Sabrina hálószobája

Egy rumlis kis szoba, ami teljes egészében Sabrina birodalma, és a másdik szoba, amely az emeleten található. Amikor otthon van, akkor általában sokat tartózkodik itt.

Chris és Jules

- Ó és Jules neked még nem is említettem Austin lány. Tudom, hogy a neve mást sugall, de lány.- mondtam nevetve, mert ezt az egy tényezőt elfelejtettem említeni, és nem akartam, hogy időközben majd egyszer csak azt halljam, hogy ˇGyere ide te aranyos kandúr!”, így szükségesnek éreztem, hogy beavassam Julest is ebbe a „nagy” rejtélybe.
Gyorsan megittuk a narancsleveket és Jue már indult is felfedező útjára a ház körül. Előtte még megemlítettem, hogy hagyjam Christ mert álmodozni szabad.
- Hát igen álmodozni lehet.- mondtam vigyorogva, miközben kezénél fogva húztam a srácot. Pár lépést tetem meg, mikor Christian visszahúzott és az ölébe kapott, majd úgy vitt fel a lépcsőn. Kicsit meglepődtem a dolgon, de hamar megszoktam. Mikor végre felértünk Jules egy „parancsoljon Miss Wilder”  felszólítással jelezte, hogy navigálnom kellene, mert különben ők eltévednek.
- Ott egyenesen előttünk.- mutattam rá a szemközti ajtóra, hogy az az én szobám. Közben erősen kapaszkodtam Chrisbe, mert nem akartam leesni a lépcsőn. Miközben sétáltunk az én kicsiny kis szobám felé lemásztam Chris nyakából és gyalog folytattam tovább az utunkat. Mikor az ajtóhoz értem lenyomtam a kilincset és beparancsoltam vendégeimet a helységbe.
- Hát ez lenne az. Fáradjatok beljebb.- mondtam nevetve és utánuk én is bementem a szobámba- Nyugodtan nézegessetek tapogassatok össze mindent.- szólaltam meg ismét vigyorogva, majd ledobtam magam az ágyamra, s elfeküdtem rajta. Még mindig nem bírtam megszokni, hogy milyen puha is az ágy, de ennek ellenére nagyon kényelmes volt. Nagyon szerettem, hogy ha az ember ráült, vagy ráfeküdt az ágy rögtön besüllyedt alatta. A nagy heverészés közben megjött Austin is, felugrott hozzám, mint ha csak féltékeny lenne Chrisre és Julesra.
- Te kis féltékeny dög.- mondtam miközben a kezem már a hátán volt és cirógatni kezdtem a macskát. Ekkor eszembe jutott Momo, hogy vajon merre lehet, mert már nem láttam Chris vállán. Hirtelen valami nekicsapódott a lábamnak és én gyorsan felültem, hogy megnézzem mi lehet az. Momo volt az a bizonyos becsapódás. Gyorsan felraktam az ágyra és visszafeküdtem én is a fekvőhelyemre. Nem akartam bunkó lenni a többiekkel, de bíztam bene, hogy nem veszik majd rossz néven, hogy én itt heverészek.

