Gyengélkedő

Big Brother, Félős Kislány

- Nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem és nemnem
Mintha egy rosz magnó lenne új hajtogatja ezt az egyetlen szócskát az ifjabbik Ashmore.
- Nem vagyok beteg. Sőt nincs semmi bajom... ha akarnék, akkor akár most azonnal elmehetnék.
Nem is veszi észre testvérét, amint a karját szorítja, annyira belemerül a bizonyításba, hogy ő bizony nem beteg, csak azok akik őt ide bezáratták hülyék, és nem értenek semmit a gyógyászathoz. Közben azonban az állításának ellenkezője történik, arca egyre jobban kipirosodik, izzad, s végül a szóáradat abbamarad, s kifáradva dől le párnájára. Majd ismét felkel, s egy pohár vizet varázsol maga mellé, amit azonnal felhajt, s végül egy hatalmas sóhajtás kíséretében teszi le az üveget.
- Nah így már jobb. Szóval: Jó, úsztam egyet reggel a tóban, és lehet, hogy van egy kis lázam, de egy kis láz manapság a varázslótársadalomban semmi. Madame Pomfrey pillanatok alatt eltávolította, s mostmár teljesen jól érzem magam. Nem értem. Miért nem engedtek végre repülni egy pöppet?


Hangja jóval nyugodtabb, s lassabb mind az előbb. Ám mivel látja, hogy nem figyelnek rá,s hiába jártatta a száját szemét forgatva dől vissza ismét visszadől a párnára, s fejét a másik irányba fordítva kinéz az ablakon, ki a napsütötte kék égre, ahol a madarak szabadon szárnyalnak.
Azonban nem sokáig élvezheti a kék ég nézését, ugyanis Gwennek eszébe jutnak a morzsák, amit az étkezés befejeztével hagytak az ágyon. Visszafordulva az eredeti oldalra barátaira néz.
- Ne aggódjatok, eltűntetem majd mielőtt az öreglány visszaér, csak hagyjátok, hogy repüljek egy kicsit. Csak ööööt percig. Naaaaaaa
Közben megpróbálja felvenni a lehető legártatlanabb, legaranyosabb bociszemábrázatát, hogy biztos ami biztos alapon elérje célját.
- Olyanok vagytok együtt mint az aggódó szülők, akik a gyermekükért aggódnak.
Nem tudja, hogy hogyan jutott eszébe a hasonlat, de végülis van benne valami igazság.

~ Gwen, Rico ~

Höhö, képes lenne most azonnal felkelni és elsétálni innen: röhej. Jobban megártott ez a betegség, mint hittem, s bár úgy rémlik nem kapott agyrázkódást, mégis pontosan úgy viselkedik: kerge és marha - véli, ennek ellenére csak ennyit fűz hozzá fennhangon, miközben visszanyomja Ricot a párnára:
- Lázasan hülye vagy, öcskös, és hasonló marhaságokat hablatyolsz össze. Madam Pomfrey pedig nincs itt, nemdebár? Te magad mondtad, hogy egy jódarabig nem jön be, tehát nem fogja tudni lenyomni a lázad. Végeztem. Itt maradsz.
A morzsaeltűntetést inkább testvérére hagyja, most valahogy semmi kedve ilyesmivel bíbelődni, de azért ezt sem állja meg szó nélkül.
- Oké majd eltűnteted a morzsákat, DE nehogy ide merd varázsolni a seprűdet, mert ezen esetben leharapom a fejed.
Chris az aggódó szülők hallatán némileg elbambul. Ha nem is éppen Rico szülei Gwen és ő, de az együtt szóról valahogy az ugrik be neki, hogy akkor ő összetartozik Gwennel, még ha csak barátként is, de akkor is összetartoznak. Szemrehányó pillantást vet ikertestvérére, miközben azért a szeme sarkából felpislog Gwen arcára, s testvére szavainak hatását lesi. Ő mindig is gyáva volt a csajozáshoz, azonban valahogy mégsem szorult soha Rico segítségére... egészen eddig. Egy kivételt leszámítva, s az Rachel volt. Akárcsak egy évvel korábban nála, most Gwennel szemben is leblokkol.
Majd' ötperces késéssel reagál Rico szavaira.
- Aha, aggódó szülők. Neked tényleg agyadra ment a láz; na, vedd be ezt - nyújt öccse felé egy lázcsillapító tablettát egy pohár víz kíséretében. - Ha nem teszed, esküszöm, idehívom Madam Pomfrey-t, és nem úszod meg két vödör gyógyítófőzetnél kevesebbel, nekem elhiheted.
Chris egy gyors mozdulattal Rico álláig rántja a takarót, és gondos szülőhöz méltóan eligazgatja azt, miközben szíve szerint kiöltené rá a nyelvét, ám ehelyett csak egy csúfondáros vigyort mellékel a művelethez.

