A Fekete-tó

[~ őőő? az a vízihulla, az a göndör, meg az a srác ~]

~ őőő? az a vízihulla, az a göndör, meg az a srác ~

Kicsit hűvös van, annak ellenére, hogy május közepe felére járnak. Kay általában csak azért tudta, mi a pontos dátum, mert az ő tisztje volt kisatírozni a lányháló falán az eltelt napokat. Mindig az aktuális szünet első napjáig hátra levő időt számolták.
Mikor kint jártak ma Roxmortsban, és az egyik üzletben Sat meglátott egy zacskó faszenet, fantasztikus ötlete támadt. Tábortűz! Kay nagyon is jól emlékezett a legutóbbi alkalomra, amikor ők tábortüzet gyújtottak. Még a nyáron volt, valahol Walesben, egy erdő közepén. Olyan részegek voltak, hogy azt sem tudták, fiúk-e vagy lányok, vagy talán akkor szívtak először?? Rövid időn belül boszorkánytáncot kezdtek járni a tűz körül. Meztelenül.
Aztán jött az erdész.
Életében nem futott még ennyit úgy, hogy közben halálra röhögte magát. Minden olyan mulatságosnak tűnt? Persze Sattal még az is könnyebb, ami igazából egyfolytában facsargatja a szívét.
Egy felfordított csónakon ül, keresztbe vetett lábán tartja a régi gitárt. Elég öreg, jópár dolgot megértek már együtt. Eleve egy raszta utcazenésztől kapta nagyjából egy évvel ezelőtt, fizetségül az elkötött hot dogos kocsiban fellelhető virsli és kifli maradékáért, amit egyszerűen képtelenek voltak már hárman betermelni. Autodidakta tanult rajta játszani, a tokjában talált kottákat. Lehet, hogy teljesen rosszul fogja az egészet, de ez senkit nem érdekelt. Akit meg mégis, az tehet egy szívességet.
Felkapja a fejét, ahogy Sat felkiált, és bár fejét nem fordítja arra, és miközben erősen figyel a versre, halkan pengeti hozzá a gitár bús húrjait, csendes aláfestést adva az egésznek. Nem szólal meg, csak alig hallhatóan dúdolni kezd ? nem túl hangosan, mivel elég repedtfazék hangja van. Nem kommunikál, csak alkot: akár autista is lehetne, de nem az. Csak neki is vannak érzékeny pillanatai, mint akárki másnak. Igazság szerint gyakrabban van, mint bárki másnak, még ha mindenki azt is hiszi, hogy csak egy különc rockerbarbie, akkor is.
Aztán roppan egy ág. Felkapja a fejét, és elhallgattatja a gitárt, és legszívesebben a tüzet is eloltaná most azonnal, abban a reményben, hogy ha az már nem ég, nem találnak rájuk a csillagfénynél. Tudja, hogy hülyeség, mégis feszülten figyeli azt a pontot, ahonnan az alak előbukkanhat. Sat lehet, hogy nem hallja, hiszen fennhangon tesz fel egy kérdést, és Kaynek eszébe jut: persze, mi van, ha Meg érkezik?
A következő pillanatban azonban mindig változatlan kék szemei megpillantják az érkezőt. Nem prefektus. Neki ennyi elég. Az összes prefektust felismeri az iskolából, már mindhez volt szerencséje. Még jó, hogy ez fordítva nincs így, hiszen Kay minden nap, olykor minden napszakban máshogy néz ki. Csak a ruha ugyanolyan mindig. Rövid, fekete szoknyák, színes harisnyák, rengeteg karkötő és általában élénk hajszín ? az arcvonásai viszont folyton változnak, olykor szeplős, máskor hosszú a füle, de ébredt már bibircsókkal is. Képtelen uralni a képességét. Egyedül a szeme nem változik soha? Egyedül az a két kék víztükör.
Végigméri a srácot, főként a cigit bámulja meg.
- Ne üvölts már? Visszhangzik a tó ? válaszol kissé kelletlenül, de csak azért, hogy fenntartsa a látszatot. Nem szeretetszolgálat ők. Ezt bárki láthatja, aki észre veszi a csónak tövében heverő két emberforma hullazsákot, melyek fölött Kay épp trónol, mint a csövesek valami groteszk királynője. Sat felé pillant, mintha csak a véleményét kérné, bár kérdés nélkül tudja, mi a lány válasza. Ismeri a másik gondolatait, mint a sajátjait. Vagy jobban.
- Attól függ, mid van ? tér rögtön a lényegre, és miközben a fiút figyeli, leveszi a gitárt az öléből, a csónaknak támasztja, és feláll, hogy elé sétálhasson.

[meg]

