Theodor Canis

THEODOR CANIS

   alapok

jelszó || Nagini, vacsora!
teljes név || Theodor Canis
becenév || Theo
nem || férfi
születési hely, idő || London, Paddington, Sussex Garden 71/b; 1980. június 5
kor || 17
faj || ember
vér || Félvér (Apai nagyszülei muglik)
évfolyam || Hat

   a múlt

Az egész akkor kezdődött, mikor megszülettem. Ez így szokott lenni az embereknél. A hol és mikor, annyira nem érdekes bár elárulom. 1980. június 5. London, Paddington, Sussex Garden 71/b. Előkelő környéken, szép ház. Három szint, ízléses berendezés. Ebből következik, hogy otthon születtem. Nem meglepő ha azt vesszük, hogy anyám családjának tagjai több generáció óta gyógyítók voltak. Mind. Nagyapám vezette le szülést. Érdekes. Ezzel el is jutottunk oda, ahova akartam. Ha a hol és mikor nem, akkor a hova az érdekes. Mennyivel másabb így ez a kérdőszó, nem?!

Jómódú család vagyunk, a mugliktól elzárva. Mindenem megvolt és meg is van a mai napig. Jó iskola, szép ruha, évente egyszeri külföldi kiruccanás. Minden ami kell egy boldog gyerekkorhoz. Csak a szülők maradtak el. A már említett anyám, Melinda Gallowsraven köztiszteletben álló gyógyító. Ha nem a Szent Mungóban dolgozott, akkor gazdag családokhoz járt gyógyítani. De ha ne adj isten otthon volt, akkor sem sokat láttam belőle. Szakterülete a bájitalok és gyógyfőzetek. Persze mindig kísérleteznie, fejlesztenie kellett a kis italait. Apámról még kevesebb szót érdemes csak ejteni. David Leslie Canis, híres herbalista, aki a fél világot bejárta és járja most is. Jó ha egész évben három hónapot tölt otthon.

Mindezen „tények” ismeretében gondolom könnyű levonni azt a következtetést, hogy magányos gyerekkorom volt. Valójában igen is, meg nem is. Az iskolában és olykor azon kívül is, társaságkedvelő voltam. De amint beléptem a lakás ajtaján, végtelenül egyedül maradtam. Végső menedékem a könyvtárszoba volt, ahol rengeteget olvastam és azon keseregtem, hogy mennyire magányos vagyok. A külvilág számára persze maradtam a gondtalan Theo, aki élvezi, hogy minden megadatott neki.

Valahogy sosem éreztem, hogy érdekelném a szüleimet. Talán mert nem figyeltek rám, nem volt idejük a nagy igyekezetben, hogy megteremtsék számomra az ideális légkört. Ebből az következik, hogy nem ismertek s sokáig komoly elvárásaik sem voltak velem szemben. Ezért megfelelési vágy nélkül vettem tudomásul az iskolában a Teszlek Süveg által meghozott döntést. Attól a naptól kezdve viszont egyre jobban érdeklődtek a tanulmányaim iránt. Anyám azt írta a leveleiben, hogy azt szeretné, ha én is gyógyító lennék. Apám a leveleiben azt írta, hogy úgy tanuljak, hogy minisztériumi ember legyek. Hirtelen fontos lettem. Egy tizenegy éves gyermek, akivel szemben nem volt addig elvárás, hirtelen szembesült mások által kreált célokkal. Hát köszönöm, nem.

A Roxfortos éveim kvázi békésen telnek. A klasszikus tanulással akadtak és akadnak gondjaim. Magolni nem tudok, és az ilyen tárgyakat nem is kedvelem. A közepesnél valamivel jobb érdemjeggyel vészelem át a nehezebb tárgyakat. A gyakorlati tárgyakat szeretem. Annak is meg kell tanulni az alapjait, de legalább van valami eredménye.
Minden hajnalban futok, rendszerint egyedül a birtokon. Ez az egyetlen „sporttevékenység”, amit végzek. Nem szeretem a kviddicset. Sosem értettem, hogy mi jó a közvetlen és durva küzdelemben. Nincs benne semmi elegancia.
Az elmúlt évek izgalmasak voltak, és már nagyon úgy néz ki, hogy nem ez a Potter gyerek tehet mindenről. Talán van abban valami, hogy nagy dolgokra hivatott... talán nem. Egyelőre távolról szemlélem az eseményeket, és kényelmesen jegyzetelek. Ez a nekem való feladat. Csendben figyelni, nem feltűnni...kár, hogy a krónikások kihalófélben vannak.

