Nyugat-déli összekötő híd

Széles mosollyal arcomon hajolok félre saját bűbájomtól, mely tovaszállt a levegőben.

Protego.

Hát igen, számítottam rá hogy nonverbálisan fogja kivédeni. Na, mindegy. Legfeljebb majd halkan mondom ki a varázsigét és így nem fogja hallani, tehát nehezebben védi ki.
- Hogy mit szólok? Hát…
A szél belekap hajamba és hátrafújja azt.
A madarak még mindig vidáman repkedtek körülöttünk.
- Nem félsz tőlem Shawnie?
Kétlem, hogy félne, de jó játszani vele, szeretem húzni az időt, mely sajnálatos módon oly gyorsan telik, hogy ha akarnám, se tudnám utolérni.
Eljött az idő, a Stupor ideje. Lehet, hogy ez kissé kemény lesz, de nem kímélem hetedéves háztársamat. Ezt is ki tudja védeni egy egyszerű pajzsbűbájjal, de ezúttal kétlem, hogy ismét bedobná ezt a kártyáját.
- Stupor! – suttogom el halkan, úgy hogy a szemben álló fiú ne halljon semmit a szóból.

Emma

- Igen?  És mit szólsz ahhoz, hogy két őrült hugrás tönkre teszi a hidat? - tette fel a kérdést újra, bár kissé kiegészítve, mint előzőleg. - Ha jól tudom háttal nem kezdünk mondatot.
A lány feltett egy különös kérdést. Vagyis a fiú számára különös volt. Már röppent két-három varázslat fejenként, de nem jutott eszébe az, hogy fél-e a lánytól. Valószínűleg azért, mert nem is félt. Ha meg félne úgy se vallaná be.
- Tőled egy kicsit se. - felelte a lány kérdésére. Közben várta, hogy mikor röppen a következő átok. Kicsit meglepődött mikor a lány elmotyogta a varázsszót. Valószínűleg Stuport küldött felé, mert egy piros csóva repült feléje, de nem bízott mindent a véletlenre, így megint használt egy nonverbális pajzsbűbájt. Rögtön a használat után küldött a lány felé egy Everti Static-ot. Természetesen ezt is nonverbálisan idézte meg. Figyelemmel kísérte a két bűbáj útját, mert szerette volna, hogy az egyik legalább eltalálja. Vagyis inkább a Stupor, mint a másik, ami bármi lehet.
- Nos nem szeretnéd feladni cicuska? - kérdezte a lányt, mert nem akart komolyabb sérülést okozni és azt se akarta, hogy a lány okozzon sérüléseket.

[HÁT]