Teljesen biztosan fogom a lányt, éppen elég erős vagyok ahhoz, hogy ne ejtsem el és ne is essünk le a lépcsőn, hiába taposom először a fokokat; Sab mégis úgy kapaszkodik, mintha attól tartana elejtem. Mintha nem bízna bennem. Bánt, naná, kit nem bántana a bizalom hiánya? Olyan mintha képtelen volna lazítani, hiába is teszek meg neki bármit, amit csak kér. Talán nem hiszi el, hogy igenis meg tudom tartani? Mindegy, az ilyesmiből nem szabad nagy ügyet csinálni, mert rendszerint így lesz a bolhából elefánt.
Felérünk a lépcsőn, s Sabrina rögvest katapultál is karjaimból. Kissé furcsállón nézem a lány hátát, azonban rögtön eszembe jut, ha nem mutatja az utat, akkor bizony nem tudjuk melyik az ő szobája, merthogy először vagyunk itt mindketten Julesszel - legalábbis a két nő szavaiból erre következtetek. Vállat vonva lépek utánuk.
Az ajtóban udvariasan előre engedem a lányokat, mert azért udvariasság is van a világon; és ha netán tiltakozna bármelyikük is, akkor finoman belökdösöm őket magam előtt, addig csikizve-csipkedve őket, amíg be nem lépnek előttem. Mindehhez gonoszkodó szöveget fűzök, mert persze nem bírom ki, hogy ne bolondozzak velük akárcsak öt percig.
- Sipirc befelé, csajok. Ha netán valami elmebeteg baltás gyilkos várakozna az ajtóban, akkor majd megbosszullak titeket. Felfalatom a fickót Austinnal, így nyomok sem maradnak utána.
Biztatóan kacsintok a szöveghez, ami talán azt az érzetet keltheti a lánykákban, hogy tényleg van mitől félniük. Holott fogalmam sincs mi vár ránk a szobában, mivel még sosem jártam itt, mint említettem volt.
Amikor végre magam is belépek a szobába és szétnézek, igencsak meglepődök a látványtól. Valahogy nem néztem volna ki Sabból ilyen mértékű rendetlenséget, elvégre nőnemű, a bigék legtöbbje pedig szereti a rendet. Jó, azért nem halálos mértékű a kupi a szobában, még bővan az elfogadhatón belül van, pláne ha a saját szobámra gondolok, de valahogy mást vártam. Ettől ugyan még nem fogok kiábrándulni Sabrinából, hiszen miért kéne pont olyannak lennie, mint a mélységes titokban róla kialakított eszményképem?! Az egyediség nem bűn, különben meg mindig azt mondom, hogy "lakva ismerszik meg az ember", azaz bőven belefér, hogy abban a három napban amit itt szándékozok tölteni megtudok róla egy csomó újdonságot, új vonásokat ismerek meg.
Sab az ágyon elnyúlva simogatja macskáját, én pedig körbejárom a szobát, mintegy felmérve a terepet. Ujjaimat végighúzom egy-egy polcon, elácsorgok az ablak előtt. Közben időnként hol az egyik, hol a másik lányra sandítok kissé elpirulva a tényállást vizslatva. Vajon tényleg lenne kedvük most a medencében hülyéskedni? Csak mert mióta Sab megemlítette, hogy van medencéjük is, erős késztetést érzek egy (vagy esetleg több) fejes gyártásához. Imádom a vizet, le sem tagadhatnám. Csakhogy ha jól sejtem nem fogják kimondani egyelőre mit szeretnének, mert a lányok már csak ilyenek.
Mindezek hatására döntök a lépés, illetve a beszéd mellett.
- Na akkor mi lesz azzal a fürdéssel, lányok?  - kérdem pókerarccal, miközben az ágy szélére ülök.
Nem akarom zavarba hozni Julest, ezért a számára lehető legészrevehetetlenebb módon simítok végig Sab vállán, jólesően beleborzongva az érintésbe.

