Alyson Elégedetten figyeli, ahogy Alyson szépen kiszabadul, és a srácok dühödten pillantanak rá.
Rá, aki közbeavatkozott, és nem foglalkozik azzal, hogy lesz –e következménye? Azt hiszik egyedül nem tudná megvédeni magát? Persze, arra senki sem számított, hogy lesz aki épp erre jár majd ilyen késői órán, és nem fog a falhoz lapulva várni, hogy történjen valami, vagy jöjjön valaki.
Bolondok. Szegény bolondok.
Mielőtt azonban rászegeződne a pálca, Alyson egy gyors mozdulattal közbelép, némileg visszaadva a segítő jobbot, amit az imént nyújtott. Mire jó, ha az embernek vannak szövetségesei, barátai, és háztársai?
Az ajka egyetlen vonallá préselődik össze, megvetően mered a vörös kis tömzsire.
- Ha visszavágót akarsz Cicafiú, arra még gyúrni kell! – kacagja el magát gonoszul, és ördögi vonásokkal fordul feléjük teljesen.
Látja a másikon, hogy a menekülőkre pályázik, és értetlenül nézi, ahogy futni hagyja őket. Pedig milyen szép is volna felmosni velük a padlót, fellógatni őket valahova, vagy csak játszani egy kicsit. De ha a lány ezt akarja, ám legyen. Csak nehogy úgy járjanak, hogy legközelebb sokkal többen jönnek, és mindketten azt kívánják majd, bárcsak kiélvezték volna a mostani győzelmet. Végtére is, két lány négy pasi ellen, nem is olyan rossz arány. Pláne nem, ha hatból kettő olyan megátalkodott személyiséggel rendelkezik, hogy egy sárkány is elbújna mögöttük.
- Miért hagytad elmenni őket? – felel a kérdésre kérdéssel. – Azt hittem, ennél bosszúszomjasabb vagy. – csóválja a fejét. – Pláne ennyi megaláztatás után. Mit műveltél velük, hogy ilyen aljas módot választottak a megtorlásra?
A következő buli? Naná, hogy benne van. Hol máshol párbajozzon a győzelemért, a tiszteletért, mint a Roxfortban, karöltve egy társsal? Ez még a kedvenc kis játékait is képes felülmúlni, noha nem ez az első a listáján. A biztonság kedvéért hátrafordul, de csak a fáklya fénye jár könnyed táncot a pincefalon. Már csak Gary hiányzik a buliból, és teljes lenne az estéjük.
Vagy, lesz, vagy nem. De ha megpillant egy sötét árnyékot, nem fog ijedten végigfutni a folyosón. Inkább megfordul, és próba alapon elrepít valamit. csak ne tanár legyen az.
Felötlött benne, hogy talán félnie kellene a revanstól, de amint végiggondolta, a gonoszkás félmosoly újra a szája sarkába költözött.
Félni? Egy csapat serdülő suhanctól, akik csak bandába verődve nagyfiúk? Félni? Amikor az Ő apja az, aki? Ugyanmár…
- Igazán nincs mit. – nyújtja Alyson felé a kezét. – Fordított helyzetben te sem nézted volna tétlenül, nem? – teszi hozzá nagylelkűen. – Az össz bajom csak annyi volt, hogy nem akartalak véletlenül téged eltalálni. – vont vállat, aztán a falhoz támaszkodott, amíg a lány normálisan lábra tud állni, és összeszedi magát. – Csak a szájuk nagy. – folytatja elmélázva. – Nem hiszem, hogy egyhamar meglátjuk őket a közelben.
- Jól vagy? – pillant újra a lányra, és a tekintete hosszasan elidőzik nyomorult sorsú ruháján. Hát ez kidobós eset. Szégyen lenne így végigmennie a folyosón a maradék úton. – Ha kéred a talárom, tessék. – oldja ki a nyakát, és felé nyújtja.
Ha a lány elveszi, mosolyogva hátrál el, ha nem úgy vállat von, és visszakanyarintja a vállaira. Ő akkor is makulátlanul tiszta maradt. Igaz, nem is húzták – vonták a földön. Előbb átkozta volna őket félájultra, mintsem hagyja, hogy megszégyenítsék…