1. hét || Az első próbálkozásaim sikertelenek voltak, de érzem, hogy a koncentrációs képességem fejlődik. Az érzéseim vegyesek. A családom biztonsága az, ami hajt, de nehezen tudok megmaradni a pozitív emlékeknél.
2. hét || Több könyvet olvastam a patrónus bűbáj technikájáról. Megértettem, hogy az érzelmek és a koncentráció kulcsfontosságúak. A családomra gondolva próbálom újra. Erősebb lett az elköteleződésem, de a feszültség nőtt
3. hét || Próbáltam újra, de sokszor nem sikerült. A megfelelő érzelmi állapotot nehéz előidézni, mert a családomról fel-felsejlő gondolatok fájdalmat okoznak. Az önbizalmam gyengült, és az érzéseim kaotikussá váltak. A düh és frusztráció kezdi átvenni az irányítást. A bűbáj elsajátítása egyre nehezebbnek tűnik.
4. hét || Teljes kétségbeesés, elvesztettem mindent, ami fontos volt. A koncentráció egyre nehezebb, és a varázslat végképp elérhetetlennek tűnik. Az érzelmek most elértek egy új szintet, és minden próbálkozásom hiábavalónak tűnik. A gyász és a fájdalom eluralkodott rajtam.
5. hét || Az érzések szélsőségesek, de nem adom fel. A fájdalom mellett még mindig próbálom fenntartani a reményt. A tragédia óta próbáltam visszatérni a tanuláshoz, de minden egyes kísérlet csak újabb fájdalmat okoz. A pozitív emlékek elhalványodtak, és most már semmilyen jó érzés nem maradt. Érzelmeim viharosak, és nem tudom, hogyan haladhatnék előre.
6. hét || A patrónus bűbáj még mindig nem sikerül. Az érzelmi zűrzavarom miatt képtelen vagyok bármiféle formát adni a varázslatnak. A gyász és a harag elnyomnak mindent. Mégis próbálkozom, de az eredmény mindig ugyanaz: semmi. Az elkeseredettség most már olyan erős, hogy úgy érzem, képtelen leszek megvédeni bárkit is.
7. hét || Egyre inkább úgy érzem, hogy elvesztettem a kapcsolatot minden pozitív érzéssel, ami szükséges lenne a patrónusom létrehozásához. A harag és a gyász mellett a kimerültség is erősen érződik. A fájdalom és az elhagyatottság érzése állandóan jelen van. Már nem érzem úgy, hogy van értelme küzdenem, de mégis próbálom.
8. hét || Az első emlékek, hogy talán elérhetem a célomat, most már teljesen elhalványodtak. A gyász egy hatalmas, mindent elnyelő sötétségbe burkolja az életem. A patrónus még mindig nem inkarnálódik, és nem érzem úgy, hogy képes lennék elérni ennél többet. A harag és a gyász teljesen eluralkodott rajtam.
9. hét || Elkezdtem elengedni a család képét, mert már csak fájdalmat okozott, teljesen másra próbáltam koncentrálni. Az inkarnálódott alak egy szürke farkasként néhány másodperce tisztán látszik. Az érzéseim már nem olyan szélsőségesek, de még mindig befolyásolnak. A patrónus, bár nem olyan, mint amit vártam, mégis valamiféle vigaszt nyújt.
10. hét || A patrónus végre erőteljes és stabil. A farkas formája egy védelmezőt testesít meg, aki segít abban, hogy ne érezzem magam teljesen elveszettnek. Az állat gyakran társul a hűséggel, a bátorsággal és az erővel, de egyúttal az éberséggel és a túlélési képességgel is.
Roxfort RPG
Szerző