Hisztis Myrtle mosdója

Sabrina

Fuss...
csak fuss...
Ne, hogy utolérjen az a dög. Rohanj, ne is nézz vissza!
PUFF.
Egy tompa puffanással orra estem a taláromban. Nem érdekelt, hogy valami ötven diák lát, ahogy menekülök a folyosókon, az egész Roxforton át. Az a lényeg, hogy kell valami hely, ahol el tudok bújni a nyamvadt macska elől. Gyorsan feltápászkodtam, és rohantam tovább.
Oké, nem épp volt a legokosabb húzás hangosan "ledögözni" Mrs. Norris-t a jelenlétében. De hát állandóan mögöttem sertepertélt. Mintha én bajba szoktam volna kerülni. Mondjuk így visszagondolva, elég sok szabályszegést csinálok...és nem véletlen a több hét büntetőmunkák...De hát már a tanárok sem normálisak! Nincs semmi humorérzékük. És már annyira zavart, hogy kis híján az árnyékomban él, így hát...
- Húzz innen te dög!
Na és itt volt a baki. Mert ő hívja Friccset, aki előszeretettel varr rám dolgokat, amik még csak meg sem történtek. Így találnom kell egy búvóhelyet, ahol meghúzódhatok. Ahova nem jár senki...
Valami közeli helység, mert percek kérdése és ideér Frics, aztán cseszhetem. Mi van a harmadik emeleten... Talán wc-be kéne bújn....Hisztis Myrtle mosdója! Ha még lehetett, gyorsítottam lépteimet és egy tíz másodperc múlva már lélek szakadva rontottam be a régi faajtón.
Becsuktam magam mögött és a nyílászárónak támaszkodva próbáltam levegőt kapni. Remélem elvesztette az nyamvadt macska a nyomom.Próbáltam nem kiköpni a tüdőmet.
- Áááááá!- a sikítás kivágta a magas C-t. Myrtle.
- Jól van, nyugi ,nyugi! Nem dobállak!- próbáltam nyugtatgatni. A könyveimet, amely valami csoda folytán még a kezemben tudtam tartani, óvatosan, szép, lassan letette egy mosdókagyló szélére. Nem hiába volt a szellem sikítása. Ugyan is néha Corneliával lejárok ide és szórakozásból dobáljuk a szellemlányt. Persze nem fáj neki, hisz' átrepül rajta, de azért nem kellemes dolog.- Nyugalom! Látod? Letettem minden egyes dolgot a kezemből.- Myrtle egy vérfagyasztó sikítással eltűnt egy wckagylóban elárasztva a fél mosdót.
Ha ideges lettem, volna akkor hozzávágok egy tankönyvet, de most nem volt se kedvem se energiám hozzá. Így ott ahol voltam, leültem a földre, hogy kipihenjem magam. A sok futás kifárasztott. Elővettem zsebemből Lunlanát, és elkezdtem simogatni.
- Bocsánat. Legközelebb nem teszlek zsebre, csak a menekülés közepette, a vállamról majdnem leestél.- azóltam hozzá. majd tovább simogattam.

Barbi

Valaki azt mondta próbáljam ki, hogy Hisztis Myrtle-hez vágom a könyveimet, és hogy majd meglátom milyen jó szórakozás. Nem is tudom... Már hat éve járok ide és még egyszer sem próbáltam meg. Majd most meglátjuk!
Már a lány WC ajtajánál jártam. Beléptem oda és nagy meglepetésemre egy lányt találtam ott egy törpegolymókot simogatva. Megtorpantam. Ő azt hiszem Barbara. Griffendéles. Olyan furcsa. Szeret mosolyogni, nem mintha én nem szeretnék, csak ő folyton azt csinálja. És a húgával is folyton anyáskodik. Mint már említettem furcsának tartom. De lehet hogy jó fej. Ki tudja? De hol lehet Myrtle? Hát ha már ő nincs itt kiderítem milyen lány is ez a Barbara.
 Egy kedves "Szia"-t köszöntem neki, mert ma éppen nem voltam bunkó hangulatomban, és vártam, hogy mi lesz rá a válasz.

