Kert

Zsémsz

[a kis betörőmnek]

Mi a jó büdös francot keres itt??? Itt, a kertemben? Más kertjében! Komolyan mondom ez felháborító!
Na jó, le kell nyugodnom... Végül is mennyit láthatott...? Nem akarom megkérdezni mert....mert.
Mély levegő.
Rendben. Némileg nyugodtabban érzem magam, de még mindig meg vagyok ijedve. Gondoljuk át: Este, egyedül a birtokunkon, megjelenik James és meglát pucéran. Öh...
Nem szégyenlem magam amiatt,hogy itthon egy szél semmiben fürdök. Az én otthonom. Másrészről szégyellem magam, hogy így meglátott az egyik legjobb barátom.
Egy kicsit mérges is voltam, hogy James, csak úgy berontott. Rengeteg érzés gomolygott bennem, csoda, hogy nem pukkadok szét. De egyáltalán, hogy a fenébe jutott be? Az ajtó bezárva, máshol nem lehet bejutni. Csak nem tört be? Vagy? Nem hiszem, James nem olyan.
Átnyújtotta a törölközőt. Szégyellte magát. Helyes, szégyellje csak! A fejemmel biccentettem, hogy jó lenne ha elfordulna. Hátat fordított nekem, mire könnyedén kilöktem magam a partra. gyorsan magamra csavartam a törölközős szorosan amennyire csak tudtam. A hajamat meg se töröltem egy merő víz volt, de  most minél előbb ruhadarabot, vagy hasonlót szerettem volna magamon látni. Felálltam a medence széléről.
Jah...Rég látott, főleg így...Eh...Mindegy...

- Hogy...- megelőzött- Nem, nem úszott velem...- értetlen arcot vágtam miből gondolta, de nem engedtem, hogy ne kapjon leszúrást, így gyorsan visszatértem eredeti mondatomhoz- Hogy a fenébe jutottál te be?- nem néztem a szemébe, szégyelltem magam, bár az az Ő dolga lenne. Remek. Csak leültem a nyugágyra, megigazítottam a törölközőt magamon, és oldalra biccentve a fejem kicsavartam a hajamból a vizet.
- Mit ácsorogsz, gyere ülj le.- majd ránéztem, de megbántam, így a szememmel a mellettem lévő helyre böktem. Ezentúl, hogy lesz? Nem merek a szemébe nézni? Butaság. Megtörtént, el kell felejteni.

[hátőőőő…]

Nem, valóban nem úszott a medencében semmilyen szilvás gombóc, de ez most abszolút lényegtelen volt. Hogy hogy jutottam be? Hát nem hallotta a puffanást, úgy vélem eléggé hangos voltam. Betörőnek borzalmas. Igaz, nem a betörés volt a valódi szándékom, jöttem én volna az ajtón… ha kinyitja valaki, ám nem nyitották, így kénytelen voltam bemászni a kerítésen, ami nem volt a legkényelmesebb megoldás.
- Átmásztam a kerítésen. – mondom neki, felbátorodva a csaj nyugodtságán. Úgy látom, már nem akar kiabálni, s ez megnyugtat. Kis mosolyt erőltetek arcomra, s a felszólításra lehuppanok mellé.
Még mindig kínosan érzem magam, és nem igazán merek a szemébe nézni. Szégyellem is magam, mert ily ormótlanul rátörtem. Nem tudom, mit mondjak, vagy mit cselekedjek. Jöjjön hát a sablonszöveg, mely már oly sokszor bevált, mikor egy nővel folytattam beszélgetést. Érdekes módon a ők mindig bedőlnek a „Hogy vagy?” „Hogy telik a nyarad?” vagy a „Jól nézel ki!” mondatoknak. Eme repertoárból választok én is egyet.
- Öhm, hogy telik a nyarad? – kérdem, majd kezemmel lesöpröm homlokomról az izzadság cseppeket. Ez is kínos, izzadok, milyen büdös lehetek. Nem merem megszagolni hónaljam, mert túlságosan feltűnő lenne, inkább jobban körbenézek az ápolt pázsittal borított kertben.
Kis szobrok, a hangulatos lámpák, a medence, a nyugágyak, Barbi és én. Semmit több. Jah, no meg a fák, de azok már természetes „tartozékok”.
Szemem sóvárogva a medencére ugrik. Milyen jó lenne megmártózni egyet, de az iméntiek után aligha merném megkockáztatni, hogy meztelenre vetkőzve belebújjak a hívogató vízbe. Pedig milyen jó lenne, lemosnám felsőtestemről és arcomról a port, kissé hülyén érzem magam, így, fejem búbjáig porosan. Hmm… inkább megkérdezem a lánytól, hogy nem zavarná-e, s ha igennel válaszol, megszabadulok ruháimtól. Nem vagyok szégyenlős, bár még sosem vetkőztem le női közönség előtt… teljesen, mondjuk még férfi előtt sem, s úgy érzem iménti soha nem fog elkövetkezni. A lány felé fordulok.
- Ugye nem zavar… ha, … ha… - mondom, s közben szerencsétlenül a medence felé mutogatok.
Remélem, nemmel válaszol, mert akkor jó kis este elé nézünk.

