Party

[Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday]

A party helye ♥ ♥ ♥

EZ A REAGSORREND


Eddigi résztvevők:
                       - Norkys C. Graham
                       - Nadalia C. Graham
                       - Jules Shine Kingwoods
                       - Emma H. Gray
                       - Amy Joy
                       - Gwendolyn de Crasso
                       - Brandon E. Gray

A jelentkezést lezárom

[Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday]

* * * * *

Buli kaland ;;
Nad, Jules, Emma, Amy, Gwen, Brand,



Ma van a nagy nap, annak a napja, hogy 18 életévem töltöm be, és nagykorúként tarthat majd számon a muglitársadalom. Szerveztem egy kis lány partit, ahová elhívtam számos barátnőm, és sajnos anya csak 5-öt engedélyezett a húgaim mellett. Pontosabban egy húgom  lesz ott, mert Jess szegény beteg, így kénytelen lesz az összes barátnőm jó pofizni Nadaliával, Istenem, de sajnálom őket.
Jó pofizni Naddal, annál nincs szörnyűbb. Ő egy tipikus parti gyilkos egyed, nem probléma, majd bevágom a sarokba, barátkozzon a pókokkal, ha ez a társaság nem tetszik neki. Na de nézzük inkább a vendéglistát.
Nadalia Caelyn Graham. Ostoba testvér, aki sajnos elmaradhatatlan kelléke a bulinak, mivelhogy vér szerinti rokonom, és édesanyám nem támogatja a "leszakadás projektet", ami abból áll, hogy letagadom, mint testvérem, és kilépek a "Monarchiából". Hülye hasonlat, menjünk tovább.
Jules Shine Kingwoods.Hiába nem egy házba osztottak minket, mi mégis a legjobb barátnők lettünk. Neki bármit elmerek mondani, legyen szó titkokról, érzelmekről, sérelmekről. Viták pedig mindenkinél előfordulnak, és mindketten vagyunk olyan okosak és szépek -igen ez a dicsőítő rész- hogy túllépjünk ezen és tovább folytassuk Istenkirálynői tevékenységünket. Alig várom már hogy itt legyen!
Emma  Gray.A tökéletes nő. Talán röviden így jellemezné az ember őt, aki mindig tipp-topp, a sminkje príma, a ruhája cuki, a pofija zabálnivaló és a jelleme ezeknek az összegyúrása, egyszóval tünemény a csaj. Biztos most is elhozza minden kozmetikumát, hogy a csajos buli igazán komplett legyen.
Amy Joy.Nyitott, vidám , mindig kedves griffendéles leányzó, nem fél semmilyen kihívásról, ás ő mindenki Amy cicája. Nem, nem akarom le degradálni azzal, hogy egy állathoz hasonlítom, egyszerűen ő egy macska. Imádom a macskákat, ezt meg kell hagyni, érthető a szeretetem Amy iránt is.
Gwendolyn de Crasso.Ez az ismeretség messzire nyúlik vissza, Nad révén van szerencsém ahhoz, hogy őt is az ismerőseim között tudjam. Mindig kedves volt velem, akár az iskolában, akár az iskolán kívül jól eltudtam beszélgetni vele. Az a kár, hogy mostanság keveset találkozunk, sőt szinte ezer éve láttuk egymást, na de majd most!
És végül de nem utolsó sorban Barbi Kenneth.Titoktartó , megbízható, szürreálisan kreatív csaj, ő az, aki mindent lát és tud. Ha valahol ott van, szem nem marad szárazon, igazi mókamester. Igaz barát, ha kell felvidít, együtt érez a bajban, és ha támaszra van szükségem, hozzá bátran forduhatok.
Tehát ez vala a meghívottak listája, és most már csak arra kell várnom, hogy szépen sorjában betoppanjanak. Az ajándékok is érdekelnek, bevallom magamnak őszintén, nem vagyok kapzsi, csak imádok csomagolni, be meg ki is. Megőrülök a meglepetésekért, a hirtelen jött apró kis gesztusokért, és akár egy kártyát is szívesen magaménak érzek, amire pár kedves szó van írva, személyesen nekem.
Nincs annál szebb, ha valami névre szól, és csak a megajándékozott érti a szavak jelentését, amit a cetlire véstek.

Jó kapni, de legjobb adni!

* * * * *

Buli kaland

Kys, Amy, Jules, Brand, Gwennie és Emma

Igen, ma van a "naaagy" nap, amikor Nork betölti tizennyolcadik életévét, ma augusztus huszadik napján, amikor is egy szörnyen unalmas napnak nézek elébe. Vijjogó lányok sikolyai töltik be a házat, és még anya sem lesz itthon, hogy rájuk szóljon, ha túl idióták, de nekem viszont megtiltotta,hogy elmenjek.
Szóval már barátkozom előre a gondolattal,hogy milyen látvány is fog  a szemeim elé tárulni. Színes lakkok, arcpakolások, csillogó-villogó szemhéjfestékek, krémes rúzsok, és rózsaszín felhők fognak a szemem elé tárulni.
Akár egy babazsúr. És mit kezdjek itt én magammal, kérdem én? Még házamból valót sem láttam a meghívottak listáján, hollóhátas griffendéles hugrabugos rémálom.
Mindent ismerem látásból, főleg onnan, hogy Kys barátnői. Gwennek ellenben én mutattam be, de akkor is, a barátaim halálra piszkálnának ha megtudnák, hogy jól éreztem magam ezen az estén. Így hát a helyzet a következő:
Leülök egy bőrfotelbe, a kandalló elé, hozok egy újságot, vagy egy könyvet, és megpróbálok olvasni a ricsaj mellett.
Ajándék, hát igen, talán adnom kéne neki valamit ? Nem, ő sem adott nekem soha semmit, és én, a gonoszabbik Graham lány miért járnék el másképp? Nem, nem fogok másként eljárni, majd csak néz, hogy miért van 5 ajándék a hat helyett, és akkor én ott ülök majd a bőrfotelbe, sunyi vigyorral a képemen, várva míg kiderül a dolog.
Nem lesz sok idő, rögtön majd néznek rám a nagy kerek szemeikkel, mert egy társaságban rögvest a mardekáros az, aki kitűnik a többi közül.


