Orin Morgenstern
Mardekár
berlin-london-tokyo axis
Hozzászólások: 14
Jutalmak: +43
Származás: Félvér
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kviddics poszt: Nem játszik
 Nem elérhető
|
 |
« Dátum: 2025. 02. 05. - 00:58:54 » |
+6
|
H A K K A N O T O G A M E
it's me hi
i'm the problem
it's me Ich geh zurück nach Neu-Berlin
ein Getriebener von meiner Not
den Rest meiner Tage bleib ich dort
Dort bei dem Haus Abendrot clavicula neanderthal to human being
evolution, kill the genejelszó || "Redway Roxmorts szépe"
teljes név || Orin Maya-Marganita Morgenstern-Guildenstern
nem || nő
születési hely, idő || Ost-Berlin, Német Demokratikus Köztársaság (amelyet az Egyesült Királyság nem ismer el, az itteni adatok alapján: Berlin, Német Demokratikus Köztársaság), 1987. december 13.
kor || 17 év
vér || félvér
származás || japán-német-zsidó-angol (angol állampolgárság)
évfolyam || hatodik
jogi státusz || ? ? ?
columna vertebralis we appreciate power
we appreciate power
18!: utalás abúzusra, testnedvek, szexuális tartalom, káromkodás, utalás erőszakra, szégyenítés, rasszizmus, náci ideológia, valós történelmi konfliktusok, szekta, emberkísérletek, olykor megbízhatatlan narrátor (csak események, nem tények értelmében), agymosás, antiszemitizmus
"Ha engem kérdeznek, az egész egy kibaszott nagy ostobaság, de nem azért fizetnek, hogy őszinte legyek. Ha az őszinte véleményemre kíváncsiak, azt nem tudják megfizetni, mitöbb, ezek a szerencsétlen istemkomplexusos idióták nem is tudják megfizetni azt, még a kibaszott Herr Mielke sem tudná megfizetni azt nekem! Ezért végeztem el a kurva egyetemet, hogy Iván helyett valami köcsög angol.. német? angol-német, főként, kapzsi zsidó faszfej gyerekeit vizsgálgassam? Kurva életbe, hát persze, hogy tetszett, amit ajánlottak, magának nem tetszett volna a napi háromszori étkezés, Herr Waidmann, a STASI nem kifejezetten kedves az exeivel, és mindig tudtam, hogy a kurva Majnában végzem majd, amiért kollaborálok magukkal és a muglikkal is, itt meg tisztességes bért ajánlottak, meg hogy folytathatom a kutatásaimat. De akkor még nem kölykökről volt szó!
Viccel velem maga, bolondozik? Mindenki tudja a kibaszott Fal ezen oldalán, hogy ilyesmit nem lehet csak úgy kutatni! Nem, nem a szektákat, a metamorfokat és hasonlókat. Ezeknek volt belőle.. nem tudom, eredetileg honnan szedte össze azokat a nőket, inkább lányokat még, engem nem érdekel az ilyesmi, vannak határok. Még az én kurva szakmámban is vannak kurva határok, Herr Waidmann, minek néz engem, valami keleti pöcsnek, aki beáll egy szektába kislányokat kúrogatni?! Mondom, hogy kutatni voltam ott, volt nekik vagy négy ilyen kölykük, azokat szedte össze, akiknek a vérében volt.. Most finomkodni fogunk, pont Kelet-Berlinben, Herr Waidmann? Itt vannak a maga mélyen tisztelt kurva határai, a náciknál? Adjon még egy kurva cigit, és ne szóljon már közbe! Tudni akarja, mi volt ez a kurva szekta, vagy nem?"
Dr. Kauffman vallomása a STASI irattárában, 1990. októberében
"Nem öltem meg senkit, nem szegtem meg a törvényeiket. Nincs semmi, amiben bűnösnek vallanám magam, nem voltam sem Grindelwald követője, sem azoké, akik a vérelméletet vallanák - ha bárki érezhet szégyent, azok maguk lehetnének, hogy valamiért el akarnak ítélni, amit a törvényeik nem tiltanak meg. Szekta? Mi a különbség szekta és csoport között? Maguknak szekta minden, amiben emberek hisznek valamiben, amiben maguk nem? Ismerem magukat, tudom, milyenek, Morgenstern elmondta, de tudom is, mitől félnek. A múlttól, az emlékezettől félnek, pedig az akkor is megtörtént magukkal, ha most másnak hívják magukat, tudom jól. Azért tudom olyan jól, mert ebben nőttem fel, és elfáradtam abban, hogy úgy tegyek, mintha nem történt volna meg.
Még '85-ben jöttem Berlinbe, tanulni. Ismertem már akkor, ő keresett meg - még otthon, írásban, Japánban. A nagyapám miatt, akit maguk nem értenek, mert csak abban hisznek, ami látható itt, maguk előtt. Ebbe nem megyek bele. Morgenstern értette, ki volt ő, mit jelent igazán, és értette azt is, milyen sokadik gyereknek lenni abban a családban, miközben valaki tudja már, nagy dolgokra vágyik. A családomban voltak, akik a 731-es alakulatban szolgáltak, emlékszem még, milyen történetek szóltak róluk és arról, hogy le kell hajtanom a fejem, ha kérdeznek, mert a falunkban tudják a családnevem. Ez már akkor is ostobaság volt, senki sem gondolta a családtagjaimon kívül, hogy van miért szégyenkezni. A szolgálatért nem kell szégyenkezni. Azért sem, amit örököltünk belőle. Ezt mondta ő is.
Nem tudom, hogy talált meg engem, de minden héten írt nekem, és tetszett, amit írt. A nagyapámról kérdezett, arról, amire emlékeztem belőle, Benzaitenről, a jelentőségéről. Tényleg érdekelte minden, el akart jönni Japánba, hogy személyesen látogassa meg a szentélyt, elolvassa a forrásokat, amiket mutatni tudok neki. Végül jobbnak tűnt, ha én jövök ide, nem hitte el senki, hogy tényleg eljönnék a szülőföldemről ilyen messzire. Sokkal messzebb is elmentem volna, mert végre volt valaki, akit.. érdekelt, aki, ami vagyok."
Fräulein Kuroiwa vallomása a STASI megsemmísétésre ítélt dokumentumai között, 1990. decemberében
"[...] Ezért.. csak emiatt szeretnék valamilyen bizonyítékot, érti ugye? Elolvastam az anyagokat, amiket adott, Morgenstern, de ez azért.. még mindig eléggé hasonlít arra, amit Grindelwald kínált, és mi.. mi nem akarunk olyan dolgokat tenni ezért. Mi itt nem vagyu...
Honnan tudjam biztosan, hogy nem azok közül van? Hogy hívják őket, halált falók? Igen, maga angol, nemdebár? Mi rá a biztosíték, hogy nem csak kihasználja az én.. jóhiszeműségem, hogy belerángasson valamibe? A feleségem halála óta.. amit könnyű volna kihasználnia, tele voltak vele a lapok, nem tehettem semmit, mégis hogy tehettem volna bármit is azzal a bolond muglival és azzal a.. fegyverlőszerrel? Lőszerfegyverrel? Nekem több bizonyíték kell annál, Morgenstern, hogy régi japán írásokat mutat nekem egy könyvben, és páran követik magát. Az örök élet.. nem hozza vissza a feleségem, nekem.. nem feketemágiára van szükségem, nem akarok bántani senkit. Én is tudom, hogy lehetetlen, ezért.. ezért akarom, hogy bebizonyítsa, nem hazudik, mikor azt állítja, hogy egy nap.. örökké élhetünk. Túl szép, hogy igaz legyen, én is tudom. És mégis.. hiába vagyok óvatos ember, arra kérem, hogy bizonyítsa be nekem az igazát! Ezt a nagyon emberi kérést nem tagadhatja meg tőlem, ha tényleg az, akinek mondja magát. Igaz?"
"Herr Siegel" levelének kivonatából a STASI megsemmisítésre ítélt dokumentumai között, 1990. decemberében
""Unterzeichner versichert nach bestem Wissen und Gewissen, daß in seinen und seiner Frau Adern kein jüdisches oder farbiges Blut fließe und daß sich unter den Vorfahren auch keine Angehörigen der farbigen Rassen befinden. (von Sebottendorff, 42.)"