A TséTsé meg a meztelen fiú

Már megint késlekedik, de végülis ha nem próbáról vagy koncertről van szó, akkor egyáltalán nem számít a késés. Ma eldöntötték, hogy tábort vernek a tóparton és mulatnak egy jót annak örömére, hogy végre itt a nyár és mindjárt vége a sulinak. Télen sajna csak a pincében lehet partizni, de már elég uncsi a dohos szag, így hát jó egy kicsit a friss levegőn.
Tegnap éjjel kicsit többet MSNezett a kelleténél így csöppet elcsúszott a napja és kábé fél órája ébredt fel, így mikor észlelte, hogy mennyi az idő, azonnal magára kapott valami idegesítően rózsaszín göncöt- újabban az jön be neki, de persze nem abból a cicalány fajtából- és kirohant a szobából jó nagy zajjal, hátha felébreszti a már aludni készülő felsőbb éveseket.
De hoppá, a vadiúj Pókember képregénye bent maradt a szobában, újabban mindenhová viszi magával a kis füzetkét, még a randikra is, amelyeken Matt gitározik ő meg olvas. De mi ebben a randi? Hát jó kérdés.
Kinyargal a folyosóra, már ott látja, hogy igencsak sötét van odakinn, a csajok meg biztos kimentek már, így hát ideje neki is megérkeznie. Valami rejtett ajtón át megy ki az udvarra, hiszen az igen feltűnő lenne, ha a főbejáraton menne, mert akkor a vén szivar, Dumbledore irodája lenne a következő állomás, az tuti. Az meg neki nem kell, menjen csak oda a kis sggnyalója, Potter. Halovány fény szűrődik át a tavat övező bokrokon, s ekkor már tudja jól, hogy a csajok azok, nem lehetnek mások.
Megindul hát a fény irányába, kissé feltűnő a rózsaszín cuccában, de kit érdekel? Legalább a csajok megismerik messziről és nem keverik össze más idiótával.
Hallatszik a gitárszó, mely Kay gitárjából száll messze a remek akusztikával rendelkező tóparton, pedig még nincs is olyan közel hozzájuk. Mihelyt megpillantja a csajokat, észrevesz egy idegen fószert, akinek marhára semmi keresnivalója nincs ezen a rituálén? Remélhetőleg nem Kay legújabb pasija, mert akkor megy és felköti az első fára. meg lett beszélve, hogy pasik nem jöhetnek a közös bulikra. Milyen ártatlannak tűnne, ha egy rózsaszín kiscsaj felkötné azt az emberkét! Senki nem feltételezné róla, nyilvánvaló. Meg egy igazi angyal, hiszen elég csak ránézni!
Na, hogy ne érezze túl jól magát a fiú, hát nem fog ártani, ha valaki ráhozza a frászt, legalább elmegy a kedve az éjszakai sétáktól. Meg amúgyis, ez a csajok területe.
Letér a kitaposott útról és bemászik a bozótosba a fák és bokrok közé, majd próbál óvatosan surranni, bár egy-két ág óvatlanul is megtörik a lába alatt. Ilyenkor gáz, hogy rózsaszín cuccban van az ember, de ha már így alakult, nem lehet mit tenni. Most épp a fiú mögött van, majd miközben ő a csajok stírölésével van elfoglalva alaposan ráijeszt egy hátulról érkező támadással, amely egy alapos csiklandozásban nyilvánul meg úgy, hogy a gyerek oldalát célozza meg. Minden bizonnyal a szívbajt hozza rá, mert a Meg-féle támadás mindig életveszélyesnek minősül, még akkor is, ha egy ártatlan csiklandozásról van szó.
- Háh? te vagy az? ?kérdezi a fiútól, mintha jól ismerné. Talán harmadéves vagy ki tudja, egyáltalán nem számít. ? Hé, csajok, ő az a fiú, aki múlt héten meztelenül szaladgált a folyosókon a suliban és azt kiabálta, hogy ?Szerelmes vagyok Pitonba!?. ?jelenti ki röhögve a csajoknak, majd odaballag hozzájuk és lehuppan a földre, majd a Pókemberes képregényét gondosan maga mellé téve várja a többiek reakcióját.

A novellagyűjtemény tompán puffant a földön, miközben Sat kissé megemelkedve ültéből turkálni kezdett gyakorlógatyájának először bal, majd jobb zsebében. Valahova rakott egy alig használt zsepit, vagyis, lehet, talán kiesett, amikor a pinyó kulcsai után kotorászott? Az oltári szopás lenne, ugyanis pár másodperc, és a tüsszentésével átrendezi közvetlen környezetét ? Kay csónakostul balra, fűzfa jobbra, tó előre -, és ezt nem biztos, hogy barátnője is értékelné. Hiszen annyira elmerült az alkotásban, hogy még válaszra se méltatja... Na persze, nem mintha várt volna, hiszen jómaga is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy Meg reggelig püfölte a klavit. Na igen, nem is kicsit bosszantotta, amikor este tízkor kiparancsolták a gép elől. Ehh, az emberek többsége sose fogja megérteni, hogy a Doom-ot nem lehet csak úgy abbahagyni, egyik pillanatról a másikra! Olyankor szokták nagyon csúnyán lehentelni az embert? De hát így is kész csoda, hogy néha gépközelbe kerül, hiszen ha nem kapják meg a pinyót próbateremnek, nuku elektromosság, nuku tévé, viszlát esti meccsnézés és társai. Nem is tudja, hogyan élhették túl az első félévet? És persze, a jó öreg pincehelység meghitt káosza most Sat fejébe is belefészkelte magát. Mire megtalálta azt a gyűrött kis galacsint pulcsijának zsebében, már kezdte végképp feladni.
- Hapcci!!! Wazz rájöddem miérd událom a davaszd? - törölgette orrát, majd pár pillanatig még meglepetten pislogott Kay-re, mire végre kapcsolt, hogy nem is hozzá beszél ? He?
Követve barátnője tekintetét, s az ismeretlen srác irányába fordult, hogy végigmérhesse tetőtől talpig. Egyáltalán nem volt ismerős neki a faszi, na persze, nem mintha a csávókat stírölné az iskola folyosóin, az Kay hobbija. Nem volt benne a kviddicscsapatban se, így nem érdekes. Most vagy jól megverik, aztán elcsónakáznak szépen a tó közepéig, és bedobják a jeges vízbe, hadd ússzon hazáig, vagy leitatják és Kay megerőszakolja. Sajnos már nem engedhetik el, hiszen látta a nagy fekete hullazsákokat, a hallgatásról meggyőzni pedig sajnos drasztikusan kell. S minél tovább fixírozta az alakot, annál inkább bizonyossá vált, hogy az előbbi variációt tartja helyesnek. Azért is mert: 1. Kay meginvitálta fizetség fejében, Sat pedig úgy gondolta, rajta kívül nincs helye más férfinak a csapatban, 2. mert még nem szívta végig a cigijét, és azt elvehetik tőle.
-   Cöhh, még gérdezed a nyilvánvalód? ? szipogta vészjóslóan, ám ami ezután következett, az még legvadabb rémálmait is felülmúlta.
Egy naaaagy rózsaszín májvacukor ugrott elő a közeli borókabokorból, s egyenesen a szerencsétlen ürgére vetette magát. Valószínűleg azért, hogy apró darabokra szaggathassa, s végül felzabálja a beleit és az agyát.  A lány fájdalmasan hördült fel, hiszen ilyet még egyetlen FPS játékban se látott, s azon tűnődött, hogy most keresztet vessen, s ördögűző varázsigéket mormolva sót dobáljon a háta mögé, vagy só híján egyszerűen csak fusson az életéért. Oldalvást Kay-re sandított, ám ő vagy nem kapcsolt még, vagy csak nem hatott rá ez a horrorisztikus jelenet. Vagy az is lehet, csak ő látja, s most csak baflashelte az egészet, vagy?
- Azdag*rvaisdenitnegi! ? tört ki belőle, -a pollenallergiának köszönhetően talán kissé komikusan- mikor is végre felismerte Megan-t legújabb rózsaszín maskarájában ? Majdnem összesz*rdam magam!
Meg kommentje először még el se jutott az agyáig, folytonosan fagyott, majd újrabootolt a rendszer. Valaki szerelmes Pitonba? Azt az izlésficamot már gipszelik? vagy? hogy mi? Ez a csóka? Meztelenül?
- Fogalmam sincs, múld péndegen whisgyd reggelizdem? -fújta ki orrát végre - Bájitaltan doga volt? hapcciiii!!!