Újabb probléma: ez most pizsama parti vagy mi a szösz? Kíváncsi leszek mibe jönnek a népek, Emma Grayt mondjuk egy rózsaszín tüllös hálóingbe képzelem el, míg Julest valami vagányabb szerkóban, elvégre ő laza mondhatni.Én meg a korom feketémben nagyon önjelölt halálfalónak tűnök, ami igaz is mondjuk, de ez mellékes, nem tartozik rájuk. És most azt hiszem mást nem tudok tenni, mint várok arra, hogy betoppanjon az első vendég, és rohanhassak ajtót nyitni, mert a szülinapos drága úgyis a fürdőben pepecsel, a rohadt hosszú korom színű hajával. Egyszer lenyesem esküszöm.
Kezdődjék a show!

Buli kaland
Emma, Dalia, Amy, Barbie/Brandon, Gwendolyn éééés KYS ^^
Eljött a nagy nap, Kys barátném születésnapja. Szép nyári napra ébredtem, és bár az előző napokban fogalmam sem volt, mit is vegyek fel, reggel szikraként villant fel az agyamban a kép egyik legkényelmesebb szerelésemről: fekete farmer, egy sötét türkizzöld, hosszú, ujjatlan felsővel. Hozzá felkapom egyik lazább csizmám, persze nem magassarkút, inkább kicsit sportosabbat, de feketét, és egy jó kis sárga karkötőt hozzá. Tökéletes lesz a partira, kényelmes, de nem is túlontúl csicsás - gondoltam én.
A napom a vásárlással telt, és mire megtaláltam a megfelelő virágot és az ajándékot, már délután három volt. Otthon lefürödtem, átöltöztem (közben igyekeztem elkerülni a kutyám és az öcsém, nehogy valamelyik összegányoljon), és becsomagoltam a cuccot. Egész hamar ment és elfogadhatóan is nézett ki. Ezt már jó jelnek tekintettem, és vidáman álltam neki a lehetetlennek: kilakkozni a körmöm, amit amúgy nem szoktam, de a nagy napra (és háztársam, az örökké tiptop, tökéletes megjelenésű Emmára) való tekintettel megkíséreltem a lehetetlent, és láss csodát! Két körmöm lett csupán kissé nyúzott, de a sárga lakk amúgy szépen egyenletesen fedte a körmeimet. Egy kevés smink is került rám (konkrétan kihúztam a szemem és egy kevés szempillaspirált is használtam, minden feketéből, mert azért a 18 gyászos év: nagykorúvá válik szegény Kys.) Vidáman kaptam fel egy különösen rikító színű, lila táskát, és elindultam, hogy estére odaérjek.
Közben elgondolkoztam, hogy kik is lesznek ott.
Emma. A drága háztársam, aki bátran pályázhatna a Roxfort Legtökéletesebb Leányzójának címére, ugyanis még soha életemben nem láttam pecsétes vagy gyűrött ruhában, arca mindig ragyog, haja állandóan tökéletes, nem úgy mint nekem. Ennek ellenére pozitív kisugárzása miatt kétlem, hogy lenne haragosa vagy olyan, aki őszintén irigy volna rá.
Barbara griffendéles, ez meg általában már sok mindent elmond. Nem sokat találkoztam még vele, párszor beszéltünk Kys révén, mivel ők ketten jó barátok. Most majd jobban megismerem.
Amy Joy. Na ő már más tészta. Nyár végén ismerkedtünk meg igazán, és egész jó haverok lettünk. Életvidám kedves lány, jól el lehet majd vele lenni.
Gwendolynról annyit tudok, hogy hollóhátas és Dalia mutatta be Kysnek anno. Ő is új arc lesz számomra.
Na és Dalia, aki bár mardekáros és a többi ház körében eléggé rossz a híre, én ismerem és semmi gondom nincs vele. Érdekes a stílusa, jóindulata csak ritkán nyer felette uralmat, de ő is Graham. A Graham-ek pedig alapjában véve nem rossz emberek, és Daliának még egyfajta bájt is ad sokszor gonoszkodó jelleme.
Még világos van, Norkys és Nadalia otthonának küszöbén toporgok, kezemben a kis, piros táska, rajta néhány pingvin, akik buliznak a jégen, benne pedig egy hatalmas tábla csoki, hátha csurran-cseppen nekem is valami belőle, és a fő ajándék: egy különleges parfüm. Az illata egyszerűen tökéletes lesz Norkysnak. Mikor beleszagoltam a boltban, azonnal ő ugrott be. Egy vidám, kedves de bátor és egyben nőies illat volt ez. Hogy miből is állt, már nem emlékszem, mert a lányka, aki reklámozta olyan gyorsan beszélt, hogy nem is fogtam fel... Jázmin? Vagy...pézsma? Vagy talán valami gyümölcs van benne? Beszélt valami szívillatról, meg mit tudom én, de a lényeg maga a parfüm, ami pedig nagyon kellemes, plusz egy különleges anyag is van benne, ami a bőrt szikrázóvá teszi. Remélem tetszik majd Kysnek...
Megigazgatom a hajam, amit most kivételesen nem próbáltam meg erőszakkal egyenesen tartani (De nem hajvasalóval! Brrr...), és ettől félig hullámos, félig egyenes lett, itt-ott rakoncátlan loknikkal, de felkötöttem egy részét a fejem hátuljára, az alja viszont a hátamat verdeste. Nem tudom, minek törtem magam, hiszen tudtommal fiúk nem is lesznek a bulin. Mindegy, jól esett most az egyszer egy kicsit kicsípni magam, és még jobb volt látni magam a tükörben, hogy nem is nézek kis olyan veszettül, mint ahogy a suliban szoktam. Na de ez egy csajos este, jó zenék, pletyka, torta. Lapul a táskámban egy remek kis válogatás pörgős számokból, amit a többiek is szeretni fognak néhány koktél után, ebben biztos vagyok...
Belegondolok, milyen jó kis estének nézek elébe, és arcomra mászik egy vigyor. Azt hiszem, én vagyok az első, mert a zene még nem túl hangos. Erősen kopogtatok párat, és kicsit hátra állok, majd eldugom a hátam mögé az ajándéktasakot.
Alig várom, hogy kitörhessen belőlem a "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!" az én sajátos, vad előadásomban, és rávethessem magam az ünnepeltre. ^^

Kys; Nad; Jules; Gwennie; Barbie; Amy;