(A pergamenen számtalan vörös tintával ejtett megjegyzés, firka és elkenődés látható. A vér, a zsidó és a fajok szavak kétszer bekarikázva, mellettük mosolygós kis arc és kérdőjelek, káromkodás németül és angolul. A pergamen alján az 'ostobaság' szó olvasható angolul és németül. A kézírás abban gyakorlott embertől származik.)
"John Doe" íróasztalának fiókjából, a Mágiaügyi Minisztérium archívumában, 1990. decemberében
"[...] Ahogy megírtam az utolsó levelemben, bár köszönöm válaszait, most is vannak kétségeim az önök ígéreteivel kapcsolatban. Őszinteségem jeleként vállalom, hogy ha ez napvilágot lát, igen nagy bajba kerülök majd, de talán belátja, nincsenek ilyen félelmeim, a kezeim tiszták, és szeretném, ha azok is maradnának. Legnagyobb bűnöm a kíváncsiság és.. a remény. Bármit is írtak rólam, Morgenstern, ismerhet engem, mint az édesapja barátját, az ő barátsága igazolja, hogy semmilyen szerepem nincs a feleségem halálát illetően, és azóta.. kínoz a haláltól való félelem. De nem tagadhatom meg azt a tiltakozást, amellyel mindenki viseltet majd a maga ígéreteivel szemben az öröklétről, ez ugyanis szembemegy a mágia ismert szabályaival, hacsak nem alkalmaznak feketemágiát, de abból mostanra épp elegünk van Grindelwald és a maguk háborúja után, az itt évtizedekkel előtt történtekről nem is beszélve. Idéznem kell magának, mitől tartok, mire emlékeztet engem annyira az anyag, amit megmutatott.
"Az ideológia intoleráns és nem elégítheti ki a 'csoport más csoportok közt' szerepkörét sem. Követeli a maga exklúzív és meg nem érdemelt elismerését, valamint a közélet teljes megváltoztatását a maga nézetei szerint" (Hitler, 506.) - maga és én is tudjuk, kire emlékeztet bennünket mindaz, amiről beszélt nekem. Jól ismertem fel? Vigyázzon ezzel, Morgenstern, a kíváncsiság.. nem bűn, de egyikünknek sem válik javára. Alig-alig ismerem a Thule-Gesellschaft elveit, de még én is felismerem, mikor találkozom velük.
És mégis.. arra kérem, szolgáltasson bizonyítékokat! Tudom, hogy értelmes ember, ahogy az apja is az volt, de.. még egy olyan embert is meg kell győznie valami kézzelfoghatóval, akinek ezek az elvek nem derogálnak."
"Herr Siegel" második levelének töredéke egy berlini sikátorban, 1990. decemberében
"Kedves Quennel Oakley!
Képzeld, úgy döntöttem, hogy mégis hazaköltözöm szeretett Angliánkba! Nem, nem békültem ki apámmal, bár az igaz, hogy sok közös nézőpontunk lett az évek alatt, inkább anyám az, aki hiányzik. Látni akarta az unokáit - szám szerint mind a hetet, gondoltad volna? - és ő is tudja, hogy nem vagyunk a helyiek kedvencei. Én mindig azt mondtam, hogy semmi rossz nincs a kételkedésben és sosem zavart, ha bizonyítékokat kértek tőlem az eredményeimmel kapcsolatban, de semmi nincs ingyen. A pék talán ingyen kellene, hogy adja a kenyeret? Van hét gyermekem, talán végig kellene néznem, ahogy egyenként éhenhalnak? Ostobaság. Korlátolt elmék ostobasága!
Biztosan nem gondoltad meg magad az ajánlatommal kapcsolatban? Tudom, volt köztünk az a nézeteltérés a pénz miatt, de mostanra biztosan belátod, hogy milyen drága is, ha az embernek nehézségek vannak az életében. A szerencsétlenségnek mindig van anyagi vonzata, és biztosan te sem gondolod, hogy ingyen kellene tanítanom az engem követőket, ha ők megtehetik, hogy támogassanak. Már meg is szereztem az engedélyt arra, hogy áthozzam a gyermekeimet, páran követnek majd a közös barátaink és a támogatóim közül is. Az angol Mágiaügyi Minisztérium biztosan állva tapsolna nekem, ha tudnák, milyen magasan kvalifikált emberekkel gazdagítom az állampolgárait! Persze megértem a xenofóbiájukat, hallani mostanában mindenfélét arról, hogy talán visszatér Ő, akit gyáván nem nevezünk nevén, de ha felbontják a levelem, nincs kedvem magyarázkodni. Te mit gondolsz? A kis Harry Potter ebben az évben kezdte az iskolát, igaz? Talán számíthatunk tőle is nagy cselekedetekre? A pletykák szerint a Balkánon, vagy hol látták felbukkanni a Sötét Nagyurat - de mégis ki döntene úgy, hogy pont a Balkánon fog elbújni? Ostobaság.
Remélem, a levelem a legjobb egészségben talál téged és Morgauset is! Illetve legalább ennyire remélem, hogy miután hazatértem, csatlakozol újra hozzám és folytathatjuk az utunkat az örök élet felé! Ugye nem kezdtél kételkedni ott a nagy Angliában?
Kedves barátod,
Morgenstern, a remények ellenére nem szektavezető"
"John Doe" magánlevelezéséből, a Minisztérium elkallódott nyomozati anyagi között, 1991 szeptemberében
"Kedves Reindhardt,
örülök, hogy hazajössz, és hogy legalább édesanyáddal kibékültél. Sajnos jelenleg nem alkalmas az időpont látogatásra, de szívesen látunk majd vendégül a házunkban titeket, egy jobb alkalommal.
Nem tartozol nekem magyarázattal a pénzt illetően.
Egyelőre sajnos mindent lefoglal egy betegem állapota, aki különösen sok odafigyelést igényel, úgyhogy semmiképpen nem tudok időt szakítani a te kutatásaidra, bármennyire érdekfeszítő is. Talán ha a betegem jobban lesz, és kicsit több időnk lesz.
Barátod,
Quennel"
Quennel Oakley válasza, 1991. szeptemberében
"[...] A nevem Reinhardt Morgenstern, páran ismernek már a jelenlévők közül. Angol állampolgár vagyok, tanulmányaimat a Wotan Intézetben végeztem, ha mondhatom így, a második anyanyelvem az angol mostanra, évtizedek óta dolgozom és élek itt, a fiam itt született. Jelenleg a Mágiaiügyi Minisztérium Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályán dolgozom, kutatási területeim a mágia genetikája és öröklődése. Származásom szerint félvér vagyok, nem vagyok érdekelt a vérelmélet és más konspirációs teóriák terjesztésében, ezt bizonyítja egész szakmai rezümém. Elhatárolódom továbbá a fiam, Reynard kutatásaitól, azokban semmilyen módon nem vettem részt és a jövőben sem fogok. Kérvényeztem már, hogy amennyiben bármilyen anyagot megjelentet, tegye azt más néven a félreértések elkerülése végett.
Az Ahnenerbe tagja voltam politikai nyomásra, és mert forrásokat biztosítottak a kutatásaimhoz, melyeket hazatelepülés után készségesen átnyújtottam az illetékeseknek. Elhatárolódom a vérelmélet lényegében mugli megfelelőjétől, de az eredményeim bizonyítják, hogy bizonyos mágikus tulajdonságok valóban előnnyel járnak a mágiagyakorlás terén, ezek pedig genetikai eredetűek. Visszautasítom, hogy valamiféle programot működtetnénk, ezek kizárólag empirikus adatokra épülő eredmények, az aurori kollégium pedig bizonyította már számtalan nyomozás során, hogy nem bátorítok senkit arra, hogy ilyen alapon alapítson családot. Az eredményeim nem támogatják Tudjukki korábbi elveit vagy a grindelwaldi gyakorlatot, de fontosnak találom, hogy megismerjük korlátainkat, hogy kik vagyunk mi, honnan jöttünk, mire lehetünk még képesek.