A meztelen srác a csajok gyűrűjében... XD

  Na erre reflexből mondanám azt, hogy azt a *****! Ennyi elmebeteg csajt egy rakáson még nem láttam. Halál komolyan, egy koncerteken őrjöngő, fanatikus rajongótábor nem olyan veszélyes, mint ezek itt. Ráadásul kiderült, hogy nem is ketten, hanem hárman vannak, és az egyiknek az a szokása, hogy rózsaszínbe öltözve riasztja halálra az embereket. Vagy csak velem kivételez?

  Ezen tűnődök, miközben a röhögéstől a földön fetrengek, hála a rózsaszín hölgyike (asszem ez túl szép kifejezés) csiklandozásának. A büdös francért kellett az embereket csiklandósnak teremteni... Vihogok kínomban, amíg abba nem hagyja, elvégre egy nőt nem üt meg egy úriember. Bár ahogy korábban felmerült, ezek itt nem nők, legfeljebb éretlen csitrik. A mutatványuk erre utal.

- Neehhee, haa.. hagyd abba! Eléhéég!

  Lelökdösöm magamról, mert most már besokalltam. Ennyi fölös energiával ráköthetnénk London villamos hálózatát, egymaga megtermelné a szükséges áramot. Felkelek, leporolom a ruhámat, majd a gúnyos megjegyzésre felkapom a fejem, és lángoló tekintettel mérem végig. Elönti a düh az agyamat. Néhány hülye liba nem fog kiszúrni velem!

- Ó, valóban így volt. Elbuktam egy fogadást, ezért kellett. Tudjátok, találtam egy olyan hülyét, aki képes volt ezért cserébe felnyalni az általad összerondított lány WC-t!

  Na kisanyám, most te jössz. Mutasd meg, milyen fából faragtak. Aztán, ahogy szépen megnyugszom, eljut a tudatomig, hogy mások is szóltak hozzám. Például a csaj, gitárral a kezében. Felé fordulok (egy okkal több, hogy az eszement tyúknak hátat fordíthassak), és epésen megjegyzem.

- Tudod, volt nálam cigi, amivel megkínáltalak volna benneteket, ha a hempergőzés közepette nem nyomódik össze a zsebemben! Most dobhatom ki a szemétbe... Köszi szépen. Igazán hálás vagyok.

  Aztán a tüsszögős felé fordulok. Végig mérem, majd neki is kiosztok egy csípős megjegyzést. Igaz, hogy ő nem tett semmit, de nem különösebben érdekel. A barátnője összekócolta a hajamat! Micsoda pofátlanság...

- Te meg mi a fenének kempingezel idekint, amikor májusban is képes vagy megfázni?! Menj a gyengélkedőre, mielőtt komolyabb lesz.

  Mi a büdös francért kellett nekem idejönni?! Bah... A cigaretta összenyomódott a zsebemben, meghentergettek a fűben, és még azzal is megpróbálkoztak, hogy beoltsanak. Hát ahhoz korábban kell felkelniük! Jóval szórakoznak. Adok én nekik olyat, hogy egy életre elmegy a kedvük más ember csesztetésétől. Miért kell belekötni valakibe, aki udvarias volt, nem küldte el őket a sunyiba, aki emberszámba vette őket? Hihetetlen, hogy kiket fel nem vesznek manapság.

[~ bocsika ~]

~ bocsika ~

Hiába akarna is Kay csöndben maradni, Sat akkorát tüsszent, hogy csoda, ha nem repül le a haja. Na, ennyi, ha esetleg valaki olyan közeledne, akinek nem kéne, akkor már tök mindegy lenne. Kay az itt töltött majdnem két év során tökélyre fejlesztette az elrejtőzés és az elrejtés művészetét, neki ugyanis egyáltalán nem volt ínyére a büntetőmunka, se az értelmetlen büntetősorok irkálása, lévén hogy borzasztóan lusta -.-
Kay épp elindul a fiú felé, határozottan és amennyire egy sáros, 27 soros Martensban lehet, csábosan és nőiesen, mikor megtorpan félúton, nagyjából a tüzecskéjük mellett. Arcára széles és aljas vigyor húzódik, amint megpillantja a rózsaszín párducot a srác háta mögött. Ő már tudja, mi fog történni, hisz pont szemben áll a felsőbbévessel, de se ő, se Sat nem láthatják, mi készül ellene. Kay meg csak röhög, ujjatlan kesztyűs kezét az arca elé tartva vihog bele a markába, ahogy a földre görnyedő alakot nézi. Nem mintha ez a támadás halálos lenne, a legnagyobb rosszindulattal is csak egy gyerekes csínynek lehet felfogni, még akkor is, ha tulajdonképp figyelmeztetés volt.
Hiába, aki a CSCS-vel kezd...
- Nyugi, ez csak Meg - szól hátra Satnak két kacagás vagy jóízű prüszkölős röhögés között. A hülye nevetgélést az indigószín-hajú lány már csak azért sem hagyja abba, mivel Meg gondoskodik az idegen srác bemutatásról. Viszont azonnal abbamarad, amint a fiú visszafelesel. Hoppá.
- Hát az is hülye, aki belemegy egy ilyen fogadásba - vélekedik, mint aki egyáltalán nem értékeli a tréfát és ez így is van. Aki beszól az egyik CSCS-snek az beszól az összes többinek is.
Közben ahogy abba hagyja a viháncolást és óvatosan a könnyeket kezdi törölgeti az alaposan feketére mázolt szemeiből, elővakarja a csípőjére akasztott övtáskája mélyéről az utolsó csomag kamillás zsepijét, és hozzávágja Sathoz, nagyon remélve, hogy elkapja, mert ha beleesne a tóba és elázna, Kay sikítófrászt kapna.
- Ó, nekünk az összenyomódott cigi is jó, nem jelent problémát - vágja rá felcsillanó szemmel, ahogy visszafordul a fiúhoz, és máris ott terem mellette, fürge kis ujjacskái rögvest végigtapizzák a zsebeket. A cigi nagy érték, ugyanis legutóbb nem sikerült szerezniük senkitől, márpedig a készleteik eléggé megcsappantak, lévén hogy év vége van. Néha el-elcsór egy kint feledett dobozt a klubhelyiségből, vagy egy-egy odakint alvó zsebéből, de hát az igencsak csekélyke mennyiség. - Ki ne dobd!!! - sikkant fel riadtan. - Alku tárgyát képezi... Melyik zsebedben tartod? - kérdi, már ha nem volt a másik oylan ostoba hogy odébb lökje.

