Planetárium

[Dashiel]

Dashiel

[/size]

*Érdekes, hogy néha két ember, ugyanarra a helyre megy, hogy egy kis magányt találjon. Társasmagányt....
Lara gyakran bóklászik egyedül, amióta csak itt van, és a kastélyban szinte senkit nem is ismer....így őt sem sokan. Göndör tincseit most is elégedetlenül veti át válla fölött úton a Planetáriumban, jobb kezében gitárja nyakát szorongatta. Ez a hely valahogy elkápráztatta. Talán ez az egy jó tulajdonsága van, a szép dolgokat szereti észrevenni. ÉS ilyen környezetben talán a zene is szebbnek hat. Lassú, ráérős léptekkel araszolt fel a csigalépcsőn, majd hangtalanul nyitott a terembe. Azonnal kiszúrta, hogy egy fiú ücsörög az asztalon, és éppen dudorászik. Csöndesen figyelte, amíg elhallgat.*
-Ez mi volt?-
*Kíváncsivá tette ez a szám, mivel egészen hangzatos volt, még így, egyszerű előadásban is. Közelebb sétált, és a mögötte lévő pad tetejére ült, a gitárt maga mellé tette, azt el is felejthette. Ahogy előre hajolt, hogy bekösse tornacipőjén a fűzőt, haja ismét szemébe lógott. idegesen cüncögött egyet, majd kedvesebb mosolyra váltott.*
-Hát te??-
*Mintha a világ legtermészetellenesebb dolga lenne, hogy más legyen ott rajta kívül. Őszintén elcsodálkozott azon, hogy más is szépnek találta ezt a termet. Majd folytatta a kérdezgetést, minden bemutatkozás vagy egyéb nélkül.*
-Mi járatban? Gyakran vagy itt?-
*Az utóbbit csak azért kérdezte, mert ő elég sokat van itt, és még nem látta ezt a srácot. Nem nézett ki rosszul, meg kell hagyni... Mikor ezt észre vette, ennek jelét is adta egy fél oldalas mosoly képében.*
-oh...-
*HA előbb figyelemre méltatta volna az idegen küllemét, lehet kicsit másképp viselkedik, ki tudja, mikor jön jól. Majd ő is kifeküdt a padon, oldalra billentette a fejét, a srác irányába, és úgy vetette oda.*
-Egyébként... Lara vagyok-

Lara

*Na lám...Eddig nem is tudta, hogy van őrangyalkája! Most már ennyivel is okosabb lett! Na, majd vesz neki valamit karácsonyra, hogy ilyen jó volt... Sőt, a lehető legjobb. Egy lányhang kel életre az ajtónál, és ahogy odanéz, még gitárt is lát.. Na, ennél jobb má nem is lehetne! És ahogy megnézi, ez a lány egész csinos! Legalábbis ahogy az eddigi soron végignéz, voltak emellett a lány mellett trollnak mondható is... Persze, nem kintről gondolta. Hiszen elég ránézni. Akinél gitár van, az már eleve nem lehet valami hűdeszörnyű! Hálát rebeg az ég felé, és mosolyogva néz felé. Nézi, ahogy a lány besétál, és minden további nélkül, fesztelenül lehuppan. Dashban megmoccan valami. Megint ez a fránya megszerzési vágy... Ejnyebejnye! Az első kérdésre válaszol.*
- Oh lalááá! -francia akcentus- Micsoda tündér szökkent az üres terembe, enyhíteni magányomon! - kis szünet után - Nem tudom.. A dallamok általában nálam csak úgy jönnek... de látom, te is gitározol...
*Erősebben nyomta meg az ,,is" szócskát, hiszen igaz volt. Ő is nagyon jól értett ehhez a hangszerhez, sőt.. Állítólag születetett tehetség... na persze. Zöld szemeit a lányra szegezte, és úgy kísérte minden mozdulatát. Ajkain félmosoly a sármosféléből, és elegánsan elnyújtózik a széken. A következő kérdésre is válaszolt. Legalább értelmes kérdések. Nem a divatról szólnak, ez is valami. Ebben a lányban nem fűrészpor és divatmagazin aprólék van! Na! Haladás! *
- Én? Feljöttem házit írni. De már kész van, szóval egy hétre legalább lletudtam az ilyesmit... Nem túl gyakran, de járok ide...
*Csevegő hangsúly, és közben tartja a sármos mosolyt. És ekkor a lánynak is valami leeshetett, mert egy furcsa mosoly jelent meg arcán, és megnykkant. Kedvesen elmosolyodott, és oldalra biccentette a fejét, egy laza mozdulattal kisöpörte az arcából az odatolakvó kíváncsi, jelenleg sötétbarna fürtöket, és valahol mélyen felmorgott valami. Igen. Itt az ideje egy újabb játéknak. Odahaza a lány már úgyis lassan az idegeire megy. és végre, a tüneménynek neve is van! lara.. Ízlelgette a nevet, és széles, persze dögös moslyt küldött felé. *
- Az én nevem meg Dashiell Anton... Szólíts, ahogy szeretnél. A legtöbben más nevet adnak nekem.
*azzal felállt, és odasétált a lányhoz, megfogta a finom kezét, és egy csókot lehetlt rá. Nem ért a szája a lány bőréhez, épen csak rálehetlt, de általában ez is elég szokott lenni ahhoz, hogy a legvastagabb jeget is megtörje. És ő most ezen volt. Nem éppen azzal a szándékkal, hogy megszerzi a lányt, de... Miért ne szórakozhatna? Szabad ország, és mindenki azt teszi, amihez csak kedve van, nem? *
- Örvendek a szerencsének, hogy megismerhettelek... Lara...
*Mondta a mély hangján, és elengedte a kacsót, majd a szomszédos padra ült le. A lány nevét lágyan ejtette ki, már-már becézve. Ha tilos, most szóljon! És közben belül nagyon reménykedett, hogy a lány keze most szabad, és nem utasít vissza egy kis flörtöt.. vagy talán később egy picit többet...*