Sabrina

Ajtónyikorgás.
Egy lány lépett be, kicsit meglepett arccal. Elhiszem, hiszen itt soha senki sincs. Általában ide csak akkor járak a diákok, ha rosszban sántikálnak. Végig néztem a lányon. Tudom ki ez. Egy hugrás csajszi, ő is hatodéves. Hmm..hogy is hívják? Sarah? Nem. Nem tudom.
- Szia, Barbi vagyok!- mutatkoztam be. Végig mért. Biztos találgatja, ki lehetek meg vajon mi a rákot keresek itt, meg elég nyúzott is vagyok a sok futás után- Mi járatban? Csak nem rosszban sántikálunk?- egy enyhe mosollyal nyugtáztam kijelentésemet, jelezve hogy nem bántásból mondom. Sabrina! Igen, így hívják. Azt mondják kedves lány. Majd mindjárt kiderült. Nagyjából rendbe szedtem magam.
Egy laza mozdulattal benyúltam zsebembe, és elővettem két csomag csokibékát. Egyiket kinyitottam és bekaptam a jóízű csokoládét, a másikat letettem magam mellé.. A kártyával nem is foglalkoztam. Nem gyűjtöm őket.
- Kell a kártya?- kérdeztem a lánytól, hát ha gyűjti őket.- Öhm-ránéztem a lapocskára- Dippet van rajta.
Majd vártam Sabrina válaszát.
Mennyi idő lehet vajon? Előrántottam pálcámat és és meglendítettem, mire a levegőbe kirajzolódott négy szám: 16:27. Fél öt. Még jócskán rostokolhatok itt, ha azt akarom ne találjanak rám. De legalább van velem valaki.

BARBI

Kedvesen visszaköszönt és be is mutatkozott. Alaposan végig mértem és észrevettem, hogy a tankönyvei a padlón hevernek. Lehet hogy ő is Myrtle-t keresi? Megkérdezte, hogy valami rosszban sántikálok-e. Először azt hittem gúnyolódik, de egy kedves mosollyal ez a gondolatom is a ködbe veszett.
- Ha az annak számít, hogy Myrtle-t akarom megdobálni, akkor igen.- válaszoltam kicsit zavartan. Még mindig őt bámultam. Miért ül a koszos WC padlón, ledobott könyvekkel, egy törpegolymókot simogatva. Nem értem. Elhatároztam, hogy megkérdezem tőle. Remélem nem veszi tolakodásnak.
Ő eközben elővett két csomag csokibékát, és az egyiket megette. Kérdezte, hogy kell-e a kártya.
- Nem köszi, nem gyűjtöm őket.- válaszoltam illedelmesen.
 Ekkor előhúzta a zsebéből a pálcáját és megnézte az időt. Az idő pedig mégcsak 16:27 volt. Mély levegőt vettem és a kérdés csak úgy kirepült a számon.
- Te miért ülsz itt?- kérdeztem meg végül, most már érdeklődő tekintetemet rászegezve. De hol lehet Austin? Mindig elkóborol ez a macska! Felnéztem és hirtelen ott volt az ablakpárkányom és leugrott a kezembe. Szerencsém van, mert a törpegolymókokat nem bántja, tulajdonképpen semmilyen állatot sem bánt. Azt hiszem. Ott ült a karomban és én simogttam miközben Barbi válaszát vártam.

Sabrina

Nem rossz fej ez a Sabrina. Persze ,még nem ismerem, de amennyit eddig megismertem nem lehet szörnyű teremtés. Elég feltűnően méregetni kezdett. Nem zavar. Már megszoktam. Elvigyorodtam, ahogy elmondta mit keres itt. Hát igen, a sors kifürkészhetetlen útjai. Én is ezt szoktam csinálni, csak hát most nem azért vagyok itt. Ezt ő is észrevette, látszott az arcán az értetlenség, hogy vajon mi a frászt ülök a piszkos, hideg földön.
Egy mozdulattal felültettem Lunlanát a vállamra, és nőiesen fellebbentem a helyemről. Leporoltam a a talárom, mielőtt válaszoltam volna kérdésére.

