Dirty Sexy Money

1994. június 25.
Kedves Naplóm!

Közeleg a nyár, és tervem úgy néz ki révbe ér. Rengeteg leveelt írtam azóta édesanyámnak, aki már kezd afelé hajlani, hogy Jessicát adjuk árvaházba. Viszont ezzel az óriási probléma az, hogy Norkys sosem hagyná, hogy elvigyék, és mivel anya őt is szereti, bizonyosan eleget tesz majd kérésének.
Ha eltávolítani nem tudom, akkor semlegesítem...
Lehet, hogy ifjú vagyok még, de ostoba nem! Tudom, hogy szégyent hoz rám.
Tudom, hogy szégyent hoz a családra.
Tudom, hogy szégyenben nem tudok élni.
Dehogy mit tegyek, azt nem tudom..

Mellékelt levél édesanyámtól, amin nem tudok teljesen eligazodni. Vajh' a hallgatás beleegyezés ? :

Drága Imádott Nadalia!

Megkaptam leveled, és örülök neki, hogy felméred a helyzet súlyát. Valóban megbélyegezett család lettünk, mi Grahamek, mióta Jessica lányom velünk él, viszont ő is az én vérem, eldobni nem dobhatom.
Kérdésedre a válaszom hallgatás...
Ölel, édesanyád
1994. június 12.

1994. augusztus 13- in the end of the summer

Kedves Naplóm!

Talán kissé gyermekdeden hat a dolog, de sikeresen elloptam Norkys naplóját, aminek kifejezetten örülök. Úgy gondoltam darabjaira tépem, a borítját felgyújtom, illetve néhány érdekes darabkát beragasztok ezen naplómba!

Norkys írta:

"Nad természetesen nagyon izgatott volt mégha tagadta is mint mindig minden érzelmet"
~nevetséges~

"Nad pedig még jobban haragszik rám mert elfelejtettem a szülinapját, pedig nem rosszindulat miatt nem köszöntöttem fel csak elmaradt"
~hiszi a piszi~

" Hát igen ő inkább teljesen magába volt roskadva mert nem kapott kígyót, a legszebb ajándék Nad csalódott arca volt"
~Ezt nem élem túl!~

"Annyira örültem, hogy Ed egész nyáron velünk volt. Estéket beszélgettünk át rengeteget mesélt a fiatal apáról. És mindig ott volt ha Nad valamit tervezett."
~valaki szerelmes ~

So hard to stop crying when the person who made you cry is the only one that can make you stop

1995-ös év!

Kedves Naplóm!

Sok mindenen vagyok túl, így nem hiába volt az. hogy nem sok bejegyzést tudtam írni.
Egyszer az életben egy emberi érzést tapasztaltam meg, legalábbis nagyon közel álltam hozzá.
Megismerkedtem egy fiúval, a neve Nabil. Kedves és megértő, viszont griffendéles.
Egy nap odamentem hozzá, de ő csak rám nézett, majd a barátaira, és elsétált.
Levegőnek nézett, és én kicsit összetörtem.
Összeszedtem minden lelki erőm, és küldtem neki egy levelet, amiben az érzéseimről írtam.
De ő a szemem láttára elégette, és nevetett rajtam.
Sosem felejtem el azt a gúnyos mosolyt az arcán, amivel rám nézett. Sohasem!
Harmadjára már tudtam, ha ebbe a próbálkozásomba belebukom, akkor soha többé nemtudok szeretni.
Odaléptem hozzá, és elmondtam neki, mit érzek iránta.
De ő rám nézett, majd felkacagott, és gúnyt űzött belőlem az összes barátja előtt.
Szörnyű érzés volt, mintha egy láthatatlan kést szúrtak volna a szívembe.
Nadalaia Caelyn Graham soha többé nem lesz szerelmes!

I'm broken, I'm alone, as days go by - my heart grows cold

"It's hard to fake a smile when you feel like you fall apart .."

1996.  Egy új élet kezdete

Kedves Naplóm!

Ami nem öl meg, az megerősít. Szokták mondani a bölcsek. Viszont ami meggyötör, és egy életre nyomot hagy a szívedben, az mit erősít benned ?
Csupán kiöli a maradék érzelmeid, amik a szívedben lakoztak, és nem hagy nyugodni éjszakákon át. egyre gonoszabb és gonoszabb cselekedetekre ösztönöz, és elhiszed magadnak, hogy nem rossz, amit csinálsz.
Érzelmek nélkül mit ér az ember? Pontosan annyit mint egy szál fű vagy egy kő.
Ki akar fű vagy kő lenni ? Senkisem, de van, aki az események befolyása miatt egy darabka kővé válik, avagy egy szál fűvé, amit az sem zavar, ha belekap a szél és messzire visz.
Én is ilyen vagyok ? Érzéketlen tapló? Ezen kifejezést erősnek érzem. Csupán meggyötört vagyok! Egy védekező reflex keltkezett bennem, ami automatikusan léptette életbe magát. Én nem akartam, hogy irányítson, de van, hogy az ember nem ura önmagának.
1996-os évben én már nem voltam a magam ura. Más lettem. Nem az a törekvő lány, aki kiakrat fúrni nővérét a családból, hanem az a lány, aki fájdalmat akar okozni bárkinek, aki él és mozog, mert neki is fájdalmat okoztak.

"The sweet is never as sweet without the sour, and I know the sour."

Gurls ... We fall for stupid boys,
We make lots of dumb mistakes,
We like to act stupid and laugh really loud,
but us, Gurls, we're really good at 1 thing:
staying strong ...