Austin lány. Opsz. Ez őszintén meglep, és együtt nevetek Sabrinával.
- Hát akkor Miss Austin, jó bőrben tetszik lenni! - vigyorgok le a földre a cicushoz. Hagyom, hogy vendéglátóm előremenjen, végülis ő van itthon, én pedig készségesen utánamegyek, egyenesen a szobába. A látvány igazán sokatmondó.
A szüleim biztosan a "kis rendetlenség" jelzővel illették volna, de én inkább az otthonost és a belakottat használnám. Látszik, hogy Sabrina tényleg itt él, és használja is rendeltetésszerűen a kis helyet. Itt-ott ugyan apró kupacok nézelődnek a világba, és a polcokon sincs minden szigorú szimmetria szerint, de nekem tetszik. Baltás gyilkost azonban sehol sem látok.
- Jöhetsz, kedves oroszlánszívű Chris! Sehol egy pszihopata - kukkantok ki a sráchoz, majd a lányhoz fordulok. - Otthonos. - A levegőbe szippantok. - És illatos! - mosolygok rá.
A szemem sarkából látom, hogy a kis golymók eszeveszett iramban száguld neki gazdijának, majd halkan puffanva a lábán, megáll. Sabrina elheveredik az ágyán, és felveszi, majd Austin mormogva-dorombolva csatlakozik hozzájuk. Én körútra indulok a szobában.
Felfedezem a néhány plüsst, a könyvek címét is átböngészem, kinézek az ablakon, felmérem a kilátást, majd csípőre tett kézzel és viccesen fejcsóválva fordulok az immár Chrissel is kiegészült ágy népéhez:
- Igen, azt hiszem lent jobban aludnék. Ez a magaslati levegő nem fekszik nekem, jobb lesz nekem lenn, a csini kis díványon. Talán Austin sem fog megrágni. Bár Momotól tartok egy kicsit - vigyorodtam el, mert látom, hogy a kis pamacs milyen élvezettel nyúlik el (már amennyire alakja ezt engedi) gazdija ölében, majd Chrishez címzem a következő szavakat.
- A fürdés részemről rendben, akár neki is kezdhetünk. De előbb azért út közben megnézném azt a helyet is, ahol tényleg fürödhetek...
Ezzel a fürdőszobára céloztam. Nincs ugyanis sok kedvem benyitni valami titkos szobába, miközben a forró zuhany után epekedem, és belebotlani mondjuk a szülői fészekbe... Sabrinára nézek, aki el van foglalva a kétes nevű macskusszal és barátjával, Momóval. - Te mit gondolsz? Lassan akkor át lehet vedleni sellővé?

Chris és Jules

Nem értettem miért célozgat mindenki arra, hogy Austin kövér, amikor nem is volt az. Csak a bundája volt túl hosszú. Na de mindegy. Én olyannak látom, amilyennek akarom. De lehet, hogy mégis csak igazuk van.
Felfelé a lépcsőn talán túlságosan is kapaszkodtam Chrisbe, hogy le ne dobjon. Ez amolyan automatikus dolog nálam, mert hát nem mintha nem bíztam volna Chrisben, csak egyszer így törtem el a kezemet, hogy a nagybácsikám felkapott és véletlenül elejtett. És ettől kezdve én mindig úgy reagáltam az ilyen dolgokra, hogy erősen kapaszkodtam az illetőbe, aki éppen felkapott. Nem tudok még ma sem ellene semmit sem tenni.
Mikor beértünk a szobába a többiek körbenéztek benne. Kicsit nagy volt a rendetlenség az igaz, mert elfelejtettem összepakolni, így most Chris és Jules láthatja, hogy hogy is néz ki a szobám eredeti állapotában. De ez a nagy kupi nálam minden napos dolog.
Mikor Christian körbejárt mindent ő is odajött az ágyhoz és leült a szélére. Végig simított a vállamon, s az érintésbe egy kicsit belerázkódtam, de végül is jól esett a srác simítása. Ezután megkérdezte, hogy akkor megyünk-e fürdeni. Jue a választ rögtön rávágta és megkereste a fürdőszobát.
- Ott van, az az.- mutatok rá az egyik ajtóra- De ha nem gond én is bemegyek veled, mert akkor már én is átöltözöm.- mondtam, majd a sráchoz fordultam.- mindjárt jövök, de te addig ne csinálj semmi rosszat.- mosolyodtam el, majd gyorsan egy röpke csókot nyomtam a szájára, ne hogy a végén majd arra panaszkodjon, hogy túl keveset kap. Ezek után felpattantam az ágyról és a szekrényemhez siettem. Leguggoltam, mert a legeslegalsó fiókban voltak a fürdőruháim és egyéb dolgaim. Hosszas keresgélés után akadt csak a kezembe a megfelelő ruhadarab. Ez jellemzőm. Mindig megtalálom azt, ami pont nem kéne. Most is megtaláltam a régi úszószemüvegemet, és a csíkos fürdőruhámat. Ezek után akadtam rá végre a kék alapon fehér pöttyös bikinimre. Felálltam és a fürdőszoba ajtaja felé vettem az irányt. Szerencsére itthon nem kellett attól tartanom, hogy felfedezik a tetoválásomat, mivel tudtak róla, így otthon nem is viseletem bokavédőt. Az meg végképp nem aggaszott, hogy Julessal együtt megyek be a fürdőszobába, mert hát én nem voltam szégyenlős, és nem zavart, hogy egy lány társaságában öltözök át. De azért még az udvariasság kedvéért Jue véleményét is kikértem, hogy őt zavarja-e.
- Tényleg Jue az zavar, ha én is bejövök veled?- kérdeztem és még mielőtt beléptem volna a helységbe megvártam a választ.

