Holden Echohawk

HOLDEN ECHOHAWK

Don’t walk behind me;
I may not lead.
Don’t walk in front of me;
I may not follow.

   Alapok

jelszó ||Redway Roxmorts szépe
nem || férfi
születési hely, idő ||Devon; 1987.09.25
kor || 16
vér || félvér

   A múlt

A történetünk a nagyapámmal kezdődik, aki a fényképeken fiatalkorában magas rézbarna emberként jelenik meg, állítólag olyan bölcs ,hogy már ráncosan született. Azt hiszem ez nem jelent sokat, mert minden újszülött olyan gyűrött, hogy inkább hasonlít elrontott levélkezdeményre, mint egy valamirevaló emberre. Mindenesetre Atsadi megelégelte az oklahomai domborzatot, meg az évi ötven tornádót és azt találta mondani, hogy ő most akkor fogja magát és megindul világot látni. Ez egy elég hirtelen kijelentés volt, mivel még sosem hagyta el az államokat, és a cherokeen, meg az angolon kívül nyelvet sem beszélt, de úgy tűnt, hogy ez nem állította meg semmiben, végül is nem Szaró Tulok volt az indián neve az öregnek. Összecsomagolta hát kicsiny családját és, mint közösségük látója kijelentette, hogy ha a fehér ember ide merészkedett jönni és kitúrni őt a szülőföldjéről…-ezt egy kicsit messziről indította, mert a cherokeeknak hivatalosan 1830 környékén kellett elhagyniuk őseik földjét, a papa meg akárhogy számolom kénytelen volt csak jó száz évvel később születni,na mindegy, legyen ez az ő generációs sérelme – akkor majd elmegy ő a sápadtarcúakat abajgatni a saját helyükre. Erre dédapám, a köztiszteletnek örvendő sámán azt válaszolta, hogy hiába lett Atsadi megáldva a sas szemével, olyan hülye, mint egy taliga hódszar, menjen is nyugodtan, aztán majd üzenjen, hogy sikerült-e már rezervátumba tömörítenie a fehéreket.
Az a helyzet, hogy nem sikerült, de az általános rasszizmust leszámítva egészen jól érzi magát itt és, amikor utoljára láttam, a dédpapa is egészen meg volt békélve másodgenerációs brit rokonságával.
Elragadtattam magam, bocsánat, de egyszerűen imádom a szürreális családi történeteimet, apám pedig már kisgyerekkoromban is előszeretettel mesélte őket. Először is meg kell említenem, hogy minden Echohawk jó valamiben. Voltak itt sámánok, jósok, gyógyítók és herbalisták, csak nálam nem derült még ki, hogy miben vagyok tehetséges. Nayati Echohawk, az apám például nem csak jó nagy darab, de az esze is vág, anya mindig azt mondta, hogy talán akkor is beleszeretett volna, ha meg sem szólal, de azért sokat hozzátesz a személyéhez, hogy mégsem süketnéma. Úgy emlékszem rá gyerekkoromból, mint valami vadnyugati illusztriációra egy indiános regénysorozat borítójáról, kemény arcélek, széles vállak, de a szeme szinte mindig mosolygott. Mindenkinek vannak gyermekkori traumái, biztosan nekem is, de én túl tisztán egyre sem emlékszem, mert az anyám magához ölelt minden reggel, a nagyapám nagy hősök történeteit mesélte vacsoránál, az apám pedig lovardába hordott és megtanított megülni a seprűmet.
Sokáig nem is érzékeltem, hogy mennyire mások vagyunk, mint a többiek, pedig nem éltünk sátorban és apám sem vadászni járt, hanem a Minisztériumba, meg mindenféle bevetésekre és kiküldetésekre. Auror volt, méghozzá felderítő nekromágus, aki farkas módjára vadászott, még arra is volt példa, hogy a fotóját az újságok hozták le egy-egy sikeresen megoldott ügy kapcsán. Akkoriban azt gondoltam, hogy na neki aztán senkinek sem lenne kedve beszólni.
Engem Roxfortban szóltak meg először a hajam miatt, vagy talán nem is először, de úgy, hogy hallottam és nekem is szánták. Nálunk a hosszú haj erőt és büszkeséget jelentett, egyetlen idián férfit sem láttam vállig érőnél rövidebb hajjal, de a diáktársaim között ez elég szokatlan volt.
-Na mi van Echohawk, kislány vagy?-mondta nevetve az egyik fiú és éreztem, hogy talán szégyellnem kéne a derékig érő varkocsomat, amiből anyám csak évente vágott néhány centit,de köszönöm, nekem akkor még elég rendben volt az identitásom, ennyivel nem lehetett kihozni a béketűrésből.
-Egy Cherokee, aki hosszú hajat visel veretlen -mosolyodtam el-talán, ha kviddicspályán legyőzöl, levágom.
Nem így történt, persze nem voltam legyőzhetetlen és talált már úgy arcon gurkó, hogy eldobtam magamat, mint egy döglött szarvas, de tarkón sosem. Mégiscsak jó az a vastag fonat valamire, nem igaz?
Ahogy nőttem, az apám mindent megtett, hogy a testi erőm és a gondolkodásom is fejlődjön, bár az eredményeimen lehetett látni, hogy nem én leszek a család első kutató akadémikusa. Párbajszakkör, lovastúrák, futás és minden, amitől az embernek egyszerre tud fájni az izomzata és az agya, de megérte. Minél jobban hasonlítottam apámra, annál elégedettebb voltam magammal. Nyaranta igyekeztünk sok időt együtt tölteni, gyakran vitt magával baráti találkozókra, rendezvényekre is és mindennél boldogabb voltam attól, hogy büszke rám. Voltam Oklahomában és beszélhettem a száz évet is megélt dédapámmal még a halála előtt. A mai napig hálás vagyok mindenért, amit nekem tanított és mégha néha hajcsár módjára is viselkedett, csak az lebegett a szeme előtt, hogy elég jó legyek. Talán olyan jó, hogy egyszer átvehessem a helyét, ha az élet úgy hozza.
Sosem voltam balhés diák, az egyetlen hibám az volt, hogy néha jobban érdekeltek a lányok a kelleténél, de erre meg ugyan mit lehet mondani? Nem én voltam a legokosabb és még csak a legszebb sem, de aki vevő volt egy kis egzotikumra vagy a szép és őszinte szavakra annál nem állt rosszul a szénám. Sosem bántottam meg senkit, talán csak önhibámon kívül, de mindig izgalommal töltött el egy apró szempillarebbenés az üst felett bájitaltanon vagy egy lopott csók a folyosó egyik szegletében. Azért egyszer bevertem egy hatodéves orrát, ennyi volt minden vétkem, amiért nagy örömmel mehettem büntetőmunkára, de hát engem nem úgy neveltek, hogy nyugodtan tűrjem, ahogy egy lányt lekurváznak. Ilyen voltam, ez voltam addig a napig.

