A pincébe vezető út

[Kézzel fogjátok kimosni a ruháimat, értitek?!]

  Rúg-kapál, próbálja tűsarkújával egyiket lábközépen találni, de a próbálkozás sikertelen. Ha pillantással lehetne ölni, akkor most mind a négyen holtan feküdnének körülötte, de nem lehet, ha csak az illető nem egy Baziliszkusz, de jelen esetben ő csak egy hatodéves mardekáros lány, négy féreggel szemben. De nem! Ő nem csak egy hatodéves mardekáros, ő egy Leingter! Nincs mögötte nagy múltú nemzedékek, nem aranyvérű, és még ha régen az is volt, de most nem jómódú. Drága ruhák, ékszerek, cipők, de ez mind csak látszat, persze, hiszen valósággal eltartják May--ék, ő pedig hülye lesz visszautasítani. Nem egy úri hölgy, nem egy előkelőség, de ő egy Leingter! Egy mardekáros Leingter, aki büszke rá! És nem hagyja, hogy ilyen csökönyös puhatestűek elbánjanak vele!

   Szőke hajtincsei ugrálnak utána, ahogy jobbra-balra kapkodva a fejét próbálja valamelyik őt szorító csuklót megharapni, de azok túl messze vannak. Erősek, legalábbis így négyen. Lemerné fogadni, hogy külön-külön Alyson lazán elbírna velük, de így együtt elég nagy...fölényben vannak. Hiába várt professzorra, vagy prefektusra - bár az utóbbi lehet, csak jót röhögött volna rajta-, nem érkezett, sőt senki! Szép lassan elérik a klubhelység bejáratát.
   - Kézzel fogjátok kimosni a ruháimat, értitek?!
   Ahogy húzták a földön, majd hogy nem húzott egy tiszta csíkot, és természetesen, ami előbb a csík helyén volt, az mind a hátán, illetve szoknyáján ülepedett le. Élmény lesz kitisztíttatni a fiúkkal, miután a pálcájukat valahova behelyezte nekik...

   Meglepetésére, és szerencséjére, az utolsó végzetes pillanatban, egy lány jelent meg vele szemben, illetve támadóinak háttal.
   Már üvöltene rá örömében, hogy segítsen, de leinti, hogy maradjon csendben. Igeeeen, ez az igazi mardekáros! Hátulról, a háta közepére!
   Amint eltalálja az átok őket, egyszerre engednek el, mire ő egy hangos koppanással földön landol.
   - Aaa...- fájlalja egy gyors nyögéssel a fejét, illetve végtagjait, de nem volt ideje sajnáltatni magát, így gondolkozás nélkül az elgurult pálcájáért vetődött,, majd ismét a hátára fordulva, lendületből célozta meg, az előbbi földön fetrengő áldozatát. - Stupor! - kiáltja el magát, a vörös hajú tömzsire szegezett pálcával - Protego! - folytatja, majd aljas mosoly ül ki az arcára, ahogy látja a nyálkával küszködő fiúkat.
   - A visszavágóban, már te is szerepelsz Cica! - bökött rá a megmentőmre a klubhelységbe menekülő utolsó fiú, majd dühöngve ő is eltűnt a festmény mögött.
   Szíve szerint utánuk vetette volna magát, de úgy gondolta, már elég ennyi harc, majd legközelebb. Egy fintorral konstatálta kinézetét, és konkrétan megállapította: szörnyen néz ki. Ahogy feltápászkodott a mocskos padlóról, megpróbált lábra állni, de úgy érezte elsüllyed. Féloldalas állt, mintha sánta lenne. Lenézett a lábaira, majd körülnézett a folyosón. Megkönnyebbülve sántikált az elhagyott magassarkújához. Majd kényszeredetten felhúzta lábára, és megpróbálta viszonylag normális tisztaságúra leporolni magát, miközben még nagyban szidta magában a fiúkat. A visszavágót véres lesz, véres bosszú.
   Véglegesen beletúrt a hajába, és csak utána fordult a lányhoz, akinek köszönheti, hogy nem a fiúk hálójában végezte.
   - Letty! - kiáltott fel félhangosan, de ez inkább amolyan fáradt, levegőeresztés volt. - Remélem benne vagy a következő buliban is! - mosolyodik el, bizton abban, hogy a lány nem utasítja vissza ajánlatát, hogy megleckéztethesse ezt a négyet.
   - Nem mellesleg: kösz!


