Dolgozószoba

A dolgozószoba, ahová senki sem teheti be a lábát engedély nélkül.

Gary

Ez az este mindent szabályt ledönt. Ez az este katarzis az unalmas hetek után. Ez az este maga a menny.....és ha létezik pokol, az a holnap reggel lesz.
Hogy mi történt idáig?
Lássuk csak...
Szokásos éjszakai fürdőzésem közepette, megzavart engem az én drága bátyóm, dehát ezért még kár lenne megróni, hiszen ... eléggé zajos tudok lenni, ahogy az emelet magasságból a vízbe vetem magam. Olykor akár egy apró sikkantást is megengedek magamnak, de nem többet. Azonban ezen az éjjelen erre se volt szükség ahhoz, hogy felhívjam magamra  figyelmet.
A szokásos gyermeki cívódások...
Vagy ez már néha több lenne?
Hisz ki mondja meg, hogy mikor fejeződik be a játék? Ki mondja meg, hogy Gary nem sátán? És ki mondja meg, hogy mikor hagyjunk abba mindent, mert túlzásokba esünk?
Ezen az estén ....
Senki.
Már-már mosolyogva mászkálok Gary előtt a hosszú és sötét folyosókon, olyanok akár a labirintus mélyére vezető alagutak, ahol nem vár más mint a vérszomjas Minotaurus, hogy véget vessen drága életednek.
De én ismerem a cselt, amivel megnyugtathatom a dühöngő bestiát, és ismerem a láthatatlan gombolyagot, ami kivezet a sötétből, ki a fáklyákkal megvilágított terekbe.
Néha hátrapillantok, és ugyan nem látok sok mindent, de az éjszaka fényeiben, olykor megcsillan a vizes üstök. Ő Gary...igen...
Az Ő ötlete volt, hogy nyissunk ki egy palackkal apánk egyik külföldről hozatott minőségi italából, és én csak egy szemérmetlenül pajkos mosollyal nyugtáztam. Hihetetlen mit ki nem tudok hozni belőle....szinte már ijesztő...
És még Ő a rosszabb a sátánnál? Hát nem veszi észre, hogy ezen az éjjelen úgy mozgatom, mintha egy utolsó kis marionett bábu volna?
Szaporán szedem a lépcsőfokokat, már nem nézek hátra, testemet a hideg ellen az aprócska kis törülköző védi, amiért percekkel ezelőtt szinte ugyanezen az útvonalon szaladtam végig.
Megtorpanok, ujjaim egy hűvös kilincsre kúsznak, tudom, hogy innentől kezdve tilosban járunk, de perpillanat ilyen apróságok nem tudnak izgatni...annál inkább az alkohol, ami csak arra vár, hogy méregként, mint egy aprócska kocka csokoládé, úgy olvadjon el a nyelvünk hegyén.
Tétováznék?
Nem...
Határozott mozdulattal nyomom le a kilincset, majd lépek be a szobába abban a reményben, hogy Gary követ engem...és hát miért ne követne? Hisz az egész az Ő ötlete volt? Nem....?
De...
Tudom merre kell mennem .... nem gyújtok lámpást, mint egy macska úgy oldalazok el a székek között, úgy közelítem meg a vitrint, majd nyitom ki az üvegajtókat. A törülköző megadja magát a laza kis csomómnak és földre hull. A villámok fényében egy percre kirajzolódik testem körvonala.
Arrébb rúgom a pamut anyagot, és még poharakat se veszek elő. Egy ügyes kis mozdulattal, ami sajnos arról árulkodik, hogy sokszor csináltam már ...kibontom az üveget, és belekortyolok.
Megfordulok, majd az üvegből kínálom vizes hajú Garyt...
- Hmm...mámorító...Kérsz?
S már surranok is közelebb a sötétben.