***

i tried to be good
am i no good
am i no good
am i no good
with my memory restricted to a polaroid in evidence

Nem hittem el. Nem tudtam ellképzelni sem, meg kellett, hogy mutassák. Ott feküdt az identitásom, minden, ami lenni akartam, minden, amire készítettek. Látom a képet és közben hallom az anyám elfúló zokogását, talán nekem is sírnom kellene, de mozdulni sem tudok, csak nézem. Nézem Nayati Echohawkot, az üres szemüregeket, az ökölbeszorított kezét benne a hosszú hajfonattal, a kopasz fejet és igyekszem mélyeket lélegezni. Akkor én lettem A Férfi, hiába voltam tizenöt éves. Átöleltem az anyámat és fogadtam apám volt kollégáinak a részvétnyilvánítását, apám lován ülve kísértem őt a sírjához és mélyen beszívtam a füstölők illatát. Az volt fejemben, hogy tartanom kell magam.
Ostoba voltam és azt hittem, hogy ennyi, csak a gyász lesz, a fásultság, hogy hirtelen meg kell erőltetnem magam, hogy mosolyogjak, de alig pár hónappal utána jött csak az igazi fekete leves. Egy olyan auror családja, aki munka közben veszítette életét jogosult ugyan némi kártérítésre, de ennek összege szinte semmire sem volt elég. A Minisztérium nem segített és nagyapám azt mondta, hogy hát ez a nagy ködös Albion is magára hagyta a pórul járt indiánt. Fél évvel apám halála után a családom minden tagja a maga módján igyekezett pénzhez jutni, hogy ne veszítsük el a házunkat. Anyám éjt nappallá téve szőtt, a szemei alatt sötét karikák jelentek meg, az arca beesett. Nagyapám a jóstehetségét, míg nagyanyám a gyógyfüveit igyekezett áruba bocsájtani, csak nekem nem volt semmim, amit eladhattam volna.
Szégyelltem magam, sem a testem, sem a lelkem nem viselte jól, hogy elhagytam apám nyomdokait és éppen cserben hagyom a családom, miközben minden összeomlik. A Roxfortot nem hagyhattam ott, azt szigorúan megtiltották, én pedig szenvedtem.
Anyám egy álmos péntek délutánon éppen a textíliáit mutatta meg egy magas, szőke hölgynek. Emlékszem épp a lovardából érkeztem meg, ahol egész nyáron a lovakat csutakoltam és mindenféle kulimunkát végeztem, hogy legalább apám lovát megtarthassam. Ekkor ismertem meg Maura Asplint, aki egy gazdag textilkereskedő felesége volt és éppen izgalmas új anyagokat keresett az üzletükbe. Azonnal az futott végig a fejemen, hogy fillérekért megveszi anyám munkáját, hogy aztán jópénzért továbbadja annak, aki megengedheti magának, már ez a gondolat sem töltött el jó érzéssel. A nő meglátott, végignézett rajtam és furcsa cápamosolyt villantott rám. Akkor még nem értettem miért tette, de hamarosan egy levelet találtam tőle a farmerkabátom zsebében.
Tetszettem neki, talán nem is én, sokkal inkább az apám, de hát a vele való egyezkedésnek elég nagy akadályai lettek volna, momentán az élet meg a halál kérdésén bukott volna minden, így én maradtam. Ha nincs ló…jó a csikó is.

