Gregory Hawk

GREGORY HAWK

   alapok

teljes név || Gregory Charles Hawk
becenév || Greg, Hawk, Cpt. Awesome ^^
nem | Férfi
születési hely, idő || 1980.05.11, London
kor || 17
faj || ember
vér || Mugli-származású
évfolyam || Hetedik

   a múlt
Egy szürke esős nap volt, 1996 Augusztusának végén. Greg és Becky egymással szemben ültek a fiú szobájában London külvárosában…
*Mégis hogyan mondhatnám el neki!? Az egy dolog, hogy nem fog hinni nekem, de totál idiótának is fog tartani… Újabb piros pont a varázsló xy titoktartási törvényeknek… *
- Eeeezt… nehéz megfogalmazni… -kezdtem bele lassan- Az igazság az, hogy…
…hogy elakadtam a mondókámban. Megint.
- Jajj ne nézz már így rám! Nagyon jól tudod te is, hogy nem mondhatom meg!
- Hát ennyire nem bízol bennem? –kérdezte a lány szemrehányóan.
Becky egy érdekes személyiség volt, aki nagyon fontos szerepet töltött be az életemben. Ő volt ugyanis a legjobb barátom a muglik világában… Nem, ez nem igaz. Ő volt az egyetlen olyan ember az egykori baráti körömből, aki nem fordított hátat nekem. A lány a szomszédban lakott mióta az eszemet tudtam, és természetesen nem értette hová tűnök minden évben majd’ 10 hónapra… Végül is érthető, ha az ember ismerősének megmagyarázhatatlan okoknál fogva nyoma veszik, elkezd kíváncsiskodni. Esetünkben azonban az ügy azért volt komplikált, mivel már rég el akartam mondani a lánynak mi a helyzet - de akkor aztán rám szállt volna az egész mágiaügyi minisztérium. Pont ez hiányzott volna a varázsló-karrieremnek.
Pár nap múlva volt esedékes megkezdenem a hatodik tanévet a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában, azért volt ez az egész felhajtás megint. Minden nyáron ez a kotta…
- Te is tudod, hogy nem erről van szó. Már mondtam, egy bentlakásos suliba járok, és csak nyáron meg az ünnepeken jöhetek haza –néztem mélyen bele a kék szempárba, amely jelen pillanatban mérhetetlen csalódottságot tükrözött.
- Évek óta nem mondod el, hogy hol ez a „rejtélyes iskola”…
- Mert nem lehet, értsd már meg! –válaszoltam kicsit hevesebben, mint akartam...
- Hát jó! –sértődött meg a lány- Nekem így is jó! – pattant fel mérgesen a székéről- Viszlát jövőre! – ezzel elviharzott.
*Ezaz* gondoltam magamban, miután felálltam, és a párnám alól a farzsebembe csúsztattam a pálcám. *Megsértődött...* folytattam a gondolatmenetet, miközben lefelé tartottam a lépcsőn. *Megsértődött... már megint!* fortyogtam magamban, miközben kirontottam a házból a szakadó esőbe.
*Nagyon jól tudja, hogy ha lehetne, már rég elmondtam volna neki mi a helyzet… De nem, inkább megsértődik… MEGINT!... Nők…*
Némán tettem meg a métereket a kihalt utcákon. *…és még esik is!* Ordítani tudtam volna…
*Ez sem az én napom, az már egyszer tuti… Egyáltalán mit mondhatnék neki? Azt hogy varázsló vagyok? Vicces lenne… „Oh, szia Becky, mi újság? Ááá felém nincs semmi különös, ne haragudj, most mennem kell a varázsló suliba, jövőre ugyanitt folyt köv!” Alig tartana csak ostobának… *
- Hihetetlen! – ordítottam fel tehetetlenségemben, majd mérgemben teljes erővel beleütöttem egy utamba kerülő fába. Amikor aztán a fa nem mutatott hajlandóságot, hogy engedjen a dühömnek, még jól bele is rúgtam egyet. Ennek több következménye lett: fájt a kezem, fájt a lábam és szinte szanaszéjjel tépett a düh. Nem volt mit tenni, ki tudtam volna rohanni a világból, mégis inkább leroskadtam az egyik kerítés tövébe…

