SIENNA ROSARIA SCRIMGEOUR
Mottó
A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a győzelem felette.
Alapokjelszó || Főborz Tanárúr Farmerja
nem || nő
születési hely, idő || London; 1988.04.15.
kor || 16
vér || félvér
évfolyam || VI.
A múlt Nem vagyok benne biztos, hogy mióta nézem a tüzet a kandallóban, vagy hogy kinek a macskája az, amelyik úgy döntött, hogy a karfára telepszik némi fülvakarásért. Az biztos, hogy nem sajnálta tőle az ételt, és talán azt gondolja, hogy én is ellátom némi további rágcsálnivalóval, ha hagyja nekem, hogy simogassam, és rajtam hagyjon néhány bundaszálat. A hangos, szinte röfögő dorombolás megnyugtatóan hat a sercegő tűz mellett, segít elűzni a rémálom miatti hidegrázást és bűntudatot.
- Ugye tudod, hogy nincs nálam semmi ennivaló?- nem hiszem, hogy értette, amit mondtam, azt sem, hogy hallott rendesen a saját dorombolásának hangján keresztül. Ha ez így megy tovább, biztosan felébreszt majd valakit. Ma este nem akarok másik társaságot, ma este nem tudom elképzelni, hogy olyan könnyedén mosolyognék, mint általában szoktam. A macska az egyetlen társaság, amit ma éjjel szívesen veszek. Kicsit lassabban veszek levegőt is. A kezem már nem remeg.
A félkész levelekre nézek, amiket lehoztam megírni. Egy levél Nolan Hewittnek, egy Jonathan Lewittnek, egy anyának. Egy apának. Figyeltem a betűk külalakjára, figyeltem az helyesírásra, mintha a Mágiaügyi Miniszter valóban elolvasná. Mint hittem, gyerekként, amikor anyával Gibraltárra menekültünk, hogy apa valóban elolvassa a leveleimet, és hogy csak azért nem ír vissza, hogy a rossz emberek ne találjanak meg. Akkor azt hittem, hogy ezek a levelek, amiket anya valamilyen módon eljuttat neki, erőt adnak neki, bátorságot. Nem tudtam, hogy az ő harca addigra már régen véget ért. Mióta megkaptam a zsebóráját, amit a Bukás napján is a talárja alatt viselt, azt is tudom, hogy pontosan hány órakor, hány perckor, pontosan mennyi idő kellett volna a másodpercmutatónak, hogy a nyolcasról a kilencesre érhessen. Belesimítok a macska bundájába, a másik kezemmel pedig hátrasimítom a hajamat, és veszek egy újabb, mély levegőt.
Itt ülök, biztonságban, annak az épületnek a falain, amely kősziklaként állt ki vihart vihar után, amelyen végül a Varázsvilág leghatalmasabb vihara is megtört. Nincs mentségem arra, hogy így érezzem magamat. Apám évekig harcolt Voldemort ellen, a saját kezével ölte meg négy halálfalóját a karrierje során, és amikor a szörnyeteggel, a halállal nézett szembe, amikor már nem volt semmije, nemet mondott neki, megtagadta tőle a győzelmet, a végsőkig segítette azokat, akik nem segítettek neki, és nem is kértek az ő segítségéből. Nekem mivel kell szembenéznem? Semmivel, csak vizsgákkal, gurkókkal, a késztetéssel, hogy megátkozzam Thomas Reeset és azt a rohadt kis... apám biztosan minden éjjel látott rémálmokat, neki is hazudnia kellett másokért, akkor is, ha nem akarta, és akkor is, mindig jutott rá ideje, hogy megöleljen. Én pedig a hangjára sem emlékszem már igazán, az arcát is csak fényképek miatt nem felejtettem el.
- Be kell fejeznem ezeket.- ahogy lecsúszok a kanapé oldalán az asztalka mellé, érzem, hogy a macska egy pillanatra a kezem után kap. Rámosolygok, ahogy elkezdek írni, újra, mint régen. Persze, nem úgy mint régen, mert nem pennát használok, hanem a World of Warcraftos tollat, amit Jonathan adott nekem a Karácsonyi ajándéka részeként. Most már nem hiszem, hogy elolvassa, ez a levél is füst és parázs lesz, mint a száz másik, amelyeket azóta, és azelőtt írtam, hogy először a Kastélyba érkeztem. Csak apának írom le, hogy mennyire nehéz méltónak lenni hozzá.