Zsémsz

[hát, akkor bulizzunk ]

Ja oké....Bemászott a kerítésen... Mi sem természetesebb. Áh marha mindegy már. Legalább nem lesz unalmas estém. Bár még fogalmam sincs meddig akar még itt tartózkodni, de nem bánom, hogy meglátogatott. Remélem még itt marad. Így nem vagyok egyedül, talán még meg is kérdem nincs e kedve itt tölteni az éjszakát.
Már lehiggadtam, lényegesen jobban éreztem magam, addig amíg James fel nem dobott egy témát, ami nem volt jó ötlet. Nem hibáztatom, hisz' nem tudhatja mi történt velem eddig. Nem meséltem neki még...Wade-ről... Jaj, ne!
Mint már annyiszor, megint önkétlenül felidéztem a pillanatokat a nyaramból, amikre fájdalmasan emlékszek vissza.
Amikor megcsókol a szerelmem, és a következő emlékkép, ahogy ott hagy engem, s ahogy naphosszakat sírok.

Nem! NEM! -ordítok magamban.

Szúrni kezdett a szemem, s feleszméltem, hogy egy könnycsepp gurul végig az arcomon.
- Ja....semmi érdekes- nem pontos válasz, de nem érdekel, gyorsan elfordultam, s letöröltem a könnycseppet. Mire visszafordultam James újabb kérdést tett fel.
- Ugye nem zavar… ha, … ha…- a medence felé bökött. Hogy? Fürdeni? Rendben James-en nem volt más csak egy nadrág, izmos felsőtestét szabadon hagyta. Így akar belemászni? Mondjuk én is fürödtem már úgy, csak hát...nem tudom, akkor nem így kérdezné. Ne tán, leszeretne vetkőzni?? Nem hiszem...vagy hát... na meglátjuk.
- Nem ,nem zavar, nyugodtan- mosolyogtam.

[Piroskának]

Semmi érdekes!? No persze, azért sírta el magát. Láttam, nehogy azt higgye, hogy nem. Lehet, hogy gyors volt, de a szemem akkor is jó, kikérem magamnak. És még azt mondja, hogy semmi, no, majd később kipuhatolódzom nála, addig is, mivel megkaptam az engedélyt a fürdőzésre, boldogan ledobom cipőmet, majd nadrágomat is, s újból a lányra tekintek. Na, jó kissé kezdem kínosan érezni magam, hisz egy szál boxer alsóban feszítek. Ez most hasonló szituáció, mint az előbbi, csak éppen fordított helyzetben.
- Ugye bejössz velem? – kérdem, egészen közel hajolva hozzá. Megfogom kezét, és elkezdem húzni, felfele. Most rajta áll a választás joga. Vagy engedi, vagy nem. Vagy bejön velem a medencébe, vagy kint marad, és innen szemlél. Fogalmam sincs, melyiket fogja választani. Reménykedek benne, hogy velem jön. Kettesben sokkal élvezetesebb lenne. Noha, nem kell semmi rosszra gondolni, dehogy. Csupán barátság van köztünk, bár nem tudom, a barátok mióta vetkőznek meztelenre és fürödnek együtt. Elég furcsa szituáció lesz, az szent, de mostanság minden olyan… furcsa. Minden a feje tetejére állt, se ez jelen pillanatban nem is lenne olyan rossz. Melyik férfitársam ne élvezné az elkövetkezendő szituációt? Már, ha egyáltalán elkövetkezik. Nagyon remélem. Vannak terveim, ám azok nagy része a lánytól függ. Ha velem tart, akkor fürdőzünk egy jót, s közben próbálom kideríteni, hogy mi nyomja a szívét, s úgy vélem ebben az esetben egész hosszúra elnyúlhat az este. Ha kint marad, akkor valószínűleg én sem megyek be a medencébe, s bár megpróbálom kitalálni Barbi baját, kétlem, hogy a beszélgetésünk elhúzódna. Csak fogom puha kezét, s várok.

Zsémsz

[farkasomnak]

Kikerekedett szemmel nézem, ahogy levetkőzik. Okééé...
Eddig is nadrágban volt, de azért a boxer más. Már csal elvileg is- Hwá...-csúszott ki a számon. Gyorsan becsuktam, nyitva maradt számat, és próbáltam elvenni tekintetem a férfitestről.
- Ugye bejössz velem?- kérdezi. Annak a bájos hangnak nem tudok ellenállni. Gondolom nem úgy értette, hogy felrohanok előtte a fürdőruhámért... Nem tudom... Annyira félek, hogy a vége az lenne, ami a Wade-del történt... És azt nem bírnám ki. Még egy barát elvesztését nem élném túl. Bár, ahogy nézett rám James, nem az a nézés volt. Vonzódni vonzódtam Jameshez, de csak mint férfihoz, és ha belegondolok, hogy barátok vagyunk, a vonzalom jelentősen gyengül. Végül is már látott pucéran, Ő pedig boxerban fürdene...
- Jól esne még egy kis fürdés, ha már így véget vetettél az előzőnek - engedtem, hogy felhúzzon a nyugágyról. Hmmm...

Erotikusan lecsúsztattam magamról a törölközőt, ami a földre hullt. Csábosan, kihívóan James szemébe néztem, s lassú léptekkel közeledtem felé.- Úgy is olyan forróság van. A testünknek jól jönne a simogatóan hűvös víz- flörtöltem. Suttogtam, miközben szép, lassan közeledtem felé. Már csak huszonöt centi lehetett köztünk. Játékosan beleharaptam ajkaimba, tekintetem még mindig kihívó. Annyira közel vagyok már hozzá, hogy nincs más választása, mint hátrálni. Sőt, nem is kell hátrálnia...- Szereted a kihívásokat?- ezt már nem lehetett nem félre érteni. Valószínű megrémült, hogy így rámozdultam- Nyugalom, ez tetszeni fog- széles mosolyra húzódnak ajkaim. Két tenyerem a forró mellkasára helyeztem, s egy lökést intéztem felé. Nem tudott mit csinálni, a medence szélén állt, és volt akkora a löketem, hogy beleessen.
Jóízűen felnevettem, természetesen az előbbi csak játék volt. Egy érdekes játék. Már az sem zavart, hogy anyaszült meztelen vagyok.