Lányos félénkséggel sikkantok Jules biztató szavaira.
- Biztos? Nem versz át, ugye?! - majd normál hangszínen tréfálkozok velük tovább. - Korán volna még a halálhoz így, életem virágában. Nemdebár? Az ablakkal viszont vigyázz Jue, mert véletlenül ki talál nyílni, épp amikor nekidőlnél. És persze az én kezemben nem lesz pálca, semmiről sem tehetek majd.
Szégyentelen gonoszsággal vigyorgok válaszul az iménti bátorító szövegre. Ha te így, akkor én is így; ami dióhéjban annyit jelent, hogyha Jules gonoszkodik velem, akkor én bátran fogom visszaadni azt, elvégre kölcsön kinyír visszajár. Legalábbis nálunk mindig ez volt a szokás, senkit nem lehetett büntetlenül szivatni és égetni.
Erre hát nem elkezdi megint az alvás kérdését firtatni a lökött leányzó?! Egyszer megfojtom ezért a csajt, hiszen még dél sincs, de ő máris az alváson töpreng. A magam részéről nagyvonalúan vállat vonok, azután álaggodalmas vigyorral érdeklődök:
- Nem tudom hallottál-e már a tériszonyomról, kedves Jules...? A jelek szerint azonban eddig még nem jutott el füleidbe a hír és ez most halál komoly, tényleg tériszonyos vagyok. Sab már tudja, akár tőle is megkérdezheted, nem hülyülök. És ez a lépcső az előbb meglehetősen meredeknek tűnt számomra. Különben meg nem mindegy még, hogy ki hol alszik? Hiszen dél sincs, még az ebéd is messze van, nemhogy az éjszaka. Ráadásul mellettem képtelenség aludni, ugyanis hajnalig buli lesz, mire pedig abbahagyjuk a partizást, már régen nem lesz érdemes aludni, mert bizony teljesen kivilágosodik. Olyan jól fogjátok érezni magatokat, hogy különben sem fog feltűnni mennyire telik az idő, tehát ezt a kérdést nyugodtan talonban teheted még néhány napig Jules.
Ezek után Sabrina megmutatja a fürdőszobát Julesnek, majd pedig kapok egy csókot. Visszacsókolok, ám nem kapkodom el, ráérős alapossággal viszonzom a csókot, s amikor szerelmem indulna a fürdőszobába egy pillanatra magamhoz ölelem és a fülébe suttogom:
- Nem mersz előttem öltözni? Gyávaaaa - nyelvet öltök rá és hagyom megszökni a karjaimból. Hangosan folytatom a szövegelést. - Amíg ti átöltöztök én lemegyek fürdőgatyáért, pontosabban kerítek egy önfeláldozó sortot, ami hajlandó lesz fürdőgatyának áldozni magát a következő három napban a kedvetekért.

