Zafira Tavish

Alapok

jelszó || Redway Roxmorts szépe
nem || nő
születési hely, idő || London; 1988, április 14.
kor || 16
vér || mugliszületésű
évfolyam || VI.

A múlt
+12, néhol káromkodás előfordul

سبحان الله
Subhanallah
Dicsőség Allahnak
Hála elismerése egy csoda láttán
1997

Betört a napfény newhami lakásunkba és meg-megpattant a megannyi színes üvegen, vörösre, kékre és zöldre festve a falakat. A zegzugos kis otthonban táncolni kezdtek a színek, a sűrű szövésű kárpitok színe élénkebb lett, felelvenedtek az ide-oda lógó díszek is, a virágok pedig szirmaikat tárogatva üdvözölték a világosságot.

Ammi arca is ragyogott, ajkai természetes vörössége foglalta ölelésbe a mosolyt, ami bárki mást is jobb kedvre derített. Szeme mélybarna, szemöldökének az íve elegáns, nem tolakodó, de még is markáns. Sosem hordott igazán sminket, akkoriban sem, csak épp egy kis szemfesték, de azt is úgy vitte fel, hogy tökéletesen természetesnek hasson. Orrának vonala erős, rossznyelvek már-már kampósnak mondanák én valahogy még is mindig inkább fenségesnek látom. Otthon soha, de sohasem fedte el a haját és mióta az eszemet tudom, irigykedtem koronájára. Gyönyörű, sűrű, göndör, sötétbarna hajzuhatag, aminek minden kunkorja arcának egy más aspektusát emeli ki. Mai napig ő legszebb nő számomra, akit valaha láttam.

Abu szakálla akoribban még nem őszült, de szépen irányba volt fésülve és formázva, ahogy egy muszlim férfinak illik. Az ő orra kicsit szélesebb, a szeme pedig, az mélybarna folyó, amiben mintha már századok vize végigfolyt volna. A mosolya kedves és szerettelteljes. Amikor rád szegezi, elhiteti veled, hogy te vagy a legfontosabb abban a pillanatban az egész világon. Úgy emlékszem rövid volt a haja még mielőtt kopaszodni kezdett volna. Testtartásán látszódik a sok-sok évnyi kemény fizikai munka. Számos emlékemben ül a konyhaasztalnál, megfáradtan a munka után, de inkább belehalna, minthogy szóvá tegye mennyire is fáradt. Második generációs brit-pakisztáni, ahogy Ammi is.

Egymásra pillantantottak ott, akkor régen és szikrázott a levegő, bakwaas, még mindig szikrázik. Abu összecsapta az ökleit, aray wah – azt jelenti, hogy örül, Ammi ujjai gyorsan jártak lefelé, nekem intett, hogy „chalo”, siessek, menjünk. Kilenc éves lehettem. Röplabda meccsem volt, oda igyekeztünk. Izgatott voltam, ők is velem izgultak, mindig ők drukkoltak a csapatunknak a leghangosabban, néha már kínosan hangosan. Meccsek után pedig mindig fagyizni mentünk, ez volt a mi kis hagyományunk. Olyankor még ha ki is kaptam, nevettünk, nagyon sokat nevettünk és napfény velünk kacagva ragyogott körbe bennünket. Megfürdetett e a szeretetében és mi ezt a szeretetet adtuk tovább egymásnak.

ما شاء الله
Mashallah
Allah akarata szerint
Szépség, tehetség, teljesítmény elismerése
1999

