Csillagvizsgáló

[~ Asztronómia]

                   
    ~  Asztronómia


Amolyan egyetértőn hümment egyet a lány megállapítására, de valamiért nem érez kényszert rá, hogy komolyabb választ erőltessen magára. Szép, tényleg szép az este De azért hideg van, meg egy idő után a szél hűvös csapkodása kellemetlenbe fordul. Lassan a nyaka is kifacsarodik a folyamatos égkémlelésben.
Próbálja elhinni maga is, milyen hasznos tantárgy az Asztronómia, de a vége mindig ugyanaz lesz; elcsigázottan, a lelkesedés szikrája nélkül hanyatlik le középtájt a padjába, s onnan figyeli bágyatagon az osztálytársai nyomán ki-becsukódó ajtó fáradhatatlan lengését.
Az idő ugyan alkalmas arra, hogy elmerengjen az élet nagy kérdésein vagy épp a ’mi leszek, ha nagy leszek’ utálatos problémáján, de szerencsére más tényező vet gátat a belső monológ lehetőségének. Cielo Malfoy – az Asztronómia fiatal és kemény kezű tudora – a maga elsöprő energiájával lép a karcsú létszámú osztály elé, mintha csak a semmiből körvonalazódott volna légies teste. Persze ez eleve ellentmondást vet fel, hiszen a kastély területén nem lehet csak úgy megjelenni. Ezek szerint Iza bóbiskolhatott el talán egy-két percecskére.
A tanár azonban nem haboz soká; a már megszokott pontlevonások rítusa után (melyek egy cseppet sem mentesek a részrehajlás komisz bűnétől) rögtön a számonkérés-kártyáját hajítja a diákok elé, ezzel komolyan meglódítva egyesek pulzusát. Hogy is lehet az, hogy ilyen nemes vonalú ajkakat olyan csúf szavak hagyják el, mint a szcintilláció vagy az ismétlés? Ezek egymástól túlságosan elütő elemek, és bosszantó igazságtalanság, hogy pont akkor kell kollektíve mindenkivel kiszúrni, amikor Iza még csak bele sem pillantott a múlt órai jegyzeteibe! Ha újrakezdhetné ugyanezt a napot, nyilván akkor sem készülne fel alaposabban az anyagból. De mennyivel megnyugtatóbb, ha a tanárt lehet ócsárolni ahelyett, hogy kissé magába szállna.
Nincs mit tenni, elő kell vennie egy makulátlan pergament és pennát. Tehát a dolgozat..
Iza rákényszerülten megmártja az írótolla szárát a tintában, amitől a fehér szaru ibolyakék színt ölt, és nyúlós cseppeket pöttyint vissza az üvegfiolába.

Az első pont: mi okozza a szcintillációt?
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudná, egyáltalán mit jelent ez a szó. Muszáj kútfőből előásni a tanultakat. A fogalom a csillagokkal áll kapcsolatban, ez biztos. Valami.. valami villódzás, igen!
°   A szcintillációt, azaz a csillagok fényének úgynevezett villogását, a – itt egy kisebb tintapaca éktelenkedik a papíron, jelezve, hogy az író elgondolkodott egy ideig, mielőtt folytatta volna a mondatot – földi légkör okozza.
Szíve szerint a sor végére egy kérdőjelet biggyesztene, de így inkább tűnik határozottnak a szánalmasan tömör magyarázattal, mintsem olyannak, aki hanyagolta volna a tanulást.
Aztán. Melyik a második legközelebbi Nap és blablabla.. Ó, ezt tudja!
°   A Proxa Kentaur a második legközelebbi Nap. Négy fényévnyire a Földtől.
Kerekítve négy. De hogy pontosan milyen számról..
A következő kérdésre már kanyarítaná is a választ, de kényszerűen felkapja a fejét, amint az ajtó gyászosan felbrummog a tokjába csapódva. Gabriel Mirol.. A késő eldarálja az illedelmes, betanult szöveget, majd egy bögre gőzölgő teával igyekszik megkenegetni a tanárnő lelkét. Gabriel Mirol.. talán azért késett, mert a nő elszalajtotta őt a frissítőért? Mindenesetre azért figyelmes húzás.
Aztán Gabriel Mirol egyenest az ő padja felé tart, s nem riad vissza helyet foglalni mellette. Iza nyomban visszatereli a tekintetét a pergamenje felé, de egyáltalán nem könnyű úgy koncentrálni, hogy folyamatosan zörögnek mellette. Hogy Gabe Mirol ül az oldalán.

°   A csillagokat csoportosíthatjuk..
Miért izzad a tenyere? Eddig se tudott semmit a kérdésekről, de legalább nem izgult. Most meg olyan vad kalapálásba kezdett a dobhártyája, mintha a visszamaradt másodperceket verné ütemesen.
.. a fényességük és helyzetük alapján.
Ha fejre áll, akkor sem jut eszébe ennél több szempont. Óvatosan körbenéz a teremben; a pennák sercegése tényleg azt jelenti, hogy rajta kívül mindenki tud valami értelmeset a csillagokról. Lassan balra sandít. A fiú is előkészült, bár úgy tűnik, esze ágában sincs számot adni a tanultakról. Kár, pedig legalább meglett volna az esélye arra, hogy lelessen néhány szót a szomszédjáról.

Alig hallhatóan felsóhajt, leteszi a pennáját, s nyirkos tenyerébe hajlítja a hidegre zsibbadt ujjait. A füle mellett elhangzott szavak másodperceken keresztül keringenek játékosan ide-oda kettejük között, mire végre befogja őket egy képzeletbeli lepkehálóval. Ha ezt valaki más mondta volna még az óra kezdete előtt, biztosan egyetértően felmordult volna rá, ha többre nem is futotta volna az erejéből. Viszont mostanra éberré tették az őt ért ingerek, és a reakciók, melyekkel a szervezete válaszolt rájuk. De hisz ez nevetséges..
- Pedig nem lesz ennél izgalmasabb az óra – súgja padtársának szinte mozdulatlan ajkakkal, hogy csakis ő érthesse azokat, majd némi görccsel a gyomrában hátradől a székén, jelezve, hogy befejezte a dolgozatot. Majd még egyszer Gabe borzos tincsei takarta profiljára sandít.

[{ Asztronómia }]

{ Asztronómia }


Davis Perry prefektusi kinevezése révén, továbbá a Mardekár házát erősítő diákként természetesen kötelességének érezte, hogy soha, semmilyen körülmények között ne késsen el az óráiról. Így, ha olyan helyzet adódna, hogy egy diáktársat szükségszerű megrónia, amaz nem hozhat fel ellene semmit. Nem mintha ellenkező esetben megtehetné, mégis, nem hagy támadási pontot, vagy, ha lehet ilyet mondani, akkor a lehető legkevesebbet. Az teljességgel más kategóriába tartozik, ha esetlegesen úgy dönt, nem megy be az adott foglalkozásra. Minden bizonnyal oka, és nyomós érve akad rá. A csillagászat azonban mélyen olyan időpontban került megtartásra, amely kései órán már sok tennivalója nem akadt, kifogásokkal szolgálni pedig nem volt kenyere soha. Természetes hát a jelenléte. A többiekkel ellentétben friss és kipihent ember benyomását kelti, táskáktól mentes szemek, kisimult arc, ugyanaz a tipikus jeges tekintet, ami jellemezni szokta a nap folyamán is.

Csendesen tekintett fel az égboltra, majd egy érzéstől vezérelve indult meg a helyiségben elhelyezett padok irányába, hogy a tanerő pulpitusához viszonyítva a jobb oldalon foglalhasson helyet. Ezen sorban a középső padok egyikét választotta ki magának, elvégre rengetegszer tapasztalta már, a foglalt helynek jelentése van. Az érdektelenségét nem szerette volna kimutatni, ellenben túlbuzgó sem volt soha életében. A kettő közötti állapotnak tökéletesen megfelelt a választása. Hadd üljenek a vágytól fűtött, naiv stréberpalánták az első sorokban, míg az unottan bárgyú idióták a hátsókban. Mielőtt leült volna, éjszín talárjának nyaki kötését eloldva vette azt le, majd hajtotta félbe, és terítette a székének támlájára. Ebben a pillanatban érkezett Abbey, a Hugrabug egy diákja. Köszönt, többek között az ő nevét kiemelve. Davis felhúzván bal szemöldökét fordult a hangok irányába, majd kémlelte végig az érkezőt. Biccentett, de hangot nem ejtett, ezzel le is tudta az illedelem körét. Ezt követően ült le a választott helyre, és kezdte előkeresni a tintát, pennát, pergament. A többi felszerelést egyelőre a tértágító bűbájjal ellátott ébenszín mappájában hagyta. Minthogy készen állt az óra kezdetére, szavak nélkül várakozva, mást figyelemre sem méltatva várta a tanerő érkezését. A diákok szépen lassan csordogáltak be az órára, a létszám pedig arra engedett következtetni, bizony rengetegen elaludtak. Olybá festett, hogy az órára nem járó, naphosszat hasukat süttető, egy csecsemő intelligenciaszintjén leragadt diáktársak túlzottan elfáradtak a semmittevésben. Az ő problémájuk, érdemük pedig a jól bevált pontlevonás lesz majd minden bizonnyal.

