Déli kilátó

Nathalia

Végre fenn vagyok! A torony hosszú lépcsőit megmászva végre fent vagyok!
A déli kilátóban voltam. Könnyű napom volt kivételesen. De mégis úgy döntöttem, végignézek a roxforti-birtokon innen mindent be lehet látni. És a nap is melegebben süt itt fent.
Sabrinán járt az eszem. Azon a hugrás csajszin, akivel nem rég találkoztam Hisztis Myrtle mosdójában. Aranyos meg minden ,csak kicsit szűkszavú. Mind egy.
Kitártam, az ajtót és kiléptem a friss levegőre. Rögtön szembe találtam magam Nathaliával. Ő is hugrabugos, akár csak Sabrina, csak ő ötödéves. Nem akartam bunkónak tűnni így odaköszöntem, hisz egypár szót már beszéltünk.
- Szia Nathalia!- mondtam mosolyogva majd a vállamon pihenő Lunlanát letettem a hasamig érő kőfalra. Majd vizsgálgattam a roxforti- birtok minden egyes centijét.
Hmm. Hamarosan év vége. Ha így folytatódik a dolog Voldemorttal, lehet jövőre már nem is lesz Roxfort. De hál' Merlinnek még itt van Dumbledore, és addig biztonságban érzem magam.
Jövőre hetedik év. Továbbtanulás, RAVASZ. Legalább tudom melyik pályát választom. Így nem kell morfondíroznom rajta. Feketemágus- vadász leszek, vagyis auror. Apám után. természetesen nem miatta megyek annak, hanem sittre akarom vágni az összes mocskos halálfalót egytől-egyig. Fellángolt bennem a düh.
Nyugalom, nyugalom!
Rendeztem arcvonásaimat, majd felpattantam a kőfalacskára. Lenéztem. Hm. Hány méter választhat el a földtől? Egy pár emeletni távolság biztos. Sőt, jó néhány. Nem baj. csak nem esek le. Legalább is nem szeretném.
Oldalra sandítottam, s Nathaliá-ra néztem. Egy könyvet szorongatott... Nem nagyon tudtam, kivenni, mi van a borítón. Felhagytam, hogy megtudjam. Így tovább néztem a gyönyörű tájat, s élveztem a napsütést.

* Mikor feltárul az ajtó, elszáll minden félelmem, mert az egyik griffendéles lány jön ki rajta. Miután köszön nekem én is vissza, köszönök neki mosolyogva és egy kicsit közelebb, ülök hozzá.* - Mi újság Barbi? - *kérdezem miközben a lány is meg én is a tájat, fürkésszük még mindig. Én is a gondolataimba merülök a jövőt illetőleg. Lehet, hogy csak 5. - es vagyok, mégis gondolkozom már a továbbiakon. Én is aurór szeretnék lenni akár csak a papa és nagyapám és szeretném felvenni a harcot Voldemort és a csatlósai ellen. Egy kicsit fújni kezd a szél és mikor a fák ágai himbálózni, kezdenek, észreveszem, hogy a Tiltott Rengeteg szélénél megbújva egy kentaur ácsorog és Hagriddal a vadőrünkkel, beszélget. * ~ Hogy mik vannak...nem hittem volna, hogy a kentaurok ennyire ki szoktak merészkedni az élőhelyükről. Na mindegy biztos valami vadőri dologról beszélgetnek. ~ * visszafordulok a lányhoz*
- Min gondolkozol ennyire? Látom, hogy valahol nagyon máshol jársz. - *mondom mosolyogva, mert a lány arcáról lerí, hogy nem a látottakon töri a fejét, mint én. Miközben hallgatom a válaszát Salem barátságosan, odasomfordál a lányhoz és először csak óvatosan méregetni, kezdi majd miután biztosra ment, hogy a lány barátságos hozzádörgölőzik egy kis simogatás reményében. * ~ Na igen Salem már csak ilyen barátkozós típus. Mondhatni, hogy ő adja az előrejelzéseket nekem, hogy kivel érdemes barátkozni és kivel nem. ~ * mosolyogva figyelem a kis dögöt és nekidőlök egy kicsit a falnak. A gondolataim a DS felé kalandoznak és arra, hogy most mi lehet, mikor lesz a következő edzés. A rajtaütés óta minden kétséges és semmit sem tudok. Az érmém már jó ideje nem jelzett, ki tudja mikor fog legközelebb. Elhessegetem magamtól végül ezeket a gondolatokat és próbálok valami semleges témát találni a beszélgetéshez*
- Nem tudod, mikor lehet legközelebb lemenni Roxmortsba? - *kérdezem meg végül, mert már nagyon szeretnék egy kicsit a birtokon kívül is lenni. Közben elraktam a könyvet a táskámba elvégre beszélgetés, közben úgy sem olvasok*