Ne haragudj a várakozásért

[Alyson]

Alyson


Elégedetten figyeli, ahogy Alyson szépen kiszabadul, és a srácok dühödten pillantanak rá.
Rá, aki közbeavatkozott, és nem foglalkozik azzal, hogy lesz –e következménye? Azt hiszik egyedül nem tudná megvédeni magát? Persze, arra senki sem számított, hogy lesz aki épp erre jár majd ilyen késői órán, és nem fog a falhoz lapulva várni, hogy történjen valami, vagy jöjjön valaki.
Bolondok. Szegény bolondok.
Mielőtt azonban rászegeződne a pálca, Alyson egy gyors mozdulattal közbelép, némileg visszaadva a segítő jobbot, amit az imént nyújtott. Mire jó, ha az embernek vannak szövetségesei, barátai, és háztársai?
Az ajka egyetlen vonallá préselődik össze, megvetően mered a vörös kis tömzsire.
- Ha visszavágót akarsz Cicafiú, arra még gyúrni kell! – kacagja el magát gonoszul, és ördögi vonásokkal fordul feléjük teljesen.
Látja a másikon, hogy a menekülőkre pályázik, és értetlenül nézi, ahogy futni hagyja őket. Pedig milyen szép is volna felmosni velük a padlót, fellógatni őket valahova, vagy csak játszani egy kicsit. De ha a lány ezt akarja, ám legyen. Csak nehogy úgy járjanak, hogy legközelebb sokkal többen jönnek, és mindketten azt kívánják majd, bárcsak kiélvezték volna a mostani győzelmet. Végtére is, két lány négy pasi ellen, nem is olyan rossz arány. Pláne nem, ha hatból kettő olyan megátalkodott személyiséggel rendelkezik, hogy egy sárkány is elbújna mögöttük.
- Miért hagytad elmenni őket? – felel a kérdésre kérdéssel. – Azt hittem, ennél bosszúszomjasabb vagy. – csóválja a fejét. – Pláne ennyi megaláztatás után. Mit műveltél velük, hogy ilyen aljas módot választottak a megtorlásra?
A következő buli? Naná, hogy benne van. Hol máshol párbajozzon a győzelemért, a tiszteletért, mint a Roxfortban, karöltve egy társsal? Ez még a kedvenc kis játékait is képes felülmúlni, noha nem ez az első a listáján. A biztonság kedvéért hátrafordul, de csak a fáklya fénye jár könnyed táncot a pincefalon. Már csak Gary hiányzik a buliból, és teljes lenne az estéjük.
Vagy, lesz, vagy nem. De ha megpillant egy sötét árnyékot, nem fog ijedten végigfutni a folyosón. Inkább megfordul, és próba alapon elrepít valamit. csak ne tanár legyen az.
Felötlött benne, hogy talán félnie kellene a revanstól, de amint végiggondolta, a gonoszkás félmosoly újra a szája sarkába költözött.
Félni? Egy csapat serdülő suhanctól, akik csak bandába verődve nagyfiúk? Félni? Amikor az Ő apja az, aki? Ugyanmár…
- Igazán nincs mit. – nyújtja Alyson felé a kezét. – Fordított helyzetben te sem nézted volna tétlenül, nem? – teszi hozzá nagylelkűen. – Az össz bajom csak annyi volt, hogy nem akartalak véletlenül téged eltalálni. – vont vállat, aztán a falhoz támaszkodott, amíg a lány normálisan lábra tud állni, és összeszedi magát. – Csak a szájuk nagy. – folytatja elmélázva. – Nem hiszem, hogy egyhamar meglátjuk őket a közelben.
- Jól vagy? – pillant újra a lányra, és a tekintete hosszasan elidőzik nyomorult sorsú ruháján. Hát ez kidobós eset. Szégyen lenne így végigmennie a folyosón a maradék úton. – Ha kéred a talárom, tessék. – oldja ki a nyakát, és felé nyújtja.
Ha a lány elveszi, mosolyogva hátrál el, ha nem úgy vállat von, és visszakanyarintja a vállaira. Ő akkor is makulátlanul tiszta maradt. Igaz, nem is húzták – vonták a földön.  Előbb átkozta volna őket félájultra, mintsem hagyja, hogy megszégyenítsék…