Készségesen elindulok a fürdőszoba irányába, közben pedig Chrishez szónokolok.
- Ugyanugyan... Egy ilyen erős férfiember, mint te, csak nem ijed meg egy hangyányi magasságtól... A félelmek azért vannak, hogy legyőzzük őket! Az alvás pedig igenis fontos - húztam ki magam, és perdültem meg félúton. - Az életünk negyedét teszi ki. Amúgy - és folytatom az utat a fürdő felé - igazatok van. Én sem tervezem, hogy sokat aludnék.
Aztán eszembe jut, hogy azért valamit kéne azért a fürdőbe vinnem: a fürdőruhát. Jellemző... Pont azt felejtem el, ami kéne.
- Hopsz, lenn maradt a fürdőruhám. Felhozom!
Aztán levetem magam a földszintre, előkaparom a bikinit. Nocsak. Anya vett egy újat? Ez teljesen más, mint amit kikészítettem: ez egy mintás darab. Sötét narancssárga alapon zöld indákkal. Jól néz ki, és ahogy elnézem, valószínűleg a méret is jó.
Felmászom Sabhoz és Chrishez és vidáman lobogtatom meg a friss szerzeményt.
- Anya elrejtett nekem egy kis meglepetést! Nem ezt akartam elhozni, de úgy tűnik, ma kegyes hozzám a sors, és nem kell valami cafatban tengnem-lengnem.
Sabrina azonban csak ekkor bukkan fel a szobájából, kezében egy csini kék bikinivel.
- Nem, dehogy zavar - válaszolok, és vigyorgok rá. - Na essünk túl rajta, aztán irány a víz!
Bevágódunk a fürdőbe, seperc alatt végzünk. Megszemlélem magam a tükörben, és kérdőn nézek Sabrinára. Sosem voltam egy önbizalomtúltengéses, ráadásul most Chris is itt van, és kissé feszélyezve fogom érezni magam. Az elején legalábbis.
- Na? Hogy áll szerinted?
A tükörből látom, hogy ő is kész.
- Váó, te nagyon csini vagy! Chris oda lesz meg vissza! - mosolygok rá őszintén, és undorkodva fedezem fel magamban a féltékenységet. Tényleg jól mutat a kékes felszerelésben, nekem viszont még sosem volt ilyen harsány fürdőruhám.

Chris és Jules

A két vendégem már most az elején nem hagyta abba a csipkelődést, persze csak viccből. Bár egy kicsit néha úgy tűnt, mint ha nem mindig csak a poén lenne benne, de lehet, hogy csak én éreztem így a dolgot. Mindenesetre hagytam ezt az egészet addig, amíg nem lesz rosszabb a helyzet, ami bíztam benne, hogy nem következik be. Most éppen arról „vitáztak”, hogy nincs a szobában bérgyilkos, na meg, hogy ki fog itt fent aludni, és hogy Chris fél a magaslati levegőtől.
- Igen Chris tudom tanúsítani, hogy félsz, de ha akarod bizonyíthatjuk ezt Juenak, hogy két lábadnál fogva kicsit kilógatunk az ablakon.- mosolyogtam rá gúnyosan a srácra- De abban Julesnak is igaza van, hogy le kell küzdeni a félelmeket, mert azért vannak.- a gúnyos vigyor még mindig az arcomon volt, miközben ezeket a szavakat mondtam.
Ezután Jules úgy döntött, hogy lemegy a fürdőruhájáért, mert az átöltözés másik ruha nélkül valahogyan nem megy. Miután kiment, s én le akartam szakadni Chrisről, a srác visszahúzott, magához ölelt és a fülembe suttogott. Ég mielőtt kiszöktem volna a kezei közül még visszasuttogtam neki.
- Te beszélsz, aki itt rémüldözik, hogy bérgyilkos van a szobámban, Na de ezt az átöltözős dolgot inkább akkor, majd ha csak kettesben leszünk.- vigyorodtam rá a srácra, majd elmentem megkeresni a bikinimet, miközben ő is úgy döntött, hogy hamarosan lefelé veszi ő is az irányt, hogy keressen valami sortot, ami megfelelő lesz fürdőgatya gyanánt. Mire sikerült előkaparnom Jue már vissza is ért, s éppen azt újságolta, hogy anyukája vett neki egy új fürdőruhát. Ezek után pedig elmentünk ketten átöltözni a barátnőmmel, mivel azt mondta, hogy nem zavarja, ha én is ott vagyok vele. Gyorsan átöltöztünk és megszemléltük magunkat a tükörben.
- Nagyon jól néz ki.- mosolygok rá Julesra, mivel az a bikini, ami rajta volt hihetetlenül jól állt neki. A Chris „oda lesz meg vissza” kifejezésre fülig vörösödöm, aztán pedig kilépek a fürdőből. Mivel Christian ár lent volt a nappali környékén és remélhetőleg már ő is átöltözött, ezért én is fogtam magam, majd lementem, de még hátra fordultam Juehoz, hogy jöjjön ő is.
- Na gyere lemegyünk.- mosolygok rá, miközben már trappolok le a lépcsőn. Mikor leértem odaszóltam Chrishez, akárhol is volt.
- Készen vagy Chris?- kérdeztem kiabálva, majd megcéloztam a kertet. Szépen kimentem, és megvártam a többieket, hogy beérjenek.