Hát igen. Gregory Hawk… Minden nyarának nagyjából így van vége. Minden nyár végén egy fa, ajtó, tábla, kerítés, stb jár így, miután túl volt az épp aktuális vitáján Beckyvel. Na de nagyon elkanyarodtunk a történet eredeti mivoltától.
1980at írtunk. Még csak kora nyár volt, de már kellemesen meleg, szép napos idő. Ilyen napon született meg Greg egy Londoni mugli kórházban. Igen, mugli kórházban. Az olvasó már ebből is sejtheti, hogy a fiú szülei varázstalan emberek voltak. Apja idősebb Gregory Hawk tanár volt, Rose, az anyja pedig doktornő. A kisfiúnak mindent megadtak, amire csak egy gyereknek szüksége lehet. A roxfortos levél előtt, általános iskolába járt, csakúgy mint a többi mugli gyerek. Viszonylag népszerű volt, mind a diákok, mind a tanárok körében; annak ellenére, hogy sok rossz fát tett a tűzre és érdekes dolgok is történtek körülötte. 6 évesen például összeveszett a matek tanárral, miután az próbálta meggyőzni róla, hogy nincs igaza. A vége az lett, hogy a táblán lévő végeredmény –hogy, hogynem?- átváltozott arra, amire Greg akarta. Ilyen, és ehhez hasonló dolgok történtek napról napra… Kisebb-nagyobb csodák…
*Érdekes…* gondolták egyesek *Szerencsés* gondolták mások *Felelőtlen, eszetlen kis hülye* gondolták megint mások, mivel Gregnek általában szerencséje volt mindenben. Sokszor került veszélyes helyzetbe –már amennyire egy 6-8 éves kerülhet… Túl magasra mászott fel egy fára, leesett, de nem lett semmi baja, és társaik… Hogy lehet ez…? Senki sem tudta…
A választ végül 9 évesen kapta meg, egy zöld tintával írt levélben, és egy taláros ember képében. Az öreg mindent elmondott, választ adott mindenre… Gregory varázsló volt. Őszintén szólva, először jót nevetett rajta. Peeeersze majd pont Ő varázsló… pont ő kivételes… Neki megvolt az életcélja, hogy elmenjen középiskolába, majd egyetemre és rendes munkahelye legyen, szerető feleséggel… Habár csak 9 éves volt, már most annál sokkal racionálisabbnak tartotta magát, minthogy ezt mind elhiggye. Szülei is kételkedtek az egészben, szóval a férfi távozása után, a levél rövid úton a kukában landolt. Másnap jött a következő. Ez így ment egy hétig, mire a Hawk család úgy döntött, ideje komolyabban utánanézni a dolgoknak…
Másnap felkerekedtek, és meglátogatják a Foltozott üstöt. A fogatlan csapossal történt rövid párbeszéd után, máris az Abszol úton találták magukat. A kis Greg jobbra balra kapkodta a fejét, mert nem akart hinni a szemének. Mindenhol olyan dolgok, amikről kisgyerekként álmodott, de az okos és művelt felnőttek a fejébe vésték, hogy „Ilyen pedig N-E-M létezik”. Pedig mégis létezett, és már a részese is volt. Az első út után, ami