem vállalkozom. Kezemben a továbbra sem kényelmi okokból mellőzőtt platform YSL mary-janet lóbálom, és már-már úgy lépek be Weasleyék konyhájába, ahogy gondolom, hogy megérdemelné ennyi kedves, vidéki, naiv bukolikus idill közepette, amin azért minőségében sokat lendített, hogy Weasleyék az utóbbi években behozták a lemaradásukat a nepotism babyk tengelyén. Továbbra is menthetetlenül griffendélesnek mutatkoztak, ami majdnem kötelező volt - az angolok és nyilvánosan kifejezett fétiseik a roxforti házakat illetően, szemben a semennyire nem kifejezett, de ennél egy fokkal egészségesebb fétiseikkel - ebben a politikai légkörben, de még a másik kezemben tartott Birkin sem jó indok, hogy Mearsheimerről akarjak beszélgetni, legalábbis egy kávé előtt biztosan nem.
        - Teát? Köszönöm nem, nem vagyok tory szavazó. - szívesen mondanám azt is, hogy ne légy abszurd, de a helyzet gondolom igényt tarthatna erre a jelzőre eleve. Charlie - akiről kitartóan gondoltam egészen megmagyarázhatatlanul sokáig, hogy tökéletesen aszexuális, ami nem is olyan valószerűtlen önmagában, mert a testvéreitől meg én tudnék az lenni - mintha említette volna, hogy tartják még ezt a háború előtti szokást, hogy kipróbálják, hányan férnek el a rusztikus tető alatt, de ennek részleteire jóval kevésbé figyeltem, mint a mellkasán megszámolható hegekre. Well, sue me.
 
        - Legyen egy kávé inkább. Vagy valami erősebb, ha ez felmerült, mint opció. - leteszem a kőre a cipőmet, és óvatosan belelépek. Egy Balmain blézer még bizonyos kimondhatatlan dolgok másnapján is kiválóan összetartja az ember fájdalomtól meg-meghajló alakját, és legyünk őszinték, eleve sincs mit szégyellni, mind a százhatvan centim megkapta a neki járó figyelmet Charlie Weasley mind a száznyolcvan+ paramétereitől.
        Természetesen a Nemzet Menyasszonya - mert god knows, az nem Granger, biztosan nem Ronald McDonald angol megfelelőjének oldalán - jobban érti a helyzetet, mint azt bármelyik interjújában elismerhetné. A girlpower és a girl next door között illetlen emlékezni Ginny Weasley nagyon is impozáns hírére a Roxfortban, ahol az előzetes elképzelésekkel ellentétben nem a kelengyéjét kötögette a Hősies Szüzesség Tornyában, ahogy néha jellemezni lehetett Griffendél inkább lelkes, mint akadémiai székfoglalók közössége utódait.
        
        - Kedves étkészlet egyébként. Már nem is emlékszem, mikor voltam úgy egy konyhában, hogy csak a pálcám elővétele nem egyszerre fenyegetett a Terminátor harmadik részével és a Titoktörvény megsértésével egyszerre. - meg is igazítom a hajam a segíségével, bár eleinte biztos voltam benne, hogy ha egyetlen fallikus szimbólium is közel fog kerülni az arcomhoz, az nem a pálcám lesz - főleg, mert az ettől való idenkedést a Roxfort mélyen tisztelt tananyaga sem különösebben támogatta, ha a poroszos gyereknevelési elveket nem számítjuk bele. Az olyan lányok számára, mint Weasley, az ilyesmi nyilván második természet egy olyan háztartásban, ahol a kiságy fölé.. nem is tudom, Merlin és McGalagony plüss-kiadása van felfüggesztve.
        - Charlie még alszik, ha engem kérdezel, még egy darabig fog is, de nem tervezem megbotránkoztatni a nemes és különösen cozy Weasley-házat a jelenlétemmel sokáig. - bár kinél is jártam volna, ha már az alvás szót nem használnám, itt mindenki címlapokra kívánkozó tökéletes white picket fence. Ahogy a közhangulat alakult mostanában, talán meg is hajolhatnék derékból háromszor, amiért a lábtörlőnél beljebb engednek, amit nem is azért érdemes megemlíteni, mert Weasleyék majd kizavarnak a bájos gnómjaik közé, hanem mert bármennyire is liberálisabbak, mint egy teljes London Pride lenne - ha a Hobbit szellemi örökösei rendeznék, god knows, nekik elhiszem, hogy nem diszkriminálnak a harmadik reggeli után - attól még meg-megtolják időnként a szekerét. Időnként mást is, de ez bizonyára elkerülhetetlen, ha sárkányokkal táncolsz munkaidőben.
        