[meg]

Hoppááá

- Nesze! ? vágja hozzá barátnőjéhez a még bontatlan tízes kamillaillatú zsepijét, hagy örüljön már, és így legalább nem abba a kis gyűrött galacsinba kell fújnia nózija tartalmát. De ekkor veszi csak észre, hogy Kay is hozzávágta a sajátját, nem baj, most már lesz mibe fújni. ? Már megint megfáztál? kellett neked pólóban szaladgálnod idekint múlt héten, amikor esett! ? dorgálja meg barátnőjét, akiről köztudott ugyebár, hogy hajlamos igencsak eszement dolgok végrehajtására.
Figyelmét ismét a vendégükre fordítja és elröhögi magát jó hangosan, mikor eljut a tudatáig, hogy mit mond ez a fószer.
- Te télleg megcsináltad ezt? Én pedig csak kitaláltam az egészet! ?meséli nevetve a többieknek ? Hát hallod, jó nagy lúzer vagy, mondták már? ? kérdezi a gyerektől, aki épp próbál magához térni a támadás következtében. Tök vicces, ha akad egy védtelen alak, akit meglehet támadni, viszont ha Meget támadják meg ugyanígy, az már korántsem vicces, de ezt hagyjuk is, ez most nem fontos.
- Hé, hallod, add már oda nekik a cigidet, hagy örüljenek! ? javasolja a fiúnak, ám azt már elhallgatja, hogy ha nem adja oda, akkor igencsak pórul járhat, nem baj, legalább ismét érheti egy fantasztikus meglepetés, mikor véletlenül tökönrúgják majd vagy valami. Bár Kay biztos másféle támadási módszert javasolna, mert egy tökönrúgott srácot korántsem olyan egyszerű megerőszakolni, mint egy fejbevágott-eszméleten fiút, aki alulról még teljesen ép. Na igen, ilyenkor ezekbe a dolgokba is bele kell ám gondolni!
- Némá, Sat, ugye, milyen kis bájos, hogy aggódik miattad? ?kérdezi barátnőjétől, aki szemlátomást még mindig a náthájával van elfoglalva.
Úgy tűnik, mintha kezdene elaludni a tűz, így hát úgy dönt, megrakja jópár fahasábbal, ám nem igazán talál maguk körül olyan fát ami jó lehet, egy egész tönköt meg nem fog rátenni, bár biztos elégne, csak kicsit több időt venne igénybe.
- Figyu már, te fiú? minek is jöttél ide? Én látom rajtad, hogy hozni akarsz nekünk fát az erdőből! Ti is látjátok, csajok?