- Hogy mi vagyok?!
- Hogy micsoda?!
- Boszorkány?!
A hangunk zengett a kis konyhánkban, visszapattant a falakról és sztinte már bántotta fülünket. Mindhárman kikerekedett szemekkel bámultunk a smaragdzöld taláros asszonyra, nőre, nem is tudom mi lenne az illendő megnevezés. Nehéz volt felfogni mi a furcsább, egy fehér skót a lakásunkban vagy az, amiket mond. Valahogy még is ott volt a levegőben, hogy minden, amit állít az bizony igaz. Történtek furcsaságok velem. Főleg mostanában, főleg a meccsek hevében. Szerváimtól hangos pukkanással felrobbant labdák, magát az ellenfélre tekerő, nyikorgó háló és bár Ammi azt mondja csak képzelődtem, biztos voltam abban, hogy egy alkalommal sietségemben suhanva átrepültem a pálya másik felére.
- Úgy van, a lányuk különleges, átjárja a mágia – az igazgatónő letette a teáscsészét és az megkoccant a tányéron – az iskolánkban megtanulhatja használni és kordában tartani az erejét, nincs több felrobbanó labda és eleven háló – hát ezekről is tud?
- Mágia? – Abu teljesen elhűlt, a hangja rekedt volt – sihr? De.. az haram...
- Ha jól tudom, a Korán csak a tiltott mágiát jelöli meg sihr-ként – szüleim nagyokat pislogtak a nőre, egyértelműen felkészült a látogatásra. Szinte halottam, ahogy Abu nyel egyet a teológiai vita lehetőségétől – természetesen a mi világunkban is vannak sötét és tiltott varázslatokat, melyeket a törvényeink is büntetnek. A Roxfortban Zafira megtanulhatja, hogyan védje meg magát ezektől, van egy külön tantárgyunk is erre. – a hangja érdes volt mégis zengett benne a kedvesség.
Átjárt az izgalom. Az iskola gondolata, ahol a tantárgyak egy teljesen új műfaja várna. Kiváncsiság támadt bennem, tudni akartam mindent erről a világról. Kérdően néztem szüleimre.
- Nem is tudom... – Ammi zavarban volt - ez szembe megy mindennel, amit eddig a lányunknak tanítottunk...
- Megértem az aggályait Mrs. Tavish. Gondoljon úgy a mágiára, mint az istenük teremtett ajándékára, és mint minden olyat, az emberi szándék teszi az halallá vagy harammá. Hogya Zafirát helyesen tanítják, ezt a csodát az iszlám értékek javára fordíthatja. Ami azt illeti, hoztam önöknek egy ajándékot, ami segíthet megérteni – egy ütött kopott könyvet húzott elő táskájából, amibe egyértelműen nem fért el nem hogy egy könyv, de egy füzet sem. A táska kongott és puffanások hallattszottak belőlle.

Egész éjjel a muszlim világ varázslóiról és boszorkányairól, a dzsinnekről és repülő szőnyegekről olvastam. Nem bírtam betelni a részletekkel, két nap alatt kivégeztem azt a könyvet.

بکواس
Bakwaas
badarság
2001

Kiabálás, egy repülő könyv és Darkmoore sikítása. Úgy zökkentem ki fanyarszagú főzetem készítéséből, mintha egy álomból ráztak volna fel. Már reflexszerűen kaptam a fejemet O’Hara irányába, ha nem Travers balhézik éppen, akkor ő lesz az. Azoknak a srácoknak mindig rosszkedve van és lám nem is tévedtem. A „haverjai” éppen lefogták, Graves meg úgy nézett a vérző homlokával, mint aki egy alvó sárkányt piszkált fel. Másodikban nem szerettem még belefolyni az ilyen dolgokba, azt hiszem nem voltam elég magabiztos. Tompán szívtam be az üstök tűzétől melegített levegőt. Inkább lesütöttem a szememet és próbáltam ismét a főzetre figyelni, de akkor meghalottam a nevemet.
- Ez a trutyi még mindig gusztusosabb megoldás, mint Tavish halotti leple. – fröcsögte O’Hara.
Rosszul lettem. Éreztem, hogy remegek, felfordult a gyomrom. Végig szaladt a hideg a hátamon. Nem bírtam ránézni senkire, csak elfogtak az érzelmek és kiszaladtam a dohos teremből.

Egy eldugott lépcsőfordulóban bújtam el és ott kezdtem el zokogni. Megindult orrom sós és fémes szaga eldugította légzőjárataimat.