Még hogy őrült hugrás. Az rendben van, hogy ő nem tartja többre magát, de ha ez a véleménye rólam is, akkor köszi, de én nem kérek a társaságából. Persze tudom, hogy csak viccelt meg minden és ezen nem húzom fel magam.
- HÁT nem tudom, az hogy te kőművesnek állsz az nem az én dolgom. Nyelvtanból meg ne oktass ki kicsifiú, mert különben nemsokára nem lesz mivel formálnod a szavakat. – válaszolok csípősen, közben széles mosollyal arcomon. Remélem, rájön hogy nem beszélek komolyan. Én olyat csak nagyon ritkán csinálok.
- Igeen? Most még azt mondod.
Szinte már kacagva fogadom az újabb bűbájokat. A sajátomat és a másik, ismeretlen eredetű fénycsíkot. Nehogy azt gondolja már, hogy csak mert ő hetedikes, legyőzhet engem. Ismerem ám én is a Protego-t és tudom mi fán terem. Sokszor gyakoroltam már, muszáj volt, hisz az RBF-en számon kérik, gyakorlás nélkül pedig nem állíthatok oda a vizsgázók elé.
- Protego! – kiáltom el magam, hisz most nem kell titkolnom szándékaimat, ígyis úgyis rájön, hogy a pajzsbűbájt használtam. De ennyi nem elég, megpróbálkozok három varázslattal, annyit hátha nem tud kivédeni és valamelyik majdcsak célba talál. Nem akarom nagyon megsebezni, sőt, semennyire. A Stupor nem vészes, és amit én szándékozok küldeni az sem, már csak azt nem tudom, hogy mit varázsolt ő, de tuti nem olyan erős az sem, hisz kétlem, hogy nagyon bántani akarna.
- Pofix! – mormolom, hisz most nem akarom, hogy tudomást szerezzen bűbájomról, mondjuk, lehet, hogy nem ismeri, de a lényeg az elővigyázatosság.
Lankadatlan éberség! – jut eszembe „Rémszem” Mordon kántálása. Végül is, most hogy már beköszöntöttek a nehezebb idők, mindenki beláthatja, hogy igaza volt az öregnek. Sosem tudhatjuk, hogy épp melyik barátunk, vagy akár rokonunk akar hátba támadni akár az Imperius, akár más varázslat hatására.
Hangosan tör ki belőlem a nevetés, mintha sosem akarna elmúlni, sőt, nem is akarom, hogy elmúljon.
IMÁDOK NEVETNI!
- Ezek szerint mégis félsz Shaw-Shaw, ha már ilyen gyenge viccekkel próbálkozol, akkor legalább vágj olyan fejet, mintha komolyan is gondolnád.
Felveszem védekező állásomat, közben halkan próbálom visszafojtani fel-feltörő röhögésem. Nem ismerem még annyira Lashawnt, hogy ki tudjam számítani, mikor húzom fel annyira hogy támadásra szánja magát.

Emma

- Hát én nem magamról beszélek kicsi lány. Rólad. - mondta Emmának. Remélte, hogy a lány felveszi a viccet, ahogy ő felvette a lány komolytalanságát
- Később is fogom mondani. - viccelődött tovább a lánnyal. De a következő pillanatban az arca megmerevedett. A lány használt egy pajzsbűbájt, ami miatt visszafelé repült a piros fény csík és a lefegyverző bűbája. Az első elől elhajolt, ami valahol a háta mögött csapódott a falba. Sajnos a saját bűbája elől nem tudott mozdulni, így a pálcája nagy ívben a háta mögé került. Közben a lány útjára indított még egy bűbájt, ami a feje felett zúgott el. Ugyanis rögtön hasra vágódott, amikor meglátta, hogy jön felé egy varázslat. Miután elmúlt a veszély felpattant és eliramodott a pálcája felé. Másfél méterre a pálcájától elindított egy tigris bukfencet, amit próbált úgy csinálni, hogy az a pont, ahol kitámasztja magát a pálcája helyével essen egybe. Így rámarkolt a pálcára amennyire lehet, majd sikeresen földet ért guggolásban háttal a lánynak. Gyorsan megfordult és rögtön indította az átkot.
- Serpensortia! - mondta. Ezt az átkot másodéves korában látta párbajszakkörön és reménykedett abban, hogy megijeszti a lányt. hogy mivel? Azzal, hogy Emma előtt három méterrel egy kígyó tűnt elő.
- Nos kis csaj mit csinálsz? - tette fel a kérdést Lashawn.

- Az jó, tudod én szeretem ha rólam beszélnek.