- Én? Hát én kérlek szépen bujkálok. Mondjuk úgy, hogy nem a legszerencsésebb húzásom volt "ledögözni" Mrs. Norris-t- egy kis nevetést mellékeltem a mondathoz- Úgy, hogy most legnagyobb örömömre az egész napot itt tölthetem ebben a remek illatú, tiszta mosdóban.- mosolyogtam. Ebből a mondatból persze ordított az irónia.
Nincs más vágyam, mint Frics elől bujkálni Myrtle-lel egy fedél alatt. Bár most nagy örömömre nincs itt. Biztos a prefektusi fürdőt vette irányba. Ott szokott még tanyázni. Nem baj, felőlem akárhol lehet, csak ne ott ahol én vagyok.
- Oh, basszus!- nyilvánultam meg, nem épp nőiesen. A jóslástankönyvem egy tócsában fürdött épp. Felpakoltam a még száraz könyveimet az egyik ablak párkányára, és elővettem a pálcámat.- Piroinitio!- mondtam, majd a pálca végén egy kisebb láng égett fel, s elkezdtem szárítani a könyv vizes lapjait- Jóslástan eléggé koszosnak érezte magát- humorizáltam.
Könnyedén felültem egy elég rossz állapotban lévő mosdókagylóra és ott fojtattam a tankönyv szárítását. Sabrina kezében egy macska ült. Hirtelen egy ismeretlen idegesség futott végig a testemen. De csak egy pillanatig, mert rá keltett jönnöm, hogy nem Mrs. Norris-sal van szerencsém. Uh, de rühellem a macskákat. Nem lényeg, ezek szerint ő nem. Csak, hogy a beült mély csendet megtörjem, felvetettem valami épkézláb témát.
- Mit csinálsz a nyáron?- s vártam válaszát.

Hm. Nyár...hetedik tanév...Lehet ezek már nekem nem lesznek...
Nem lényeg. Miután láttam, hogy nem nagyon akar száradni a Jóslástan haladóknak, egy feladó mozdulattal elrejtettem vörösfenyő-pálcám a talárzsebemben. A tönkrement könyvet meg majd maximum hozzávágom Myrtle-hez. Majd kérek egy újat Madam Cvikkertől. Nem fog repesni az örömtől.

                                        Barbi

Elmesélte miért ül itt, s ezen egy kicsit elmosolyodtam. Igaz az utolsó mondatban eléggé érezni lehetett az iróniát. Felállt és letörölte magát. Magamban eldöntöttem, hogy ne legyen egyedül maradok vele.
- Ha akarod, bújkálok veled.- ajánlottam fel egy bájos mosollyal. A tankönyvei a földön hevertek felérakta őket, de mivel a jóslástanja eléggé vizes volt ezért elkezdte megszárítani. Ekkor ugrott a kezembe Austin. Mikor Barbi felnézett eléggé megijedt, nyilván nem szereti a macskákat. Mindegy.
- Milyen illedelmetlen vagyok! Be se mutatkoztam. Engem Sabrinának hívnak.- ó én hülye! Hiszen még a nevemet se mondtam neki! Kedvesnek tűnik, nem is annyira vészes. Hát most az itt töltött idő alatt majd megismerjük egymást. Mikor megkérdezte, hogy mit tervezek a nyárra elgondolkoztam. Hmm... Nyár. Nem is tudom.
- Tulajdonképpen ezen még nem is gondolkoztam.- válaszoltam, s a gondolataim hirtelen a nyárra terelődtek. A közelgő nyárra. Végre találkozom Edwarddal. Kíváncsi vagyok, hogy erre a nyárra milyen hülyeségeket tervezett. Biztos jó lesz. Sokat fogunk hülyéskedni és megkérdezhetem tőle hogy halad a sárkányokkal való foglalkozással. És bemutathatja nekem az új barátnőjét. Biztos vagyok benne, hogy rokonlelkek lehetnek. Edward mindig olyan lányokat választ akiknek a viselekdése nagyjából megegyezik az ővével. Jaj de várom! És ott van még anya és apa. Kíváncsi vagyok, hogy anya mit fog nekem sütni, mert mindig süt valamit ha haza érkezem. És megnézem, hogy apa megint mit barkácsolt össze. Tényleg várom már a nyarat. Milyen jó lesz!
- És te mit tervezel?- érdeklődtem, immár visszatérve a valóságba, a lány WC-be, Barbi mellé.