A mugli világ akkoriban már érezhetően forrongott a népünk ellen, pedig még majdnem egy évvel voltunk az amerikai terrortámadás elött. A téli- és nyári szünetekben éreztem, hogy máshogy néznek ránk Londonban, már idegennek számítottunk, pedig alig negyven éve, ők ajánlották fel a nagyszüleimnek, hogy költözzenek oda. A mindig szmogos város valahogy még büdösebbnek hatott. Féltettem Abut és Ammit otthon. Nem számított, hogy egy másik földrészről jöttünk, a vallásunk miatt egy kalap alá vettek minket a gyilkosokkal és gyűlöltek minket. Azt hittem, hogy a Roxfort más, hogy itt, a friss, tőzeges levegőjű skóciában biztonságban vagyok. Rá kellett jöjjek, hogy az emberek mindenhol emberek én pedig nem elég, hogy muszlim vagyok, de sárvérű is. Egy senki a szemükben. De ez nem lesz mindig így.

Felsejlett lelki szemim előtt az elitsikolás lányok arca a meccsekről. Átjárt a verejték, az edzőterem és a hangosan csúszkáló tornacipők szaga. Ők is lenéztek minket, egy körzeti iskola szedett vetett csapatát, tele színes bőrűekkel és márkátlan, olcsó parfüm felhővel. És mi kegyetlenül ronggyá vertük őket. Nem számított, hogy lenéztek, onnan tudtunk nagyobbat ugrani és az arcukba csapni a labdát.

Megmerítkeztem az ódon kastély nehéz, százados levegőjében és megtöröltem a könnyeimet. Nem, megmutatom nekik, ha belepusztulok is. Engem nem tudnak bántani. Ha kell éjjel nappal tanulok és megállás nélkül edzem. Meglátják, hogy engem nem lehet semmibe venni. Velem nem beszélhet így senki, pláne nem egy olyan tuskó, mint O’Hara.

سبحان الله
Chalo, Beta
Gyerünk, kölyök!
2003

Sípszó és kavalkád, mindenki lendül én pedig seprűstől zuhanok. Nekifeszülök a nyélnek, érzem a polírozó gyanta és a bőkesztyű ízét. Hallom a kiáltásokat és látom a döbbent arcokat, ahogy fúró módjára forgok körös-körbe szabadesés közben keresve azt az egy aranyszín villanást. Gyűlik az epés és savas érzés a számban, ahogy felfordul a gyomrom. Hirtelen megpillantom a golyót, pont amikor már csak alig három méter van köztem és a földönvaló kiterülés között. Élesen rándítom fel seprűmet és csinálok a dugóhúzóból műbukást, most már semmi sem állíthat meg. Úgy kerülgetem a játékosokat, póznákat és tornyokat, mintha a rengeteg fái lennének, le sem véve szememet a célról. Gurkó repül felém, lebukok, vissza irányba. Az izzadság belefolyik a számba, azt hiszem egy muslincát is bekapok. A kiáltásokból már semmit sem tudok kivenni. Már nem csak ketten vagyunk seprűmmel, a táncunkba beszállt a kis szárnyas golyó is. Már hallottam a szárnyak izgatott, ütemes csapkodását, éreztem a győzelem ízét. Itt volt pillanat, amiért másodév óta küzdöttem. Már tavaly is megvertük O’Harájékat, de idén végre, mint kapitány voltam jelen. Ez lehet a kegyelemdöfés. Nyújtottam a kezemet, csak pár centin múlott.

Mi a fsssz

A kvaff nekicsapódott a kezemnek, ledöbbentem a cikesz pedig eltűnt a messzeségben. Ismét a való világban voltam és ismét csak az epét éreztem. Kerestem a szememmel, hogy megbizonyosodjak róla, de tudtam, hogy ő volt az. Földöntúli harag ébredt bennem. Amikor összeakadt a tekintetünk egy pillanatra zabolázhatatlan vágyat éreztem arra, hogy lelökjem a seprűjéről. Hogy lehet valaki ekkora pöcs. A meccs további részében képtelen voltam összeszedni magamat, ordítani akartam, törni zúzni. Az a sok tanulás, a sok gyakorlás, a stratégia tervezés, mindez csak azért, hogy csalással elvegye tőlem.