Az unokáim.. a fiam gyermekei.. Egy kellemetlen témakör számomra. Elhatárolódom tőle és a munkásságától, ezért nem is találkoztam velük, de tudok róla, hogy többek közülük.. rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket többek között kutatásom tárgyává tettem. Szeretném leszögezni a Tisztelt Wizengamot tagjai felé, hogy születésükhöz semmilyen közöm nincs, nem találtam meg az előzetes hírekkel ellentétben azt a módszert, amellyel egy gyermek még az anyaméhben áteshetne bármilyen módosításon, nem is értek egyet ennek lehetőségével sem. Ez pusztán a véletlen műve lehet, csak egy különös véletlen! Ha bármi közöm volna hozzá, nem tudnék tiszta lelkiismerettel jelentkezni soraikba, kérem, hallgassák meg a tanulmányaim során kiderítettek összefoglalóját. [...]"
Dr. Reinhardt Morgenstern Wizengamoti meghallgatásáról, 1992. áprilisában
"Maga megint viccel velem, bolondozik, miközben én itt komoly dolgokról beszéltem. A legnagyobb ívben leszarom az elvárásait az udvariasságról meg más kurva fontos dolgokról, miközben az igazságra kíváncsi. Megígértem, hogy együttműködöm magukkal, mert nem akarok még mindig a feketelistájukon rohadni, lehetőleg addig, amíg mindenki elfelejti a nevemet, ezt az elődjeinek is megmondtam. Nem láttam Morgensternt úgy.. másfél-két éve? Senkinek nem fog hiányozni, ha nem tolja vissza a pofáját, amit gondolom, az angol állampolgársága miatt meg is tehet a mi kurva nagy örömünkre. Hogy mi lett az ágyasaival, akiket jobb híján nevezek így? Ahogy emlékszem, nem volt az összes ázsiai, voltak köztük kelet-németek, meg olyanok is, mint ő: a muglik kurva nagy háborújának kurva nagy győztesei. Az ilyenek mindig jók voltak a szarosban halászásban, feltalálták magukat mások nyomorában. Volt valami intézőjük, mi amúgy is könnyebben közlekedtünk a határok között akkor is, el se hinné, mennyire le tudják szarni általában a mágiaügyi minisztériumok az országaik konfliktusait. Nem kell rögtön megsértődni, ne hadonásszon a pálcájával, még a végén kiszúrja valaki szemét!
Az egyikre emlékszem névről, Onri talán? Az ilyen neveket könnyen megjegyzi az ember. Elsőre ázsiai kislány, meg a nővére, mindkettő metamorf, azt ígérték, őket vizsgálhatom majd. Tudom, mire gondol, de nyilván nem jutott el magához, mert miért is jutott volna, engem a betegeim és eseteim nem érdekelnek szexuálisan. Hallottam azokról a vén szarokról, akik beleköpnek a kezükbe, mielőtt megvizsgálnak egy asszonyt, de menjen a faszba az ilyen prekoncepciókkal! Tehát volt ez a kettő biztosan, meg.. még legalább kettő, azok nem voltak rokonok talán. Morgenstern állandóan valami ideológiáról pofázott, mindene volt a vér meg a különleges képességek. Nem olyan göebbelsi módon, az a divatból is kiment mostanra.. Engem az ideológiai eszmefuttatások pont úgy nem érdekeltek soha, mint az ázsiai kislányok, páran épphogy nagykorúak, vagy az se, ez nem az én dolgom, ezt nem kérdeztem. Jobb nem tudni az ilyesmit.
Hallottam az apjáról előtte, nyilván onnan jött az érdeklődése, de az tisztességes kutatónak tűnt, amelyikkel én találkoztam, az pénzt szedett mindenféle idiótáktól cserébe valami megváltásért, a pénzt meg magára és a nőire költötte, meg a külsőségekre. Jó, rendeztek valamiféle szertartásokat a híveknek, de nekem mindig egy szokásos gazdag emberek filozófiával rombolják a testüket klubnak tűnt férfiak számára, én meg kutatni voltam ott. Tőlem nem kértek pénzt, csak az eredményeimet, mert arra volt kíváncsi, milyen arányban öröklik a gyerekei ezektől a nőktől azokat a képességeket. Lehet most maga hülyének fog engem nézni, de valahogy túlélem: Morgenstern bármilyen hamiskártyás fasszopó volt, valamiféle végzettsége neki is lehetett, mert mindig pontosan értette, amit mondtam neki, kijavította, ha elbasztam valamit, voltak saját elképzelései. Tudja, mi a legszarabb az egészben? Én itt ülök megint egy fakultatíve kötelező kihallgatáson, hogy valahogy a szaros cikkeimet meg tudjam jelentetni, ő meg elsétált gazdagon, a hívei körében és szám szerint hét különleges kölyökkel. A nőket lepasszolta! Na így kell élni, ha valakinek egy csepp kurva lelkiismerete sincs."
Dr. Kauffman kihallgatási jegyzőkönyveiből a német Mágiaügyi Minisztérium aktái között, 1992. májusában
" [...] jelentik, hogy valóban megtalálták a korábban rejtélyes körülmények közt eltűnt Kuroiwa R. (28) és Kuroiwa O.-t (26) a tokiói HND nemzetközi zsupszkulcs-állomáson. Az 1985 óta eltűntként számontartott testvérpárra az állomás dolgozói figyeltek fel, mikor csomagok és iratok nélkül érkeztek és próbáltak belépni az országba - értesüléseink szerint mindketten jól vannak, jelenleg is tart a nyomozás a korábban ismertetett körülmények okán. Amennyiben ön rendelkezik információval az eltűnéssel vagy más, kapcsolódó bűnténnyel kapcsolatban, kérem, ne felejtse el, a bejelentést megteheti névtelenül is! És most sport."
Az NHK mágikus frekvenciáján, 1992. májusában
"[...]tam, nincs kifogásom az angol időjárás ellen. Sőt, az nagyon is jól illusztrálja a hangulatomat, bizakodóbb vagyok a jövővel kapcsolatban Angliában, mint odahaza voltam. Ha korábban kérdez, ugyanúgy bizonyítékokat vártam volna, ahogy a tanításaival kapcsolatban, de már nem kételkedem önben és a szándékaiban. Meg kell követnem, Morgenstern, régi szokásomhoz híven ezt egy idézettel teszem majd, amely biztosan ugyanúgy szórakoztatja majd, mint eme bolond öregember korábbi félelmei, és amelyeket segített felismernem. Az angolom még nem az igazi, kérem, nézze el nekem. "His was an unkempt and primitive mind that lacked the power of discrimination but excelled in reducing simple ideas to even simpler terms while believing thereby to have achieved higher wisdom." (Holborn, 543-544.) Én mindig őszinte voltam magához, sokkal jobban, mint az becsületemre vagy előnyömre vált volna, és azt hiszem, hogy értjük egymást, nem szükséges már szép szavakba csomagolnom a valóságot. A maga legnagyobb érdeme az, hogy igaza van ellentétben azzal, akihez hasonlítottam: az ön elméje valóban érdekes tünemény, aminek megfejtéséhez egy emberöltő kevés volna. Ugyanakkor tudom, hogy amiben hisz, igaz, és azok számára, akik értik, egyszerű igazság is, csak bennünket úgy megfertőztek a nyugati élet nyűgjei, ideológiák és félelmeink, hogy nem látjuk azt - amit maga hisz, hogy leegyszerűsítette azt számunkra, az épp úgy igaz, minthogy az élet nagy igazságai végtére is mind egyszerűek azok számára, akik meglelik a bölcsességet.
Remélem, a következő ülésen mások elé is tárhatom ezeket a felfedezéseimet, és fogadja kérem részvétem, amiért a hölgyek, akiket szeretett, elhagyták önt. Az örök élet kutatásában bajtársa maradok, talán barátja is, ha elfogadja ezt egy olyan hitetlen bolond öregembertől, mint amilyen vagyok. Hamarosan találkozunk, a kamik tartsák meg egészségben önt és a lányokat is!"
"Herr Siegel" levéltöredéke az angol Mágiaügyi Minisztérium irattárában, 1992. nyaráról
"S.M.
