Lyra-Sandraye Backwood

Lyra – Sandraye Backwood

   alapok

teljes név || Lyra – Sandraye Backwood
becenév || Lyra, Sandraye
nem || nő
születési hely, idő || London, 1980, Május 26.
kor || 16
faj || ember.
vér || félvér
évfolyam ||hatodik

   a múlt

Lyra – Sandraye Backwood második gyermekként látta meg a napvilágot egy londoni kórházban. Anyja, Scara jelenleg elsőszámú családanya, nincs két éve, hogy üdvözölték az újabb Backwoodot, aki apjához hasonlóan Ryan névre kereszteltek. Bátyja, Jason (5 évvel volt idősebb nála, tavaly életét vesztette, hogy családját és barátaikat megmentse a Halálfalóktól. Apja egy varázsló szemüvegeket gyártó cég tervező munkatársa, nagy múltú varázslócsalád sarja, aki nem tudott ellenállni, egy gyönyörű mugli nőnek. Anyagi helyzetüket tekintve nem dúsgazdagok, de szegénynek sem lehet mondani Őket, közelebb a jómódhoz, de távolabb a gazdagságtól. A rokonok… Nos, igazából nem tartoztak az összetartó családok közé. Voldemort visszatérése hozta újra össze a családtagokat, hogy senki másra nem tudunk számítani, csak magunkra. Legalább van valami jó a rosszban is.
Gyermekkorában már ügyesen bánt a festékekkel, és a ceruzával, nemhiába, hiszen a családban jó pár piktor felmenő van, illetve volt, sőt annak idején, amikor még minden sokkal szebb, és jobb volt, maga az apja is rengeteget tanította a színek megfelelő illeszkedésének, harmóniájának mikéntjét, és hogy hogyan is válhat egy szimpla festmény élethű alkotássá, szemet gyönyörködtető műkinccsé. Egy ilyen festős délutánon érkezett a Roxfortból a levél, hogy felvételt nyert a neves intézmény falai közé.
Először félszegen tekintett körbe, túl a beosztáson, és az elő napon, aztán ahogy megkezdődtek az órák, egyre jobban érezte magát, voltak barátai akikkel nagyokat nevettek a szünetekben, és persze ott volt a bátyja is akire mindig számíthatott, ha csúfolódtak volna, vagy megbántotta valaki. Szinte egy örökkévalóságnak tűnik, ahogy itt állnak a hatalmas kastélyban, és együtt viccelődnek, vagy tanulnak. Soha nem volt az a gyáva kislány aki, ha kell valami ne merjen odaállni, és mondani. Mint amikor meg akarta lepni kedvenc szobatársát, és megkérte Jasont, hogy hozzon valami édességet neki Roxmortsból. Ahogy ott állt az idősebb fiúk, és lányok körében egy pöttöm lányka aki nem ijed meg Tőlük.
Tanulmányait tekintve, kitűnőnek nem mindig az (órától, és tanártól függően), de a középmezőnybe sem tartozik, mindig mindent megcsinál, ami éppen kötelező, vagy kedvére való volt, csak sokszor nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy szerette volna. Amióta a Roxfortban van, azóta ez ugyan változott, de még mindig sokszor kapkod, figyelmetlen, feledékeny, és lusta. Ennek leginkább bájitaltanon veszi kárát, ami a jegyein sajnos meg is látszik. Ebből következően persze hogy itt egyenlőre nem az eminensek táborába sorolható, bár amióta Voldemort visszatért, mindent megtesz ennek érdekében. Amit szeret, azon tantárgyakból evidens, hogy remekel. Barátai vannak, de előzetes rossz élményei után sokszor nehezen bízik meg bennük, sok kis titka miatt pedig Őt sem lehet mindig megérteni. Érzelmes lány, akit néha nagyon könnyű megbántani, és ugyan hamar megbocsát, de az illetőnek kicsit bizonyítania kell, hogy újra elnyerje a bizalmát.
Jason távozása óta, ha épp nem a barátaival lófrál, tanul, vagy mókázik, kedvenc időtöltése bárhol, és bármikor írni, ami csak az eszébe jut, (Hóborccal ezért már meggyűlt párszor a baja, amiért épp a kastély falain belül egy csendes helyen írt, de szerencsére mindig akadtak olyanok, akik segítettek visszaszerezni az értékes pergameneket, egyes esetekben így, vagy úgy) sétálgatni a parkban vagy csak kiülni a párkányra, ablakba, és nézni a tájat, és álmodozni, hogy milyen jó is lenne, ha Voldemort nem tért volna vissza, sőt egyáltalán soha nem is élt volna. Amióta kiderült, hogy visszatért, szinte mindennaposak a sértegetések félvérsége miatt, amit úgy általánosan nehezen visel el. Ilyenkor meglapul egy sarokban, és kiírja magából ami a szívét nyomja, és más úgysem értené meg.

   jellem

Kedvtől függően hol nagyszájú, hol csendesen meghúzza magát az egyik sarokban, utálja a korán kelést, imád olvasni, heverészni a fűben és álmodozni, írni (főként regényt, vagy novellát, de a világért sem mutatná meg senkinek). Alapjában véve aranyos, és segítőkész mindaddig, amíg vagy fel nem idegesítik, vagy nem csalódott valakiben, valamiben hatalmasat. Akkor nem jó a közelében lenni.

