Jules Shine Kingwoods

   alapok

jelszó || "Szeretnék néhány szót szólni, íme: Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli!"
teljes név || Jules Shine Kingwoods
becenév || Jue
nem || nő
születési hely, idő || Manchester, 1980. május 15.
kor || 17
faj || ember
vér || mugli származású
évfolyam || 7

   a múlt

A kis Jules Manchesterben, 1979 májusának közepén az alkonyi órákban látta meg a (lemenő)napvilágot, szó szerint. Aznap ugyanis különösen meleg és napos idő volt a környéken, innen származik második neve. Édesanyja és édesapja muglik, sosem érintkeztek (tudatosan legalábbis) a varázsvilággal. Jules kisebb korában nem mutatott semmiféle hajlandóságot különleges dolgokra, hacsak a meggondolatlanság és adrenalinfüggősége nem számít annak. Életveszélyes mutatványai a frászt hozták a rokonságra már 5 évesen is. Egy alkalommal például,míg szülei egy pillanatra nem néztek csak rá, bemászott az állatkertben a krokodilok közé a vízbe - de a hatalmas hüllők nem hogy nem bántották, nem engedték a közelébe a többi embert, amíg a kislány ki nem mászott nagy nevetgélve a hűs vízből. A forgalmas úton való átrohangálásokról, ollókkal való képzelt repkedésekről ne is ejtsünk szót. Ettől eltekintve a Kingwoods családnak unalmas, átlagos élete volt.
8 éves korában, mikor nem hagyták, hogy a vidámparkban dodzsemezzen, hisztizni kellett, aminek hatására azonnal leállt minden elektromos gépezet. Mondanunk sem kell, hogy elég nagy pánikot keltett a dolog, legfőképp a hullámvasúton rekedteknek. Édesanyjának ekkor kezdett el feltűnni, hogy lánya nem egészen olyan, mint a többiek. Jules feltűnően érdeklődött az állatok és a furcsa emberek iránt. Könnyen megtalálta a közös nevezőt bárkivel, legyen az pap, bolti eladó, ünnepelt popsztár egy gyermekkoncerten vagy utcai csöves. Mindenkivel képes volt úgy beszélni kisgyerekként is, hogy a legjobbat hozza ki az emberből. Az édesapja már pszihológushoz akarta vinni, anyja inkább médiumhoz vagy parafenoménhoz, és már majdnem kitört a családi perpatvar, mikor megérkezett a levél a Roxfortból.
Édesanyja furcsamód nem volt meglepve, sőt, kifejezetten örült, hogy lánya furcsa magatartására és viselt dolgaira magyarázatot talált. Jules apja eleinte idegenkedett a mágiától, Jules öccse viszont (akinek szintén voltak érdekes dolgai) teljesen izgalomba jött, és egyfolytában a szüleit nyaggatta, hogy őt is oda irassák be. Jules szülei kezdetben kellemetlenül érezték magukat, pláne az abszol úti bevásárlás során, de mikor kiderült, hogy valóban sok a mugliszármazású varázsló és boszorkány, megbékéltek a gondolattal. Felvették a kapcsolatot más újdonsült varázslószülőkkel, beszéltek "gyakorlottabbakkal" is, akiknek gyermeke már kijárta az iskolát, és informálódtak az után, mihez is lehet kezdeni a mágiával. Az egész rokonság fel volt aljzva, senki sem volt varázslatellenes, mindenki csodagyereknek titulálta Jules-t, hiszen senki más nem volt addig mágikus képességekkel ellátva. Jules kicsit kényelmetlenül érezte magát ettől, de az új élet, az új világ ígéretei minden aggályát és félelmét eloszlatta, és boldogan vonult be a hatalmas kastélyba.