Pontban éjfélkor nyílt az ajtó, ahogyan lenni szokott, és lennie kell, Cielo Malfoy pontosan érkezett. Davis hátát a szék támlájának vetve várta, hogy elkezdődjön az óra, jobban mondva a problémás diákok miatti szónoklat és dorgálás. A tanárnő híres volt róla, hogy minden egyes alkalommal így kezd…helyes, hadd tanulja meg a rengeteg állatkertből szalasztott birka, hogy időben kell megjelenni, nem egy, kettő, öt, vagy akár tíz perces késéssel az órán. A fiatal ötödéves meglepődötten vette tudomásul a két pontos levonást házától, bár a tanerő a kijelentés végén azért hozzátette a „sajnálatos” jelzőt is. Való igaz, hogy a házból is volt késő, így ami járt, az járt. Következhetett a tipikus lelki fröccs, amely megerősítendőként szolgált az óra kezdetének időpontjáról, és a késők megrovásáról.

Cielo ezt követően lassú léptekkel indult meg a padok között, figyelvén, vajon kinek mi heverhet az asztalán. Davis mindösszesen addig követte tekintetével, míg a professzor az asztala előtti kis szakaszon sétált. Nem volt hajlandó kitörni a nyakát, a hangját pedig háttal is hallhatta. Hirtelen egy szó csendült fel, ismétlés…Perry azonnal tudta, hogy legjobb esetben is kisdolgozat következik, így előre dőlvén fogta meg a pennát, majd mártotta azt a tintába, és emelte a pergamen fölé, hogy leírhassa a tanár által kiszabott feladatokat. A bal felső sarokba kanyarította  a nevét, évfolyamát, valamint házát. Aztán szépen pontokba szedve írta le a hallottakat. Amikor a felsorolás véget ért, egy szabadkézzel húzott, mégis szinte teljesen egyenes, és a pergamen szélire merőleges vonallal húzta alá a feladatokat. Nem tekintett sem jobbra, sem pedig balra, mert nem érdekelte mások válasza, sem semmi más. Lassan, és magabiztosan kezdte felróni a válaszokat, amelyekről tudta, hogy helyesnek kell lenniük. Az órán is figyelt, továbbá jó párszor átolvasta az elmúlt órán vett tananyagot a könyvből.

Davis Perry
5. évfolyam
Mardekár


1., Mi okozza a szcintillációt?

2., Melyik a második legközelebbi nap, és milyen távolságra van tőlünk?

3., Milyen szempontok alapján csoportosítjuk a csillagjainkat?


1., Az égitestek látható rendszertelen fényerősség-, valamint színváltozásait az atmoszféra optikai tulajdonságait befolyásoló hő-, és anyagáramlások okozzák.

2., A Földhöz legközelebb eső csillag a Proxima Centauri, amely egy vörös törpecsillag, az Alpha Centauri csillagcsoport tagja. 4,22 fényévnyire, azaz közel 41’000 kilométer távolságra esik tőlünk.

3., A csillagokat a következő szempontok alapján tudjuk csoportosítani :
   - Spektrum : A csillagokat nagy általánosságban a színük alapján csoportosítjuk. A fény színét a hullámhossza határozza meg, amelyet az Angströmnek nevezett mértékegységben tüntetünk fel.
   - Hőmérséklet : Minden egyes csillagnak van hőképzése, amely befolyásolja a színét is, és a benne lezajló kémiai folyamatokat.
   - Abszorpciós vonalak : A csillagok mindegyike rendelkezik különböző kémiai anyagokkal, amelyek alapján következtetni tudunk a hőmérsékletükre, és amelyek befolyásolják a színspektrumukat is.
   - Kémiai összetételük : Minden egyes égitest különböző egymástól. Nincs két egyforma, amelynek kémiai összetétele, vagy az alkotóelemek mennyisége megegyezne.
   - Sugár : Mint minden általános eszközt, tárgyat csoportosíthatunk a mérete alapján, úgy természetesen a csillagokat is.
   - Tömeg : Ugyancsak általános jellemzés, amellyel osztályozni lehet a különböző égitesteket.
   - Forgási periódus
   - Kísérők
   - Csillagtérképen elfoglalt helyzete szerint


Davis az írás végeztével belehelyezte a pennát a tintába, majd átfutotta a válaszokat még egyszer. Elegendőnek találva a művet dőlt ismét hátra a székében, várva arra, hogy Cielo mivel fogja folytatni az órát.

Még mindig nagyban a csillagokat bámulja, mikor a tanerő belép. Sietve foglal helyet. Na igen.. Cielo Malfoy az asztronómia tanárnő. Volt mardekáros, Aud minimális latintudására hagyatkozva csak Pitonának hívja.. Bár azt ő sem tagadja, hogy a tanárnő sokkal szívmelengetőbb látvány, mint denevér társa.
Mérgelődve dörzsölgeti meg kezével meztelen bokáját, azért annyit igazán várhatott volna a csillagászat óra, hogy keressen egy pár zoknit. Miközben a tanárnő a pontlevonásokkal bajlódik nagy kedélyesen, addig ő egy lestrapált pergamenlapot húz elő táskájából, majd nagy hévvel, de azért ügyelve a hangerőre, darabokra szaggatja azt. Az apró fecniket aztán összegyűjti, és pár pillanatra a pad alá hajolva gondosan kitömi vele cipőit, így bebugyolálva a torony keserves hidegétől reszkető lábait.
- Máris jobb. –veszi szemügyre vigyorogva, ugyan ízléstelenül festő, de annál kellemesebb klímájú papírfecnis cipőjét, majd tekintetét ismét a tanerőre emeli. A pontozásokról lemaradt, csak az ismétlő kérdéseknél tud bekapcsolódni. Táskájából újabb pergament húz elő, ám ezt széttépés helyett inkább padjára fekteti, majd pennát vesz kezébe, és körmölni kezdi a kérdéseket.

1. Mi okozza a szcintillációt?
2. Mi a második legközelebbi nap? Távolsága tölünk?
3.  Csillagok csoportosításának szempontjai

15 percet kapnak.. Pont elég. Villant meg egy magabiztos mosolyt, miközben áldja az eget, hogy órák után lement egy kicsit az északi szárny gyakorlópályájára. Röpködés közben ugyanis, hogy hogy nem, de megszállta az ihlet, és alig pár méterrel a föld fölött lebegve jó öreg, kellőképp megviselt seprűjén, átolvasta a csillagászat anyagot. Így az ismétlő kérdéseket átolvasván rögtön megindul pennája a papíron.
Szcintilláció.. Audreynak először az a válasz jut eszébe, melyet apja rögtön rávágna, ha itt lenne… Doxy-rajzás idején látható átmeneti jelenség, mikor a seregnyi doxy miatt a földről nem látható egy pillanatra az adott csillag fénye. Aud somolyogva aprót ráz fején, majd az általuk tanult magyarázatot kezdi írni.

1. Szcintilláció: Az égitestek légkörön át tekintett képének gyors és rendszertelen „pislogása”, vagyis fényesség- illetve színváltozása.

Következő kérdés.. A második legközelebbi nap.

2. Proxima Centauri. 4,22 fényévnyire van tölünk, mugli mértékben kiszámítva 40 x 1015 km-re.

Egész könnyű volt, hisz a héten mugliismereten pont a csillagászatot tárgyalják. Még mielőtt hosszasan elcsodálkozna magában immár vagy századszorra, hogy a muglik néhány egészen érdekes észrevételt tettek eme tudományban, inkább továbbugrik a következő kérdésre. Csillagok csoportosítása..

3. Színkép, Távolság..  Pár pillanatig elrágicsálja pennájának végét   Összetétel, Méret, Holdak száma alapján..   Méég valami jusson eszedbe Aud! Zavart hajborzolás, hunyorgás, éés bingó!   Sürüség, Forgási periódus!

