Caleb E. Dawis

CALEB EDWARD DAVIS

ALAPOK
jelszó || „Csíny letudva!”
így ejtsd a nevemet || Kélöb Edvárd Dévisz
nem || férfi
születési hely, idő || London; 1980 Augusztus 12
horoszkóp || oroszlán
kor || 17
vér || sárvér
évfolyam || Hatodév

MÚLT
1979 Augusztus 12.-én születtem London belvárosában. Egy átlagos gyerek egy átlagos családban, átlagos emberek között. Átlagosan neveltek, átlagos intézményekben… de a sok átlagosság ellenére én valahol éreztem, hogy nem vagyok átlagos…
Apám a Roger Edward Dawis névre hallgatott. Egy jól menő építkezési cégnek volt a menedzsere, igazán sohasem értettem a munkáját. Harminc egy évet élt a maga folyamatos átlagosságában és folytonosságában. Így igazán visszagondolva egy unalmas ember volt egy jelentéktelen élettel. Nem volt benne semmi különleges. És az a bárgyú mosoly, amivel nevelt, amivel azt próbálta szimbolizálni, hogy szeret és, hogy vannak érzései… Undorító volt. Az ilyen lények, mint Ő, nem egyenrangú lények velünk. Nincsenek igazi érzéseik és gondolataik. Csak a maguk által alkotott kis rendszer rabjai, akik sosem tudnak feljebb jutni a ranglistán. A szánalom megtestesítői.
Ugyan ez igaz volt az anyámra is. Ő varrónő volt és ugyan abból az értetlen fajból származott, mint apám. Céltalanul élt és közben próbált úgy tenni, mintha érdekelném. Ő 29 éves volt, amikor meghalt. Annabell Root. A szociális evolúció zsákutcája.
És ott voltam én egyes egyedül. Nagyszüleimet sohasem ismertem, ami még szerencsének volt betudható, elvégre, ha ők is ilyen undormányok lettek volna, mint a szüleim, ugyanarra a sorsra jutottak volna. Megöltem volna őket… Mint már mondtam, mindig is tudtam, hogy más vagyok, mint ők és a többiek. Különlegesebb.
Ez a kilencedik születésnapomon be is igazolódott. Elfelejtették. Hát persze, mit is vártam volna tőlük? Se ajándék, se egy kedves szó. A nap ugyanabban az unalomban és általánosságban telt el, mint mindig. Aztán valahogy éjjel 11 környékén az eszükbe jutottam. Feljöttek a szobámba egy csomag keksszel, amire ráolvasztották a konyhában lévő asztali dísz gyertyáját. És az a vigyor az arcukon, mintha semmi sem történt volna, mintha az elejétől fogva így tervezték volna el…
A düh átjárta minden egyes porcikámat. Abban a pár másodpercben meggyűlöltem őket. Azt kívántam, bár megdöglenének. És lám, lám. A felhőtlen égből a nyári éjszakán egy villám csapott be a belvárosi házba és egy tűzvészt idézett elő. A társasházban 12 ember élt. Mindenki élve megmenekült kivéve őket. Nem sírtam. Nem fájt és nem hiányoznak. Gyűlöltem őket és megérdemelték a halálukat. Mivel nem találták meg a rokonaimat állami gondozott lettem.
Élveztem az árvaházat. Itt már jobban megmutatkozott mennyire különlegesebb vagyok, mint a többi ember. Igazából semmit nem csináltam, nem történt semmi furcsaság, de a gyerekek még is féltek tőlem. Csak három hónapot töltöttem az árvaházban. Egy nap a harmadik hónapban eljött értem egy úri hölgynek kinéző idős nő. Halvány bőre feszesen húzódott hosszú ujjain. Csontos, sovány alakja volt, de tartásából látszott, hogy úri. Olyan 50 év körüli lehetett. Első találkozásunknál hosszú fekete ruhát viselt. A ruha középkori stílusa olyanná tette őt, mintha valami boszorkány lenne. Hosszú ősz haja tökéletes konty volt, mintha órákig készítették volna. Egyetlen hajszál sem lógott ki és mindegyik tökéletesen felvette a nekiszánt pozíciót. Rosali Wincent.
Éppen akkor lépetek be a szobámba az igazgató úrral, amikor a szobatársam felé üveggolyókat, párnákat és egy széket küldtem a levegőben. Nagyon feldühített és végre sikerült egy olyan furcsaságot csinálnom, bár igazából megint villámot akartam… ez van. Az Igazgató úr elszörnyedt, az idős hölgy viszont csak nevetett. Végig csak nevetett. Azonnal adoptált engem. Amikor elhagytuk az árvaházat szépen megkért, hogy erősen szorítsam a kezét. Az Ő kedvessége más volt, mint a többi emberé velem szemben. Úgy éreztem, hogy Ő tényleg tisztel. A belvárosba haladtunk. És pont elmentünk a leégett társasház előtt, amit (a jelek szerint) még nem kezdtek el felújítani. Egy sötét sikátorba fordultunk és ismét megkért, hogy olyan erősen fogjam a kezét, ahogy csak tudom. Szót fogadtam. Ekkor következett be életem első dehopponálása és ettől a perctől kezdve változott meg az életem.
A Wincent-kúria egy erdő közepén volt, Skócia déli részén. Elösszőr féltem ott. Ijesztő volt, de lassan megszoktam. Rosali néni, illetve Mama, ahogy az évek múlásával elneveztem, özvegy volt és gyermektelen. Hangosan sosem mondta ki, de számomra egyértelmű volt, hogy azért adoptált, hogy ne legyen magányos. Ráadásul azért pont engem, mert látta, hogy én varázsló vagyok a muglik között. Ő maga boszorkány volt és tudta, hogy nekem nem ott van a helyem. Tényleg Ő lett a nagymamám az első ember volt, akit a szívembe tudtam zárni. Ő sohasem felejtette el a születésnapomat.
Élveztem a varázsló világot. Igazából úgy be tudtam illeszkedni, mintha mindig is idetartoztam volna. Már alig vártam, hogy tizenegy legyek és megkapjam a levelemet a Roxfortból. El is jött ez a nap és engem átjárt a boldogság és éreztem, hogy Mama is hasonló képen volt. Be is vásároltunk az Abszol útón és a Zsebpiszok közben. Kaptam egy kígyót is, pontosan nem tudom milyen fajta de szép zöld, kb egy méter hosszú. Maonak neveztem el. Tudni illik, Rosali néni nem makulátlan boszorkány volt, sőt. A sötét varázslatok terén igencsak jeleskedett és ebbe nevelt engem is. Hasonlítani akartam rá és reméltem, ha a Roxfortba kerülök én is Mardekáros leszek, sunyiba a sárvérű származásommal. Az átkozott mugliszüleim voltak az egyetlen bakik, hogy kevesebb esélyem lehet volna bekerülni álmaim házába. De végül is megöltem őket, így talán nem veszett el minden esély. Féltettem viszont a Mamát… ha én elmegyek a Roxfortba, Ő újra magányos lesz.
Eljött az idő és én Roxfortos diák lettem. Nehéz volt otthagyni a Mamát, de mennem kellett. Minden szünetben hazamentem és próbáltam minden időt vele tölteni. Igazából barátaim nem lettek az iskolából… miért is lettek volna? Nem próbáltam senkivel sem nagyon kapcsolatot teremteni és senkit nem érdekeltem annyira, hogy Ő teremtett volna velem. Féltem, hogy a Mama lesz magányos, de úgy néz ki, hogy igazából én lettem. Nem tudok beszélni nagyon a Roxfortos emlékeimről, mert nincsenek. Egyedül vagyok. A sárvérű fekete mágiarajongó… és ez a hatodik évem, amit így töltök…