[Dash]

Dash

*Kissé félre billentett fejjel néz, hogy mi érdekeset láthat a srác, majd egy vállrántással letudja az egészet. Illetve csak hagyná, mert kicsit erőltetettnek ható szöveget hall, ami ugyan cirógatja az egóját, de az igazságtól elég messze áll. Csak elmosolyodik rajta. *
-Nos, igen, te is? ha a zenét kedveled, rossz ember nem lehetsz....-
*Bólogatott, ez az elv általában beigazolódott. Pontosabban, ő, Lara talán az egyetlen kivétel. S a házi szó hallatán kicsit felszökik szemöldöke. Majd halvány mosoly fut át arca vonásain. *
-Áh....házit? Csak mert nem gondoltam, hogy valaki tényleg azért járhat ide.
*Mondta inkább csak magának, de nyilván a másik is hallotta. Nem bánta meg, hogy bemutatkozott, normális embert fogott ki, viszont most kénytelen volt egy rövidebb nevet rögtönözni, csak nem hívhatja mindig Dashiell Anton-nak. Így már fel is veti az ötletet.
-Remek, szólíthatlak Dash-nek?
*Egy ravasz mosoly váltotta fel a maszk szerű állandó komorságot, a kézcsók....hát, nem gyakran találkozik olyan hímneművel, aki kézcsókot adna neki, de hízelgő volt. Ezt is besöpörte a tarisznyájába.
-Én is örvendek
*Azzal oldalra nyúlt gitárjáért, és egy saját szerzeményt kezdett halkan játszani, miközben folytatta a társalgást. Nyugodt szívvel viselkedett normálisan Dash-hel, mivel tudja, az ő szíve nem fog megdobbanni senki után. Ellenben jól esett egy kis társaság.
-na és, nem keresnek a barátaid, vagy a barátnőd, mikor így elvonulsz?
*Azzal egy akkordváltás erejéig kezére pillantott. Több éves gyakorlat után is szereti egy egy váltását figyelemmel kísérni. Sötét szemeit a fiú zöld íriszébe mélyesztette. Maga sem tudta, miért, de ez most így volt jó. Kisvártatva ismét kisöpörte szeméből az oda tévedő tincseket, s felfüggesztette a  játékot. Majd eszébe jutott a dallam, amit dúdolt Dash, és azt kezdte el óvatosan gitározni.*
-Ez volt? vagy akarsz te játszani?
*Mutatott a gitárra. Felsóhajtott, majd tekintetét a plafonra vetette, de egy szót sem szólt. Az égben kezdett kicsit gyönyörködni.*

