Számtalan csend- és őrbűbájjal felszerelt helyiség, melybe a családfőn kívül más csak akkor teheti be a lábát, ha hívatják. Komoly és precízen berendezett szoba, több mágikus kellékkel, többek között egy merengővel. A falakon összesen két darab portré található, ám lakói legtöbbször nincsenek a helyükön.

Lassan nyithatnék szerintem egy saját üzletet is: Vikitria Mirol bájital szaküzlete… Crassonak is folyamatosan főzőcskézek mostanában, és arról persze ne is beszéljünk hogy Jamesnek és Draconak is, amit természetes, csak most már ők is annak veszik… Komolyan mi vagyok én?
Most is. Ide jövök Wiltshire csak hogy elhozzam neki az álmatlanságra a bájitalát, de persze az eszébe sem jut, hogy talán találkozhattunk volna ma este, vagy hasonló. Nem. Jöjjek én ide, ahol még csak kedvesebben sem nézhetek rá, hisz a kapcsolatunk nem publikus, és hozzam el neki azt a nyavalyás löttyöt, amit örömmel készítek el neki, csak mostanában alig találkozunk és ez rettenetesen zavar. Állandóan dolgunk van. Ha épp ráérek, akkor ő nem és ez fordítva is igaz. Aj, olyan nagy szükségem lenne már rá.
De ez ma sem jön össze… Már csak azért sem, mert mikor meg akartam említeni, megjelent a manójuk és közölte velem: az Ura hívat.
Lucius Malfoy akar velem beszélni? Mi a fészkes fenét akarhat, azaz idióta tőlem?
Jó, talán lehetne kicsit jobb véleményem Draco apjáról, de őt sosem tudtam megkedvelni. Egy beképzelt barom szerintem semmi több. És Lucius hatalmasat téved, mikor azt hiszi, hogy a fia kicsit is hasonlít rá, mert nem. Draco ezerrel jobb nála.
Viszont ha már látni akar, akkor beszélek vele. Leginkább azért is mert hajt a kíváncsiság. Igazán érdekel, mi lehet az a téma, amiről egy Malfoy egy Mirollal akar beszélni, főleg egy olyan Malfoy, akiben még mindig elevenen él a két család közti ellentét. Talán közölni akarja velem, hogy takarodjak a birtokáról? Az érdekes lenne…
A manó kinyitja előttem az ajtót, és abban a pillanatban megszólal egy mézes-mázos hang, hogy kerüljek beljebb. Őőő… hát jó…Végül is ha kint maradok nem tudom meg mit akar, de ha így kezdi ezt az egészet, akkor nem kipenderíteni akar az biztos.
Gyanakodva nézek rá, az enyhén szólva is muglis ruhámban. Szakadt farmerban vagyok, amely nem az évek gyötrelme miatt néz ki ahogy, hanem gyárilag ilyenné tették, hogy a fiatalok kedvében tehessenek. A térdemnél és a combomnál, sőt még a fenekemnél is ki van esztétikusan szakítva. A felsőrészem, egy laza, bő, szürke top, melynek a ball pántja lecsúszik a vállamról, és ami alatt nincs melltartó. Mégis csak nyár van. Egy ezüstösen csillogó öv feszül a derekamon, a csuklómon Rómeótól kapott csodaszép karkötőim, a nyakamba a jól ismert Mirol nyaklánc, a füleimben pedig a két kígyós fülbevaló. A cipellőm pedig egy fekete pántos magas sarkú, ami megy a táskámhoz, amely jelenleg a kezemben pihen. Rövid hajamat pedig, kicsit felszárítottam hátul és egy napszemüveget tűztem bele.
Na vajon a ház ura mit szól ehhez a külsőhöz?
- Mit akar? – térek rá egyből a tárgyra koránt sem barátságosan.
Tőlem aztán ne várja, hogy felveszem azt a stílust, amit ő képvisel, mert akkor csalódni fog. Vikitria Mirol nem egy akármilyen aranyvérű liba, ő nem fog beállni az agyatlan tyúkok táborába és soha nem fog megijedni egy Lucius Malfoytól.

Mi a fészkelő nyavalyát akarhat tőlem Lucius Malfoy?