~ Ha kidobja, én kikukázom? ~ vizslatta árgus szemekkel a srácot, s feltett szándéka volt, ha kell, mostantól követi, hátha az ominózus doboz valóban valamelyik kukában landol. Soha életében nem látott még olyan elmebeteget, aki csak ezért kidobná a cigijét? ha annyira használhatatlanná vált, max újrasodorja. De vajon honnan szerzi egyáltalán? Itt ez nem ilyen egyszerű, hogy csak leruccan a sarki trafikba, és kér egy kartonnal, pláne nem ennyi idősen. Hehh, mindenesetre van kurázsi a csávóban, hogy csak így égő cigivel a szájában flangál fel s alá az iskola területén, és nem suttyomban bagózik, ahogyan ők szoktak. Oké, oké, a próbateremben vágni lehet a füstöt, de oda még a tanárok se merik betenni a lábukat az ismeretlen eredetű radioaktív mocsok miatt, amit a csajok egyetlen év alatt halmoztak fel. Hiába, sose tudtak megállapodni abban, mikor ki takarít, így ez annyiban is maradt?
De azért szimpi volt, hogy az ürge ennyire bevállalós, akkor is, ha akkora egy orbitális baromság volt a fogadás tárgya, hogy az már Sat-nak is imponált. Pedig fogadni mert volna, hogy Megan csak blöfföl? hiába, az élet mindig tartogat meglepetéseket.
-   Kösssz?- kapta kézhez az első felé repülő zsepit, megkímélve Kay-t a sikítófrásztól, és bizony nagyon büszke volt magára, hogy képes volt elkapni.
Hiába, a kviddicses múlt? ám a második adagra már nem számított, így már csak azt látta, ahogy az groteszk lassúsággal repül el mellette, akár egy lassított felvételen, egyenesen a hullámsír felé. Persze, próbálta menteni a menthetőt, teljesen elengedve a füle mellett Vince megjegyzését, vagy talán meg se hallotta, hiszen már vetődött is a lehetetlenül begyorsuló papírzsepi csomag után. Hiba volt?
Placcs?
Valószínűleg Sat volt az első és egyetlen diák az iskola történetében, aki képes volt egy tulajdonképpeni kacsaúsztatóban totálisan elmerülni. A tó északi partja sekély volt, nem mélyült olyan hirtelen, mint a déli, persze, itt is voltak beugrók és kisebb-nagyobb mélyedések. Na és persze nem is Sat lenne, ha nem találta volna meg az egyetlen olyan pontot, ahol egy ostoba gödör éktelenkedett, melyet még nem temetett be az iszap, a ki tudja miért.  Mindenesetre ez elég volt ahhoz, hogy megismerkedhessen a Fekete tó élő világával a békanyáltól az ebihalakig, minden átszaladt ruháján oda-vissza, legalábbis ő úgy érezte.
De rég is fürdött utoljára a szabadban! Talán tavaly nyáron? De akkor a skót tengerparton hűsölt, nem pedig Loch Ness-i tóban pár álmából felriasztott hullazabáló viziszörny társaságában, miközben az orra megtelt azzal a gusztustalan, posványos vízzel, melybe eddig lábát áztatta? Bár persze a déja vu itt is megvolt, hiszen a tó hőmérséklete is hagyott némi kivetnivalót maga után. Talán így érezheti magát a csirke, miután bevágták a frigóba, vagy a hulla, amikor bekerül a hullaházi tárolófiókba. És ha eddig valóban csak a pollenek miatt tüsszögött, most már biztosan másért is törölgetheti a taknyot éjt nappallá téve. Vince hirtelenjében mintha a jövő vészjósló szócsövévé avanzsált volna?még jó, hogy Sat nem hallotta a talán aggódó, talán gúnyos megjegyzést, különben lett volna hozzá pár keresetlen szava.
Mikor végre sikerült megtámaszkodnia a talajon, vagy talán egy ikráktól népes, nyálkás kövön, minden erejét latba vetve rugaszkodott el, hogy kiemelkedhessen a vízből. A hideg burok, mely eddig fogva tartotta, akár valami kozmikus köpet, cuppant le róla, pontosan olyan hangot adva, mint a nagyi karácsonyi pudingja, ha rávágják a kuktafedőt, és az kibuggyan a gőzkieresztő lyukon.
Még szerencse hogy trikója fekete volt, hiszen sosem szívlelte a vizespólós versenyt, már ha felmerült ez még bárki másban is az előbukkanó mocsári szörny láttán. Haja, akár egy japán tucathorrorban, arcába lógott, szinte teljesen lehetetlené téve a levegővételt, melynek következtében eleinte csak harákoló, prüszkölő hangokat hallatott, mintha csak egyszerre kéne hánynia és tüsszentenie. Bár az is lehet, éppen csak az imént benyelt iszapos kotyvalékot próbálta felhörögni? Hajában, s vállairól fürtökben lógott a tó flórája, s a tűz fénye bizarr, patakzó vérárammá festette a ruhájából csurgó sötét vizet. Ám mégis, mellyel megkaphatta volna az Oscar-díjat Anthony Hopkins után, az az a groteszk vigyor, mellyel bal kezét felemelve egy cuppogó vizes galacsin-csomagot tartott fel.
A papír zsebkendőt?

A jó,a rossz, és a csúf aka CSCS: az úszóbajnok, a paraszt és a zsebes.

 Nem is tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek. Ez egész egyszerűen kééész... Tömény szánalom, ami itt folyik. Hogy mik ki nem derülnek... Van két hülye, meg egy elb*szott focikapus, aki labdának nézte a papírzsepit. Helyesbítek, az egyik hülye, meg a kapuspalánta egy és ugyanaz a személy, akit kifelejtettem, az az Aladdin című Disney-rajzfilmből leckéket vett tolvajlány.  Ez a hármas mindent überel, amit idáig láttam. Istenuccse. Sose fogom elfelejteni ezt az éjszakát, csak az a kérdés, hogy miként fogok ráemlékezni, úgy mint életem legmulatságosabb estéjére, vagy, mint a legszánalmasabbra. Rövidesen kiderül.

  A fekete hajú, náthás lány egy olyan fejessel érkezett a part mellett átlag 1 méter mélységű vízbe, hogy egy olimpián hirtelen felindulásból neki adná a zsűri az aranyérmet. Feltéve, hogy az ugrás külön versenyszám, és nem csak az úszószámok elhagyhatatlan momentuma. Műugróbajnok még lehet belőle. Minden elismerésem az övé, hogy képes volt fejest ugrani ebbe a mérhetetlenül sekély vízbe. Meg is látszik rajta a manőver eredménye. No nem arra gondolok, hogy ütődött lett, ennél gázosabb már úgy sem lehet. Hanem arra, hogy a természetes hajkoronáját képes volt kiegészíteni hínárral, egyéb vízinövényekkel, valamint a tóban megtalálható szemét tetemes részével. Gratu, kislány, csak így tovább! Ha így folytatod, az év végére bajnok leszel az általad kitalált versenyszámban, ezenfelül megspórolsz a sulinak egy csomó lóvét, amit a tó megtisztítására kéne költeniük. Elkap a röhögőgörcs, amikor észreveszem, hogy kiemeli a vízből a pzs-t. Isteni. Ez az ugrás tökéletesen fölösleges volt, hacsak nem ezzel akarta felhívni magára a figyelmet, mert ezt elérte.

  Már-már eldobnám magam a földön, hogy úgy istenigazából kiröhögjem magam, amikor eljut az agyamig, hogy itt és most mindenki azén cigimre pályázik, az állagától függetlenül. Na, ez már sok a jóból. Nem elég, hogy a kis zsebes a ruhámban matat, és próbál megfosztani az értékes füstölni való maradványaitól, de a rózsaszín szőrmók, amellett, hogy agyilag sötét, mint az éjszaka, még csicskáztat is. Tennem kell valamit, mielőtt billogot nyomnak rám, és bekötnek az istállóba, mint valami szamarat. Igen azt, mert csak az képes elviselni ennyi hülyeséget.