[Pucér Piros ]

Remek. Minden úgy alakul, ahogy az elmúlt pár percben elterveztem. Eddig. A csaj jön, nem áll ellen nekem, és ezt egy hatalmas mosollyal meg is köszönöm neki, bár ő ezt inkább csak biztatásnak veszi, szerintem. Szememmel követem a lecsusszanó törölközőt, hogyne követném, nem tudnék ellenállni. Egy gyors pillantással ellenőrzőm, hogy a lány, nem ég meglesett testészei a helyükön vannak-e még, majd hagyom, had irányítson. Átvette a vezetést fölöttem, orromnál fogva húz. Nekem pedig csak annyi a dolgom, hogy szorgalmasan lépkedek. A szemembe néz, én pedig tartom a pillantást. Milyen megigéző pillanat. Ha most valaki kívülről szemlélné, valószínűleg azt hinné, hogy járunk, de nem. Vagyis, ugye nem? Már nem igazán tudom, mi számít megcsalásnak, s mi nem. Mindenesetre amiről Kat nem tud, az nem fáj neki. Úgyis elmondom majd neki, nem bírnám ki, hogy ne.
Flörtöl. Mi van?! Nem, dehogyis flörtöl! Dehogynem!
Nem igazán tudom, mit mondjak. Úgy érzem jelen pillanatban az a legjobb, ha nem válaszolok. A végén még megint beégetném magam egy „szép a füvetek” kijelentéssel, az pedig nem lenne túl jó. Ez most direkt játszik velem? Itt flörtölget, meg minden. Nem kéne, no, majd megbánja.
Egyre közelebb jön. Husz centi… tizenöt. Nem bírom. Te jó ég! Természetesen vonzódok Barbihoz, de itt az olyasfajta természetességre kell gondolni, mely minden egyes férfiban van. Minden férfi beindulna egy meztelen nő láttán.
Hogy szeretem-e? Hogyne szeretném? Kviddics játékos vagyok és tulajdonképpen a sport is egy fajta kihívás. De most úgy vélem nem a kviddicsre céloz. Ez mit csinál? Nyomul ezerrel, ami még nem is lenne, baj, abban az esetben, ha nekem nem lenne barátnőm, de nem áll szándékomban megcsalni Katharinát. Ezt a fürdőzést nem tekintem megcsalásnak, elvégre semmi rossz sincs benne. Vagyis eddig nem volt, de ha Barbara így folytatja…
- Hát… igen. – felelem teljesen összezavarodva. Már nem tudom, mit, miért csinál. Magyarázatot kérek!
Mellkasomra helyezi kezeit. Hát igen, tudom, hogy ellenállhatatlan, és szerény vagyok, no de ennyire? Első pillanatban azt hiszem, lesmárol, ám aztán, mikor végez a mondattal, hirtelen felébredek eddigi „álmomból” s ráébredek eme aljas trükk lényegére. Sajnos már késő. Érzem a lökést mellkasomon, s repülök hátrafelé, egyenesen a hívogató vízbe. Hívogató, hívogató, de ennyire azért nem! Ez bosszút kíván. Mikor lábam alatt érzem a medence alját, ellököm magam, s fejem kibukkan a vízből. Kezeimmel letörlöm arcomról a vizet, majd körbenézek, s észreveszem a röhögő Barbit. Te galád, most véged!
Kezeim a medence szélére helyezve felnyomom magam, s lábaimat segítségül hívva kimászok a vízből. Felállok, s a csaj felé veszem az irányt. Megfogom, egyik kezemmel lábánál, másikkal pedig a hátánál, felemelem, mint mikor a frissen sült férj az arát, nem érdekel, melyik, kényesebb testrészét fogom meg. Beugrok vele a vízbe. Nem érdekel, hogy sikít vagy sem, ezt megérdemelte.

Zsémsz

[most mondjam azt pucér farkas? ]

Annyira jól érzem magam! Tudjuk, hogy ez csak játék, amolyan szerepjáték. Talán egy-egy pillanat, ami kicsit...krm...túlfűtött, de tudjuk mindketten, hogy csak barátok vagyunk. Bár egy hangyányit meghaladja a barátságot a köztünk lévő kapcsolat, főleg ezzel a szituációval, de nem baj. Érett fejjel kell gondolkodnunk és semmi gond nem fordulhat elő.
Élveztem a meglepettséget, zavarodottságot, a szemében. Jóízűen nevettem, ahogy az arcán átvillant a felismerés, hogy nem akartam épp elcsábítani, hanem egy kis csapda volt, az előbbi színjátékom.
Még mindig széles vigyorral követtem szememmel James-t ahogy kiugrik a medencéből, és talpig vizesen felém indul. Hmm...vizesen még szexibb, mint gondoltam. Női énem előtört, s irtózatosan megkívánta James-t. Na jó elég lesz! Jobb lesz visszaváltanom "barát"-ra.((xD))
- Jaj ne! Ne James!- kezemet magam elé téve, hátrálni kezdtem- Légyszíves! James!- kacagva lépkedtem, de Ő csak jött és jött. Mit sem törődve kérésemmel, felkapott, s úgy ahogy voltunk beleugrott a vízbe. Levegőt venni se tudtam, így köhögve úsztam fel a felszínre. A forró testemet egyszeriben lehűtötte a medence vize. A köhögésem átcsapott újabb kacajba. A csobbanáskor szétváltunk, így most barátom nagyjából egy méterre lehetett tőlem. Lassan elé úsztam. Olyan közel voltunk egymáshoz már, hogy meg is csókolhattam volna, de nem...James a barátom.
Pajkosan a szemébe néztem, a víz alatt megragadom a boxerja két szélét és vadul levetkőztetem, tekintetem közben sem veszem le a kék íriszéről. Ismét egy felszabadult nevetés- Ha én is, te is! - halvány lila gőzöm sincs mi ütött belém, de nagyon élveztem a mostani helyzetet.