Minek oda az a felkiáltójel.. De lényeg a lényeg, befejezte, 15 percen belül. Nem cifrázta túl, nem szokása, csak arra válaszolt, amit kérdeztek.
Megkönnyebbülve néz fel pergamenjéről, ekkor veszi csak észre, hogy időközben befutott mellé Any, Iza mellé meg Gabriel toppant be. Egy ideig még legelteti tekintetét az újonnan érkezőkön, majd inkább hátradől, és ismét elmerül az ég bámulásában.

[O]

Sercegés, egy-két sóhaj, sercegés, hangos cipőkopogás.
Ez minden, amit hallani a Csillagvizsgáló toronyban. A tanárnő lassú léptei zengik be a termet, amint a padok között sétál, hogy ellenőrizze, mindenki saját kútfőből és egyedül dolgozik-e. Látszólag mindenki pompásan felkészült ám a lemondó sóhajok arra engedik következtetni a tanárnőt, hogy mégiscsak akad olyan diák, aki számára kihívást jelent a feladat. De hisz mit ér a feladat, ha nem jelent kihívást? Ez a legszebb az egészben!
És egy újabb kliens.
-Szép jó reggelt, Mr Mirol! Tudja, attól, hogy késett, még Önre is vár egy feladat? Mellesleg köszönöm a teát, igazán kedves. ?zengi be hangja a piciny termet, majd egy mosolyt küld a fiú felé, aki látszólag a háta közepére kívánja mind a tanárnőt, mind az egész órát. Na de melyik diák nincs így ezzel a tárggyal?!
Három? négy? tíz? húsz.
Vége!
Még így is több időt kaptak, mint általában. Talán most azért, mert egész jó napja volt szerdán, így hát úgy döntött, hogy a mai dolgozatok értékelése is rendhagyó lesz kissé. Még sosem csinált ilyet, és valószínű, hogy egy darabig nem is fog. Miért? Meg csak.
-Rendben, vége, lejárt az idő. Így is örülhetnek, hogy öt perccel több időt kaptak a dolgozatra. Tehát. Most azt következik, hogy mindenki cserélje ki valakivel a megírt dolgozatot. Senkinél se lássam a sajátját! Körbejárok és megnézem mindenkinél kié van.
Rövid szünet, amolyan hatásszünet gyanánt, hogy mindenki tudatáig eljusson eme késői órán, hogy mi is a következő feladat.
-Kérem Önöket, most cseréljék ki az irományokat, és utána kapják a további instrukciókat!
Az asztalnak háttal támaszkodva figyeli a sürgő-forgó diáksereget, akik mindenféle_gubanc_nélkül_zökkenőmentesen kicserélik egymás között a megírt műveket.
Mikor mindenki elfoglalta a helyét ismét- immáron egy másik tanuló művével-, a tanerő tovább folytatja a szónoklást.
-Most pedig vegyenek elő piros pennát és legyenek kedvesek száz százalékosan koncentrálni. Kérem Önöket, hogy mellőzzék a színváltós penna használatát, mert természetesen ki tudom szűrni, ha nem egyszerű pirossal van írva. Véleményem szerint Önök közül senki nem szorul segítségre, mert mindenki kiváló dolgozatot írt. ?fejezi be a naiv gondolatot, melyet igazából ő maga sem hisz el.
-Most átvesszük ismét a kérdéseket, és kérem igyekezzenek odafigyelni a pontos válaszra, mert így tudják csak kijavítani az adott dolgozatot. Tehát. Első kérdésre a helyes válasz az, hogy?A csillagok fényének szabálytalan pislákolása, melyet a földi légkör áramlása eredményez.
Pár másodpercnyi csönd, míg minden tanuló gondosan átvizsgálja a kérdésre adott választ, és ha szükséges, javítja is.
-Következő kérdés? lássuk csak? -húzza az időt egy picit, mert nem emlékszik pontosan a kérdések sorrendjére, így muszáj Audrey Turner dolgozatába pillantania- Igen! Mi s második legközelebbi nap, és mekkora távolságra van tőlünk? A helyes válasz az, hogy a Proxima Centauri, és 4,2 fényév távolságra van tőlünk.
Ismét elhallgat, bár ezen a rövid kérdésen nem sok javítanivaló van, így hát folytatja is tovább azonnal.
-És a harmadik már kicsit összetettebb feladat. ?kezdi, miközben visszasétál az asztalához, és leül a székére- Többféle csoportosítási mód is van. Természetesen én arra vagyok kíváncsi, amit tőlem tanultak. Mégpedig? első szempont: fényesség, hőmérséklet, színkép. Ezek együttesen.  A második az, hogy összetétel és a világűrben elfoglalt helyük alapján, a harmadik a kísérőik alapján és a negyedik csak és kizárólag a fényerősség. ?viszi le a hangsúlyt a végén, és zárja le a javítást.
-Tudom, hogy az utolsó feladat igencsak becsapós, mivel az első és a negyedik szinte (!) ugyanaz, de higgyék el nekem, nem így van.
Feláll az asztalától és kézbe veszi a legközelebbi krétát, majd írni kezd a nagy fekete táblára.
 
Pontozás:
2 pont / feladat

0-3 hitvány
3,5-5  elfogadható
5,5- 6 kiváló

Fél pont adható!

-Ennek fényében szíveskedjenek osztályozni a dolgozatokat! Kérem, írják oda a nevüket, miután hiánytalanul kijavították, mert én is átnézem majd még egyszer, hogy nem hibásak-e. Ha végeztek, hozzák ki az asztalomra és távozhatnak. A következő órára olvassák el a csillagok mozgásáról szóló fejezetet! Mr Mirolt és Miss Awenmore-t pedig megkérem, hogy fáradjanak ide és hozzanak magukkal pergament és pennát, hogy leírhassák, hogy mi a késésük miatt kapott feladat. ?fejezi be végül, majd egy pár percet vár, míg mindenki távozik, és remélhetőleg csak a két említett nebuló várja a sorát.
-Az a feladatuk, hogy megfejtsék nekem a következő mondatot? Írják kérem! ?Orosz Barátom Azt Felelte, Gépek Készítenek Mindent [Rám Ne Számíts].? Ezt fejtsék meg nekem, hogy mit jelent. Jó munkát hozzá! ?mondja mosolyogva, majd összepakolja a könyveit és ő is távozik.

// a megbüntetett tanulók válaszát PM-ben várom! Határidő: január 24. //

Ezennel az ötödévesek órája végetért, köszönöm a részvételt! Még egy postot várok mindenkitől!

~ Csillagászat óra ~

A lány felrezzen ábránd- és meseképei közül, erővel rángatja vissza magát a valóságba. Abba a valóságba, amely unalmas, ahol dolgozat dolgozat hátán hever és ahol épp most kéne kijavítani egyet. Amy visszafogott ásítással honorálja a feladat kiosztását, azután vércseként csap le a mellette ülő Zoey pergamenjére, sajátját pedig mardekáros barátnője elé csúsztatja egy ?Ugye nem baj?? morgás kíséretében.
A tompított, zsémbes hangnem csupán annak szól, hogy nem mehetnek el máris, ha már egyszer megírták ezt az átkozott dolgozatot, nem alhatnak kedvükre tovább, hanem még ki is kell javítaniuk. Mindez csak azért, mert a kisasszony lustácska. Annyiból azért előnyös a helyzet, hogy legalább rögtön megtudhatja a jegyet, nem kell rá évezredeket várnia, de mégiscsak átkozza Joy a tanárnőt a pluszmunkáért.
Amy valószínűleg nem ébredt fel (még) eléggé, ugyanis duzzadt szemhéjakkal mártja bele ujját a táskájából frissen előhalászott piros tintába, majd oda sem figyelve kezd firkálni tintától vöröslő ujjvégével egy pergamenen, míg a helyes válaszok elhangzására vár. Szerencsére még időben észbe kap, pálcájával megtisztítja kezét, azután pennát ragad. Szerteágazó figyelmének köszönhetően helyesen javítja ki Zoey dolgozatát, s közben azt is konstatálja, hogy az övé többé-kevésbé helyes lett. Talán csak az utolsó feladattal voltak kisebb problémák, de legalább a V megvan.
- A tied tök jó lett ? nyújtja át Zoey-nak a dolgozatot, amire az imént egy hatalmas K betűt kanyarított, s köré egy karikát. ? 5,5 pont, gratulálok! Neked mindig ilyen jól megy a csillagászat?
Bármennyire is szeretne végre menni, a tanárnő még nem adott rá engedélyt, nyilván a javítás befejezését akarja kivárni. Nehogy valaki a dolgozatok jobbra cserélésére, azaz csalásra vetemedjen, ami amúgy nem jellemző az ifjúságra. A lány saját ? időközben visszakapott ? dolgozatával a tanárnő asztalához libeg, hogy finoman az asztalra ejtse a pergamendarabkát. Annyiszor nézi át, ahányszor csak akarja, ebben a javításban úgysem fog hibát találni. Amy tökéletesen megbízik Zoey-ban, fel sem merül benne olyasmi, hogy a leányzó a közös emlékek vagy barátságuk miatt a legkisebb mértékben is csalna a javításnál.
Amy hatalmas, megkönnyebbült sóhajjal veszi tudomásul, hogy végre mehetnek; elvégre várja a puha, meleg ágya, akárcsak a többi diákot.
Dolgozata eredményétől függetlenül örül, s szeme előtt már csak az ágy képe lebeg, mikor búcsúzóul megöleli Zoey-t. Álmosan dünnyögi a haverina fülébe, hogy holnap majd találkoznak reggelinél, végül Joy ledöcög a lépcsőn, hogy eltűnjön a kastély folyosóin.