Minden megvan. Az ajándék, melyet csinos, rózsaszín dobozba csomagoltam, s fekete masnival kötöttem át. Baromi jól mutat, legalábbis nekem elnyerte a tetszésemet, kíváncsi leszek Kys reakciójára. Akkor itt van a tértágító bűbájjal ellátott cuki kis retikülöm, benne az egész smink-készletemmel, a hálózsákommal, a hálóingemmel, mely kék színben tündököl, s selyemből készült, és a holnapi ruhámmal illetve egy mamusszal, egy cipővel meg minden más szükséges holmimmal, melyet csak egy bulira hozni kell.  
Ma van Kys szülinapja. A 18. Az a bizonyos naaagy nap. Tök jó neki, nem hogy nagykorú, hanem már 18. Á, olyan jó, mégis sok. Nekem pont jó a 15. Szeretem a koromat, pont ideális. Legalábbis szerintem.
Már nagyon régóta várom ezt a csajos bulit. Igen, csak csajok lesznek, semmi hímnemű egyed, nem is kell ide senki. Pont jó ez így.
Megállok az ajtó előtt és mosolyt erőltetek arcomra. Igen, erőltetek, hiszen amióta szüleim meghaltak, nehezen tudok természetesen mosolyogni. Hm, vajon a jelenlévők közül hányan tudhatnak a katasztrófáról, arról a szörnyű szerencsétlenségről? A próféta megírta, úgyhogy valószínűleg mindannyian, ám tudom, megértik problémámat, úgy ismerem őket.
Kys, aki mindig megértő, az egyik legjobb barátnőm, főleg az óta a londoni kiruccanásunk óta. Szörnyű volt, de most inkább nem is gondolok rá. Csupa rossz emlék.
Nad, hát ő pont az én ellentétem, egyáltalán nem olyan, mint én, ebből kifolyólag nem is bírom annyira, főleg a róla terjengő pletykák miatt. Azt hallottam, hogy halálfaló akar lenni, s ez bizony cseppet sem lendített a hírnevén.
Jules. Egy évvel idősebb, mint én és háztársak vagyunk, csak látásból ismerem, de beszélni még nem beszéltünk, ne majd most elkapom.
Gwen, igen, James Wolf haverja. Hát őt még annyira sem ismerem, mint Julest, kíváncsi vagyok rá.
Barbi. Őt nagyon szeretem. Az egyik legkedvesebb griffendéles barátnőm. Egyszerűen imádom.
Amy, ő a másik kedvencem a griffendél berkein belül. Mindig jól elbeszélgetünk és egyszerűen… imádom. Erre azt hiszem nincsen jobb szó.
Halkan köhögök egy kicsit. Hangolok, hogy majd ha eljön, a pillanat elkiálthassam magam, majd kopogtatok. Kettőt, finoman és várok.

Kys, Nad, Jue, Emma, Gwen, Brand

~ A buli ~

Bujkálnom kell, de mi mást tehetnék, miután nyár közepe táján meglehetőst durván az életünkre törtek a házban...
Kys mégis meghívott a születésnapi bulijára, habár fogalmam sincs hogyan sikerült utolérnie szegény bagolynak; nyilván a tehetsége segítette. Ezek szerint a halálfalók tehetségtelenek? Na nem, ezt nem mondanám. Oké, most jött el az a pont, amikor gátat kell szabnom negatív (pontosabban hülye) gondolataimnak, hiszen mégiscsak bulizni megyek! Ott pedig valószínűleg nem tudnak azon apróságokról, melyek a tanév kurtácska befejeződése után történtek a házam táján. Jobb is így, hiszen nem egy siratókórus fog tréningezni, hanem mindenki jól akarja majd érezni magát - ez nyilvánvaló.
Akkor tehát csupa pozitívumra lehet gondolni, hogy jó legyen az én hangulatom is, mert nem áll szándékomban elrontani a bulit. Szép mosolyba öltöztetem arcocskámat mielőtt a házhoz lépnék, s csak ekkor jut eszembe mily nehéz is volt az idejutás és hogy vajon kik lesznek itt, kik lehetnek a potenciálisbesúgók.
Mindjárt meg is szidom magam ezért a butaságért, elvégre épp az imént döntöttem el: igenis szórakozni fogok, nem érdekel semmi és semmi, pont.
Tehát akkor vegyük sorra a jelenlévőket, legalábbis akiknek a meghívásáról biztosan értesültem, ja és persze Nad, aki biztosan ott lesz, hiszen mégiscsak a testvére szülinapjáról van szó, amit ki nem hagyna az ember a világ minden kincséért sem, még ha két ennyire eltérő testvérről van is szó. Aki még biztosan itt lesz - már Kysen kívül - az Jue, mert tőle hallottam valami effélét anno még tanév közben. Na igen, vele egészen jól összejöttünk azon a nevezetes roxmortsi hétvégén, amikor elcsentük a pink libák orra elől azt a két pasast. Szép emlékek, s még szebbnek tűnnek akkor, amikor eszembe jut nem lesz több ilyen, mert bujdosnom kell.
További biztos jelenlévő Emma, alias E-baby, akit még becses személyem látott el ezzel a becenévvel, mert hiszen oly kétségbeesetten keresgélt. Én meg pont ott és pont akkor hülyéskedtem. Arról már végképp nem tehetek, hogy ráragadt, végülis sosem tiltakozott ellene a leányzó. Rajtuk kívül Gwennie jön még talán bulizni, mert tőle is valami effélét hallottam egyszer régen, ám benne már nem vagyok biztos. Nem baj, majd meglátom hányan leszünk végül, ha már nem szól félpercenként az ajtócsengő.
Az alkalom jelentőssége pedig abban gyökerezik, hogy Kys bizony már a tizennyolcadik születésnapját ünnepli. Vénlány lett - és itt stílszerűen sóhajtani kell, mert anélkül nem lehet megállni, ugyanis ha magamban vigyorognék, az túl feltűnő volna még itt is. Azért majd igyekszem nem lesokkolni azzal, hogy innentől már csak öregedni fog és ráncosodni, de ha valami hozzám hasonlóan kedves lélek ilyesmivel kesergetné, akkor barátian megjegyzem: "Istenem, legfeljebb néhány év múlva versenyt rendezünk. Járókeretes és tolószékes számok fognak indulni az öregek otthonában, lesz továbbá protkócsattogtatás, dilibogyó-számlálás és üvegszem-szépségverseny; tehát nem kell tartania az öregedéstől".
Az ajtóról ugrik be, már vagy két perce itt szobrozok előtte mindenfélén töprengve a kopogás helyett.
Nem vagyok egy hírhedetten plázacicás alkat attól függetlenül, hogy közkézen forgó/dajkálódó macskusz vagyok, most azért mégis végigtekintek öltözékemen, mielőtt megtenném a döntő lépést, mely az ajtón való bejutást segítené elő. Átlagos öltözékemmel nem lógok ki a mugli világból, a vállamon függő apró táska pedig semmit nem árul el a belerejtett kacatokról. Nem sorolnék részletes listát, legyen elég annyi, hogy három heti holmim van a tatyóban a rejtőzködő életmód miatt. Igyekeztem normálisan ruházkodni, így a divat-szaggatott, kamaszkorú bűnözős kinézetet kölcsönző farmeromat és egy fekete ujjatlan, tapadós pólót vettem fel, ami kihozza az alakomat.
Utolsó ellenőrzés: cipőfűző bekötve, ajándékos doboz kézben, a hátam mögé rejtve, táska rendben. Éééés kopogás, azután passzív várakozás az ajtónyitásra, amikor is majd Kys nyakába röppenhetek, megrángathatom a fülét és térdrogyasztó ölelésekkel láthatom el régen látott barátnéimet, illetve a meghívottak közül azokat, akik már megérkeztek.