[csakmertnudlista, igenaz…]

Ellenkezz csak, mert ezt nem úszod meg. Vagyis… inkább csak úszod. Mindegy, ebbe ne menjünk most bele.
Nagy csobbanás, majd mindketten eltűnünk a medence mélyén. Orrom megtelik vízzel. Nem kapok levegőt. Lábammal felrúgom magam, majd orromból gyorsan kifújom a vizes. Hú de ritka sz*r érzés ez. Milyen jól esett visszajönni a meleg vízbe. Már hasam és arcom sem annyira piszkos. Megrázom fejem, majd körbenézek, a csajt keresve. A becsapódáskor elváltunk, valószínűleg valahol mögöttem lesz. Ez az, megvan! Nem is nagyon kellett keresni, lassan elém úszott én pedig megigézve bámultam a vízen lebegő hosszú, fekete fürtöket. Mintha valamiféle szerelmi bájitalt adott volna nekem. Persze, erről szó sincs, akkor már máshol tartanánk, nem beszélve arról, hogy nem volt esélye egy ilyen merényletre. Már megint. Újból átlépte a „barátsági távolságot”. Ez már nem normális dolog. Persze, tisztában vagyok vele, hogy az egész csupa színjáték, miért is lenne több, de nekem ez akkor is kissé furcsán hat. No, de most gondolkodjunk felnőtt ésszel, nem hagyhatom magam. Kezem a derekára helyezem, s magamhoz szorítom, nem teljesen, de az elmúlt fél órában, most kerültünk egymáshoz a legközelebb. Érzem, hogy kezét lecsúsztatja, de álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen szándékkal. A következő pillanatban már csak a vízen úszó boxer alsót és a nevető lány arcát látom, illetve a hozzá kapcsolódó vihogást. Na, szép.
Ha én is, te is. Persze, miért is ne. Nem zavar, de ez talán már kicsit sok. Nem. Nem tudom. Jaj, miért parázok én mindenen?
Ismét visszahúzom magamhoz a lányt, arcomra kiül a magabiztos mosoly, s elkezdek közeledni hozzá. Érzem ahogyan melle mellkasomhoz feszül, s lábunk összeér a víz alatt. Már csupán öt centi távolság van arcunk között, ajkam csóka nyitom, s gyorsan, a lány szája elől elhajolva nyomok egy gyermeteg kis puszit, arcának jobb felére, s röhögve elúszok a medence másik felébe. Most rajtam volt a sor, én vezettem félre, s játszottam érzelmeivel. Ez van bébi, mondtam volna legszívesebben, de még mindig röhögtem, s ez visszatartott.

Zsémsz

[hmmm...játék...? ]

Elképesztő amit csinálunk. Pucéran fürdünk a medencénkben... Ez már rohadtul túl van a szimpla barátságnál. De..ez nem is szerelem... Talán vonzódás. De talán még az sem. Egy szimpla "játék" egy férfi és egy nő között.
Kis pajkosság minden mozdulatban, semmi több.
Kíváncsi vagyok mit gondol erről James, hisz' van barátnője, és nem az a fajta hogy megcsalja. Kíváncsi vagyok mit gondolna a barátnője, ha meglátna minket. Ezt nem kívánom James-nek, hisz nem csinálunk semmi rosszat. Vagyis olyan rosszat. Elég érdekes a helyzet. Sosem gondoltam volna, hogy James-sel ilyen szituációba keverednék. Nem tudom felfogni, mi is van köztünk... Nem vagyok képes rájönni. Mindenesetre élveztem.

Élveztem, ahogy a meglepettség uralkodik barátom arcán. a látvány újabb kacajt idézett elő. Beleharapva ajkaimban próbáltam elfedni felszabadult nevetésem.
Ezután egy meglepő fordulat kelt életre. James megragadott a a derekamnál fogva, s magához húzott. Olyan közel, hogy pusztán kivehettem minden egyes testrészét anélkül, hogy rápillantottam volna. Kívülről elég félreérthető helyzetnek látszódhatott. Végül is, ezt nem lehet nem félre érteni. De ez már nem túlzás? Lehet le kéne állnunk. Bár remekül érzem magam, akármi is van most.
Öt centi, öt kicsi centi választott el James arcától, csókra nyitotta ajkait. Mit csinál? Nem, ezt nem szabad. Nem hagyom, hogy megtörténjen az ami hetekkel ezelőtt megtörtént.
Mielőtt még elhúzódhattam volna, egy kajla mosolyt láttam a szája szegletében, és egy kis puszit adott az arcomra. Most rajta volt a sor, hogy felnevessen. Gyorsan elúszott a medence egyik szegletében. felnevettem én is.
Oda úsztam mellé de most csak mellé. a könyökeimet kitettem a partra, és úgy támaszkodtam, majd James-hez fordultam.
- James....szerinted ez most mi?- kérdeztem tőle. Biztosan érti miről van szó. Mit csináltunk itt az előbb, s most? Nem tudja nem érteni a kérdésem, pontosan tudja mire gondoltam. Ez nem barátság, ez nem szerelem.