Jules első évei a Roxfortban meglehetősen vadul zajlottak. Minden kalandba belement, ami csak adódott. Belógott a konyhába, kiszökött éjjel a parkba, parodizálta a tanárokat, varázsolt a folyosón, egy ízben még Mrs Norrisra is színezőbűbájt szórt, amitől szegény macska élénkzöld színben pompázott órákig. Szülei kétségbeesetten figyelték és olvasták a különböző leveleket, amiket az iskola küldött, féltek, hogy a lányt kicsapják és kénytelen lesz a muglivilágban bajlódni, de felesleges volt ettől tartaniuk. Jules kitűnően tanult abból, ami érdekelte: a sötét varázslatok kivédése, a kviddics, később a legendás állatok gondozása is a kedvenc tantárgyává váltak, de szereti a bájitaltant is, és érdekli a mágiatörténet. Ezekből mindig jól teljesített. A bűbájtan azonban valamiért nem volt soha az erőssége. Az évek során felvette a rúnaismeretet és a jóslástant is, amiket szintén kedvel. Sokszor járt el a Tiltott Rengetegbe titokban, mert vonzódott a különleges állatokhoz, esetenként állatnak nem nevezhető lényekhez, sosem félt tőlük, jól érezte magát a társaságukban, és a bestiák sem voltak vele különösebben agresszívek. Persze itt nem Aragog famíliájára vagy Grópra kell gondolni, hanem például a kentaurokra, unikornisokra, hippogriffekre...
Ahogy idősebb lett, jelleme is megváltozott: a forrófejű, meggondolatlan kis fruskából mire harmadéves lett, egy teljesen más személyiség vált. Habár kalandvágya megmaradt és még mindig szerette a veszélyes, izgalmas kalandokat, hála barátainak (akik minden házban akadtak) kissé lehiggadt, és másképp közelítette meg a dolgokat. Nem mondhatjuk, hogy ezután megfontolt lett, de mérlegelt a (legtöbb) döntés előtt, és csak azután cselekedett. Ennek eredményeképp kevesebb kihágáson kapták rajta, és kevesebbe is kezdett bele. Igaz, azok általában még veszélyesebbek voltak, mint az átlag.
Negyedéves korában külseje is megváltozott. Sosem volt különösebben kövér, de 15 éves korára megnyurgult, a haját hagyta hosszúra nőni és már nem is próbálta egyenesen tartani. Rút kiskacsából hattyú, ahogy mondani szokás. Ennek ellenére nem sok fiú környékezte meg, ismerték már életveszélyes életmódját.
Egyedül bűbájtanból állt rosszul a szénája, de az RBF-en abból is átcsúszott valahogy. Legendás állatokból, mágiatörténetből, átváltoztatástanból és SVK-ból majdnem a maximumot nyújtotta. Ebben az évben jelentősen jobb volt magatartása, mint az előzőekben.
Most hatodéves, már nem balhés, inkább bátor már, mint vakmerő, és azon gondolkozik, mihez kezdjen magával az iskola után.