Sabrina

Remélem a könyvtárosnő nem lesz totálisan kiakadva. Bár amennyire agybeteg biztos hőbörög pár sort. Meg lehet kifizetteti vele. Oh, remek. Mind egy, akkor meg legyen boldog vele.
Miközben elmélyültem gondolataimba Sabrina bemutatkozott.
- Nem, nem vagy illedelmetlen- húztam ki a magyarázkodásából. Beletemetkezett a gondolataiba. Csodálkozom, hogy még indig áll. Mondjuk, ilyen helyen én se szívesen üldögélnék, de engem jelenleg nem érdekelt, már így is koszos voltam.
Megtudva kérdésemre a választ, elgondolkodtam. Felajánlhatnám, hogy töltse velem a nyarat, de már így is Wade eljön pár napra aztán miután elmegy valószínű elszököm otthonról, és James-ékkel fogok bujdosni. Nem annyira ismerem de Caleb-öt már igen. Nem maradhatok otthon, a mocskos mágusokra akarok vadászni!...Mind egy most nem akarok erre gondolni...

Így visszazökkentem a valóságba. Mint ha olvasna a gondolataimban, Sabrina visszakérdez mi is a tervem a szünidőre.
- Eljön hozzám Wade. Wade Smith. Nem tudom ismered-e. Ő is griffendéles. Aztán valószínű a nyár többi részét is otthon töltöm. De lehetséges jönnek augusztusban a rokonok.
Nem említettem neki a bujdosást. Minek is? Senkinek nem mondtam el eddig, pláne nem egy idegennek. Csak, hogy másra tereljem a szót témát váltottam:
-  Hogy hívják a macskád?- fintorogva néztem a kis dögre. Lepattantam a mosdókagylóról elindultam az egyik ablak felé, s kinyitottam. Nőiesen felpattantam a párkányra és kilógattam a lábamat.
Sabrina ha beszélgetni akar ide jön vagy onnan is beszélhet. Csak azért mégis nem kéne az ajtóban ácsorogni. Mind egy. Ő dolga. Azzal élveztem a Nap melegét ami kintről sütött rám.

                                        Barbi

-Wade Smith? Nem nem ismerem. Csak látásból. Azt hiszem.- ez a kijelentésem nem volt teljesen egyértelmű . Amikor megkérdezte a macskám nevét, fintorogva nézett a kis kedvencemre. Ezzel bebizonyosodott az az elméletem miszerint utálja a macskákat.
- Austin a neve. De lány.- hát igen. Nem is tudom miért, de az Austin olyan jól hangzott és nem érdekelt, hogy szegény cicus lány.Barbara felült az ablakba és ekkor döbbentem rá, hogy én még mindig az ajtóban ácsorgok.
- Szerinted én hova tudnék leülni?- kérdeztem és reménykedve vártam egy olyan válaszra, ami nagy valószínűséggel nem az lesz amire várok. Körbe néztem. Semmi olyan helyet nem láttam ami ebben a pillanatban megfelelt volna az én elképzelésemnek. De ha már így alakult nem fogok egész végig állva várni.

- A te pálcád milyen?- kérdeztem rá, mert ebben a pillanatban nem jutott eszembe semmi más.- Az enyém 10 és fél hüvelyk, vörösfenyő, főnixtollal bélelve.- a pálcájáról kérdeztem! Húú de jó kérdés! Mert a pálcája olyan fontos dolog ugye?! Hülye! Hülye! Hülye! Nem jutott eszembe semmi más az égvilágon? Nem. Hát ez volt a nagy baj. Mert én nem tudok jó kérdéseket feltenni soha senkinek. Ez az én hibám. Én nem tudok ismerkedni. Legalábbis én úgy hiszem. Gondolkozz valami épkézláb kérdésen! Pálcára kérdeztem rá, a nevét már tudom, meg van egy törpegolymókja... A törpegolymók! Ez az! Ő is rákérdezett Austin nevére én is rákérdezek a törpegolymókra.
- Hogy hívják a törpegolymókodat? Nagyon aranyos. Szeretem őket, csak anyu nem, és ezért nemis engedi, hogy nekem legyen. Bezzeg a macskákat szereti, így csak azt engedte. Ezt ne vedd sértésnek Austin!- tessék, és máris
a macskámhoz beszélek Barbi helyett. Ez nem lehet igaz! Én mondtam, hogy nem tudok ismerkedni.