.::A bulit megelőző napon, A kávézóban::.
A helyszín London egy elegánsabb kávézója, időpont, egy unalmas délelőtt olyan tíz tájban. Egy boxban terpeszkedek, s vadászok. Vadászok valami frissre, valami szépre, valami újra, valami formásra ...Fürkészek, keresgélek áldozatokat, pipihusokat, és hamarosan rá is lelek egy szép darabra. Szőke, baba arcú, fiatal, magabiztos, és hatalmas melle van.
Felpattanok a helyemről, s lassú, kimért lépésekkel a nő felé haladok, s a bárpultnak támaszkodva leszólítom az italozót.
- Szia, láttalak már vala...
Nedvesség, víz... nem is... Megnyalom a szám szélét. Brandy. Pofán öntött ez a rüvke?!
- Mégis mi a...- kitörlöm a szemem, s nagyokat pislogva arrébb araszolok. Huppsz...
Visszalépkedek a boxom felé és levágom magam. Rosalie még mindig ugyanolyan harcias mint eddig volt, de azért pofán önteni egy kávézó közepén? Idegbeteg szxjha... Hát igen, elég peches, ha olyan nőhöz mész oda, aki már megvolt egyszer... Mégis mekkora London? Én sem emlékezhetek minden nőre, akivel lefeküdtem...
Halkan visszaültem a helyemre, s tovább figyeltem a vevőket, beszélgető fiatal lányokat. Az ott Emma?! Remek, egy nap szabadulok meg a húgomtól, de akkor is összefutunk "vadászatom" közben. Visszalapulok a székbe. Egyik barátnőjével van. Barna haj, barna szem, csini arc, formás kis popsi, nem rossz. Mintha a Sors akarta volna, a mellettem lévő boxban foglaltak helyet. Ha már így alakult, miről beszélgetnek vajon? Először a barna hajú lány szólalt meg.
- Kys tartja a bulit, az otthonukban. Ott lesz a testvére Nad, Jules Kingswoods, te, én és Amy Joy. Te mit viszel neki, én egy szép...
Nem figyeltem rá többet, kislisszolok a boxból és a férfimosdó felé veszem az irányt, ahonnan majd tudok hoppanálni.

.::A háznál::.
Amy Joy... Joy...Joy... A Joy-lány! Az aki ott volt a Joy-házban és elmenekült a haverjaival, akiről nem is tudtam, hogy létezik és még él! Él és bulikba járkál! Nem baj, ez lesz élete utolsó partyja...arról gondoskodom...
Egy madár pihen az egyik közeli lámpán. Kiégett, így a fekete holló sötétségbe marad, elrejtve a kíváncsi szemek elől. A kislányok lassan szállingóznak a házhoz, de még nem jött akire én várok... Gyerünk Joy, mutasd magad...
Egy szőke csaj...
Emma...
És a nyakán a Joy lány! Elrugaszkodok, s már repülök felé, de végül eltérítem a saját irányomat és teszek egy kört a levegőben. Nem lesz jó. Mire visszaváltozok, Joynak elég időt adok, hogy pálcát ragadjon rám. Nem..Valami jobb terv kell. Nem hiszem el.. It van és nem tudom befejezni a feladatom. Bosszantó... De  kiküszöbölhetjük ezt a hibát is.
Üres az utca, már mindenki bent van. Hol van az a barna hajú lány? Az a Kenneth-lány akinek aurorok a szülei? Megbetegedett?
Végül feltűnik, hoppanált. Elég szerencsétlenül, a földön végezte. Nem kellett nekem több, rávetettem magam.

[...]

Az eszméletlent a bokrok közé rejtettem, lekötözve (amit természetesen átokkal oldottam meg). Hajából kitépek egy csomót, és egy szálat kiválasztok, a többit elrejtem a zsebemben. A másik zsebemből előveszek egy fiolát, amiben egy főzet virított, beletettem a hajszálat, mire az aranyszínűvé vált. Proszit!
Végül a késve érkezett "Barbara" bekopog az ajtón.

[Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday]

