Robert Finnighan

Robert Finnighan

Mottó

Megpróbálhatod befogni a szám, de akkor megharaplak.

Alapok

jelszó || "Redway Roxmorts szépe"
nem || férfi
születési hely, idő || Dublin, 1988.08.31.
kor || 16 éves
vér || aranyvérű
évfolyam || hatodik

A múlt

Csúnya beszédet tartalmaz!

Mint, minden családi vacsorán, ma is ugyanazok az unalmas témák kerültek terítékre, mint általában. A munkahelyi stressz, amit apám úgy újságol, mintha cask egy következő háborúra készülnénk, anyám pedig elmehetne színésznőnek, mert úgy reagál az apróságokra, amin édesapám felpaprikázza magát, mintha csak vele történt volna meg az eset. A húgom és a bátyám szokásukhoz híven szó nélkül fogyasztották a vacsorájukat, egyedül nekem viszketett a picsám egy szaftosabb történetért vagy egyáltalán azért, hogy menekülhessek ebből a nyomorúságos közegből.
-   Sesophine, kérlek mesélj a mai napodról, történt valami az iskolában? – kérdezte végül apám, miután a vöröses árnyalat eltűnt az arcáról, miután megnyugtatta a gondolat, hogy biztos csak véletlen csapodott be az orra előtt az ajtó a bankban és nem egy kollegája vágta rá azt nem tetszése jeléül. Igen, ezt szajkózza már vagy fél órája.
-   Minden rendben volt papa, a bájitaltan órán pontot hoztam a feleleteimmel a Mardekárnak és a házifeladatomra is jó jegyet kaptam. – válaszolt görcsösen szája előtt tartva kezét, mialatt egy saláta darabot majszolt, de persze nem akarta megvárakoztatni apát a válaszadással.
-   Ez igen Sophi, ahogy az egy prefektus jelölttől várható. Ruppert, milyen volt a mai napod a bankban? – ment tovább a kérdezz-felelek, ami általában pár percet szokott jelenteni, mielőtt ismét belekezdenének a munkahelyi és politikai eszmecserébe, amibe szerencsére az idióta bátyám is már bele szokott szólni. Csak én és a húgom szoktuk csendben végigülni a vacsorát és csak akkor válaszolunk, ha kérdeznek. Hm… Na jó, ez nem teljesen igaz, hiszen a húgommal rendre kitolunk egymással, hogy rossz színben tüntessük fel a másikat. Persze Sophi trollkodásból csinálja, én meg azért, mert rendre halálra unom magam.
-   Robert. Mi volt ma a suliban? – jött a kérdés felém, amivel szabályosan kirántott édesapám a gondolatmentemből és álmodozásomból, amiben éppen trágyabombát dugok a húgom felsőjébe.
-   Hogyne, persze. A Bűbájtanon kíváló eredményt értem el és magam is növeltem a házam pontjainak számát. – bólintottam játszott lelkesedéssel és már apám arcának felderülésétől majdnem teljes megnyugvás lett úrrá rajtam, mikor a húgom arckifejezésétől felszökött a vérnyomásom.
-   Amit aztán elvettek, mert egy magától írkáló krétával összefirkáltad a professzor tábláját. – mosolygott gúnyosan, mire édesapám akkorát vert az asztalra, mindannyian elejtettük az étkészletünket. – Robert, ugye mond, hogy nem jártál megint abban a nevetséges boltban, ahol ezek a gagyi csínyek és játékok vannak? - kérdezte uralkodva magán és indulatain. Sok mindent lehet mondani a szüleimre, unalmasak, túlzóak és sokszor alig lehet kirángatni a karót a szájukból, de következetesek és próbálnak úgy nevelni minket, hogy ne sértsék meg a lelkivilágunkat. Ezt becsülöm bennük.
-   Ez a vád alaptalan Sophi, mert nem én voltam. Nem apám, nem jártam abban az üzletben.
-   Persze, hogy nem. Mert a barátja megvette neki. – kontrázott Sophi.
-   Milyen barátja?
-   Sophie, tudod, hogy nem arisztokrata viselkedéshez méltó az árulkodás? A pasid tudja, hogy így viselkedsz?
-   Sophie, igaza van Robertnek, független az ő mai viselkedésétől, nem szabad, mi? Pasid? – döbbent le édesanyám, apám arca ekkor már felvette a legvörösebb paradicsom színét és formáját. Meg kell adni, jól bírja az öreg cérnával.
-   Nincs semmiféle pasim, hülyegyerek. – horkant fel sértődötten Sophie, mire már Rupert is elengedett egy félmosolyt.
-   Sophie, hogy beszélsz? – kontrázott anyám.
-   Szegény Taknyos Tóbiás, biztos meg fog ezért bántódni. – hajtottam el megjátszott sajnálattal a fejem.
-   Fújj, hülye vagy? Azzal a degenerálttal? Én? – kezdett el vörösödni a húgom feje is, mire már Rupert felnevetett.
-   Na de lányom, attól, hogy valakit Taknyosnak hívnak, még nem szabad beskatulyázni. – próbált anyám következetes lenni, de azért aggódva hozzátette. – Ugye azért nem jársz vele?
-   Sophie, te Finnighan vagy és ugyan nem tartozunk az elithez, meg kell válogatnod kit választasz jövendő férjedül. Robert, neked a barátaidat kellene megválasztanod, akik nem visznek téged tév útra, hiszen magadtól biztos nem viselkednél így. Te pedig Rupert ne nevesd ki ezt a felettébb nyugtalanító helyzetet. – próbálkozott apám rendet tartani, pedig látszott az arcán, hogy mindjárt felrobban, Rupert pedig csak nevetett.
-   Rupert kérlek ne.. Sophie ne dobáld étellel Robertet, kérlek Susan, tegyél rendet a gyerekek között, Rupert hagyd abba a nevetést. A K*RVA ANYÁDAT RUPERT, KUSSOLJ!! – na igen, robbant a bomba. Mindenki arca elfehéredett, egyedül anyám kezdett el vörösödni, mivel ez a kedves megszólítás őt érte. Most én küzdök a nevetéssel, de látszik Sophie arcán is, hogy nem bírja sokáig.
-   De drágám, miért lennék én k*rva. – pislogott anyám könnyes szemekkel, mire apám zavartan kezdett el magyarázkodni.
-   Neeem, szívem, ez csak egy mondás, egy anekdóta, a gyerekek, tudod, hogy nem szívelem a káoszt és… mindenki tűnés a szobájába! – utasított végül minket, amiért hálásak voltunk az öregnek, hiszen ahogy elhagytuk az étkezőt kitört belőlünk a nevetés. Tudtuk, hogy meg leszünk büntetve, de néha fel kell vernünk az unalmas hétköznapokat, különben olyannyira besavanyodnánk, mint a szüleink.