[nem tudom… talán több…]

Fogalmam sincs, mit csinálunk. Annál inkább nem tudom, miért. Jó, persze, mindketten tudjuk, ez csak játék, vagy mégsem? Teljesen fejvesztett vagyok. Barátság vagy nem? Barátok vagyunk. Elvileg. De a barátok nem szoktak pucéran medencézni. Nem, dehogyis, hiszen akkor az már, nem barátság lenne, ahogy ez sem. Vagyis nem tudom. Igen, még mindig ezen rágódok, s egy darabig fogok is. Nem tudom eldönteni, hogy amit csinálunk, az most jó, vagy rossz. Jó, persze, mivel élvezem. Na, mielőtt rosszra gondolnátok, nem úúgy, bár. Nem is tudom. Mit tudok én? Semmit. Legalábbis most, mert azért sok mindent tudok. Például, hogy milyen színű a gurkó, milyen Barbiék bejárati ajtaja, mi volt az utolsó jelszó a klubhelyiségbe. Csupa lényegtelennek tűnő dolog. Talán mer azok is. Akkor talán ez a kis esti mulatság is az? Nem, most már kezdem sejteni, mármint pontos megfogalmazást még mindig nem tudok mondani, de valami homályos kis meghatározása mégis van. Egy átmenet. A barátság és a szerelem között. Mert ugye az egyiket már túlléptük, igen ebben biztos vagyok, a másik pedig érezhetően még nem jött el. Nem is fog. Vagyis hát remélem. Semmiképp sem akarom „megcsalni” Katharinát, ám szerintem ő is tudja, hogy könnyen el lehet csábítani.
A lány kérdésére csupán fintorgok egyet. Nem tudom, mit mondjak. Talán azt, amit most gondolok. Igen, pontosan az lesz. Az őszinteség a legjobb.
- Nem tudom. Ez már több mint barátság, de semmiképpen sem szerelem. És nem is akarom, hogy az utóbbi bekövetkezzen, mert egyszerűen nem tudnék mit tenni ellene, akárhogy is szeretnék. Ne érts félre, nagyon élvezem, amit most csinálunk, legyen az akármi is, de értsd meg, nekem barátnőm van, és szeretem. Nem szeretném ott hagyni… – nem tudom kimondani, úgy érzem, ha kimondom az utolsó szót, a lány megsértődik, muszáj lesz, éretten kell gondolkodni -… ne sértődj meg, de nem akarom ott hagyni miattad. Remélem, érted miről beszélek. Ha most megcsalnám, akkor az ismeretlenbe ugranék, hiszen nem tudhatom, hogy kettőnk között lesz-e szerelem.

Zsémsz

[nem bírom tovább...]

music

Teljesen igaza van James-nek. Egy lehetetlen helyzetbe kerültünk, önkétlenül. A vágyaink vagy ösztöneink vezettek, vagyis...nem is tudom megmondani mi vezetett idáig. James-nek barátnője van, és én ezt tiszteletben tartom, amíg Ő is. Katharina rendes lány, és nem érdemli meg, hogy megcsalják, és James nem is szeretné megcsalni, és ez így van rendjén. Én meg egyszerűen nem akarok elveszteni még egy barátot, főleg James-t nem. Wade után nem lennék képes... Nem bírnám ki...
James elmondta mit érez, a gondolatait kitette nekem egy asztalra. Úgy gondolom neki is joga van tudni, én mit gondolok.
- Örülök, hogy őszintén válaszoltál. Teljes mértékben egyet értek veled... Katharina nem érdemli meg, hogy megcsald, és úgy gondolom Te se vagy olyan ember, aki meg merné csinálni. Nem tudom felfogni mi is van köztünk... Jól mondtad: " Ez már több mint barátság, de semmiképpen sem szerelem."
Tudod én pedig... nem szeretnélek elveszíteni, mint barátot. Az idei nyáron mát megtettem ezt valakivel, és majdnem összeroppantam....- mély levegőt vettem- Wade-del volt... Ha nem haragszol nem beszélnék most róla...nem is ez a lényeg, hanem hogy nem volnék képes elviselni még egy barát elvesztését, főleg a tiédet...
[szünet]
Talán az lenne a legjobb, ha maradnánk ezen a szinten... Csak fékeznénk magunkat, és tiszta fejjel gondolkodnánk. Okés?- rámosolyogtam halványan- Ez a meztelenkedős, de semmi komoly szinten- még egy mosoly.
Vártam, hogy reagáljon valamit...akármit.

[...]

- Mindenesetre, élvezzük a saját kis szintünket - gyermekien rákacsintottam, remélve, hogy erőt ad neki. Nagyon furcsa egy helyzet. De ha már itt vagyunk, élvezzük. Nem csinálunk semmi komolyat, csak élvezzük az életet.
Belemerültem a vízbe, s mikor felszínt értem, hátra simítottam hajam.
Visszatért arcomra a vidám mosoly, ami még egy tíz perccel ezelőtt uralkodott rajtam. Besötétedett. A medence szélén világítottak a kis lámpák, remek hangulatot adva.
Közelebb húzódtam James-hez, kezemet a bordáihoz helyeztem, s a szemébe néztem mosolyogva. Ujjaim fürgén játszani kezdtek, valószínű nevetés fog következni, ha James csikis. A következő pillanatba már majd hogy nem "rajta feküdtem" nevetve csiklandoztam tovább....és elfogott egy érzés.
Nem! Nem szabad!
Nem tudtam parancsolni magamnak. Szenvedélyesen megcsókoltam, s megengedtem magamnak egy percig, hogy boldog lehessek...Csak egy pillanatig, s utána, mint akit felrántottak leugrottam Jamesről, s kimásztam a medencéből. Rémült arccal ültem a medence szélén.
Az egész életem a feje tetejére állt...