[A szcincin szcintillizé a csillag pislogása.]

Csillagászat
Audrey Turner x)

A táskámból hirtelenjében előcibált gyűrött pergamenekből álló kb tíz centi vastag kupac rögtön szanaszét csúszik, amikor könyökeimet rádobom, immár pennával és egy leharcolt tintatartó üvegcsével együtt. A számomra kirendelt kis asztalka egyik-másik végén füzetek csusszannak le a padlóra nem kis robajjal, de most kivételesen úgy érzem, nem jönne jól a könyvszedegetős időhúzó akció. Egy pergamenlapot kihúzok a még asztalon maradtak közül, és az egyenetlen kupacmaradvány tetejére csapva, párszor áthúzom rajta a könyököm, hogy valamelyest? kisimuljon. Ötmásodpercenként Aud irkájába pislogva sebesen lemásolom a kérdéseket, majd diadalmasan aláhúzom mindezt. Vetek egy tétova pillantást a tanárnőre, és úgy ítélem meg, hogy túlságosan észrevenné, ha a válaszokat is lemásolnám drágalátos barátnőmről. Nem maradt hát választásom ? a saját fantáziámra kell hagyatkoznom. Mert hogy a tudásomra nehezen tudnék, az egészen biztos. Azt hiszem, hetek óta csak egyszer futottam át szememmel a csillagászat tankönyvem pár oldalát (fél percnél nem tartott tovább a manőver), de az már valahol a végén volt, ahol valami akkora érdekességre bukkantam, hogy még arra is elragadtattam magam, hogy beleolvassak... Hm... De ott valahogy nem volt ilyesmiről szó.

   1. Mi okozza a sztilicintillációt?
Kezdeném ott, hogy már leírni sem tudom normálisan. Ki talált már ki egy ilyen hülye szót? Megáll az ész. Szcintilláció, tiszta röhej. Az nem az, amikor a patkányokat a muglik kifüstölik? De ilyesmit minek tanulnánk csillagászaton? Nem, ez valami más lesz.
Aud válasza viszont nagyon valószínűnek tűnik...
   A szcincin szcintillizé a csillag  pislogása.
Igen... kérem a következőt.

   2. Mi a második legközelebbi nap? Távolsága tölünk?
Második legközelebbi naaap? Abból nem csak eeegy van?
Audrey, drágám, szeretlek, imádlak, de ha egy kicsit jobbra tennéd a bal kezed, tudod, mert hát ezt itt nem tudom elolvasni...
   Proximuki Kentauri. Ez olyan cuki név. Mugli mértékes kiszámítása négyszázhuszonkettő fényesével egyenlő kilométer.
Ezt már én magam sem értem, de nem merek jobban az Ódri papírja fölé hajolni, mert ez a vipera folyton néz.

   3. Csillagok csoportosításának szempontjai.
Tyű, ez könnyű, ezt parasztésszel még én is meg tudom válaszolni! Tiszta haszon.
   Hol, mikor, mennyire! Hol van, mikor látom tisztán az égbolton, és mennyire fénylik. Bár ez kétségkívül az előzőhöz kapcsolódó tény.

Elégedett sóhajjal rakom le a pennám. Na, kész is van, nem nagy ügy!
Az irományok kicserélésének felszólítására könyökömmel oldalbabököm Audreyt, és villantok rá egy haaatalmas kérlelő vigyort, amibe több mindent is össze tudok foglalni. Például, hogy, ugye drága egyetlen Aud, nem leszel olyan szigorú az én dolgozatocskámmal, hiszen én mindig arra gondolok, ami jó, csak végül nem sikerül olyan jól megfogalmazni... Ódrikám drága! Nyáron a Walpurgis koncerten fizetek neked pár vajsört, csak ne csináld hitványra, mert McGalagony megint ír egy levelet a szüleimnek a szörnyű tanulmányi jegy-szerzeményeimről, és ki leszek nyírva. Légysziii... stb. Majd minden válaszra várás nélkül angyali arccal magam elé veszem az övét. // //
Túl sokat nem kell bajlódnom vele, az az igazság, ugyanis úgy tűnik kéktaláros elvtársnőmnek a kviddics és egyéb fontosabb elfoglaltságai mellett marad ideje a tanulásra is... De még mennyire! Az első példához odakanyarítok egy kis kettest, a pontszámot jelzően. A második kérdésre szerintem még hozzá is írt valamit ? és még értelme is volt, nem úgy mint az én verziómnak... te jó ég, mi a fenét írtam én akkor? -, ami azt jelenti, hogy az alap két pontot a helyes példára bővítettem eggyel. Most mi az, hogy két pont per feladat? Ó, megérdemli. Úgyhogy a második válaszhoz egy kis hármas került, saját kezem általa.
A harmadik kérdéssel viszont bajban voltam! Ugyanis kábé annyit értettem a válaszból, hogy semmit. És mintha a tisztelt tanárnő nehezíteni akarná a dolgom, más sorrendben is diktálta a választ! Ez nem éér. Most miért kell ellenem összeesküdni? Itt fekszik előttem valami latin szöveg, amiből a forgás szó ismerős saját nyelvemből is, az is a kviddicsből, ugyanis egy bizonyos új finta... khhrm. Szóval, ezt most értékelnem kell, és ha jól hallottam, a tanárnő olyat is mondott, ami ebben benne van, meg olyat is, ami nem. És ha az egész feladat két pontot ér... Akkor adok rá egy egyest és kész! Mármint nem olyan egyest, hanem pontszámos egyest. A feles pontokkal vesződik a fene, ugye, természetesen...
Nos, akárhogyan is nézem ezt, kettő meg három meg egy az hat! Az a maximum.
Vetek egy sanda pillantást Audreyra. Jesszusom, ez vagy tényleg vesződik ilyesmikkel, vagy egyszerűen kiütközik belőle, hogy hollóhátas, és kivág minden választ a kisujjából. Milyen jó, van egy barátném, akinek helyettem is van esze... Király.
Diadalittasan lefirkantottam egy hatost a lap aljára, bekarikázva! Aztán ? miközben még jobban fokozódott hirtelen jött nagy örömöm -, saját kaparásomhoz képest egészen gyöngybetűkkel, vigyázatos gonddal írtam rá: Kiváló.
Valamiféle gyerekes ujjongás költözött belém. Milyen jó játszani a tanító nénit, és maximum pontot bekarikázva piros pennával ráírni egy dolgozatra, hogy kiváló! Na meg hogy ezt a legjobb barátnőméra tehetem. Szerintem jobban örülök, mint ő... Elfojtottam egy kis kacajt, és vigyorrá szelídítve azt átnyújtottam a papírlapot Ódrikámnak.
- Kiviszede nekem iis? - pislantottam rá angyalian, nem véve át az esetlegesen felém nyújtott dolgozatomat. Magyarázón rámutattam az asztalkám körül uralkodó katasztrófa- és füzetsújtotta kuplerájra. Hiába, az ilyen kaotikus környezetben jobban tudok felmérőknél improvizálni. Na de most aztán már tényleg félre a tréfát, és uccu szedegetni a cuccot...
Épp az utolsó pergamenköteget gyömöszöltem bele a táskámba, amikor már fel is harsant Malfoy professzor intő szava. Küldtem egy fintort a padom alá, aztán a vállamra lendítve a táskám odabattyogtam a tanári asztalhoz. Menetelés a vágóhídra...
Ahogy körmöltem azt az idióta kis mondatot, amit a tanárnő diktált, egyre csak az járt a fejemben, hogy ennél bizony még az én második kérdésre adott válaszom is értelmesebb! Na de mit tehet az ember. Ilyenkor úgyis mindig eszes barátnőimet szoktam elővenni, mert nekem ez bizony nagyon kínai.
Gyorsan befutottam Audreyt, és elkezdtem neki ecsetelgetni, mennyire utálom, hogy nappal nincs csillagos ég, na meg hogy mit olvastam az ebédnél ma, miszerint az ír kviddics válogatott edzője valami hasznos új lendülést talált ki...

