Park

[Hannah]

Hannah


Még szép, hogy megnehezíti... Elvégre másra nem nagyon tudnánk ezt kenni. Abban meg már megint igaza van, hogy ketten meg tudnánk oldani. Neki valahogy mindig igaza van egyes dolgokban.
Na de most nem is ez a lényeg. Ez az egész meg annyira nem is hangzott nyálasnak, mint amilyennek maga a szöveg értelme tűnik. Én meg kibírom a nyálas szövegeket is. Máramennyire tényleg nyálas. Ez meg nem volt annyira az.^^

- Nem tűnt túlságosan nyálasnak, de annál inkább igaznak. Tényleg rendesen össze kéne hangolni az órarendeket és egyebeket.- indítottam meg én is egy mosolyt, de leesett, hogy visszatértünk az alaptémához: na ne már megint a suli? Komolyan ha ennyire főtémán marad a tanulás, még jobban iszonyodni fogok. Amugy sem vagyok valami nagy stréber, hát még ha rá lehet fogni, hogy emiatt nem jönnek össze dolgok. A tanulás sablonszöveg és akkoris unalmasnak hangzik, ha valami érdekes dologról van szó. Kivéve a kviddics, mert az... az jó és kész!  A kviddicsről akár órákig is képes vagyok megunás nélkül beszélni, mert annál jobb sport nem is nagyon létezik.
Nade...
Alighanem kezd beborulni nálam. Komolyan ilyen rossz a hallásom, vagy Hannah pont azt hajtogatja, hogy inkább tanuljak, mint hogy vele legyek? Jó igaza van, tényleg mindjárt végzek és a szokásos bla bla bla...

- Ugyanmár. Ne a vizsgák miatt görcsölj, meg fogom csinálni és kész. Kevesebb tanulással is bírni fogom a tempót. Afelől nem kell félteni. - Viszont... Abban már teljesen igaza van, hogy ha én elvonom a figyelmét, akkor meg ő ront. Meg az sem biztos, hogy én annyira tudnám tartani a frontot.
És akkor már megint ott tartunk, hogy tanulás. Hát igen, a tanulás szent és hanyagolhatatlan. Nade ennyire? Így is a fél napot áttanulom, tudok abból egy-két órát hanyagolni.
A másk meg ami fontos...
Nem pont a tanulási dolgokat kéne megvitázni mikor végre van egy kis időnk egymásra. Ez közel sem a leghelyesebb. Igaz nem emeltem fel a hangom, meg semmi sem volt, hisz én már higgadok le(legalábbis próbálok), de akkor is kissé lelkiismeretfurdalásom lett ettől az egésztől. Na jó ne is húzzuk annyira az időt.

- Jó, beismerem már megint igazad van. De a koránkelés nem lenne probléma. Ha miattad kell korábban kelni, akkor az felér egy jól kialudt éjszakával.- a mondat végén már egy kis pimasz mosoly is megjelent a szám szélén és leesett a tantusz, hogy itt az alkalom a sulis dolgokról elterelni a témát jó messze... Minél messzebb, annál jobb...
Így aztán gyors tempóval agyalni kezdtem, hogy mit is csinálhatnánk.
Előszöris...
Jó, lehet kicsit túlzás, de nekem kezd puszihiányom lenni. És ezt nyugodtan rákenhetem arra, hogy keveset látjuk egymást. Ami mellesleg igaz is. Így aztán mielőtt még mondtam volna valamit, egy kis "csókocskát" adtam Hannahnak.(biztos unja már ezt a kis nyálaskodást^^)
Aztán végülis jött az a válasz is. Vagy valami olyasféle.

- De oké, rendben felfogtam. - újabb kis mosoly, majd félig átkaroltam a lányt és elindultam a parkban valamerre. Csak hogy ne egyhelyben ácsorogjuk végig a nap hátralevő részét, mert idáig csak ezt csináltuk.
Közben felnéztem az égre és tényleg lassacskán kezdett sötétedni. De olyan fél óránk még biztos van. Bár az hamar el fog repülni az az érzésem.

- Alighanem tényleg nem kéne már Roxmortsba menni. Viszont akkor már mit szólnál, ha kicsit elengednénk magunkat? - suttyonban körbenéztem, a park kezdett kihalni és már csak itt-ott volt pár diák, valószínűleg csak unalmukban sétálgattak. - Mondjuuk... ezt.- széles vigyor terült el az arcomon, ahogy megfogtam Hannah derekát és csak úgy felkaptam. Mire feleszméltem magamban, hogy mit is csinálok, már javában a hátamon volt és én meg csak mentem előre és mentem és mentem és mentem. Valószínűleg kikapcsolhattam, mert ilyen dolgot nem igazán csinál egy hatodéves. De hát egyszer élünk és fiatalok vagyunk. Nem véletlenül igaz a mondás: "Fiatalság bolondság."
És ez úgy igaz ahogy van...^^

Lor

Útközben egy kicsit a gondolataimba merülök, de igyekszem ennek a lehető legkisebb jelét adni. Furcsa, hogy nem beszél, csak kérdez, és bár válaszol, mégis olyan semmit mondó. Talán csak a hely zavarja, vagy valami más, azt meg csak remélni tudom, hogy nem velem van problémája. Miért kéne elmenekülni a világ elől? Hát, ez jó kérdés. Nem tudom. Csak azért hoztam fel, hátha megtörik a jég, de a jelek szerint nem sikerült, vagy csak jobban meg akar ismerni, mielőtt válaszol. Istenem, mennyi vagy, ha és talán! Mennyivel egyszerűbb lenne az élet nélkülük. De most nem vagyok egyedül, ez nem a megfelelő pillanat az elmélkedésre. Azt majd máskor, a zöld készlet felhasználásakor. Úgy az igazi.