A kérdés az elmúlt percekben számtalanszor tevődött már bennem, de ötletem sincs. Azt leszámítva, hogy nyájas stílusával akarja közölni velem, hogy többé be ne merészeljem tenni a lábam a birtokára. Az mondjuk logikus lenne. És még érthető is. Hisz nem vagyok több egy Mirol lánynál. Ráadásul még csak nem is a legelőkelőbb Mirolokhoz vagyok sorolható, ami ellen James próbál tenni, erősen, mert születésileg annak kéne lennem, de... Nem vagyok az. Nem is bánom. A betörhetetlen szerepe jobban tetszik.
Látom, hogy rám néz... és ahogy végig mér... És nagyon jól tudom, hogy nem csábos idomaim képét szívja mélyen az emlékezetébe. Az a fia. De az egy másik történet.
Enyhén felhúzott szemöldök a válaszom az ő tekintetére, amiben még egy fikarcnyi szemtelenséget is beleiktatok. Valamiért ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy minél vörösebbé tegyem sápadt arcbőrét. Szeretek a tűzzel játszani, mindig is szerettem. Ha hiba, akkor hiba, én nem annak vélem. Néha persze jobb lenne, ha kicsit visszafogottabb lennék, főleg a Nagyúrral. Fogalmam sincs meddig fog játékszerként tekinteni rám, de ha bekövetkezik az a pillanat, akkor nem kéne a közelében lennem...
Hellyel kínál. Oh, és még fel is állt, ahogy egy úriemberhez illik. Kérem, Lucius bácsi, ne legyen ilyen kedves, mert mindjárt meghatódok.
Nem sokon múlt, hogy ezek a gondolatok, ne legyenek hangosak. De azért én is tudom hol a határ. Meg, most vicces ez a kis játszadozás. Vajon mit akar? Ha elküldeni, akkor nem hiszem, hogy hellyel kínálna, de az előbbi villanás a szemében nem tetszett. Gyanakvó vagyok, igen. De miért ne lennék? Lucius Malfoy nem ok nélkül hívat magához.
Kár azért, hogy az előbbi nyájasság eltűnt a hangjából. James jobban élvezte volna a történetet, ha Mr. Malfoy végig annál a modornál marad.
Leülök.
Szótlanul, kecsesen, végig a szemébe nézve. Lábaimat keresztbe teszem, és kényelembe helyezem magam a bőrben. Lehet, hogy az öltözékem nem a bennem csörgedező vérről árulkodik, de a mozdulataim, a gesztusaim, a hanghordozásom, és a bennem élő dac és büszkeség, mind, egytől egyig, a nemesi származásomat firtatják. Amikre, ha még oda is figyelek, páratlan műsort tudok alkotni. James ki is van akadva néha ezen, hogy miért nem tudok mindig makulátlanul viselkedni. A válasz egyszerű: nincs kedvem. De most van. Most ezzel akarom idegesíteni a Malfoy klán fejét. Gyerekes? Nem érdekel.
Fontos megbeszélnivalónk? Nekünk? Mit akar ez?
- Hallgatom - adom meg neki az engedélyt.
Engedélyt adni a ház urának, hogy folytathassa a beszélgetést? Szemtelenség. De egy aranyvérű hölgynek kötelessége. És nem az lennék? Még ha Malfoy nem is úgy tekint rám. Élvezem ez a játékot, nagyon élvezem. Talán fura perverzióim vannak.
Oh, szóval már a keresztnevemen szólít. Ilyen bensőséges lett a kapcsolatunk? És most esik le! Az előbb letegezett! Pertut ittunk volna? Nem rémlik.
A megszólításom MISS!
De nem mondom csak hallgatok. Majd később közlöm vele. Olyan kegyelemdöfésként, ha mindennek a végére értünk. Csatának fogom fel ezt a kis csevejt kettőnk között.
Meg. Szólja. A. Ruhámat. Rendeben, hogy James belém köt, ő a nagybátyám, a gyámom, de egy Malfoy ne merészeljen így kioktatni. Még Dracotól sem tűrném el, hogy így szóljon hozzám.
Kell egy pár pillanat, míg összeszedem magam, nehogy ostobaságot csináljak, és lenyeljen mindazt, amit a fejéhez akarnék vágni. Mind eközben vendéglátóm, újra helyet foglal és még egy megjegyzést tesz:
Mi az, hogy nem mutatkozhatok így Draco mellett? És hogy érti, hogy főleg a mai nap után?
- Mire akar ezzel célozni?
Nem ezt akartam felelni, de a többi válasz nem volt túl... hölgyhöz méltó.