- Te még is mi a szart képzelsz magadról?! – förmedtem rá, ahogy elkaptam az öltözéknél, majdnem nyelvemre harapva. Persze senkinek nem merném bevallani, hogy a sarokba meghúzva magamat vártam rá.
- Tehetek is én arról, hogy annyira kétbalkezes őrzőtök van, hogy akkor dobok gólt nektek, amikor csak akarok? A cikeszt eltalálni sokkal nagyobb kihívás volt - vonta meg a vállát. - Amúgy meg csináld utánam, ha tudod, te vesztes.
- Aha, akkor amikor akarsz, persze... Mennyi is volt az állás a cikesz előtt? 60-20 nekünk? – húztam fel a szemöldökömet. Nem tudtam elhinni ezt az embert. A beszólogatások, sértések és random dühkitörések ellenére is eddig azt hittem, hogy legalább sportszerűség van benne. - Talán, ha a kapitány többet törődne a saját csapatával másoké helyett, nem kéne ilyen mocskosan játszani.
- És mennyi is lett a vége? – anyád - Na ugye! Most pedig menj és picsogj valaki másnak. Engem várnak. Megünnepeljük, hogy ismét földbe döngöltünk titeket. Na szevasz!
Ismét? Ez tényleg a saját kis elképzelt világában él. Tavaly fülét farkát behúzva sompolygott el szégyenében a meccsünk után. Ezzel eteti magát? Ennyire lenéz, hogy kedvére átírja a múltat és elveszi azt a kis sikert is, amit elértem?!
- Te... – fortyogott bennem a düh - Szemétláda! – mintha átkot szórtam volna, lendült a sértéssel együtt kezem is, de pálca nélkül. Az érzelmeim totálisan átvették az irányítást, nem volt fizikai észlelés. Mielőtt észbe kaptam volna csattant a pofon a fiú arcán. Ledermedtem. Te jó ég, te jó ég. Még mielőtt a pillanat véget ért volna sarkon fordultam és elsiettem. Nem bírtam látni az arcát, azt pedig pláne nem akartam, hogy ő lássa a gyülemlő, sós könnyeket szememben.

Ya'Allah, mit tettem?! Hozzáértem egy fiúhoz? Ez most haram?
Nem, ez ellen a pöcsfej ellen, ez dzsihád. szent háború.