***

-Holden, hol voltál ilyen későig?-kérdezte anyám, alig pillantott fel a szövőkeretről. Nem tudtam mit mondjak, nem volt szokásom hazudni, de tudtam, hogy az igazat nem lenne tanácsos elmondanom.
-Szerinted ez szórakoztató? Betegre dolgozom magam, te meg csak járkálsz az éjszakában hetek óta-morogta és ettől hirtelen minden elnyomott dühöm a felszín felé kezdett kapaszkodni a belsőmből.Olyan régen tűrtem és szégyenkeztem már.
-Hagyj most kérlek-legyintettem és a többi közé akasztottam a kabátomat, hallottam, ahogy anyám kirúgja maga alól a széket. Feldühítettem, meg sem kellett volna szólalnom, de már nem lehetett visszaszívni az elhangzott szavakat.
-Még, hogy hagyjalak! Mit mondana erre apád?
Lélegeznem kellett volna, de valami belobbant bennem. Gyors mozdulattal kaptam ki a nadrágzsebemből a pénzt és lecsaptam a szekrényre.
-Az apám azt mondaná, hogy mindent megtettem, amit csak tudtam.
Anyám összevonta a szemöldökét, nem értette és nem hibáztattam, ha az én tizenéves fiam érkezett volna haza nem kevés pénzzel nekem sem feltétlenül jöttek volna a megfelelő szavak a számra.
-Honnan szereztél ennyi…-nagy levegőt vet és a szemembe furta tekintetét- hogyan szereztél ennyi pénzt?
-Nem akarok róla beszélni -kötöttem fel a hajamat, amiben még mindig éreztem annak a pézsmás, drága parfümnek az illatát, amitől most a gyomrom fordult fel, de mire bármit tehettem volna az illat már elért anyám orráig. Csak nézett rám és a fejét rázta.
-Nem, azt nem tehette. Azt nem tehetted.
Mindketten a pénzt néztük, nem tudtam volna elviselni a kutató tekintetét, azokat a szemeket, amik eddig szeretettel néztek rám, de most hirtelen elítéltek. Tényleg ezt érdemlem? Ennyire borzaszró lenne, hogy bármit odaadtam volna, hogy ne lássak az anyám szemében könnyeket? Talán épp most rontottam el mindent.
-Tudom, hogy lépten-nyomon kölcsönkértél, akitől csak tudtál-támaszkodtam a szekrénynek, míg ő lerogyott egy konyhaszékre- most véger én is tehettem valamit érted, hogy megháláljak mindent.
-Megölöm Maurát-suttogta és szemébe könnyek csillogtak, fájt így látni, nem igazán értettem meg a reakcióját.
-Az én döntésem volt, anya- mert kettőn áll a vásár, még akkor is, ha közben csak arra tudtam gondolni, hogy ez nem így szokott történni, hogy ez nem helyes, talán arra is, hogy én ezt nem akarom. Nem olyan volt, mint azokkal a lányokkal, akiknek napokon és heteken át virágot bűvöltem és olyanokat mondtam, amiket egy költő is megirigyelhetett volna. Vagy egy táncdalszerző, de valamelyik mindenképp. Tulajdonképpen rá voltam kényszerítve, hogy túlessek ezen, de férfiként viselkedtem és megtettem, büszke Echohawk módjára.
-A te döntésed? Akkor vágd le a hajad- döbbenten néztem rá, hiszen azt tanították, hogy a hajamban van az erőm, a férfiasságom és a becsületem.
- Eszemben sincs, mégis mi köze ennek a ha…-kérdeztem, de nem hagyta, hogy befejezzem.
-Nayati soha nem tett volna ilyet, soha a büdös életben nem adta volna magát, a testét, ezért a mocskos, rohadt pénzért.
Dühében sírt és nekem a szívem tort össze, mert nem tudtam feldolgozni azt, ami benne történik. Ha nem is kellene éppen megsimogatnia a fejemet vagy megdícsérnie, azért éreznie kell, hogy nem éppen a saját szórakoztatásomra mentem el Mrs. Asplinhez.
-Én nem tudom, csak azt akartam hogy…-kezdtem volna bele, mire anyám felugrott az asztaltól és megragadott egy konyhakést. Abban a percben nagyon sok mindenre számítottam, talán még arra is, hogy belémdöfi, de arra, hogy a saját fonatát kezdi tépni vele még csak nem is gondoltam.
-Ez az én szégyenem -suttogta maga elé és a földre dobta a levágott hajat.