Sabrina

Nem ismeri Wade-et. Csodálkozom hisz' évfolyamtársak. Viszont, én se ismerek mindenkit, így gondolom ő se.
A macskája Austin. Elég érdekes név.. egy lány macskának. Végig néztem alaposan Sabrinát. Hmm. Eléggé vékonyka lány, és elég törékenynek tűnik. Jól áll neki a barna haja. Összevéve csinos lány. Személyiségileg aranyos, barátkozós. Kicsit szétszórt, így megerősítve az előbb említett tulajdonságát. Látszik rajta, hogy hugrabugos. Sok hugrást ismerek, és rengeteg barátom van abból a házból, ahonnan jött ez a csajszi. Hozzám intett egy kérdést, melyre elég nehezen tudtam, válaszolni, mivel az egész mosdó merő egy kosz.
- Hát...mondanám, hogy ülj le mellém, de nem férsz el. Talán, ott, azon a párkány-féleségen- majd rámutattam a falból kiálló ülőhely-féleségre, ami körülbelül egy méterre lehetett tőlem.
Lógó lábamat egypárszor meglendítettem unalmamban. Mire újra megtörte a csendet Sabrina.
- Hasonló. Vörösfenyő, főnixtollal, és 12 hüvelyk hosszú.- hm. Tényleg hasonló. Elővettem és forgatni kezdtem az ujjaim között, bemutatva hogy is néz ki. Csodálom, hogy rákérdezett. Biztos, nem tudta eldönteni magában, vagy nem tudom. A pálcámról azonnal átváltott a törpegolymókomra.- Lunlana. Kitalált név, de szerintem aranyos, más véleménye meg nem érdekel- és egy félmosolyt fűztem a mondathoz- Igen, én is nagyon imádom őket.
Több közös vonás van bennünk mit hittem. De a természetünk, mégis csak másabb. Mint, mutatja a "ház-hovatartozásunk". Sabrina kicsit merev. Valószínű ő is olyan, mint egypár ismerősöm. Először merev és zavart, de ha feloldódik jól lehet szórakozni vele. Legalább is ezt néztem ki a lánykából. Elmosolyodtam azon, hogy a macskájához beszél. Én is szoktam Lunlanához. Mivel láttam eléggé zavarodott a lány, próbáltam oldani a helyzetet.
- Kérsz csokibékát?- kérdeztem barátkozós hangon, csak hogy oldjam a helyzetet. Elővettem a zsebemből és átpasszoltam neki.
- Na de eleget beszéltünk rólam. Mondj valami magadról!- majd bátorító mosolyt küldtem felé.

                                                             Barbi

- Szeretem a csokibékát.- jelentettem ki, is meg is ettem azt amit Barbi adott nekem. Ekkor eszembe jutott, hogy nálam meg van egy csomag drazsé, és előhúztam a zsebemből. Egy kicsit összenyomódott, de azért még meg lehetet enni.
- És te kérsz drazsét? A hányás ízűt nem szeretem.- mondtam. Azt senki sem szereti. Biztos, hogy ő sem. Majd kiturkálja, ha akarja.
Beszéljünk rólam? De mit? Én nem tudok magamról beszélni. Nem szeretem magamat isteníteni.
- Hát van egy bátyám, Edward. Nagyon jó fej, szeretem. Sokat hülyéskedünk. Sárkányokkal akar foglalkozni. Most végzett itt.- közben leültem arra az ülőhely szerüségre, amit Barabara mutatott nekem.- Ugye akkor itt van a macskám. Anyám és apám is varázsló, de a családomban volt egy keveredés, így félvér vagyok. Szeretem a mugli dolgokat, az egyik fakultatív tantárgyam a mugli ismeret, a másik a legendás lények gondozása.- elkezdtem a hajamat csavargatni. Mindig ez van, ha rólam van szó. Barbi a lábát lóbálta. Nem tudom miért. Tanulásban csak ezekből vagyok jó, azokból amiket felsoroltam. A többiből épp, hogy nem bukok meg. De az van, hogy minig elalszok az órákon. Valami különös érzés keringet akkor és elalszom. Kijelentem nem mindig!- elvigyorodtam és a mutató ujjamat felemeltem jelzés képpen, hogy nem mindig alszom el az órákon. De hát ez van. Én a figyelemről vagyok híres! Olyannyira, hogy ha valaki, még ha nem is én vagyok az, horkol az órán a tanárok már rögtön az én nevemet mondják. Pedig sokszor nem is én vagyok az!
- Csak kíváncsiságból neked van fiúd?- hogy jutott ez az eszembe?- Tudod szeretem tudni, hogy az ismerőseim hogy állnak a fiúkkal. Én most sehogy. Vagyis úgy értem, hogy pár pillanat nincsen barátom. Hatodik előtti nyáron szakított velem a legutóbbi fiúm. Akkor is egy lány miatt. De már nem is bánom. Had menjen, nem érdekel. De most nem én vagyok ebben a kérdésben a lényeg.- érdeklődve pillangattam feléje.- Nem muszály elmondanod, hiszen alig ismerjük egymást, csak kérdeztem.- tettem hozzá gyorsan, nehogy még tolakodásnak vegye a dolgot.- De bennem megbízhatsz, nem vagyok pletykafészek, mint ahogy egyesek.- és egy bátorító mosolyt még hozzá tettem.