- Nem kell elmenekülnöm a világ elől. Szeretek társaságban lenni, nélkülük megveszek. De igazi barátból kevés van, sokkal kevesebb, mint szeretném. Ritkán vagyok egyedül, de időnként mindenkinek szüksége van egy kis magányra, kinek többre, kinek kevesebbre. Most nem akarok bujdosni, vagy rejtőzni, egyszerűen egy kis friss levegőre vágyom, nyugalomra, és persze új barátokra. Ennek a helynek olyan kisugárzása van, amit néhanapján nagyon tudok értékelni, mint például most. Nem szeretem, ha pletykálnak rólam, főleg, ha semmi alapja nincs. De most te jössz. Te a magányt szereted, vagy ha sosem vagy egyedül?

Kíváncsian hallgatom, vajon most megnyílik, vagy tovább kell olvasztani a jégpáncélt? Végül is mindegy, ha többet nem is beszélünk, akkor is legalább egyszer kiönthetem a szívemet. Nincs itt Carl, és marhára hiányzik. Baglyot meg hiába küldenék neki, semmire sem menne vele. De majd legközelebb becsempészem a mobilomat.

> Vinnie < 

Képzeleteimben valahol, nagyon nagyon messze, belekerültem egy furcsa világba, ahol minden vágyam teljesül. Kár, hogy csak képzelet, és miközben igyekszünk a parkba, beszédek hada vár rám, köszönhetem ezt Vinnie-nek, akinek be nem áll a szája, de éppen ez a jó, ő legalább tud miről beszélni, és van témája is. Nekem még bele kell merülnöm az ilyesmibe. De először is magamba merülök el, hogy ki tudjam magamból húzni a szavakat, amiket meg se gondolok, és úgy mondom ki. Most itt az idő, hogy tényleg dumás kedvemben legyek.

- Én is szeretem a társaságot. Én is inkább az a társasági ember vagyok, és szeretek elmerülni a beszélgetésekben, elég mélyen néha, olyannyira, hogy néha már azt sem tudom, hogy miket beszélek, és csak úgy kicsúsznak számon szavak. A pletykákról nekem is meg van a véleményem. Én sem szeretem, ha rólam pletykálnak, ha a barátaimról pletykálnak, és én sem vagyok az a típus, aki pletykálna másokról. Szóval nem igazán forgatom ki mások szavait. A magányt pedig egyáltalán nem kedvelem, 10 percet, ha kibírok egyedül.- na, most megeredt a nyelvem, de jön még majd onnan, ahonnan ez jött. Sőt, jobban teszem, ha nem várom ki amíg ő fog kérdezősködni, meg válaszolgatni, vagy csak úgy megjegyzéseket tenni, hanem leszek olyan kedves, és bökök pár szót.

- És nyugi, bennem jó barátra lelhetsz.- naaa, de nekem nincs is egom, mégis vigyorgok. Nem tehetek róla, kitört belőlem ez az új viselkedési roham.
- Ahogy észrevettem, te cigizel. Ö... hogy bírjátok ki a füstöt? Én teljesen... tartózkodom tőle. Vagyis néha pont belerepülök, de nem igazán szeretem. Még ki se próbáltam, és szerintem nem is fogom, hacsak nem akarom.- na most, szeretem, amikor ilyen dumás kedvemben vagyok, nagyon jó így lenni, és végre magamat adni.

Lor

Bukta, totális bukta. Vajon miből jött rá? Bűzlenék? Áh, ez kizárt, erre figyelek. Esetleg kipottyant volna valami a zsebemből? Benyúlok a zsebembe, és örömmel tapasztalom, hogy minden a helyén. Akkor min csúsztam el? Fogalmam sincs, de most már nem is érdekel. Finom a tudtomra adta, hogy nem érdemes erőszakoskodni, de hát akart a jó fene. Viszont végre úgy fest, hogy kezd megnyílni. Barátságosan viselkedik, ez már jó jel. Bár ha leragadunk a bagózásnál, akkor valószínűleg helyben rágom el az összes szálat, természetesen a dobozzal együtt.

- Valóban, tényleg dohányzom. Nem tudom, miből jöttél rá, de igazán elárulhatnád. Zavar, ha rágyújtok egy szálra? Egyébként, ha kérsz, szívesen adok, de nem erőltetem. Én azért szívom, mert jól esik, megnyugtat. Egyáltalán nem befolyásol, hogy valaki dohányzik-e vagy sem.