Lara

*Nem érti, hogy a lányok többsége miért hiszi magáról, hogy csúnya... Hiszen... Lehet hogyha körbenéznének, és a rajongó tábort megszámolnák, a statisztikák elég egyértelműen megmutatnák, hogy bizony elég szépek ahhoz, hogy a fiúk táborából többen nyálcsorgatva álmodjanak róluk... A mosolya azonban hízeleg Dashnak. Hiszen azt mondják, hogy a mosoly az már felér néha egy flörttel... Lara visszakanyarodik a zene témához és ő meg örül, mert arról sokkal könnyebb beszélgetni lazán, mint bármi másról. Ez benne van, és ez a lénye. Imádja! Mint egy zenerajongó. Csak semmi komoly... A dicséretre kissé meghajolt, megköszönve így. *
- Van benne valami. Hiszen általában akik zenélnek, azok érzéseiket fejezik ki a zenével. Én leginkább a szórakozottságomat vagy az apró cseprő örömeimet közlöm magammal...
*Somolyog, majd figyeli a lány arcát, és vonásait. Meg kell állapítani, hogy egyáltalán nem csúnya, sőőőőt... Szemeiben kis fény csillan fel... A fene ebbe a kis szörnyikébe odabent! Elvigyorodik, és lazán válaszol.*
- Igen, házit... Tudod, még nekem is kell ilyen szörnyűséget elkövetnem magam ellen, mert a tanárok nem mindig kivételeznek... És ha már eddig kibírtam, akkor a hátralévő időt is jó lenne még komolyan venni...
*Félmosollyal mondta, lazán, mint aki tényleg ezzel ki van békülve, pedig belül kis hangocska morgott gúnyosan... Persze odakintre semmi sem látszott hála a több éves gyakorlatnak... Még a szeme sem árulkodott. Csupán a padon üldögélő lányt figyelte, furcsa tekintettel. A becenévre sugárzó görbével bólint, és kacsint.*
- De ne nagyon hangoztasd.. Tudod, a VIP kapcsolataim...
*Játékosan mondta, egyáltalán nem komolyan, és a nevetően csillogó szemek is arról árulkodtak, hogy nagy csibész is tud lenni. Méghogy VIP csoport... Felnevetett, és mély zengésű nevetése arra a röpke időre betöltötte a termet. Majd figyelte, ahogy a lány a hangszerért nyúl, és pengetni kezdi. Figyelte a kezét, és már-már rajongó tekintettel nézte a kecses ujjakat csúszkálni az akkordok között. Kellemes dallam. Aztán jött a kérdés, és először átsuhant a fején, talán hallott már róla, de végül arra jutott, hogy a kis angyal képét tartja... Az megnyerőbb...*
- Néha szükségem van egy kis magányra van újdonságra. Annyira le tudnak kötni, és annyira lefárasztanak, hogy az hihetetlen... Barátnőm meg jelenleg nincs... Az előző... Khm... Szóval gondok voltak vele...
*Fintort vágott, jelezve nem beszélne inkább erről. Nem hazudott. Nem volt szokása. Csak ha nem mondta el a teljes igazságot... Bár az sem számít igazi hazugságnak, nem? Aztán hirtelen felcsendült az a dallam, amit ő dúdolgatott az előbb. Csendes mosoly jelent meg. Hányfélét tud produkálni? Hm... Jó kérdés. Szerette ezt a szimpatikus gesztust. A gitárt felajánlották neki, és ő meg örömmel nyúlt érte, majd először pengetett párat, hiszen az ő gitárja picikét más volt, és miután hozzászokott, csendben pendített rajta, majd az előbbi dalba kezdett. Mély hangján dúdolt mellé, és a lány is biztos állíthatta, hogy most születik a dal, Dash mégis úgy zongorázott az akkordok között, mintha már régen megtanulta volna... Aztán két váltás között felnézett, és féloldalas mosoly keretében megszólalt.*
- Ez neked szól...
*Az után alig vette le Laráról a szemét. Elkezdte a hadjáratot, igaz csak flörtölt, mégis.. Szemében egy picit több üzenet volt Neki. Tovább játszott, halkan, és trillázva, valami könnyed dallamot játszva. *