MARDEKÁR vs. HOLLÓHÁT
A levegő zúg, az eső ostorozza a pályát, a szél süvít – de most senki nem mozdul. Minden szem az égre szegeződik. 140 - 140. Itt már nem számít semmi, csak a cikesz. A mindent eldöntő, utolsó, arany szárnyú lehetőség.
És ott van! OTT VAN!
A CIKESZ! Látványosan megvillan a Hollóhát torony felett, mintha az ég is eldöntötte volna: eljött az idő. TAVISH bal karját még mindig szorítja, a sérülés nem múlt el, csak ő nem hajlandó tudomást venni róla. Seprűje megugrik alatta, és ő már száguld, mintha maga a mennydörgés lőtte volna ki. MILLER nem késlekedik – fej-fej mellett repülnek, űzik a szikrázó fénycsíkot, ahogy a cikesz kacéran cikázik a viharban.
És akkor… O’HARA elindul. A kvaff nála. Talán utoljára. Elkapja a lendületet, megcélozza a karikákat.
TAVISH és MILLER még mindig küzdenek, könyökkel, vállal, ösztönnel. A CIKESZ előttük táncol, mint egy arany árnyék a felhők szélén.
O’HARA — AHOY, kapitány! — dühös lendülettel hajítja el a kvaffot, mintha maga a meccs sorsát akarná beleégetni az ellenfél karikáiba. A lendület elkapja, seprűje megcsúszik az esőtől csúszós markolat alatt, testét nem tartja meg a szél…
TAVISH kiszáll az üzekedésből. Egy körívben megelőzi MILLER-t, majd egy szépen kivitelezett, pörgetett zuhanással alábukik a cikesznek.
O’HARA zuhanni kezd. A Mardekár kapitánya pörögve, karjait maga köré csavarva zuhan a pálya felé, majd egy gurkó – McLAGEN visszapattanója, vagy talán WILSON elveszett ütése? – telibe találja oldalról.
TAVISH keze kinyúl, ujjai már szinte érintik a cikeszt.
A csattanás tompa. O’HARA teste puhán, de végzetesen érkezik meg a sáros talajra.
TAVISH ELKAPTA A CIKESZT.
Teljes a káosz a közönségben és pályán egyaránt.
A síp olyan hirtelen harsan fel, hogy még a gurkók is megriadnak. A levegő felrobban – sikoly, öröm, döbbenet. A Hollóhát szurkolótábora egy emberként ugrik fel, a zászlók az esőben is lobognak. A Sasok nyertek! De lent a pályán... HOOCH már O'HARA mellett térdel, POMFREY arca elkomorul. Az ütés erős volt. Túl erős. Egy csapatkapitány a földön fekszik. Egy másik az égre emelkedik.
A bajnokság új uralkodója kék palástot visel. És egy fényes, arany gömböt szorít a markában.
És mi marad nekünk, nézőknek? Egy meccs, amit nem felejtünk el.
140 - 290
Roxfort RPG
Szerző