a Gringottsba vezetett, megcélozták a varázspálcák lelőhelyét, Ollivander boltját. A pálca végül egy juhar-főnixtoll kombináció lett, és a maga 12 és fél hüvelykes hosszával, remekül illett a fiúhoz. Illetve így gondolta Greg, de mint Ollivander mondta, neki volt a legkevesebb beleszólása abba, hogy milyen pálcája lesz, mivel mindig a pálca választja a varázslót és nem fordítva. Ezután beszerezték a többi kelléket is, majd hazamentek…
Miután Hawk elhitte, hogy mindez igaz, megvannak a varázskönyvei, a pálcája az üstje, a békaszemek, a ládája és még Isten tudja mik, akkor kezdett csak el izgulni. Még soha nem volt ilyen ideges, és ezzel együtt, még soha nem várt semmit ennyire… Elvégre… egy teljesen ismeretlen világba csöppent. Új, de –reményei szerint- lenyűgöző és hatalmas világba. A nyár maradék heteit alig bírta ki. Minden nap nyaggatta a szüleit, hogy pipáljanak ki egy újabb napot a naptáron a konyhában… Legalább addig, amíg meg nem nő annyira, hogy egymaga is felérje…
Amikor aztán eljött szeptember elseje, itt volt az ideje, hogy a család kimenjen a King’s Cross-ra, és búcsút vegyen Gregtől. A fiú ismét csak nem akart hinni a szemének. Eltűnő fal, régi gőzmozdony, mindenhol baglyok, békák, macskák! Egy ekkora gyereknek elképzelhetetlenül csodálatos dolgok… Végül aztán a fiú felszállt a vonatra, és innentől kezdve megváltozott az élete. Integetett a szüleinek addig, amíg azok el nem tűntek a szeme elől, majd pár percig még a vonat ablaka mellett állt és a tájat nézte... Életében először, egyedül volt. Teljesen egyedül…
Amikor megérkeztek, már sötét volt. „Roxmorts” hirdette az állomás falán lévő tábla.
- Elsősök! Ide hozzám! –kiáltotta egy mindig vidám hang, Hagrid. Így hát az új diákok mind egy helyre csoportosultak, és jól szemügyre vették egymástó - volt rendesnek tűnő, de volt ránézésre gonosznak tűnő is - majd Hagriddal az élen beültek a csónakokba. Greg ekkor pillantotta meg életében először az iskola robosztus épületét, és rögtön tátva maradt a szája. Még mindig nem akarta elhinni, hogy ez az egész nem csak egy álom…
Így kezdődött tehát el Gregory Hawk igazi élete. Az iskolás évei alatt eddig semmi különös nem történt. Nyugodtan teltek a napjai, legnagyobb baja maximum a vizsgákkal volt, bár másodikban azért eléggé megizzasztotta a Titkok kamrájás eset… Ettől eltekintve azonban átlagosak voltak az első évei.
De minden jónak vége szakad egyszer. Hiába érezte jól magát a Roxfortban, a mugli barátai mind hátat fordítottak neki… Elárulták, és földbe tiporták. Azóta nagyon meggondolja kinek adja ki a bizalmát. Az azóta eltelt évek alatt, még nem sikerült egy ilyen barátot találnia…