Nathalia

Nathi viszonozta köszönésem.
- Semmi különös.- válaszoltam egyszerű kérdésére. Miután észrevette, hogy valami totál máson jár az eszem mint a tájon, vagy a házi feladaton, feltette a kérdést: Min gondolkozok.- Mindenről...a történtekről, a Sötét Nagyúrról, az iskolán, és a jövő évemen...- ha lesz egyáltalán jövő évem a Roxfortban. Ezt már nem hangosan mondtam. Természetesen nem szeretném itt hagyni az iskolát, de ha így folytatódik minden, muszáj lesz, sajnos.- A nyaram sem lesz olyan mint elképzeltem...-hát nem éppen. Igaz, hogy aranyvérű vagyok és nem kell tartanom a halálfalóktól, de nem hagyom, hogy tovább gyilkoljanak embereket, vagy akár "csak" kínozzanak. Többet ér mágusok  élete, mint egypár RAVASZ.
Próbáltam vidám arcot felvenni, szegény csajszi megijed miért viselkedek így.
- Öhm- eltolom a macskáját, ami előbb hozzám dörgölőzött- Bocsi, csak rühellem a macskákat. Aranyos meg minden, de az összeset utálom. Bocsi.- a beálló csendben tovább gondolkoztam, míg meg nem törte azt Nathalia- Roxmorts?- elmosolyodtam.- Hát még messze lesz, és az is az utolsó. De ha nem árulod el senkinek, akkor gyere le velem meg egypár diákkal szombaton.- cinkosan rákacsintottam- Jól ellennénk. Innánk pár vajsört, sakkoznánk és még Zonkóhoz is bemehetnénk. Mit szólsz?
Nem nézem ki a csajból, hogy most beköpne egy tanárnak, nem néz ki egy szemét alaknak, sőt elég barátságos, kedves hugrást látok benne. Meg biztos nem véletlenül osztotta a süveg a hugrabugba.
Újra fürkészni kezdtem a tájat. Felhúztam a térdem magam elé, még jobban növelve annak az esélyét, hogy mélybe zuhanok. Így már teljesen a kőfalacskán ültem. Egy laza mozdulattal, benyúltam a zsebemben és a kezem egy csomag minden ízű drazséval tért vissza. Kinyitottam és elkezdtem majszolni.
- Kérsz?- majd felé nyújtottam az édességes dobozt. Nem akartam bunkónak tűnni, főleg az első pár sejtelmes mondatból ,biztos az jött le a csajnak, hogy nem vagyok ép. Akkor legalább bunkó ne legyek a szemében.