Sabrina

Édességfelajánlásom elfogadta, s elvette a csokibékát. Viszonozta a gesztust egy doboz minden ízű drazséval.
- Nem köszönöm. Nem kérek.- ebédre teleettem magam csirkecombbal, most ettem egy csokibékát és este nem szeretném kidobni a taccsot. Lenéztem az ablakból. Hm. Ha kiesnék vajon hány métert zuhannék? Elég sokat. Harmadik emeleten vagyunk. Nem baj, ha leesek a földnél úgy se esek tovább.
Megkértem Sabrinát meséljen magáról. Eleget tett kérésemnek, és beszámolt arról, hogy van egy bátyja, beszélt egy kicsit a tanulmányairól. Megtudtam, hogy nem valami jó tanuló. Szereti a mugli dolgokat, és mivel félvér nem csodálom. Mert rajtam már lehet csodálkozni. Aranyvérű vagyok és jó, nem rajongok a mugli-cuccokért, de nem ítélem el őket. És akárki, akármit mond, tényleg van egy pár hasznos kütyü a varázstalan embereknek.
Évfolyamtársam ismét témát váltott. Fiúk...remek. Egyik "kedvenc" témám. Mielőtt válaszolhattam volna, megelőzött és elmondta az ő jelenlegi álláspontját a fiúkról.
- Értem- bólintottam miután befejezte kisebb monológját- A szívem jelenleg még a sajátomé, nem lopta el senki- elmosolyodtam érdekes kifejezésemen.- Hogy állok vele? Szarul, de büszkén!- és vigyorra húzódott a szám.
Azt mondta úgy sem árulja el ha van szív-szerelmem, hát nem tudom...Nem ismerem még annyira. Nem gond, hisz nincs fiúm, így nem is hazudtam neki. Ha meg lett volna akkor is elmondom, és csámcsogjanak csak a magánéletemen a többiek. Nem nagyon szokott izgatni. Meg jelenlegi helyzetemben se szerencsés bepasiznom. Itt az év vége, Voldemort ki tudja mit tervez most épp, és úgy se jövök vissza a Roxfortba jövőre. Emberek élete többet ér, mint egy pár RAVASZ.  Úgy is tudok szerezni munkát, ha nincs 6 RAVASZ-om.
A Nap kezdett nyugovóra térni. Gondolataim visszakalandoztak. Uhh. Mennem kell. Még alkímiára is kell tanulnom. Oh, remek!
Elegánsan lepattantam a párkányról, felkaptam a cuccaimat, és megálltam Sabrina előtt.
- Figyelj, jó volt dumálni, de nekem mennem kell tanulni- elhúztam a számat, mutatva nem tetszésemet.- Még beszélünk! Helló!- elindultam az ajtó fele és egy utolsó intéssel kiléptem a folyosóra, és siettem a klubhelységbe, ne hogy elkapjon Frics.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT

