Marcus Montgomery

MARCUS MONTGOMERY

alapok

jelszó || napfény, pitypang, kender, sprága - legyen az a patkány sárga
teljes név || Marcus Ethan Montgomery
becenév || Marc
nem || férfi
születési hely, idő || Dublin; 1979, 05, 06
kor || 18
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || 7.

a múlt

18 évvel ezelőtt születtem egy esős éjszakán egy dublini klinika, pontosabban ispotály szülészeti részlegén. Nem lett ugyan piros betűs ünnep, de a családom mindenesetre örült az érkeztemnek.

Egy bátyjal és egy nővérrel áldott vagy éppen vert meg a sors, ugye ki honnan nézi. Azt hiszem nem árt egy-két szót róluk is megejtenem, hogy teljes képet nyerhess rólam, már ha ez egyáltalán lehetséges lesz valaha is. Kezdjük talán a bátyussal. Róla nem mondhatok szinte semmi rosszat. Hogyan is mondhatnék, hiszen nem igazán foglalkozunk mi egymással. Amit azért nagyon tudok sajnálni. Gyerekfejjel jó lett volna a támogatása, amikor olyan dolgok estek meg velem, amiket egy gyerek nem a szüleivel vitatna meg hanem a testvéreivel , barátaival.
És a nővérem. Neki egy külön könyvet kéne szentelni, de sajnos csupán papírpazarlás lenne. Bár vele sem ápolok felhőtlen viszonyt, azt azért elmondhatom, hogy a saját utam megtalálásában ő egy biztos pont volt. Egy hús és vér emlékeztető, egy felkiáltójel, egy példakép. Annak a példája, hogy mi nem akarok soha lenni. Innen is csak azt tudom neki üzenni, hogy köszönöm.
Kis kitérőnk után eljött az idő, amikor ténylegesen és érdemben is magamról kell beszélnem. Valójában nem egy nehéz feladat, de nem is oly könnyű. Túl mélyre kell túrni az emlékek ingoványos talajában és vannak túl szennyes emlékek is amiket az ember nem szívesen idézget fel magában pláne nem sztorizgat belőle az ember egy borgőzös estén.
De belevágok, hogy úgy ahogy, de megismerhess.
Tudod mikor, hol születtem, tudod kik a szüleim, kik a családom. Folytassuk is akkor.
Legkisebb gyerekként sem mondhattam el magamról, hogy el lettem volna kényeztetve. Ellenkezőleg, kész túlélőtábor volt a gyerekkorom.
Legkisebbként én voltam a kísérleti nyúl.
Terror volt ez a köbön vagy ki hogy nevezi ezt. Barátaim nem igazán voltak, egyrészt nem nagyon barátkoztam, másrészt pedig nem volt kivel barátkoznom. Velem egykorúakkal csak baráti banzájokon futottam össze de inkább nem mondok semmit sem.
Elékeztünk ide is?
Egy lány. Scarlette. Egy kis hájpacni volt, ráadásul nyafogós, undok béka. Mindig a nyomomban loholt, folyton folyvást azzal nyüstölt, hogy legyünk barátok. Nem tudtam vele mit kezdeni. Bántottam. Szóban, és bevallom szégyenkezve tettlegesen is. Rühelltem. Egyszerűen egy kis ideggóc volt, egy szálka a szememben. Mit szálka? Bálna. Pfúj.
Nem lettem zárkózott ember, csak magának való. Az emberi kapcsolatok terén elég nagy hiányosságokat kell mind a mai napig pótolnom.
Kis ugrás az időben, a felesleges fecsegés helyett.
Betöltöttem a tizenegyet. Megkaptam a roxforti levelet. Ez pedig nekem sokat számított. Azonkívül, hogy elszabadulhattam az otthon fojtogató, már-már gyilkos közegéből, végre kiléphettem az elszigeteltségből is amit rám erőszakoltak.
Az első év főként terepszemle volt. Egy szervezethez sem csatlakoztam, nem kellett a balhé. Ezzel azonban nem lettem túl népszerű, ami amúgy sem volt könnyű dolog.
A második évemben már taktikát változtattam, megpróbáltam nyitni. Na az túlzás, hogy jól ment, de apránként kialakult egy kör, ahol úgy ahogy jól érzem magam. Viszont beütött a ménkű. Meg Scarlette?a kis nyomi.
A harmadik évet nyugalomban töltöttem, engem igazából nem érdekelt semmi...sodródtam.
Megkezdődött a negyedik év. Kissé rám szakadtak a teendők. Rengeteg meló, tanulás, meg ugye némi magánélet is, bár az mellékes. Egy szóval egy nagy BLOÁ.
Jött az ötödév és?szégyenemre, de szerelmes lettem. Igen, így kimondva és konkrétan.
Na, találd ki, hogy kibe?pontosan. Scarlette. Utáltam ezt az érzést. Hiszen nekem gyűlölni kellett volna őt. A Sors hülye, szadista játéka.
Minél jobban kellett, annál jobban bántottam ha az utamba került. Hülye én.
A hatodik év is zűrös volt, igaz nem túl eseménydús.
Most pedig hetedéves vagyok. Ez a ?Majd meglátjuk mi lesz? éve. Pazar.
Köszöntem.

