Serpikém
Igen, sajnos sikerült teljes mértékben a pohár tartalmát a nőre öntenie, és úgylátszik hiába kér bocsánatot, életében talán másodszor, nem sokat javít a helyzetén.
Legszívesebben arrébb menne, de nem hagyhatja ennyiben, most ugyanis lelkének a megmaradt aprócska jó fele vette át az irányítást teste felett. Figyeli, ahogy Serpenrosat elkapja az ideg, de nem törődik vele, s legyőzi a késztetést, hogy a védjegyévé vált lusta és gúnyos mosoly az ajkaira kússzon. Most nem teheti meg.
Int egyet a csaposnak, hogy hozzon még két pohárral abból a minőségi whiskyből, amiből eredetileg is rendelt, majd se szó se beszéd leül a nővel szemben és várja az italt.
- Borzasztóan sajnálom, és engedje meg, hogy meghívjam, legalább az én lelkiismeretem hadd legyen tiszta.
Iskola…
Tyana összehúzza a szemöldökét, kissé már-már dölyfösen pillant a szép szempárba, aztán horkant egyet, végül úgy dönt, hogy válaszol, persze csak lassan és kimérten, ahogy az egy úri hölgytől kitelik ilyen szituációban.
- Az iskola ilyenkor megvár…nincs okom a sietségre, és egyel több büntetőmunka már úgysem ront a helyzetemen. Ugyan már, fogadja el…ingyen whiskyt sose utasítson vissza.
Búgja, mikor a csapos leteszi eléjük az egy-egy pohárkát benne a fenséges nedűvel.
Miért is jött?
Ja igen…
Felejteni…
Alabástromfehér ujjai az üvegre fonódnak, lassan vérvörös ajkaihoz emeli, egy másodpercre megvillannak hószín fogai, s kortyol egyet. Egy pillanat erejéig elhúzza a száját, erős a pia ..talán kezdésnek túl erős volt, na de még hosszú az éjszaka, hamar megszokja az ízét. Na meg persze majd ha odajut a hatását.
- És Ön? Itt egyedül? Ilyenkor? Hiszen állítólag ez nem tanácsos… főleg nem fiatal boszorkák számára. Nem fél?
Úgy hangzik, mintha fenyegetés lenne, de valójában Tyananak meg se fordul a fejében, hogy megfenyegesse Serpenrosat.
Most nem azért van itt, hogy átkozódjon, és élvezze baljóslatú szavainak hatását. Ő itt most nem halálfaló, nem Lucifer ágyasa, nem Roxfortos diák…nem, ő itt most csak Tya.
Kezét kinyújtja előre, hogy ha akar a nő kezet rázhasson vele, miközben elmosolyodik.
- A nevem Chelsea. Önben kit tisztelhetek?
Vajon a boszorkány mit szólna hozzá, ha kiderülne, hogy a kinyújtott kar belső felén egy egészen sötét varázslattal átitatott jegy tündököl?
De úgysem fog kiderülni…
Újból kortyol.
Felejteni…
Azért jött, hogy felejtsen, el akar mindent …erre az estére legalábbis biztosan..hogy holnap mi lesz? Az most nem tudja érdekelni.
Roxfort RPG
Szerző