[{ Asztronómia - A tanerő }]

{ Asztronómia - A tanerő }


Az asztronómiaóra nem egészen azzal folytatódott, amelyre az ötödévét koptató mardekáros fiatal várt. Elvégre gyermek volt még az idő, hogy újabb anyagon rágja át magát az évfolyam, mégis, mindezek ellenére a tanerő úgy döntött, véget vet a diákok szemmel is jól látható szenvedésének. Minő kedves hozzáállás a részéről, bár tény?ahogyan Davis egy pillanatra körbetekintett a társakon, azok némelyike bizony csodával határos módon tudta csak tartani azt a kupac hatalmas ürüléket, amelyet a fejének mert nevezni igencsak botor módon. Amennyiben ő látná el Cielo Malfoy szerepkörét, biztosan használta volna a pálcáját, hogy rendet rakhasson a sok elkanászodott pór között. Egyesek karját rongyos gumidarabbá varázsolva szegne kedvet, hogy aludjanak, ha éppen órán üldögélnek. Ezzel természetesen annyi lett volna a cél, hogy a delikvensek kiboruljanak a padból. Persze utána érkezne a pontlevonás, tekintve, azzal, hogy elborultak, zajongtak, és zavarták a tanóra amúgy csendes menetét.

Halovány mosollyal az ajkain döntötte meg kissé oldalra a fejét, majd egyenesedett ki újra. Rengetegen rosszul járnának azzal, ha az iskola vezetése majdan tanári széket adna alá. Biztosan nem lenne olyan pipogya alak, mint egyesek a jelenlegi tanerő tagjai közül. Igen, kell egyfajta hozzáállás, elvégre nem lehet mindent erőszakosan, és fenyegetéssel megoldani, de vannak olyan professzorok, és professzorasszonyok, akik már átestek a ló túloldalára, és olyan nyálasan vezetik az óráikat, mintha azok hobbyfoglalkozások lennének. Elviekben kötelező jellegű a megjelenés, mégis, sokan a diákok közül kihasználják, hogy a tanár olyan puhány, akár egy darab szivacs?formálható.

Elmélkedéséből aztán Cielo szavai szakították ki, amelyben felhívta a csapat minden egyes tagjának figyelmét, és felszólította őket, cseréljenek dolgozatot egymás között.
~ Merlinre, ezt ő sem gondolhatta komolyan! Adjam a dolgozatomat egy griffendélesnek? Azzal a lendülettel intézném el magamnak a trollt?hollóhátas, az igaz stréberek hazája? Sírva szaladna el már a ténytől, hogy megszólítom. Hugrabug? Kérlek?Mardekár? ~
A nemesi származású fiatal jobb könyökét a székére helyezve fordult meg féloldalasan, hogy újfent szemügyre vehesse a mögötte üldögélőket. Természetesen akárhányszor futotta át a padokat, egyetlen értelmes lényt sem vélt felfedezni azokban, akinek odaadhatta volna a művét. Esze ágában sem volt a jó jegyét kockára tennie azzal, hogy egy ütődött balfácánnak nyújtja át a pergament. Visszafordulva, még mindig kutakodó tekintettel mérte végig az előtte üldögélőket is?velük egyetlen probléma volt, a stréber, ütnivaló kategóriát képviselték. Ennek fényében nem maradt hát más választása, lassan kitolta a széket, majd felkelve indult meg az első padsorok irányába. Méltóságteljes léptekkel halad egyenesen előre?azonban ahelyett, hogy megállapodott volna valamelyik diák mellett, továbbhaladt, a tanári pulpitusra lépve. Ott mélykék szemeit Cielora vetve várta a pillanatot, hogy a fiatal tanárnő rászegezze tekintetét. Nem tett mást, egyszerűen mindenféle_gubanc_nélkül_zökkenőmentesen vitte ki a dolgozatát a tanárhoz?hiszen ki tudná elbírálni mindenféle előítélet nélkül, ha nem Ő?
- Tanárnő!
A fiú szemeiből látni lehetett, nem igazán bízná a sok tudatlan majomra a dolgozatot, ha azt egy hozzáértő is osztályozhatja. Baj lenne, hogy nem bízik a diáktársakban? Ugyan, más sem volt annyira bizalommal az irányába, hogy felajánlja a cserét, akkor ő miért tenné. Amennyiben Cielo bólintott, hogy rendben, átnézi a dolgozatot Ő, úgy Davis illedelmesen biccentve köszönte meg a kedvességet, majd indult meg vissza a saját helyére, hogy összeszedhesse a holmiját, és megindulhasson vissza az alagsorba. Rossz jegyet kapna, mert nem diákkal cserélt? Benne van a képzeletbeli pakliban?de kockázatosan szép csak az élet. Természetesen betervezett egy ellenőrző utat a háló felé vezető úton, ha már kitüntették a prefektusi címmel?csak azt követően fogja álomra hajtani a fejét, ha letudta a kötelességét.

[[ Csillagászat óra ]]

[ Csillagászat óra ]

De szép is lenne, ha kicsit hamarabb kezdődhetne ez az óra. Vagy óra közben aludhatna.. Vagy ha kicsit melegebb lenne idefent. Vagy annyi is elég lenne, ha legközelebb összeszedné magát annyira, hogy normálisan felöltözzön, ne pizsamafelsője fölé rántson egy talárt? Vagy csak egy zoknit találhatna. Bármelyik lehetőség kiválónak tűnik. De most rettenetesen fázik.. Érzi, ahogy lábujjai lassan kővé dermednek vékonyka edzőcipőjében, talán a lábbeli lyukas talpa sem segít a helyzeten, nem beszélve arról, hogy a papírfecnik sem fűtenek annyira, mint amennyire azt várta volna tőlük, és felsőtestén sem segít az, ha csak simán összehúzza magán talárját. A helyzet kezd egyre rémesebb lenni, már a csillagokba sem tud belefeledkezni. Épp azon töri a fejét, hogy pálcájával begyújt saját maga alá, mikor a tanárnő ismét megszólal.

Való igaz, több időt kaptak, erre még ő is felfigyelt abban a pár másodpercben, amikor nem saját hőháztartásával törődött. Saját irományára pillant, már egy ideje befejezte, minden kérdéshez firkantott valamit, talán ez elegendő lesz. De kivel cserélje ki? Szomszédja felé pillant, ám még mielőtt kinyithatná száját Anette által oldalba bökődik. A lány arckifejezését látva az ő ajkaira is széles vigyor húzódik, bár Anette-éből valahogy csak a vajsörös részt tudja kiolvasni. Elveszi a lány dolgozatát, és hagyja, hogy sajátját a hóbortos griffis vegye kezelésbe, majd hozzálát a javításhoz.
Piros tinta, piros tinta.. Csak rakott a táskába piros tintát. Ismét eltűnik a pad alatt, és egy darabig kotorászva táskájában előhúz belőle egy apró, koszos, kívül is vastagon festékfoltos üvegcsét. Nem sokat használja, általában hanyagolja a javítást. Lepattintja az üveg tetejéről a kupakot, majd belemártja pennáját. Talán még bosszankodna is, hogy az eddigi fekete tinta maradéka elvegyülve az üvegben, sötétbíbor színűre festi a teljesen új pirosat, de most túl álmos ahhoz, hogy efféle árnyalatnyi változásokat észrevegyen.