[Christian & Rico]

Christian & Rico

Christian és Gwennie? Mint szülők? ?
Ezen mondata Riconak, nagyon meglepi a lányt. Bele se gondolt, hogy ők ketten úgy viselkednek a beteggel, mintha a szülei lennének. Talán azért nem tűnt fel neki, mert már annyira beleszokott a betegápolásba. Dédanyja, Celia is sokat betegeskedett az utóbbi időben, ezért lassanként beletanult a ?szakmába?. Talán még ápolónőnek is elmehetne.
Válaszát, pár perc elteltével leheli ki ajkain.
-Hát, nem hiszem, hogy ilyen fiatalon, már a szülőkhöz kellene hasonlítani minket.-pillant le a srácra, akit Christiannak már sikerült betuszkolnia az ágytakaró alá.
-Amúgy is, nem hiszem, hogy olyan jó anya válna belőlem.-neveti el magát, belegondolva, hogy régebben, mennyi háziállata pusztult el.
Szegény hörcsögök, baglyok, macskák? Mind-mind az ő hibájából léptek át az árnyékvilágba, mert a lánynak sikerült túlgondoznia őket.
Úgy látszik a láz kezdi megtenni hatását, Rico már nem olyan élénk, mint volt, bár még mindig, újra és újra felveti a repülés ötletét, testvére hiába magyarázza neki, hogy nem igazán jó gondolat.
Gwennie nem szól semmit, csak hallgatja a két fiú közti humoros párbeszédet. Néha elmosolyogja magát, majd visszatér gondolataiba, de nem olyan mélyen, mint azt bárki is gondolná.
-Megígérem, hogyha meggyógyulsz, akkor az első dolgom az lesz, hogy feljövök érted, s elmegyünk repülni. Mind a hárman!-teszi hozzá az utolsó mondatot, miközben biztatóan néz Chrisre.
Gwen nem tudja, hogy lehet félni a repüléstől. Ő mindig is imádott az egekben repkedni, a seprűjén. Sose jutott eszébe, hogy netalántán még le is eshetne a seprűjéről. Bízott magában, talán ezt kellene tennie Chrisnek is. Majd egyszer megmutatja neki, hogy mi is az igazi szárnyalás, érti ezt a levegőben való süvítésre.
Gwennie fejében egy hirtelen álomkép jelenik meg. Dédanyját látja, a földön fekve, vértócsával a feje alatt. Ősz haja kibomolva, szemei fennakadva. Mellette egy sötét alakot lát. Az arcát nem látja az idegennek, semmi jel, hogy ki is lehetne az illető?
Az ?álom? hirtelen eltűnik, Gwen visszatér a valóságba. Levegő után kapkod, majd próbál megnyugodni.
-Már megint. Christian! Ugyanolyan látomásom volt, mint a tóparton.-fuldoklik, míg kimondja a szavakat. Beszélni is akadozva tud csak.
-Azt hiszem valami történt a dédanyámmal?
A lány torkát sírógörcs szorongatja?

