~ ~ ~ léptek a porban ~ ~ ~
Barátok jöttek, ó, könnyű szelek,
Egy pillanatra vállamra ültek,
Nevettek, s mint őszi avar a szélben,
Szó nélkül, halkan messzébe tűntek.
Így hát várok, hogy újabb szelek jöjjenek,
De tudom, hogy csak árnyékot hoznak,
S én, ki nem tanultam a búcsú szavát,
Mégis magamba zárom őket, mintha örök volna a hallgatás.~ ~ ~ elomló alkonyat ~ ~ ~
S a szerelem? Az éjben suttogó fény,
Egy álom, mi ujjam hegyén elolvad,
A szívemhez ért, s már foszlott is széjjel,
Mint hajnali dér a kietlen dombnak.
Álmodott éden, hol a csók csak tűnt fény,
Törékeny pillanat, mi elhalkul, elhal,
Mint vízbe hulló levél, mely nem ér partot,
Szétfoszlik a vágy, mint ködben a hold.
~ ~ ~ fagyott penge villanása ~ ~ ~
A szívem remeg, ha lépteiket hallom,
A szemükben hűvös tükör, mi engem tükröz,
Minden szó, mit mondanak, élesebb a pengénél,
De mégis valahol bennem él egy kérdés: miért?
Az élet vad lova, mit ők ostoroznak,
De hol van a végső cél, miért is hajtunk?
Talán csak önmagunk árnyéka, mi üldöz minket,
De a harc vége mindig a csend, mi mindent elnyel.
~ ~ ~ sodródó árnyékok ~ ~ ~
S végül azok, kiknek neve nincsen,
Csak árnyként lebegnek az útjaimon,
Hol kísértetként követnek, hol elvesznek,
És végül magam sem tudom, ki voltam, s ki vagyok.
Ők a csillagok, miknek fénye elhalványult,
A szavak, mik elfeledve vesztegelnek,
Léptük nyomán csak homály, mi felsejlik,
De minden egyes lépés után újra elfelejtkezem róluk.
[font=times new roman][size=12pt][b][color=#6C748F]kapcsolatunk[/color][/b] ~ ~ ~[/size][/font]
[font=times new roman]Mit gondolsz rólunk?[/font]