Előveszem a cigis dobozt, kinyitom, és felé nyújtom. Szeret dumálni, de most mégis nehezen fog hozzá. Zavarban lenne? Ugyan miért? Remélem, túl lesz rajta, és tudunk önfeledten beszélgetni. Ha nem, az sem baj, csak kezdem beleélni magam. 

- Örülök, hogy szerinted lehetünk barátok - őszintén elmosolyodom. - Tudod, nem voltam mindig ilyen most. Voltam sokkal rosszabb is. A mugli iskolákban én voltam a "rém". A tanárok utáltak, a diákok meg rajongtak értem, mert meg mertem tenni azt, amit ők nem. Felnéztek rám, holott nem érdemeltem meg. Aztán, ahogy ide kerültem, megváltoztam. Nem akarok senki példaképe lenni. Fárasztó, és mindig ezt várják tőlem. Ki akartam lépni ebből és a Roxfort tökéletes volt az újrakezdéshez.

¤ Eszelős kisördög, de maradjunk a Vinnie-nél ¤ 

Leesett a bilincs, kattan a zár, nincs mit titkolni tovább. Nem is szégyen, pedig látom az arcán, hogy most totálisan lebukott. Most nincs belőle semmi baj, én nem mártom be senkinek, titoktartó vagyok.
De hát nem kell ennyire nagy ügyet csinálni 1 szál cigiről, meg a többi dobozról sem, ki tudja, hogy hány szálat rejteget még, meg dobozokat. Deeee... az istenért sem próbálnám ki, még azt sem tudom, hogy van-e isten. Most gondoljuk végig, hogy hogyan is vettem észre, hogy cigizik. Hát a válasz egyszerű, de elmondani is el tudom?

- Elég közel vagy hozzám ahhoz, hogy érezzem rajtad, amikor beszélsz. Nem mintha zavarna, sőt, egyálalán nem zavar. Mindenki azt tesz, amit akar, nem én szabom meg.- széles vigyor. Ne mááár, ne viselkedjek ilyen gyerekesen. Állandóan vigyorrohamom van. De most meg... mivan? Én mondom, hogy ki nem fogom próbálni azt a fehér hosszú kis izét.
- Éééén? Neeeem, nem. Megígértem magamnak, hogy soha nem fogom kipróbálni, és be is tartottam. Bár majd... talán egyszer, ki tudja, lehet róla szó, de nem most a közeljövőben. Hogy is mondják akkor? A messzi jövőben?- ezen filózok, elkell rajta gondolkoznom, hogy hogy is mondják azt, amikor nem a közeljövőben történik valami. Nos, az eddigi állítás magamról, amikor azt mondtam, hogy okos vagyok, és tudok mindent, tévedtem, mert nem igaz.

- Ugyan már. Rém? Tudom, hogy érted, de azért nézz magadra. Nem vagy te olyan, aki ijesztgetne, meg ilyesmi. Tanárok utálnak. Azt meg hogy? Látszik, hogy nem vagy az a tipikus nyalizós fajta, én sem, de azért utálni! Bár velem csak egyetlen tanár volt így a mugli suliban, azt én is ki nem állhattam, ahogy a többi társam sem. De most nekem is minden megváltozott, a Roxforttól szebb lett az életem, itt jobban beilleszkedek.- megint vigyor. Mára elég a vigyorgásból, most már csak mosolyok jöhetnek, meg nevetés, persze tőlem, mert ha én nem vigyorgok, az nem azt jelenti, hogy Vinnie nem vigyoroghat.

- De légy szíves, az iskola témát hagyjuk. Legalább itt. Valamiért most nincs olyan kedvem, hogy suli így, suli úgy, de amúgy... miért is ne?- elgondolkodtam magamban, hogy vajon miért is ne beszélhetnénk az iskoláról. Persze, majd ő válthat egy másik témára, ha neki nem kedvez, meg különben is, mindig átváltunk valamibe, mint most is.
- Akkor, hogy állsz a tanulással? Kedvenc tantárgy, amit ki nem állhatsz? - egyszerre most ennyi kérdés jutott az eszembe, ismerkedés terén most jó, de van még, van még. Csak majd azok később jönnek. 

Annak a szőke démonnak, aki Lorelei-nek hívja magát

Szóval büdös a szám. Sikerült a lehető legfinomabban közölnie, de akkor is így van. Remek, akkor mostantól minden cigi után fogmosás. Vajon van-e rágó nálam? A pulóveremben tuti, a nadrágomban talán. De nincs. Azt nem hoztam. Igaz, nem épp találkozóra készültem, de hát az ördög nem alszik, velem ellentétben. Majd legközelebb erre is figyelek.