   apróságok

mindig || írni, festeni,rajzolni, idegen nyelven beszélni, álmodozni..
soha || korán kelni, hülyeségeket kérdezni, okoskodni, lelketlen, érzéketlen emberek,
dementorok || Látja, ahogy a bátyját kínozzák… (nem szeretne róla beszélni, átélni is szörnyű volt, bezárva egy dobozba, és csendben tűrni, ahogy … ). Az esemény nagyon mélyen érintette Lyrát, nagyon közel álltak egymáshoz.
mumus || Egész egyszerűen egy pók. Szerencsére kevesen tudják, hogy a pókokkal ki lehet kergetni a világból.
titkok || Pár évvel ezelőtt szerelmes volt egy akkor végzős srácba, aki persze aranyvérű volt, és soha észre sem vette.. Lyra mindig Őt keresi mindenkiben akivel megismerkedik, de mint félvér ez ritkán adatik meg neki, ami miatt nagyon sokszor szomorú…
rossz szokás || ha zavarban van tördeli az ujjait, és ha felidegesítik, vagy kínos helyzetben van, könnyen rákvörös lesz, birizgálja a haját ,és néha rágja a körmeit…

   a család

apa || id. Ryan Backwood-40 éves, varázsló (aranyvérű)
anya || Scara Cleevers-37 éves, mugli
testvérek || Jason –(RIP)- 21éves volt, a Halálfalók megölték; ifj. Ryan Backwood – 1.5 éves
családi állapot || egyedülálló
állatok || egy fekete macska nagy zöld szemekkel - Kelta

   külsőségek

magasság || 173 cm
tömeg || 58 kg
rassz || európai
szemszín ||barna
hajszín ||sötétbarna
különleges ismertetőjel || egy válltáska melyet mindig magánál hord, valamint a nyakában függő madár medalion, melyet még a bátyjától kapott, na és a szeméme lógó makrancos hajtincsei. Néha szemüveget hord, ha szükségét érzi, melyet az édesapja tervezett neki.
kinézet || vékony testalkatú, hosszú, barna hajú lány, nagy kékeszöld szemekkel, szemüvegben szégyenlős, ezért ritkán hordja, a vékonyka keret kívül fekete belül narancsszínű (apja által tervezett). Öltözködésére a roxforti viselet, és az általa összeválogatott kényelmes ruhák a jellemzőek
egészségi állapot || teljesen egészséges, leszámítva a pókfóbiáját

   a tudás

varázslói ismeretek || || Kötelezők, + számmisztika, rúnaismeret. Mint ahogy már említettem bájitaltanból nem igazán remekel.
patrónus || igen tud, alakja hermelin
animágus alak || egyenlőre elméletben foglalkodik a dologgal
pálca típusa || 14 hüvelyk, tölgy, főnixtoll maggal

   egy darabka belőled

Lyra az ablakban ült, és a behavazott tájat bámulta. Ölében pergamen, egy friss üveg tinta, és egy új penna, amit karácsonyra kapott.
Még egyetlen betű sem állt rajta ami Tőle különösen szokatlan volt. Ilyenkor szinte ontani szokta a történeteket, fejezeteket. Mint minden alkalommal most is Jasonre gondolt…
A testvérére, aki az életét adta, hogy Ők éljenek. Lassan egy éve már, de még mindig nem tudta feldogozni. Olyanok voltak, mintha nem csupán testvérek, hanem egymás lelki társai is lettek volna. Neki mindent elmondhatott, még azt is, amit szüleinek, és a legjobb barátnőnek sem mondana el, és Rá mindig számíthatott… mindig.
És most? Egyedül maradt. Anyja otthon a pici Ryannel, apja a cégnél menti akit, és amit lehet, Lyra a Roxfortban, és Ő Akit Nem Nevezünk Nevén szabadon jár, kel a világban, és szedi egyre-másra az ártatlan áldozatait, akik csupán azért kerülnek a másvilágra, mert nem hajlandóak behódolni Neki.
- Jajj Jason, bárcsak itt lennél. –sóhajtott fel, és lassan letekerte az üvegről a tetőt. Megmártotta a pennáját, és – HÓBORC! – a csintalan szellem kis híján ráborította a tintásüveget. Még jó, hogy épp helyezkedett, különben megnézhetné magát. Persze varázslattal el lehet tüntetni, de ez akkor sem jó tréfa.
Sértődötten összepakolt, és a klubhelység felé vette az irányt, magában ezermillió átkot és szitkot szórva Hóborc fejére.

A lépcsők felé indulva aztán megakadt a szeme az ablakon… Odakinn vidáman hógolyózó diákok voltak. A lány sokért nem adta volna, ha Ő is köztük lehet, boldogan játszhatna velük, semmivel, és senkivel nem törődve, ám ezek a diákok egytől-egyig olyan aranyvérűek voltak akik egyetértésben szüleikkel Voldemort csatalósai voltak, Lyra pedig nem illett bele a tökéletes társaságukba, a tökéletes életükbe amit nem keserítenek meg mindennap beszólásokkal, és nem kell aggódniuk, hogy vajon mit hoz a holnap. Hátrarázta a haját, halkan felsóhajtott, és folyatta útját a klubhelység felé…
- Talán nekem is változnom kéne. – mormolta maga elé.. –Senkinek, nem teszek vele jót, ha kizárom a külvilágot az életemből, és csak a múlttal foglalkozom. Jason elment, és most nagyon haragudna rám, ha így látna. – felszegte a fejét, és emelt fővel lépett be a klubhelységbe.

- ¡Hola, Lyra!
- ¡Hola Melanie! ¿Qué tal?
- Muy bien. Volna egy nagy kérésem. - nézett rá Melanie esdekelve. - Egy fiúismerősöm szeretne egy kicsit megtanulni spanyolul. Tudnál neki segíteni? Nagyon örülne neki.
- Naturalmente. –biccentett a lány, és elmosolyodott. – Mostantól tényleg más lesz minden…

   egyéb

Erős középszinten beszél spanyolul, novellákat ír.