Morgenstern II aktáit átnéztem, iktattam. A legkevésbé sem hiszem el, hogy ez az egész kis mozgalom valami ártalmatlan vallási hóbort, mindent elküldtem Hopkirknek és Bonesnak. Nyilván láttad a kérelmeiket arra, hogy egyik gyanús körülmények között az országba hozott gyerek se járjon az iskolába, ez önmagában is értelmetlen, de ahogy ismerem az ilyen ügyeket, még Quintonnal is lesz néhány megbeszélnivalójuk. Karizmatikus mágus hazatér a zavarosban halászásból, különösen az NDK-ból, miközben vannak adataink arról, hogy az NSZK-ban is működött? Hét (!) darab gyerek, mind az anyjuk nélkül, egyedül neveli őket anyagi segítség nélkül, miközben hirtelen megszarapodnak a letelepedési kérelmek mindenféle munkaszerződés nélküli mágustól? Ha nem gondolnám, hogy ennél profibbak, azt hihetném, hogy köze van néhány régi, mostanra túl kényelmes halálfaló ostobaságaihoz.. De ezt majd az illetékesek eldöntik.
Nem fogják megkapni az engedélyt a gyerekeikre, nincs rá semmilyen különösebb ok. Jól tudom, hogy vannak köztük metamorfok? Nem akartam elhinni, mikor négyet írtak, meg azt, hogy képezni akarják őket. Mint valami elmebeteg fikcióban.. vagy mint az eugenikában, mert arra emlékeztet. Erre sem fognak engedélyt kapni, bárhonnan is szerezte azokat a nőket, akiktől ezek a gyerekek állítólag születtek, Angliában az ilyesmi szerencsére régóta szigorúan tilos. Még a vérelmélet is kevésbé idegesít, mint annak a lehetősége, hogy valaki direkt ezzel a céllal beszerez magának gondolom megvezethető nőket, teherbe ejti őket, aztán.. Mindegy. Undorító az egész, remélem, Hopkirk és Bones is a rájuk jellemző bájos keresetlenséggel küldik majd el melegebb éghajlatra, és végre alaposabban ránézhetünk erre a kis.. szektára."
Arnold Till asztaláról, a társának írt feljegyzések közül, 1992. augusztusában
"Testvéreim ezen a nehéz úton,
Többen arra kértetek, hogy beszéljek az előttünk álló nehézségekről, de én nem vagyok.. valamiféle messiás vagy megkérdőjelezhetetlen igazságok tudója. Egyszerű ember vagyok, aki egy nap feltette magának a kérdést: mi végre vagyok, ha az, ami lehetek, nem mutat túl puszta létezésen? Hermész Triszmegisztosz arra tanít bennünket: "Először az Isten, másodszor a Kozmosz és harmadszor az Ember. A Kozmosz az emberért, aztán az Ember az Istenért." Miért hivatkozom rá, miért térünk mindig vissza a bonyolult szövegek értelmezéséhez? "Meglátásom szerint a görög filozófiai tradíció sosem mond le arról, hogy a bölcseletet élő dialógusnak tekintse, vagyis a leírt szöveg nem más, mint reflexió az élőbeszédre. Ebből következően a filozófus mindig nyitott az olvasóra egyfelől, a lehetséges vitapartnerre másfelől. Ez az, ami miatt a görögök újra és újra visszatérnek olyan próbálkozásokhoz, hogy a filozófiát élőszóban alkalmazott műfajjá tegyék" (Hamvas, 57.).
A válaszok, amelyeket találtam, nem egyetemesek: nincs nálam a kulcs az öröklét ajtajához, nem tetszelgek abban a szerepkörben, mint Nagyurak vagy Bölcsek, akik nagyságukban elfelejtik, hogy nincsenek örök emberi igazságok. Örök igazságok azonban léteznek, mert a lélek, amely mindannyiunkban munkál, ugyanabból az anyagból, az öröklét anyagából van és abba is igyekszik vissza. Platón, Hermész Triszmegisztosz és mások, Rosenkreutz, Crowley, Raszputyin - és végül mi magunk. Ebben a mi századunkban könnyű nem hinni, könnyű elfordulni a mindennapok politikájától azzal, hogy mi, egyszerű emberek sosem férhetünk hozzá, előttünk zárva maradnak az akadémiai asztalok, minket senki nem kérdez meg soha igazán semmiről. Elfáradtunk a háborúskodásban, a követésben, bizonytalanságban, és egyre azt kérdezzük: kik vagyunk mi? Miért vagyunk itt, miért most? Az út felénél járunk most, testvéreim, mert már nem andalít el bennünket a béke ígérete - hiszen láttuk már, milyen törékeny az. Nem csábulunk el a testi örömök ígéretére, mert.. hát, látjátok, hétszer is lehet tévedni, igen, még én is beleléptem hétszer abba a folyóba, amelybe az okos emberek egyszer sem. Mi marad akkor? A szocializmus, kommunizmus, netalán a fogyasztás örömei, a gondtalanság megvásárlása hétvégi nyaralókkal, kimaradni a közéletből, visszavonulni a családba, felnevelni gyermekeinket és remélni, hogy többé nem kell olyan döntések követezményeit viselnünk, amelyekhez semmi közünk nem volt?
Egykor én is ezt hittem, sőt, reméltem, mert mindig jobb nem gondolkozni ezen, igaz? Nem gondolni a halálra, felelősségre, a férfilét kettőségére: remélni, hogy hazatérhetünk valakihez, aki szeret és elfogad, és rettegni tőle, hogy mások majd gyengének látnak közben? Egy férfi számára a világ ígéretek földje, a megváltás, a megoldás megvásárolható, ezért én azt mondom, ne hallgassatok senkire, aki ezt ígéri nektek. Láttok rajtam drága órát, talárt, talán egyedileg készült seprűvel érkeztem, láttatok anyagi javakat halmozni az adományokból, amelyeket adtatok? Az én gazdagságom ez itt, ez a kicsi gyerek. A neve Revan. Ha az arcára nézek - és a többi gyermekemre - arra gondolok, hogy felelősséget kell vállalnom akkor is, ha olyan jó lenne nem törődni a politikával. A politika mi vagyunk. De milyen politika vagyunk mi? Nem a pártpolitika ostobasága, vagy a programok, gazdaság bonyolult kifejezései, hogy ne értsük, hogy elfáradjunk benne. Én nem világuralomról, a javak újraosztásáról beszélek, én arról a konfliktusról beszélek, amelyben magunkat kell legyőznünk. Nyugalmunkat, békénket, félelmünket. A háborúról, amelyben istenné kell válnunk: előbb itt, aztán valóban. Igazán istenné az öröklétben.
Nem ígérek kész válaszokat, azokat máshol kell keresnetek. Én azt ígérem, hogy első leszek a bajban, egy közületek: először a kozmosz, aztán az ember, végül az isten. Együtt, veletek."
Reynard Morgenstern beszéde az újonnan csatlakozókhoz, 1992. augusztusában
"Tisztelt Mr. Morgenstern,
Megvizsgáltuk benyújtott kérvényét a gyermekei magánoktatásának tárgyában, és a jelenleg hatályos wizengamoti törvények alapján elutasítjuk azt.
Bár megfelelőnek találtuk a gyermekek területi befogadását a mellékelt dokumentumok alapján, kérésének nem adunk helyt, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola látogatása minden angol mágus számára kötelező, amely gyakorlat a nevezett gyermekek tárgyában azok angol állampolgársága okán érvényes a befogadási kérelem elfogadása után. A Minisztérium számára benyújtott dokumentumokat helyesnek találtuk, de az ilyenkor érvényes szokásjog alapján további vizsgálatot rendelünk el a gyermekek megfelelő életkörülményeinek felmérésére, tekintettel az első kérvényben megjelölt, önt érintő munkanélküli státusz okán. A levél kinyitásától számított tizenkét munkanapon belül lépjen kapcsolatba az ön számára kijelölt jogi képviselővel, Mafalda Hopkirkkel.
A rendelkezés fellebbezést az alábbi címen nyújthat be: [...]"
Madam Bones hivatalos levelének kivonata, a Wizengamot irattárában 1993. tavaszáról
" [...] - És mit gondolsz dédapádról, Kuroiwa senseiről? Biztosan sokat beszéltek róla édesapáddal. - kérdeztem a gyermek arcát fürkészvén. Korának megfelelő testfelépítése, kíváncsi tekintete nem árulta el a képességét, de eddigre Dr. Kauffman jegyzetei alapján már tudtam, mire számíthatok. Mások talán elítélnék, hogy a tapasztalataim összegzésekor őt is belevontam e folyamatba, de nagyon kíváncsi voltam, mit érzékelhet egy ekkora gyermek abból, amit az édesapjával közösen terveztünk. Különösen, mert ennek a jövőnek az egyik reménybeli letéteményese volt, ahogy értesültem róla másoktól a csoportunkból.
