+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Karakter Kapcsolat Nyilvántartás
| | |-+  Mardekár
| | | |-+  Cassia Carrow
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Cassia Carrow  (Megtekintve 64 alkalommal)

Cassia Carrow
Mardekár
*


Elérhető Elérhető
« Dátum: 2025. 04. 07. - 14:37:04 »
+3

CASSIA CARROW
"the good girl is always a ghost —  
the body is always a wound."

✦───༓───✦

R Ó L A M
you think you deserve this pain, but you don't

Cassia Carrow, a többi aranyvérűvel ellentétben nem szereti hallgatni a saját hangját, nem harsány és nem kegyetlen — legalábbis nem úgy, ahogy azt a legtöbben várják. Nem hordja fent az orrát. Nem könyörög. Nem magyarázkodik. A kényelmetlenségig higgadt, és ezt a legtöbben ridegségnek, arroganciának hiszik. Néhányan még a gonoszsággal is összetévesztik.

De Cassia nem gonosz — csak azt hiszi, hogy annak kell lennie.

Egy olyan név romjain nevelkedett, amelyet senki sem ejt ki kedvesen, arra tanították, hogy féljen a gyengédségtől, arra nevelték, hogy a hallgatással maradjon életben — Cassia úgy él, mintha egy ítéletet hajtana végre. Nem emlékszik a bűntettre. De a büntetést kívülről tudja. Az öröksége azt mondja neki, hogy csontig hatolóan rosszként született, ezért azzal tölti az életét, hogy bebizonyítsa, hogy ez igaz. Távol tartja magát, élesen, számítóan. Visszautasítja a kedvességet, nem azért, mert nem érezné, hanem mert úgy gondolja, hogy nem érdemli meg.

És mégis — valahol mindezek alatt — . Jószívű egy csendes, fájdalmas módon, amit nem akar beismerni. Észrevesz dolgokat, amik másoknak nem tűnnek fel. Emlékszik arra, hogy mit szeretsz. Meghallgat, amikor azt hiszed, hogy senki sem figyel rád. Hisz az igazságban, de meg van győződve arról, hogy nem ő lehet az, aki szolgáltatja azt. Ezért közel férkőzik olyan emberekhez, akik ezt megtehetik.

Az ő világa nevekből és árnyékokból, kötelességből és szabályozásból áll. De egy része — az a része, amelyet mindennél jobban megpróbál elfojtani — még mindig reménykedik. Még mindig törődik. Még mindig jobb akar lenni annál, mint amit a neve megkövetel tőle.

✦───༓───✦

K A P C S O L A T O K
you don't know me / you only see what i allow

barátok • "the people i should love, i hate. and the people i hate..."  
Cassia nem gyűjt barátokat. A hírneve általában előbb ér oda, mint ő maga — a neve, a bátyja körüli suttogások, a pillantás, ami sosem enged közel. A legtöbben feszengnek a közelében. Vannak, akik kegyetlenül ítélkeznek. De az a néhány, aki veszi a fáradságot, hogy a felszín mögé nézzen — a csönd, a tartás, a hidegség mögé — valami mást talál.

Hűséget. Figyelmet. Csendes, kimondatlan megértést. Cassia nem árasztja el a barátait melegséggel, de ha egyszer melléd áll, nem mozdul el. A barátsága halk, de állandó. Csak ki kell érdemelni. És az a nem könnyű.


ellenségek • "i’m not scared of anything. i mean, what’s the point? we’re all gonna end up the same, just bones and dust."  
Nem szeret ellenségeket szerezni, de pontosan tudja, hogy vannak. Az emberek gyakran utálják azt, amit nem értenek — és Cassiát nem könnyű megérteni. Carrow. Már ez is elég sokaknak, hogy véleményt alkossanak. Mások a hallgatását, a pontosságát, a tekintetét nehezen viselik. Azt, hogy sosem kér bocsánatot azért, hogy van.

Mégsem harcol vissza. Legalábbis nem úgy. Ő nem kiabál — ő emlékezik. Tud régi varázslatokat, veszélyes bájitalokat, fájdalmas igéket. De inkább hallgat. Úgyis azt hiszi magáról, amit a világ mondana róla. Mit árthatna bárki, amit ő még nem gondolt végig magában?


szeretők • "love, love love. what is it good for? absolutely nothing."  
Cassia nem hiszi, hogy képes a szerelemre. Sosem látta működni — se a szülei, se a nagyszülei nem szerették egymást. Csak hideg házasságokat, elvárásokat, megszokást ismert. Azt mondja magának, hogy a szerelem ostobaság. Veszély. Gyengeség.

És mégis... van benne valami, ami vágyik rá. Nem a tündérmesére, hanem az érzésre, hogy valaki mellette marad. Hogy valaki őt választja. Ha valaki elég makacs, ha nem fordul el, ha nem ijed meg — talán beengedi. De belülről nem könnyű szeretni őt. Mert ha szeret, akkor túl mélyen, túl fájón, túl birtoklóan. Mert ő nem tud csak félig adni.

A szerelmei gyakran tükrök: bűntudat, vágy az irányításra, a jóvátétel illúziója. Vagy valami sötétebb. Nem biztos, hogy jó lesz. Nem biztos, hogy egészséges lesz. De biztos, hogy fontos lesz számára.


rokonok • "most people just see what they want to see. but you're my brother. you're the only one that knows."  
Cassia nem beszél a családjáról. Apja az Azkabanban. Anyja ritkán ír neki levelet. A neve — amit hordoz — olyan múltat idéz, amit nem ő írt, de neki kell viselnie. A Carrow vér csak terhet hagyott rá — emlékeket, elvárásokat, fájdalmat. Olyan emberek örökségét, akikből sosem lehetett volna más.