Egyszerű, „ártatlan”, szép szavak, mégis mennyi tartalommal és jelentéssel. A manipuláció legprecízebb úttörői. Ha értesz hozzá, még üres szavakkal is sziklákat mozgathatsz meg, ezért olyan káprázatos a meggyőzés, és rábeszélés ezen eszköze. Fikarcnyi erőfeszítést sem kell tenned, hogy beteljesüljenek a vágyaid, hogy elérd amiért küzdesz. Isten adta tehetség, amit úgy látszik nem csak én örököltem. Van aki büszkén és teljes joggal léphet a nyomdokaimba. A kecses szavak, amelyek csak úgy tolulnak az ajkaira, burkoltan üzenetül küldik a benne rejlő összes szándékot, amit félig meddig, meg is értek, tudom mit akar elérni, de csöppet sem zavar, hogy játszadozik velem, sőt élvezem ha akadnak kihívóim, bár ki hitte volna, hogy Ella lesz a méltó ellenfél... szikrázó tekintetem, és szokottnál is kacérabb mosolyom hamar elárulja, mennyire tetszik az új helyzet, amibe egyről a kettőre csöppentem. Mit sem sejtve a szobámban, aztán „mély vízben” a medencében, és most teljes tudatossággal csapoljuk meg a matuzsálemi kort megélt minőségi italokat... Ella magabiztosan bazsalyog előttem, és „angyalian” ördögi mosolyával szinte kézen fogva húz magával, sugárzik, alig várja, hogy csináljunk valami rosszat... Tényleg ő lenne rám ilyen hatással? Részben... de megy ez magamtól is, elindult bennem egy folyamat, ami akár mint egy láncreakció, megállíthatatlan erőként kel bennem birokra. Nincs visszaút...

Ő vezet mindvégig, mintha már ezerszer járta volna végig ezt az útvonalat, amit jóformán csak apánk használ. Kitörő lelkesedéssel tör előre, mintha az ital szó említésére beindult volna, akár egy pár korty után sóvárgó alkoholista. Az is lehet, hogy tényleg sokszor él ezzel a lehetőséggel, és már az összes ínyencségbe belekóstolt, most pedig látni akarja, hogy én is a mámorító nedűk rabjává válok. Nem riaszt vissza ez az eshetőség sem, ma este semmi sem állíthat meg, túl elszánt és határozott vagyok, hogy tipródjak bármin is. Most valószínűleg a szobámban sínylődnék, az alvással küszködve, több óra semmittevéssel. Jelenleg viszont nem érvényesek az általános aranyvérű élet formaiságai. Saját elképzelések és törvények, mi alkotjuk őket...