Mosolyogva figyelem a srác manővereit, melyekkel ügyesen kikerüli a varázslatok hadát, majd szememmel figyelmesen követem a Shawn mögött repülő pálcát.
Ha most olyan lennék, akkor simán küldhetnék rá egy stuport, vagy egy másik kábító átkot, de egyenesen útálom a sportszerűtlenséget és ez bizony annak számítana. Egy aljas és mocskos dolog hátba támadni ellenségünket.
Sepensortia???
Most ez ugrat vagy nem volt jobb ötlete. Az lehet hogy egy olyan csajnak tűnök aki még a kis varangyos békától is megijed, de aki ismer az nagyon jól tudja hogy ez nem az én stílusom. Egy aranyos kis kígyótól? Hah! Ez szinte sértő!
- Hát, ha azt hitted, hogy most sikítva szaladok világgá akkor nagyon tévedtél barátocskám. – mondom a srácnak kissé csípősen, majd egy meghúzódó mosolyt vélek felfedezni szám szélén.
Hogy mivel reagálok? Őszintén szólva még nem tudom. Kissé azért tartok a kígyótól, még ha nem is mutatom ki. Akármikor rámtámadhat. Csak egy parancsra vár, hogy fejét előrecsapva támadjon. Nem szeretném ezt a kis csatát egy kígyómarás emlékével párosítani.
- Vipera Ivaneska! – hangzik el számból a párbajszakkörön megismert varázslat, mely hatására felszívódik a kis csúszómászó, és ki tudja, hol köt ki.
- Everti static! – ezt a varázslatot immár halkabban mondom, hogy ellenfelem ne halhassa, bár úgyis mindegy, simán kivédi, egy pajzsbűbájjal vagy elhajol előle, de azért próbálkozni szabad. Nem?

Emma

Az ugrálás közben várta, hogy a lány hátba támadja valamivel. De, ahogy eddig ismerte nem volt valószínű, hogy meg tegye ezt az aljas, gerinctelen dolgot. Nem is csalódott a lányban, mert nem kapott a hátába egy átkot.
- Nem hittem. Csak reméltem. - mondta Emmának. -  Mondták már, hogy csinos vagy, amikor párbajozol?
Ekkor elmosolyodott, de a következő pillanatban lelohadt ez a mosoly. A lány csak úgy eltüntette a kígyót, pedig ő azt remélte, hogy nem ismeri ezt a varázslatot. Késő bánat eb gondolat. Ekkor látta, hogy egy Everti Static röppen feléje. Ezt természetesen egy pajzs bűbájjal kivédte, mert nem akarta az értékes pálcáját elveszíteni. Ekkor eszébe jutott egy pompás varázslat, amivel lezárhatná a felesleges párbajukat. Ráadásul nem is okoz sérüléseket.
- Nos hölgyem én úgy gondolom itt az ideje abba hagyni a párbajt. Ön nem így gondolja? - kérdezte Emmát. - Invito pálca!
Pálca nélkül a lány nem tudja folytatni a párbajt és Lashwn reméli, hogy a párbajnál több dolog is lesz közte meg a lány között.

Kissé elpirulok a bók hallatán. Erre nem számítottam. Nem gondoltam volna hogy az előző, érthető elutasításom után elkezd újra nyomulni rám, de mindegy, nekem csak jól esik, ha ezt csinálják. Legfeljebb majd néhány jól irányzott szóval, vagy akár rontással kivédem őket.
- Hát, őszintén szólva nem te vagy az első, aki mondja, de te vagy az első, aki azt is tapasztalta, hogy hogyan is párbajozok.
Invito?
Most, mit csináljak?
Megvan!
Ha kapsz egy pofont, üss vissza, de az amit te adsz mindenféleképpen legyen nagyobb.
- Invito pálca!- kiáltom, csúszkáló pálcámat meglendítve, majd várom a varázslat mellékhatását, közben próbálom magamnál tartani saját botomat, mely rakoncátlanul kacsingat Lashawn felé.
- Ha azt hitted, hogy kifogsz rajtam, hát nagyot tévedtél. – mondom neki, közben még mindig a pálcámat szorongatom.
Mosolygok, majd körbenézek. Már sokkal kevesebben vannak, mint az elején. Nyilván megunták ezt a kis párbajt.