  Gyorsan hátraugrok, ezzel egy úton megszabadulok a kotorászás kellemetlen mellékhatásaitól, valamint az esélytől, hogy fát kéne cipelnem nekik. Mi vagyok én, holmi házimanó, akit büntetlenül lehet ugráltatni?! Felejtsetek el, de nagyon gyorsan... Ingerülten végig mérem őket, majd megszólalok.

-Héé, vegyetek vissza! Először is, nem vagyok valami rohadt szolga, akit csak úgy lehet csicskáztatni, ezt jól jegyezzétek meg! Hozzon fát, aki akar, engem nem érdekel. Majd az úszkáló lányt jobban fogja, ha kijön a vízből, és befagy a feneke. Nem ilyenkor kéne a vizespólós versenyre gyakorolni, tündérke.

  Fújok egy nagyot, akár egy dühödt bika, majd a gitározós lány felé fordulva ismét megered a nyelvem.

- Kaptok cigit, de annak ára van. A feltételeim: egy, nem vagyok a szolgátok; kettő, kérj, és kapsz, a fosztogatást mellőzzük a jövőben. Ami meg a fogadást illeti, az annyira igaz, mint hogy a rózsaszín csodabogár hányta össze a mosdót.

  Amint ez elhangzik, szörnyű gyanú támad fel bennem. Mi van, ha tényleg megtörtént? Akkor ezt már soha nem fogom tudni lemosni magamról... Gratulálok,Vince, te is vagy akkora marha, mint ők. Az első hasonlóság. Na jó, a második, mert ők is szeretnek füstölni. Miközben ezen gondolkodom, tovább hátrálok bárgyú tekintettel. Nem veszem észre a mögöttem levő ágat, mely gaz módon ott volt már egy ideje, és alkalomadtán jól kiszúr velem. Hangos puffanással esek hanyatt, szemem előtt színes karikák ugrálnak. 

Patrick

A délelőtti órák végeztével egy magányos Hugrabugos tűnik fel a parkban, miközben lassú tempóban halad előre. Az idő kellemes, a nap süt, ezért is lehet, hogy a lány most kint tölti az ebédszünetet. A talárja most erre az időre csak táskájába gyűrve pihen, ezt onnan is láthatjuk, hogy egy elég nagy fekete anyagrész fityeg a nyíláson. Megesik az ilyesmi ha, az ember lánya gyorsan csomagol.
Tekintete többnyire a lábait fürkészi, de nem azért, mert annyira egoista lenne, inkább csak elővigyázatosság. Öt év nem túl nagy idő ahhoz, hogy az ember magabiztosan közlekedhessen a parkban, ahol ki tudja milyen lények változtatják meg egyik napról a másikra a talajt. Szóval nem árt vigyázni. Olykor megfeszül menetközben, de csak azért sem áll le csapkodni a gyanúsan közel repülő ki tudja milyen rovarokat. Ilyenkor inkább elszámol háromig, miközben idegesen markolja táskája vállpántját, ha ez idő alatt sem távolodik a zümmögés, akkor kénytelen lesz itt iszonyatos hadonászásba kezdeni. Távolról biztosan élvezetes műsornak tűnne. Egyelőre még egészen hősiesen tűri a dolgokat, de még csak alig pár perce indult el. Kiábrándító, hogy valaki, aki ennyire szereti a természetet, ennyire féljen, vagyis inkább undorodjon eme apró teremtményektől. De hát senki sem lehet tökéletes, és ez alól Shaelynn sem kivétel.

Hamarosan eléri a fekete tavat, ahol a parthoz egészen közel, de még mindig egy napos részen foglal helyet, távol árnyéktól, bokroktól, mert ugyebár ki tudja mik lehetnek bennük. A talárra most ismét nagy harci feladat hárul, így újra előkerül a táskából. A barna leányzó leteríti a földre, majd leülve rá, a kastéllyal szembefordulva élvezi a kilátást és a finom, melengető napsugarak kellemes simogatását. Táskája mellette, időről-időre ránéz, nem engedheti, hogy szem elől vesszen, hiszen abban van a mai ebédje, persze jól lezárva, hogy a bogaraktól ne kelljen tartania.
Meglepetten tapasztalja, hogy kevesen választották a szünet eltöltésének ezt a módját, de így körbetekintve azért lát még néhány embert. Arcán halvány mosoly ül, mint általában, s fejét néha hátravetve, háta mögött támaszkodva gyűjtögeti a D-vitamint, vagy hívhatjuk egyszerűen napozásnak is.

Halkan, majd inkább csak magában dúdolgatja egyik kedvenc darabját, amit az évek múlásával már egészen tűrhetően megtanult eljátszani imádott zongoráján. Ez a nap lassan alig lehetne szebb. Egyelőre legalábbis.


//Bocsesz első hsz. Még nem vagyok tisztában mindennel és még bele kell szoknom a dolgokba. //

[Shaelynn]

Shaelynn

A tó partján, egy tisztább részen Griffendéles srácok egy csoportja tűnik fel és egy furcsa labda van náluk, olyan tojás alakú, valami mugli tárgy lehet, aki értesültebb az tudhatja, hogy egy amerikai futball labdáról van szó. Ha pedig ilyen mugli sporthoz van köze, akkor azt is tudja mindenki, hogy nekem ott a helyem. Hamarosan fel is tűnök a srácok aközött, akikkel össze is állunk gyorsan s két részre oszlunk, hogy aztán el tudjuk kezdeni időben. Felállunk egymással szemben és már indul is a játék. Előre rohanok, s egy kis csellel lerázom a védőmet, majd a labdát tartó srác megindítja felém a passzot, ami egy ott üldögélő lány felé tart, én csak a labdát figyelem, majd a következő pillanatban egy nagyot ugrok, s elkapom, s nagy szerencsémnek köszönhetően a lány mellé huppanok le.
Gyorsan felnézek, hogy nem történt e baja, majd egy kis bűnbánó mosolyt is megeresztek, hátha megijedt az eseményektől, s aztán gyorsan rá is kérdezek, hogy nem történt e semmi baj.