A fáklyák villódzó fényei alig-alig vetnek ránk néhány csenevész árnyékfoltot, félhomályban baktatunk valahová, és bár ismerem a házat, mint a tenyeremet, most egész máshol jár az eszem... az út helyett csak Ellán tartom a szemem, ahogy az este árnyán libben, settenkedik mint egy vadmacska, játékosan hívogat, én pedig követem, akár egy kíváncsi kisfiú. Nekem kéne előre mennem, mint ötletgazda, de úgy látszik Ellában sokkal inkább felbuzgott a lelkesedés, és már ha nem is tartanék vele, ő nagy örömmel felhasználná az ötletemet. De eszem ágában sincs visszafordulni. Ahhoz túlságosan élvezem. Végre az ajtóhoz érünk. Ella gondolkodás nélkül tárja ki, én pedig lépek után, a kissé komor, lehangoló komolyságú helyiségbe. Mindenhol régi, díszes bútorok, egy ódon íróasztal, mögötte egy kényelmesnek tűnő bőrfotel, amit még sosem volt alkalmam kipróbálni. Egy vitrin, tele italkülönlegességekkel, és mindenféle ajándékkal. Az ablakot esőcseppek verdesik, a szél süvítve küzdi be magát a kis rések közé. Nincs fény, teljes a sötétség, kivéve amikor a villámok kékes nyalábjai vetődnek ránk néha-néha. Ella benyúl egy üvegért. Keze a magasba emelkedik, tudja mit keres. Teste követi kézfejének útvonalát, enyhén lábujjhegyre emelkedik, kecses ívbe feszül, akár egy balett táncos. Zsigerig hatoló érzékiességgel csusszan le róla a selymes pamut anyaga, végig a testén, le a földre. Kintről újra kékes fény tör be a szobába, kiemelve húgom testének átkozottul kerek körvonalait. Hirtelen azon veszem észre magam, hogy nem tudok elszakadni tőle, pedig muszáj lenne... ezt... nem lenne szabad. Lehunyom a szemem. Megrázom a fejem, hogy magamhoz térjek, egyre melegebb van... kinyitom, majd újra sötétség, de nem kell látnom ahhoz, hogy érezzem Ella közelségét, ahogy mellém settenkedik.
-Bízok apánk jó ízlésében! -nyögöm ki a szavakat levegőt nyerve. -A tiedben viszont annál kevésbé-villantok felé egy halovány mosolyt, bár ezt nem láthatja. Szemem még nem egészen szokott hozzá a sötétséghez, bár Ella úgy settenkedik az akadályok közt, mint egy kis tolvaj, aki már hónapok óta figyeli a házat, és tud minden bútordarab pontos helyzetéről. Kinyújtom a kezem, érintem Ella még nyirkos bőrét. A vállára csúszik a tenyerem, a villámcsapások pedig útmutatóul vezetnek végig a karján. Észre sem veszem milyen lassúsággal simítom végig a selymes bőrt, hogy eljussak a palackig. Szememmel követem ujjaim vonalát, majd a kézfejéhez érek, és kimérten veszem magamhoz az üveget. A számhoz emelem, majd jó nagy kortyokat gurítok le. Jó bornak nem kell pohár... igaz ez koránt sem egy könnyed kis borocska, ez valami igazán tömény, égető ital, de ami az ízét illeti... hozzá foghatót még nem kóstoltam, ittam életemben. Páratlan, bár fogalmam sincs mit iszok, valami isteni nektár lehet. Egy jóízű mosolyban szakadok el az üveg szájától és lenyelem az utolsó kortyot is. A mellkasomban mintha parazsak izzanának.