Akaratom ellenére mélyen belepirulok a bíráló szavakba, azonban azért sem kezdek magyarázkodásba. Most mégis hogyan mondjam el Julesnek, hogy egyáltalán nem félek a magasságtól; csak éppen akárhányszor olyan helyzetbe kerülök, szédülni kezdek, rám jön a hányinger és utálok lefelé nézni, továbbá az összes izmom begörcsöl és nehezen kapok levegőt. Lehet mégis félek egy leheletnyit? Végülis addig nem baj, amíg legalább magamnak beismerem és a többiek előtt sem tagadom le, hogy igenis van nekem is gyenge pontom, nem vagyok egy legyőzhetetlen, adoniszi küllemű sármőr.
Tétován vállat vonok hát, s ezzel részemről le is tudom a kérdéskört.
Sabrina szövegébe pedig immár legalább a bokámig elpirulok és hatalmasat nyelek. Hűha, nekem még sosem mondott ilyesmit lány, akkor is biztatóan hangzik, ha mindössze viccből mondta. Egyszerűen jól esik. Sokat ígérő félmosolyt csillantok rá, a Jue érkezése előtti ruhából kihámozós pillantás kisöccsével kísérve.
- Behajtom ám - lehelem enyhén rekedten.
Magam is meglepődök a hangomon, legfőképpen a belevitt enyhén erotikus felhangon, elvégre rekedt már máskor is voltam, az nem ügy. Azután hamar álcázó hadműveletre váltok, azaz a belépő Julesre vigyorgok, bár kissé tökelütött srác hatását kelthetem, mivel még nem egészen józanodtam ki az előbbi különös hangulatból, amit azon néhány szócska elhangzása idézett elő bennem.
A lépcső magasságával nem törődve szinte szárnyalok lefelé. Megcélzom a táskámat és két mozdulattal kihántom az egyik lenge sortot, amit a fürdéshez kiszemeltem. Alig fél perc telik el, s már átöltözve terpeszkedek a kanapén, amikor Sab lejön, majd a kertbe közlekedik. Néma csendben szemlélem végig a kilépőjét, miközben titkon gyönyörködök benne, ám nem hagyom, hogy kiüljön az arcomra a csodálat. Nem szabad elbíznia magát a leányzónak.
Előbb a mugli gyártmányú polaroid fényképezőgépet, azután Julest fogom kézen és nevetve húzom magam után a kert felé.
- Gyere, mert képes itthagyni minket Sab a baltás gyilkossal és a fenemód magasan lévő szobájával, hogy biztosan jól ránk ijesszen!
A kertben persze nem bírom tovább. Juet megpróbálom Sabrina mellé húzni azzal a lendülettel, ahogy kilépünk az ajtón, majd hatalmas léptekkel szaladok eléjük és rögvest le is fotózom a csajokat. A képet összehasonlítom az eredetivel, azután elismerően füttyentek egyet.
- Merlinre, fergetegesen néztek ki, lányok! Hopplá, várjuk csak... itt valami hiba van. A kép pont olyan, mintha Sabrinát és Julest látnám rajta, holott én két bombanőt fotóztam, nemdebár? - nézek álságosan tétovasággal, töprengőn félrehajtott fejjel méregetve a képet és a lányokat, miközben reakcióikat lesem.