صبر
Sabr
Türelem
Türelemre, megértésre való intés
2004

A puha rizsszemek az omlós hússal karöltve estek szét számban. Fogaim között roppant a hagyma. Imádom Ammi biryani-át, bármennyit megbírnék enni belőle. Megbiryanék enni belőle. Ya’Allah, nem kéne ennyit beszélnem Finnighan-nékkel. Keményebbnek éreztem a széket, mint általában, ujjaim ráfeszültek a hideg villára. Túl kellett essek rajta, pedig tudtam, hogy nem lesz könnyű.
- Ammi, Abu... van valami, amiről szeretnék beszélni veletek – mintha görcsbe rándult volna a gyomrom, nem bírtam folytatni az evést. Ironikus a beszélgetés témáját tekintve.
- Igen? Mi a baj beta? – Abu összehúzta a szemöldökét, érezte a közelgő viharfelhők jeges fuvallatát.
- Uuu.. ugye emékesztek, amikor kiskoromban összeestem a röpi meccsen – mit is gondoltál Zafira, mennyire lehetett nyerőtaktika bűntudatkeltéssel kezdeni.
- Persze kicsim – most már Ammi is zavarban volt – egész nap nem ettél a R....
- A Ramadán miatt, igen... – teljesen kiszáradt a szám – tudjátok, eddig megúsztam, pont nem volt meccsünk olyankor az utóbbi években, de.. – a szék már nem kemény volt, hanem inkább szúrós, fel akartam pattani és elszaladni – idén pont lesz és..
- Zafira... te azt akarod mondani, hogy – Ammi kétségbeesett tekintete átfúrta a koponyámat.
- Igen Iman, egyértelműen idén nem akarja tartani a böjtöt. – Abu hangja kemény volt és szúrós, mint a szék.
- Tudjátok, seprűn kell játszanom és edzenem egésznap, anélkül, hogy innék vagy ennék valamit – kezdtem bele az érvelésembe.
- Ez csak kifogás! Ha más képes tartani a böjtöt, akkor te is! Allah mindenkit próbára tesz.
- De ez a próba túl nagy, Abu.. igazi fizikai kihívás – összeakarnám csukni a szemeimet, mint, amikor egy túl nagy kapszulát készül lenyelni az ember.
- És még is mi a fontosabb számodra? Allah vagy ez a nevetséges játék? – A hangja egyre haragosabb volt és emelkedett.
- Shabir, kérlek hallgasd meg.. talán van megoldás, ha eltolná a böjtöt...
- És mi lesz legközelebb? – szakított félbe Ammit kifakadva – Már így is elég problémánk van! Ez a lány nem hordja a hidzsábját, ki tudja miket tanul abban az iskolában, most meg a Ramadánt is kénye kedve szerint eltolná?
- Abu kérlek – remegett a hangom – a hidzsábot a saját döntésemből vettem le, nem jelenti azt, hogy ne tisztelnem Allahot vagy a vallásunkat!
- Nem tiszteled Allahot?! Tisztelet lenne háttérbe szorítani őt egy játék miatt? Tisztelet az, hogy szégyent hozol a családunkra? A kultúránkra?
Már nem bírtam ki sírás nélkül. Szűknek éreztem a ruháimat, a bőrömet, minden megnyomorodott bennem. Futni akartam, szaladni, de csak a szobámig jutottam, magamra vágva az ajtót.
- Shabir! Hogy mondhattál ilyet?!

- Beta... bejöhetek? – Ammi hangja kedves volt és nyugalmat sugárzott, én még mindig remegtem a dühtől és tehetetlenségtől pedig már órák teltek el a veszekedés óta.
- Ammi.. én úgy sajnálom – kúsztam oda mellé, ahogy leült az ágy végében – én nem akartam veszekedni, csak.. próbálom megtalálni az egyensúlyt.
- Cssshh, semmi baj – puha kezeivel simogatott és átölelt. – Beta.. Allah nem akarja, hogy szenvedjünk. Az abud idővel megérti, hogy nem a hitedet vesztetted el, hanem csak keresed az utadat, ahogy mindnyájan – elveszteni a hitemet? tényleg ezt hinné? – Tudod, mi nagyon szerettünk volna egy kisbabát, sok-sok évig próbálkoztunk és rengeteget imádkoztunk Allahhoz. Ő meghallgatta ezeket az imákat és elküldött nekünk téged, beta. Egy igazi kis csodát. – erről sosem meséltek eddig – Amikor felvettek téged a Roxfortba az én hitem csak erősebb lett, mert bebizonyosodott, hogy tényleg egy csoda hozott közénk téged. Én ezért követem a hagyományainkat, azt hiszem így hálálom meg.. így hálállak meg. De Ő nem várja el ezt tőlem, hiszen már megtette a csodát, ez az én döntésem, így érzem jónak.
- Tudod Ammi... amikor repülök – szipogtam beszéd közben – néha felmegyek nagyon magasra. Olyan magasra, ahova nem lenne szabad védőbűbájok nélkül, a felhők fölé. Csak pár pillanatot bírok ki, ritkább a levegő és didergek – önkénytelenül is megremegett a testem – de ott, odafenn, azt hiszem érzem Őt, érzem hogy ott van és figyel rám és törődik velem.
- Látod beta, Allah mindig ott van és figyel ránk, nem az érdekli, hogy hogyan járod az utadat, csak az, hogy a helyes úton járj... az abudat pedig csak bízd rám.
Még hosszú percekig voltunk ott, egymás meleg, otthont adó ölelésében és azt hiszem, ott volt akkor is és figyelt minket. Mint akkor régen, a napfényben.