Izgatottan várakoztam a bejárati ajtó mellett elhelyezkedő széken, amivel szemben egy asztalka állt, mit már gondosan felpakoltam minden földi jóval. Az üdítők mellett poharak sorakoztak, és több tálcányi sütemény, amiből egyet én készítettem saját kezűleg. Persze volt diétás üdítő, ki tudja ki diétázik meg ki nem. Ezenkívül energia italok - nem mintha nem lennénk eléggé felpörögve állandóan - , és cukrok meg minden mi finoom.
Az első érkező az én kedves Julesom, vidáman nyargalok hozzá az ajtóba, jól megszorongatom, amikor idegen tárgyba ütköztem. Jujj ez az ajándékom lesz! Gyorsan beinvitálta a kajás pulthoz, távol Nadtól nehogy rögtön elijessze nekem, és épp elkezdtem volna csacsogni vele, mikor két kis lágy kopogást halottam az ajtó felől.
-Ez Emma lesz!
Visítottam el magam, majd mutattam Junak hogy nyugodtan szedjen vegyen egyen mindenből, és rögtön rohantam az ajtót nyitni, két puszi Emmának, megskubiztam hol rejti  csomagom, majd őt is betessékeltem Jules mellé hogy igyon vagy falatozzon.
-És fárasztó volt az út?
Kérdeztem mosolyogva tőlük, s közben már mertem is ki nekik a bóléból, amit anyu csinált. Jujj, emlékszem mikor kiskoromban ott volt hagyva a tál az asztalon, és én meg szépen megiszogattam és berúgtam tőle. Hát az brutális volt, pfuj, nem is iszok most.
Már a sütit akartam felszeletelni, mikor újra pattannom kellett, mert megint jött valaki, Ez már csak Amy vagy Barbi lehet.
Sietve gázoltam el az ajtóig, majdnem hasra esve a lerakott cipőkben, majd kipirosodva tártam ki "kapunk". Amy volt az, az én drága szőke kedves Amym.
-Szia! Gyere beljebb!
Ölelgettem őt is meg, és ő is a háta mögé dugta a csomagom. Vajon mit rejt? Istenem de izgatott vagyok, azt hiszem jó kis estének nézünk elébe. Itt van szinte mindenki akit szeretek. Legjobban Jesst hiányolom, de nem lehet minden tökéletes, éppen ezért ez a valós élet és nem egy tündérmese.
Amyt is behurcolom, és a többiek elé állítom, majd elkezdek velük fecsegni.
-Szedjetek vegyetek egyetek!
Rapelem nekik mint anyu a vasárnapi ebédnél, és közben már csak Barbienak kell befutnia. Veszek egy linzer karikát, ami Nad kedvence, de amilyen makacs úgysem eszik közöttünk, na de lényegtelen, vessen magára.
10 perc és ő még sehol. Kezdek aggódni.
Úgy néz ki feleslegesen , mert már kopog is. Odapattanok az ajtóhoz, és ő áll ott,
Megölelgetem, de ő olyan..olyan furcsa.Mintha nem is ismerne. Ez bizonyosan az útnak betudható, majd csak feloldódik, ha beviszem a többiekhez. Bevonszoltam hát a többi lány //ezen röhögnöm kell// közé, és miközben ők ettek meg ilyenek, felvágtattam a lépcsőn. Egy csomó körömlakkal, sminkkel, arcpakolással, hajcsavarókkal és minden ilyen dologgal, majd zenét nyomtam be a hangulat kedvéért.
-Hölgyeim, BULIIIIII !
Sipákoltam el magam örömömben, és levettem magam a kényelmes puha előszoba szőnyegre, ami a kandalló előtt helyezkedett el. Kiborítottam a cuccokat, kibontottam a hosszú fekete hajam, hasra helyezkedtem, és egy a ruhámhoz illő piros körömlakkal kezdtem el szemezni, majd a kezdeti "kokettálás" után lecsavartam a tetejét, és már festettem is a mutató ujjam.
-Ki vállalja a jobb kezem?
Kérdeztem mosolyogva, nem sűrűm bízom másokra, de most a party kedvéért ezt is megteszem. Összeszűkült szemmel pislogtam Nadira, aki még mindig a bőrfotelon terpeszkedett, és beleolvadt a fekete ruhájával, úgy nézett ránk , mintha komplett hülyék lennénk.
-Ez nem is lány..
Suttogtam a többieknek, majd rátértem a középső ujjamra.

Egyre jobb és jobb.
Lassan beszivárogtak a népek a mi kis tündérien feldíszített házunkba, ami tele volt finomabbnál finomabb süteményekkel, lufikkal a lépcsőn, és még a zene is halkan szólt a hátam mögött.
Minden tökéletes.
Lett volna, ha én nem vagyok ott.
De ott voltam, teljes valómban, a gyász okáért feketébe burkolózva, mert Kys megért egy újabb évet. És ha megérte ezt, megéri a következőt és így tovább.
Ahogyan pattogott fel-le, jobbra-balra, szerteszét, szinte beleszédültem. Hálásan ölelgette az érkezőket, mint tyúk kiscsibéit, visszataszító.
Az érkezők betoppanásakor mindnek egy erőltettet mosollyal köszöntem, azt hiszem Julesnak még biccentettem is, igen ez  puszta megszokás. A legtöbb háztársammal is ilyen felszínes köszönő viszonyban vagyok, és már annyira belém rögződött ez a bólogatós kutya életmód, hogy még ha álmomban köszönnének is rám, reflexesen is ráznám fejem.
Na igen, az egyik grifis csaj késett, de ő nem egy bárgyú vigyorral az arcán és az izgatottságtól kipirosodva toppant be, hanem a gyilkosok hűvös eleganciájával.
Ilyen laza ez a Barbara Kenneth vagy mi? Tyűha, vannak még a "pirosok" között is menthető esetek ? Kétlem, de egy próbát megér. Neki egy külön "sziával" köszöntem, ha nem élvezi a bulit, akkor ennyit megérdemel. Ekkor émelyítő dolgok kezdtek el történni.
Kys fent a lépcsőn, aztán lent a nappaliban.
De nem akárhogyan.
Partifegyverekkel...
Csókálló ajakrúzs itt - na azért ez tényleg jó találmány- rezgő szempilla spirál ott. Remélem azért az esküvői sminkig meg frizuráig nem fajulnak, mert akkor disszidálok Amerikába.
amikor Nork elkezdte festeni a körmét, elégedetten hátra dőltem a fekete bőrfotelban, és vártam, hogy mikor veti be magát Emma Gray és esik neki hajvasalóval Jules hajának, kinek megsüti a fülcimpáját és sírva kezd el vattapamacsokat hajigálni hozzá, miközben eltalálják Amyt, aki egy acetonos köpőcsővel neki esik Kysnek és így folytatódik a lánc.
Csajbulik. Beteg dolgok...