-Most kivételesen jól választottál! -szavaim vontatottan morajlanak, közelebb lépek, bár elmém józan része már szinte ordítozik velem, hogy vissza... most csak halk suttogás. Némi szédelgés fog el, és enyhe remegés a szívig hatoló mennydörgések hallatán majd ahogy a viharos szél nagy esőcseppeket csap az ablaknak, borzongató hűvösség fut végig rajtam, de csak a gondolattól hogy milyen hideg áradat lehet ez, ezen a kietlen éjszakán... Tényleg mámorító, de vajon csak az alkohol? Ez már valamiféle extázis közeli állapot lehet... elhomályosult elmeállapot. Lassan semmit sem én irányítok... Csak teszem, amit jónak érzek. És ez most piszkosul jó.
Ott állok előtte, a sötétben, leheletnyi távolságra. Amikor egyszerre lélegzünk testünk egy pillanatra összeér. Oldalra biccentem a fejem, és egy reszketeg sóhajban szívom be vizes hajának friss illatát. Még sosem éreztem ilyen közelről ezt a természetes üdeséget, rendszerint csak a drága parfümöket, bár árnyalatilag még kivehető némi illatszer, de a finom bőre így is tisztán érezhető. Szinte irányít, és újabb tettekre késztet. Őrület, ez a mai este... legmerészebb álmaimban sem képzeltem el!
A palackot finoman az asztalra helyezem. Az alja tompán leér, és szabaddá vált kezem gondolkodás nélkül juttatom Ella derekára. Másik kezemet a karján vezetem végig.
-Szóval mi a helyzet a Sátánnal? -suttogom rekedten- Biztos én lennék az? -szavaim elhalnak, ahogy eltávolodom a fülétől, arcom simítja az övét, majd az ajkaitól pár centire állapodok meg.
Újra magamhoz veszem az üveget, és mohón öntöm a számba a tartalmát, nem foglalkozva a következményekkel. Talán valami Brandy lehet, francia vagy spanyol, amennyire apám érdeklődési körét ismerem. Az ajkamon maradt cseppeket most nem nyalom le. Óvatosan előre dőlök, az üveget húgom kezébe csúsztatom, mintha csak ez a szándék vezérelt volna, hogy közelebb férkőzzek.
Ha nem riad meg, vagy tér ki, ajkaimmal gyengéden érintem, csupán finoman kóstolgatva, átadva a Brandy ízét. Tüzes leheletemmel megtöltöm az ajkai közt húzódó vékony kis rést.
-Sosem láttam a fotózásod képeit! -sóhajtom meglepően, kicsit eltávolodva, majd várok egy pillanatot, míg végignézek a testén, amit csupán a kétrészes fürdőruha takar- Mindig is érdekeltek de... így talán sokkal jobb! -álmélkodok fesztelenül, és amikor sikerül kizökkennem a gondolatmenetből, egy elszánt pillantásban meredek rá, már tudom mit fogok tenni: lassan újra közelebb hajolok, és ha utat enged, egy csókkal sújtok le rá, minden indulatomat beleölve ebbe az egyetlen, forró mozdulatba, amit talán később nagyon megbánok de most eszemben sincs előre számítani. Kábán cselekszem, amit a bestiális énem sugall.