Egy kézen könnyen meg lehet számolni az élő embereket, akik tudnak a problémáimról és a gyengeségeimről, de egyik sem úgy, mint te, apa.
Csak neked merem leírni, hogy bármennyire szeretem anyát, titokban haragszom is rá, amiért a Háború után visszamenekült a muglik közé, olyannyira, hogy ha én nem lennék, már úgy is élne, mint ők, és nem mondhatom meg a nevelőapámnak és a mostohaöcsémnek, hogy ki vagyok. Jonathan egyre kevésbé hiszi el nekem ezt a „szupertitkos iskola, ahol a királynő legjobbjait képzik” fedősztorit, bár fogalmam sincs, hogy mit gondol, hová tűnök hónapokra helyette, és miért nincs ott se internet, se telefon. Talán azért gondolok rá most is úgy, mint a mostohaöcsémre, nem mint a testvéremre, mert tudom, hogy ez örökre rákényszerít majd, hogy legyek olyan hazug disznó, mint Reese. Rengeteget játszunk azokon a konzolokon, számítógépeken, amiket kapott, jól érzem magam, szívesen adok neki tanácsokat, és tudom, hogy a nővérének tekint, de hogy lehetnék őszintén a testvére valakinek, akinek újra és újra hazudnom kell?
Csak neked írom le, hogy továbbra is auror akarok lenni, ahogy anya volt régen, ahogy te voltál régen. A Varázsvilág rengeteget adott nekem, és valakinek továbbra is meg kell védenie azt az olyan emberektől, mint azok, akik elvettek téged tőlem. Tudom, hogy anya ki fog borulni, ha egyszer kiderül, és rosszul érzem magam miatta. Néha úgy érzem, hogy könnyebb lenne megfelelni neki, elfelejteni ezt az ambíciót a Roxfort után, és békésen élni, elfogadni mindent, ahogy ő tette, keresni egy kényelmes állást a Közlekedésügynél. Néha úgy érzem, hogy meg tudnám tenni, fel tudnám adni, és utálom ezt a gondolatot. Te gondoltál rá valaha, hogy mást csinálj?
Te érezted valaha, hogy túl sok? Hogy könnyebb lenne békét kötni, kevesebbnek lenni? Hogy könnyebb lenne elfogadni, hogy félsz, hogy gyenge vagy, és nem harcolni tovább? Elfogadni, hogy ez a világ a gazembereké, mint Voldemort és Caramel, a hazugoké és csalóké, és egynek lenni közülük? Ha én elfogadnám, könnyebb lenne, nem álmodnék alaktalan lényekről és feneketlen mélységbe történő zuhanásról, akkor nem engem csalnának meg, akkor győztes lennék. De gyűlölném magam, és sokszor már csak a gondolatért, a félelemért is fel tudnám pofozni magam. Te hogy küzdöttél meg mindezzel? Elmondtad valakinek? Nem féltél tőle, hogy elárul, ahogy olyan sokan azok közül, akikre az életedet bíztad, meg is tették? Vagy te annyira erős és bátor voltál mindig, hogy soha eszedbe sem jutott, hogy megnézz egy rövidebb utat, soha nem kételkedtél magadban?
- Otto?- összerándulok a hang hallatán, a kész levél mellé ejtem, amit sietve összehajtok és a többi alá rejtem. Mosolyogva állok fel a földről, elég hirtelen hozzá, hogy kicsit megriasszam a macskát, és karba font kezekkel nézek a harmadéves fiúra, aki egy pillanatra megtorpant a lépcső alján. - Ó... nem tudtam, hogy ébren van még valaki.
- Akkor ketten vagyunk, Patrick. Ő lenne Otto?- a macska annyira nem díjazza, hogy felemelem a helyéről, csak egy mély, morgó hangot érzek az ujjaim alatt, ahogy feljebb emelem, mintha egy majom lennék, aki bemutatja az oroszlánok koronahercegét az istenadva népnek. Nehezebb, mint hittem, Szegény Revant szerintem konkrétan agyonnyomná.