Első kérdés.. Füleit hegyezve figyel a tanárnőre, majd a helyes választ hallva Anette dolgozata fölé hajol. Tehát szcintilláció. Szcintillizé? Öhm.. Még egyszer átfutja a griffendéles válaszát. Pislákolás, hiszen ez a kulcsszó. Ez nyilvánvalóan egy pont. Nem beszélve arról, hogy az efféle csillagászati szleng kifejezéseket, mint a ?pislákolás? nagy tudású, vaskos szakkönyvekben használják, ebből következőleg Anette-nek bele kellett olvasnia egybe, vagy csak belepislantott saját tankönyvükbe, az máris tanúsítja, hogy tanult. Ez pedig ér fél pontot. Merthát a szándék is számít, nem? Nagyot bólintva firkant piros tintába mártott pennájával 1,5 ?öt az első kérdés mellé.
Második. A második Nap.. Proxi.. Kentauri.. A nagy része megvan. 1 pont. No és hogy? mi? ?Mugli mértékes kiszámítása négyszázhuszonkettő fényesével egyenlő kilométer.? A hollósnak már az nagy fejtörést okoz, hogy értelmezze a mondatot, hát akkor mibe fog kerülni az értékelése? Fényesével egyenlő kilométer?. Nem hinné, hogy ez emberi nyelven íródott. Habár, most, hogy belegondol, olvasott már hasonlót valahol. Abraham Thaplaw Fajok közt sodródva című könyvében ír hasonló dialektussal, amit származására vezet vissza, mivel Mr Thaplaw ember apától, de troll anyától született. Jobb szemöldökét felhúzva óvatosan sandít padszomszédja felé. Az eddigi öt évben még egyszer sem vette észre, hogy Anette troll akcentussal beszélne.. De hát Merlin lássa lelkét, ő aztán senkit nem fog származásáért elítélni. Ez megér fél pontot. Elismerően bólogat a dolgozat fölött, majd ismételten odabiggyeszt pennájával egy 1,5-öst.
Harmadik kérdés.. Na ez már emberpróbáló feladat. Hol van.. Ez ugyebár felér egy világűrben elfoglalt helyével. Mennyire fénylik? Briliáns. Ez ugyebár a fényerősség. Ez így már egy pont. Büszkén villant meg egy egyest a harmadik kérdés mellé, majd a pontokat összeszámolva alulra felfirkantja az összpontszámot. 4,5, azaz elfogadható. Erőősen elfogadható. Oldalra húzott szájjal gondolkozik picit, hogy Anette-et vajon nem zavarja-e az, hogy nem teljesített most kiválóra, majd még egyszer átfut a fején, hogy rákérdez erre a troll dologra.. De inkább csak a másik felé nyújtja dolgozatát.
- Jóó-jó. ? biccent a másik felé, majd felnyalábolja magát a székből, és Anette dolgozatával együtt sajátját is kézbe veszi, hogy előrevigye a tanárnő asztalához. De máris vége lenne az órának? Ez furcsa. Minél jobban erőlködik, hogy elfojtsa magában az érlelődő gondolatot, miszerint ezért aztán nagyon megérte felkelni, annál nagyobb erővel zakatolnak az ehhez hasonló, zaklató vélemények a fejében.. Erőt véve magán vállára kapja táskáját, képzeletben elsiratja valószínűleg már teljesen elhalt lábujjait, majd kiballag a tanári asztalhoz a dolgozatokkal.

Lomha léptekkel indul meg lefelé, érzi már, hogy hívja az ágy, a meleg takaró? De teljesen lényegtelen, így is kész hulla lesz holnap. Átkozza magát, amiért nem aludt legalább egy keveset délután, közben pedig csendesen baktat tovább. Úgy nézhet ki, mint valami mogorva lajhár, sündisznóval a fején. Nem telik sok időbe, és Anette beéri. Ez azért némileg feldobja, és a borús gondolatokat is sikerül kikergetnie fejéből. Mikor a kviddics lesz a téma, hirtelen úgy érzi, hogy visszatér az ereje, de léptein csak azért sem tud gyorsítani. Mosolyogva bosszankodik egy darabig Anette-nek, hogy ma bezzeg a Hollóhát asztalánál ebédnél nem került elő a kviddics-téma, érezte, hogy a vörösek asztalához kellett volna ülnie. Tovább fecserészik az új lendülésről, igen, erről már ő is hallott, de kviddicsszakértők megállapították, hogy akármennyire hasznos is a lendülés, az egyik hajtó 80%-os eséllyel koponyatörést szenved el, úgyhogy a manőver végrehajtását a hajtók beleegyezéséhez kötötték, majd ahogy távolodnak hallatszik még, hogy Audrey azért rákérdez Anette szüleinek pontos faji meghatározására, bár erősen kétli, hogy barátnője féltroll lenne, de azért.. Biztos, ami biztos.

~Asztronómia~

Cielo Malfoy belépése és az ajtónyitódás rángatja vissza a valóságba, pedig már épp beleélte magát kedvenc történeteibe. Észreveszi Amy néma tátogását, és hálás mosollyal válaszol, mielőtt lehuppanna mellé. Csendben figyel, és rémült tekintettel veszi tudomásul a röpkét. Erre aztán tényleg nem számított?
Hát igen, asztronómiaórák átka, hogy nem csak éjjel van, de még számon is kérik. És nem csak órán. Úgyis idén az RBF év, tehetné hozzá a tanárnő jogosan. Na nem mintha ez a fáradt diákságot felvidítaná.
Maga Zoey alig győzi szája emelni a kezét, hogy eltakarja az ásítozást. Eddig valahogy nem jött elő, de rajta is kiütközik a kései óra. Attól nem tart, hogy elaludna, annál már jobban megszokta a dolgot, de azt senki ne várja tőle, hogy éjnek évadján friss és üde lesz. Dolgozni fog, de azon túl befellegzett. Legalábbis per pillanat így áll, ugyanis volt ő már éberebb is asztronómián. Az utóbbi napok azonban több pihenést kívántak tőle, hisz minden tárgyból meghajtották őket a vizsgák közeledtével.
Előkotor egy pergament meg pennát, legjobb tudása szerint körmölni kezd. Először a nevét, majd a kérdéseket. Végül némi töprengés után a válaszokat is. Mikor végignéz kész művén, úgy ítéli, olvasható, pacát sem ejtett közben, ami különben sietség közben gyakran előfordul vele.
A tanárnő felszólítására a táskájába nyúl vörös tintáért, a pennát pedig megtörli egy előhalászott zsebkendőben. Ha a már a színváltós tintát is zokon veszi, Cielo biztos annak se örülne, ha keveredne a két szín? De hát ez van. Visszamotyogja Amynek, hogy dehogy, és átveszi a dolgozatát. Nem igazán tudja, mire számítson, hisz még sosem javította a griffendéles dolgozatát csillagászatból.
Fülét hegyezve hajol a lap felé. Első kérdés? más szavakkal, de ugyanaz. A második szintén helyes. A harmadiknál ugyan nem sorolta őket be, ahogy a tanerő (ezt a mardis se tette), de egy szempont sem hiányzik. Tehát mindhárom kérdés mellé pipa, a dolgozat végére pedig bekarikázott, piros K betű kerül.
-Általában igen? bár a csillagképekben jobb vagyok. Azokat tudom mihez kötni. ?válaszol mosolyogva barátnője kérdésére, miközben visszaszolgáltatja az irományt. Futó pillantást vet csak rá, hisz az eredményt már hallotta, és a szőke lány nyomában kiviszi saját dolgozatát. Megkönnyebbüléssel gondol a hálóteremben őt váró ágyra, és elindulás előtt még viszonozza Amy ölelését és okét felel a reggelinél való találkára. Kit érdekel a teli klubhelyiség? 

Mr. Perrynek, csak most, csak tőlem, csak bosszúból.

Miközben a padok között sétálgat és figyelemmel kíséri a tanuló ifjúság szorgos munkáját, az egyik padból hirtelen felpattan az egyik ifjonc, aki nem más, mint a Mardekár ház büszke prefektusa, Davis Perry.
Először érdeklődő tekintettel követi a fiú útját, majd mikor az megáll előtte kérdő tekintettel mered rá, bár legbelül sejti, hogy mi a helyzet.
- Óh, páratlanul vannak? Hát jó, Mr. Perry. Átnézem a munkáját.
Elveszi a fiú kezéből a sárga pergament, melyen cikornyás betűkkel sorakoznak az elhangzott kérdésekre vonatkozó, remélhetőleg helyes válaszok.
- Kérem, Mr. Perry, várja meg a javítást.
Mikor mindenki távozott a tanteremből mosolyogva int búcsút az álmos diákseregnek, majd leül a tanári asztal mögé, s előveszi a legpirosabb pirosat fogó tintáját és elkezdi kijavítani a dolgozatot.
Első kérdés. Pipa.
Második kérdés. Pipa.
Harmadik kérdés. Pipa.
- Mr. Perry, igazán példás munkát végzett. Nem tervezi, hogy a továbbiakban csillagászattal foglalkozzon? Bár ahogy hallottam a kollégáktól, más tárgyakból is kiemelkedő teljesítményt nő. Én mindenesetre javaslom Önnek, hogy gondolkozzon el a dolgon. ?mondja mosolyogva a fiúnak, majd miután rákanyarint egy cikornyás K betűt a sárga pergamenre, összetekeri, majd átnyújtja gazdájának.
- Jó éjszakát, Mr. Perry. ? int búcsút eme szavakkal a nebulónak, majd miután gondosan összeszedi a szükséges könyveket és egyéb eszközöket, melyeket magával hozott, elindul az ajtó irányába és behúzza maga után azt, s a teremben egyedül a sötétség és a csönd édes párosa marad.