1996. tele

Kedves Naplóm!
Odakint hideg van és hópelyhek szállnak a földre az égből. Én az ablakban ülök, a kezemben a naplómmal. Várom, hogy történjen valami, de nem fog. Mostanában az életem fekete és fehér. Vagy szörnyű és borzalmas, vagy szuper és fantasztikus.
Középszerű és átlagos nincsen. A tanulandó életfeladatom mindig is a középút megtalálása volt. De ez sohasem sikerült. Vagy nagyon kedves voltam egynéhány KIVÁLASZTOTT  emberrel, vagy nagyon utálatos.
Utóbbi esetból több akadt, hisz eddig sem voltam egy szent, de miután egy rossz impresszió ért szerelem ?!téren, átestem a ló másik oldalára.
Kezdtem egyre elvetemültebb lenni, és már egyre kevésbé érdekelt, kin gázolok keresztül, kit sértek meg.
Már a család sem volt szent, egyedül édesanyám volt az, akit sohasem lettem volna képes bántani, a többi tagját könnyűszerrel igen.
Borzasztó vagyok, egy szörnyeteg. De ez vagyok én, és semmi más nem érdekel!

How the hell did we wind up like this
Why weren't we able to see the signs?
Now the story's played out like this
Just like a paperback novel ...

 

What a wicked game to play
To make me feel this way
What a wicked thing to do
To let me dream of you
What a wicked thing to say
You never felt this way
What a wicked thing you do
To make me dream of you.

1996. tavasza

Kedves Naplóm!

Hiába nyílnak ki a virágok, nem szagolom meg őket. Hiába szálldosnak körül a lepkék, elhesegetem őket, hiába élek, eldobjam életem? Nem, nem , sohasem...
Egyszerűbb lenne talán, ha csak úgy eldobnánk azt, amit az Úr adott nekünk. Egyszerűbb lenne mindent egy mozdulattal elintézni. De sosem szeretttem az egyszerű megoldásokat!
Talán őrült vagyok, de nem adom fel. Addig harcolok, amíg ki nem mászok dbből, és újra ugyanaz nem leszek, aki egy évvel ezelőtt voltam. Aki megfogadta, hogy sosem fog sírni egy fiú miatt, és akit a barátia Nadnak becéztek.
Újra önmagam akarok lenni! És tudom, hogy sikerülni fog. Ha nem is egyik napról a másikra, talán hetek, talán hónapok kérdése, és nem fog látni senki levert, búsnak. Vidám leszek, kinevetem a gyengébbeket, megsebezem az ártatlanokat, és kihasználom a jóhiszeműeket.
De ehhez most még nem vagyok elég erős. MOST!

There's nothing you can say,
Sorry doesn't cut it, babe,
All I needed was the truth ...
Take the hint & walk away!

You promise me heaven, but you put me through hell

1996. nyara

Kedves Naplóm!

Úgy érzem végre sikerült! Túltettem magam a dolgon, és újúlt erővel vetem bele magam a nyári szünetbe. Csak pihenek és relaxálok majd, hogy elég erős legyek "rossznak lenni" a 1997-es tanévben. És nincs rosszabb annál, mint mikor valaki talpra áll sérüléseiből és bosszút esküszik.
Mint amikor a csúnya és ügyetlen lényből pillangó lesz.. Pillangó leszek most én magam is, és úgy érzem magasra szárnyalok majd. Elég magasra, hogy elérjem a célom.
Távol tartani magamtól az embereket, elkerülni minden emberi érzést, és megtorolni a sebeket azokon, akik azt ejtették.

"Lépj tovább!"

Szokták emlegetni. De aki tovább lép úgy tesz, mintha a dolog meg sem történt volna. Én nem akarok úgy tenni , mintha misem történt volna, mert sok minden történt, aminek én láttam kárát.

Aki másnak vermet ás, maga esik bele!

Ezt is hallottam már párszor, és igaz is! Akik velem akartam kitolni, azokkal majd kitolok most én!

"Nem a viág halad, mi változunk! "

Pontosan, megváltoztam, és SOSEM leszek már ugyanaz, aki egykoron voltam, és nem is szeretnék.

There are no original ideas,
there are only original people!

A hideg, fullasztó sötétség örökké tart, és mi egyedül vagyunk. Éljük az életünk, mert mást nem tehetünk. Érveket később gyártunk. A semmiből születünk; gyermekeket nemzünk, kik szintén kárhozottak; a semmibe merülünk. És ennyi az egész. A lét véletlenszerű. Nincs benne szabály, csak amit mi képzelünk bele, ha sokáig nézzük. Nincs értelme, csak amit mi aggatunk rá. Ezt a vitorla nélküli világot nem homályos metafizikai erők szabják. Nem Isten öli meg a gyermekeket. Nem a sors darabolja fel őket, és nem a végzet veti a kutyák elé. Hanem mi. Csakis mi
1997. szeptember

Kedves Naplóm!

Ma iskola... Igen , hülye kis ötödikes leszek a Roxfortba, és kezdődik előről az egész : szemétkedni a nővéreimmel, piszkálni a többieket, de én ebbe már belefáradtam. Valami több kell nekem ennél. Valami gonoszabb. Valami ördögibb.
Apa írt egy levelet, hogy nem fenékig tejfel a halálfalók élete, és hogy vigyázzak, mit kívánok, mert ami elsőre szépnek tűnik, később maga lesz a pokol.
Én nem hiszek neki! Valamit kezdenem kell a kicsinyes kis életemmel, mert ha nem, apró kis porszemként elenyészek a földkeregségen.

Legtöbbünk nem egyetlen, integrált énként éli a világát, hanem egy csomó énünk van. Amikor valaki meghal, ezek mind a lelkévé állnak össze, annak esszenciájává, akik valóban vagyunk az álarcok mögött, amiket életünkben viselünk. Azokat az éneket utálod, akiket mindig is, és azokat szereted, akiket mindig is.