jellem

Emberi dörzspapír, kissé magának való. Őszinte, ami sokszor fordul bunkóságba. Hamar ítélkezik, de személyfüggő, hogy a másik szemébe mondja e. Vagyis nem, mert mivel érzéketlen bunkó nem érdekli. Vannak ?barátai?, de jobban szeret inkább egyedül lenni. Beletemetkezni valami kutatómunkába vagy csak szimplán héderelni valahol. Különcnek is mondható, de kinek mi a különc.

Ha nem kedvel valakit, akkor nem kedveli és még véletlenül sem fog úgy tenni mintha így lenne. Nem játssza meg magát és nem köntörfalaz. Első sorban azt nézi, hogy neki mi a jó. Nem egy irgalmas nővér. Nem a máltai szeretet szolgálat.

Néha viszont meglepő, hogy mennyire normális is tud lenni. Mennyire?hát mondjuk ki. Szerethető.

Tanul, de csak nagyon elvétve. Vannak az életben érdekesebb dolgok is. Csak azt műveli rendesen ami érdekli.

apróságok

mindig ||
~Scarlette
~természet
~cinizmus
~zene
~kontroll
soha ||
-Scarlette
-szócséplés
-hazugság
-rendetlenség
-ostobaság
dementorok || valami megmagyarázhatatlan veszteségérzet
mumus || egy sötét alak, arc nélkül
titkok ||
+utálja Scarlette Storme-ot, mindamellett az életénél is jobban szereti
+tart a baglyoktól
+ dohányzik
rossz szokás || állandóan bagózik, látványosan képes unatkozni ami annyit tesz, hogy ahogycsak tudja halálra idegesíti a többi embert

a család

apa || Marius Montgomery; 68; aranyvérű
anya || Molly Mirage; 45; félvér
testvérek || Tamara Montgomery; 25 éves Toby Montgomery 26 éves

családi állapot || egyedülálló
állatok || régen volt egy kutyája, Sasa

külsőségek

magasság || 185 cm
tömeg || 80-85 kg
rassz || európai
szemszín || zöld
hajszín || rövid, világosbarna
különleges ismertetőjel || nem sok Marcus Montgomery lébecol rajta kívül a világban -.-
kinézet || sportos testalkatú, tipikus szépfiú arcú, átlagos öltözetű srác. Általában pólóban, farmerben, ingben, bakancsban látható. Ha nem akarja, akkor ki sem tűnik a tömegből.
egészségi állapot || egészséges