- Igen... diétán van, túl kövér szegény. Éjjel nem engedem ki a szobából, mert mindig talál valakit, aki ad neki még kaját.
- Kövér? Nem lehet, hogy kneazle volt az apukád, Otto?- persze, tudom, hogy nem lehet, mégis megmosolyogtat a gondolat, ahogy Patricket is. Egy könnyed mozdulattal fellépek a kanapéra, és macskástul átugrom a támláján, amivel mind a fiút, mind a macskát meglepem kicsit, de még mindig mosolyogva odanyújtom az állatot gazdájának. A mosoly segít. A mosolytól nem érzem azt a szorongást belül, most kicsit olyan, mintha eltemettem volna. Még azt sem mondanám, hogy eljátszom.
- Öhm... köszi Sienna! És sajnálom, ha piszkált. Kicsit el van kényeztetve.
- Jaj, nem történt semmi! Ez egy macska, azért van, hogy elkényeztessék. És az, hogy elbírod, lehet azt jelzi, hogy nemsokára készen állsz a kviddics válogatóra.- kacsintok egyet, miközben rámosolygok a fiúra, aki magához vette a macskát, és kicsit zavartan visszamosolyog, mielőtt elindul felfelé egy szinte alig hallható elköszönés után. - Jó éjt! És vigyázz, nehogy téged egyen meg!
Néhány másodpercig hallgatom a lépteit, ahogy felmegy a macskával. Tovább mosolygok, miközben ismét a támlán átcsúszva visszafekszem a kanapéra, azután onnan lejjebb csúszva megérkezem az asztal mellé.
Mosolygok, amikor két-három alkalommal megpörgetem az öcsémtől kapott tollat. Ő az öcsém.
Mosolygok, amikor megérintem az apának szánt levelet. Tudom, hogy büszke lennél rám.
Mosolygok, amikor letörlöm a pizsamám ujjával a könnycseppet, ami talán egy darabja volt annak a belül szorongató, örvénylő gyengeségnek. Minden rendben van. Nincs okod félni, nincs okod sírni.
Veszek egy mély levegőt, azután felállok, és mosolyogva, mintha egy narancstollú bagolynak adnám a levelet, teszem azt a tűzifa közé, hogy ismét elvigye a szavaimat Rufus Scrimgeournek, akit olyan sokan tartottak gyengének, de aki a Világ legerősebb és legjobb embere volt.
Jellem Sienna legbelső, legmélyebb vágya, hogy méltó legyen arra, hogy idealizált apja nyomdokaiba lépjen. Szeretne olyan ember lenni, akire a néhai Rufus Scrimgeour büszke lenne, ez a vágy pedig meghatározza szinte az összes döntését. Mindennél fontosabbnak tartja azokat a tulajdonságokat, melyekkel apja szerinte a Varázsvilág békéjét őrizte, és amelyek hőssé tették: elszántságát, magabiztosságát, becsületességét, és elsősorban bátorságát. Rengeteg idejét tölti azzal, hogy szembenéz a félelmeivel, újra és újra emlékezteti magát, hogy apja Voldemortnak sem hódolt be soha, akkor sem, amikor az élete múlt rajta. A bátorságot tekinti a legnagyobb értéknek mind közül, a szembenézést a félelemmel.
A viselkedése nagyban tükrözi az értékeket, amiket követ: nagyon magabiztos, szókimondó, általában jókedvű, soha nem csal vagy hazudik, nem keres kifogásokat, keményen dolgozik a kitűzött célokért, és mindig kiáll a számára fontos dolgokért, akár személyes áldozatok árán is. Sokszor vesz fel vezető szerepet, általában ő az, aki kezdeményez, kockáztat, és látszólag a legminimálisabb szorongás, kétség sincs benne a várható negatív következményektől. Bár nem kerüli a konfrontációkat, és elég kompetitív is, saját becsületességéhez, morális kódexéhez, adott szavához a saját érdekei ellenére is ragaszkodik.
Sienna legegyértelműbb negatív tulajdonsága, hogy nagyon könnyen nagyon dühös lesz, ha valaki az apját szidja. A róla kialakult idealizált kép miatt negatívabb színben látja Dumbledoret, a Főnix Rendjét és Harry Pottert a legtöbb brit varázslónál, akik a véleménye szerint magára hagyták a Minisztériumot, és ezzel hozzájárultak apja halálához. Ez a megvetés ugyanakkor nem jár az érdemeik elvitatásával, és nem gyűlöli őket – ellentétben a Halálfalókkal, az ő elveiket követőkkel és az erőszakos bűnözőkkel.