Emma

- Nem irigylem az ellenfeleidet. - mondta Emmának a fiú. - És a leendő férjedet sem. Bár, ha máshol is ilyen vad vagy akkor mégiscsak irigylem.
Lashawn kissé meglepődött mikor a saját varázslatát használják ellene. ~ Nocsak. Elég tud valamit a kis csaj. Ráadásul elég vad is mellé.~ gondolta magában. Rá kellett markolnia a pálcájára, hogy ne a lánynál kössön ki. Ekkor eszébe jutott egy másik varázslat, amit használhatna a lány ellen.
- Vingardium Leviosa! - mondta magában Lashawn és várta a fejleményeket. Meg azt, hogy a lány a magasba emelkedjen.
- Tévedni emberi dolog. Másra kenni még emberibb. - felelte a lány mondatára a hetedéves fiú.

- Szeretnéd te tudni, hogy milyen vad vagyok más tájakon, ugye? – mondom, majd kaján mosolyra görbül kirúzsozott kis szám.
Még mindig pálcámat szorongatom, mely nem akar ellenállni a kísértésnek, hogy meginduljon Shaw-Shaw felé, aki egy újabb nonverbális varázslattal próbálkozik ellenem.
 Nem tudom, mivel próbálkozik és nem is, akarom megtudni, csak hárítani szeretném minél előbb, nehogy célba érjen és esetleg valami mellékhatása lenne neki. Azt nem szeretném, így hát miközben pálcámat szorítom, egy tigrishez méltó szökkenéssel arrébb ugrok az érkező bűbáj elől, majd mihelyst felugrok, előző pozíciómat felvéve, menten küldök Lashawn felé egy halkan elmotyogott invito-t, mire a srác, remélve, hogy még nem tértem magamhoz az ugrándozásból, nem számíthatott.
- Ez így igaz. Például egy párbajban is, vannak pontok, ahol, ha az ember téved, akkor az egész meccset fújhatja és nincs menekvés, viselnie kell a veszteséggel járó dolgokat, akár kellemesek azok, akár nem. Ezért is például, ha én mondok egy olyat, hogy Petrificus Totalus – meglendítem pálcám, majd útjára küldök egy bűbájt – vagy esetleg egy olyat hogy Stupor – újabb varázslat – akkor te lehet, hogy későn reagálsz és nem tudsz elugrani a varázslataim alól, így több mint valószínű, hogy győztesként kerülök ki az említett párbajból. Ám ha sikerül elhajolnod előlük, akkor még akármelyikünk javára eldönthet ez a meccs. – válaszolok, kissé frappánsan, de stílusosan, ahogy hozzám illik.

- Jó lenne, de nem nagyon fogom megtudni, ha itt párbajozunk. - felelte Emma kérdésére Lashawn.  Közben a varázslata elkerülése végett a lány félre ugrott, így jobban meg tudta csodálni.
- Nos egy biztos. kellemes látvány vagy a hímneműeknek. - mondta, de alig fejezte be látta, hogy a lány egy újabb varázslatot indít felé. Mióta a saját varázslata miatt elvesztette egy rövid időre mindenre felkészült. Ezért végrehajtott egy non-verbális Protego-t. Így az Invito elpattant jobbra és felfelé, tehát átlósan repült felfelé pont keresztezve egy madár útját. Közben a lány elkezdett papolni valamit a párbajokról. Közben küldött rá néhány varázslatot, amit Lashawn nyugodt lelkiismerettel kivédett egy-egy non-verbális pajzs bűbájjal. Közvetlenül utánuk küldött a lány felé egy-egy lefegyverző bűbájt, természetesen non-verbálisakat.
- Nos gondoltam, hogy ebben legalább egyet értünk. De lehet, hogy elég csak egy apró figyelmetlenség és tényleg eldől a meccs, de a másik javára. Közben mondhatsz olyanokat, mint Everti Static - röppen a lefegyverző bűbáj - esetleg Locomotor Mortis, - röppen a negyedik bűbáj - de ha nem tudsz megfelelően védekezni, itt a non-verbális varázslásra gondolok, az ellenfeled nyerheti meg a csatát.
- Canis Transformatus - mondta a fiú, miközben a lány egyik könyvére mutatott a pálcájával. S a következő pillanatban a könyv átalakult egy malaccá.