Kiveszem a szálat, ami felé nyújtottam, majd rágyújtok. Hosszan lent tartom a füstöt, majd kiengedem. A dohányzás jó ürügy arra, hogy miért nem válaszolok azonnal. Hát, igazam volt tényleg furcsa a csajszi. Most akkor beszéljünk a suliról, vagy sem? Ezt a határozottságot... Bár meg kell valljam, jól áll neki. Aranyos, ahogy itt bénázik, valószínűleg nem tud olyan könnyen beilleszkedni, mint mondja, különben miért lenne ennyire zavarban? Jópofa, ahogy próbál védeni, jó képet alkotni rólam. Végül is, tényleg elég negatív képet festettem le magamról, itt az ideje, hogy valami szépet is lásson bennem. Nézzük csak, miről is mesélhetnék? Arról, hogy itt a suliban könyvkukacot alakítok, meglehetős sikerrel? Hát ez nem a legnyerőbb szöveg. A dohányzásról már tud, és ha megtalálja véletlenül a kis csomagot a táskámban, akkor már arról is. Na mindegy, lesz, ami lesz, csapjunk bele a lecsóba. Ha sikítva itt hagy, mert tényleg nem a suliról akar beszélni, akkor így jártam.

- Nem muszáj a suliról beszélni, de ha már rá kérdeztél, akkor elmondom. A kedvenceim a bájitaltan, a növényismeret, és minden aminek a segítségével lehet alkotni valami főzetet, vagy ilyesmit. Szeretek alkotni, kísérletezni, és kifejezetten jó, hogy itt sokkal hatásosabb szereket lehet alkotni, mint a mugli növényekből, anyagokból. Bár kétségtelen, azoknak is meg van a maguk haszna, azokkal is lehet szórakozni. Nagyon érdekel minden ilyesmi, ha végeztem, valószínűleg erre a területre szeretnék ráállni. De tudom, ez egy lánynak unalmas téma, inkább váltsunk. Honnan jöttél?

Démon? Inkább angyal    :

Füstölgő démon

Mintha éppen keresne valamit magán, de csak gondolatba. Csak nem egy kis légfrissítő? Ha van rágója, akkor én is kérek. *-* De úgy tűnik, hogy nincs. No, sebaj, majd szerválok valahonnan. Habár van fent, nem is egy csomaggal. Csinálhatnék belőle kirakodóvásárt, csak nem lenne belőle nekem sem hasznom, meg senkinek, mert a rágó az nem eladó, csak ismerősöknek, de akkor is csak egy darabot, vagy max kettőt egyszerre. Most éppen elvan magának a cigijével, csoda, hogy bírom a füstöt, mert ha nem bírnám, akkor már nem itt lennék, hanem valahol a levegőben.

De végül eljutunk a kérdés megválaszolásáig, és tényleg úgy sikerül megválaszolnia, ahogy én azt elképzeltem. Ahogy gondoltam, tényleg nem lesz sokáig szó az iskoláról, mivel rögtön váltja a témát. Hát nem is tudnék az előbbiről olyan sokat beszélni, bevallom. Nem erősségem, viszont, ha valamilyen sportról van szó, abban otthon vagyok, csak az ne kviddics legyen.
Szóval, azt mondja, hogy szereti a bájitaltant, meg kotyvasztani dolgokat. Az jó, mert a bájitaltant én is szeretem, főleg akkor, amikor valami hülyeséget hozok össze a bájitalokból, és vannak kisebb-nagyobb mellékhatásai. Nem is annyira unalmas a téma, de ha már váltott, akkor válaszolnom kell, hisz én sem maradhatok órák hosszat csendben.

- Igazából Sheffieldben születtem, és most Londonban tartózkodom a családommal. De kifejezetten jól érzem magam ott, pálcahasználat nélkül is, mert nem az a fajta vagyok, aki megszegné a szabályokat, de előfordul néhanapján.- na, a fele nem is a kérdésre ment, de mindig is azt mondom, ami éppen a fejemben van, mert azt muszáj kiürítenem.
- És te?- visszakérdezés, rögtön a megválaszolásom után. Közben belenyúlok minden egyes zsebembe, a nadrágomon van 2-2 pár, azaz elől is 2, meg hátul is 2. Csak azokban nem lelek semmit. Akkor nézzük, mit rejtenek vékony kabátom zsebei. Van... van rágóm. *-* Akkor csak nem felejtettem el magamat, szerencsére tettem el, ráadásul pont egy csomaggal.

Lehet örülni, mert akkor jut Vinnie-nek is, és nem kell kibuknia a cigije miatt. Megmarkolom a csomag rágót, és kiveszem a zsebemből, azzal együtt pedig összeteszem a két kezemet, mintha imádkoznék, hogy 'köszönöm, hogy adtál rágót', persze ez a zsebemhez szólna. Olyan érzés, mintha eddig üresen állt volna, most meg hirtelen csak úgy becsúszik egy csomaggal. De hamar visszateszem kezemet a normális állásba.
- Kérsz rágót?- megkínálom őt is, ne csak nekem legyen oly' nagy szerencsém.- Tiszta izé... lehet, hogy az előbb nem néztem meg jól, most meg mintha csak becsúszott volna.- lehet, hogy létezik bennem egy angyal, aki csak úgy becsempészi azokat a dolgokat, amik nekem kellenek.

