Ryan Scott Reynolds

RYAN SCOTT REYNOLDS

   alapok

jelszó ||„Wingardium Leviooosa, nem Leviosaaaa..."
teljes név || Ryan Scott Reynolds
becenév || Scotti a mamának, tőle még elviseli.
nem || férfi
születési hely, idő || Anglia, Newcastle, 1975 november 1.
kor || 22
faj || ember
vér || arany

   a múlt

Múlt? Ugyan, ki kíváncsi a múltra, amikor a jövőre kell koncentrálni? Ez egy emberi ostobaság, a múlton rágódni, elemezni a hibákat, s a gyermekkort. Úgysem az számít. Hogy mi lesz tíz év múlva? Ez már érdekes téma és kicsit elgondolkodtató. Nem vagyok jós, de azt garantálom, hogy a Sötét Nagyúr végre megkapja méltó helyét a varázsló társadalomban, még, ha ez áldozatok árán múlik is. Nem tartozom a talpnyalók, vagy lábtörlők soraiba, akik kettős játékot játszva evickélnek a jó és a rossz között, keresve mindig a legjobb pozíciót. Hiszem, hogy a Nagyúr van olyan erős, hogy az ő vezetésével végre felülkerekedjünk az alantas népen, a világon, s többé ne kelljen titkolni a tudásunkat. Fiatal korom ellenére teljes mértékig mellette állok, ha kell, hát meghalok. Abban sem hiszek, hogy nekem ez lenne a sorsom, vagy egy örökség, melyet büszkén kell átvenni. Nem, ez egy életvitel, egy eszme, amiben hiszek. Azonban nem vagyok szónok, s most nem kezdek hosszas filozofálásba arról, hogy miért is jó halálfalónak lenni, a gondolataimat inkább megtartom magamnak.

A család? Van egy olyan érzésem, hogy ez lenne a következő kérdés. Mi a család? Generációk együttélése egy adott helyen? Ugyan, ilyesmivel nem kell foglalkozni. Drágalátos szüleim annyira körbeajnároznak, hogy az egész egyszerűen már unalmas, csak azért, mert én egy vagyok az Ő emberei közül. Talán nem is vagyok a saját gyerekük, csak örökbe fogadtak. Bárcsak ez lenne, s akkor talán olyan személyekkel élnék, akik példát mutathatnának, s felnézhetnék rájuk. Anyám velem kedves, igen naiv teremtés. Bizonyára ennek köszönhető az, hogy tudor apám oly könnyedén megcsalhatja fűvel, fával. Az öreg, legalább ehhez megvan az esze, ha már halálfalóként nem tudta megállni a helyét. Fiatal volt, s túl gyenge, így inkább csak a támogatók létszámát gyarapította, ahelyett, hogy beállt volna a Nagyúr seregébe.

Szóval a családomról lényegében elég annyit tudni, hogy aktívan támogatják a Sötét Nagyurat, minden kérésére mosollyal reagálnak, az aranyvér normáit elejétől a végéig belém verték, de igazából gőzük sincs arról, hogy milyen is igazi Halálfalónak lenni. Egy újgazdag család vagyunk, talán a nevünkből is érezhető, hogy őseink nem tartoztak épp a felső tízezer tagjai közé, sajnálatosan. Ükapámnak köszönhető mindaz, ami most a miénk, ő volt az egyetlen észt birtokoló lény a családban. Oh, milyen szemtelen vagyok, így beszélni a szüleimről, akiknek tisztelet járna. Természetesen, meg is kapják, ha otthon vagyok. Mindig olyan vagyok velük, mint egy kezes bárány. Apám szava számomra parancs, akárcsak anyámé. Talán ezért kedvelnek engem jobban, mint az öcsémet.