[MERNÉ]

[egész jó, vagyis… MI VAN??!!]

Miután végzek rövidre sikerült monológommal, küldök egy mosolyt Barbi felé. Úgy érzem, igazam van, s ezt ő is így gondolja. Vagyis, nem csak érzem, tudom. Hogy milyen reakciót várok? Én őszinte voltam, hát legyen ő is az. Mindent elmondtam, amit gondolok, hát akkor most ő jön.
Mondja is, én pedig egy kerti törpét bámulva hallgatom végig a lány mondatait.
Hogy én sem vagyok olyan ember, aki meg MERNÉ csalni.
Ezt most mire véljem? Talán gyávának tart, mert ha igen, akkor nagyot téved.
Nem akar elveszteni, mint barátot.
Ez a két mondat csengett fülemben, még akkor is, mikor a lány már kimondta az utolsó szavakat. Az egyik mondattal mélységesen egyet értettem, a másikkal pedig egyáltalán nem. Hogy meri feltételezni, hogy én félek a barátnőmtől? Lehet, hogy az ő eddigi kapcsolataiban mindig megfélemlítette a pasiját, nem tudom, nem is akarom tudni, de rólunk ne képzelje. Kissé felháborodtam eme kijelentésén. Nem bírom ki, hogy ne tegyem szóvá, akár bunkó leszek, akár nem.
Folytatja a beszédet, én pedig tapintatosan kivárom, míg végez. A végén csak egy gúnyos mosolyt küldök vissza neki.
- Azt mondtad, hogy nem merném megcsalni. Nos, nagyon tévedtél. Megcsalni, meg merném, csupán nem akarom. Ez mind akarat kérdése. Ha nem vagy elég erős, akkor hiába akarod, nem megy, s sikerül félrelépni. De ha nem is próbálsz ellenállni, az még rosszabb. Amint látod, még nem ugrottam rád, s miért, mert volt bennem annyi akaraterő, hogy visszafogjam magam. Pedig igazán megtehettem volna. – a mondat végére a lány szemébe nézek, s mosolygok egyet. Ez most az az őszinte, szívből jövő mosoly volt. Nem akartam elrontani a hangulatot, csupán fel szerettem volna, hívni a figyelmét arra, hogy én bizony nem vagyok gyáva.
Mikor kacsint, kissé meglepődök, mint ahogyan azon is, hogy kezeit bordáimra rakván vad csiklandozásba kezd. Mikor hozzám ért, azt hittem játékba kezd, újból. De nem, már megint hátsó szándék volt mögötte.
Nem tudtam mit tenni. Nevettem. Fennhangon. Nem tehettem róla, hogy csikis vagyok. Ez van és kész én pedig nem tudom visszafojtani ki- ki törő kacajomat.
A lámpák csak a medence szélét világították meg, már sötét volt, s mi csak haloványan láttuk egymás arcát, a partot, a közelebbi n9övényeket. A távoliak, már mintha ott sem lettek volna. Természetesen a medencében volt belső világítás, de az csupán a vizet világította meg. Jól éreztem magam. Nagyon kellemesen telt az este. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen szituációba keveredek, pont Barbarával. Úgy látszik a sors keze, eléggé furcsán tudja komponálni a dolgokat.
Csak nevettem, s nevettem. Szinte már visszhangzott a kert. Nem tudtam mit tenni, s egyszerre csak valami, valami belém csapott. Mint egy villámcsapás, nem ez kellemesebb volt, sokkal kellemesebb. Lágy ajkak érintése, két kéz a nyakamban. A nevetés abbamaradt, s csók vette át a helyét, melyet nem én kezdeményeztem. Meg is lepődtem, mikor egyszerre csak két hatalmas szempárt láttam közvetlen közelben. Nem bírtam ki. Visszacsókoltam, ezzel egy hatalmas lavinát elindítva. Úgy látszik nem voltam erős. Nem volt elég akaraterőm, s megtörtént, amitől tartottam. Ezek után, hogy fogjam vissza magam, hogyan? Belül már szinte üvöltöttem dühömben. Hogy lehetek ilyen hülye?!
A nevetésem még mindig fülemben visszhangzott, én pedig egyedül álltam a medencében. Becsukott szemmel, s mélyen gondolataimba merültem. Nem szabadott volna visszacsókolnom, de már késő. Már nem tudok mit tenni, kívánom az ajkak játékát. Már szinte epedezek azért, hogy újból Barbihoz érhessek, s megcsókoljam. Attól félek nincs lég akaraterőm, hogy visszatartsam magam az újabb csóktól. A legjobb az lenne, ha elmennék, e akkor elaludni sem tudnék. Folytonosan az elmúlt percek eseményein kattogna az agyam. Nem bírnék kilépni az ajtón, magam mögött hagyva az összetört lányt.
Elindulok előre. Elég lassan haladok, hiszen a vízben nem tudok, olyan gyorsan menni. Nem úszok, nincs kedvem. Lassan, kijövök a vízből, s a csajhoz sétálok, majd lehajolok hozzá, s megfogom kezét. Valami különös érzés tölt el, mikor hozzáérek. Ahhoz hasonlít, mint mikor minden vágyam teljesül. Talán boldogság? Nem tudom. Ma miden a feje tetejére állt.
Lassan felhúzom, kezénél fogva, majd mikor már látom, rendesen áll, kezeit nyakamba kulcsolom, s szemébe nézek. Semmi baj, nyugi, mondanám, de úgy érzem arckifejezésem mindent elárul.
Közel hajolok füléhez, s halkan suttogom.
- Valamit félben hagytunk. – szavaim kissé erotikusan, őrülten csengenek. Nem tudok ellenállni és kész. Már rég voltam nő társaságában, így, s, ez roppantul felcsigáz.
Közel hajolok, s most én csókolom meg. Nem tudom mi történt velem. Nem bírom ki, hogy ne csináljam. Úgy érzem, ha most abbahagynám, és elszaladnék, abba beleőrülnék.