Caleb

Griffendélesünk látja a vívódást a földön ülő fiú szemeiben. Mintha valamiért nem tudná rákiáltani Amyre, mintha túl fáradt lenne az egészhez... és mintha Joy bénázása ellenére mégsem akarná darabokra átkozni. Amy szótlanul viszonozza a vizsgálódást, s úgy dönt nem ő lesz az, aki megtöri a csendet. Elvégre egyszer már megtörte, akárcsak az üvegcsét is. A lány a mardekáros talpától kezdi a nézelődést és végigtekint a nem éppen karcsú, mégis inkább izmosnak tűnő srácon. A széles vállak egy jellegzetesen pasasos nyakban végződnek, a nyakon pedig egy jellegzetesen mardekáros fiú feje ül.
Félhosszú, barna színű haj, valamint haloványan kéklő borosta keretezi az arcot. Konok-széles áll, telt, szép ívű ajkak, töretlen ívű, már-már pisze, de mégis férfias orr és zöld szemek.
Amy nem rezdül össze, amikor a szemközt álló ismeretlen mardekáros pálcát ránt, helyette akaratlanul rebbennek ujjai a saját pálcája fölé, melyet farmerdzsekije belső zsebébe csúsztatott indulás előtt. Így valahogy kevésbé érzi magát védtelennek, a világ minden kincséért sem kószálna varázspálca nélkül a Roxfortban. Pláne mivel a kviddicscsapat tagja, s így még inkább ki van téve a különféle incidenseknek.
Meglepetten tapasztalja, hogy elmarad a várt támadás, bár valószínűleg elkésett volna a védekezéssel, hiszen éppen eléri a pálcáját, amikor a névtelen krapek máris kimond egy varázsigét: Reparo! Majd a következő mondat alapján hamar kikövetkezteti a leányzó, hogy igenis fontos lehetett az üvegcse tartalma, elvégre szűréssel akarja megmenteni a mardekáros fiú. Amy egy legyintéssel könnyelmű kijelentésre ragadtatja magát.
- Áh, hagyd csak. Ha megmondod mi volt benne, szerzek neked egy másik üveggel.
Amy látja, ahogy a srác vele szemben megfogja a kezét, ugyanakkor önerőből feláll, végül kezet ráz vele. Úgy látszik őt ismerik itt. Csakhogy a lánynal fogalma sincs pontosan kivel van dolga. Enyhén félrebillentett fejjel, elgondolkozva hunyorog a fiú zöld szemeibe. Ismerniük kéne egymást? Vagy már ismerik, csupán Amy feledkezett meg erről? Kizárt, hogy ekkora "hírneve" legyen, hogy egy mardekáros is megismerje, ha belebotlik valahol. Habár a zöldek általában jólismerik a kviddicsezőket, elvégre tudniuk kell kiket támadjanak meg egy-egy meccs előtt.
- Bocs, nem értettem jól a nevedet... - tétovázik álságosan Joy.
Most végre ki fog derülni ki ez a fickó, bár azt valószínűleg sosem fogja megtudni miért ücsörög itt a déli toronyban.
Amy haragja lassan párolog elfelé, ámde némi provokálással még mindig ki lehet hozni a lányból egy párbajt.

* Hallva, hogy miken gondolkozik a lány bennem is, előjönnek ezek a gondolatok. Én is aggódom, hogy mi lesz ugyanakkor már azon is, töprengek, hogy hogyan segíthetnék majd a halálfalók és a Sötét nagyúr elleni küzdelemben. Ráadásul félvér vagyok így a halálfalók számára célpont is, lehetek...Inkább elkergetem a fejemből ezeket a gondolatokat és újra a lányra, kezdek el figyelni. Valahogy észreveszem, hogy neki is hasonlókon jár az esze, de mivel közben Salem próbálkozott így arra kezdtem el figyelni újra. *
- Jaj, semmi baj. Salem attól még kedvel téged - *mondom, mosolyogva a cica meg visszajön hozzám és elhelyezkedik az ölemben, és már szundizik is. Mikor Roxmortsról kezd el beszélni akkor heves vitába, kezdek magammal. Még soha nem szegtem meg egy szabályt, sem és most épp azt szeretném tenni. *
~ Annyi biztos, hogy nem fogom őket beárulni elvégre spicli soha sem voltam. Na jó talán egyszer igen, amikor az udvaron tiltott párbajt láttam, ami már elég komolyan ment így minden lelkifurdalás nélkül szóltam McGalagony professzornak. Ez volt az egyedüli alkalom, amikor magamra vállaltam a spicli hálátlan szerepét. De most nem, nem fogom őket beárulni elvégre ez egy apró szabályszegés, amiből nem lehet nagy baj, és ha eddig nem buktak le, akkor pont nem én fogom beárulni őket. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Úgy szeretnék én is lemenni de....na mindegy megyek én is. Barbi pedig kedves lánynak tűnik és soha nem árultam el olyat, aki megbízott bennem. ~ * hosszas vívódás után végül visszafordultam a lányhoz*
- Hááát végül is miért ne. Szívesen mennék veletek, majd szólj, ha indultok - *mondom mosolyogva, majd mikor megkínál egy csomag minden ízű drazséval, megköszönöm és eszem belőle egy keveset. Kedves lány az már biztos.*
- Amúgy kikkel szoktatok lemenni? Nem buktatok még le egyszer sem? - *kérdezem cinkos mosollyal, miközben még inkább hátradőlök kockáztatva ezzel a leesés veszélyét, de azért megkapaszkodom. *
~ Ennyit a tériszonyomról. Csak nem fogok leesni. Legalábbis remélem~