Sienna szorong amiatt, hogy esetleg kudarcot vall, nem fog felérni az apjához, szégyent hoz rá, és a félelmeit, szorongásai sokszor látja ilyen gyengeségnek. Utálja a gyengeségeket magában, olyannyira, hogy sokszor magával sem tud őszinte lenni. Ha fáj valamije vagy rosszul érzi magát, általában eljátssza, hogy nem olyan komoly, azt pedig csak a hozzá legközelebb állóknak mondja el, ha megijeszti valami. Folyamatosan próbál ő lenni a magabiztos, cool, megbízható ember a csapatban, és igyekszik úgy tenni, mintha korlátlanul bármit el tudna viselni, bármennyi stresszt és kihívást képes lenne hordozni azért, hogy másoknak könnyebb legyen.
Úgy érzi sokszor, hogy igazságtalanul hátrányban van a moralitás nélküli emberekkel szemben, főleg kviddicsben vagy tanulmányi eredmények terén, és sokszor erősen érzi a vágyat, hogy ő se tartsa be a szabályokat (ettől a gondolattól bűntudata van). Erős igazságérzete van, megveti a csalókat és azokat, akik a könnyebb utat választják, különösen, ha ezzel másokat hoznak hátrányos helyzetbe.
Nyitott személyisége ellenére nem enged magához igazán közel senkit, kivéve legközelebbi barátait és családját, akiknek néha beszél a nehézségeiről és kétségeiről, és hajlandó olyan dolgokat is megmutatni magából, amit nem szeret magában. Kevesen vannak, akiket igazán közeli barátnak tekint, de értük kockára tenné az életét is. Új emberekben ugyanakkor nehezebben bízik meg igazán, amit fokozott egy ötödéves, néhány hónapig tartó párkapcsolata, mely akkor ért véget, amikor a most végzős hugrabugos fiú megcsalta.
Anyjával különösen boldog, harmonikus kapcsolata van, végtelenül szereti és tiszteli, nagyon szeret vele időt tölteni (sok tinédzserrel ellentétben nem szégyelli a barátai előtt sem), és mindent megoszt vele – az egyetlen dolog, amit titkol, hogy még mindig auror szeretne lenni, és bűntudata van, amiért tudja, hogy ezzel minden bizonnyal szomorúvá teszi majd. Nagyon szereti nevelőapját és mostohaöccsét is, akikkel harmonikus és szerető kapcsolata van, bár nagyon sokszor érzi rosszul magát miatta, hogy anyjához hasonlóan neki is hazudnia kell a Varázsvilágról otthon, ez pedig úgy érzi, hogy éket ver közé és új családtagjai közé.
Sienna imádja a mugli dolgokat, és otthon töltött szabadidejében rengeteget játszik videojátékokkal, ami közös időtöltése apjával és öccsével. Nagyon szereti a mugli zenét és a mugli divatot is, és a Varázsvilág nagy zenekarainak koncertjei mellett (és sokszor helyettük) szívesen hallgat mugli zenét. Nagyon szereti a sportokat is, bár inkább a kviddicset, mint a varázstalanok játékait, és sok energiát fordít edzésére és az étrendjére. Ételek tekintetében inkább a mugli ételeket kedveli, néhány éve húsmentesen eszik.
Apróságok
mindig || Kviddics, mugli videojátékok, meleg időjárás, csípős ételek, manikűr.
soha || Csalás, keserű ételek, feneketlen mélységek, gyávaság, hazugságok.
hobbik || Kviddics, videojátékok, vásárlás
merengő || Legjobb: emlékek az apjával, megismerkedés az új családtagokkal, megismerkedés Revannal; Legrosszabb: megtudni, hogy apja meghalt.
mumus || Apja kísértetszerű (szoborhoz hasonló) alakja, ahogy megvetően nézi őt.
Edevis tükre || Az Aurori Kollégium tagjaként látja magát.
százfűlé-főzet || A százfűléfőzet édes, enyhén sós ízű, é ananászos íze van.