Josh, az öcskös, aki tulajdonképp anyám naivságát örökölte, legalább is, én így érzem. Persze, kiskorában, mikor még nevelhető volt, próbáltam pár trükköt mutatni, s a nekem tetsző eszmékre hangolni, de annyira puha*fütty*cs volt már akkor is, hogy mire a Roxfortba került, teljesen ellágyult. Csak hírből hallottam a szerelmi viszonyáról, s esküszöm, röhögő görcsöt kaptam, amikor anya arról mesélt, hogy Josh mennyire szereti azt a lányt. Mondjuk képen láttam és ami azt illeti, mutatós, de hogy néhány döngetésen kívül mire jó, azt már nem tudom.

A gyermekkorunk viszonylag normális volt, olyan, mint bármely más gyermekeké. Leszámítva azt, hogy öcsivel annyira nem foglalkoztak. Nem csodálom, nem láttak a kölyökben fantáziát. Kicsit olyan selejtes a srác, de mégis csak a testvérem, így Te nem szólhatsz be rá, helyetted megteszem én.

Az évek alatt összelopkodott vagyonnak hála tökéletes környezetben nőhettünk fel, a szülők mindent biztosítottak számunkra. Lovaglólecke, magántanár, dada, könyvek, játékok, az egész világ. Ezért cserébe mondjuk követeltek is, a korábban említett normákat, a tiszteletet, s egyéb ilyen jópofás dolgokat. Úgy érzem, hogy engem becsülnek, s példaként tartanak öcsém számára. Ebből is voltak gyakran sértődések Josh részéről, de nem tehetek róla, én aztán nem kértem őket, hogy engem ajnározzanak, sőt, örülnék, ha csak egy hétre Josht pátyolgatnák. Idegesítő…

Családunk egyetlen hasznos tagja talán az unokabátyám, Gavin Reynolds volt, apám bátyjának a fia. Ő tizenöt évvel idősebb nálam, s gyakran jött a birtokunkra gyermekkoromban. Ha nagyon belegondolok, ő az, aki belém ültette az eszmét, s ő sarkallt arra, hogy egy napon igazi Halálfaló legyek. Rengeteg hasznos dologra tanított meg, melyet szívesen megköszönnék neki, ha még élne.

Az iskola. Bármilyen meglepő is, a mardekár házába kerültem, oda osztott a süveg. Pedig külsőre senki sem mondta volna meg, hogy milyen egy komisz, ravasz, s kissé talán nárcisztikus fazon vagyok. A Süveg azonban már sejtette. Elsőben olyan törékenynek tűntem, hogy a házam tagjai, ha túlzottan unatkoztak, engem pécéztek ki az aznapi verésre. Mit tehettem volna egy hat fős csoport ellen? Tény, hogy néhány verést elszenvedtem, de igazából nem voltam olyan indulatos, hogy azonnal visszavágjak. Mindig kivártam a megfelelő pillanatot, s hol ésszel, hol varázslatokkal oldottam meg ezen problémáimat. Jól tanultam, s nem az elvárás miatt, hanem magamért. Az ész, s a tudás az, amit soha nem tudnak elvenni tőled. Én erre építkeztem, s mai napig is ezt teszem. Olykor nem elég egy varázsütés, gyakran a probléma megoldó készségünket kell előkotornunk a nehézségek ellen.

Miután sikeresen elvégeztem az iskolát, a minisztériumban kaptam helyet személyi titkárként. Lóti-futi munka, egyelőre csak ez jutott, de folyamatosan azon vagyok, hogy egyre magasabbra kerüljek. Mégsem vagyok egy Mirol, vagy De Crasso. Nekik kétszer nagyobb esélyeik vannak kapcsolataik révén…