JELLEM
Roxfortos társainak elég titokzatos lehet a zárkózósága. Nem bízik az emberekben és hiába mugli származása, utálja őket. Nem riad vissza a gyilkolástól, ha a szükség úgy hozza a főben járó átkokat is meri használni. Értékrendje elég… egyedi. Kettő fontos dolog van az életében: a saját és Rosali Wincent élete. Ha valaki megismeri igazából kedves és képes a szeretetre, de elég mélyen kell hozzá kutatni. Csak ön maga és Rosali érdekli, mivel igazán mást nem is ismer.

Erősség || Elemző képesség, gyors helyzet felismerés, hidegvérűség
Gyengeség || alábecsülés, önsanyargatás

APRÓSÁGOK
mindig || Rosali, fekete mágia, Mao, könyvek, flegmaság
soha || a szülei emléke, muglik, macskák, tökleves, sárkányok
hobbik || olvasás
merengő || a legjobb, amikor Rosali elösszőr felbukkant az életében és beléphetett a mágusvilágba, a legrosszabb nem egy kifejezett emlékkép: minden sanyargatja, ami a szüleivel kapcsolatos
mumus || önmagától
Edevis tükre || úgy élni, mint a normális emberek
százfűlé-főzet || sötét szürke, iszap állagú folyadék a mentol és keserű gyomor íz keverékével
Amortentia || tavaszi eső és nevelő anyja házának illata
titkok || A magány, ami körbe veszi az iskolában. Nem igazán titok, de képtelen magának bevallani, hogy létezik.
azt beszélik, hogy... || patkányokat kínoz szórakozásból a pincében.

CSALÁD
apa || Roger Edward Dawis, halott, mugli , gyűlölte
anya || Annabell Root, halott, mugli , gyűlölte
állatok || Mao a kígyó

KÜLSŐSÉGEK
magasság || 178 cm
testalkat || sovány/átlagos
szemszín || algazöld
hajszín || sötétbarna
kinézet || Középhosszú haj, hanyag tartás és taszító tekintet. A többiek, ha lehet inkább elkerülik a folyosón, állandó komoly tekintetével nem a legszimpatikusabb srác.

TUDÁS
varázslói ismeretek || Talán úgy illene, hogy egy fekete mágia rajongónak az SVK legyen a kedvenc tantárgya, de ez nem jött össze. A fekete mágiának inkább a bájital részét kedveli. Imádja a bájitaltant és még Pitont is szerette, mint tanárt, igaz Lumpslock szimpatízánsabb számára. Hála szürke egérségének a tanárok nem nagyon szúrják ki őt, így csak akkor felel amikor nagyon szüksége van a jegyre. Ezenfelül képes egy sas alakú patrónus megidézésére.
felvett tantárgyak || Jóslástan, Rúnaismeret
pálca típusa || 13 hüvelyk, Mahagóni, Sárkányszívizomhúr
RBF ||
Átváltoztatástan – E
Sötét Varázslatok Kivédése - V
Bűbájtan – V
Mágiatörténet - E
Bájitaltan - K
Gyógynövénytan - E
Asztronómia – K
Jóslástan – V
Rúnaismeret - V

EGYÉB
avialany|| Thomas Dekker