[{ Cielo Malfoynak, az asztronómia szépséges Démonának }]

{ Cielo Malfoynak, az asztronómia szépséges Démonának }

A pulpituson való várakozásra megérkezett az először megdöbbentnek ható kérdés, amely azt taglalta, vajon páratlanul vannak-e a diákok a teremben. Davis nem tekintett hátra, mert nem izgatta a tudat, vajon úgy lehet, ahogyan a tanárnő kérdezte, vagy megvannak párosan, és akkor bizony valaki még arra szorul majd, hogy szintén a csillagászat okítójával ellenőriztesse a dolgozatát. Egyszerűen azért választotta a Malfoy ház tagját, mert tudta jól, hogy a rengeteg szánalmas griffendéles már csak a háza miatt is lepontozná a dolgozatát. A hollósokról kár is szót ejteni, az a sok stréber már csak azért is lefelé kerekített volna, hogy az ő pontszáma jobb legyen. A hugrabugosokat nehéz volt egyáltalán emberszámba venni, egy állattal pedig mégis nonszensz kijavíttatni egy dolgozatot. Mivel a mardekár ház tagjai jobbára már lefoglalták egymást, így nem maradt más kézenfekvő megoldás, mint a tanárnő, aki egykoron szintén az ezüst-zöld szegélyesek táborát erősbítette. A dolgozat átnyújtását követően a fiatal diák megindult volna a terem bejárata felé, hogy társaival egyetemben megtérhessen saját körletébe. Persze sokakkal ellentétben neki még akadt dolga, elvégre Prefektus révén bizony tennie kellett egy kört, hogy a kóbor jószágokat a helyére terelje. Ehelyett egy hang ütötte meg füleit, dallamos és csilingelő. Cielo Malfoy maradásra ösztökélte, kérvén, várja meg a gyorsdolgozat eredményét, és csak utána távozzon.

A Perry csemete nem szólván szót sem bólintott az elméjét pallérozó felé, mappáját a háta mögé rejtve kulcsolta össze kezeit. Nem volt türelmetlen, ugyanis másokkal ellentétben nem támadta meg a fáradtság, és álomkór. A fiú jól tudta beosztani az idejét, és olyan alkalmakkor, amikor éjnek idején volt órája, a délutánt pihenéssel töltötte, olykor alvással. Egy-egy nap nem okozott akkora problémát sokakkal ellentétben az éberségre. Jellegtelen és érzelemmentes maszk mállott szét az arcán, úgy várta az ítéletet a leadott anyag ellenőrzésével. Ahogyan látta, és hallotta is a csillagászat tanárnő szavait, jól teljesített, minden egyes kérdésre a megfelelő választ adta, kellő hosszan, sallag mentesen. Sokaknak ez nehezére esett, és a kérdések feltevésekor képesek voltak még a babájuk ruhájának színéről is írni, csak, hogy terelhessék a szót. Ezeket a tanulótársakat tartotta a fiú a legszánalmasabb ökörnek, elvégre, ha nem tudja a választ, nem fog írni sem. A szócsépléssel csak megerősíti önnön butaságát, felkészületlenségét, továbbá azt, mekkora majom is.

Gondolataiból aztán ismét az a dallamos hang zökkentette vissza, mely egyenesen a tanári asztal mögött üldögélő, igencsak szemrevaló fiatalasszonytól érkezett. Halovány mosollyal nyugtázta, hogy teljesítménye szemet szúrt, azonban azon még soha nem merengett el, valójában mi is a célja. Mert egyetlen volt, de azt soha, senkinek nem szándékozta elmondani, titokban tartotta.
- Megvallom őszintén, soha nem fordult még meg a fejemben. Mindenesetre köszönöm, hogy alkalmasnak találna a feladatra. El fogok merengeni, vajon érdemes-e ezen irányú érdeklődésemet kiteljesíteni.
A válasz igencsak diplomatikusra sikeredett, de ahogyan a kósza nyelvek rebesgették az iskola falai között, tőle általában effélék szoktak érkezni. Kezeit elengedve nyújtotta előre szabad jobbját, hogy átvegye a pergament. Ismét halovány mosollyal az ajkain döntötte meg enyhén fejét, valamint törzsét, majd egyenesedett ki újra.
- Önnek is hasonlóan kellemes éjszakát, tanárnő!
Lassú, méltóságteljes léptekkel indult meg az ajtó felé. Út közben a pergament elhelyezte a mappájában, pálcáját pedig előhúzva megérintette a mellkasát. A Prefektusi jelvény a semmiből előbújva jelezte, a körút kezdetét vette?

Zsémsz

- Alohomora- suttogtam, majd kinyitottam a csillagvizsgáló torony tölgyfa- ajtaját. Éjszaka volt, éjjel egy óra. Hu...ha elkapnak, nem is merek belegondolni mi lesz velem. Nyekk. Főleg ha olyan talál rám mondjuk mint Lupen, vagy McGalagony.oO  Ne érts félre, McGalagony a kedvenc tanárom, de egyszerűen szigorú, mit az állat. Tényleg nem túlzok.
Muszáj volt ide eljönnöm. Sose nem voltam még itt órán kívül. És a csillagok...a csillagok elkápráztatnak.

Még csak most gondolok bele, hogy pár nappal ezelőtt itt, ezen a helyen halt meg korunk legnagyobb varázslója, Dumbledore. Szörnyű... Most aztán vége a játszadozásnak, Voldemort egyre nagyobb hatalomra tesz szert, és már az igazgató úr sincs. Már csak Harryben bízom, reménykedem. Egyre több csatlósa van Voldemortnak. Embereket kényszerítenek, hogy halálfalóknak álljanak, vannak akik inkább meghalnak, mint hogy gyilkolniuk kelljen.
A mugliivadékoknak és a félvéreknek bujdosniuk kell. Muszáj lesz különben Azkabanba hajítják őket. Én aranyvérű vagyok mégis bujdosni fogok. Caleb barátommal, és valami hollóhátas sráccal. Azt tudom, hogy James-nek hívják, Caleb említette. De még nem tudok hozzá illeszteni egyetlen arcot sem. Hát az elkövetkezendő hónapokban vele fogok bujkálni, majd megismerem közelebbről.
Nekem nem kell tartanom a halálfalóktól. Én tiszta vérű boszorkány vagyok, de mégis Caleb-ékkel tartok. Most nem fogok azon gondolkozni miért.... Nem akarok. Inkább élvezem a csillagok gyönyörűségét. Legalább ez megmaradt nekünk még.
Lassú léptekkel egy teleszkóphoz sétáltam. Nem nagyon értettem a kütyühöz, az élességen tudtam állítani és megállt a tudományom. Kicsit piszkáltam a gombocskát. Majd belenéztem a teleszkópba, hogy élvezhessem a látványt, amit a fénylő égitestek adnak.

[A temetés előtti éjjelen]