Egyetlen kivétel van: Amycus. Az ikertestvére. A másik fele. Az egyetlen személy, akit Cassia kérdés nélkül szeret. Ők ketten nem beszélnek sokat, de mindig tudják, mit érez a másik. Nincs köztük tér. Nincs szükség magyarázatra. Amycus az, ami köré Cassia felépítette magát.

A Carrow-vérvonalból ő az egyetlen dolog, ami kikerült. És ez nem vonatkozik Cassiára.


✦───༓───✦

L E H E T Ő S É G E K
say something real, i'm tired of the echoes

☾ Gyerekkori ismerősök, akik emlékeznek egy másfajta Cassiára — vagy csak azt hiszik, hogy igen. Lehet, hogy régen barátok voltatok. Most már nem biztos, hogy meg merik szólítani egymást. Mi történt köztetek?

☾ Valaki, aki tudja, milyen érzés elítéltnek lenni egy név miatt. Nem sajnálat — de valami halk, kimondatlan közös megértés. Egy pillantás a folyosón, ami többet mond, mint egy egész beszélgetés.

☾ Egy kapcsolat, amit titokban tartotok. Nem feltétlenül romantikus — lehet csupán testi, lehet bűntudat, lehet valami, amit egyikőtök sem akar a világ elé tárni. Mégis újra és újra egymás mellé sodródtok.

☾ Valaki, aki nem hisz a pletykáknak, és elég makacs ahhoz, hogy Cassia védekezésein is keresztülnézzen. Túl közel jön. Túl sokat ért meg. És Cassia nem tudja eldönteni, hogy ellökje, vagy marasztalja.

☾ Valaki, akire Cassia féltékeny túl közel van Amycushoz. Talán jogos, talán nevetséges — de Cassia nem tudja elengedni azt az érzést, hogy valamit elvesznek tőle. És nem szereti, ha választani kell.

☾ Olyasvalaki, aki használni akarja Cassiát — a nevét, a tudását, a bájitalaihoz való érzékét. De talán ő is csak egy eszköz a lány számára. Talán egyikük sem ártatlan.

☾ Egy veszekedős, bonyolult dinamika. Sokat vitáztok. Nem értetek egyet semmiben. De mégsem tudtok távol maradni egymástól. Kihívjátok egymást. Talán vonzalomból. Talán dühből.

☾ Valaki, aki féltékeny a bátyjával való kapcsolatára. Hangosan vagy csak csendben, de úgy érzi, Cassia túl közel van Amycushoz. És talán igaza is van.

☾ Az első ember, akinek Cassia megengedi, hogy szeresse. Akinek be meri vallani, hogy fél. Hogy fázik. Hogy nem akar olyan lenni, mint ők. Akinek a jelenléte felkavarja benne azt, amit már rég eltemetett.

ezzel a kóddal válaszolj nekem:
Kód:
[center][font=times new roman][size=18pt][b][color=#8ba398]CASSIA & TE[/color][/b][/size][/font][/center]

[center][color=#cdd7c4]✦───༓───✦[/color][/center]

[font=georgia][color=#cdd7c4]milyen a kapcsolatunk?
[/color][/font]
Naplózva

Anne-Rose Tuffin
Griffendél
*


Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2025. 04. 08. - 12:33:05 »
+1

It may be invisible, but it is real



Carrow.

Azt mondják, maradjak távol.
Azt mondják őrült vagyok.
De ez sosem állított meg engem. Tudod  miért? Mert láttam... A kimért mosolyaid, távolságtartó, rideg magatartásod, a megfontolt lépéseid mögött, a szemedbe nézve a szomorúságot, hogy keresed a jogod a létezésre, hogy mélyen belül vágysz mások szeretetére. Láttalak Téged.
Engem nem érdekel a neved, ahogy téged sem a vérem.

A kapcsolat közöttünk nem azonnali, nem szembetűnő, nem harsány, nem körül határolható. Ha egyedül vagy, melléd ülök az órákon, ahogy te is odajössz hozzám, mikor magányosan tengek-lengek a kastély körül. Néha eltaszítasz magadtól, máskor meg keresed a társaságom. Nehezen igazodom ki rajtad, de azt tudom, hogy szükségünk van egymásra. Az évek alatt bár lassan, de folyamatosan egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Látom egy olyan oldaladat, ami csak keveseknek adatik meg. Lépésről lépésre, lassan de biztosan megnyílsz felém. Ha egyelőre még szóban nem is, de az apró gesztusaid kárpótolnak érte: egy-egy őszinte nevetés, vagy amikor kicsit talán számodra észrevétlen a taláromba kapaszkodsz.

Olyan érzésem van, hogy azt hiszed te olyan vagy, mint egy tönkrement váza: összetört és javíthatatlan.
Pedig ez nem így van.
Nincs szükséged javításra. A magad módján tökéletes vagy. Én pedig láthatatlanul, de azon dolgozom, hogy ezt Te is meglásd. Addig pedig mindig ott vagyok melletted, ha szükséged van rám.

Mert erre valók a barátok.
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.128 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.