Barbi

Visszaraktam a minden ízű drazsét a zsebembe, de előtte vettem ki belőle pár darabot. Most biztos nem kívánta. Legalább több marad nekem. A fiú kérdésről elég sokat dumáltam. Válaszán meglepődtem, mert azt hittem van barátja, hiszen elég csinosnak véltem, de hát tévedtem. Tévedni emberi dolog.
Az idő gyorsan eltelt és egyszer csak Barbara felállt, s mondta, hogy neki mennie kell tanulni. Köszönt és mondta, hogy majd mg beszélünk. Szerintem ezt csak illedelemből mondta, de hát ki tudja.
- Oké, szia!- köszöntem vissza neki, miközben őt bámultam, amint kilibegett a mosdóból. Lassan én is összeszedtem magam, és a tankönyveimet, felálltam a párkány szerűségről, leporoltam magam, majd elindultam a klubhelyiség irányába.

VISZONT

Cynthia^^

Utálom, utálom, utálom! Hogy lehet az, hogy én mindig kapok valami rossz jegyet?! Most is. Mi az, hogy a házim hiányos?! Már ne haragudjon, de több, mint három oldalas lett! Az hogy a fenébe lehet hiányos? Nem értem a tanárokat. Nagyon nem. De hát ez van sajnos. Általában csak azért kapok rossz jegyet, mert a tanárok többsége nem bír. De ez ellen mit tudok tenni? Na jó sokszor nem tanulok, de ha mégis, akkor sem adnak rá jó jegyet. Hát ez történt most gyógynövénytanon is. De már megszoktam.

Dühösen vágtattam Hisztis Myrtle mosdója felé, mert ott legalább nyugalmat lehet lelni. Ott csend van, már ha a szellemcsajra rá nem jön a visítozhatnék. Olyankor meg tudnám fojtani, de ez képtelenség, mert valahogy a kezem olyan szépen átsiklana a nyakán, hogy nem tudnám fojtogatni. De ha nincs ott kellemes csend uralkodik a wc-én. Remélem nem lesz ott és lehet egy kis nyugalmam. Bár, ha jobban belegondolok, akkor még jól is jöhet, hogy ott lesz. Hiszen múltkor sem próbáltam ki a megdobálást, mert Barbival ismerkedtem meg. Na ha ott lesz Myrtle, akkor kap egy pár könyvet.
Ekkor odaértem a lánymosdó ajtajához és benyitottam. Körbenéztem, de egy lelket, vagy szellemet sem találtam.
- Na úgy látom ma sincsen szerencsém.- jegyeztem meg, majd lekuporodtam az egyik sarokba és elmélyedtem a gondolataimban.

[Cynthia Taylor]

                                                       Sabrina


Ezt nem hiszem el! Azt gondolná az ember, hogy ilyen nem létezik és mégis. Az egész Roxfortban nincs egy szabad hely, ahol egyedül tanulhatnék. Minden diák, legalábbis a tanulók nagy része okosodni szeretne, ezért a klubhelységek és a könyvtár is zsúfoltig van ifjú varázslókkal és boszorkányokkal akik agyon tanulják magukat. Én nem vagyok ilyen és biztos (legalábbis remélem ), hogy nem vagyok egyedül ezzel. Engem hidegen hagy a tanulás, de amikor a tanárok agyon dolgoztatják az embert akkor sajnos muszáj. Szerintem a tanárok kifejezetten szeretik kínos helyzetekbe hozni a tanulókat, abban az esetben, mikor valaki elfelejt készülni. Meg van!!! Tudom mi legyen a megfelelő hely, hisztis Myrtle mosdója. tökéletes, főleg ha nincs ott a szellemcsajszi, de ha pechemre ott van az sem fog zavarni, feltéve ha nem kezd el vinnyogni. Akkor kútba dobhatom a tervemet és muszáj egy szobában nyomorognom a többiekkel.

-Nah, induljunk Vatta!- és ezzel a mosdó felé vettük az irányt. A folyosókon siető diákok mind könyvekkel vannak felpakolva. De én nem sietek, szép lassan sétálok, mellettem Vatta is csak kullog, de miért is siessünk van időnk odaérni, ettől még alig vártam hogy odaérjek a mosdóba és végre csak magamban lehetek és persze a kis macsekommal. Hümmm... Nagyon tetszik ez a gondolat, de ha valaki tudná, hogy én mennyit gondolok az egyedüllétre azt hinné, hogy egy kis magányos csajszi vagyok,  nincsenek barátaim és ennek tetejében, sehogyan sem lehet rá venni egy kis hülyéskedésre, vagy bulizásra. De persze ez teljes egészében nem igaz. Ezeknek az ellenkezőjét imádom csinálni és nincs sok barátom, az igaz, de az a pár barát viszont igaz barát.