A háború idején váltak ilyen keserűvé, amit nem csodálok, folyamatos menekülés és információ szolgáltatás, kémkedés kiveszi az emberből a jókedélyűséget. Emlékszem, mi is nagyon féltünk akkoriban, független attól, hogy sok mindent nem értettünk és ez hatással lett ránk. Rupert elhatározta, hogy szófogadó lesz és azt teszi, amit a szüleink mondanak neki, csak, hogy meghálálja, mindazt, amit tettek a háború ideje alatt. A húgom zárkózott lett és nehezen nyílik emberek felé. Én pedig az ellenkezője, annyit próbálok viccelődni és szórakozni, amennyit csak lehet, hogy kiélvezzem az életet. Persze, ez nem tetszik a családomnak, hiszen rossz hírét keltem a családunknak, bár nem értem, miért vannak odáig, hiszen nem tartozunk az aranyvérű családok elitjébe.
Emlékszem, mikor felvételt nyertem a Roxfortba, voltak helyek, amik még romokban voltak a csatát követően. Félve és elhűlve jártuk a folyosókat, akkoriban nem volt olyan szórakoztató itt első évet kezdeni. Szerencsére ez megváltozott a nyugis évek alatt, a legendát és a történeteket pedig színesítve, izgalmasabbá téve vittük tovább.
Nemsokkal beíratkozásomat követően találkoztam a haverommal, akivel aztán mély barátságot kötöttünk. Mindenki azt gondolná, hogy csak a rosszalkodás és a csínyek kötnek minket össze, de tévednek. Bármit megtennénk a másikért, ott vagyunk jóban rosszban egymásnak, az meg, hogy mindig bajba kerülünk, nos, nem a mi hibánk. Sokszor neki kell kirángatnia engem a melankóliából, ő az aki feldob engem, de az is elég, ha csak együtt lóghatunk. Gyakran előjön rémálmaimban az időszak, amikor menekültünk és többször hallottam, ahogy apám is felordít éjszakánként álmából, attól tartok, mindenkit megviselt az az időszak és nem fog eltűnni nyomtalanul, a mai napig jár a család a Szent Mungóba terápiára, szerencsére már ritkábban kell menni, de van egy kis problémám, amit a régi kori traumának tulajdonítanak, az akaratlan kacsintásaim. Sokszor azt hiszik akaratos és azzal magyarázzák, hogy direkt csinálom, azért, hogy magamra vonjam mások figyelmét és ez egy amolyan védelmi mechanizmusként kialakult tevékenység, vagy mi. Nem foglalkozom vele azonban, még az is fárasztó, ha rágondolok erre.