http://www.youtube.com/watch?v=VQuKo3SevVA

Gary

Vannak olyan pillanatok az életben, amiket ha nem teszünk meg, bizonyára örökre megbánunk…vannak pillanatok az életben, amiket ha megteszünk, örök kárhozatra leszünk ítélve. A pokol legmélyebb bugyrában fogunk egészen következő életünkig kínlódni.

A kevélység

A fösvénység

A bujaság

Az irigység

A torkosság

A harag

A jóra való restség

Túl sötét van, túl nagy az a fekete kéz ami mindent ellep körülöttünk, s szívem a torkomban dobog, ahogy ujjaim az üvegre fonódnak, s nedves ajkaimhoz érintem a száját. Nagyot kortyolok belőle, talán egy aprócska kis csepp végig is folyik a nyakamnál, követve testem vonalát, s valahol a bikini résznél megszűnik létezni. A törülközőt arrébb rúgom, nem törődök vele ezen az estén. Hiszen…
Minek?
Megnyalom alsó ajkamat, a villámok fényénél egészen csillog. De még így a sötétben is kivehető, ahogy a nyelvem végigszánt a puha vörös bőrbe bújtatott húsdarabon. Az összes szabályt elvetettük ma éjjel, és ez felbátorít. Feltüzel.
Testemen végigfut a hideg, a gerincem irányából árad szét, és libabőrt varázsol karjaimra, lábaimra, hasamra.
- Hm…pedig talán nekem még jobb az ízlésem.
Suttogom elvetemülten, s egy másodpercre a levegő benn akad tüdőmben, ahogy Gary ujjai végigszántanak karomon, lassan minden egyes ujjbegyéből kegyetlen bizsergést árasztva, majd az-az átkozott kéz az üvegre fonódik, s elrabolja tőlem. Nézem ahogy nagyokat kortyol, s már szólnék, hogy lassabban, hiszen ezt ki kell élvezni, mikor befejezi.
Nem tiltakozok…
Közelebb csúszok hozzá, akár egy kecses macska, hagyom, hogy az éjszaka és a Brandy megtegyék a hatásukat…hiszen ez Brandy, ezer közül is felismerném. Halkan felsóhajtok ahogy testünk összeér, ahogy a még vizes fürdőruhám a száraz és meleg felsőtestéhez tapad egy percre.
Oldalra döntöm a fejemet, szinte hozzásimul arcom az övéhez, és hosszú seprűszerű pilláim összefonódnak ahogy szívem kihagy egy ütemet. Összerándulok akaratlanul is, ahogy meleg tenyere az én nyirkos és hideg derekamra siklik, úgy olvadok bele ebbe a mozdulatba, ahogy szinte még sosem tettem.
Vagyis inkább olyan szándékkal, ahogy még sosem tettem.
- Sátán…te vagy a sátán…minden porcikádban az vagy…de kételkedek. Kérlek bizonyítsd be…
Dorombolom a fülébe, s arcunk végre összeér. A két selymes bőr….mintha újra a vízben lennék, kezdem elveszíteni a lábam alól a talajt. Tudom, hogy ez nem helyes, tudom, hogy ez az egész tilos és perverz, de annál jobban feltüzel ez a perc.
Elválnak egymástól arcaink, s ő újra iszik. Nem lesz ennek jó vége. De nem ám…
Látom azt az egy cseppet az ajkain, ami annyira hívogató, hogy szinte belefájdul a fejem, de nem mozdulok, ő viszont annál inkább.
Meglepődök azon, hogy milyen hevességgel közelít felém, ujjaim az üvegre fonódnak, s mintha egy másodpercig ellenállnék a pillanat varázsának.
Egyik kezemmel tartom az üveget, a másikkal végigsimítok karján, fel egészen a nyakáig, ahol megpihenek.
Megnyalom az ajkaimat, újra és újra érezni akarom ezt a tüzes leheletet, érezni akarom, ahogy végigszánt alabástrombőrömön, ahogy megperzsel, ahogy eléget, és ahogy magáévá tesz.
Nem vagyok magamnál. Ez az egész jelenet…nem szabadna. Nem nem és nem.
De a szabályok ezen az éjjelen már nem léteznek.
Eltávolodik tőlem, s én rántanám vissza, de nem teszem, kezem lehull a helyére, s újabb kortyokkal jutalmazom meg magam a Brandyből. Újabb csepp szalad ki a szám szélénél, ezúttal egy egészen kövérkés csepp, mely a nyakam vonalánál csordogál végig.
- Sosem? Sosem nézted még meg őket? Hisz nekem az lett volna az első ellenkező esetben…hogy tudjam, miért akarnak kitagadni…
Ha most nem bújtatna el a sötétség villás nyelve, akkor bizonyára láthatóvá válnának a kis piros foltok az arcomon, melyek a pimasz megjegyzésre, és az alkohol miatt alakulnak ki.
Villámlik.
Látom mindenre elszánt tekintetét és egy másodperce megrémülök. Olyan forró ez az egész helyzet. Annyira más mint a megszokott eddigi viszonyunk.
Beleharapok az alsó ajkamba, és élvetegen felsóhajtok.
Talán holnap egyikünk se fog emlékeznie erre a mai napra. Csak ebben reménykedek.
Ajkaink egybe forrnak, forró kis nyelvem vadul kutat az övé után, szinte már-már fullasztó a csók, ahogy ajkai az enyémeket bilincsbe zárják. Nincs visszaút. Vagy tévedek? Meglehet.
Magamhoz húzom, a még vizes testem az övéhez simul, s ujjaim beférkőznek a ráterített törülköző alá, hogy végigsimítsanak a bőr alatt felsejlő izmokon.  
De talán ennyi épp elég is volt mindkettőnknek….
A csókot megszakítom akár akarja akár nem, s újból az üvegért nyúlok, hogy kortyolhassak belőle, majd ha engedi, akkor kitáncolok a közeléből, és felhuppanok az asztalra.
- Te magad vagy a Sátán…
Kuncogom gúnyosan, s újabb és újabb kortyokat teszek magamévá.