Rágós Angyal(ka)^^

Rágó. Ennyire bűzlenék? A büdös francba... Na mindegy, ha kínál akkor muszáj venni. Eléggé kellemetlen, de ez van. Elfogadom a felém nyújtott rágót, és bekapok egyet.

- Köszi szépen. Szóval Sheffield-i vagy. Én Liverpool-ból jöttem. Nincs éppen közel, de a családom ott él. Család. Mármint az apám, mert anyám egy ideje ott hagyott minket. Ja, egyébként mindketten muglik, ebből következik, hogy sárvérű vagyok. Nem szégyellem, nem érdekel, hogy ki milyen családból származik, egész addig, amíg a származását nem tartja különbnek ez enyémnél. Azt ki nem állhatom.

Na, erre vajon mit reagál? Ha tippelnem kéne, szerintem ő is az, de maximum félvér. Vagy ha aranyvérű, akkor a legkülönösebb fajtába tartozik. De ennek kicsi az esélye. Sokban hasonlít rám, a dohányzás nevezetes kivétel. Bár ő nem szereti megszegni a szabályokat. Én sem, de engem csak a kicsapás veszélye tart vissza. Na meg, lehet, hogy már nincs is hozzá kedvem. Itt a parkban béke és nyugalom van. Hogy most a hely árasztja magából ezt a hangulatot, vagy Lor, nem tudom. De ez most így jó, és nem szeretném, hogy megváltozzon.

- De hát nem az én dolgom. Ha nem akarnak együtt élni, akkor én tehetek bármit, ez nem fog megváltozni. Remélem, neked nincsenek ilyen problémáid.

¤ Vinnie ¤ 

Vesz a rágóból. Jó, megszabadultam egy szemtől, most pedig következik a másik is, mivel azt meg én kapom. Nyami *-* Még az a szerencse, hogy mentolos rágó van nálam, az mindig felfrissít, de csíp is, persze csak az elején, mikor összerágom.
- Nincs mit.- rögtön a beszéde után mondtam ezt a két kicsi szócskát, aztán meg jöhetett a többi beszéd. Ahha, Liverpool. Az jóóó! Liverpooltól csöpögök, de csak azért, mert jó hely, végülis nekem. Egyszer voltam ott életemben, de.. hogy is mondjam, megkedveltem.

Sárvérű. Az nem számít. Így vagyok én magammal is, félvér, nem számít. Szóval nekem nem számít az, hogy milyen vérű az, akivel éppen összefutok.
- Félvérű vagyok. Apám aranyvérű, anyám meg mugli. A származásomat nem tartom különbnek a tiédnél, mindenkit elfogadok olyannak, amilyen. Szóval karikát arra, hogy sárvérű vagy.- karikát? Na, egy új szómicsodát találtam a 'nemérdekel'-re. Végülis miért ne érdekelne? Csak nem éppen aszerint.
Az ő családja félig csonka. Szóval az anyja ott hagyta őket. Különös, velem is éppen ez történt, csak éppen fordítva. Akkor itt jöhet az én történetem.

- Igazából vannak problémáim, pontosabban csak voltak. Nem is tudom, hogy mennyi idős voltam már, de a szüleim összevesztek, és elváltak. Én sem tettem érte semmit, hogy változzon, de mégis megváltozott, hiszen karácsonyra visszakaptam apámat, és most minden visszaállt a régi kerékvágásba. Szóval, most minden helyreállt, rendben van, nincs semmi probléma. De... nem is próbáltál velük elbeszélgetni? Nem hallgatnak rád? Vagy... milyen okból hagyott el titeket édesanyád?- nem akartam már csúnyább szóval élni, mármint az anyáddal, mert az eléggé... nem is tudom.

Lor

Eltaposom a cigit. Igaz korábban már elnyomtam, de most jól esik eltaposni valamit. Még hogy próbáltam-e beszélni velük. Igen. De mindig az volt a válasz, hogy ne szóljak bele. Nagyon fájt, hogy ezt az édesanyámtól kellett hallanom. Aztán a bíróság megkérdezte, hogy kit választok, kivel szeretnék élni, és én dacból apámat választottam. Talán egy büntetés volt ez anyámnak, amiért itt hagyott minket. Bár, legalább annyira bűntettem vele magamat, mint őt. Baromira hiányzik, de nem fogok megalázkodni, elvégre nem tettem semmit. Önszántából lépett le, nyilván azért mert nem kellünk neki. Tudom, végletesen állok hozzá, de akkor is. Igaz, ha megkeres, tuti, hogy nem küldöm el. Hoppá, kissé elkalandoztam, nem vagyok egyedül.

- Tudod, én megtettem minden tőlem telhetőt. Azóta cigizek.

Neki legalább normalizálódott a helyzete. Nekem nem fog. De nem akarok erre gondolni. Kár volt ezért a kis közjátékért, egyébként nagyon jól éreztem magam. Nem zavarta a cigifüst, kaptam rágót, szórakoztató is tud lenni, szóval nem érdemli meg, hogy ilyen mogorva választ adjak. De ugyanakkor erről nem szeretek beszélni, és így tudni fogja. Áh, nem jó ez sehogy sem.