Nathalia

Uh, de rühellem a macskákat. Mindig megtalálnak. A Sabrina macskája is kis híján rám mászott. De a még nagyobb gond, hogy Mrs. Norris is megszokott találni. És az rosszabb, mint ha egyszerre tizenhárom macska karmolászik, mivel Mrs. Norris rejtélyes körülmények között. mindig akkor talál rám, amikor egy szabályt szegek. És senkinek nincs kedve, felmosni az összes udvart kézzel.
Ezzel a macskával se voltam másképp. Attól még, hogy kedvel én nem kedvelem őt. Mind egy ha közelebb jön, maximum eltolom magamtól.
Kíváncsi vagyok mit felel Nathalia a roxmortsi meghívásomra. Egy hugrabugosnak nagy kihívás megszegni egy szabályt. Főleg ilyen nagyot. Roxmortsba le. Még hozzá éjjel. Látszott az arcán, hogy tépelődik magában. Ráhagyom döntését. Én nem fogom ráerőszakolni, hogy jöjjön el. Az se baj, ha nem, csak ne köpjön be minket, mert annak nem lenne jó vége. Hosszas gondolkozás után felém fordult és kijelentette, hogy jön.
- Remek!- mondtam vidáman- Még beszélünk ezzel kapcsolatban. Még egyeztetnem kell a barátaimmal. De, ne aggódj szívesen fogadunk- és egy bátorító mosolyt intéztem felé.
Még mindig elég bizonytalan volt. Megkérdezte, hogy nem buktunk le e még.
- Nyugalom! Szerinted akkor itt lennék még? McGalagony kifasírozott volna- majd valami nevetésféleséget hallattam.- Nem, nem egyszer sem. Csak Mrs. Norris-sal kell vigyázni. Azzal a döggel. Ha ő nincs akkor rengeteg balhét megúszok.
Nem tudod ismered e Cynthia Taylort, ő is velünk szokott lenni.- egy öt perc múlva megszólalok.- Mit olvastál, mielőtt megjöttem?- egyszerűen megérkezésem óta nem tudok rájönni, milyen könyv is az.

* A bátorító mosolyra megnyugszom, mert azért zavarni sem szerettem volna senkit, de ha szívesen látnak, akkor oké benne vagyok. Hallva, hogy még nem buktak le, még inkább megnyugszom és akaratlanul is de, elképzelem, ahogyan McGalagony épp kifasíroz valakit. Mit ne mondjak majdnem hangosan, felkacagok mikor magam előtt, látom a képet, de végül csak egy jót mosolygok a dolgon, hogy még se nézzenek engem teljesen lököttnek. Mrs Norris említésére szó szerint kiráz a hideg, hiszen a kezdetektől fogva irtóztam attól a macskától. Hátborzongató, hogy mindenhol ott van, ezért is nem éreztem lelkiismeret furdalást akkor, amikor láttam, és jót kacagtam, azon hogy tavaly két vicces kedvű griffendéles görkorcsolyákat varázsolt a macska összes lábára és a dög nem volt képes két épkézláb lépést megtenni. *
- Cynthia Taylort? Hmm...nem, nem ismerem. Nem mond nekem semmit ez a név, bár lehet, hogy már láttam, de névhez nem tudom kötni. - *mondom elgondolkozva és próbálok visszaemlékezni, hátha esetleg volt már hozzá szerencsém. Az is lehet, hogy most csak a fáradtság miatt nem emlékszem. Na igen, ha fáradt vagyok, akkor még a tulajdon apámat sem vagyok képes megismerni. Öt percig csendben pásztázom a tájat, és mélyen gondolkozom mindenféléről majd a csendet egy újabb kérdés, töri meg.*
~ Végül is szerintem előtte nem kell titkolóznom, elvégre nem tűnik mugli gyűlölő beszűkült látásmódú aranyvér mániásnak. Elvégre velem is szóba állt, pedig félvér vagyok. Na mindegy próba cseresznye. ~
* Kiveszem a könyvet a táskámból és megmutatom neki. Egy vörös könyv, amin arany betűkkel áll a következő*
William Shakespeare: Rómeó és Júlia
- Ismered esetleg? Egyáltalán ismersz mugli írókat? - *kérdezem kíváncsi tekintettel és egy félénk mosollyal várva a reakcióját*

