[Mert egyszer minden véget ér]
A lány halk köszönömjére csupán egy boldog mosollyal válaszoltam, majd ismét a birtok felé fordultam, félig magam mögött hagyva Barbit. Láttam milyen hálásan nézett rám, s ez némileg feldobott. Hasonló pillantást vetettem rá és ismét mosolyogtam. Ő is mosolyog, biztató.
Ijesztőek? Áh, dehogyis, már hogy lehetne ő ijesztő, hisz csak rá kell nézni, tök aranyos és kedves csaj. Semmi több, néha vannak fura dolgai, de némi megértéssel eme dolgok fel sem tűnnek.
- Mindenkinek megvan a maga keresztje. Nem vagyunk egyformák és ez így van helyén. Mondd csak, milyen lenne, ha mindenki hasonlóféleképpen viselkedne. Előbb-utóbb megőrjítenénk egymást. – csibészes mosollyal toldom meg okoskodó mondatom végét, s immár teljes mértékben a csaj felé fordultam.
Távozni készül. Menjek, vagy ne menjek? Végül is nincs sok kedvem itt hagyni ezt a csendes kis helyet a horkolástól hangos hálóhelyiség érdekében. Nem, azt hiszem, maradok, de ha ezzel esetleg megsérteném, akkor vele tartok, végül is a Griffendél és a Hollóhát klubhelyisége ígyis közel van egymáshoz. A mágiatöris humorizálásán vigyorgok egyet. Elsőnek fel sem tűnik, eme hétköznapi mondat hibája. Mégpedig az, hogy a holnapi délelőtt megrendezendő temetés miatt minden tanóra elmarad, így a mágiatörténet is. Valószínűleg a csaj is elfelejtette a holnapi nemes eseményt, s ezét emlékeztetett a mágiatörire. Igen, valószínű. Hát, akkor lehet, hogy szólnom kéne neki róla, vétek lenne, ha kihagyná.
- Figyelj, az a helyzet, hogy holnap nem lesz mágiatöri. Tudod… a temetés miatt. Láttam rajta, hogy már némiképp visszanyerte jókedvét, és nem akartam elrontani a temetés emlékével, de már elkéstem vele. Már csak reménykedhetek benne, hogy nem lesz egy újabb kedélyváltozása.
- Azt hiszem, én még maradok, ha nem baj.
:: köszönöm a játékot ^^
~END~