- Bocsi, de szar erről beszélni. Nem tudtam megakadályozni. Az első évem után úgy mentem haza, hogy anyám már nem lakott otthon. A második év karácsonyakor meg elváltak. Király volt az az év. Otthonra leltem a suliban, megtaláltam önmagam, erre odahaza minden összeomlik. De ne is foglalkozz vele, nem érdekes. Nem a mi dolgunk beleszólni a szüleink dolgába. Ha nekik ez esik jól, akkor tessék. Én nem fogom megakadályozni. Igaz, nem is tudtam, de nem lényeg. Örülök, hogy nálad egy fokkal jobb a helyzet. Biztos rossz lehetett apud nélkül élni.

Fékezhetetlen játékpartner, vagyis Vinnie 

Aha, aha, aha, jó. Erre nem is lehet többet bólogatni, szerintem agyrázkódást fogok még a végén kapni. És ki tudja, lehet, hogy jól járnék vele, mert akkor nem beszélnék ennyi hülyeséget, másrészt meg rossz volna, mert nem tudnám magamból kiadni azt a sok marhaságot, ami bennem van. Akkor azóta cigizik, amióta történt vele ez az egész? Végülis jó... idegölő tud lenni, mert ha valaki ideges, akkor lenyugtatja az embert, de én mégsem próbálnám ki. Ha ideges vagyok, vagy valami nagy problémám van, bánatom, vagy ilyesmi, akkor inkább a fejembe húzom a párnát, ha meg az nincs kéznél, akkor beveszek egy egész csomag rágót, és addig rágom, míg meg nem unom.

Na, de most nem ez történik. És nem is volt szó ilyesmiről. Megint játszadoznak velem az agysejtjeim. Kész őrület tudok lenni néha. Méghozzá nem is oda figyelek, ahova kéne. Ez is amiatt a rágó miatt van, túlságosan elvesztem a fejem, ha sokáig rágom. Most meg csoki sincs nálam, hogy ettől okosabb legyek, vagy valami. Szégyen. Az ilyennek már arra sincs esze, hogy valahol megálljon egy kis csokiért. De izé, hogy most magamról beszélek, na most akkor észhez térek.

- Nem is muszáj erről beszélnünk. Ki mondta? Egyébként az tényleg igaz, hogy nem kell beleszólnunk a szülők dolgába, sőt... a velünk egykorúak dolgába se, néha úgy érzem, hogy beleszól valami a dolgaimba legbelülről.- szóval, amit csinálok, nem mindig jó, és ilyenkor megszólal bennem egy kis hang, de van, amikor jót cselekszek, és akkor is megszólal, vagy éppen utasít valamire.
- Na igen, ez a belső hang. Néha idegesít, néha meg jól jön. De nem is erről volt szó, csak... azt hiszem, hogy megint témát váltottam. Bocsi.- jó lenne befogni a számat. Mutatva ezt, a kezemet a számra emeltem, hogy most ne jöjjön ki belőlem egy szó se, de félek... úgyis mondanom kell valamit egy idő után, mert nem az én világom a csend.

- Amúgy tényleg rossz apu nélkül. Inkább vele vagyok, mint anyámmal.- ezen el is gondolkodtam, azaz csak néztem a zöld füvet magam előtt, és elmerengtem, hogy vajon miért mondtam azt, hogy jobb lenni apámmal, mint anyámmal. Aha, megvan a válasz. Apámmal sokkal több dolgot tudunk közösen csinálni, mint anyámmal. Végülis apámmal mindig volt közös témánk, meg több mindent megadott. Szóval emiatt.

A fékezhető Lorelei XD

Hát, ha nekem is olyan jó lett volna az apámmal élnem, akkor most valószínűleg nem itt lennék. Naplopásban, pénzszórásban ő a király. Örülök, hogy nem látom. Remélem, belőlem nem lesz ekkora marha. Mondjuk, ez csakis rajtam múlik, főleg, hogy nem a muglik, hanem a varázslók világában szándékozom érvényesülni. Kitartás, menni fog.

Belső hang. Érdekesen hangzik. Nekem nincs, de nem zárja ki, hogy másnak nem lehet. Vajon ez a sárvérűek születési rendellenessége? Szegény aranyvérűek, nekik aztán lehet egy pár hang a fejükben. Na jó, ez nem vicces. Neki van önkontrollja, ezt érti belső hang alatt. Azt hiszem, egyáltalán nem furcsa a leányzó, mint azt kezdetben hittem, sokkal inkább hétköznapi, a szó jó értelmében. Neki soha nem volt feltűnési viszketegsége, nem küzdött soha a rossz énjével, nem akart másokra épületet gyújtani. Ez jó, mellette sikerülhet megszabadulnom az összes ilyen jellegű késztetéstől. Kedves, de főleg végtelenül türelmes, amiért itt van egy füstölgő gyárkémény mellett, és beszélget vele, holott nem is igazán ismeri. Meg kell becsülni.