Kys nyit ajtót, és vetődik a nyakamba nagy boldogan. Ettől aztán nekem is vigyorogni támad kedvem, és vidáman felkacagok. Kis hijján kiveri a kezemből az ajándékos tatyót, de az utolsó pillanatban sikerül az ajándékot megmentenem úgy, hogy közben nem is látta, hogy mi van benne. Remélem.
Betessékel, és a kaják felé fordít. Látok mindenféle földi jót, úgyhogy boldogan és hálásan veszem irányba a pultot. A szemem sarkából felfedezem Nadaliát az egyik nagy fotelban, és mosolyogva intek neki. Nem túl lelkes, de végülis meg tudom érteni... Norkys és ők, hát... A tűz és víz kifejezés még enyhe dolog.
A táskát eleinte nem tudom hova tenni, de aztán észreveszek egy tenyérnyi szabad helyet a sok tál közt, és elhelyezem a cuccot, lehetőség szerint úgy, hogy ne verjem le, és ne is lásson bele az ünnepelt, ha esetleg erre sündörögne.
Gusztálva szemlélem a finom falatokat, dicsérem a látványt, és épp elkezdenénk beszélgetni, mikor már meg is szólal a csengő. Kyssel egy szót sem tudtam még váltani, de már toppan is be Emma. Vigyorogva intek neki, és megszemlélem az ital felhozatalt. Üdítők, víz, gyümölcslevek, bólé. Hm...
Emma csacsogva lép be az ajtón, Kys azonnal mellém vezeti.
- Szia Emma! - köszönök rá én is, egyre szélesebb vigyorral.
Aztán már jön is a következő ember, és a következő, csak úgy ömlenek a csajok. Utoljára Barbara lép be, ő nincs olyan nagyon elszállva, mint például én, dehát néhány pohár bólé, amit Kys épp most töltöget és oszt ki, majd feloldja kicsit.
Vendéglátónk azonban hirtelen, mint a kámfor, eltűnik. Nadalia csendben üldögél, én üdvözlök mindenkit, különösen Amyt, és vidáman hallgatom a többiek ismerkedését, vagy csajos köszöntését. Mivel azonban Norkys eltűnt, és nem tudom, hová, így nekik teszem fel a kérdést, ami a legjobban izgat:
- Mikor adjuk oda az ajándékokat?
Válaszra azonban nem sok idő marad, mert Norkys vidám sikkantással megjelenik a színen, kezében egy rakat "kellékkel", én pedig a látványtól elkacagom magam. Ahogy elnézem, nem csak én vagyok ledöbbenve. Dalia arca különösen kifejező, szavakkal leírhatatlan döbbenetet tükröz. Ettől aztán még nagyobb késztetést érzek az izgatott nevetésre, de vissza kell fognom magam. Elvégre nem engem ünneplünk, nehogy már én legyek besózva...! Viszont Norkyst nehéz is lenne lekörözni lelkesedésben. Pörögve-forogva, mint egy forgószél, letelepedik a szőnyegre, kiborogatja a cuccokat, a zene beindul, nekünk pedig gladiátorharcot kellene folytatnunk Kys különböző testrészeinek kicsinosításában.
Életemben nem láttam még az idősebbik Graham lányt ennyire bezsongva, kikerekedett szemmel figyelem a jelenetet, és nem bírom tovább: kitör belőlem a finom vihogás. Még rátesz egy lapáttal, hogy még soha rövidke életem során nem volt alkalmam ilyen... hát, érdekes programhoz, és mivel otthon vagy két órát szenvedtem magammal, úgy érzem, elég gyakorlott vagyok ahhoz, hogy kezdjek valamit Kyssel. És mivel szívesebben lakkoznám a kezét, mint a lábát, felocsúdva a tornádó stílus utóhatásából, ledobom magam Kys bal oldalára, és elmarok egy lilás körömlakkot, majd diadalittasan felkiáltok:
- A bal az enyém, háhá!
Biztos nem néznek hülyének. Ááá, dehogy. De mit csináljak? Ilyen hatást vált ki belőlem két pohár csendben elfogyasztott bólé, a jó zene és az izgatottság keveréke. Az már más kérdés, hogy a lakkozási stílus inkább egy szobafestés folyamatához hasonlít, de a köröm mindenképp lakkos lesz. Kicsit talán az ujja is, dehát na. A jóból sosem elég.
Úgy üljük körbe Norkyst, mint valami (isten)királynőt. Van, aki fésüli, más a jobb kezét kaparintotta meg. Kicsit hülyén érzem magam, remélem, senki sem örökíti meg ezt a bolhászásra hasonlító műveletet, de ma este késztetést érzek minél több hülye dolgot csinálni. A nyár nem volt épp felhőtlen, szóval most itt az ideje kikapcsolódni. A csajok csacsognak egymással, néha én is közbeszólok, elsősorban viszont a munkámra koncentrálok, hogy azért ne nézzen ki brutálisan. Talán mégis jobb lett, volna, ha a pedikűrt választom, az legalább nem látszik...
Ezért mihelyst végzek az első réteggel (itt-ott kicsit furán néz ki), felpattanok, és a kajás pultról hozok mindenkinek még egy kör bólét. Látom, hogy nem csak bólé van hangulatoldónak, de a többit ráérünk később igénybe venni. Elveszem az én poharam, egy (meglepő módon) lilásat - na jó, mondjuk ki: pinket - és magasra emelem. Kys mondjuk nem igazán tudja felemelni az övét, mivel szinte csöpög a keze a lakktól, de ez nem tart vissza, hogy rövid de velős köszöntőt mondjak.
- Kysre, aki megöregedett! Isten éltesse!
Majd rákacsintok, koccintok vele, és lehúzom az adagomat. Nem szokásom inni, de ma este azt hiszem, itt lesz az ideje, hogy teljesen kikapcsoljak.

Kys; Nad; Jules; Barbie; Amy;

A kopogásra egyből nyílik az ajtó és barátnőm, Kys áll előttem. Egyből lecsepok megölelgetem, közben a boldog szülinapot minden variációját kiáltozom. Megkapja a szokásos három puszit, majd hagyom, hadd vezessen beljebb Jules mellé.
- Szia Ju. – köszöntöm illedelmesen, majd jobban szemügyre veszem a berendezést. Lufik, díszek, Nad, az asztal, rajta a kajával és a bóléval. Bólé. Ez az! Ha egy kicsit iszok, akkor talán jobb hangulatom lesz. Mostanság sajnos nem vagyok túlságosan „happy”. Persze, hiszen senki sem lenne boldog, ha meghalnának a szülei. Ez gondolom természetes. Gyorsan felkapom az egyik legszebb, rózsaszín poharat, majd merítettem bele egy nagy kanál bólét és rögtön nekiestem. Még Kys kérdésére sem tudtam válaszolni, csupán sután bólogattam, s közben azon fáradoztam, hogy ne fulladjak meg idő előtt.