- Tudom, amit tudok. Tudom, hogy kamivá vált, és hogy maga is ezt akarja, eltaláltam, ugye? Én vagyok benne a legjobb, mindig ezt mondják, azt mondják, hogy Orin a legügyesebb. Én voltam az első, aki malacorrá tudta változtatni az orrát, én leszek az apám kedvence, én fogok kamivá válni először! - lábával toppantott egyet, egy pillanatra láttam benne a leendő nagyságot, amelyet Morgenstern is neki tulajdonított. Mégsem hagyott nyugodni valami.. idegen érzés, mintha egy túl korán felnövő gyermeket látnék, hiába tudnám, valóban lenyűgöző, mire lehet képes majd egyszer. Nem tudom, melyikük foglalkozott a nevelésével leginkább, de kétségkívül jó munkát végzett, még az én hiányos tudásommal is érthető volt, hogy a metamorfok mágiája milyen érdekes területe a mágiának.
- Nem a húgod volt az első, aki meg tudta változtatni a haja színét? Hát a szeme színét? - kérdeztem játékosan, és csak ekkor vettem észre, hogy valóban kihoztam a sodrából. A szemei egy pillanatra vörösnek tűntek, és hátrébb kellett lépnem, mintha olyat mondtam volna, ami miatt okom van a szégyenre.
- Nem! Én fogok kamivá változni, nem ő! Apukám azt mondta, hogy nem írhat rólunk, ugye? Ha még egyszer piszkálni fog, elmondom neki, hogy becsapta."
"Herr Siegel" készülő, aztán részben megsemmisített feljegyzéseiből, 1994. tavaszán
" [...] ezért megvizsgáltam a kérésére a gyermekeket, mellékeltem a kérdéseimre adott válaszaikat, illetve a tesztek eredményeit. Összességében elmondható, hogy koruknak megfelelő értelemmel rendelkeznek, habár jóval több ismerettel a politikai-közéleti történésekben, mint az elvárható vagy egyáltalán érthető volna - ez bizonyára az apjuk nevelése. Ami a csoport működését illeti, az valóban elég.. szokatlan, talán így jellemezhetném a legjobban, de nem találtam különösebben aggasztó jelét annak, hogy a gyermekek valamiben hiányt szenvednének. Sok nem hagyományos családmodellből érkeztek már kiváló mágusok, nem vonnék le egyértelmű következtetést ebből.
Ami azonban nem kerülte el a figyelmem, hogy olyan elvárások elé állítják őket, mint a nagyon hagyományos aranyvérűnek nevezhető nevelésben - nyelvórák, hangszeren való gyakorlás, és akkor a vizsgálatunk eredeti tárgya, a képességeik. Az előzetes jelentéssel ellentétben nem mindannyian metamorf-mágusok, de valóban többen nevelkednek ebben a közegben, aminek eredetét nem az én tisztem kideríteni. Úgy tűnik azonban, hogy van a közösségben legalább egy felnőtt, aki maga is rendelkezik a képességgel, és ő döntött valamilyen módon a gyermekek képzéséről is.. Az erre a témakörre vonatkozó kérdéseimre nem válaszolt egyikük sem, ilyenkor zárkózottnak tűntek még az extrovertáltabbak is. Azt nem sikerült kiderítenem, pontosan mit is jelent ez a képzés, de arról biztosíthatom, hogy ebben nem játszik szerepet a feketemágia, egyszerű gyakorlás-utánzás alapú nevelésnek tűnik, habár ez is roppant szokatlan a köreinkben. Ezt a családmodellel ellentétben nem tartom célszerűnek, bármi is a pontos célja, érdemes volna nagyobb figyelmet fordítanunk erre. Elővigyázatosságból azt javaslom továbbá, hogy amikor elérik a beiskolázási korhatárt, valamiféle korlátozást vezessünk be a többi roxforti diák védelmére, valamint a gyermekekre annyira jellemző csínyek elkerülésére. Ez már az ön területe, Quinton professzor."
Dr. Brocksby Lathan Quintonnak írt szakmai véleménye, 1994. decemberében
"Ahogy a tankönyv is említi, a kamik a japán sintó vallás istenségei, szellemei vagy természetfeletti lényei. A "kami" szó jelentése tág, és nem csupán isteneket takar, hanem olyan szellemi lényeket is, amelyek jelen lehetnek természeti jelenségekben (pl. hegyekben, folyókban, fákban), ősök szellemeiben vagy akár hősként tisztelt emberekben is. A sintó szerint a világ tele van kamikkal, akik befolyásolják az emberek életét, miközben megszemélyesítenek egy-egy fogalmat, jelenséget, hely esszenciáját. Kik pontosan a kamik? Közéjük tartoznak a természeti kamik (folyók, hegyek, szél, nap, pl. Amaterasu, a napistennő), az ősök szellemei (a különleges tiszteletet kiérdemelt ősök, köztük például azok, akiket más kamik valamilyen szolgálatra hívnak el, pl. Kuroiwa sensei és Benzaiten kami esete), a történelmi hősök (császárok, pl. Tokugawa leyasu, a sógun, akit halála után kamiként tisztelnek, de amennyiben valaki kivételes tettet hajtott végre, vagy nagy hatással volt Japánra, halála után kamivá válhat), valamint a tárgyak vagy helyek szellemei (egyes fontos tárgyak, épületek, helyszínek, szentélyek is otthonul szolgálnak a kamiknak).
Hogyan válik valaki kamivá? Ennek lehetőségei közé tartozik a hősi halál, a rendkívüli érdemek (önfeláldozás egy fontos ügyért, emberekért, pl. Sugawara no Michizane, a tanulás kamija), szentélyben való szolgálat, a császári családhoz való tartozás, egy onryo kiengesztelése (amennyiben szentélyt építenek neki, ő pedig kiengesztelődik, így kamivá válhat).
Fontos megemlítenünk, hogy a sintó vallás szerint a kamik nem feltétlenül mind hatalmas és távoli istenségek, lehetnek helyi szellemek, természeti jelenségek, elhunyt emberek, akik különleges életet éltek vagy haláluk után is nagy hatással vannak a világra. Mint ahogy azt tudják már, ezt a vallást követik mágusok és muglik egyaránt, ezért is kérem a tételek között a vizsgán. Nem kell az összeset megjegyezniük, de biztosan kérdés lesz, hogyan lehetséges ennek a vallásnak az összeegyeztetése a mágiával.
Tanulmányaik során biztosan találkoztak már olyan, elsőre megmagyarázhatatlannak tűnő mágikus jelenséggel, amelyben a mágia jelenleg általunk ismert törvényei másként viselkedtek. Ilyesmi lehet a halálon túlról érkező látomások, üzenetek, jelenések megléte is, a leggyakoribb példája, mikor egy különösen nagy hatalmú mágus egyfajta.. köztes állapotban jelenik meg, hogy rövid időre beszéljen valakivel. Gondoljanak például.. Dumbledore professzorra, csak a példa kedvéért, amint egy halálközeli pillanatban megjelenik önöknek, hogy útmutatást nyújtson egy.. Mindegy. Értik remélem így is. Kérem, ha valamelyikük beszél vele a jövőben, ne említse neki ezt a példát, bár biztosan remekül szórakozna rajta."
Ismeretlen diák jegyzeteiből a misztériumügyi gyakornokok öltözőjéből, 1996. márciusából
"Morgenstern,
Ha még egyszer olyan röhejesen elvont szemetet küldesz nekem, akkor kénytelen leszek meglátogatni téged a fiúkkal, és azt te sem akarod. Elég egyszerű volt a kérdésem: ez a te kis szektád mennyiben áll az utunkban? Nem érdekelnek a távolkeleti bölcsességek az örök élet plusz húsz évről, én azt kérdeztem, zavarod-e az érdekeinket és az ügyünket? Nem tartunk rád igényt a sorainkban, az egyik legundorítóbb elárulója vagy annak, amit tisztességes mágusnak lehetne nevezni, de vannak érdemesebb ügyek is nálad - kivéve, ha úgy döntesz, hogy a rosszabbik oldalunkra akarsz kerülni ezzel a nyerészkedéssel. A többi minisztériumi idióta sokáig elnézte az egészet, formanyomtatványokat meg gyerekpszicho-medimágusokat küldözgettek, de ha meg akarod tartani a kis breeding-kommunádat, jobban tennéd, ha egyértelműen válaszolnál minden kérdésemre, mielőtt úgy értelmezem, hogy Dumbledore talárja mögé akarsz bújni. A Nagyúrnak nincs szüksége olyan zsáknyi szarokra, mint amilyen te és a követőid vagytok - de azt garantálhatom, hogy nem leszel prioritás, ha a jobbik eszedet használod. Azt, amelyiket nem dugtad el."