حياة
Hayat
Élet
Az emberi utak sokféleségét fejezi ki.
2005

- Jaj O'Hara, ne vegyél annyit, a cukor-cikesztől nem fogsz jobban repülni.
Dőlök neki a zötykölődő vonat oldalának. Jó kedvem van, itt az új év, kezdődik a kviddics szezon és ez a balek is úgy néz ki, mint akit egy troll seggéből húztak elő. Szép az élet.
- Inkább húzd vissza azt a pongyolát a fejedre, Tavish, még mielőtt valakit halálra rémítenél. Amúgy meg addig örülj, amíg nem repülök ennél is jobban. – Rég nem takarom el a hajamat, de nyilván szóvá teszi. Sértései szinte felvillanyoznak, azt jelentik, hogy a világ forog tovább a rendes ritmusában.
- Nesze, ezt talán még el bírod kapni. Nem úgy, mint tavaly. – hajít felém egy cukorkát, amit lazán kapok el röptében, talán a bamba szeme fel sem fogja a gyorsaságomat.
- Rohadj meg – csusszan ki a szántnál erősebben - Jaj, bocsi, nem volt időd csalással védeni a béna csapatod. – pillantok körbe teátrálisan, de nyilván egyikőjük sincs itt. Nem csodálnám, ha mind utálnák őt.
- Ügyes vagy, Tavish – gúnyosan csapkodja egymásnak a kezeit, leginkább egy cintányérozó majomra emlékeztet - Még egy kis gyakorlás, és hamarosan talán egy csokibékával is elbírsz majd. De azért vigyázz az alakodra, nehogy összetörjön alattad a seprűd.
Tényleg a súlyommal jön? Ennyire lemegyünk kutyába? Ya’Allah, mindig a suttyóság újabb rétegét tárja fel előttem, igazi őstehetség.
- Hogyha a te kis gallyad bírja a nagy pofád alatt, nincs félni valóm. Az ember azt hinné az apádnak telik jobb seprűre... – persze pontosan tudom, hogy a Tűzvilláma nem csak ritkább, de sok szempontból jobb is az én Nimbuszomnál, de hamar megtanultam, hogy srácok egoját kikészíti, ha a seprűjüket sértegetem.
- Vagy olyan gyors vagyok, hogy képtelen voltál leolvasni a seprűm márkáját a nyeléről, vagy egyszerűen csak olyan ostoba vagy, hogy olvasni sem tudsz. Nem lennék meglepődve, ha az utóbbiról lenne szó.- Célba is talált a sértés, élvezkedek az eredményen egészen a következő mondatig - Amúgy meg mióta foglalkozol te az én "kis gallyammal"? – vigyorgott, mint a vadalma - Tavaly már annyitól elbőgted magad, hogy hozzámértél.
Valami érzem, hogy megtörik bennem. Tehát észrevette és képes itt mindenki előtt felhozni? Egy dzsinnbe több érzelem szorult, mint ebbe a kvaffejűbe. Nagy levegő Zafira, letudod szerelni, ez csak egy komplexusos, mardekáros tahó.
- Hidd el Connor szívem, bármelyik lány elsírná magát, ha hozzád kellene érnie... Ami azt illeti, el is ment az étvágyam. – és szín, tapsvihar, leléptem. Alíg várom, hogy a kupénkba visszaérve tájékoztassam Soffit a jelenet részleteiről és kielemezzük O’Hara minden béna mondatát. Még vállam felett vetek egy utolsó pillantást a zsötölődős srácra... furcsa, mintha magasabb lenne tavaly óta.

Jellem

Kiskorom óta hajt a tudásvágy és a kíváncsiság. Szeretem megérteni, hogyan működik a világ, legyen szó akár a mágiáról, a tudományokról vagy az emberi kapcsolatokról. Minden helyzetben igyekszem logikusan gondolkodni, és a problémákat alaposan mérlegelve oldom meg. Szeretek kérdezni, vitázni és új nézőpontokat felfedezni – ezek az eszközeim, hogy megtaláljam a helyemet a világban. Bár néha túl sok időt töltök elmélkedéssel, végül mindig kitűzöm a céljaimat, és keményen dolgozom, hogy elérjem őket.