Unottan estem be az ágyamba, ahogy még mindig a lent zajló eseményeken mosolyogtam. Bal kezemet a fejem alá helyeztem, míg a másikkal az éjjeli szekrényen lévő labdáért nyúltam. Nem volt nálam pálca, hogy azzal magamhoz csalogassam, de itthon nem is nagyon szoktam magammal cipelni, habár édesapám szerint mindig készen kell állnunk arra, hogy használnunk kell. Lassú, lusta mozdulattal dobtam a szemközti falra a lasztit és kaptam el, amint visszafelé suhant. Mi értelme ennek, nem tudom, talán jó érzés egy kicsit monotonnak lenni ebben a felgyorsult mágiával átitatott világban, talán egy kicsit nyugtató maga a mozdulatsor vagy csak az unalmamat próbálom vele elhesegetni, de nem számíthatok arra, hogy valaki rám töri az ajtót és egy érdekes, ámde hosszú diskurzusra invitálna engem.
Már éppen azon gondolkoztam, hogy átfordulok a bal oldalamra és behunyom a szemem, mikor az ablak felöl kopogásra lettem figyelmes. Talán ijedten, ágyból felugorva kellene reagálnom a zajra, mégis a tőlem már teljesen megszokott lustasággal emeltem arra a tekintetem és egy akaratlan mosoly kúszott az arcomra. A cimborám volt az, seprűn, úgy lebegett a második emeleti ablakom alatt, mintha az a legtermészetesebb dolog lett volna. A szekrényemhez léptem, kivettem a saját járgányomat és csatlakozzam hozzá, hogy átbeszéljük a szünet alatt történteket és hogy ismét valami huncutságon törjük a fejünket.

Jellem

Jó humorú, laza, de eszméletlenül lusta. Céltudatos és, ha a fejébe vesz valamit, azt feltétlen végigviszi, csak hát győzzük kivárni. Mivel komoly, aranyvérű családjában nevelkedett, ahol mindenki kimért és szigorú, ő próbálta a humort használni arra, hogy oldja a légkört, de mivel imád sziesztázni, ez is mindig alkalom volt arra, hogy szülei lehordják őt. Ő az, aki a családi vacsorákon mindig egy viccel próbálja felvidítani a hangulatot, vagy a szigorú családtagok előtt elneveti magát, ha egy történetet mesél, amit el akar titkolni vagy egy leves evése közben lefekszik az asztalra és dudolászva kezd el játszani a szalvéta szélével. Két dolog van csupán, ami aktivitásra sarkallja, az a barátjával való bandázás és a Kviddics. A haverjával annyi hülyeségbe keverednek, sokszor annyira akaratlanul, hogy nem is nézné ki belőle az ember, hogy lusta. Azonban a barátja mindig ráveszi valamire, igaz sokszor győzködni kell, de mindig vevő a poénokra. Kviddicsezés közben viszont teljesen megváltozik, talán az az egyetlen sport, ahol aktívnak és szabadnak érezheti magát. Olyan lelkesedéssel veti bele magát egy-egy küzdelembe, sokan azt gondolják róla, hogy valami különleges és illegális vitamint szed, hogy felpörögjön. Ha lehet, mindig újabb és újabb csínyeket eszel ki, és sokszor másokat is belerángat a kalandjaiba. Őszintén, jó szándékkal csinálja mindezt – számára a legfontosabb dolog az, hogy a többiek jól érezzék magukat. Ennek köszönhetően nyílt, hihetetlen mód közvetlen, könnyen barátkozik és ismerkedik, nem fél leszólítani valakit csak amiatt, mert tök menő a haja vagy mert érdekli éppen mit olvas, bár azon aztán nem szabad meglepődni, ha elalszik mellette, miközben az mesél neki.
A tanulmányaival kapcsolatban épp oly céltudatos, mint minden más területen, ha valamit kedvel, azért rengeteget képes tenni, ami viszont nem érdekli, hiába az aranyvér, sajnos nehezen veszi rá magát, több energiát kell fektetnie például a bájitaltan vagy a történelemismeret tantárgyakba, míg azon nem találja magát, hogy elalszik az adott házi feladaton vagy könyvön, amit lapozgatott. A tiszteletet megadja, persze csak látszólag, ha nem ért egyet valamivel, magában duzzog, hiszen nagy az igazságérzete. Ha esik az eső egy kicsit depisebbé és még fáradékonyabbá válik, olyankor többet mereng és csendesebb is, ez azért van, mert rengeteg traumatikus üldözés maradt meg az emlékeiben, amikor ilyen időjárások közepette Kellett menekülniük halálfalók ellen. Azonban senkire nem vetíti ki a haragját, aki halálfaló ősökkel rendelkezik, már, ha egyáltalán kitudódott ez valakiről, nem haragtartó, s bár könnyű kihozni a sodrából, vehemens, de sosem érdekből cselekszik, csupán ösztönlény.