   jellem

Alapvetően barátságos lány, aki szeret ott segíteni, ahol tud. Kedveli a társaságot, és sosem unatkozik, ebből kifolyólag a környezetében élők sem. Kalandvágya nála nem amolyan feltűnési viszketegség vagy bizonyítási vágy, inkább amolyan szórakozás, amitől jó kedve lesz. Nem túl visszahúzódó, de nem is kezdeményező alkat. Jó empátiás készsége van, gyakran ösztönből cselekszik.
Jó humora van, a csipkelődés nála megszokott, ezt mindenki tudja, aki ismeri, de az igazi arca jóval komolyabb ennél. Jó beszélgetőpartner, lehet vele mélyebb témákról akár órákon át elbeszélgetni. Elítél mindent, ami fájdalmat okoz vagy pusztít, nem szereti az agresszivitást, először mindent békés úton igyekszik megoldani. A gonoszsággal szemben elutasító, de nem elítélő, szerinte vannak emberek, akik egyszerűen rosszak, és nem képesek megváltozni.
Elég spontán, de vannak időszakai, amikor napokig elvarázsoltan sétálgat, és senki sem tudja rávenni, hogy akár az udvarra lemenjen.
Igazságérzete nagy, mégsem szól bele soha egyetlen vitába sem, maximum a végén fejti ki véleményét, általában szerinte hasznos információkkal látva el a veszekedő feleket. Sok barátja van minden házból és minden korosztályból, köszönhetően simulékony és alkalmazkodóképes jellemének (na meg nem utolsósorban remek meggyőzőképességének, valamint természetesen kellemes személyiségének), de csak nagyon kevesen állnak hozzá közel. Barátait bármikor képes megvédeni bármilyen helyzetben, de nem híve a pátyolgatásnak. Elve, hogy csak annak segít, aki nem tud saját magán.
Szeret különleges emberek között lenni, rajong a metamorfmágusokért és az animágusokért.
Nem veti meg a pénzt és a szépséget, de nem hiú vagy kapzsi. Szereti a csillogó ékszereket, a nőies, elegáns valamint sportos ruhadarabokat. Télen egyfolytában sál van rajta.
Habár jó társasági alany, szeret egyedül is kóborolni.
Voldemort és a halálfalói rettenetesen taszítják. Nem igazán fél tőlük, habár származása miatt erre minden oka megvolna, ennek ellenére nem tart a Sötét Nagyúrtól. Megveti a módszereit, és habár ő sem egy kisangyal, sosem állna be ilyen durva és agresszív csoportba.

   apróságok

mindig || csokoládé, zene, állatok, vihar, baráti összejövetelek, metamorfmágusok
soha || szoba- és hálókörletfogság, vizsgák, alattomos emberek, emberi nyál, bohócok, asztronómia (nem tud aludni miatta)
dementorok || jeges hideg, elakad a lélegzete, félni kezd
mumus || szétroncsolt emberi test, ami még él és mozog
titkok ||
- animágus szeretne lenni: farkas, mint a patrónusa
- képes kommunikálni bármelyik emberrel, még a pszihopatákkal vagy az autistákkal is teszem azt, ezt felhasználva néha erősen befolyásolja a gyengébb jellemű embereket, akik neki vagy barátainak keresztbe tettek
- mikor kisebb volt, betanította a baglyát, hogy minden levelet hozzá vigyen - beleértve a mugli postát is
rossz szokás ||
- Ha nagyon koncentrál, hunyorog a jobb szemével.
- Néha ha nagyon nevet, horkantgat, de ez elég ritkán fordul elő
- Unalmában gyakran változtat át felelőtlenül kisebb dolgokat

   a család

apa || Ethan Kingwoods, 46, mugli
anya || Liza Kingwoods, 41, mugli
testvérek || Tyler Kingwoods, 15, tanul a Roxfortban
családi állapot || egyedülálló
állatok || egy hatalmas dog otthon, egy uhu az iskolában

   külsőségek

magasság || 170 cm
tömeg || ez egy nőtől elég indiszkrét kérdés

rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || bronzbarna
különleges ismertetőjel || egy ezüst gyűrű, zöld kővel, ezen kívül semmi különös
kinézet || Magas lány, de távolról nem ezt a benyomást kelti, mivel teljesen arányos. Haja általában kicsit behullámosodik, a derekáig ér. Lazán mozog, amitől sportos benyomást kelt. Ez azonban nem igaz, ki nem állja a testmozgást.
egészségi állapot || némileg adrenalinfüggő, de leszokóban van

a tudás

varázslói ismeretek || remekül megy neki a SVK és jó a legendás állatok gondozásában, ügyesen változtat át dolgokat, szabadidejében szívesen kviddicsezik
mugli képzettségek || gitározik , mondjuk...
pálca típusa || 10,5 hüvelyk, ébenfa, a mag egy különösen élénk kis egyszarvú csikó sörénye
különlegesség || Képes kommunikálni az állatokkal és bestiákkal. Nincs szüksége szavakra, hogy megértesse magát velük, és képes olvasni ezek mozdulatából, arc(pofa)kifejezéséből, hangjukból. Ez gyakorlatilag nem is olyan különlegesség, csupán arról van szó, hogy ahogy az embereket is könnyen kiismeri, úgy az állatokat is, amik megértik szándékát, és mivel sosem ártana nekik, így azok sem ártanak neki. Ennek oka, hogy elég ritka, hogy egy ember egyenlő félként tekintsen rájuk, és tisztelik Jules-ban ezt az ösztönös őszinteséget. Na meg persze érzik rajta a mágiát, és nem ostobák, hogy kikezdjenek vele.