Keserű az éjszaka. Hideg, sötét és kegyetlen. Mint mostanában minden, ami körbevesz minket. Az ostrom óta minden rosszra fordult.  Dumbledore meghalt, s ami még rosszabb az SVK tanár ölte meg. Szép, mondhatom. Sosem gondoltam volna Pitonról. Mondjuk nem volt a kedvencem, de azt, hogy gyilkos lenne… hiszen még Flitwick professzor is megmondta, ő sem gondolta volna Pitonról. Ráadásul még a Roxfort jövője is bizonytalan. Nagyon remélem, hogy jövőre ismét visszatérhetek ide, hisz nem áll szándékomban az iskola helyett is háztartási bűbájok elsajátításával foglalkoznom, ahogyan azt a nagyi elképzelte. Nem, eszemben sincs otthon maradni és ülni és várni. Milyen DS-es lennék? Inkább akkor elmegyek világot látni, vagy bujkálni, de semmi esetre sem leszek tétlen, ahogyan a nagyanyám, még a végén én is sikítozva várom a postást, mely a legújabb Lockhart művet kézbesíti.
A gondolatra dühös fintort vágok, majd folytatom utamat a csillagvizsgáló torony felé, mely az óta a végzetes nap óta kissé érdekesebb helyiséggé vált, hiszen ott lehelte ki utolsó szavait, a kor egyik legnagyobb varázslója és a Roxfort valaha élt legdicsőbb igazgatója, Albus Dumbledore. Na, jó, egyelőre ennyi elég az éljenzésből, még a végén nem marad későbbre.
Lassan hajnali egy lesz, de még senkivel sem futottam össze a folyosókon. Gondolhattam volna. Az ostrom óta rohamosan lecsökkent a kastély belső ügyelete. A tanárokat jelenleg nem igazán izgatja, hogy melyik diák jár ki éjjelenként a kastély másik felébe, ráadásul pont a csillagvizsgálóba, amit a diákok mostanság igyekeznek elkerülni.
Bejárati csarnok.
A toronyba vezető lépcső előtt megtorpanok kissé. Még mindig fülemben csengenek a portréalakok rosszalló mondatai. „Ilyen korán a folyosókon!? Fiam, ne hozz szégyent a hollóhátra, menj vissza az ágyadba! „ Süket duma. Majd pont azok a festett öregemberek fognak megállítani egy, nálam szinte szokványosnak mondható esti kitérőn. Oly sokszor úsztam már meg mindenféle büntetés nélkül, miért pont ma éjszaka történne másképp?
Lendületet veszek, majd felszaladok a lépcsőn, s az ajtóhoz érve emelem pálcám, ám azonnal rájövök, szükségtelenül, hiszen az ajtó nyitva van. Vajon ki mászkálhat ilyen késői időkben a csillagvizsgáló toronyban? Hát, remélem nem a Véres báró, mert akkor, uzsgyi, vissza.  Általában nem féltem a roxforti szellemektől, de a báró más volt. Ő akárkiben félelmet kelthet, és most nem viccelek.
Kitárom az ajtót, majd lassan, szemem minden ponton végigjáratva elindulok a korlát felé, hogy aztán letekinthessek a mélységbe és újból megállapíthassam, „Ez a torony k*rva magas!” Ám mielőtt ezt megtenném, megtorpanok a gigantikus teleszkóp előtt, mely a kis helyiség közepén van felállítva és a végéből egy szokatlan, fürtös valami lóg ki. Egy fej, melyhez, mint később észreveszem lábak és felsőtest is tartozik. Felsőtest egy kis extrával megspékelve. Vagyis az illető egy csaj, aki valami különös okokból a csillagokat kémleli.
Én értem, hogy szépek, meg minden, de engem sosem kötöttek le túlságosan. Sok kis világító pont, „oszt csókolom”. Ennyivel általában letudtam a létezésükről illetve biográfiájukról szóló kérdéseket.
- Öhm… köhömm… - próbálom felkelteni magamra a figyelmet, majd, hogy biztos legyek a dolgomban, egy pálcasuhintással arrébb fordítom a teleszkópot, persze csak óvatosan, nehogy véletlenül kárt tegyen a cső végén parkoló girl látószerveiben. Vétek lenne Madame Pomfrey-t ily késői órákban zavarni.
- James vagyok. – mutatkozok be a teleszkóp forgása okozta fülsértő csikorgás közepette.

Zsémsz

Léleknyugalommal kémlelem a sötét eget, mire köhécselést hallatszik a hátam mögül. Összerezzentem, mert ne hallottam senkit bejönni. Jesszus! Remélem nem egy tanár. oh, te jó ég! Végem van -.-"
Lassan elmozdult szememről a teleszkóp. Lassan megfordultam, mire egy hollóhátassal találtam szembe magam. Elárulták a kék és ezüst színek, amit a ruháját hordott.
Huh. Kifújtam a levegőt. Nem egy tanár, mázli. De mit keres itt Ő? És kicsoda? Mintha olvasna a gondolatomban bemutatkozott.
- James vagyok- szólalt meg.

James?! Az a James, akit Caleb ismer?! Ilyen kicsi lenne a világ? Vagy akár csak a Roxfort? Pfff. Na, ez most meglepett.
- Helló, engem Barbinak hívnak- válaszoltam mosolyogva- Mit császkálsz ilyenkor itt, ilyen késői órán- hangom bájosan, cinkosan csengett.
- James?-  Végig néztem a fiún. Jóképű gyerek volt, az alakja se rossz. - Nem ismersz te egy Caleb nevezetű mardekárost?- támadtam le azonnal. Nem bírtam ki. Még jól is járt, a többi tíz kérdést megtartottam magamnak, illetve későbbre. Szegény biztos idiótának tart. Ne tán őrültnek. Mind egy. Ki kell bírnia velem egy pár hónapig.
Kíváncsi vagyok, milyen személyiségű. Majd most kifaggatom, nem ússza meg.
Ott hagyva a teleszkópot, tettem pár lépést felé, így már csak másfél méter volt köztünk. Innen közelebbről észrevettem, kék szeme van. Ezt nem lehetett nem észrevenni, kis híján világítottak.
A helységbe sötétség honolt, nevezzük inkább félhomálynak.
Az arcát, s szemét fürkészve vártam válaszát.

[ITT]

[A temetés előtti éjjelen]

Elmosolyodok, s egy biccentés után folytatom utamat a csillagvizsgáló túlsó végébe, a korlátok felé.
- Igazán… örülök. – vetem oda, faképnél hagyva, a még mindig a teleszkópnál ácsorgó csajt. – Mi? Hogy én mit keresek itt? – megfordulok, s hitetlenkedve ránézek. – Mit érdekel az téged? – de most komolyan. Semmi köze sincs hozzá. Nem is ismer, de már ilyen kérdésekkel bombáz. – Úgy vélem éjjelente, sőt egész nap azt csinálok, amit kedvem tartja, nem kell beszámolnom róla sen-ki-nek. – az utolsó szavakat direkt szótagolva és lassan mondom, elvégre ezen van a mondat hangsúlya. Lehet, hogy most azt gondolja rólam, micsoda egy undok alak lehetek. Hát akkor egészségére, nem sokára úgyis rájön az ellenkezőjére, nekem meg nem kenyerem a bizonygatás. Kíváncsian rápillantok, majd sebtében visszafordulok menetirányomba és folytatom megkezdett utamat.
Hirtelen megtorpanok, majd újból hátranézek, a csaj szemeibe fúrom tekintetem. Kék. Gyönyörű kék szemei vannak. Ez a megállapítás csupán azét volt fontos, mert az imént beugrott egy mugli nóta, mely címe ugyancsak Barbie volt és melynek első sorai így szólnak:

„A szemed tiszta kék tó, a mosolyod napsugár.”

Mivel az iménti mosolya is gyönyörű volt, arra következtetek, hogy a dalt esetleg róla is írhatták volna. Persze ez csupán egy feltevés, de miért is ne? Sosem tudhatom, hogy melyik mugli nótát ihlették boszorkányok.
Tétovázva tördelem ujjaimat, majd folytatom a menetet. Elvetettem magamban az ötletet, miszerint közlöm vele iménti, kissé vicces gondolatmenetemet, elvégre a varázslók többsége nem ismeri a mugli számokat. Én is csupán a mugli rádiókból hallottam, melyeket a nyár folyamán hallgattam.  
A csaj kérdésére csak egy vállrendítéssel felelek, miközben lassan odaérek a kiszemelt helyhez. Nem sok kedvem van beszélni, elvégre nem azért jöttem fel ide, ma este, hogy bájcsevejt fojtassak egy griffendéles, kotnyeles lánnyal, aki, úgy tűnik, jobban ismer, mint gondoltam volna, elvégre honnan máshonnan tudhatott volna Celebről. Nem tudom mi ez az egész, de most rajtam a sor, hogy kissé kotnyeleskedjek. Kíváncsi vagyok, honnan tudja a haverjaim nevét.
- És ha igen? Mi van, ha ismerem? – kérdem eléggé mogorván. Nem tehetek róla, ma este nem vagyok valami fényes hangulatban és kész. Erre nagy pecsétet nyom az is, hogy már az idevezető út alatt végigjárattam agyam a nyári szünet elkövetkező gyötrelmein. Nem akarok hazamenni. Én ITT akarok maradni a Roxfortban, ám sajnos ez lehetetlen, még abban sem vagyok biztos, hogy szeptemberben visszajöhetek-e.
- Egyébként hányadéves vagy? – kérdem Barbitól, miután ismét alaposan végigmértem.
Odaérek a korláthoz, majd kezeim a felső vasa helyezve lenézek a mélységbe. Kissé elkap a tériszony, így hát menten visszafordulok, s most ismét a lányra nézek. Kíváncsi vagyok, hogy reagál, s hogy milyen kedvében lehet ezek után.