Miss Parvati Patil

*Felvont szemöldökkel méricskéli az elé lökött lapot… először arra gyanakszik, hogy Hermione ismét arra próbája rávenni, hogy ismételjen keményebben, aztán átnézni a kitöltendő dolgokat, és megnyugszik. Gyanútlanul az első részt kezdi el kitöltögetni, jellegzetes, túldíszített írásával. Időnként, mikor túl üresnek érez egy-egy részt, aranyos állatokat, mosolygó napocskát, különböző figurákat rajzol az írás mellé. *

PATIL, PARVATI

jelszó || "Nagini, vacsora!"
teljes név || Parvati Patil
becenév || Parvati
nem || nő
születési hely, idő || London, 1979. október 14.
kor || 17
faj || ember
vér || fél
évfolyam || hat

17 évvel ezelőtt jöttem a világra, Paramjeet Patil és Dahra Wineeta első szülött gyermekeként… csak hogy rövidesen azután, miután én megszülettem, még egy Parvati született, csak épp Őt Padmának nevezték el. Úgy van, Padma az ikertestvérem. El se tudod képzelni, milyen elfogadni, hogy van egy ikertestvéred!
Nos, mint a nevemből gondolhatod, nem brit vagyok, hanem a messzi-messzi India az igazi hazám, de én már itt születtem Angliában. Szüleim története igazán mesébe illő, találkoztak, egymásba szerettek, de ugye a szüleik nem támogatták ezt a kapcsolatot, ezért úgy gondolták Anglia menedéket nyújt nekik. Tisztára mint a Rómeó és Júlia… Amúgy szerintem többről van itt szó, valamiért ideköltöztek, és annak nyomósabb oka van. Ki fogom deríteni miért vagyunk itt. Hiszen amikor idejöttek, akkor háború dúlt, mi okuk lett volna Tudodki csatlósainak a markába sétálni? Ez egy igazi rejtély, de mindeddig semmit sem sikerült kiderítenem. Padma szerint nem kéne a szüleim után nyomoznom, de kíváncsi vagyok. Nem hiszem el, hogy ez a kérdés az ő fejében még nem fogalmazódott meg… Nagyszüleimet, rokonaimat nem ismerem, csak a szüleim és Padma van nekem, az utolsó lehetőség az, hogy felkutatom a családfámat.
De térjünk vissza rám. Tehát, a gyerekkorom. Nem mondom, hogy felhőtlen volt, ugyanis Padmával folyton versengtünk, piszkáltuk egymást, egyszerűen kiállhatatlanok voltunk. Neki hamarabb mutatkozott meg a varázsereje, olyan hat éves kora körül. Én hét éves voltam, mikor húgomra szabadítottam egy seprűt, bosszúból, amiért annyi hónapon keresztül mondogatta, hogy nem is vagyok igazi boszorkány.
Aztán több éve rá mindketten megkaptuk a levelet, a Roxfortból. Anyáék nem ide jártak, ők nem sokat tudtak mesélni az iskoláról. Tehát, majd nem nulla tudással indultunk el az állomásra, annyibban biztos voltam, hogy nem akarok egy házba kerülni a testvéremmel. Szeretem, meg minden, de azért tizenegy év után az embernek elege lesz az örökös veszekedésből. Mivel még az indulás előtt összekaptunk valami apróságon Padmával, ezért én tüntetőleg másik kupéba ültem be, ekkor ismerkedtem meg levendulásommal. Amikor megláttam a kezében a Szombati Boszorkány Horoszkópos különkiadásának egyik számát, rögtön tudtam, hogy jóban leszünk. És így is lett.
Első év. Hú, hát az nem volt semmi. Először is a beosztási ceremónián sokkolt az a tény, hogy Padma Hollóhátas lett, én pedig Griffendéles. Egy részt mert nem tartom magamat egy hősi lelkű Xena-nak, ráadásul Padma sem egy Einstein. Oké, okos meg minden, de azért mégis túlzás stréberek közé berakni, nem? Aztán második körben azon akadtam fenn, hogy Harry Potter Roxfortos, ráadásul ő is Griffes. Harry Pottert mindenki ismeri, ő A kis Túlélő, aki túlélte a halálos átkot, estébé, estébé. De mégis mit keres a Roxfortban? Miért nem gonoszokat öldös, vagy valami? Persze, az, hogy Harry még csak tizenegy éves, elkerülte a figyelmemet. Aztán lassan kiderült, hogy alig különbözik tőlünk. Este, a vacsora után, végre elfoglalhattuk a szobáinkat, csak egy bibi volt… hogy több lánnyal kell együtt laknom. Néhány hónap alatt meg lehet szokni, de az első néhány hét katasztrófa volt. Az egyik horkol, a másik beszél álmában, a harmadik éjszakába nyúlóan olvas, és tulajdonképpen senki nem normális abban a szobában. Eleinte komolyan féltem Hermione Granger-től(főleg reggelente), aztán összebarátkoztunk, már amennyire. A többiekkel úgy-ahogy jóban voltam, mivel elviselték a hülyeségeimet. Első évemben nem történtek olyan igazán nagy dolgok, talán csak az, amikor egy troll bejutott a kastélyba, na meg a kviddics-meccsek. Mindegyiken ott voltam, nem igazán értettem a játékszabályokat, de ott büntetlenül sikítozhattam és adhattam ki a fölös energiáimat. Az év vége elég rejtélyes volt, pletykáltak valami bölcsek kövéről a jó népek, meg Mógusról, Tudjukiről, és természetesen a dolgok középpontjában benne volt Harry, Hermione és Ron, a mostanra híressé vált trió.
Második év. Na az brutál volt. Nem csak azért, mert a Sötét Varázslatok Kivédését nem más, mint maga Gilderoy Lockhart tanította, akinek egyetlen mosolyától is hanyatt vágom magamat, hanem a Titkok kamrája miatt is. Bár Lockhart professzor tabunak számított, mivel Mione nem kicsit volt belezúgva a pasiba, akárhogyan tagadta, csalhatatlan ösztöneim megsúgták az igazat. A Titkok Kamrája más téma, elég durva volt, ha azt nézzük, hogy egyik hétről a másikra támadták meg a diákokat, vérrel írtak a falra, meg ilyenek. Ráadásul még Ginny-t is levitték a kamrában, azt hittem vissza se jön, de újabb titkokkal övezett módon megmenekült, hála Harry-éknek. De azért Lockhart professzor is ott volt, szerintem valójában ő végzett a tettessel. Ebben az évben kezdtem felfigyelni arra, hogy jé,lököttjeimen kívül fiúk is laknak a kastélyban, még hozzá nem is akármilyenek. Azért a Bálint-napi üdvözleteket nem sajnáltam senkitől, én is kaptam egyet-kettőt, de mind névtelen volt. Jellemző…