szerepjáték-példa

Forró nyári reggelre ébredtem, pontosabban délelőttre. Az öcsém már a tévét nézte a szomszéd szobában, hallottam a duruzsolást. Miko, a baglyom sehol sem volt, pedig azt hittem, majd az ő boldog kopogtatására kelek, de tévedtem. Álmosan és némileg dühösen rántottam vissza a fejemre a vékony takarót. Az ágyam hangosan nyikorgott, mikor visszavetődtem a puha párnák közé. Ez nagy hiba volt, mert Paca pillanatokon belül vad ugatásba kezdett az ajtóm előtt. Mivel hatalmas dogról van szó, a hangja sem volt valami halk: a falak is remegtek üdvözlő csaholásába. Karmolászta az ajtót fáradhatatlanul, én pedig kénytelen voltam felkelni végleg. Magamra rántottam egy melegítőalsót, és elvergődtem az ajtóig. Út közben majdnem hasraestem az egyik tankönyvkupacomban, de végül is eltaláltam az ajtóig, és kinyitottam, átadva magam 80 kiló tömény "jóreggelt" veszélyének. Paca kis híján a padlóra küldött, de aztán sikerült rávennem, hogy lemásszon rólam. Megpaskoltam jó nagy fejét, és elindultam lefelé a lépcsőn a kései reggeli reményében. Anya és apa az asztalnál ültek és érthetetlen okból még szélesebb volt a vigyoruk, mint szokott. Nem volt sok időm gondolkodni, mert anya minden átmenet nélkül, akárcsak Paca egy perccel azelőtt a nyakamba ugrott. Ettől drága kutyám úgy érezte, neki is kijár még egy ölelés, és ránk ugrott. Apának kellett lecibálnia rólunk.
- Mi van? - nyögtem a szorítás alatt. - Nyertetek a lottón vagy mi...?
Észrevettem Mikot, ahogy egy csészealátétből szemezgeti a bacon darabkákat. Anya könnyes szemekkel meredt rám, valamit a kezében szorongatott, apa pedig vállon veregetett, mint valami haverját, és csak annyit mondott: - Jól van. Szép.
Anya átadta a papírt. Az RBF eredmények voltak. Hiába tanultam tőlem eltérő módon rá olyan sokat, hiába hallgattam hetekig minden rokonom és barátom tanácsait és jókívánságait (akik mind úgy vélték, mugli létükre többet tudnak már a mágia által nyújtott lehetőségekről, mint én), nem különösebben izgultam az eredményért. Valószínűleg az álomittas állapotomnak volt betudható, na meg annak, hogy anya szinte belehalt a boldogságba, ebből aztán kiderült, hogy nem lett halálos a végeredmény. Megnéztem a vizsga értékelését:
SVK, LÁG: kiváló;
mágiatörténet, átváltoztatástan, rúnaismeret, bájitaltan, asztronómia: várakozáson felüli;
jóslás-, bűbáj- meg gyógynövénytan: csodák csodájára mind elfogadható. Az utóbbi kettőre nem mertem volna megesküdni, de így nagyon is elégedett lehettem.
Anya bőszen törölgette a könnyeit, apa még mindig büszkén nézegetett. Elmosolyodtam, mint egy lusta macska, és lehuppantam egy székre.
- Na akkor megérdemlek egy kis extrán pudingos palacsintát, nem?

egyéb

Jules-nak nincsenek öngyilkos hajlamai, nem skizofrén és nem rendelkezik zsarnoki ambíciókkal az esetleges látszat ellenére sem.