   A következő vendég Amy volt. Vidáman csacsogva köszöntöttem. Őt is a szokásos ölelés puszi kombinációval, ahogy szoktam, persze vigyázva, hogy a kezemben lévő pohár tartalmát, amit már másodjára töltöttem újra rá ne borítsam a griffendéles évfolyamtársamra.
A csajok beszélgetni kezdenek, de nekem most nincs túl sok kedvem beszélgetni, inkább ott maradok az asztal mellett és csendesen kortyolgatva hallgatom. Körbenézek a sok boldog arcon, egyedül Nadé savanyú és Kysé kicsit aggodalmas.  Vajon miért aggódik? Ja, hát persze, hiszen Barbi még nincs itt. Ám a következő percben kopogtatás hallatszik, majd megjön ő is, így már teljes a létszám. Mindenki itt van, aki számít, vagyis kezdődhet a buli. Ahogyan ezt Nork is kijelentette egy csatakiáltásnak is beillő szófordulattal.
   Mindenki lecsapott Kys egy-egy ujjára, így nekem egy sem maradt, nem gond, majd elkapom Barbit, biztos örülni fog neki. Így is olyan mintha meg lenne szeppenve, vagy nem is tudom, ez tuti jót tesz majd neki, könnyebben feloldódik.
   Odatipegek Barbarához és kezénél fogva odahúzom a csajokhoz, majd a vállánál letolom a földre és megragadok egy világoskék körömlakkot, majd Barbi jobb kezét és vigyorogva nekiállok az első vonásoknak. Majd aztán újra és újra végighúzom a miniatűr ecsetet a lány körmein, hogy szép, egyenletes legyen, ahogy illik. Ju, pohárköszöntőjére visítok egyet és felkapom a mellettem lévő poharat, majd véglegesen kiürítem tartalmát. Most már csak annyi kell, hogy hasson a bólé, semmi más.

Kys, Nad, Jue, Emma, Gwen, Brand

~ A buli ~

Kys heves üdvözlése nem lep meg, hasonló örömkitöréssel viszonzom az ölelését, mialatt kábé ezerkétszázszor elkiáltom, hogy "Boldog szülinapot!". Rám jellemző módon alig egyetlen röpke másodperc alatt elröppen minden bánatom, legalábbis eszembe sem jut olyatén sületlenségeken töprengeni, amik az imént még teljesen lekötötték elmémet. Az ajándékdobozt azonban továbbra sem húzom elő a hátam mögül, még miután Kys beinvitál sem.
Úgy fest csak Jue és Emma futottak be előttem, pluszban a házigazda cseppet sem kedélyes húgát találom a nappaliban. Alaposan meglapogatom és ölelgetem Julest, lévén jónéhány közös emlékünk még a "szép időkből", azaz az ostrom előttről; egyszóval rászolgált Julesie, meg amúgy is régen láttam, miért ne örülhetnék neki.
Emma sem ússza meg az ölelést és a puszitengert, azután a béke és a rend kedvéért Nad felé biccentek és egy harsány "Hejhó!"-val köszöntöm, mert mégiscsak ő van itthon, továbbá soha semmi olyasmit nem tett, amiért utálnom kéne. Az meg hogy mardekáros, csupán egy elenyésző tényecske, hiszen Zoey is az... volt, amíg jártunk suliba.
Erről jut eszembe: a lányok még nem is tudják, hogy én nem megyek vissza ősszel. Csakhogy nem áll szándékomban ezzel elrontani Kys buliját, így azt hiszem nem is fogják megtudni egy darabig. Majd ősszel, ha üresen marad az ágyam a Roxfortban, biztosan meg fogják érteni, okos lányok.
Ekkor fut be Barbi. A puncsos poharat villámgyorsan félretéve szó nélkül a nyakába röppenek és megölelem, miközben lelkesen szövegelek neki olyasféléket, hogy de jó, hogy ő is itt van és eljött, etcetera. Gyakorlatilag neki köszönhetjük az életünket Zoeyval, mert ha ő nem jön akkor figyelmeztetni, akkor készületlenül ér a halálfaló támadása minket. Mindegy, régen volt és bulizni jöttem, nem szabad ilyesmiken gondolkoznom, de attól még nagyon is örülhetek Barbinak.
Csakhogy a sokadik érzékem szerint valami nem stimmel, továbbá erre utal Barbi különös viselkedése is. Látom a szemén, hogy megismer, de valahogy más... Nem értem. Szinte dermedtre döbbenten mászok le a nyakából, ígyként átengedvén őt a többieknek, habár Nork már előttem üdvözölte, mivel ő a házigazda. Néhány másodpercig határozatlanul hápogva-tátogva nézek rá azon tűnődve mit is mondhatnék, ám semmi értelmes nem jut eszembe, amivel ezt a különös érzést és viselkedést magyarázhatnám, így inkább visszatérek puncsos poharamhoz.
Kys eltűnik néhány másodpercre, hogy azután egy kötegnyi sminkcuccal térjen vissza. Uff, hát ettől féltem én. Nem lévén nagy sminkes, fogalmam sincs hogyan kell használni a legtöbb ilyen szépítkezős holmit, így először csak tétován nézem a körömlakkozást. Mivel a körömlakkal én legfeljebb a szobát tudnám kifesteni hála rengeteg tehetségemnek és kreativitásomnak, inkább nem is nyúlok hozzá. Azután egyéb híján egy fésűt ragadok fel, amivel Kys mögé lépek és elkezdem fésülni a haját.
Közben azonban akaratlanul is Barbit kémlelem időről időre, mintha további furcsaságok után akarnék kutatni megmentőmön; s érzem: valami nagyon nincs rendben. Vagy vele, vagy pediglen én lettem szokatlanul paranoiás.
- Jaj tényleg, ha már úgyis kéznél vagy! Boldog szülinapot, Kys - nevetek fel, miközben galádul meghúzom tizennyolcszor a leányzó fülét, ahogyan az minden születésnapozásnál szokás. Mindig annyi rántás, ahány éves lett az ünnepelt.
Jue köszöntője hatására én is koccintok mindkettőjükkel, majd megiszom a negyedéig lévő poharamból a maradék puncsot, hogy aztán a kiürült poharat félretéve csikósörényhaz hasonlatos frizurát varázsoljak egy banáncsat segítségével Kysnek.