-Aúúú! Te ronda macska! Nagyon mérges vagyok rád! Ezt még megkeserülöd!-ezeket vágtam Vatta fejéhez, mert az zökkentett ki a gondolkodásomból, hogy ez a macska megkarmolt, fel ugrott a taláromra és az éles körmeit belém vágta, azt nem tudom hogy miéert tette, lehet azért mert valaki a farkára lépett de ezt nem tudhatom pontosan mert magammal vagy is inkább a gondolataimmal voltam elfoglalva. Persze mind azt amit mondtam neki nem gondoltam komolyan csak hát a nagy hév... Ezek után márt a macsaekomra is oda figyelek és nem mélyülök bele minden egyes gondolatomba.

-Hát, itt volnánk.- kinyitottam a fa ajtot és azt hittem, hogy menten dühbe gurulok. Nem vagyok egyedül ott van egy lány is,a mosdó egyik sarában kuporgott, háttal ült nekem és nem vette észre az ajtó nyikorgását, észrevettem, hogy nála is könyvek vannak, ezek szerint nem csak nekem ment el az eszem, vagy talán meg akarja dobálni a szellemlányt, de ki is ez? Míg gonolkodom, az ajtót becsukom mögöttem, majd közelebb megyek a lányhoz és, hogy ne vegye észre mérgemet(ami eközben enyhült), kedvesen, már amennyire kedvesen lehet, mikor beleköpnek az ember levesébe, egy vidám, legalábbis én abban a tudatban vagyok, hellót köszönök oda neki. De azt nem tudom, hogy mennyire sikerült ennek a köszönésnek vidáman is hangzania és hogy ő mit szűrt le belőle, nem szeretném ha bunkónak nézne.

Cynthia^^

Ott üldögéltem a mosdóban és azon elmélkedtem, hogy a tanárok miért szúrnak ki az olyan diákokkal, akik nem jól tanulnak. Nem tehetek róla, hogy egyszerűen a tanulásban nehéz a felfogásom. Ha akarnék, még akkor sem tudnék jól tanulni. Én próbálok tanulni időről-időre, de egyszerűen nem megy. Nem bírom felfogni azt a sok mondatot amit egyes tananyaghoz meg kell tanulni. Nem megy! Akár mennyire is próbálkozok. És a tanárok ezt nem bírják felfogni. Na hagyjuk abba a mérgelődést, úgysem megyek vele semmire.
Ekkor lépteket hallottam a hátam mögül, majd egy köszönést. Megfordultam és Cynthiát vettem észre, az egyik évfolyamtársamat. Nyilván nem hallottam az ajtót, amikor bejött. A macskája Vatta is vele volt, csak úgy, mint velem Austin. Még sosem találkoztak, így nem tudom, hogy hogyan fognak reagálni egymásra. Mindenesetre köszönök a lánynak.
- Szia!- mondtam egy kedves mosoly kíséretében- Hát te mit keresel itt?- kérdeztem, bár ezt ő is ugyanúgy kérdezhetné tőlem. Mindenesetre felálltam és leporoltam magamat. Azután ismét lehajoltam és megsimogattam Vattát. Austin persze már rögtön jött oda, hogy ne a számára idegen cicust simogassam.
- Jól van, téged sem felejtettelek el.- mondtam majd áttértem az én cicámra. A táskámból, ami mindig nálam volt két finom macska falatot kapartam elő. Az egyiket odaadta az én macseszomnak.
- Szabad neki adni?- kérdeztem meg Cynthiát, mivel a másikat az ő cicusának szántam. Austint felkaptam a kezembe és ott kényeztettem tovább. Figyelmesen végig mértem a velem szemben álló lányt. Nem mintha nem olyan sokszor láttam volna már, de most ismét végigmértem. Ő is szereti a macskákat és nem csak, hogy évfolyam, de háztársam is. Ismét szólásra nyitottam a számat.
- Aranyos a macskád.- szóltam kedvesen egy mosoly kíséretében.