A harmadik év is elérkezett, ezzel együtt pedig az első jóslástan óra. Emlékszem még, hogy a tanárnő az elsők között jósolt nekem az osztályból, azt mondta, óvakodjak a vöröstől. Nem tudtam mit jelenthet ez, mindenesetre távol tartottam magamat az egész Weasley famíliától, főleg miután a Lav-nak szóló jóslat valóra vált. Új Sötét Varázslatok Kivédése és új Legendás Lények gondozása tanárt kaptunk, az előbbi Lupin prof személyében, az utóbbi állást pedig Hagrid töltötte be. Nem is gondolhattam arra, hogy ez az év végre nyugis lesz, mivel Black szökésének köszönhetően dementorok vigyáztak a kastélyra. De még így is sikerült bejutnia Black-nek, sőt a Griffendél klubhelyiségébe is tett egy futó látogatást- egy kés kíséretében. Több napig nem mertem elaludni, féltem, hogy hozzánk is sikerül feljutnia és lemészárolja a fél lány csapatot. Rettegtem. Pedig nem igazán volt okom rá, látszólag Black Harry-t akarta megölni, nem minket, de az ilyeneknél ki tudja… Alig vártam a nyarat, amikor végre kiszabadulhattam a kastélyból, ott hagyva rémálmoktól hangos éjszakáimat és a szemem alatt ülő lila karikákat. Ezen a nyáron elutaztunk Indiába, ekkor láttam először –de nem utoljára- azt a gyönyörű tájat, sose fogom elfelejteni az utat.
Negyedik év. Ha úgy gondolod, hogy az előző három évet nem lehet felülmúlni, tévedtél, ugyanis mikor negyedikes lettem, megrendezték a Trimágus Tusát. Persze, én még nem jelöltethettem magamat, de igazából nem is akartam indulni. A Beaxbutton-os és Durmstangos diákok, nos kárpótolták az elmaradó kviddics meccseket. Ott volt például Viktor Krum, aki igaz, hogy nem egy Heathcote Barbary (Walpurgis Leányai együttes énekese), de remekül kviddicsezik. Nem, engem nem a Durmstangosok érdekeltek, sokkal inkább a Beaxbutton-osok. Attól kezdve, hogy a suliba voltak, már nem érdekelt, hogy ki csempészte bele Harry nevét a serlegbe, se az, hogy Viktor Krum Mionéval kavar, mert a Beaxbuttonosok, nos… van egy sanda gyanúm, hogy a fiúk közül is volt pár véla-ivadék. A bálra Harry vitt el, bár nem igazán törődött velem, de azt hiszem meg is köszönhetném neki. Az nem zavart, hogy szörnyen táncol, úgyis én vezetek, de egy szám után már rám se hederít? Ez elfogadhatatlan. Duzzogásom eredménye képpen megismerkedtem Pierre-rel, aki egyszerűen ennivaló. Kedves, aranyos, figyelmes, ráadásul táncolni is tud. Kinek kell Harry Potter, ha ott van Pierre? Az egész évet rózsaszín ködben botladoztam végig, aztán mikor a labirintusból Cedric Diggory holtan jutott ki, a köd elszállt. Megdöbbentem, és az se érdekelt, hogy jó ha két szót váltottunk Cedric-kel, semmivel se törődve bőgni kezdtem. Miután kezdtem megemészteni a dolgot, már bőven nyár volt, és Pierre egyik levelében megemlítette, hogy néhány hét múlva Londonba jön, nem akarnék-e vele találkozni. Elhívtam hát hozzánk, miután anyáék beleegyeztek, és azon a pár napon ismét rózsaszín ködfelhő támadta meg az elmémet.
Ez bizony még az ötödik év elején is látszódott; egész vonatúton Pierre-ről áradoztam, és legnagyobb meglepetésemre Lav nem rázott le, vagy unatkozott a monológjaim alatt, hanem lelkesen kérdezgetett vissza, igazi barátként viselkedett. Mint várható volt ötödik új SVK tanárunkkal is megismerkedtünk. Az a nő felér egy halálbüntetéssel. (Szegény Trelawney professzort annyira megalázta, nem hiszem, hogy kiheverte a dolgot. De azért minden rosszban van valami jó, ebben például egy szőke, kék szemű, izmos kentaur. KENTAUR! Oké, az első megdöbbenés után könnyű volt megszokni, így se nyújt rossz látványt. ) Umbridge-t egyszerűen gyűlöltem. Ezért sem zárkóztam el a DS-től(Dumbledore Serege, valahol meg kellett tanulnunk, hogy védjük meg magunkat a gonosz erőkkel szemben, nem? Ha már Tudjukki visszatért… ), hanem vígan gyakoroltam a Szükség Szobájában az átkokat, rontásokat, védőbűbájokat…addig amíg az a Hollóhátas csaj be nem árult minket. Elképesztő milyen kétszínű liba, pedig Hollós, okosabbnak kellett volna lennie, de megbűnhődött. Még ma is a képébe röhögök a folyosón ha szembe jön velem, és látom a pattanásokkal teletűzdelt arcát. A Weasley ikrek tűzijátékát egyszerűen imádtam, olyan szép volt, azon a héten sokat nevettem, amikor kellő tisztelettel elbúcsúztak a kastélytól. De ahogy közeledtek az RBF-ek egyre idegesebb lettem, ráadásul Mione kibírhatatlan volt. Időnként a könyvtáros ébresztett fel, mikor az éppen aktuális ismétlő anyagomon elbóbiskoltam, éjszaka már szinte alig aludtam. Bele se merek gondolni, hogy nézhetett ki az RBF hetek alatt a hajam… De csak túléltem, hé hahó! Nem volt olyan húzós, mint gondoltam, de hát a vizsgadrukk az vizsgadrukk.
És most, íme a hatodik év. De nem ám láblógatás, meg ilyenek, azt hiszem ez az év is tönkreteszi az idegeimet. Főleg a Lav-Von páros miatt. Szent Cassandra! Talán erre gondolt a tanárnő? Óvakodj a vöröstől! Hát persze, hiszen úgy látszik Ron miatt Lav már lassan észre sem vesz. Padma egyre többet tölt a könyvek társaságában, csodálom, hogy felismeri a saját testvérét. Mione meg összeveszett Lav-val, úgy hogy a szobában is balhé van, ráadásul mostanában Henderson is olyan furcsa… mi lesz még itt, MI?