-Tehát én vagyok a sátán...! -vigyorodom el marconán, majdcsak ördögi arckifejezéssel, és még egy gonosz hörgéssel is ráadok a szerepemre, ahogy húgom felé kapok fogsorommal, mint valami vérre szomjazó fenevad. Szinte nem is kell játszanom, annyira rám van öltve a megtestesült gonosz titulusa. Egyszerűen magamat adom! A vihar, az este, a brandy, de elsősorban Ella, aki kihozza belőlem a „gonoszt”. Magára haragítja a pokol sötét urát...
-Te pedig az egyik famulusom lennél? -vetem fel harapósan, ahogy testemmel magam előtt lassan apánk íróasztala felé taszítom, kissé mord arccal, egy hetyke mosollyal. Botorság volt az oroszlánketrecbe tévednie, vagy inkább... a pokol legmélyebb bugyrába zuhant?
-Vagy talán egy kárhozott? -hangom negédesen morajlik az űriesen sötét szoba csendjében, amit csak a villámok mennydörgése tör meg néha, na meg a hideg zuhatag dübörgése a szél hatására.
Ez a vihar más... jéghideg, kegyetlen, túlvilági széllel fúj. Az eső krokodilkönnyekben hull.
Ajkam egy szomorú mosolyra biggyesztem. Egy kis, keserédes fintor villan meg.
-Mert akkor... -ahogy hozzám ér, elszáll minden sötét vonás. Minden porcikámban reszketek egy pillanatra. Az összes szőrszálam égnek áll. Lélegzetem elhal, a levegő bennreked, majd szakadozva távozik. - ... bűnhődnöd kell. -suttogom rekedten egy kéjes sóhajban. Sok vétség van már a rovásomon. Égbekiáltó bűnök, és kisebb, bocsánatos megbotlástok. De mit számít, hisz... mik azok a bűnök? Felettük állok, nem várok feloldozást senkitől... Mégis amire most készülök, egyikhez sem lesz fogható, amit eddig elkövettem... Forró leheletével a fülembe suttog. Minden egyes kimondott dévaj szócska, a kis évődése csak szaporázza a kitörni készülő féktelen indulatokat. A tűzzel játszik, és nem is akármelyikkel...

Infernó
A tűz felizzik...
A pokol feltárul.
A vihar tajtékzik.
Mintha tudnák mire készülünk.

Villámok sújtanak le. Fényükre ponttá zsugorodik a pupillám, tompa fájdalommal. A szoba egy pillanatra elhomályosul. Vizenyős tekintettel meredek Ellára, de míg így homályosan is tisztán látszanak testének kerekded vonásai, nedves, puha ajkai érzékien csillognak a fényben, ahogy a nyakán végigvonuló Brandycsepp útvonala is tisztán kivehető a hamvas bőrén.
Hogy bírtam ki eddig, hogy ne tegyem magamévá ezt az éteri testet? Mindig is ott volt tőlem egy karnyújtásnyira. Ha nem élvezné ő is épp annyira mint én, már rég bizonyságát adta volna, de az érintése mindent elárul. Szabad a pálya, csak a képzeletem szabhat határt, mit teszek vele, vagy még az sem...
Vadul esek neki, mintha sok-sok éve vártam volna már erre a pillanatra, és most tört volna ki a felhalmozódott energia, az a sok elfojtott szenvedély. Levegőt sem volt időm venni, nem is foglalkoztam vele. Mintha friss oxigén töltené meg a tüdőmet, ez az érzés felér mindennel. Nyelvem szaporán kutat az övé után, tisztán érezhető az ital finom aromája. Jobb, mint a Brandyt kortyolni. A szédület határán szakadok el a csókból egy élvhajhász mosollyal, ahogy fogsorom közül egy diadalittas nevetést csikarok ki. Egy ilyen csók a legbódítóbb italt is felülmúlja.
Könnyed kacsói játékosan siklanak végig a testemen, a törülköző a földre hull.
Kissé vonakodva engedem, hogy kislisszoljon a karjaim közül. Felhuppan az asztalra, a fejét hátra hajtja ahogy az üveget kecsesen emeli a szájához. Vizes hajtincsei szilajul hullanak alá, épp amikor egy villám fénye festi meg őket. Szinte megzaboláz, de kihasználom ezt a gyönge pillanatát, amikor a nyaka ily védtelen. Érzékeim mint egy szomjazó vámpírnak, a többszörösére fokozódnak. Érzem az erek lüktetését, a bennük csörgedező vért, érezni akarom a hús-vér testet. Meg sem várom hogy letegye a palackot, belefojtom a kortyokat, és heves csókokkal illetem a finom területet. Végignyalom az italcsepp útját, játékosan cincálom a finom bőrréteget egészen odáig, ahol a csepp útja a fürdő felsőjének anyagánál véget ért. De ez nem akadályoz meg hogy tovább haladjak...
Hátradöntöm apánk asztalán, leseperve vele jó néhány könyvet, néhány dísztárgyat, amik egy tompa koppanással érnek a talajra, talán el is törnek. Kezem buzgón a háta mögé nyúl, hogy megszabadítsam a fürdőruha felső részétől.
-Miket tanultál franciaórán? -susogom a fülébe kéjsóvár hangon, remélve hogy ki tudok belőle csalni néhány izgató idegen szót. Szavaim végén enyhén megcibálom a fülcimpája érzékeny, puha bőrrétegét, majd lefelé haladva ajkammal újra súrolom a nyakát, de most nem állok meg, elindulok hogy a lentebb feltárt felületet is felfedezzem, minden egyes részét bejárjam, és kiélvezzem..