Apróságok

mindig || Humor, csínyek, édesség, alvás, lustálkodás, szieszták, tea, kényelmetlen testhelytben aludni és pihenni, Mugli filmek, bűbáj és átváltoztatástan, a barátai. Szereti a kényelmes ruhákat, hideg időkben bekuckózni, a bulikat és a hirtelen jött ötleteket. Mugli sportok és a kviddics, éneklés, tánc és zene, persze ha van kedve hozzá.
soha || Unalom, türelem, kötött pulcsi, Cikesz (furának tartja, fél tőle) dráma, hisztizés, rumos/mazsolás édességek, szabályok betartása, szomorkodás, tömegközlekedés, sokáig fentlevés
hobbik || Kviddics, bulizás, lógás a parkban, alvás, pihenés, édességevés, merengés az ágyban, miközben egy mugli teniszlabdát dobál a falhoz, mugli könyvek, filmek, éneklés, tánc, sportfogadás
merengő || Kedvenc emléke, mikor a barátjával megviccelték az osztálytársakat és trágyagránátokat dugtak el a vonaton a fülkéjükben, aztán elbújtak és mivel egyből elaludt, senki nem gyanakodott rá.
Legrosszabb, mikor a családjával menekültek a halálfalók elől.
mumus || Halálfaló
Edevis tükre || Haverjával átvenni az évszázad legnagyobb poénjáért járó díjat az ágyában, pizsamában
százfűlé-főzet || Savanykás ízű, akár a citrom, de közben frissít meleg nyári napokon, télen pedig felmelegít. Teljesen folyékony halmazállapotú, illatra trópusi gyümölcsöket idéz és segíti az alvást.
Amortentia ||Rózsa és trágya illatának keveréke.
titkok || Eltűntette egyszer édesapjának egy fontos dokumentumát, Édesanyjának egy partit megelőzően kicserélte a szépítő krémjét bibírcsókos krémre, Egyszer, amikor tetszett neki egy lány és a barátjának is bejött, azt hazudta, hogy neki nem tetszik, csak hogy átengedje őt neki. Amikor megbeszélték, hogy találkoznak, akkor pedig elaludt. Szent Mungóba jár kezelésekre, mert mentálisan betegnek nyílvánították az őt ért traumatikus élmények miatt.
Azt beszélik,|| hogy a szülei kettősügynökök voltak és Voldemortnak is kémkedtek, smároltak a barátjával fogadásból, Romantikus könyveket olvas, mentálisan beteg és dühkitörései vannak.

A család

apa || Harold Finnighan (Aranyvér) ) Sose volt rosszban vele, csupán az elveivel és az hagyományainak tiszteletével nem ért egyet. 47 éves, Ír származású, folyton karótnyelt és túlságosan formális
anya || Susan Finnighan, korábban Loyd (Aranyvér) Bár az ő családja nem volt túl gazdag, mégis régebbre nyúlik vissza a család neve. Anyát szeretjük, sokszor próbál partner lenni a viccelődéseinkben, de követi édesapám nevelési és viselkedési normáit. 40 éves, angol származású.
testvérek ||
Seshophinne Finnighan 15 éves. Jó viszonyt ápolunk, igazából folyton szívjuk egymás vérét, habár próbál mindig a szülai kedvére tenni tanulmányaival és jó viselkedésével, van, hogy ő is kisiklik néha.
Ruppert Fran Finnighan 21 éves, nem sok időt töltünk együtt, ő teljesen átadta magát a munkájának és a szüleink életvitelének, követi a hagyományokat, de nem veti el a jó humort, sokszor sületlenkedik velünk, ha teheti, persze csak, ha a szüleink nem látják. Apám őt szigorúbban fogja, talán pont amiatt, mert őt látja a jövőbeli örökösének.
állatok ||Mihaszna - Hóbagoly