Életvidám, örökké mosolygó, nagyszájú lány vagyok, ami a szívemen az a számon is, általában kimondom amit gondolok. Nem félek közölni senkivel, ha épp tökéletesen stílustalan az öltözéke, vagy szörnyen válogatja össze a ruháit; én csak az illető érdekében teszem.
A téma választásaim elég érdekesek, főleg a jóslástanról, a csillagokról, meg a jövő heti horoszkópról szeretek beszélni, és az emberekkel általában a csillagjegyükhöz mérten viselkedek.
Szeretek új emberekkel megismerkedni, ilyenkor mindig hozom a formámat, nem szoktam megjátszani magamat. És akármilyen hihetetlen, pillanatok alatt képes vagyok „beleszeretni” valakibe, ezért elég sok „szerelmem” volt Roxfortos pályafutásom alatt. Persze, nem nyomulok, vagy ilyesmi, ilyen szempontból elég félénk vagyok, úgy kell odalökdösni a kiszemelthez, mert különben hozzászólni sem tudok.
Egyesek szerint elég naiv vagyok, pedig csak bizalommal fordulok az emberek felé. Feltétel nélkül megbízni valakiben nehéz, de megérzem kit ajándékozhatok meg a bizalmammal, és utólag nézve, még nem csalódtam nagyot az ilyen megérzéseimben.
Hogy legyen itt pár negatívum is… tény, hogy rettentően makacs és sértődékeny vagyok, ezért gyakran kapok össze a szobatársaimmal, évfolyamtársaimmal, egyszóval azokkal akikkel napi szinten találkozom.