És mindez, ismét lefutott a lelki szemeim előtt, mint egy diafilm, miközben ott ültem a kerítés tövében. Nem tudtam, hogy az arcomon csak az eső hagyott-e nyomot, vagy esetleg néhány könnycsepp is vegyült közéjük, de nagyon nem tudott érdekelni…
- Na! Ne kelljen kéretni, kelj már fel innen – törte át a gondolataimat egy lány hangja – Mi lesz már? Ha szeptemberben lelépsz, akkor várhatok megint majd’ egy évet, hogy láthassalak, szóval talpra! Ne akard, hogy megpróbáljalak felrángatni! – nyújtotta felém a kezét Becky mosolyogva.
Újabb váratlan fordulat, de végül mégis csak jól alakult ez a mai nap. Ezért is volt Becky az egyetlen ember, akiben feltétlenül megbíztam… Ő megértette, hogy vannak dolgok, amikről nem szabad tudnia.

   jellem

Immáron hatodik éve koptatom a padokat a suliban, és hullatom McGalagony haját. Alapjában véve tisztelem a szabályokat, sőt, még jól is tanulok… általában. Azt hozzá kell még tenni, hogy számomra a barátaim a legfontosabbak. Ha egy ismerősöm bajba kerül, nem nézem tétlenül… ha törik, ha szakad, teszek valamit! Ilyenkor, a szabályokat is előszeretettel rúgom fel, nem egyszer kerültem már komoly bajba emiatt...
Emellett, csak úgy mint a varázstalan iskolában volt, itt is sok az ismerősöm, haverom. Voldemort soha nem tudott igazán meghatni, mert nem hiszem, hogy egy olyan „kis emberrel” törődne mint én vagyok. Lehet, hogy naiv hozzáállás, de igyekszem hinni benne.

   apróságok

mindig ||
- Barátok – kiemelt helyen a legjobb barát: „a barátságos és közkedvelt” Damien Pulse
- Hülyeség minden mennyiségben
- Lazulás
- Bulik
- Család
- Az élet értelmének nagy erőkkel való keresése, és hasonló érdekességek =)
soha ||
- Vérmánia
- Halálfalók/mardekár
- Arcos, nagyképű emberek
- Hátbatámadás, árulás
- Bájitaltan
- Töklé…
dementorok || Egy sorsdöntő pillanat a múltból, amiről senkinek sem beszéltem - eddig...
mumus || még nem volt "szerencsém" hozzá, de gyanítom, hogy egy nagy üveg töklé képében támadna rám...
titkok || Harmadik óta, csak egyszer bíztam meg több emberben feltétel nélkül, meg is lett az eredménye... Azóta nem hagyom még az igazi érzéseimet sem kiülni az arcomra. Az egyetlen olyan ember, akiben feltétlenül megbízom, az Pulse. //A töklevet változatlanul utálom…//

rossz szokás ||
- Ha izgulok nekiáll vörösödni a fülem, és remeg a bal kezem… Eléggé érdekesen tudok akkor kinézni, de ez van, így jártam.
- Bár általában nyugodt ember vagyok, ha felhúznak, akkor hajlamos vagyok gondolkozás nélkül válaszolni / cselekedni.

   a család

apa || Gregory Hawk; 42; mugli
anya || Rosalinde Hawk (született: Rosalinde Miller) ; 39; mugli
testvérek || nem fussa
családi állapot || egyedülálló
állatok || A suliban Damien, otthon pedig Egon, a család hűséges házőrzője ^^

   külsőségek

magasság || 178cm
tömeg || 64kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || nincs
kinézet || Viszonylag magas termetű, de ezenkívül átlagos testfelépítésű srác. Az iskolában a szokásos fekete talárt hordja, de ha kicsit kötetlenebb a program, szívesen vesz fel laza, sportos mugli ruhákat is.
egészségi állapot || egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || Az eddigi tanévek anyaga, plusz néhány extra bűbáj, átok. Kedvenc tantárgyat nem nagyon tudok mondani, talán az Átváltoztatástan. Egy dolog azonban biztos: utálom a bájitaltant!
patrónus || Csak stílusosan: sólyom.
animágus alak || nincs
pálca típusa || 13 és fél hüvelyk, juhar-főnixtoll

   egy darabka belőled

Előtöribe beírtam =)

   egyéb

mugli tudományok || Egész jól tudok verekedni, bár annyira nem szeretek. Kiskorom óta imádom az autókat, pár éve már vezetek is - bár csak a nagyapám régi Fordját vidéken, de akkor is. Jól ki tudom dumálni magam a szorult helyzetekből, szeretem a matekot és a reál tárgyakat (eltökéltem, hogy kiszámolom a pi utolsó számjegyét), a nyarak folyamán megtanultam Pascalban programozni a 486-os csodagépemen, sőt, az életcélom egy fénykard megépítése. Röviden ennyi, köszöntem a figyelmet ^^

Bővítés:

//Szerkesztés alatt//