S hogyan lettem halálfaló? Unokabátyámnak köszönhetően kerültem a Nagyúr csatlósai közé. Mikor 21 éves lettem, már annyit hallottam róla, hogy szinte elvakultan megtettem mindent, hogy az ő szolgálatába állhassak. A Nagyúr nem szánt rám túl sok időt, csupán pár percet. Később próba elé állítottak, melyet teljesítettem. A feladat az volt, hogy végezzek a szerelmemmel. Na már most, ez eleve meglőtt helyzet volt, hisz én nem vagyok az a típus, aki bárkit is tud szeretni, legalábbis idáig még nem tapasztaltam, de ugye ők ezt honnan is tudhatnák? Biccentettem rá, ha már ez a feladat, vigyük véghez tökéletesen. Húzással kiválasztottam egy csajt a sok közül, akivel viszonylag hosszabb ideig volt kapcsolatom. Kicsit hasonlított az ajándékozási felhajtáshoz, amikor egy ládából kellett karácsonykor kihúzni a neveket.(azt hogy utáltam). Tehát, még utoljára elszórakoztam vele, hogy a halál előtti utolsó percei boldogságban teljenek, majd utolsó sikolya után egy könnyed Adava Kedavrával a túlvilágra küldtem. Nem esett különösebben nehezemre. Lehet, hogy most szívtelennek tűnök, s kicsit pszcihopatának, netán érzéketlennek? Talán egy kicsit az is vagyok, de ki az az ember, akinek nincs valamilyen problémája?

A lényeg azonban az, hogy az eset után a karomra került a Sötét Jegy, s azóta én is Voldemort emberei közé tartozom.

Mostanában elég nagy a feszültség a Halálfalók között, hisz egy nagy lépésre készülünk, én azonban higgadt vagyok. Továbbra is a minisztériumban dolgozom, szabadidőmben a felsős diáklányokat őrjítem meg, vagy olvasgatok. Mikor mihez van kedvem.

   jellem

Ryan Scott egy határozott, érzéketlen fickó, aki inkább az eszét használja, mint az öklét. Voldemort hű szolgája, ettől senki sem tudná őt eltéríteni. Nem hisz a szerelemben, nem ismeri az érzést. A szeretet is csak egy fogalom a számára, inkább a kötődés az, amit jobban megért. Szüleit elviseli, de nem rajong értük. Öccsét nem bírja, mert jellemtelennek tartja, aki nem áll ki a saját eszméje mellett. Hidegvérű, ha kell, akkor végez bármelyik társával. Otthon színlel, hogy mindig ő kerüljön ki jól minden szituációból, ezzel gyakran öccse bosszúságát vívja ki, talán direkt. Céljait könnyedén valósítja meg, alattomos és furfangos, aki bármilyen helyzetre talál valamilyen megoldást. Ha kell, akkor hazudik, s képes bárkivel elhitetni azt, hogy ő teljesen az ellentéte az itt leírt jellemnek. Mondhatni hiú, kicsit talán sznob, s élvezi, ha kitűnhet mások közül. Szereti, ha megalázhat másokat, szavakkal, tettekkel.

   apróságok

mindig ||
-   Voldemort
-   Sötét varázslatok
-   Szenvedély
-   Külső
-   Gazdagság
soha ||
-   Romantika
-   Sárvérűek
-   Talpnyalók
-   Hanyagság
-   Kosz
dementorok || Legrosszabb emléke az, amikor kiskorában belezuhant egy mély gödörbe, ami tele volt csótányokkal. Azóta retteg az ilyen bogaraktól.

mumus || Szintén a csótány.
titkok ||
-   Te kis piszok, nem látod, hogy titok?
-   Kíváncsiságát fűti, hogy vajon milyen lehet a szerelem, bár ezt soha nem hangoztatná.
-   Nagyon jó a szaglása, ez egy vele született érzék, de erről sem tud senki.

rossz szokás ||
-   dohányzás
-   ital
-   tördeli a kezeit

   a család

apa || Kevin Reynolds,45, aranyvérű
anya || Helena Tends, 42, aranyvérű
testvérek || Josh Reynolds ,17, aranyvérű
családi állapot || -
állatok || Két Rottveiler, Cain és Brutus

   külsőségek

magasság || 180 cm
tömeg || 75 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || -
kinézet || Magas, férfias kiállás. Erős karok, de nem sorolható a teljesen sportos kategóriába, ugyanis nem rendelkezik kockás hassal vagy eget rengető izmokkal. Van egy kis pocakja, de nem kövér, inkább vékonyabb testalkatú, s nehezen hízik. Mosolya, vonásai sármossá teszik. Haja barna, szemei kékek. Mindig ápolt, ad a külsejére. Mindig kedve szerint öltözik. Minisztériumban öltöny-zakó, otthon lazább viselet, buliban sportos elegancia, kocsmában póló, farmer, bőrdzseki.
egészségi állapot || Egészséges.