- Hát, akkor most már minden rendben, nem? - elmosolyodok. - Remélem, hogy sokáig melletted marad, és nem tűnik el újra. Én is szeretném, ha otthon minden rendben lenne, de ez sajnos hiábavaló ábránd. Úgyhogy inkább megpróbálok itt, ebben a világban érvényesülni, valóra váltani az álmaimat. Nem lesz egyszerű, mivel magamra vagyok utalva, de talán a barátok erőt adnak hozzá. Neked mik a terveid? 

[Vinnie]

Ne kötöszködj Vinnie

Ábrándok, álmok, meg ki tudja még micsodák. Ha én is meg tudnám szőni életem legszebb álmát, az úgysem válna valóra, hacsak nem teszek érte. Hisz mindenért tenni kell, és tettünk is értük, mert nem lenne még ruha se ránk, meg... atyaég, akkor nem lenne rágó se nálam. Hát igen, dolgozni kell az életért, dolgozni kell mindenért. Ő az otthonáért ilyen keserű, én meg nem is tudom igazán eldönteni, hogy miért is. Az is lehet, hogy semmiért, az is lehet, hogy több bajom van, mint neki, csak ezt éppen nem tudom megtalálni sem magamban, sem másban. Pedig ha jobban magamba néznék, találnék nem is egy hibát. Bár nem is ide tartozik, egyáltalán nem.

És persze, most éppen barátkozom, amikor ilyeneken jár az eszem, de végülis eléggé reális. Lassan az ilyen komoly dolog lesz a rögeszmém. De még mindig maradok a "szellemes" tulajdonságomnál.
Rendben? Hát akkor térjünk ki rá. Minden rendben van a családnál, azt hiszem, persze ezt csak az én fejem gondolja így. Már nem voltam otthon... nem számoltam hány hónapja. És tervek. Tervek? Miféle tervek? Na, most kiszedek valami meséből egy kis hülyeséget, de talán nem is lesz az, mivel teljesen igaz, és végülis benne van a tervemben.

- Igen, otthon minden rendben. De lehet, hogy csak én szerintem, bár lehet, hogy tényleg jól vannak az ősök. Amúgy meg... azt én is remélem, hogy apám mellettem marad sokáig, persze amíg... érted.- ja, amíg neki nem lesz 'kaput nyiss'.
- A tervem meg... hmm, mondjuk boldogan élek, míg meg nem halok.- benne van minden, nem? Mondjuk minden az élettel kapcsolatos, de akkor megpróbálok fogalmazni valami szépet. Na, ez erős kifejezés volt. Csak komoly dolgoknál tudok szépen fogalmazódni. És még ragzani sem tudok hirtelen.

- Na, de ha ennyire érdekel, hogy mik a terveim a jövőt illetően, akkor elmondom. Vagyis megpróbálom szavakba önteni. Azt hiszem, hooogy... elvégzem az éveimet még itt a Roxfortban, aztán... ezen még nem gondolkoztam, lehet, hogy még itt tartózkodnék, vagy keresek egy jó állást. Végül a... család. Igen, ez lesz az. A család. Ahhoz meg kellenek a jó életkörülmények, bár az meg van. Nagy általánosságban ennyi.- nos, a család az itt is fontos volt, hiszen már az életben annál nincs fontosabb. Habár vannak más emberek, akik nem így vélekednek erről. No de halljunk róla.
- És, te hogyan képzelted el a jövődet?- azért reméljük, hogy valami olyasmire számíthatok, amit még eddig nem hallottam más szájából.

Jót mosolyogtam magamban a bátorságán, hogy nyíltan a szemembe merte mondani, hogy bizony megnézte a lábaimat, és hát ki tudja még mit. De a bátorságát és őszinteségét díjazom, kevés manapság az olyan férfi aki ezt megmeri.
Tetszett. Kifejezetten tetszett, hogy Mr. Szívdöglesztő, lányok vágyálma nekem csapja a szelet. Szerettem mindig is a középpontban lenni, de ennyire nem szoktam játszadozni, igaz, nem is volt rá alkalmam, nagyon. Sose voltam igazán az a fajta lány aki körül hemzsegtek volna a fiúk, vagyis akadtak, de én nem szerettem soha olyanokkal játszadozni akik nem nyerték el a tetszésem. Briant más volt, ő tetszett, de pont elég nagy híre volt ahhoz, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom amit, hogy szórakozom vele. Sőt szerintem még ő is élvezte, hisz nem sűrűn akadhatott össze olyan lányokkal, akik képesek voltak nemet mondani.
- Hát, rólad. Ki is az iskola lányainak álmaiknak a lovagja, hisz a pletykákon kívül semmit nem tudok rólad. - válaszoltam szintén bazsalyogva.
Élveztem ezt a szerepet, tényleg élveztem. De ami leginkább tetszett, hogy Briant kedves volt velem. Lassan mindenki ellenem fordul, de ő mégis itt ül mellettem és kíváncsi rám. A barátaim is elfordultak tőlem, az emberek összesúgnak ha meglátnak, és megvetően néznek rám, csak mert Hendersonból Mirol lettem. Árulónak tartanak, csak mert nevet változtattam, de azt már képtelenek felfogni, hogy én mindig is Mirol voltam. Annak születtem és csak egy szemét hazugság volt, hogy eddig Hendersonként kellett élnem, de mára már mindent kiderült, és az is napvilágra került, hogy akiket barátoknak tartottam csak addig álltak ki mellettem, amíg a "régi" voltam.
- De... először is - folytattam de ezt már nem mosolyogva mondtam, és nem is felé nézve, hanem komolyan és elmerengve bámulva a semmibe - Miért vagy itt? - újra ránéztem - Miért pont most? - végül pedig hátradőltem a fűbe és az éget kémlelve tettem fel az utolsó kérdést - Téged nem zavar a nevem?
Félszemmel azért figyeltem a reakcióját, látni akartam hogyan reagál. Hisz most valamennyire elárultam magam, mert ez a legnagyobb félelmeim közé tartozott. Féltem, hogy végül majd senki nem áll velem szóba és most Briant itt volt, de vajon meddig marad?