Amortentia || Füstös, enyhén ázott illat, ami
titkok || mindenkinek vannak titkai, na halljunk egyet!
azt beszélik, hogy... ||
még a legártalmatlanabb emberről is terjengenek pletykák, rólad mi?
A család
apa || név; kor; származás (vér) ) viszonyod vele
anya || név; kor; származás (vér) viszonyod vele
testvérek || név; kor viszonyod vele
állatok ||háziállatok
Családtörténet ||
A Scrimgeour család már évszázadok óta meghatározó része a Varázsvilágnak, Mágiaügyi Miniszterek, iskolaigazgatót és fontos politikusok egyaránt kikerültek közülük, annak ellenére, hogy már legalább háromszáz éve senki nem tekintette őket aranyvérűnek. Annak ellenére, hogy rengetegen közülük fontos pozíciókat birtokoltak, nem halmoztak fel soha túl nagy vagyont, ezt egyesek a tisztesség, mások az inkompetencia jelének tekintették.
Rufus Scrimgeour a visszavonult auror, Claudius Scrimgeour, és felesége Elinore Scrimgeour első és egyetlen gyermekeként született. A férfi egész életét az Egyesült Királyság varázslótársadalmának szolgálatában töltötte, kiváló roxforti eredményei után auror lett, és végigharcolta az Első Varázslóháborút Voldemort ellen (ennek során szerezte későbbi bicegését Godmund Travers letartóztatása során). 1986-tól a férfi vezette a Varázsbűnüldözési Főosztályt.
Rufus 1985-ben ismerkedett meg az akkor tizennyolc éves gyakornokával, Daniella Serranoval, aki látszólag olthatatlan lelkesedésével, sztahanovizmusával, ambícióival felkeltette a férfi figyelmét. Másfél év közös munka után romantikus kapcsolatba kerültek, amit hivatalosan a nő karrierjének végéig eltitkoltak.
Daniella két spanyol származású, kereskedelemmel foglalkozó mugli gyermekeként született Gibraltáron, angol felségterületen, ennek megfelelően felvételt nyert a Roxfortba, és tanulmányait követően aurornak jelentkezett. Még a képzés alatt kapcsolatba került Rufus Scrimgeourrel, fiatalon szülte meg lányát, Siennát, akit apja titokban segített nevelni.
Daniella már a képzést követő első néhány hónap után úgy döntött, hogy nem akar auror lenni egy traumatikus bűnügy felderítését követően, és miután elhárult az összeférhetetlenség, hivatalosan is hozzáment Scrimgeourhöz. A házasság ellenére a kapcsolatuk jelentősen megromlott a közös érdeklődésük eltűnésével, és mivel a férfi munkája miatt rendkívül kevés időt töltöttek együtt, Ez a helyzet tovább romlott, amikor Scrimgeour 1996-ban megkapta az akkor rendkívül hálátlan szerepet, hogy Caramel bukása és Voldemort visszatérése után vezesse a Mágiaügyi Minisztériumot.
A Minisztérium bukása előtt nem sokkal a mugliszületésű Daniella Gibraltárra menekült lányukkal Rufus kérésére, akit később Voldemort saját kezűleg ölt meg a Mágiaügyi Minisztérium elestekor. Daniella és Sienna Gibraltáron töltötték a Második Varázslóháború hátralevő részét, csak azt követően tértek haza, ahol a boszorkány a Közlekedésügynél helyezkedett el.
2001-ben Daniella újraházasodott, az elvált Nolan Hewitthez ment hozzá, és Siennával együtt összeköltöztek vele és mostohafiával. Daniella soha nem árulta el Nolannek és új mostohafiának, hogy ő és lánya boszorkányok, és munkahelyét leszámítva mágiamentesen él, igyekszik távol maradni a Varázsvilágtól.
Külsőségek
magasság || 176 cm
testalkat || Sportos
szemszín || Barna
hajszín || Sötétbarna
kinézet ||
Sienna az átlagosnál kicsit magasabb, sportos testalkatú lány, akiről csak a testalkata alapján meg lehet mondani, hogy rendszeresen sportol és edz. Bár világosabb a bőre spanyol származású édesanyjáénál, egyértelműen a Mediterrán területekre jellemző árnyalatokat örökölt, és örökölte anyja sötét szemeit és sötét haját is. A testén nem fedezhető fel egyetlen olyan sebhely, elváltozás vagy tetoválás sem, amely felhívná magára a figyelmet.