Családtörténet ||

Finnighan család: A családja mindig is híres volt a komolyságáról, és a háború idején a család minden tagja szoros figyelemmel kísérte a politikai helyzetet. A gyerekek, mint fiatalabb generációs családtagok, érezték ezt a nyomást, és Robert emiatt is igyekszik valahogy "kihozni" a feszültséget a családból. A neveltetés során a szülei gyakran hangsúlyozták a tisztességet, a családi hagyományokat és a társadalmi normákat, de Robert inkább azokat próbálja kiforgatni, hogy másokat felvidítson. A háborús időszak mély nyomokat hagyott rajtuk, és a családtagok között sokszor érződik a trauma. Ez is részben magyarázza, hogy a Robert miért próbál minden helyzetet oldottabbá, könnyedebbé tenni, miközben a családja súlyosnak és feszültnek látja az életet. Lehet, hogy a szülei nem is értékelik kellőképpen a fia igyekezetét, hogy mindent humorral kezeljen, és talán emiatt ő gyakran elérzékenyül, ha úgy érzi, nem értékelik az erőfeszítéseit. Nem túl régre nyúló család ők és nem tartoznak az elitbe, ami nem zavarja őket. A megítélés azonban kényes téma náluk, ugyanis, mint, ahogy azt a háború idején is tették, szeretnek a háttérben, az árnyak között meghúzódni. Mindenük megvan, de nincsenek túlságosan eleresztve, ritkán jelennek meg báli eseményeken és fogadásokon, ha tehetik, mindig valami kényes helyzetre utalva lemondják ezeket.

Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || vékony, szikár
szemszín || Sötétbarna
hajszín || Sötét
kinézet ||

Megjelenésével jó kedvet és szimpátiát kölcsönöz, ő az az ember, aki, ha belép egy helyiségbe, akaratlanul is elmosolyodsz, mert az arcán a nem törődömség és a kedvesség sugárzik. Egy hamiskás mosollyal a tudtodra adja, hogy megint valami ősültségen töri a fejét, a kacsintással pedig akármit is próbál üzenni, érzi az ember, hogy célirányzott a gesztus és akaratlanul is intened kell neki. Átlagos testfelépítésű, nem izmos, de nem is túl vékony, magas, de nem teszi fel a süveged a legmagasabb polc tetejére. A megjelenése jó módú, szeret adni magára, sportos, laza, de nem szereti a puccos öltözékeket, a kényelem és a komfort érzet elsődleges nála. Szereti a parfümöket, de nem fújja halálra magát vele, de szereti, ha jó illata van, főleg edzések után. Nem az a bájgúnár alkat, bár szereti adni a szépet a lányoknak, nem lehet elmondani róla, hogy olyan sok kapcsolata lett volna, megjelenése inkább szívet melengető, mint lehengerlő.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Kedvence a Bűbáj és az SVK ismeretek. Rengeteget gyakorolták otthon a párbajozást, ugyanis még mindig félnek a szülei, hogy a Nagyúr valamilyen úton visszanyúl értük, esetleg maradtak Halálfalók, akik nem felejtették el, mit tettek. A Kviddics miatt még a repüléstant kedveli, de igazán kreatív tevékenységnek gondolja még az átváltoztatástant is. Ezek azok leginkább, amik ébren tudják tartani az érdeklődését, a mágiatörténet, bájitaltan és a Gyógynövénytan viszont gyengébben mennek, nem is kevés alkalommal alszik el az órákon.

pálca típusa || Erdei fenyő pálca, 12 hüvelyk, egyszarvúszőr (Egyenletes, egyszínű, ezüstös csíkozással, a fogórészénél minimálisan elhajol)
RBF ||
Bűbájtan: K
Bájitaltan: H
Gyógynövénytan: B
SVK: K
Repüléstan: K
Mágiaismeret: E
Rúnaismeret: E
Átváltoztatástan: K
LLG: E

Egyéb

avialany ||Nathan Kress