- Ööö…izé, remélem nem ijesztettelek meg és komolyabb bajod sem lett. Sajnálom, hogy ha frászt hoztam rád, csak lejöttünk játszogatni a srácokkal és kicsit balul sült el ez a passz. – ekkor felülök mellé, s közben visszadobom a többieknek a labdát, s jelzem, hogy folytassák kicsit nélkülem. -  Szóval Patrick vagyok. Patrick aki nem tudja, hogy mikor hova nem kéne esni, bár talán most épp jó helyre estem. – egy kis mosoly jelenik meg arcomon ismét, amivel remélem, ki tudom engesztelni a lányt. – Benned kit tisztelhetek? Vagy inkább húzzak a fenébe és ne kellemetlenkedjek itt. –

Fejezem be mondandómat így, majd várom a lány válaszát, s közben figyelem arcának rezdüléseit, szemének mozgását, hiszen ezek sok mindent elárulnak számomra. Remélem azért nem haragszik és ki tudja talán még egy kis beszélgetéshez is lesz kedve, ami után nem fogja azt terjeszteni rólam, hogy mekkora tapintatlan srác vagyok, amiért még csak úgy mellé huppantam a szívbajt hozva rá.

Patrick a tapintatlan xD

A napfürdőzés igen kellemes, és Shaelynn annyira ellazul, hogy sikerül kizárnia a környék zajait. Szerencsére a rovarok, bogarak most nem pécézik ki maguknak, így még ezzel sem kell foglalkoznia. Ha látná, vagy éppenséggel tudomást venne arról, hogy hallja a közelben játszó fiúkat, talán elkerülhetné, hogy egy eltévedt labda akár fejbe is csapja. Ajkai olykor az elkalandozott mosolyról apró fintorokba vágnak át, de csak pillanatokra. Smaragd szín szemei előtt érdekes képek cikáznak, amely azt eredményezi, hogy üveges tekintettel mered a kastély irányába.

A következő pillanatban valami sötét húz el alig centikkel mellette, majd csapódik a földhöz egy tompa puffanás kíséretében. A hirtelen történések kizökkentik mélázásából, és ijedten rezzen össze. Sikkant egy rövidet, közben karjait  már kapja is maga elé, hogy legalább a fejét védhesse, amikor összeszűkített szemhéjai mögül kilesve észreveszi, hogy nem egy támadás áldozata (elvégre miért is lenne, neki nincs jele, csak egy érdekes kis heg a térdén, de semmi extra), hanem csak egyik évfolyamtársa esett be hozzá, vagyis mellé. (xD) Arcán megkönnyebbült vigyor jelenik meg, s még hallható, ahogyan kifújja a levegőt. Mosolyogva hallgatja a fiút, akitől elég rövid idő alatt elég sok információhoz jut.

- Ezzel játszotok? - mutat felvont szemöldökkel a Patrick kezében pihenő játékszerre. Érdeklődve figyeli a labdát, már látott ilyet az egyik mugli sportújságban, amiket most az ágya alatt rejteget. A kérdése csak amolyan költői jellegű, nem is vár rá választ, mert elég egyértelmű a helyzet.

- Nem, nem nincs semmi baj. - mosolyog tovább, kissé talán zavart még mindig, mert eléggé elbambult az előbb, és a magához térítés sem volt éppen finom. Szemeit egy pillanatra lesüti, majd újra felkapja, amikor a griffendéles eldobja a tojást és ott marad vele.

- Shaelynn. - válaszolja egyszerűen. A második felére nem reagál, ha a fiú távozni akar úgyis megteszi, de ha már így beesett akkor akár válthatnának is pár szót. - Nem kellemetlenkedsz. - böki ki végül mégis a szöszi oroszlánosra mosolyogva. - Griffendél igaz? - kérdezi bizonytalanul. Még mindig küszködik, hogy a pulzusa közelítsen a nyugalmi állapotához.

- Mi az, amit játszottatok? - csak, hogy biztosra menjen, a labdát felismeri, de annyira nem ásta bele magát, hogy biztosra tudja.

[Shaelynn]

Shaelynn

~ Jól van. Hála istennek nem egy mis pláza boszi mellé estem, akinek ezzel most tönkretettem volna a napozását vagy ráncos lett volna a szemöldöke, vagy egyéb hülyeségek. Ezt legalább megúsztam, hála istennek eddig csak egy ilyet fogtam ki, elég is volt egy életre…~

Gondolkodok ekképp, s közben figyelmesen hallgatom a lányt, aki láthatóan meg van illetődve, majd azért csak elmondj,a amit akar. Úgy látszik, itt nekem kell egy kicsit feloldanom majd ezt a zavartságot, de semmi gond, ez nekem nem jelent problémát, sőt talán ezzel is megmutathatom, hogy azért tudja ez a Griffendéles mi is a dörgés.
Hmm…a házat nem volt nehéz kitalálni, mi szoktunk csak hasonló hülyeségeket csinálni. A mardekáros aranyvér mániások nem igazán értik ezeket a dolgokat, bár jobb is… Mintha évfolyamtársam lenne a lány, és valamelyik órán találkoztunk is volna, de csak egy röpke pillanatra egy köszönés erejéig. Nem baj, most itt a lehetőség…

- Igen jól tudod! Griffendéles vagyok. – mondom nagy büszkén, s közben a srácokra tekintek, akik közül az egyik hatalmasat ütközik egy másikkal aki ez által a földre esik. – Ez az amerikai futball, jó kis mugli sport, talán kicsit durvább, mint a kviddics, de jól megmozgat és élvezetes. Elég sok hasonló játékot ismerek és űzök, többnyire ezekkel a srácokkal, jó kis csapat. Remélem te nem vagy mugli ellenes, aranyvér mániás. Bár akkor valószínűleg, már melegebb éghajlatra lettem volna küldve, rögtön amint ide esek. –

Fejezem be így, s közben leporolom a hajam, hiszen tele ment fűvel, amikor lehuppantam. Kérdőn nézek a lányra, hiszen elég sok információval bombáztam így hirtelen, és úgy gondolom, jobb, ha most inkább várok kicsit, amíg mindezt megemészti. 