"John Doe" figyelmeztetésének másolata, egy a házkutatás során előkerült dokumentumok közül a Yaxley-birtokról, 1996. szeptemberéből
"Yaxley,
Ez egy elég érdekes üzenet volt a Nagyúr részéről - vajon tudja, hogy lényegében a nevében beszélsz és fenyegetsz lehetséges üzlettársakat? Sajnálatos, hogy nem vagy nyitott a keleti tanokra, de nem ez az első és utolsó hiányosságod. Szóban is mondtam már, hogy engem ugyan nem zavar a ti kis mozgalmatok a világuralomra, nem vagyok érdekelt a hétköznapi politikai vitákban. Én és az ügyfeleim nem fogjuk beleártani magunkat a hatalmi villongásokba, mert a legkevésbé sem foglalkoztat egyikünket sem Dumbledore vágyálma a haladástól mentes haladásról, illetve azt sem érzem, hogy az elveink igazán egyeznének az elveitekkel. Elég nagy ez az ország hozzá, hogy ne zavarjuk egymás köreit, igaz? És anyagilag sem lenne hátrányos helyzetű - ti ott, mi itt, mindenki megkaphatja, amit akar, nincs szükség erre a mivan-mivan-mivan habitusra. Ezt kínálom az ügyfeleimnek is, jól értek hozzá, hogy felmérjem a felmerülő igényeket és ki is elégítsem azokat. Hidd el, nagyon is tudom, neked milyen igényeid vannak - és most kizárólag a tisztán üzletiekre gondolok, mielőtt még. Az én kis örökélet-vállalkozásom bizonyára nem ütközik a ti, nos.. igazi? örökélet & sörpuccs ideológiátokba, nincs szükség semmiféle dzsihádra köztünk és köztetek.
Mit szólsz, ha most írásban megígérem, hogy nem fogok szivárogtatni senkinek semmit róald, vagy azokról a bizonyos fiúkról? Cserébe te pedig hallgatólagosan beleegyezel, hogy nem keresel sem engem, sem a követőimet. Megnyugtathatlak, ha a vérminőségük miatt aggódnál, hogy szinte mind félvérek vagyunk, aki pedig nem az, nos.. megoldjuk valahogy, hogy ne zavarjuk a nagyszerű képeteket a jövőről. Nem kell válaszolnod, tudom, hogy roppant elfoglalt lehetsz a frissen jött hatalmi önkielégítéssel az aurorok között, bőven elég, ha csak nem találkozunk többet.
Üdvözöl régi barátod,
Morgenstern"
Reynard Morgenstern válaszlevele, egy a házkutatás során előkerült dokumentumok közül a Yaxley-birtokról, 1996. októberéből
" [...] Raphael, bár minden más alkalommal értékelem a kis rejtvényeidet, most ennél komolyann dologról van szó. A pöcsfej Yaxleyt nem volt nehéz elterelni, bőven elég sok dologra emlékszem még az iskolai éveiből, de mégis kell majd egy vészterv arra az esetre, ha a nála értelmesebbek is érdeklődni kezdenek irántunk. Lehet, hogy vannak köztük olyan megveszekedett idióták, mint Lestrange meg a többi, akik az Azkabanig mentek a remek hitvilágukért, de a többség legalábbis sejteni fogja, hogy mi itt nem egy konkurens mozgalom vagyunk, csak egy konkurens faszfejek náluk tehetségesebb csoportja, és nagyon is van köztünk érdekellentét az erőforrásokért. A megvezethető, az öröklétet pénzért megvenni akaró hiszékeny gyökerek száma is véges egy országon belül, és azután a kis fiaskó után Berlinben nem szívesen költöznék megint olyan országba, ahol ismerhetik a nevünket, Kauffman nyilván mindent elmondott, mindig is egy sunyi kis pöcs volt, különben nem vettük volna be eleve.
Egyébként vannak jó híreim is, a tegnapi gyűlésen - végül tényleg azt a Wagnert játszottam le, amit ajánlottál, sajnálom, hogy nem voltál ott, mert az érdem a tiéd - sikerült meggyőznöm még két hülyét, úgyhogy megveheted a sötét kis szíved vágyát, amiről már többet hallottam, mint kellett volna. Ne ragaszkodj hozzá túlságosan, tudod, mit szoktunk mondani: a materális javak a pokolba vezető út kilincse, vagy valami ilyesmi, a faszom kivan már Hermész Háromszortosztól. Vicces, hogy Orin tényleg ennyire hisz az egészben, Revan meg egyáltalán nem: mondani nem mondott semmit, de látom rajta, hogy tudja, mit csinálunk itt, amire elég büszke is vagyok. Eleve jobban kedveltem az anyját, csak az a kurva idealizmusa ne lett volna.. na de az emlékek törlése szerencsére működik ezen a fajtán is. Mióta megszabadultunk tőlük, szinte-szinte hiányzik az állandó monologizálás Benzaitenről meg a nagyapjukról.. Kami akarok lenni, nem halott az unalomtól, mire végzünk.
Ezek alapján erősen biztos vagyok benne, hogy mégsem Orin lesz az utódom, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, milyen őrjöngést fog levágni, egy kis versengés még senkinek nem ártott meg. A többiben is látok fantáziát, de nem erre. Azért azt nem bánom, hogy már nem folytatjuk ezt a részét az egésznek, a lovebombing még nekem is fárasztó volt, és ahogy véges számú szektás idióta van ebben az országban, a japánok között is elfogynak előbb-utóbb az átverhető és megbaszható, különleges képességekkel bíró fiatal lányok, akiket aztán a családjuk szégyenből nem kerestet olyan nagyon. [...]"
"John Doe" félig tönkrement üzenete egy elhagyott udvarház kandallójának hamujában, 1997. decemberében
" [...] így hát kedves barátom, megosztom veled gondolataimat, mást úgysem tehetek. Kérésednek eleget téve nem vezettem feljegyzéseket, minthogy nem készül belőlük könyv, de fel kell hívnom a figyelmed néhány összefüggésre, ha végül mégis célponttá válnánk ebben a háborúban.
Sokat gondolkoztam azon, vajon miként történhetett, hogy a vérelmélet mágusi megfelelője ilyen nagy teret hódíthatott épp ebben az országban, és azt miért azonosították kezdetben velünk, vagy keverik össze még most is olykor. A dehumanizáció lehet az oka, nemdebár? Ezek az angol halálfalók úgy tekintenek a szerintük náluk alávalóbbakra, mintha nem is volnának emberek, megfosztják őket emberi mivoltuktól - ahogyan mi is megfosztjuk, de saját magunkat, lényeges különbség. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a köztünk lévő különbségeket fogom fejtegetni, de íme az ember!
Gondolod, hogy konkurenciát jelentünk nekik a magunk békés módszereivel? Talán ők maguk is látják, hogy az önismeret, önmegtartóztatás és önmérséklet előrébb vezethet a tomboló haragnál, amelyet éreznek a világunk iránt, más emberek iránt. Annak idején egy nagy és félrevezetett gondolkodóhoz hasonlítottalak, ezt engedd meg, most is így érzem - azt hallottam, az a férfi, vagy talán már nem is férfi, legyőzte a halált. De milyen áron? Egy ártatlan gyermek megölésére aspirálva, aztán mások kínhalálának hátán felkapaszkodva, most pedig az államiságot fenyegeti? Ez nem örök élet, nem kamivá válás, nem a prima materia eljövetele, ez csak emberi kapzsiság, feketemágia. Azt is hallottam, páran azzal vádolnak, hogy nyerészkedsz rajtunk, holott biztosíthatom őket, sosem fogadtál el közvetlenül támogatást egyikünktől sem, de mert a matéria gyermekei vagyunk, valamiből élnünk kell, neked és a gyermekeidnek is. Micsoda képmutatás ez épp azoktól, akik bármit lerombolnának saját vélt nagyságuk reményében! Sosem voltam büszkébb rád, magunkra, amiért Kuroiwa sensei tanításait követvén haladunk előre az önmagunkkal vívott háborúban.