Nem reagálok Shawn udvarló szavaira. Hallottam én már jobbakat is ennél, akkor meg miért éppen ezekre szédüljek el és vessem karjaiba magam, nehogy már azt higgye a kis naiv, hogy ily könnyem megkaphat, nem vagyok az a fajta csaj, aki öt perc ismertség után már rajong az adott pasiért, aki ezek után természetes, hogy kihasználja a helyzetet és megpróbál visszaélni a lány közeledésével.

Ez nem lehet igaz! Hogy lehet ilyen gyors? Ez már természetellenesen kezd hasonlítani a muglik számára írt könyvek hőseire, a tündékre, kik eszeveszett gyorsasággal ugrándoznak ide-oda.

Egy pajzsbűbájjal kivédem mindkét bűbájt, majd a varázslatot megszakítva küldök a srác felé egy váratlan Aguamenti-t, remélvén, sikerül eléggé eláztatni ahhoz, hogy a következő átkom végre valahára célba érjen.
- Stupor! – kiáltok, majd a piros fénycsík sisteregve elhagyja pálcámat.
Na, ha ezt most kivédte, akkor nem tudom, mit csinálok, ez már hihetetlen. Kezdek kissé belefáradni ebbe a árbajba, de ahogy az imént elhangzott, a csata bármely pillanatban eldőlhet, csak nem mindegy kinek a javára. Én ugyan nem fogom feladni, akármilyen fáradt is leszek.
Újabb bűbájokat indít felém, a kis mohó, nemhogy végre meghajolna előttem, cuki kis fehér zászlót lengetve. Hiába próbálkozik.
Fülig érő szájjal mosolygok, közben pedig az Everti Static-ot nézem, melyet a fiú úgy elbaltázott, hogy három méterrel a fejem fölött ért célba.
Locomotor Mortis? Ezen kacagnom kell!
Egy ugrással kicselezem ezt a gyerekes kis bűbájt, majd vigyorogva próbálom kifürkészni „ellenségem” arcáról következő lépéseit. Hál’ istennek nem kell sokáig fürkészgetnem a barna szempárt. Hallottam a varázsszavakat, de fülemnek, aligha akartam hinni. Nem gondoltam volna, hogy átváltoztatással próbálkozik, de jó, ha már lúd, legyen kövér.

Mikor fejem könyveim felé fordítom, meglepődve látom, hogy Shaw-Shaw egy aranyos kis malacot varázsolt az „Átváltoztatástan-haladóknak” című kötetből. Hangosan nevetek a malacon, melynek oldalán egy felirat jelezte, a bűbáj nem volt egészen tökéletes, hisz a sertés hasán ott díszelgett aranyozott felirattal a könyv címe és szerzőjének neve. Eléggé humoros látványt nyújtott a kis állat. Az elsősök is földön fetrengve nevettek a hátam mögött.
Tekintetem a fiú szemeibe fúrom, majd ravaszul elmosolyodok.
- Geminio! – szegezem pálcám a kis malacra, mire a disznó megháromszorozódik. Kajánul vigyorgok a srácra, majd pálcám előreszegezve elkiáltom magam.
- Oppungo!
A malacok támadásra készen megindulnak Lashawn felé.
- Na ehhez mit szólsz Shawn cica? Most is aranyos vagyok?