Nathalia

Megnyugtatásomra kicsit jobban ellazult. Ennek örülök. Már nem volt annyira feszült. Elmosolyodott az érdekes kijelentésemen.
Aranyos lány ez a Nathalia. Kicsit szégyellős, vagy inkább elővigyázatosnak tűnik. Igen, ez jobb megfogalmazás.

A Nap melegen sütött ránk. Becsuktam a szemem és élveztem a hőséget. Nyár...
Igazán vége lehetne már a tanévnek. A tanárok is egyre jobban az idegeimre mennek. Lehet megártott nekik a meleg vagy nem tudom. Frics is egyre hülyébb, bár ez nem új információ -.-"
Gondolataim visszakanyarodtak a mai naphoz. Nem volt rossz. Voltam alkímián, új tanárt kaptunk. Cedrah Lupen-nek hívják. Elég fura fazon, de nincs különösebb bajom vele. Még az óra előtt megtudtam, hogy Chloe a gyengélkedőn fekszik. Először kis híján lefordultam a székről, de mint kiderült csak egy nagyon könnyű csonttörés és holnap már ki is jöhet, mert Madam Pomfrey sec perc alatt rendbe hozza. Én megmondtam neki, hogy vigyázzon a seprűvel! És tessék! Mit csinált? Hát persze, hogy a Nimbuszáról esett harminc métert. Nem is az dühít, hogy seprű miatt, hanem, hogy ÉN megmondtam hogy vigyázzon, de ő tojt rá.
Kinyillott a szemem a hallottakra. Nathalia megszólalt, s kijelentette, hogy nem ismeri Cynthiát. Nem baj, majd megismeri a hétvégén. Rendes lány Cynthia, biztos összebarátkoznak egy pár vajsör mellett.
Kérdésemre vonakodva de megadta a választ.
- Shakespeare- elmosolyodtam- Akármilyen megdöbbentő, aranyvérű létemre ismerem a művet. De csak ezt. Ne vagyok valami nagy mugli-könyv olvasó. De ez kifejezetten egy remek történet. Meglepő, de már négyszer elolvastam.- amint befejeztem a mondatot vártam megdöbbenését. Mivel már megszoktam, hisz tiszta vérű mágus vagyok, és azok nem szoktak ilyeneket olvasni. Én se nagyon, de ez egyszer a kezem ügyébe került és elolvastam.

* Igen ellazultam egy kicsit, hiszen az, hogy ilyen kedves és barátságos, és még Salem is áldását adta rá elég bizonyíték nekem arra, hogy megbízhatok benne és elengedhetem magam a közelében. Elővigyázatos? Na igen ez a jelző illik rám a legjobban. Mindig is megválogattam, hogy kivel állok szóba, kiben bízok meg, egyáltalán ki az, akinek a közelébe megyek és kinek nem. Alapvetően nem szeretek sokat beszélni, hiszen a felesleges trécselések közben elvesznek a fontos közölni valók és amúgy sem, kedveltem soha sem az időhúzást. Ráadásul az elővigyázatosságom legfőképpen azért alakult ki bennem, mert félvér vagyok és a papa nagyon sokat beszélt nekem arról, hogy a halálfalók nem csak a muglikat és a sárvérűeket kínozzák meg, de a félvéreket is. Éppen ezért van az, hogy óvatos vagyok és meghúzódom inkább. Mikor a könyvről kezd el beszélni akaratlanul is, de elmosolyodok még jobban, hiszen eddig ilyenre még nem nagyon láttam példát*
~ Aranyvérű és ismeri William Shakespearet. Hihetetlen. Ráadásul ő is sokszor olvasta el ezt a könyvet. Elképesztő. Valami hasonlóság a sok különbség között. Elvégre ő griffendéles én, pedig hugrabugos, ő aranyvérű én, pedig csak félvér vagyok. Ő többször szegett szabályt én pedig szinte soha. Mégis végre van valami, amiben hasonlítunk. Kedves lány ez már év elején lejött nekem mégsem mertem nagyon közeledni, szerintem ezt észre is vette. ~ * merülök el a gondolataimban, miközben behunyom egy kicsit a szemeimet és az ég felé, fordítom az arcomat, hogy a napsugarak melegségét érezhessem az arcomon. Csodálatos érzés. Pláne akkor, amikor a szél egy kicsit fújni kezd és belekap a hajamba, és kicsit felélénkít a kómás állapotomból. *
- Én szinte az összes művét elolvastam már. Ő a kedvenc íróm muglik közül, de sok könyvet olvastam, már amiket nem varázslók vagy boszorkányok írtak.