preventing forest fires since forever

design your home to survive wildfires
just google it

Mint a Nemzeth Majdnem Menyasszonya, abszolút nem kell tartania attól, hogy bárki hasonlót feltételez róla, legalábbis ami a papírformát illeti - egyébként pedig kirívó gyakorisággal emlékezteti őt a társadalom egy bizonyos szelete, hogy a helyzete még nem elég szilárd, még csak majdnem tisztességes, és az egyetlen tiszteletreméltó csont a testében nem az övé, úgyhogy nyugodtan visszavehet a nagy arcából, amiért anno Malfoyékat rótták meg és ítélték el hasonló drámai érzékkel. Most szélesen elvigyorodik, miközben felpattan és a jégszekrényhez ugrik, hogy néhány másodperces csörömpölést követően visszaforduljon Freya felé.
- Azt hittem, a valami erősebben már túl vagy. - De azért tölt két kis pohárnyi kávélikőrt, ezen a ponton botorságnak tűnik lángnyelvvel kínálni azt, aki nagyon egyértelműen a tegnapi ruhájában oson ki a bátyja szobájából. Charlie vajon kezeskedne azért, ha ebben a konyhában vodkát innának egymás köldökéből, már a reggeli előtt?

- Szóval... - Leül és a lábával kijebb tol egy másik széket, hogy hellyel kínálja Bloodot. Nehezen tudná letagadni, mennyire mulattatja a helyzet, és mennyire kényelmes most, hogy nem ő van abban a másik székben. Belekortyol a likőrbe, igazából nem akarja egy hajtásra meginni, pedig talán azt kellene tennie.
- Ez kicsit sem lep meg. Charlie-t mormotának hívtuk kiskorunkban - illetve, hát, az én kiskorom nem ugyanaz, mint az ő kiskora, és nem is vagyok biztos abban, hogy eljött-e már a cikis becenevek megosztásának pillanata, de... éhes vagy? - Bunkóságnak tűnik Bloodot  csupán holmi fehér zsebkendő lengetésével és Charlie ujjlenyomatával útjára engedni. Őszintén megvallva, kicsit bánja, hogy Franci, vagyis Fleur nincs most mellette, ő biztosan összeütött volna egy omlettet sokszemélyre, mert az a nő valamilyen csoda folytán minden ilyesmire képes, miközben a tökéletesen fésült frizurájából egyetlen tincs sem csúszik félre. Vagy Hermione, ha már sógornői eddigi és leendő halmazánál tart, aki valószínűleg hosszan értekezne arról, miért is fontos lépés a női egyenjogúság irányába az, hogy ebben a házban senki nem szól be Freya Bloodnak, miközben minden ceremónia nélkül távozik.
- Bocs, de muszáj megkérdeznem, mert tulajdonképpen eléggé szeretem Charlie-t. Fogunk még találkozni miatta a konyhában? Beszerezzek egy "Mit kér reggelire, Ms. Blood?" feliratú pizsamát erre az eshetőségre? - Igazából neki mindegy, hogy kivel, de örülne, ha Charlie-t boldognak látná, és az anyjuk se szekálná többet azért, mert még mindig agglegény, és látszólag ezen nem készül változtatni. Nem mind képzelik el az életüket a házas boldogság esszenciájában, ahogyan azt Ron teszi, ő pedig igyekszik nem pálcát törni a bátyja felett, amiért jó időben gyűrűt húzott Hermione ujjára, bár a tény, hogy Hermione igent mondott, óhatatlanul felvet kérdéseket. Kérdéseket, amikkel ő maga küzd, látszólag egyedül. Mert kicsit sem kívánja kirakatban élni a magánéletét, írjanak bármit a Prófétában ennek ellenkezőjéről.