Sienna kiállása szinte mindig magabiztosságot sugároz, az arcán pedig mindig ott bujkál egy mosoly ígérete, akkor is, amikor nem mosolyog. A mozgásáról meg lehet mondani, hogy tele van energiával: sokszor megfordul, előre siet, vagy dönt hirtelen amellett, hogy előre siet vagy egy ugrással teszi meg a megmaradt három lépcsőt. Minél jobb viszonyban van valakivel, annál gyakrabban érinti meg (bár tiszteletben tartja, ha ez zavar valakit). Általában akkor is mosolygósnak, jókedvűnek és magabiztosnak tűnik, ha látszólag nincs rá oka. A mosolyt a legtöbben csak akkor látják eltűnni az arcáról, ha valaki igazán felbosszantja – ezt a barátai elleni támadások vagy az apja szidása váltják ki leginkább. Általában viszonylag hangosan beszél, viszonylag gyorsan, bár nem hadarja össze a szótagokat.
Sienna az egyenruháját a szabályok előírásainak megfelelően hordja. Azon kívül főleg laza mugli ruhákat visel, amelyek nem korlátozzák a mozgásban. Ha melegebb az idő, sokszor olyan ruhákat vesz fel, amelyek megmutatnak valamennyit a testéből. Szereti a parfümöket, és általában valamilyen erős illatot választ (főleg a mugli világból), és bár általában jól érzi magát minimális sminkkel is, egyaránt képes órákat eltölteni a tükör előtt, ha igazán jól szeretne kinézni. Sok energiát fordít a körmei ápolására, ezeket mindig máshogy festi be.
A tudás
varázslói ismeretek ||
Sienna nagyon komolyan veszi a tanulmányait, különösen azokat a tárgyakat, amelyek az aurori továbbképzéshez szükségesek, és egyelőre minden eredménye elég jó hozzá, hogy a Roxfortot követően üldözhesse az álmát (bár az eredményei elmaradnak néhai édesapja legendás teljesítményétől). Órai környezetben évfolyama legjobb párbajozói közé tartozik, bár „éles” tapasztalata lényegesen kevesebb van, mint konfliktuskeresőbb évfolyamtársainak. Kifejezetten a pajzsbűbájok terén kiemelkedő a teljesítménye a harci mágiák terén. Bár nem tartozik azok közé a diákok közé, akiket bárki zseninek nevezne, egy tárgyból sem marad le. Meglepően jó jóslástanból (bár nem látó). Sienna atletikus, és kifejezetten kiemelkedő kviddicsező, talán csak kicsivel lemaradva a legjobbaktól.
Sienna talán legkiemelkedőbb képessége nem mágikus, elsősorban látszólag határtalan bátorsága, fájdalomtűrése és kitartása juttatja át a legtöbb nehézségen. Bár ez részben egy általa nem túl egészséges módon erősített külső kép, tény, hogy a legtöbbeknél jóval nehezebben ad fel kihívásokat, és nem fogadja el, hogy valami megijessze.
Sienna nagyon könnyen mozog a mugli világban, ami második otthona, olyannyira, hogy nevelőapja még autóvezetési leckéket is adott neki (és valószínűleg szerez majd jogosítványt). Magabiztosan kezeli a modernebb technológiát, különösen a Varázsvilág legtöbb lakójához képest, és bár képességei elmaradnak mostoha öccsétől, viszonylag tehetséges a videojátékokban. Az angol mellett beszél spanyolul, bár az anyanyelvi szinten beszélők előtt nem tudja eljátszani, hogy spanyol nyelvterületről jött, a kiejtése nem tökéletes.
pálca típusa || Főnixtoll, Szőlő, 12 és fél hüvelyk. Majdnem teljesen merev.
RBF ||
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Átváltoztatástan: V
Bűbájtan: V
Bájitaltan: V
Gyógynövénytan: V
Asztronómia: E
Mágiatörténet: E
Jóslástan: V
Legendás Lények Gondozása: V Egyéb
avialany || Olivia Rodrigo
Roxfort RPG
Szerző