Nathalia

Mint, kiderült rajong Shakespeare-ért. Sok művét olvasta már, a kedvenc írója. A többit nem ismerem. Ez a kezembe akadt, elolvastam, de a többit nem kerestem. Nem vagyok az a sznob aranyvérű, de jobban szeretem a mágusok írta könyveket.
Ahogy vártam azt, láttam, hogy szépen megdöbbent, hogy olvasok mugli-könyvet. Csak hogy fokozzam a hatást, rátettem egy lapáttal:
- Na jó...elmondom neked, hogy hetente olvasok egy mugli hetilapot. Anyám szokta küldeni bagollyal.- mind ezt széles vigyorral mondtam. Kínácsi vagyok, milyen reagálást ad rá.

Mennyi idő lehet? Belenyúltam talárzsebembe és egy laza mozdulattal előrántottam pálcámat. Egy könnyed lendítéssel végeztem egy kis bűbáj, amely hatására a levegőbe négy szám íródott. 18:30. Fél hét. Már jóval a júniusban voltunk így a Nap is később ment le. Hamarosan mennem kéne, holnapra még kell tanulnom mágiatörit és még baglyot is kell küldenem Durmstrang-ba. Van ott egy levelezőtársam, hetente küldünk egymásnak egy baglyot, hogy mi újság van. Szép lassan lekászálódtam a kőfalacskáról, s Nathi-hez szóltam.
- Te még maradsz? Mert én megyek sajna. Még van egypár elintéznivalóm.- vártam válaszát kérdő tekintettel. Jön velem vagy inkább marad még.

/bocsi a rövid reagért /

Barbi

* Teljesen megnyugszom elvégre Barbi arany vérű mégsem viselkedik úgy mint a legtöbb mardekáros vagy aranyvérű család tagja. Beszélgetésünk alatt remekül megállapíthattam, hogy ő azon különleges emberekhez tartozik akik nem nézik le az embereket hanem elég nyitottan viselkednek. Mikor meghallom, hogy szokott olvasni mugli hetilapot is még inkább elmosolyodom elvégre ilyet sem hallok minden nap. *
- Én is szoktam olyanokat olvasni amikor otthon vagyok. Ide nem szoktam küldetni a papával mert félek, hogy ha valaki olyan kezébe kerülne aki nem díjazza a mugli irományokat az rám szállna emiatt vagy ilyesmi és azt nem szeretném. Megígértem a papának, hogy nem kerülök bajba. Látod ezért rejtettem el kapásból a könyvet is. - *mondom haloványan mosolyogva majd egy kicsit elgondolkozom*
~ Hmm...nem kerülök bajba...igen ezt ígértem, de ha esetleg elkapnak minket a roxmortsi kilógásnál akkor igen is bajba kerülök. Mondjuk Barbi azt mondta, hogy még egyszer se buktak le és remélem most se fognak. Nem akarok csalódást okozni a papának....Na mindegy próba cseresznye...egyszer nekem is ki kell próbálnom a dolgokat. ~
* Kis idő múlva felocsúdok a lány hangját meghallva és visszafordulok felé, elkergetve a fejemből minden addigi gondolatot*
- Szerintem én is megyek mert még nekem is van pár dolgom - * kelek fel kezemben Salemmal aki már egy ideje elaludt és kinyitom az ajtót a lány előtt*