mindig ||
# Barátok
# Színes körömlakkok
# Cseresznye
# Habfürdő
# Pillangók
# jóslástan, asztronómia
# Tánc

soha ||
# ha összehasonlítanak Padmával
# gyógynövénytan- főleg ha gennyel kell dolgozni…
# ha a külsőm alapján ítélnek meg
# mentolos humbug
# múmiák- a szétaszott test nem túl frankó…

dementorok || Csak rossz érzés, soha-nem-lesz-jó-kedvem típusú gondolatok.
mumus || Másodikban még a múmia volt, de Hagrid durrfarkú szurcsókai óta megfontolandó a válasz.
titkok ||
Mikor másodikos voltam küldtem egy Bálint-napi üdvözletet Fred Weasley-nek, névtelenül.
Eleinte nem igazán hittem Trelawney képességeiben, de aztán pár óra után rájöttem, hogy igazi tehetség.(Elképesztő, hogy miket tud kiolvasni a teafűből, ráadásul finom teát is főz. )
Azzal a Beaxbutton-os fiúval – Pierre-rel – akivel a bálon táncoltunk, beszélgettünk a mai napig levelezek, és tavaly ellátogatott hozzánk.(Oké, ezt Lav tudja, de más tényleg nem. )
A zuhany alatt mindig a Dancing Queen-t éneklem… mondjuk, ez a lányok körében nem nagy titok. Senki nem tudja ám, mi szokott menni a lány hálókörletben takarodó után.
rossz szokás ||
*Hosszas gondolkodás után elégedetten kihúzza a rublikát, testet öltött lelkiismeretének (azaz nekem) kell utólag bezsúfolnia a „véletlenül” kihagyott részeket. Ejnye Parvati. *
1.   Idegesítően vihog, ha zavarban van, ha hall valami vicceset, néha még kínjában is, ez védjegye.
2.   Amint sikerül abbahagynia a vihogást, elvörösödik. De kegyetlen módon, Ron Weasley hozzá képest piskóta.
3.   Ha végre visszatér arca rendes színe és sikerül megszólalni, mivel továbbra is zavarban van, ezért hadarni kezd.
4.   Mindezek után még furán gesztikulál is beszéd közben.
5.   Sőt, időnként affektál is. Bár ezt főleg otthon, meg a lányok között.
6.   Ha ideges fel-alá járkál.
7.   Pletykál. Nem kicsit, nagyon.