Háromból kettő, apám, anyám. Ezekután ki leszek én? Milyen lesz ez a másik, idősebb Echo?

   Jellem

Echo egy kedves, jóindulatú érzékeny fiú, aki mélyen törődik a szeretteivel, különösen a családjával. Gyermekkora óta arra nevelték, hogy tisztelje a gyökereit, és ez erős erkölcsi iránytűként vezeti az élete nagy részében. Bár alapvetően barátságos és könnyen kapcsolódik másokhoz, sokszor úgy érzi, hogy az apja árnyékában tekintenek rá, nem pedig önálló személyként. Ez kettős érzéseket kelt benne: egyszerre vágyik arra, hogy méltó legyen az apja emlékéhez, és szinte már betegesen retteg attól, hogy sosem lesz elég jó. Nagyon vágyik másik szeretetére, elismerésére és figyelmére, kiváltképp mióta az apja már nincs vele.
A nehézségek ellenére rendkívül elszánt, és hajlandó keményen dolgozni azért, hogy segítse a családját, még ha ez nagy terhet is ró rá. A gondoskodó természete miatt sokan szeretik, de gyakran háttérbe szorítja a saját érzéseit azért, hogy másokat jókedvűnek, boldognak láthasson.
Bár alapvetően mosolygós és mindig vevő egy kis kötetlen flörtre, hatodik évét megkezdve gyakran szorong és a magabiztosságából is sokat veszített. Az apja halála mély nyomot hagyott benne, és nehezen dolgozza fel a veszteséget, olyannyira, hogy még mindig az a vezérlő kérdése “mit is tenne Nayati?” Hajlamos arra, hogy túlvállalja magát, mintha így betölthetné azt az űrt, amit a történtek miatt alakult ki benne. Egyelőre küzd azzal, hogy ne engedje ealuralkodni magán a félelmeit, kitartással és makacssággal próbálja túlélni a nehéz időszakokat. Az élet szépségeit igyekszik értékeli ,továbbra is szeret kviddicsezni, a zenét, a természetet és másokat megmosolyogtatni, ezekben a dolgokban talál menedéket, amikor a fejében tombolni kezd a traumák okozta vihar.