zeneeee

Vikivel minden másabb. Az egész napom sokkal? színesebb lett tőle. Tőle. Csakis tőle. Csak Ő kellett hozzá. Ez pedig annyira mellbe vág, hogy kell pár perc, míg felocsúdok. Elvégre ritkán jut az ember ilyen hirtelen jött érzelmek felfedezésére. De attól, hogy hirtelen döbbentem rá, még teljes mértékben? igaz. S ez mosolyogtató, mert mikor számított nekem egy lány?
Jó jó, tény hogy mindig odafigyeltem a sérülékeny kis lelkükre, legalábbis a nagy többség esetében. Persze nekem is voltak jól elbaltázott ügyleteim. Például annak idején talán negyedikesként elhívtam Clyana Miles-t az iskolai bálba, miután ő a barátnőjével rajtakapott. Pedig egy ártatlan csók volt az egész, és amúgy is a csaj mászott rám. Persze Clyana nem így látta a helyzetet. Ő mindössze egy aljas szemétnek hordott le, pedig épp hogy őt akartam felszedni, s jobbnak láttam vesztemre a barátnőjén keresztül megközelíteni. Hát jól felsültem akkor. Nem is teregetem ki mindenki előtt azt a rémes esetet. És még számtalan más hasonlót. De Viki? Viki valahogy még ezt a szégyenteljes helyzetet is előhozza belőlem, s így vele már inkább egy jó viccnek tűnik az egész. Hihetetlen? tényleg.

- A pletykák? -
Sóhajtok fel színpadiasan, mint valami nagy vallomás előtt. Ám végül csak nem folytatom. Nem is tudom igazán, mivel kellene. Nem tudom Tria mit akar hallani, de nem azt akarom, amit általában a lányok hallani akarnak. Ez a lány valahogy sokkal többet érdemel.
Igen, többre tartom, mint a diáklány sereg bármely tagját. És ez? nagy szó. Malfoy átkozottul szerencsés. S még most azt se bánnám, ha mellettem látná a barátnőjét. Talán még élvezném is, bár az utána következő bunyót kevésbé.
- Le kell törnöm az örömöd, közel sem annyira színes az életem, mint ahogyan azt sokan kiszínesítik. -
Na ez igaz. Tény, sokmindenkit ismerek és sok lánnyal jártam, na de azért fűvel fával nem. Azért a szívem mélyén remélem, a lánynak van annyi realitása, hogy ezt tudja is.
Ezt viszont nem akarom a szemére vetni vagy hangoztatni, így ismételten ő töri meg a csendet.

Csak csendben figyelem, ahogyan beszél. Az arcát, a száját, a szemeit. Azt, ahogyan pislog, s ahogyan az ajkai szegletében megbújik egy mosoly. Bár lehet azt csak én képzelem oda. Na de mindegy is. Inkább a kérdésre kellene válaszolnom, de az? olyan nehezen megy.
- Zavarnia kellene? -
Vonom fel a fél szemöldököm kérdőn. Nem értem, mire megy ez ki. Az hogy Mirol? Kit érdekel. Van, aki a származás alapján bélyegzi meg a másikat, van aki a jellem alapján. Én szeretem megismerni az ellenségemet is. Ez talán nem bűn. S miért pont most? hát mikor máskor?
- Azt hiszem ettől alkalmasabb időpontot nem választhattam volna. Meleg van és jó idő, ráadásul nemsokára kviddicsmeccs. Ne feledd? tartsd magadhoz közel a barátokat, de az ellenfeleket még közelebb? -
Kacsintok cinkosan a lányra, majd egy széles mosolyt is megengedek magamnak. Viki veszi a poént, nem olyan? fafejű lány. Tria pedig az, akinek van humora is. Tényleg az.  S míg ezen töprengek, félig meddig elfeküdve az alkaromon támaszkodva keresek kényelmesebb pozíciót. Persze, közbe végig a lányt figyelem. Ebből a szögből a profilja szinte tökéletesnek mondható. Nem. Tényleg az.