Nem felejtettem el, csak a végére hagytam a legérdekesebb eseményt, ami velem történt két éve. Édesanyámmal vásároltunk az Abszol úton, iskolakezdés előtt. Találkoztam egy kedves barátommal, akivel ketten elmentünk édességet venni, aztán meg csak úgy...”csavarogni”. Rossz helyre kerültünk. Anyám mindig mondta, hogy csak a Zsebpiszok közt hagyjam ki az életemből, és ő nem fog aggódni. Most megtapasztaltam, miért. Sötét alakok és árnyékok lestek ránk, amik talán ott sem voltak. Az elején még bátrak voltunk, és tágra nyílt szemekkel néztük az újdonságokat. Aztán visszafordultunk volna, de elállták az utunkat. Sarkon fordultunk, és futni kezdtünk. A következő éles emlékem, hogy a Szent Mungóban ébredek. A bőröm fehérebb lett, mint volt, és a testemen nonfiguratív tetoválások jelentek meg. Amikor különböző módon megpróbáltak „meggyógyítani”, komoly fájdalmakat éltem át. A mai napig nem tudják, hogy mi történt, vagy kik tették ezt velem, és Tim barátommal. Ők később elköltöztek. Mi nem.

   jellem

Theodor alapvetően társaságkedvelő személy, de nem annak a központja. Tipikusan az, aki „ott sem volt”. Nem halk szavú, csak ha valaki közbevág, hagyja a másikat érvényesülni. Szereti fényezni magát, és meglehetősen nagy az önbizalma, ha végre szóhoz jut. A baráti köre azonban kifejezetten megcsappant a Zsebpiszok közben történtek óta. Most már nem tud elbújni senki háta mögé, mert fehér bőre kifejezetten feltűnővé teszi. Ezen a népszerűtlenség és a háta mögötti összesúgások miatt szinte már csak azok állnak vele szóba, akiknek nagyon muszáj. Ettől egyre magányosabb és egyre inkább magába fordul.
Ha valaki mégis szóba áll vele, akkor egy látszólag nyitott és mindig jókedvű fiút ismerhet meg, felszínesen. Alapvetően segítőkész és mindenki felé bizalommal nyitó személy, azonban gyanakvó és óvatos. Nagyon jól hallgat és csak keveset beszél magáról, az érzéseiről. A véleményét csak akkor fejti ki, ha vele egy szinten teheti meg. Az idősebbekkel, tapasztaltabbakkal tisztelettudó és társaságukban még inkább próbál elbújni.
Látszólag minden negatívum lepörög róla és nem érdekli a kritika. Valójában minden negatív élmény mélyen érinti. A pozitív kritikát mosolyogva fogadja, de már nem hiszi el. Valami miatt rögeszméjévé válik lassan, hogy mindenki őt akarja átverni.

   apróságok

mindig ||
Futás
Olvasás
Sakk
Hallgatni másokat
Tea

soha ||
gyengeséget mutatni
csúszómászók
ostobaság
sznobok
"ami a szívemen az a számon"

dementorok || A menekülés jut eszébe elsőre, egy mélyről jövő félelemből fakadóan. Meg sem fordul a fejében a védekezés. "Most tél van és csend és hó és halál."

mumus || Saját magát látja, lábak nélkül

titkok ||
- Évekkel korábban, nem segített a barátjának, mikor az elesett menekülés közben, a Zsebpiszok közben.
- Rettentően hiú. Ha nem látja senki, hosszan nézegeti magát a tükörben és nincs kibékülve a látvánnyal
- Titokban tart mindennemű mély érzelmet, legyen az szeretet vagy gyűlölet, ami megszületik benne.

rossz szokás ||
- Szeret cinikus megjegyzéseket tenni
- Mindent többször ellenőriz, és még akkor is aggódik, hogy nem úgy van, ahogy hagyta.