Patrick

Talán az oroszlánkölyöknek mázlija van, hogy a barna boszi nem hallja a gondolatait, mert bizony meglehet, hogy megsértődne a feltételezésre. Néha kék íriszekbe néz, hátha valamit ki tud olvasni belőlük, de nem az erőssége a dolog, így csak ösztönére és élettapasztalatára hagyatkozhat. Kíváncsi rá mit gondolhat a fiú, de nem kérdez rá, mindenkinek joga van a saját gondolataihoz.

- Emlékszem rád. - jegyzi meg mosolyogva, még mindig olykor a kékeket fürkészve. Az ütközést ő csak hallja, ha csontropogást nem is lehet, a test-test elleni csapódást és az ezt követő nyögést ő is felismeri. - Olvastam róla. - bólint büszkén mosolyogva. Szeret tájékozottnak tűnni, még ha nem is olyan alapos a tudása, mint szeretné a témát illetően. - Elég durvának tűnik... - fintorodik el egy pillanatra, nem igazán szereti ezeket a hangokat, egy aggódó pillantást vet az iskolatársaira, de amint látja, hogy az ütköző felek gond nélkül állnak talpra, újra nyugodtan néz Patrickra. 

- Nem dehogy, te jó ég. - rázza meg a fejét nevetve. - Nem vagyok semmi ilyesféle... - sóhajt egyet. Részéről az ilyesminek semmi jelentősége sincs. És nem mugliellenes, sőt valamennyire érdeklik is őt, szereti a sportjaikat, persze ez olyan dolog, amit a varázslólánya nem ver nagydobra, de volt már focimeccsen is, és látott már krikettet élőben. - Hm. Én örülök, hogy bevágódtál ide. - vigyorog, s majdnem el is neveti magát a szóviccén, de inkább csak, mintha mi sem történt volna folytatja.

- Konkrétan milyen játékokat játszotok? - érdeklődik tovább. Szeret ilyesmiről beszélni, bár ő maga inkább a zene felé tendál, nem tehet az ellen, hogy sportolók a szülei, nem mintha lenne ezzel bármi baja. A vérében van a dolog, és nagyjából minden érdekli a témát illetően.

[Shaelynn]

Shaelynn

Figyelem a lányt és látom, hogy fürkészi a tekintetemet, így állom a pillantásokat és lélektükreit kezdem vizsgálni én is. S közben egy alig látható, ám mégis biztató mosollyal arcomon hallgatom, amit mond.
Megnyugtató tény, hogy nem egy mugli ellenes lánykába „botlottam”. Szép is lett volna, ha valami mugli gyűlölő aranyvérűvel hozott volna össze az élet. Bár az aranyvérűek nem feltét-lenül hordozzák magukon ezt bélyeget, hiszen nevelő szüleim, sem ilyenek, mégis a legtöbb gyűlölködő közülük kerül ki.

- Hát ennek komolyan örülök. Nem csípem azokat, akik csak azért megvetnek mást, mert ő mondjuk mugli vagy sárvérű. Amúgy kosarazok, focizok kajakozok sőt lacrossozok is. Szeretem ezeket a sportokat mert megmozgatnak és mivel egyenlőre nincs hely a Griffendéles kviddics csapatban ezeket űzöm. Persze kviddicsezni is szoktam, de ha nincs hely, hát nincs hely. Nem fogok rögtön sírva elszaladni a szobámba, hogy aztán ott töltsem tanulással az időmet, csak mert nem kerültem be. Eljön majd az én időm is, addig pedig… Had szóljanak a varázstalan sportok. –

A kis monológ befejeztével ismét elmosolyodok egy kissé, s közben néha a szemeit keresem, játszadozunk egymással, de szeretem az ilyesmit. Sosem voltam ellene ezeknek a dolgoknak, miért is lettem volna, hiszen csupán kihasználom az adottságaimat és építem a kapcsolataimat. Soha sem árt, ha minél több emberrel jóban vagyok.

Patrick

Talán szándékosan, talán nem, de Patrick tekintete kissé fogva tartja az övét. Ettől függetlenül nem marad szótlan, de beszéde talán vontatottabb, mint általában. Arcán még mindig könnyed, kedves mosoly pihen, miközben beszél, majd érdeklődve hallgatja a mellette ülőt. Megelégedve fogadja, hogy komolyan örül annak a fiú, hogy nem olyan. Nem skatulyáz be senkit, nem ítél el senkit, kivéve persze azt, aki megérdemli. Hazugok, Halálfalók és hasonlók, de az ember nem születik ezeknek, hanem ezekké válik.

- Ezek mind meglátszanak rajtad. - szúrja a felsorolás végére, de nem méri látványosan végig, ahogyan azt ilyenkor szokás, csak vállaira vet egy hosszabb, jelentőségteljes pillantást, úgy gondolva, hogy így is elég világos miről is beszél. Azért meg kell mozgatnia az agytekervényeit, hogy biztosra tudja melyik sport melyik is. A focit már ismeri, annak még Walesben is van hagyománya és híre. Mondjuk ő egy angol bajnokin volt kint.

- Kviddics... aha. Nagyon szeretnél bekerülni a csapatba, ahogy látom. - mondja kicsit elhúzott szájjal. A szülei tőle is elvárták volna ezt a fokú lelkesedést és elszántságot, de legalább azt, hogy jelentkezik a csapatba. - A szüleim játékosok. - rántja meg a vállát. - Azt hiszem én inkább menekülök tőle már. Persze nézni jó, de nekem elég volt. Tudod mielőtt bekerültem a suliba állandóan tanítgattak meg minden. Egy ideig élveztem, aztán az első sérülések... az első többnapos kóma... - vigyorodik el. - ... és mondhatni minden megváltozott. - a végére egy vigyorgós fintor is csatlakozik, ahogyan felidézi azt a pár napot, amit a Szent Mungóban töltött és azt, hogy még mindig van, amire nem emlékszik. Előfordul. Szemei ismét megtalálják a kékeket, merthogy eddig inkább a többi rugbyzgető fiút figyelte, kíváncsian fürkészi a griffendéles tekintetét, kicsit sikerült oldódnia, remélhetőleg ez a másiknak is feltűnik.