Mardekár vs. Hugrabug - Lelátók

Itt szurkolhattok a csapatoknak, minden Kviddicsfan élhet vágyainak!

Drukker versek, reagok, felkiáltások, hajtépések, ércelődések, nemi aktus a lelátó alatt - ide velük!

Ki nem ugrál a házunknál, hej, hej,
Az nem harcol a csapatnál, hej, hej!

Sasszem figyel, nincsen hibánk, hej, hej,
Foxgrove mindent hárít már, hej, hej!

Gurkó repül, botja lendül, hej, hej,
Echohawk most nagyot perdül, hej, hej!

Gólt lövünk és száll a passz, hej, hej,
Ays pedig a győzelemre hajt, hej, hej!

Nem állítja semmi meg, hej, hej!
Finnighan ma bajnok lesz, hej, hej!

Hét éve is leégtek, hej, hej!
A kígyók nem is olyan kemények, hej, hej!

G O O O ♡ B I R D S*

•     •    •     •    •     •     •  

౨ৎ ˚｡ ೀ

아무리 나빠도 난 좋아
봐 세상에 넌 빛이 나
누구라도 흠뻑
빠져버릴걸
really bad boy
•     •    •     •    •     •     •  

        Princess Soffility nem tudott túl sokat korábban a kviddicsről - amit tudott, azt is csak titokban, magazinokból és Zafirától, persze szegény Zafira nem is tudta, hogy Princess Soffility létező személy, ő ezeket mindig a barátnőjének, Soffi Lowenak mesélte el. Ez sosem zavarta meg abban, hogy teljes lelkesedésében szurkoljon az épp aktuálisan izgalmas meccsen, bár sokszor nem volt biztos benne utólag, hogy győztek vagy vesztettek, mikor épp nem a Hollóhát lépett a pályára.. Deckard szerint az olyan lányoknak, mint ő, amúgy sem való a sport, mert szabályokat kell megjegyezni bennük, de szerencsére Deckard nem volt ma itt, hogy mindannyiuk örömét elrontsa.
        Most azonban, míg hosszú zöld zászlóját szorította a mellkasához, a szíve a torkában dobogott. A mardekárosoktól kölcsönkért zöld sálban kicsit melege volt, az arcára pírt a hűvös levegőben még az izgalom lopott, és egyre-másra kuncognia kellett. Minden vibrált mások hangjától és örömétől, ő pedig boldogan integetett a felszálló játékosoknak.

        - Hajrá, Nialeeeeeen! - szerencsére pont annyira a szélén állt az emelvénynek, hogy senki előtt nem húzott el a zöld szalag, ami a zászlója végén írt le elegáns ívet, míg fel-alá ugrált, és tett néhány tánclépést is a biztonság kedvéért, hogy unokatestvére biztosan tudja, mennyire rajong érte. Korábban épp így örült Zafira sikereinek is, de mióta bekerült a csapatba - nem Zafira, Zafira Soffi szerint oda született, mint egy igazi madár, egy fenséges madár - azóta nem volt alkalma igazán másoknak szurkolni.
         - Olyan izgalmas, ugye? Szerinted győzni fognak? Te is szurkolsz valakinek ma? - a felvezetők után egy kicsit megnyugodva fordult barátnőjéhez, és a magukkal hozott üvegbe szívószálat szúrva megkínálta a matchából. Szükségük lesz az erejükre, mert a mérkőzés szorosnak ígérkezett - bár Soffi titokban remélte, hogy mégis győzhetnek.

        - Mar-de-kár! Mar-de-kár! - skandálta jónéhány ponttal és üres matchás üveggel később a lelátóról, néha még a mardekáros szurkolóknak is integetett közben. Nem érezte árulásnak a gesztusát, bár volt sok barátja a hugrabugosok között is, de Soffi kötelességének érezte, hogy támogassa az unokatestvérét most, hogy újra jóban lehettek és a fiú nem húzódott már el tőle. Azok közé tartozott, akik akkor is őszintén örültek mások sikereinek, ha az történetesen épp az ő kudarcukat jelentette: bármi történik is majd, ebben a pillanatban a barátnője mellett, az unokabátyjának szurkolva ragyogott a boldogságtól.
        *: És persze Go, Birds! - mondaná Princess Soffility, ha látná ezt.
        

Szállnak a hősök, mint halk árnyak,
Alkonyi fényben lengve szét,
Lelkem finom vágyakkal árad,
Sárga, s zöld szín szövi az éjt.

Talbot villan, mint őszi villám,
S Finnighan mint tavaszi szél,
Lágyan, de gyorsan száll a kvaffot
Űzve, míg Echohawk betér.

Sterling keze mint hajnali pára,
O'Hara tüzén fény reszket át,
Foxgrove bukik, mint a borznak álma,
S Travers gurkója mindent ráz.

De Ays, a gyors, mint zápor árja,
Szárnyal a légben, s nem remeg,
Blackwar kínja bár sajog feketén,
A Hugrabug-szív nem pihen.

Ó, nemes csaták! Ó, bátor harcok!
Szent lázban ég ma fenn a tér!
Dicsőn ragyog majd emléketek,
Mindkét csapat szívünkben él.

S ha suhan néha kígyó árnya,
S ha koppan mélyen gurkó, kvaff,
Én tisztelettel hajlok meg most,
Mert minden hős, ki harcba hajt.