~ Én még harcolok az álmaimért? bár ezt úgyse fogja megérteni. ~
Csupán egy halk sóhaj hagyta el a lány ajkait, miközben Will tovább beszélt. Ám ő ezt már rég nem hallotta, csupán az iménti szavak kavarogtak elméjében. Neki igenis vannak álmai, nagy álmai! De miért kéne ennek pont a túlélésnek lennie? Minek? A még több rosszért, ami még az életben érheti? Egyszer orvos lesz, ha már most nem az, egyszer biztosan? ha rajta múlik. Ő igenis küzd az álmaiért, még mindig.
Mit is mondott a srác? Kérdezett valamit? Annyira tompa a hangja? mintha csak tölcsérből beszélne, az elnyújtott mély bariton meg lassan elenyészik az éterben. Mit is mondott? Mit is mondott? Mondott egyáltalán valamit? A kicsoda? Milyen homályos a kép? minden egyes szívdobbanásra szűkül, majd újra kitágul. A szélei egyre elmosódottabbak, mintha csak valami szép lassan elégetné, akár egy réges-régi, megsárgult fotót. Ki ez fiú? Ki ez az elmosódott alak? És ki ő? Na meg, hol is van egyáltalán? A hányinger, igen, az az egyetlen biztos pont? nemsokára jön a görcs is? talán? Válaszolni kéne valamit, nade mire? Mire is? Mit is kéne csinálni?
~ Haza akarok menni!!! ~ csendült elméjében az egyetlen értelmes gondolat.
S ennek engedelmeskedve Miyuu elengedte a fiú kezét, majd tántorogva hátrált is két lépést. Még a szagok is, annyira furcsák voltak. Az a fémes, semmivel össze nem téveszthető szag. A vér illata? Érezte, ahogy lassan, de biztosan szivárog orrából, majd kezd torkában is felnyomulni a meleg-vörös patak. Elkerekedett szemeiben egyre csak gyűlt a könny, miközben támaszt keresett a mögötte lévő falon?
~ Haza kell menni? ~
Ám kimondani már nem tudta, érezte a nyaka zsibbadni kezd, karjaival együtt. Lábai először még nem akartak engedelmeskedni, ám végül mégiscsak botladozó futásnak eredt. S a világ csak lüktetett, kicsi szívének egyre szaporább dobbanásaira. Már nincs messze? talán?
~ Végre? ~ vágódott be a jól ismert ajtón, a klubhelység megnyugtató, kék falai közé.
Milyen szép kék a szőnyeg, akárcsak a tenger, a végtelen óceán, mely mindent elnyel. Kék akár a tenger, vörös áramlatokkal. Lemossa a vért s a mocskot? milyen puha, ahogy az arcomhoz ér, s milyen csodás a lüktető világ? talán?

Szőke Herceg, Seprűs néni


Hát ilyen nincs?
Az ágya szélén ülő ?szülői páros? továbbra sem engedi meg, hogy eme fullasztó helységet elhagyva kedvenc időtöltését, csinálhassa, vagyis seprűjére felpattanva a birtok felett repkedjen egészen addig, míg meg nem unja ahogy a sebességtől elmosódott alakok elsuhannak mellette, ahogy a szél az arcát simogatja. Míg végül az egészet megunva visszatér a földre. Ami nála legalább három, négy óra minimum.
Csalódott
Dühös
Természetesen nem hibáztatja barátait. Már miért is tenné, hiszen ők csak a legjobbat akarják neki. De azért picit sajnálja, hogy nem képesek megérteni, hogy ő már nem beteg, vagy ha mégis számára a repülés a legjobb gyógymód.
Csalódottságában visszahanyatlik ágyára, de olyan erővel, hogy mozdulatai alatt rendesen megnyikordulnak az ágy rugói, s talán még el is tört 1-2 közülük, de ez nem nagyon érdekli a hugrabug ötödéves szívtipróját. Asztaláról felkapja a Reggeli Próféta aznapi, gyűrött számát, s az ablak felé fordulva belemerül a sporthírek alapos böngészésébe, tudomást sem véve, hogy rajta kívül mások is tartózkodnak a szobában.

Bár mikor testvére megtiltja neki, hogy odavarázsolja a seprűjét, majdnem előkapja a párnája mellett tartott pálcáját, hogy csakazértis mást csináljon, mint amit mondanak neki, inkább lemond a dologról, s továbbra is csak a néma csöndbe burkolózik. Nem válaszol Gwen gyógyulás utáni ötletére sem, de magában azért elmereng, hogy milyen lenne a lánnyal repülni, miközben Chris alulról figyelné őket, esetek ott kuporogna félősen valamelyikük seprűjén. Ejj azok a fránya gondolatok csak a lányok körül tudnak mozogni. Bár ez még nem is lenne baj, hiszen szinte minden férfit a lányok foglalkoztatják, csakhogy ő hamar megunja őket. Ma még az egyik lánnyal randizik, s holnap már az előző napi randi közben meglátott gyönyörűséggel flörtöl. Valószínüleg ezért nem volt még soha komolyabb kapcsolata, talán azért mert eddig mindenkit megkapott akit akart, ráadásul könnyen. Nem úgy mint ikertestesója. Bárcsak lemondhatna egy kevéskéből, hogy a csajok ne vegyék annyira észre. Ugyan szereti ő a flörtöt, de néha elég unalmas tud lenni.