apa || Paramjeet Patil, 43, aranyvér
anya || Dahra Wineeta, 40 félvér
testvérek || Padma Patil, az ikertestvérem, ő Hollóhátas.
családi állapot || extra elérhető.
állatok || odahaza van egy tengerimalacom, Victoria, a Victoria’s Secret után.

magasság || 164 cm
tömeg || 52 kg
rassz || indiai
szemszín ||mélybarna
hajszín ||fekete
különleges ismertetőjel ||Kettő van belőlem, meg azért nem sok Parvati mászkál a kastélyban, ráadásul általában velem van egy levendulás Lav is, lehetetlen nem észrevenni minket.
kinézet ||
*Egy darabig macerálja Dean Thomast, hogy mondja el mit gondol róla, de miután a fiú csak annyit tud kinyögni, hogy „szép vagy” békén hagyja szerencsétlent. Nem kell sokat töprengenie ezután, pennájából csak úgy ömlenek a szavak.*
Hosszú fekete hajam van, ezt szeretem variálni; van mikor felkötöm, vagy befonom, kiengedem, szeretem a hajdíszeket is, bár McGalagony nem rajong értük, legutóbb például kivetette a hajamból. Pedig neki is jól jönne egy kiegészítő, ami feldobná a külsejét, egy skótkockás hajpánt, vagy valami. Az arcomon legjobban szeretem a mosolyomat, és a sötétbarna szemeimet. Bőrömmel pedig szerencsés vagyok, egyrészt mert télen is barna marad, másrészt a bőrhibáim nem feltűnőek. A tánc miatt kialakult alakomat tartom, nem akarok úgy kinézni, mint Millicent Bullstrode. Ruháim színesek, vidámak, ki nem állhatom a fekete egyszínű talárt, ezért kiegészítőkkel próbálom feldobni. Karkötők, gyűrűk, nyakláncok, fülbevalók, hajdíszek, akármi.
egészségi állapot || Tökéletesen egészséges vagyok.

varázslói ismeretek || Öt(lassan hat) év tananyaga, jóslástanból,legendás lények gondozásából, asztronómiából perfekt, RBF mind a kettőből K. SVK, átváltoztatástan, bűbájtan, bájitaltan várakozáson felül RBF, ezeket is szeretem, bár inkább olvasom az aktuális horoszkópot mintsem változtatok egy egeret láthatatlanná. Gyógynövénytanból E-t kaptam, szerencsém volt… Mágiatörténetből lettem H csak, egy hajszálon múlt, igaz, nem erőltettem meg magamat, amúgy se akartam tovább hallgatni Binns monológjait a koboldlázadásokról. + DS edzéseken tanultak.
mugli képzettségek || Félvér vagyok, ezért ismerem a mugli világot. Tánc, tánc, tánc.
pálca típusa || 9 és egy negyed hüvelyk, nád, főnixtoll maggal.
különlegesség || Nincs.

*Tanácstalanul pislog, aztán váll vonogatva a következő részre ugrik., mert multi karakter. Az elkövető Moana Lines. Vigyorog

A szobánkba gyakran füstölőt, gyertyát gyújtok, és havonta egyszer megtartjuk a mára már hagyománnyá vált csajos esténket.

*Mikor lekanyarintja az utolsó betűt, elégedetten mosolyodik el, majd átfutja írását, nem szeret hibát hagyni. Még kiszínezgeti az egyik rajzot, átsatíroz egy mondatrészt a „Titkok” részből, így már elkészültnek ítéli a pergament. Jobbra néz, balra néz, nem akad tekintete egy barna bozontra sem, ezért feléd nyújtja a papírt, de csak miután lelkedre köti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem adod ki a leírt információkat. Mivel teljesen naiv, és kissé elveszett, úgy látszik megbízik benned, ez persze nem azt jelenti, hogy nem tud bosszút állni, ha mégis kikotyogod a titkait. *

Tudja, hogy egyszer szerelme Firenzével beteljesedik és születnek cuki kis kentaurjaik…^^