Ennek a másiknak hamarosan vége, hiszek benne. Utána pedig új aranykor jöhet el végre, ha többen ismernek meg bennünket.. a valódi igazságot."
"Herr Siegel" levelének töredéke, egy leendő diák utazóládájában, 1998. májusában
"Tisztelt Reynard Morgenstern!
Mivel nem tett eleget a harmadszori felszólításra sem, mely szerint számot kellett volna adnia a háború alatti tevékenységéről a Wizengamot színe előtt, valamint az adóhátraléka miatt, ezennel tájékoztatom, hogy a Minisztérium él abbéli jogával, hogy a gyorsabb ítélkezés érdekében már mint gyanúsítottat idézze be a rendelkezésre álló bizonyítékok és vallomások alapján. Jelen felszólításunk kézhezkapásától számított tizenkét munkanapja van arra, hogy jelentkezzen az erre kijelölt illetékes szervnél, ellenkező esetben aurori intézkedést foganatosítunk.
Arnold Till [...]"
Hivatalos felszólítás, a Mágiaügyi Minisztérium irattárából, 1998. szeptemberéből
"Kedves Revan,
Ez apu utolsó levele most egy darabig, de bízom benne, hogy tudod, mit kell tenned vele, miután elolvastad. Rossz emberek jöttek el értem, de én már messze járok azokkal, akik követni akartak engem. Olyan rossz emberek, akik nem akarják megérteni, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a pénz, a hatalom és a birtoklás, és akik szerint rossz apukád voltam. Tudom, hogy te sosem hinnél ezeknek a rossz embereknek, mindig olyan büszke voltam rá, milyen éleslátó vagy és mennyire könnyen felismerted a hazugságot. Apunak most meg kell szöknie, mert üldözni fogják, de majd hamarosan visszatér és vagy újra együtt fogunk élni, vagy magával visz. Elhiszed, ugye? Nagyon fogsz hiányozni, kicsi Revan, hallgass addig is a nővéredre és a testvéreidre, és Raphael bácsira, ha ő itt marad. Sose felejtsd el, amit tanítottam, és sose felejtsd el, hogy ha apuval bármi történik, akkor te leszel az utó [...]"
"John Doe" sietve írt vérfoltos üzenete egy leendő diák utazóládájában, 1999. tavaszán
"Kedves Orin,
Sietve kell távoznunk, remélem, megérted, hogy röviden írok csak neked. Mellékeltem egy levelet a testvéreidnek, mindenkinek egyet, illetve rád bízom Revan levelelét is, add át azt majd neki! És ne nyisd ki, tudom, hogy ezt tervezed, de nem örülnék neki, ha igazam lenne.
Benned mindig megbízhattam, ha titkokról van szó, itt egy újabb: még én sem tudom, hová megyünk majd, visszajövünk-e, de az biztos, hogy nem maradhatunk. Titeket itt kell hagynom, mert az ostoba Minisztérium erősködik, hogy angolok vagytok, befogadtak, mert annak idején elintéztem, de most mégis kegyetlenül elszakítanának egy apát a gyermekeitől! Ezért sem szabad semmilyen intézményben megbízni, mert nem látnak tovább a ronda, borvörös orruknál. Ismerem azt a családot, ahová kerülni fogtok, tisztességes emberek, de azért ne melegedj meg nagyon náluk, és ne hagyd, hogy a húgod bajba kerüljön! Most te vagy a főnök. Ja és ne engedd a minisztériumi kutatóknak, hogy visszafogják a képességeteket, erre semmi szükség! Nagyságra neveltelek benneteket, nem valami bürokratikus veszélyforrásnak, amit aztán pennavonással karanténba lehet zárni, mert nem ismerik és nem ismerik el!
Most mennem kell, még találkozunk! Kérlek, ne keress, amíg én nem kereslek benneteket!
Reynard Morgenstern"
Reynard Morgenstern sietve írt üzenete egy leendő diák utazóládájában, 1999. tavaszán
" [...] igen, értesültem róla. Nem, nem kívánok változtatni a helyzeten, a gyermekek véleményem szerint megfelelő helyre, és a fiamtól távol kerültek. A feleségem és én hálásak vagyunk, amiért ilyen gyorsan megoldódott az ügy, és elnézést kérünk önöktől, amiért a halálfalók felszámolásának nehéz ügye mellett még ezzel is bajlódniuk kellett. Úgy értesítettek, hogy Mr. Ishida Rokuro közbenjárt önöknél, és nos.. róla a legjobb véleménnyel vagyok, kiváló ember, valóban kiváló. Megbízom az értékítéletében, ha ő, mint annak a.. közösségnek a lényegében vezetője, úgy ítélte meg, hogy ezeknek a gyermekeknek a legjobb, ha a maguk.. közegében nőnek fel, hivatásos nevelőszülők közt, akkor ez nekem is elfogadható ilyen formában. Mikor elhatárolódtam a fiamtól, lemondtam az unokáimmal való érintkezésről is.
Remélem, hogy további kellemetlenséget nem okozunk önöknek, és hogy a gyermekek baj nélkül beilleszkednek majd a társadalmunkba, valamint az iskolába. Úgy tudom, mindannyian elfogadhatóan beszélik az angolt, valamiféle.. képzést kaptak a fiamtól és körétől? Rendben, akkor, nos.. úgy hiszem, az én szerepem ezzel véget is ért, mielőtt elkezdődött volna."
Dr. Reinhardt Morgenstern meghallgatásának feljegyzéseiből, a Mágiaügyi Minisztérium irattárából, 2000. tavaszán
"Orint kíváncsi, érdeklődő gyereknek tartjuk, aki mindig sokat kérdez az édesanyja hagyományaival kapcsolatban. Mivel nem vagyunk benne biztosak, mi is történt, ezért mindig csak a.. társadalmi, vallási szokásokkal kapcsolatban válaszoljuk meg ezeket a kérdéseket, de sosem adta jelét, hogy elégedetlen lenne. Jelenleg négy gyermek van a gondozásunkban és bár elsősorban nem ezzel a korosztállyal foglalkozunk, Orin és Revan remekül érzik magunkat velünk, ami nekünk is hatalmas öröm és megtiszteltetés. Ahogy kérték, ügyeltünk arra, hogy minden apró jelet feljegyezzünk és heti kapcsolatban maradtunk a gyermekeket ellátó pszicho-medimágussal is, akit javasoltak, de nem vettem észre, hogy Orin hangulata sokat romlott volna, mióta nálunk él.
Tekintettel a múltjára számítottam valamilyen.. szélsőséges helyzetre, vagy konfliktusokra, de minden szabályt gyorsan elfogadott, gyakran segít a könnyebb ház körüli teendőkben, illetve azt mondta, ezeket mindig ellátta otthon is. Ritkán beszél a családjáról, az egyetlen, ami talán aggasztó lehet, hogy úgy vettem észre, a húgával nem szívesen tölt időt, kerüli a társaságát, de ez talán az amnézia miatt is lehet.. Biztosan nehezen viseli, hogy a legközelebbi családtagja ennek elszenvedője, ezzel kapcsolatban a pszicho-medimágus már javasolt néhány dolgot, amivel segíthetünk neki. Összességében Orin úgy tűnik, mintha megnyugodott volna az állandóságtól. Természetesen a továbbiakban is mindent feljegyzek, és azonnal szólok önöknek, ha bármilyen furcsa jelet tapasztalnánk."
Mrs. Ogawa, hivatásos nevelőszülő válaszaiból, a Mágiaügyi Minisztérium irattárában 2000. augusztusában
" [...] szerintem érdemes ezt a lehetőséget is számításba vennünk a rendelkezésre álló információk alapján. Vétek lenne elpazarolni, a törvényeink nem teszik lehetővé, hogy egy gyereket ilyen korán képezzünk ilyesmire, és kérdéses eleve a beleegyezése is, de itt persze a tudományos áttörésekről van szó. Azt fogják javasolni, hogy várjuk meg a 17. születésnapját, és felőlem.. ha mindenképp ragaszkodunk ezekhez az álhumánus intézkedésekhez, ezek ellen úgysem tehetek semmit így a háború után, az új vezetőség alatt.