Ekkor valami olyasmi történik, amire soha életében nem számított volna, főleg nem egy gyengélkedőn folyó traccsparti közepén. A beszélgető, s őt győzködő párocska elhallgat, s néhány pillanatra csend borul a gyengélkedőre. Közben Gwen arcán egy sötét árnyék fut át, s bár ezt nem látja, hiszen háttal fekszik a lánynak. Azonban  mikor a hatodéves cukorfalat megszólal tisztán érzi a hangján, hogy valami baj van, ráadásul amit Chrisnek emleget az sem jelent jót. Egy határozott mozdulattal azonnal átfordul a másik oldalára, s elég egy pillantást vetnie barátai minden bizonnyal rémült arcára máris tudja, hogy mit kell tennie. Lerúgva magáról a takarót, s felülve magához húzza a síráshoz közel álló lányt. Egyik kezével átkarolja, míg a másikkal a hátát simogatja.
- Induljunk! ?adja ki közben az utasítást- Tudjuk meg, hogy mi történt vele. Ki az aki ezt a leghamarabb ki tudná deríteni nekünk? Ááá megvan Dumbledore. Gyerünk hozzá.
Közben Gwen háta mögül testvérére tekint, mintegy megerősítést várva tőle.

~ Gwen, Rico ~

Nézi testvére ábrándos arcát, ahogy a repülésről képzeleg. Hihetetlen. Ő talán már soha nme fogja megérteni, mi a jó abban, hogy a lábad nem éri a földet és közbne csak egy darabka fa van alattad. Oké, persze a fa meg van bűvölve, és jó a varázsvilág, de ez neki akkor sem megy. Mondhatni: földhözragadt. Ha a tappancsai nem érintik a talajt és nincs körülötte valamilyen korlát, amibe kapaszkodhat, akkor szédelegni kezd, ha pedig magára hagyják, akár képes elájulni is félelmében.
Figyeli Rico minden rezdülését, láztól pirosló arcát, s a dacos villanást látván a szemében: dönt. Repülni fognak. Mármint Rico és Gwen, mert ő ugyan fel nem ül egyetlen seprűre sem, még Merlin kedvéért sem.
- Jól van, repülhetsz, de csak ha betartod a feltételeket. Úgy mint: ezeket felveszed - pólót, pulcsit és farmert ejt a takaróra -, tovább ezt is - sapka és sál követi a ruhákat -, azonkívül max húsz percet kapsz és nem foglak elkapni, ha leesel. Ha ennél tovább maradsz a levegőben, orvost hívok; elmeszakost és Gwennie fog lehozni a dokikhoz. Ugy, Gwen?
Bizakodón néz a lányra, remélvén, hogy egyetért vele ebben a kérdésben. Chris pontosan tudja: Rico tényleg sokkal előbb meg fog gyógyulni, ha kimehet a friss levegőre, mintha Madam Pomfrey itt aszalja totál egyedül a gyengélkedőn. Volt már ilyen csaknem egy éve és akkor bejött a "szellőztetés".
Alig két másodpercnyi csend után jelentőségteljes tekintettel egy őjabb feltételt tesz hozzá az előbbiekhez.
- Pluszban: az esti bulin nem alsógatyában jelensz meg, mondván, hogy te tulajdonképpen beteg vagy, csak egy pár percre ugrottál ki az ágyból.
Azért említeni meg a lány füle hallatára az esti bulit, mert ő gyáva meghívni Gwent, viszont pontosan tudja, hogy Riconak nincsenek gátlásai ilyen téren. Azt a bulit, amit megint titokban szerveznek testvérével - és amire csak kivételesen megbízható személyek kaphatnak meghívást.
A lány elsötétülő szemei azonban azt sugallják, nem lenne tanácsos feszegetni most a bulizást. Pláne, amikor kiderül a pillanatnyi csend oka, Chris végképp feladja az éjszakai táncolás reményét. Egy újabb látomás, ezúttal Gwen dédanyjáról. Kissé rémülten bámul a leányzó szemeibe.
Micsoda? Tristram után most a dédanyja is eltűnt volna? Hát milyen család ez? A Bermuda háromszög?! Vagy egy auror bosszúja...?
- Nem megyünk az igazgatóhoz - morran rá akaratlanul Ricora. - Reggel hallottam, mikor McGalagony beszélte Flitwickkel, hogy elutazott néhány napra.
Rico hátára teríti a takarót, azonban képtelen egy jó szót kinyögni. Csak ül, kezét az ölébe ejtve, végül csatlakozik Ricohoz és átöleli a lányt. Most vajon hová forduljanak segítségért?