A lány Aguamenti-be vetett hite helytállt, mert a fiút lebénította. De, ahogyan törölte kifele a szeméből a vizet elkezdett tántorogni, így a Stupor valahol a híd túlsó felében csapódott be az egyik tartó oszlopba. A fiú a varázslatból csak a varázslat süvítő hangját és az arcát megcsapó fuvallatot érezte meg. Miután magához tért magához tért annyit látott, hogy a lány elugrik a bűbája elől. ~ Majd ki fárad a kis csaj és akkor nem lesz ilyen ellenséges. Mi lenne, ha hagynám nyerni? ~ Kicsit gondolkodott, hogy hogyan tudna nyerni. Mire kigondolta, hogy mi a megoldás három kis sípikoló malacka rohant feléje. Elkezdett hátrálni, hogy a malacoknak többet kelljen futnia. De mielőtt elindult volna egy Locomotor Mortis-sal hatástalanított egyet. A hátrálás közben a második malacra küldött egy sóbálvány átkot, hogy azzal se legyen több gondja, mint az elsővel. Hirtelen nem tudta, hogy mit csináljon a harmadik malaccal, ami vészesen közeledett. Ekkor megvilágosodott és remélte, hogy bejön az isteni sugallatra született ötlete be fog válni.
- Finite Incantatem! - mondta és a pálcáját a feléje ugró malacra szegezte. A varázslat hatásos volt, mert egy könyv csapódott a fiúhoz. Mégpedig a lány pár perccel ezelőtt átalakított könyve. Felemelte a földről, mert időközben leesett és a lány felé mutatta.
- Vissza szeretnéd kapni a könyvedet? - mondta a lánynak. - Ha igen, annak ára lesz. És szerintem Lucifer hozzád képest egy doromboló kismacska.
Remélte, hogy a lány felveszi a poént, mert ha nem akkor igen nagy sértést mondhatott. Bár az, hogy a lánynak mi a sértés és mi nem azt a fiú nem tudja. Csak a lány.

[NEM!]

SHAWNIE

Feltörő örömmel, szinte már kacagva nézem, ahogy Lashawn a malackáimmal szenved. Lassan a hátam mögötti kőfalnak dőlök, kezem keresztbefonva melleim előtt és ravasz mosollyal figyelem a srác újabb húzásait.
~Kezd kissé fárasztó lenni. Mi lenne, ha engednék? Nem, azt nem tehetem, nehogy már ő nyerjen. NEM!~
- Mi az Shawnie, 3 disznó kifog rajtad? – kiáltom a fiúnak kacagva, abban reménykedve, sikerül elterelnem a figyelmét, de ez sajnos nm vált be.
Csendesen figyelem, ahogy Shawn eltünteti újdonsült játékszereimet, melyeket rongyos tankönyvemből kreált, majd ahogyan az utolsó sertést is visszavarázsolja ugyanazzá az unalmas tankönyvé. Nem igazán tetszett, ám nem volt mit tenni, nagyon úgy nézett ki, hogy akár holnap reggelig is játszhatunk, egyikünk sem adja fel, vagyis addig párbajoznánk, míg valaki el nem alszik, vagy meg nem éhezik, vagy… be nem pisil, vagy még valami nagyobb gond történik vele.
- Ha nem adod vissza önként a könyvemet, eltöröm a bokád, te szájhős. – mondtam neki csípősen. Már kezdtem kifogyni a béketűrésből. Tőlem sem várhatják el, hogy mindent elviseljek. Nem.
- Stupor! – suttogom, pálcámat előreszegezve, majd gyorsan küldök egy Invito!-t is, hátha sikerül visszanyernem a könyvet. 
Miután mindkét varázslat útjára indult, lassan kihúzom magam, majd válaszolok a fiú, előbbi megjegyzésére.
- Hát ebben nem ellenkeznék veled, azt hiszem, igazad van. – mondom egy száraz mosollyal szám szélén, majd folytatom a mondatot. – Ám, azt hiszem ezt még nem bizonyítottam eléggé, tudod ennek a tisztségnek az elérésére nem mindenki képes. – Petrificus Totalus! – kiáltom, majd újra a falnak támaszkodok és megpörgetem ujjaim közt csinos pálcámat.