A lelkesedésem a tanulás iránt különösen a mágiában mutatkozik meg. Hiszek abban, hogy a tudás hatalom, és hogy a tanulás segítségével felülkerekedhetünk a kihívásokon. Emellett szenvedélyesen védem azokat, akik igazságtalanságot szenvednek el, és szívesen állok ki az elveim mellett, még akkor is, ha ez nehézségekkel jár. Bár alapvetően barátságos vagyok, a szarkasztikus humorom néha másokat távol tart, és olykor jobban érzem magam a könyveim között, mint egy zsúfolt társaságban.

Apróságok

mindig || könyvtár, kviddicsedzések, Ammi főztje, masala chai, hit
soha || előítéleteket, nyirkos helyek, lenéző stílus, O’Hara, csalás
hobbik ||
Olvasás, különösen mágikus tárgyakról és varázslényekről szóló könyvek.
Kviddicsstratégiák kidolgozása és gyakorlása.
merengő ||
Legjobb emlékem: A röplabdameccsek utáni fagyizások
Legrosszabb emlékem: Az a tavalyi meccs...
mumus || Abu és Ammi, ahogy azt mondják, hogy csalódtak bennem
edevis tükre || Kezemben tartom a kviddicskupát, a házam és szüleim pedig ünnepelnek engem
százfűlé-főzet || Az én főzetem élénk kék lenne, enyhén gyöngyöző felszínnel, és édes-fűszeres illata lenne, mint a fahéj és szegfűszeg keveréke.
amortentia || A frissen főzött masala chai, a nap által átmelegített pergamen, és a gyantaillatú seprűk illata töltene el boldogsággal.
titkok || Nem tudom megmagyarázni miért, de eltettem azt a cikesz-cukrot
azt beszélik, hogy... ||...külön halal kaját főznek nekem a manók

A család

abu || Shabir Tavish; 46 éves; Maripurból származik, mugli; komoly és felelősségteljes, de nagyon szeretetteljes. Mindig próbál terelgetni a helyes úton.
ammi || man Tavish; 44 éves; szintén Maripurból származik, mugli; türelmes és kedves, mindig bátorít, hogy kövessem az álmaimat.
állatok || Nincs saját háziállatom, a roxforti baglyokat használom.
családtörténet ||
A családom generációk óta Maripurban élt, mielőtt a nagyszüleim a jobb lehetőségek reményében Angliába költöztek. Bár szoros kapcsolatot ápolunk a tágabb családdal, akik Maripurban maradtak, az én életemet már a brit kultúra is formálja. A családom mindig is büszkén vállalta a származását, és igyekszem tiszteletben tartani a hagyományainkat, miközben a saját utamat keresem a mágusvilágban.

Külsőségek

magasság || 167 cm
testalkat || Sportos, a kviddics miatt erős és edzett vagyok.
szemszín || BBarna, napfényben arany
hajszín || Sötétbarna, borzalmasan egyenes.
kinézet ||
Első ránézésre határozott és céltudatos benyomást keltek. Gyakran hordok egyszerű, de praktikus ruhákat, amelyek a mindennapi mozgásban és edzésekben is kényelmesek. Az arcomon mindig van egy kis mosoly, amit sokan biztatónak találnak.

A tudás

varázslói ismeretek ||
Hatodik éve tanulok a Roxfortban, és az egyik legjobb tanulóként tartanak számon. Kedvenc tantárgyaim a bájitaltan és a bűbájtan, de az átváltoztatástanban is kiemelkedően teljesítek. A gyakorlati feladatokban, például a varázslatok alkalmazásában és a kviddicsstratégiák kidolgozásában különösen otthonosan mozgok.

pálca típusa || 10,5 hüvelykes, fenyő, főnixtoll maggal – gyors, de precíz varázslatokra alkalmas.
RBF ||
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: K
Bűbájtan: K
Sötét varázslatok kivédése: V
Gyógynövénytan: V
Mágiatörténet: K
Asztronómia: V
Mugliismeret: K
Legendás Lények Gondozása: V

Egyéb

avialany || Iman Vellani