Gary

Érzem, a testemen végigszaladó remegést, ezt az édes, mégis szinte elviselhetetlen feszültséget, amely egyre csak erősödik.
- Sátán …
Sóhajtom rekedten, ez az egy szó kiejtése is iszonyatos nagy energiába telik, s sajnos többre már nem futja. Hiába kérdezget, megannyiszor mikor csak megszólalni szeretnék, ziháló mély elfúló kis hörgéseim zavarják meg a kintről monoton beszűrődő esőcseppek kísérteties kopogását. Elvesztem az eszemet mellette.
Olykor halkan felkuncogok, de megszólalni nem bírok.
Kárhozott vagyok sóhajtanám az édes szájába, de túlságosan gyenge vagyok. Helyette hagyom, hogy ajkaink összeforrjanak, képtelen vagyok arra, hogy szabaduljak. Forró kis nyelvem körbejárja az egész száját, majd megállapodik újra az Ő nyelvénél, hogy újabb, eszeveszett táncba kezdjen vele.
A szoba eddig is sötétségbe burkolózott, de ahogy lehunyom szemeimet, a kárhozott lét baljóslatúan nehezedik ránk. Ujjaimat belefolyatom Gary hajába, óvatosan húzom magamhoz egyre közelebb és közelebb, annyira, hogy kerekded keblem nekifeszüljön mellkasának. Lábam kígyóként kúszik fel a csípője felé, majd szimplán megállapodik ott, hogy erősen tolhassam előre a csípőmet. Olyan vagyok, mint aki először érint férfit, mint akinek minden egyes mozdulata a születésétől elfojtott szenvedélyéről árulkodik.
Azt akarom, hogy úgy érintsen ahogy még senki sem tette. Azt akarom, hogy minden egyes simítás mellyel a testemet ajándékozza meg, felejthetetlen legyen.
Villám világítja meg a teret. A kékes fény még ördögibb külsőt kölcsönöz a fiúnak, főleg akkor, mikor könnyűszerrel kitáncolok érintésének gyűrűjéből, el az asztalig, amire természetesen neveletlen módon huppanok fel, hogy kényelembe helyezve magam újabbakat kortyolhassak az üvegből. Nem törődök azzal az aprósággal, hogy úgy közelít akár a vadász a prédája felé.
Ahogy kortyolok, megérzem forró és bűnnel telített ajkait a nyakamon, fejemet kissé megemelem, s csendesen lenyelem a mámorító Brandyt.
Testem szinte görcsös ívbe feszül, ahogy a kutakodó ajkak birtokba veszik alabástrombőrömet, mozdulni se tudok, csupán élveteg sóhajokkal közlöm az éjszakával és persze Garyvel, mennyire feltüzelnek, mennyire beindítanak mozdulatai.
Lábaimat szorosan a csípője köré fonom, nem engedem el, még akkor sem, amikor testemet megállíthatatlanul dönti le egészen az asztalig, s kéjesen talán még meg is emelkedek, hogy az a bizonyos kis bikinifelső lekerüljön rólam.
- Ordures…
Nyögöm, a kis szavacskát, ami azt jelenti, hogy szemét.
Felsőtestem kecses ívbe feszül, kirajzolódnak a bordáim, ahogy a lehűlt bőrömön végigszánt forró ajka.
- Je vous veux!
Sikítom egyáltalán nem halkan, és húzom magamra kezeinél fogva, ahogy az előbb is mondtam …akarom. Akarom szőröstül bőröstül.
Frissen manikűrözött körmeim pengeként szántanak végig a hátán, apró kis piros csíkokat hagyva maguk után. Úgy sóhajtozok és zihálok alatta, mintha tüdőm nem jutna elég oxigénhez, szemeim egy másodpercre fenn akadnak, ahogy ajka a melleimhez ér. Nem bírom tovább.
Ujjaim becsúsznak a boxer gumírozott dereka alá, és belemarkolok formás kis fenekébe. Akaratlanul is szélesebb terpeszbe nyitom lábaimat majd fejét az arcomhoz irányítom és vadul megcsókolom. Óvatosan beleharapok az ajkába, majd a csócsálást a nyakánál folytatom.
Aztán, hirtelen egy ismerős pukkanásra leszek figyelmes, mindig is felfigyeltem az apró zajokra, még az ilyen túlfűtött pillanatokban is. A földszintről hallottam a hangot.
De Gary bizonyára nem, mivel a sikolyaimat és sóhajaimat épp a fülébe dorombolom, így az ilyen kicsinyke dolgok ilyenkor neki nem számíthatnak. Én azonban tudom mit kell tennem. Gyors csókot nyomok az ajkaira, majd újra a füléhez hajolok és suttogni kezdek.
- Van a szobámban egy játékszer, amit biztosan élveznél, hadd hozzam ide.
S erővel megfordítom, szinte gurulunk egyet, hogy én legyek felül.
- Maradj itt…várj meg…
Újabb kis csók, majd lehuppanok róla és magamhoz veszem a bikinifelsőmet, és kitáncolok a szobából egyenesen be a szobámba.
Pálcámért nyúlok, a jól ismert bűbájt elmormolom amitől eltűnik az alkohol szag, sokszor éltem már ezzel a varázslattal életem során, így kifejezetten profi vagyok az alkalmazásában.
Felkapom a száraz hálóruhámat, majd mikor a folyosóra érnek azok a bizonyos ismerős léptek, kissé összeborzolom a hajamat, és úgy lépek ki a szobámból, mint aki most ébredt.