a tudás

varázslói ismeretek || amit eddig tanult, abból gazdálkodik. tud hoppanálni, de ennél ki is fújt a kontrollja, sem az animágiához nincs türelme, sem a többi pepecselős hülyeséghez.
Így a tantárgyak közül sem szereti azokat, amikhez sok-sok idő kell és várakozás.
mugli képzettségek || rajzol, festeget, bár ha választania kell akkor rajz
pálca típusa || 14 hüvelyk, tiszafa, egyszarvú szőr
különlegesség || nincs

szerepjáték-példa

Sosem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé a szélben, fagyban gyaloglás, de azt hiszem ez még mindig elviselhetőbb elfoglaltság mint az iskolában kerülgetni a sok megkergült nő és hím egyedet. A karácsonyi bál az emberek többségét csúnya elbutulásra tudja rávenni és legyen bármilyen erős is a gyomrom egy idő után a rózsaszín, habos-babos ruha költemények tömkelege heveny hányingert képes előidézni. Egyre inkább beigazolódik azon idióta közhely, hogy minél több embert ismerek, annál inkább értékelem a kutyám társaságát. Erre a gondolatra lepillantok a mellettem hűségesen lépdelő Sasára. Legalább ő élvezi ezt a kis sétát. Isten tudja, hogy mikor járt utoljára máshol is a sulin kívül. Persze ennek nem éppen ő az oka, hanem az a hülye gazdája nem foglalkozik vele. Miután sikeresen megszidom magam elégedetten lépdelek tovább. Azon tűnődöm, hogy valahová be kéne ülni és inni egyet. Valami csendes helyre ahol nem szedi szét a dobhártyámat a váratlanul, de felettébb élesen felharsanó, hol felháborodott, hol elismerést kifejező sikolyok. A bál napjára is kéne valami program. Gondolataimból a kutyám vakkantása zökkent ki. Ismét lenézek rá és rá kell jönnöm, hogy jó, hogy van egy lény aki felnéz rám, de én egyre kevésbé bírom elviselni. Hogy miért is ragaszkodok Sasához? Nem tudom, jól illik a kabátomhoz.
-Mi van?-kérdem tőle, bár választ azt nem igazán remélek tőle.
Egy fához araszol. Szimatol, körbe járja, majd mikor úgy ítéli, hogy a fa megfelelő nekilát elvégezni a dolgát. Nézem és remélem, nagyon remélem, hogy csak vizel.
Két perc múltán úgy döntök, hogy soha többet nem fogok reménykedni. Inkább előszedem a pálcámat és eltüntetem a nem elhanyagolható méretű gulit amit kedves cimborám produkált.
-Mehetünk?-nézek le rá már ki tudja hányadjára.
Ő visszanéz rám és elindul. Ez az én értelmezésemben igent jelent. Sajnálom szegény párát. De jobb lesz neki, ha egy olyan családhoz kerül, akik tudnak vele foglalkozni. Majd veszek neki búcsúzóul egy szép, nagy velős csontot. Ne váljunk el rossz szájízzel. Igen, szeretem ha a dolgok tetéződnek, attól lesz csak igazán pazar egy amúgy is klassz nap. Elkezdett szakadni a hó. Utálom a havat. Hideg, csúszós, és miután elkezd olvadni, minden olyan helyre befolyik, aminek a létezéséről az embernek fogalma sem volt. Nem baj, rendületlenül kutatok egy eldugott kis kocsma után. Az sem érdekel ha csótányok derbiznek a padlón, ha ragad a talpam a földhöz, ha a csaposnak több füle van mint foga. Már nem számít. Csak legyen valami iható pia, és vagy két fokkal több legyen benn az épületben mint itt kinn. Nos, ezt is tisztáztam magammal, így már eléggé céltudatosan indulok el ezen a rohadt kanyargós és hihetetlenül macskaköves úton. Legalább a kutya boldog.

egyéb