   a tudás

varázslói ismeretek || Hét év Roxfortos tananyag, sötét varázslatok gyakorlója, mai napig bővíti ezen tudását.
szakértelmek || Lovaglás, etikett, tánc, zongora, alap műveltség – mindez gyermekkori neveltetéséből adódik.
pálca típusa || 14,5 hüvelyk, kőrisfából, sárkányszívizomhúr maggal.

   karrier

végzettség|| Roxfortot járta ki, a RAVASZ-t sikeresen teljesítette, kitűnően végzett

foglalkozás|| Minisztériumi alkalmazott
státusz || Csak a családja tudja, mások előtt csak egy egyszerű dolgozó ember.
mióta szolgálja a Sötét Nagyurat? Nagyjából egy éve, azóta csak pár kisebb feladattal bízták meg.

Hogyan lenne a karaktered a Nagyúr hasznára? || Minisztériumi alkalmazottként könnyen jut olyan információkhoz, melyek a Nagyúr hasznára lehetnek. Ezen kívül érzéketlen, s így hidegvérrel elvégzi a rá bízott feladatokat.

   szerepjáték-példa

Sötét éjszaka van, te gyanútlanul sétálgatsz a kihalt utcán, mire egyszer csak az egyik mellékutcából felbukkan egy auror, aki a nyakadnak szegezi a pálcáját.

Milyen unalmas volt ez a családi program, megünnepelni a születésnapomat valami középkategóriás étteremben. Vajon apám vagy anyám fejéből pattant ki ez az ostoba ötlet? Ehh…mindegy, legalább már túl vagyok rajta, a ma esti jó pofizás is megvolt, s legalább élvezhettem Josh bosszús pillantásait. Mostanában nincs túl jó formában, ennyire kikészítette az a csaj? Hihetetlen, de talán fejlődik a srác. Mostanában eléggé megváltozott, mintha hajtana a családon belüli pozíciómra. Nem mintha zavarna, akkor végre megszabadulhatnék a szülői szeretet alól, amivel szinte megfojtanak, rémes…

Miközben ezen gondolkodom, komótosan, zsebre csúsztatott kezekkel lépkedek az esőtől áztatott utcán. Szövetkabátom súrolja a cipőm sarkát, de még nem érinti a talajt. Pálcám biztosan ott lapul a bal csuklómra erősítve, hisz sosem tudhatom, mikor lesz rá szükség. Sétámat egy kellemetlen, fokhagymás bűz rondítja el. Mivel elég jó szaglással rendelkezem, feltűnik ez az illat, amely nem éppen egy kihalt utcára jellemző. Én nem ettem foghagymát, tudtommal itt étterem sincs. Amint ezeken gondolkodom, érzem, ahogy egy pálca szegeződik a nyakamhoz. Jól tudom, hogy ez nem lehet más, hisz párszor már volt részem ilyen élményben. Csak semmi hirtelen mozdulat, fő a nyugalom, s a higgadtság. Óvatosan emelem a levegőbe a karjaimat, ezzel jelezve, hogy megadom magam. Ha az illető nem átkozza le a fejemet, abban az esetben óvatosan felé fordulok.
- Maga mit akar? –Teszem fel értetlenül a kérdést, színlelve, hogy azt sem tudom, kivel van dolgom. Pedig a jelekből ítélve ez egy nyomoronc auror, akinek a túlvilágon lenne a helye. Vajon tudja rólam, hogy a Nagyúr szolgálója vagyok? Honnan tudná? Persze, elképzelhető, de akkor gyorsan kellene cselekednem. Egyelőre azonban várok, hátha elmondja, hogy mit akar. Ha nem, akkor talán lőttek a ma estémnek…

   egyéb

   Emily Deannek.