   a család

apa || David Leslie Canis; 44; Félvér
anya || Melinda Gallowsraven; 42; Aranyvérű
testvérek || egyke
családi állapot || Egyedülálló
állatok || -

   külsőségek

magasság || 177 cm
tömeg || 82 kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || fekete
különleges ismertetőjel || Bőre világosabb az átlagnál, és testét több helyen is nonfiguratív tetoválások díszítik.
kinézet || Az átlagnál egy kicsivel alacsonyabb, vékony testalkatú fiú. Szeret kényelmesen, lazán öltözködni (inget nem betűrni, nyakkendőt nem meghúzni). Haját rövidre nyírva hordja.
egészségi állapot || Testileg egészséges. Kezdődő paranoiája van.

   a tudás

varázslói ismeretek || Már lassan túl van a hatodik, tanulással töltött évén is. Azok a tárgyak, melyek a legjobban mennek neki: Bűbájtan, Bájitaltan, Gyógynövénytan és az Átváltozástan.
mugli képzettségek || -
pálca típusa || 11 hüvelyk, fenyő, unikornis sörényszőr mag
különlegesség || -

   szerepjáték-példa

Tim és Theo vidáman beszélgetve sétálnak az Abszol út tömegében. Próbálnak nem elszakadni egymástól, ami egyre nehezebbé válik. Olyan, mintha mindenki ma venné meg az iskolai felszerelését. A két jó barát úgy dönt, hogy lerövidíti az utat a könyves és az édességbolt között, ezáltal kikerülve a nagy tömeget. Az első mellékutcába le is fordulnak, és onnantól már zavartalanul tudják folytatni útjukat. Azonban a világ nem olyan egyszerű, mint ahogy két ifjú elképzeli. A varázsvilág meg pláne.
Körülbelül húsz perc séta után rájön a két fiú, hogy rossz ötlet volt letérni a járt útról. Ezért megpróbálnak visszafelé orientálni a főutca felé. Sikertelenül. Néhány perc bolyongás után egy olyan helyre lyukadtak ki, amiről sokat hallottak de még sohasem láttak. A Zsebpiszok köz bűzös utcaköveit taposták. Az egyetlen pozitívuma a földrajzi helyzetüknek az, hogy be tudják tájolni magukat. De kit érdekel a fényes utca, a színes forgatag, ha a rémtörténetek szívébe tekinthet be a gyermek? Nem sokakat. Tágra nyílt szemekkel tekintenek körbe és az amúgy sem túl széles utca közepén tátják szájukat a sötét árnyakra.
~ Hogy élhetnek itt emberek? Nem is az itt a kérdés igazán, hanem az így! ~ elmélkedett Theo, míg el nem fogja egy rossz érzés.
- Most már tudjuk, hogy merre vagyunk Tim. Vissza kéne mennünk anyuékhoz...szerinted?
A mondat végére az addig „bátor” fiú hangja remegni kezd. Timothy nem válaszol csak megfordul és határozottan remegő térdekkel elindul abba az irányba, amerre a főutcát sejti. A két fiú zavartalanul tud haladni s már látják a fényt az utca végén, mikor szinte a semmiből tűnnek fel előttük többen. Először csak lassítanak, majd megállnak. Az idegenek némaságba burkolózva állnak és nézik a fiúkat. Ez rosszabb és idegtépőbb annál, mintha hörögve üvöltve törnének a fiúkra. Legalább tudnák, hogy mire számíthatnak.
Két percig tart a némaság, mely az egész környékre rátelepszik. A fiúk pattanásig feszült idegei akkor adják fel a harcot, mikor az egyik sötét alak egyet előre lép. Mindketten sarkon fordulnak és futásnak erednek. Futás közben észre sem veszik azokat az alakokat, tárgyakat és helyeket, amik mellett elfutnak. Timothy megbotlik egy üstben és végignyúl a macskaköveken. Theodor csak a csörgést hallja és a sírásba nyúló nyüszítést. Észrevesz egy beugrót, ahova be is fordul. Egy magas és sötét alakba ütközik. Orrfacsaró bűz árad a férfi ruhájából. Theo felnéz és Piton professzor tekint vissza rá.
- MAGA ELKÉSETT! - dörgi a bájitaltan tanár.

Theo verítékben úszva ül fel az ágyában. A háló csendes, csak az alvók szuszogását lehet hallani, miután befejezi a zihálást. Távolabb valaki a takarója alatt olvas, de más fényt nemigazán látni.
~ Csak egy álom...megint csak álom. ~

   egyéb

minden más, ami a fentiekből kimaradt, de említést érdemel