   Apróságok

mindig || napény, családi történetek,kviddics,gesztenyés kenyér,virágillat
soha || rasszizmus,bezártság, hideg,igazságtalanság,részvétnyilvánítás
hobbik || Kviddicsezik vagy céltalanul repdes a seprűjén, szeret jó társaságban hosszú sétákat tenni
merengő || közös séta az apjával és az anyjával a naplementében, az apja összeborzolja a haját, az anyja mosolyog
mumus || az apja holtteste kopaszra borotvált fejjel
Edevis tükre || Felnőttként egy család áll mögötte, boldognak tűnik, megjelenik a dédapja egy villanásra (megtalálja a saját útját)
százfűlé-főzet || Színre zöldeskék, kissé áttetsző, ízében szederlevél és vadgesztenye érezhető, első kortyra kesernyésnek tűnik,utána inkább frissítő. Ilatta gyógynövényes, szedres.
Amortentia || A friss eső utáni föld illata keveredik a hársfával és levendulával.
titkok || Többször is szolgáltatásokat nyújtott anyja egyik gazdag barátnőjének, hogy segítse a családját pénzügyileg.
azt beszélik, hogy... || Hiába nagy ereje, sosem lesz olyan jó auror, mint az apja. Tulajdonképpen az sem biztos, hogy alkalmas aurornak.

   A család

apa || Nayati Echohawk; 43 ; félvér, elhunyt.
Bizalmas viszony, sok időt töltöttek együtt már kisgyermekkorától kezdve, mindig is példakép volt fia számára.
anya || Elspeth Zitkala Redbird; 37; félvér.
Nagy szeretet van köztük, de nem feltétlenül értik meg egymás motivációit, Echo mindenáron meg akarja védelmezni az anyját.
testvérek || -
állatok ||-

  Családtörténet
Az Echohawk család tisztavérű Cherokee indián felmenőkkel rendelkezik. A családi történetek szerint harcosok és sámánok leszármazottai, Echo dédapja, Awiya Echohawk látnoki képességeivel segítette törzsét, míg ükanyja bölcsességének és harcos természetének hála elnyerte a Ghigau megnevezést. A család az 1960-as évek közepén települt Nagybritanniába megelégelvén az indiánokat ért igazságtalanságokat és kolonizáció számos negatív hatását. Az Echohawk név Nayati révén vált ismertebbé, aki aurorként számos bevetésben bizonyította bátorságát és erejét, bár a Voldemort hatalomátvételének idején felfüggesztésre és elzárásra is került, mivel nem állt a rendszer mellé.
Anyja családjában némi Sioux vér van jelen, ám ez a külső rasszjegyeket illetően is csak minimálisan mutatkozik meg. A Redbirdökre nagyrészt a kézművesség jellemző, mind nagyszülei, mind anyja tehetségesek a fonásban, szövésben, ennek megfelelően különleges anyagokkal, textíliákkal dolgoznak.

   Külsőségek

magasság || 182 cm
testalkat || nyúlánk, szálkás
szemszín || sötétbarna
hajszín || fekete
kinézet ||Első pillantásra az tűnik fel az embernek, hogy magas, vállas, láthatóan nincs híján a testi erőnek. Az amerikai indiánok tipikus rasszjegyei jól megmutatkoznak rajta, bőre rézbarna, fekete haja szögegyenes és a derekáig ér, leggyakrabban kiengedve vagy fonatokban hordja. Arca kontrasztos, nagyon hasonlít az apjára, bizonyos szögekből kemény, csontos és férfias, míg máskor meglágyul, kissé androgünnek is tűnik. Ha nem egyenruha van rajta leginkább egyszerű pólókban és nadrágokban látni, gyakran hord földszíneket és feketét.

   A tudás

varázslói ismeretek ||
Alapvetően jól boldogul a növényekkel és állatokkal, kifejezetten izgalmasnak találja az LLG-t, tapasztalatai szerint a lények is gyakran fordulnak felé pozitívan. Kifejezetten jó SVK-ból is, van képessége a párbajban használt varázslatokhoz, emellett az egyensúlyérzéke is remek a kviddics végett.
Bájitaltanból elég csapnivaló, hajlamos elrontani a főzeteket, mert nem tudja jól kimérni a mennyiségeket, emellett a Mágiatörténet sem tartozik a kedvencei közé, egyszerűen képtelen sok információt és számára feleslegesnek gondolt évszámot megjegyezni.
Apja halála óta nem tudott patrónust idézni, illetve vannak helyzetek, amikben egyszerűen leblokkol, például, ha egy párbajgyakorlat esetén támadás éri gyakran képtelen varázsolni, egyszerűen csak kitér.

pálca típusa || 12¾ hüvelyk, cédrusfa,egyszarvúszőr mag
RBF ||
Átváltoztatástan: V
Bájitaltan: E
Bűbájtan: V
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Gyógynövénytan: V
Legendás Lényeg Gondozása: K
Mágitörténet: B
Rúnaismeret: E
Asztronómia: V

   Egyéb

avialany ||Cherokee Jack