Zsémsz

[nem akarlak elveszíteni...vége]

music

Az egész életem a feje tetejére állt...
Az elmúlt hetekben minden felfordult. És minden én miattam... Itt van James... James-szel ugyanaz megtörtént, mint Wade-del, barátságunk tovább szökött, de nem lenne szabad. Nem hevertem ki még Wade-et, s már azonnal James-re vetem magam. Szörnyű vagyok, egy megátalkodott szörnyeteg. Tönkre teszem a saját életem. Elmarom mellőlem az embereket, a barátaimat.
James, nem csinált semmit, én pedig megcsókoltam. Visszacsókolt, ugyanúgy szenvedélyesen, vadul, de akkor sem. Barátnője van, akit nem akar megcsalni, én pedig nem fogom elveszíteni James-t.
Kétségbeesett arccal ültem a medence szélén. Próbáltam átlátni a dolgokat, tisztán látni...de valahogy nem sikerül. Nem tudom mit érzek James irányt, nem tudom eldönteni vajon szerelem, vagy férfi-nő féle vonzódás? Valószínű az utóbbi, de mégsem vagyok tisztában gondolataimmal, érzéseimmel. Nem bírom... Legszívesebben most elaludnék, s nem kelnék  fel... Örök, gyönyörű álomba zuhannék, ahol nem létezik jó és rossz, nincs csalódás, öröm. Csak nyugalom, békesség uralkodik... de nem... Úgy még nagyobb fájdalmat okoznék embereknek.

James lassan kiszáll a medencéből, elindul felém, s már mellettem is van. Lágyan megfogja a kezem, s felhúz maga elé. Kezeimet a nyaka köré fonja. Hagyom, hogy irányítson. A fülemhez hajol, s úgy suttogja:
- Valamit félben hagytunk- s lágyan, gyengédem megcsókol. Ez nem olyan volt mint az előző csók... ez annál sokkal érzelmesebb. Mámorban úszok, s nem bírom abbahagyni, túl gyenge vagyok, mint testileg, mint lelkileg...
Szorosan hozzásimulok amennyire csak tudok, hátulról a kezeimmel lassan beletúrok hajába. Minden porcikánk összeér, s úgy élvezzük a pillanatot...
Magamhoz szorítom, hogy ne tudjon elmenni. Szörnyűség amit elkövetek, a pillanatnak élek, s nem gondolok a következményekre. A testemben, elmémben két fél harcol egymás ellen. Az egyik minden porcikáját kívánta James-nek és azt akarja, ne csak csók legyen ebből, ne csak egy botlás legyen. A másik énem legszívesebben pofán vágná magát, bocsánatot kérne James-től , és itt és most elfelejtene mindent...
A két én vívódik bennem, s nem tudni melyik győz. Jelen pillanatban, csak élek, élek és csókolom azt az embert akire vágyok.

Elég volt...véget vetek saját szenvedésemnek. Lassan elemeltem ajkaimat James-étől, eltávolodtam, egy szó nélkül magamra csavartam a törölközőt, és leültem a nyugágyra. A szememből apró könnycseppek csörgedeztek. Magam elé révedve szóltam James-hez.
- Vége. Nem bírom már tovább... Rettentő vágyat érzek, hogy veled lehessek, hogy hozzád érhessek akár, de... ez nem helyes...
Egy szörnyeteg vagyok. Egy átokverte dög. Galád módon képes voltam vonzódni hozzád, ami nem történhetett volna meg...Azt kérem tőled, bocsáss meg nekem. Hibát vétettem, és rettentően gyűlölöm magam emiatt. Meg tudsz bocsájtani...?- és ekkor néztem csak fel rá.

[nanácsakis ^^]