De azért érdemes belegondolni, mit nyerhet az osztályunk egy ilyen vizsgálati alannyal: valakit, aki nem sérül meg maradandóan, valakit, akin olyan jelenségeket tesztelhetünk, amit csak ritkán, természetesen a legjobb érdekek mentén. Amúgy is azon a véleményen vagyok, hogy akinek ilyen képessége van, azt az állam biztonsága érdekében kellene használnia, túl nagy.. kiváltság és felelősség ez egyetlen személynek. Ahogy büntetjük a közbiztonság veszélyeztetésére irányuló bűncselekményeket is pálcák eltörésével, úgy.. ezt is értelmeznünk kell. Mert hiszen mit tudunk csinálni, ha egyszer el akar tűnni előlünk? Az elmúlt évtizedek megmutatták, mi történik, ha őrizetlenül túl sok mágikus hatalmat hagyunk a társadalomban. Nem azt mondom, hogy zárjuk be és kísérletezzünk rajta, mintha nem lenne ember, de biztosan fel tudunk cserébe ajánlani valamit neki. A képessége fejlesztését, ha azt a javunkra fordítja, és kizárólag arra?
Elég ellentétesek a jelentések, amiket a habitusáról kaptam, ez önmagában aggasztó. Az esettanulmányokban mindig higgadt, szabálykövető, hogy is fogalmaztak.. szamuráj-szerű, elvont? A bölcsészek mindig olyan.. kreatívak, olyan remek, hogy itt vannak nekünk. Viszont az iskolai aktájában sok az agresszív megnyilvánulás, konfliktus és eszerint több diákot is a Gyengélkedőre juttatott már. Kinek kellene hinnem? És kinek kellene hinnem, ha ilyen nagy tét forog kockán? Nem, azt gondolom, érdemes megfontolnunk, hogy még azelőtt a javunkra fordítsunk egy ilyen ígéretes metamorf-mágust, mielőtt ellenünk fordulna."
Dr. Chang a Mágiaügyi Minisztérium Kísérleti Bűbájok Bizottságának munkatársától származó feljegyzés az osztály irattárában, 2001. júniusában
"Morgenstern
Reggeli csillag a vörös ég tetején,
kezem nyugtatnám fehér kebelén,
nézném a hajnalban az égitest irányát,
vérben fürdő csodaszép mosolyát.
Láttam már akkor, az éjszaka sötétjében,
haja sötétebb, mint a legfeketébb ében.
Fekete, fekete, vörös és fehér,
ha ránézek, felébred a szenvedély.
Sötét az ég, éji füst takarja,
és nincs már egén hajnali csillaga.
A hajnalcsillag a földre száll,
ében és vörös egymásra talál.
A holló nézte örökké az égen,
ez a fény légyen hát az ő sötétsége.
Elhuny a fény, míg nászukat járják,
szenvedély égeti a madár koronáját.
Vágyja a csillag fekete ölelését,
csillag várja, hogy a madár érintse keblét.
Vörös az ég, s vágynak egyre.
Hosszú, közös, meztelen percre.
Senki nem látja úgy hajnalod fényét,
mint a sötét holló ki vesztette reményét.
Ha nincs remény rá, hogy tollamat akard,
sújts le reptemre, szárnyamat szakaszd.
Jobb elmúlni haragos kardodtól,
mint meg nem érinttetni gyönyörű karodtól.
Hajnali vörös csillag a lángoló égen,
repülök feléd, míg meg nem égek.
Ich will dich"
Damien Ravensong levele Orin Morgensternhez, 2001. őszén
" [...] A mai reggel sikeresen elvitték Ravensongot a Gyengélkedőről. Magunk közt szólva láttam már egyet s mást javasasszonyi pályám alatt, olyan történeteket mesélhetnék magának, Lumpsluck professzor, mondjuk egy pohár whisky társaságában, de erről majd máskor. Voltak itt Blackek, Potterek, Weasleyk, Blood, Edevane, vérfarkasok, de meg kell mondjam, ilyet még nem láttam. Egyiknek se jutott eszébe ilyen specifikus sérüléseket okozni.. nem felejtettem el, hogy egyik társa sem vallott Morgensternre, és hogy Travers szerint a szobatársa át akart ugrani egy épp mozgó lépcsőre, aztán pont a korlátra érkezett a lágyékával, de.. Horatius, magunk közt szólva nem véletlenül tűnt jobb ötletnek elküldeni a fiút a Mungóba. Az ilyen belső szervek helyreállítását jobb, ha valami szakértő intézi, nem kell nekünk még valami per is, ami most divatos lett, mert valamelyik gyerek heréit átrendezték.. Lehet, hogy nyugdíjba kellene vonulnom végre, sok lesz ez már. Azt hittem, mindegyikkel elbírok, mert okoztak azért bőven fejfájást az elmúlt években, de a türelmem, az lehet, hogy elfogyott már. Öreg vagyok én már ehhez, Horatius. Azért a whiskyre feljöhet, Minervától kaptam ajándékba egy remek üveggel a névnapom alkalmából."
Madam Pomfrey rövid üzenetéből Horatius Lumpsluck professzornak, 2001. őszén
"Kedves Mr. és Mrs. Ogawa,
nevelt lányuk, Orin Morgenstern legutóbbi, T (Troll) osztályzatú érdemjegyéről írok, melyről levelükben érdeklődtek. Mielőtt leírom a történteket, szeretném kiemelni, hogy általában végtelenül elégedett vagyok Orin eredményeivel, és megkérdőjelezhetetlen mind intelligenciája, mind bájitalfőzés terén tanúsított tehetsége. Biztos vagyok benne, hogy amenyniben ezzel próbálkozik a jövőben, könnyedén fogja venni a legnehezebb, RAVASZ szintű bájitalokat is.
A kérdéses órán két fős csoportokra bontva dolgoztak a diákok, és Lazarus főzetet készítettek. Orint Ms. Traversszel osztottam egy csoportba, akivel a dupla óra alatt jó teljesítményt nyújtottak, és érdemi haladást értek el a bájital elkészítésében- elsősorban lányuk képességeinek köszönhetően. Sajnálatos módon többször rájuk kellett szóljak a viselkedésükért, mivel az óra nagyobb részét veszekedéssel töltötték, egy rasszista megjegyzésért le is vontam Ms. Traverstől öt pontot.
A dupla óra végén, amikor már vártam, hogy elkészüljön a bájitalfőzés utolsó szakasza, Ms. Travers tett egy különösen sértő megjegyzést Orin származására. Az óráimon mind a rasszista, mind a vérelmélettel kapcsolatos kifejezésekre, illetve a vulgaritással szemben is zéró toleranciát alkalmazok, ezért mindenképpen súlyosan megbüntettem volna őt ezért, azonban mielőtt erre sor kerülhetett volna, a lányuk csoporttársára öntötte a majdnem kész, még forró bájitalos üst teljes tartalmát.
Sokáig mérlegeltem, hogy milyen büntetést kellene adnom a lányuknak a büntetőmunkán felül, de tekintettel arra, hogy végül nem tudtak használható munkát benyújtani, nem volt más választásom, mint T-vel értékelni az órai munkai eredményt. Természetesen megértem, hogy Orint érzékenyen érintik ezek a valóban elfogadhatatlan sértések, de nem tudom elfogadni, hogy valaki megtámad egy másik diákot az órámon.
Szeretném azt is jelezni, hogy Orin a tett elkövetése közben végig engem nézett, és tudatában volt annak, hogy mit csinál, illetve hogy látom őt, ezért a baleset lehetősége ki van zárva. Nem találkoztam még olyan harmadéves diákkal, aki ennyire kevéssé tartana órán a következményektől.
Mindenképpen javaslom egy pszichomedimágus felkeresését, mellyel kapcsolatban lehetőségük van egyeztetni a házvezetővel is. Orin kivételes tehetségű boszorkány, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben nem kerül sor hasonló esetekre.
Üdvözlettel,
Quennel Oakley professzor"
Quennel Oakley levele, 2002. májusában
|
Roxfort RPG
Szerző