A nappali és a konyha

Chris és Jules

Amíg Chris keze a derekamon pihent, én folyton a földet bámultam és egyre csak azon kattogott az agyam, hogy mit felejtettem el elmondani. Csak arra kaptam fel a fejemet, mikor Christian azt mondta, hogy ha bizonyítékkal akarna szolgálni a felől, hogy ő férfiból van, akkor bizony én nem kicsit sértődnék meg.
- Hát eben valahogyan igazad van, és erősen ajánlom, hogy ebben a három napban ilyennel még csak meg se próbálkozz, mert akkor tőlem nem várhatsz elismerést.- mondtam komolyan, de elnevettem magamat. Igaz valóban nem szerettem volna, ha ilyet csinál Chris, de bíztam annyira benne, hogy nem teszi meg.
A macska említésére Jules szeme felcsillan, és Austin, mintha csak meghallotta volna, már is megjelent közöttünk mögötte a hűséges követőjével: Momoval. Egy hangos nyávogással üdvözölte a vendégeket és odajött hozzám. A törpegolymók vidáman ugrándozott a háta mögött, s ő is felém tartott.
- na itt a macska Jue.- mondta, majd a sráchoz fordultam- És Chris ezennel bemutatom Austint azt a bizonyos harmadik személyt az életünkben.- a beszéd közben gúnyos mosolyra húzódott a szám és miután befejeztem lehajoltam a golymókot a vállamra emeltem, a macskámat pedig az ölembe kaptam, és úgy álltam fel. Simogatással kényeztettem Austint, aki ezt hangos dorombolással köszönte meg.
Ezek után a hegyekre terelődött a szó. Chris megint beszélni kezdett. Miért nem dicsérem halálra az ő tökéletes testét?! Hülyeségből egy megsemmisítő pillantást vetek rá, majd Jue után helyeslően válaszolok neki.
- Julesnak igaza van. Minek kellene téged fényezni? Így is épp elég fényesen csillogsz azzal a nagy egóddal.- böktem bele az oldalába a könyökömmel a hajborzolás után. Gyorsan megigazítottam a hajamat, és elindultam a konyha irányába, hogy valami innivalót adjak Juenak. Menés közben valaki belecsípett az oldalamba.
- Au.- mondtam, s megtapogattam a fájós testrészemet. Körbenéztem, és Chris volt a hátunk mögött, aki zsebre tett kézzel ment, így rá nem is gyanakodtam. De viszont Jules sem lehetett az elkövető, mivel a reakciójából ítélve belé is belecsíptek. Így a gyanúsított Chris maradt, de ezzel már nem is törődtem, mikor a srác megkérdezte, hogy mit lehet inni.
- Narancslé van.- mondtam, miközben elővettem az italt és már töltöttem is meg a poharakat. Ivás közben a fürdésre terelődött a szó. Szokás szerint Christian kezdett el beszélni és ismételten kicsit sem piszkos fantáziáját vetette be.
- Én is maradnék a bikininél egyenlőre. Amúgy meg álljál le az ilyen gondolataiddal, mert a végén még Jules azt hiszi, hogy te csak folyton ilyenekre tudsz gondolni.- mondtam vigyorogva, hiszen nem akartam megbántani Christ.
Most Jue szólalt meg és a lakás szépségéről beszélt, majd elindult, hogy felfedezze azt. Utána szóltam, kézen fogtam a barátomat, majd a lány után mentem magammal húzva a fiút.
- A szobám az emeleten van.- kiáltottam a lány után, és felvezettem őket az én „kis” birodalmamba.

[Sabrina & Jules]