Emma

Lashawn kezdi unni az egészet. Azon gondolkodik, hogy mi lenne, ha egyszerűen elrakná a pálcáját és csak simán elugrálna a felé száguldó átkok, bűbájok elől. Jó ötletnek tűnt, de egyelőre még nem teszi el a pálcáját.
- Nem három disznó fog ki rajtam, hanem az a liba, aki megháromszorozta őket - felelte a lány kérdésére. Most már tényleg kezdi unni a szőke libát, aki vele szemben áll. Ekkor hirtelen eszébe jutott egy jobb ötlet, mint amit előbb kitalált. Mikor a lány kissé durván kérte a könyvét, Lashawn lehajolt a tárgyért, felemelte és a lány felé dobta.
- Tessék! - mondta a lánynak. A következő pillanatban egy non-verbális lefegyverző bűbájt. Majdnem sikerült. Azért csak majdnem, mert útközben összetalálkozott a lány kábító átkával. Így mind a két átok elpattant. A lefegyverző bűbáj a küldője felé, aki alig tudott elugrani a saját bűbája elől. Lashawn nem nézte, hogy merre pattan a másik átok, de nem is nagyon érdekelte.
- Na látod egy valamiben egyet értünk. Vagyis értenénk. Időközben rájöttem, hogy a csinos lányok nem hasonlítanak a pokolbéliekhez - mondta a lánynak. Mikor a lány a sóbálvány-átkot küldte felé kivédte ezt a gyengus próbálkozást egy pajzs-bűbájjal.
- Hát az elég gyengus volt - mondta a lánynak, majd a következőket tette hozzá. - Azt hiszem a te esetben mégis kivételt kell tenni és tényleg hasonlítasz. De itt az ideje, hogy elismerjem: Győztél! Rajtad nem lehet ki fogni.
Ekkor a fiú figyelte a lányt, hogy mit csinál. Ha támad akkor majd valamit improvizál. Ha nem támad annak csak örülni fog.

[Shawn]

Shawn *méghogy én liba??*

Mi az, hogy liba? Hogy mer engem egy szárnyashoz hasonlítani? Micsoda egy szemtelen, alamuszi, idióta… fiú! Útálom.
No persze, nem felejtem el a párbajunk igazi okát, a gyakorlást. Bár nem hiszem, hogy ezek után túl sok értelme lenne tovább gyakorolni. Igazából nem tudom, mi baja lehet Shawnnak. Nemrég még bókokkal próbálkozott, most meg… hah, hallatlan.
- Hát, ha így állunk, legyen. Ha nem élvezed a társaságom, azt más módon is ki lehet fejezni, nem kell egyből sértegetni a másikat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bunkó vagy, már bocsika a kifejezésért. Bárcsak hamarabb szóltál volna, akkor nem pazaroltam volna rád az időmet. – felelem csípősen, majd a kezembe repülő könyvet visszarakom helyére, a többi közé.
Mosolyogva nézem, ahogyan próbálkozik. Olyan kis szánalmas, ahogyan sértegetni próbál. Szinte már túlontúl.
Eldöntöttem. Nekem ebből elegem van. Nem kérek többet belőle. Kész. Vége.
El is indulok a könyveim felé, hogy összeszedvén őket, sértődötten távozzak, mikor meghallom a srác mondatát és ez válaszra ösztönöz.
- Igen, lehet, hogy gyenge volt ám a te szánalmas vicceidnél és próbálkozásaidnál még mindig jobb volt. – elégedett mosoly és bólintás – Semmi szükség az elismerésedre, tudom, hogy győztem, vak még nem vagyok szivi. – mondom, majd mikor rápillantok Shawnra kis híján elröhögöm magam.
- Úgy vélem ennyi volt a gyakorlás Shawnie, vagy tudsz még valami újat mutatni? – kérdem megfordulva, közben pedig összerendezem könyveimet és tekercseimet.