Teljesen hülye vagyok. Nem szabadna ezt tennem. Ez baromság. El kéne szaladnom. Igen, itt kéne hagynom, Barbit, akivel, most, hát lássuk be, smárolunk. Élvezem, és éppen ez a baj. Nem szabadna élveznem. Ez rossz dolog, legalábbis nekem. Most egy hatalmas pofont érdemelnék, semmi mást, és ha a kezeim most nem lennének lefoglalva, meg is adnám magamnak.
A csaj közelebb simul hozzám. Ez még jobb, el sem tudom mondani, mennyire élvezem. Szemeim becsukva csókolok vissza. Már levegőt is alig kapok, te jó isten, mi lesz itt!
Most van bennem egy „rendes” James, aki minden egyes pillanatban tiltakozik az ellen, amit teszek, s van bennem egy „rossz”, amelyik csak azt kiabálja, CSINÁLD, CSINÁLD! Hát úgy tűnik, mindig a rosszabbik énem nyer, sajnos.
Abba kéne hagynom. De nem, élvezem. e akkor is.
Hasonló gondolatok, s érzelmek dúlnak bennem. Szeretném si meg nem is, de nem tudok mit tenni. Az események olyan gyorsan történnek, hogy nem tudom előtte végiggondolni a dolgokat, vagyis nem normálisan.
Már épp azon voltam, hogy megszakítsam a csókot, s távolabb lépjek, ám Barbara gyorsabb volt nálam. Szerencsére. Egy szó nélkül eltávolodott, magára csavarta törölközőjét, s leült a nyugágyra.
Szótlanul nadrágomhoz sétáltam, s kikaptam pálcámat zsebéből, majd a medence széléhez sétálva, egy Vingardium  Leviosa! – t elmormolva kiemeltem a partra a vizes boxeromat, majd a nagyitól tanult háztartási bűbájjal egy pillanat alatt megszárítottam, s gyorsan belebújtam. Visszasiettem a farmeromhoz és felhúztam azt is, majd Barbi mellé ültem és átkaroltam a vállát. Ez az érintés már teljesen más volt. Ez már baráti kapcsolat volt, mindenféle erotika nélkül. Csendesen hallgattam végig szavait, miközben öltöztem, s most rajta a hallgatás sora, én pedig beszélek.
Mikor megszólaltam, kelletlenül is elmosolyodtam magamon. A következő mondatok úgy fognak csengeni, mintha egy óvó néni vigasztalná a sírdogáló kisgyermeket.
- Figyelj ide, nem vagy te dög, sem pedig szörnyeteg. Egy nagyon rendes és okos lány vagy, akit néha magával ragad a hév, amit nem tud visszafojtani, és hidd el, ez nem kifejezetten rossz dolog. Mármint, nem mindig. Most például nem volt valami szerencsés, de ami megtörtént, az megtörtént. Most már mindegy. És ne félj, én ugyanúgy fogok rád tekinteni, ahogy eddig, barátként. Egy nagyon jó barátként. – ujjaimmal letöröltem arcáról a könnyeket, majd folytattam – Ám, hogy ez lehetséges legyen, a dolgoknak kicsit csillapodniuk kell. Vagyis egy darabig azt javasolom, ne találkozzunk, jó. Tudom, ez neked ossz lesz, de hidd el nekem sem lesz valami kellemes, de igyekszem elfelejteni a ma este történteket. Ígérd meg, hogy nem stresszeled magad a történtek miatt. Ígér meg, hogy nem fogsz naphosszat sírni… miattam.

Zsémsz

[sajnálom, hogy vége, jó játék volt^^]

Gyűlölöm magam! Szörnyű, megátalkodott perszóna vagyok... Képes voltam vonzódni James-hez. Nagyon, de nagyon rosszul tettem...
Merlin! Remélem nem fog megszakadni barátságunk....én azt... én azt nem akarom. Nem!
Kétségbeesetten ültem a puha nyugágyon, és szét akartam szakadni. Nem tudom mit gondoljak, nem tudom mit érzek. Szét akarok belülről szakadni...
James leült mellém, átkarolta a vállam és úgy beszélt. Jól esett közelsége, már nem úgy mint az előbb. Az előbb...bele se merek gondolni mi lett volna, a nem állunk le. Szörnyű következmények szövődtek volna. Ez így van jól, James és én barátok vagyunk, nagyon jó barátok. Most olyan kellemesen, olyan barátian ölel magához, és jól esett. James próbált megnyugtatni, teleetetni azzal, hogy nincs igazam. Tudtam, hogy nem igaz amit mondd csak meg akar nyugtatni. Rettenetes nőszemély vagyok. Már most látom következő heteimet magam előtt, de hogy megnyugodjon James, a kedvéért hazudtam neki. Ez egy kegyes hazugság, nevezzük füllentésnek.

- Megígérem, hogy nem rágódom a történteken- egy mosolyt is fűztem hozzá, csak hogy jobb legyen neki. Jobb úgy neki, hogy azt hiszi nem szenvedek, így legalább neki jó lesz. Ő visszamegy Katharinához elfelejti ezt a botlást, én pedig elmélyedek a naplómba a nyáron... Hamarosan úgy is el megyek itthonról, akkor mindenkinek jobb lesz.
- Igen az lesz a legjobb, ha egy kicsit nem találkozunk...- nagyon nem szerettem volna, hogy ez legyen de muszáj. Muszáj lesz...pár hét és már csak nevetve emlékezünk vissza a történtekre. Remélem...
Addig pedig, kettesben éldegélek a házban a naplómmal, s Lunlanával. Caleb el van foglalva a cuccok beszerzésében, James meg...hát igen. Azért mosolyogtam egyet, s a mellkasára helyeztem a fejem. Nem tudom meddig ülhettünk ott, de nagyon jól esett. Adott egy kis reményt, életerőt. Elhúzódtam, s a kék szempárba fúrtam a tekintetem.
- Az lenne a legjobb, ha most elmennél. Hidd el, nagyon nem akarom, de muszáj lesz. Okés?- néztem rá még mindig bocsánatkérően. Ez az egész a mai este miattam történt... Teljes sötétségben volt inden. Az útszéli lámpások világították meg csak az utat. Felálltam, felhúztam James-t és szorosan átöleltem- Köszönöm- olyan halkan uttogtam, nem is vagyok biztos benne, hogy meghallotta. Nem baj. Azt se tudom mit köszönök, talán azt, hogy a barátom. Igen...Örülök, hogy ilyen megértő igaz barátom van.