Kecses léptek visszhangja hallatszódik a nappaliból, miután két alak hopponál oda.
- Édesem tudtam, hogy itt fogod hagyni. Elmondtam, hogy nézd meg, hogy mindent elraktál e. De nem. Miért is hallgatnál rám.
- Ajj édes hagyd már abba légy szíves. Megyek és lehozom a pálcámat és mehetünk jó? A dolgozószobában hagytam, egy perc és újra a hotelban lehetsz.
És Mr. Fitzroy már haladt is felfele az emeletre, nyomában feleségével. Kissé dühösen és morcosan, de hát ki nem lenne az, ha épp kis kiruccanásukat ilyen apróságok zavarják meg. Ahogy arra a bizonyos folyosóra érnek, egy ajtó nyílik ki csendesen. Fiatal, szőke tizenéves lány lép ki hálójából, s nézi tettetetten álmos szemekkel szüleit. Kissé talán még meg is dörzsöli szemeit.
- Hát ti…? Nem úgy volt, hogy egy hét múlva jöttök?
- De kincsem, de a drága apád itt hagyta a pálcáját. Miért nem alszol már ilyenkor?
- Tudod…Gary igazán nagy lármát csap a másik szobában, nem tudom melyikben lehet, de nem hagy nyugodni…mindig ezt csinálja ha nem vagytok itthon.
Szomorú és fáradt arckifejezést ölt Ella, miközben magában iszonyat jókat kuncog, bátyjának leendő nyomorán.
- Na majd mindjárt utánanézünk ennek….
S mielőtt a lány bármit szólhatna a szülők már nyitnak is be a dolgozószobába.
- Gary Fitzroy! Mi a fészkes fenét képzelsz magadról és mit csinálsz te itt? Mit képzelsz?
Lép közelebb az apja fenyegetően, fölémagasodva.
- Te ittál?! Felmerted bontani az egyik Brandymat?
S Gary már csak egy dolgot láthat a dühös apán és az elképedt anyán kívül …
Egy iszonyatosan gúnyos sötét mosolyt, és egy szenvedélyesen mégis kegyetlenül csillanó szempárt a folyosóról.
Már-már egészen sátánit.