Sabrina & Jules

- Emlegetett szamár. Bocs, szamarak - nevetem el magam, amikor megjelenik a macska és a meglehetősen mulatságosan közlekedő törpegolymók. Név szerint: Austin, az a bizonyos harmadik, továbbá Momo, az ajándék állatka. - Szóval te volnál Austin. Úgy nézem jó súlyban vagy, de Momo sem panaszkodhat
Futtában simítok végig a macsekon, ahogy magakelletve riszál el mellettem a gazdája felé, majd lekapom Sab válláról a golymókot és a saját vállamra ültetve lépek tovább. Szegénynek biztos tériszonya lehet ebben a szédelítő magaslégköri atmoszférában, de ez már legyen az ő baja, legfeljebb majd kapaszkodik a pólómban, nehogy leessen.
Azután elvigyorodok szerelmem tekintete és a két csaj dumája hallatán, s megjátszott aggódással állok neki műbizonytalankodni.
- Mi ez? Női szolidaritásból leszóltok? Netán fénytelen volnék? Na jól van, ezt megjegyeztem csajok, de azért ne feledjétek, hogy három napom van törleszteni - biztatom "rajongóimat" kétértelmű mosollyal, majd Julesre nézek. - Na, pontosan ez az amitől nem kell féltened. Nincs elég jó gyomrom a piszkos politikai trükkökhöz, aurornak meg nem volnék jó; portásnak pedig nem megyek, ne is reménykedjetek, hogy majd én engedlek be titeket minden nap az igázóhelyetekre. Egy ilyen pasas mint én, többre hivatott.
Az első néhány mondat után mesmeg szélesvásznú vigyorgásba fogok, nehogy azt hihessék a bigék, hogy letört az "alulértékeltségem". Amúgy is csak hülyéskedünk, vicc az egész, tehát miért ne mosolyoghatnék száz ágra? Az már más téma, hogy Jue jelenléte miatt minden második mondatomba belepirulok; ugyanis ez egészen addig így fog menni, amíg valami olyan esemény meg nem töri a jeget. De ez tökéletesen rám jellemző, csupán az csodálkozik rajta, aki még nem ismer eléggé.
Narancslé, ez megfontolandó. Végülis elég sokat utaztam és szomjas is vagyok, tehát udvariasan kérek egy pohárral belőle. Azt azért nem felejtem el hozzá tenni, miszerint ha Sab nem említi az innivalót és az ivást, akkor jó darabig eszembe sem jutott volna. Többnyire az evéssel is így vagyok, mivel mostanság mint minden rendes kamasz egyfolytában kajás vagyok, ám lassacskán megtanultam elvonatkoztatni ettől az érzéstől, így időnként már fel sem tűnik, mikor korog a gyomrom.
Úgy fest a szurkálódásra nem érkezik semmiféle reakció, ezúttal következmények nélkül lehettem gonosz. Micsoda mázlista alak vagyok, de komolyan!
Jules felfedező túrára indul, Sabrina pedig az emeletet ajánlja figyelmébe, mivel állítása szerint ott található az ő szobája. És húzni kezd. Két lépésen át hagyom magam vonszolni, azután finoman visszarántom a lányt és felkapom, majd "Kapitány a hídon!" kiáltással, nevetve indulok Jue után a lépcső felé.
- Sab, légy oly kedves navigálj - kérem lazán lépcsőzve a lányt, akit szeretek. Végezetül megeresztek egy kaján beszólást az iménti szexmániás szöveget illetően: - Különben pedig azt hiszed nem lenne igaza, ha úgy vélné másra sem tudok gondolni?! Na, szobára lányok!

Az a bizonyos macska szinte azonnal, mintha csak az említésére várt volna, megjelenik. Léptei jellegzetes kandúrléptek, amik jelzik: ő a ház hercege. Sabrina azonnal a kezébe kapja, ekkor pillantom meg a golymókot is, és kis híján elnevetem magam. Hat év alatt sem sikerült megszoknom, hogy miféle lények vannak, és ez a kis gombócszerű szőrös akármi olyan murisan néz ki, hogy ahányszor meglátok egyet, nem sokon múlik, hogy kacagjak.
- Óóó - biccentek a macska felé, aki nagy büszkén dorombol úrnője kezében - tehát Austinhoz van szerencsém. Micsoda megtiszteltetés.
Azzal végigsimítok az állat puha fején, aki hunyorgással díjazza a mozdulatot. - És Momo - vigyorgok a golymókra, majd végighallgatom Sab és Chris poémkodását, és vigyorogva csóválom meg a fejem, és folytatom utam. Hallgatom christ, aki az első benyomásomra rácáfolva szinte mindenhet fűz valami poénos megjegyzést. Azt hittem, inkább amolyan visszahúzódó és romantikus alkat, de szimpatikus ez a fajta humor. Mondjuk, mikor az előbb belénk csípett, az nem volt olyan vicces... Mindig utáltam, ha ezt csinálták, de ahogy oldódunk fel, még ez is elmegy, egye fene. Ahogy mondta, még lesz három napom törleszteni!
- Ah, igyan Sabrina, hagyd csak, álmodozni szabad... - kacsintok a lányra viccesen, mikor Chris a bikinikről és azoknak elhagyásáról elejtett megjegyzésére reagál.
Mászom fel a lépcsőn, végigsimítok a fényes kapaszkodón, mikor a fiú egyszer csak megjelenik mögöttem, ölében a meglepődött Sabrinával, és egy harsány "Kapitány a hídon!" felkiáltást követően nekiindul felém. Utánuk a két zászlós kis állat. Én is beszállok a játékba és sikkantva futok fel Chris előtt a lépcsőn, remélve, hogy nem bukok orra, és nem nyitok be olyan helyre, ahová nem kéne.
Mikor felérek, lihegve az adrenalintól és a vidámságtól, a térdemen megtámaszkodom, és várom Sabrina utasítását, hogy merre tovább. Látok egy csinos kis ajtót, az volna a tippem, hogy az a lány szobája, de nem pofátlankodom be. Elvégre, ahogy barátném mondta: az az ő kis birodalma. Na meg a házőrző tigris, Austin is lehet, hogy rossz néven venné, és kaparófának használná a lábam. Inkább előre engedem a Chrisbe csimpaszkodó leányzót.
- Csak ön után, Miss Wilder!

Folytatás Sabrina hálószobájában!