Színek. Csillogás. Szőrme. Rózsaszín. Giccs. Vihogás. Rózsaszín. Giccs. Giccs. Giccs!
Pihe-puha izék, színes akármik, csillogó gezemicékkel feldíszítve.
Mintha rémálmom köszönt volna vissza, Emma rendezte be a szobát vagy mi?! Borzalom. Hogy lehet valakinek ilyen ízlése, egyáltalán?! Ízlése, ez nem ízlés! Undor ...
Ez a Barbara csaj elég népszerű lehet, széles mosollyal fogadták, sőt valaki még át id ölelte... na. Vagyis engem öleltek át... Merlinre, ha olyan helyzetben lennék, még élvezném is, hogy egyszerre ennyi csajjal. Gyorsan felmérem a hányingerem mellett a terepet. Ott van Emma, és még sok más, fiatal lány és... felém jön a Joy. És átölel! Gyorsan a pálcámért nyúltam, de nem rántottam elő, remélem nem volt feltűnő, mert már így is nagyon megbámultak. Feszültnek látszanék? A rohadt életbe mit csináljon egy férfi Habos-babos-országban? Hagytam, hogy elengedjen, és ott hagyjon, ahol vagyok. A francba, kint kellett volna megvárnom, ki kell jutnom innen ebből a... börtönből! Hivatkozzak rosszullétre? Vagy húzzak csak el, és átkozzak meg mindenkit? Áh, a sz*rba is...
Ide-oda rángatnak, viháncolnak, akár a tizenhárom éves kislányok. Csak egy nem... Különválva a többiektől, nem pattog és visítozik... Egy igen nézegetni való, már-már fekete hajú démon. Egy ideig megálltam, s próbáltam vele farkasszemet nézni, tudtam, ő nem hiszi el, hogy én vagyok az a bizonyos barátnő, ezzel vigyázni kell...
Megragadták a karomat. Megint. Elég furcsa, hogy majdhogynem átérik a csuklóm, általában én szoktam másokét... Emma?!
- Hú...- gi. Fejeztem volna be de magamba fojtottam a szót. Nem, nem akarok oda bemenni! El fogom magam hányni... Csinálnom kéne valami "csajosat". Mi lehetne az? Mert én viháncolni biztosan nem fogom... Mi a....?
Lenézek a jobb kezemre, és úgy éreztem most jön el az az idő, maikor itt kell hagynom a helyszínt. KÉK KÖRÖMLAKK?! Legalább fekete lenne... miket beszélek?! Ááá, megbolondulok. A saját húgom ront meg... Mit tehetnék, nem rohanhatok csak úgy ki. Második köröm. Harmadik. Vége, befellegzett.
- Pillanat, betétet kell cserélnem.
Okos. Ennél még Dante se tudta volna jobban csinálni -.-"
Felpattanok, és kicsapom az első ajtót, ami elém kerül. Sors? Szerencse? Csoda? Áldás? Kint vagyok! A kertben! Leülök egy kerti székre, s az arcomat a kezembe temetem. Pff, meg kellett volna borotválkoznom... [...] Basszus! Változok vissza!
El kell mennem valahova... A kert végében nem vesz észre senki...
Hátra sietek... A hajam is kezd már rövidülni, a fenébe! PUFF. Ez a magassarkú! Áááá! Merlin, ha ezt túlélem ígérem... ígérem, hogy nem hagyom többet Emmát ilyenek közelébe! Merlinre...
Hol lehet az a francos üveg bájital? Sehol se találom. Nem tellett sokba, míg végül teljesen visszaváltoztam, vége, átváltozom és eltűnök, befuccsolt a terv. Már változnék át, de ágreccsenés hallatszik mögülem... Jaj nemár, nem akarok párbajozni, elég volt mára már!


Kérem szépen a partyzókat, hogy senki ne kövessen, csak akivel megbeszéltük! Köszcsi! ^^

[Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday]

Mindenki

Miután Jules kezelésbe vette körmeim, és Amy a hajam kezdte el fésülni, kellemesen dőltem hátra a meleg szőnyegen, és azon gondolkoztam, milyen jó is, ha az embernek vannak barátai. Barátok nélkül ez a buli se jöhetett volna létre. De mi van az olyan emberekkel, akiknek nincsen egy barátjuk sem? Magukban ünnepelnek és koccintanak egy üres pohárral? Vagy talán egyedül részegednek le. Oh, erről Nadot kéne megkérdeznem, hisz egyetlen egy barátját sem mutatta még be nekem, nem mintha érdekelnének.
Barbie egyszer csak kirohant a fürdőbe, ma valahogy furcsán viselkedik. De mi a fene ütött belé? Még puncsot sem láttam nagyon inni. Lehet, hogy én nézem más szemszögből a dolgokat, és ő ugyanolyan, mint mindig, nekem mégis furcsa érzéseim voltak a lánnyal kapcsolatban. Talán valami baj érte, és ettől lett ilyen... zavarodott? Ha visszajött biz Isten megkérdezem tőle.
Mikor Ju az ajándékokat hozta szóba, hálásan elmosolyodtam és gyermeteg csillogás jelent a szememben.
-Hát, ha gondoljátok akár most is ideadhatjátok. Barbie meg majd ha visszaért.
Bezsongva kucorodtam  - most már teljesen sima hajjal és színes körmökkel - várva, hogy megkapjam a a jól megérdemelt?! meglepetéseket.
-Kezd te Ju!
Kacsintottam rá, miközben azt is észrevettem, hogy Barbieval együtt Nadot is elnyelte a köd. Végülis addig jó, amíg nincs itt, és különben is, úgysem vett nekem semmit, a hálátlan kis dög.

Felpattantam a puncsos asztalhoz, és csettintettem egyet, mire egy mixer lépkedett be pár perc erejéig a szobába - persze ez nem mixer volt, hanem Morgan, a komornyik, csak rávettem,  hogy öltözzön be muhahah de menő - és pár pohár italt osztott szét a lányok között.
-Vodka-lime, de psszt.
Kacagtam fel diadalittasan, majd folytattam mondanivalóm.
-Nekem lehet, már nagykorú vagyok, ti meg a vendégeim.
Ismét felröhögtem mint egy nyolcéves, és közben koccintottam az összes jelenlévővel.
-A csocsó asztal nem fért be. és Morgan megzsarolt, hogy ha behozom a mugli masinát, beköp anyának. Hát nem pofátlan?
Csattantam fel a pletykás mixerre komornyikra pislogva, és intettem neki, hogy tiplizhet.
-Na én téptem...
Bökte ki  nyersen a személyzet tagja, mire maga után becsapva az ajtót távozott.
-Hát, személyzetünk nem lesz.
Vontam vállat egy gúnyos grimasszal arcomon, majd leültem a bevált helyemre.
-Remélem valaki vett CD-t is ajándékba, mert itthon többnyire anya klasszikusai vannak, és Mozartra partyzni... Hm, érdekes lenne 
Lekucorodtam melléjük, és vártam, hogy az események csak úgy elsodorjanak.

_______________________________________________________________________________________________


Bocsi a késésért emberek